Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-15 / 139. szám

Nem csak elkölteni Tanácsaink az önálló gazdálkodás útján Aligha volt Ismeretlen a gazdálkodásban kevésbé já­ratosak előtt is az az anyag- beszerző, aki még az elmúlt év végén is üzletről üzletre futkosott, hogy elköltse a megmaradt keretet. Hason­lóan alakult a helyzet sok­szor a tanácsoknál is. ahol fémről megkapták a gaz­dálkodáshoz szükséges pénzt, s több, mint hetven mutatót, amelyben az orszá­gos szervek szabályozták, mire lehet elkölteni a költ­ségvetés összegét. így tör­tént azután hogy olyan is­kolát, közintézményt is ta­taroztak, amelynek semmi baja sem volt. Arra viszont, ami sok esetben nem tűrt volna késedelmet, nem ju­tott, mert lentről nem ter­vezték meg. Ha csak az elmondotta­kat sikerül megszüntetni, máris látjuk: a gazdaság- irányítás új rendszere, s az ebből következő önállósodás amely a tanácsok gazdálko­dásában is új utat szabott meg — jó dolog, alapvetően megváltoztatja az eddigi gyakorlatot De ettől még tovább is megyünk. Sza- bolcs-Szatmár tanácsai 19G6- ban nyolcszázhuszonhét-mil_ lió forinttal gazdálkodtak. Az évről évre nagyobb ösz- szegű költségvetés Idén már meghaladta a kilencszáztíz- millió forintot. Ebből a kö­zel egymílliárdből gazdál­kodnak a megyei tanács, a járási és városi tanácsok és a községek. Ebből a pénz­ből tartják fenn az Iskolá­kat. óvodákat. kórházakat, szociális otthonokat, a köz­in tézményeket, s kisebb be­ruházásokat is eszközölnek. Fontos kérdés lett ezután hogyan és mire költsék ezt a hatalmas összeget, mit vegyenek figyelembe elő­ször. mi a fontosak között is a legsürgetőbb. Már ebben az esztendő­ben csökkentek a fentről megszabott mutatók, össze­sen tizenhárom van ilyen. A jövő év elejétől viszont egyáltalán nem köti meg a kezét semmi a gazdálkodó tanácsnak, s valóban oda teheti a pénzét, amit a leg­fontosabbnak vél. Ennek a helyi döntésnek a demokra­tizmus szempontjából is óriási a jelentősége. A vá­lasztásokat megelőző jelölő­gyűléseken tízezernyi közér­dekű javaslat, ötlet, beje­lentés született. Megválás!, tásukhoz természetesen az kell, hogy a lehetőségekkel úgy éljünk: elsősorban a te­rület helyzetét, sajátossá­gait figyelembe véve dönt­sük el, hová, mire és meny­nyit fordítsunk. A tanács ülései szabják meg a költ­ségvetés sorsát. És ez újra csak azt mutatja, a demok­ratizmusnak, a lakosság vé­leményének, a közösségnek jóval nagyobb az értéke, mint eddig volt. Lejárt máris annak a gyakorlatnak, hogy a tanács összegyűjti a megvalósításra érett felada­tokat és a központilag meg­határozott lehetőségek nem teszik lehetővé a megoldást,, keresztülhúzzák a legjobb számításokat is. Nem lehet többé fikció a célszerűség. A közösség ügyeibe már ebben az év­ben is jócskán a közösség szól bele és jövőre, azután méglnkább a tanács dönt, a tanácstagság ellenőriz. A megkapott pénzből valóban a legsürgetőbb feladatokat oldják meg, vagy nem — ez már ma is a helyiek lele­ményességén' múlik. önálló gazdálkodáshoz természetesen elegendő pénzösszeg is kell. Nos, a kormány máris megemelte a tanácsok gazdálkodási lehető, ségeit. Azzal a határozattal pedig, amely az úgyneve­zett kommunális adó beve­zetéséről Intézkedik, tovább bővül a tanács hatásköre. A megyében, a városban, já­rásokban, községekben mű­ködő vállalatok, gazdasági egységek ugyanis az eddi ginéi jóval nagyobb részt vállalnak majd a terület fejlesztésének munkájából. Ennek az adónak a kulcsát a tanács — fejlesztési igé­nyelnek megfelelően — sza. bályozhatja. Megyénkben ez azt jelenti, hogy például a Nyíregyházi Városi Tanács, a tiszavasvári, a kisvárdai, a mátészalkai tanácsok és a többiek, ahol üzemek dol­goznak, nem csupán önálló­ságot, de eddig nem tapasz, talt lehetőségeket Is kapnak már a jövő évi költségveté­sük megtervezésénél. Olyan összegekkel gazdál­kodhatnak tanácsaink, ame­lyekre már biztonságosan és nyugodtan lehet éves, öt­éves és távlati terveket épí­teni, amelyek a várossá-vá- 1 ásnak eddig hiányzó kellé­kei voltak, most pedig eme­lői lesznek. öt év alatt mintegy ötmilliárd, távlati tervek esetében pedig húsz. milliárdnyi az, amivel Sza- bolcs-Szatmár megyében számolni lehet. S azzal, hogy feloldották a kötöttségeket, hogy átvihetik a megma­radt pénzt másik év felada­taira. azt is elértük: a ta­nácsok fokozottan meggon­dolják, hová teszik a forint­jaikat, nagy lépést tettünk a takarékos gazdálkodás felé. Felesleges talán hangsú­lyozni, hogy az önállóság itt is nagyobb felelősséget kö­vetel. Elsősorban arra fi­gyelmeztet, hogy a város, a község pénze az eddigieknél sokkal inkább olyan összeg amely felett csak az egész közösség dönthet. Saját jól felfogott érdekében, fejlődé­se előmozdítására. K. J. Egy község — két világ? Munkaerőhiány és munkaerőfelesleg Porcsalmán A Nyíregyházi Konzerv­gyár egyes számú, porcsal- mal telepén szinte szédüle­tes iramot diktált a fej­lesztés. Az elavult, poros, egészségtelen kendergyár­ból három év alatt korsze­rű, öt országba exportáló üzemet varázsoltak. S ha valamikor illett erre a hely­re a gyár jelző, ma százszo­rosán rá lehet mondani: konzervgyár. A tavaly még csak alig több, mint tíz­milliós termelési értéket előállító üzemben az idén mar háromszorosát tervez­ték. Munkaerőellátásban nincs hiány. Jelentkező bőven akad, de az üzem állandó munkán még csak mintegy hetven embert tud foglal­koztatni. Az idei szezonra ez a félezerre is felmegy. S a három-hat hónapos idény­jellegű munkára is akad je­lentkező. Ugyanakkor a porcsalmai Dózsa Tsz-ben munkaerő- hiányra panaszkodnak. A termelőszövetkezetnek je­lenleg 400 hold öntözésre alkalmas területe van, de ezt még kétszáz holddal is tudnák növelni, ahol kon­zervgyári alapanyagot — paprikát, uborkát és para­dicsomot — lehetne ter­melni. Tavaly még nyolc­van holdon folytattak ön­tözéses konzervipari zöld­ségtermesztést, az idén már csak harminc holdon ter­melnek paprikát. S mindezt az okozza, hogy a tsz-nek nincs hozzá elegendő mun­kaereje. Hiányzik a gyár és a tsz közötti munkaerőgazdálko dasi kooperáció. Egy köz­ségen belül egyszerre je laiitkezik munkaerőfelesleg és munkaerőhiány. Pedig a tsz-vezetőség abba is belemenne, hogy az idény munkára jelentkező — nem tsz-tagként — szerződéses alapon vállalnák az öntö­zött területek megművelé­sét, s a termés betakarítá­sakor mennének át a kon­zervgyárba. Mindéhez tér- > mészetesen arra lenne szük­ség, hogy az üzem csak azokat venné fel Idény­munkára akik fel tudják mutatni a tsz-el kötött szer­ződést. Ezt az egyezséget mind ez ideig nem sikerült nyélbe ütni. Pedig a tények éles kontrasztként mutatják a sokáig nem tartható álla­potot, melynek egyaránt kárát vallja a község la­kossága és a gyár is. Az üzem nyersanyagát más vidékről kell — tetemes szállítási költségek mellett — biztosítani. Ugyanakkor a jól jövedelmező belterjes zöldségtermesztés helyett külterjes gazdálkodást folytatnak öntözéssel, jobb sorsra érdemes területeken. S több száz ember van hó­napokig kereset nélkül. Ha tudtam volna, milyen kellemetlenségben lesz ré­szem, nem ülök fel a MÁV- AUT autóbuszra, inkább gyalog megyek a közeli köz. ségbe a névnapi murira. A busz mint mindig, ez­úttal is tele volt.• Gömbö­lyűre tömött aktatáskát nyomott az oldalamba a mellettem álló utas, és ami­kor egy gödörnél nagyot zökkent a kocsi az előttem álló nagy darab férfi egyen­súlyát vesztve hátralépett, éppen a lábamra. Száz kiló lehetett, úgy hogy a fájda­lomtól felszisszentem. Ösz­tönösen igyekeztem őt eltol­ni magamtól, nehogy újra a lábamra lépjen. Dühösen rámkiáltott. .— Hogy merészel engem lökdösni? Ha kényelmeseb­ben akar utazni, menjen autón, vagy helikopteren. Nem vagyok türelmes ember és most nagyon mér­ges lettem. Rálép a lábam­ra és még ő pirít rám? „Alaposan lehordom” — gondoltam. Pillantásom pék- lapát nagyságú tenyerére esett. Elhatároztam, taktl­Az üzemben már az új szezonra készülnek. A törzsgárda a még raktáron lévő, Angliába irányuló, csemege uborka befőtteket válogatja, csomagolja. De a porcsalmai tsz-ben az idén nem termelnek ubor­kát, mert nincs aki leszed­je. S közben több százan várják, hogy az üzemben meghirdessék a nagyobb részt háromhónapos idény­munkára szóló szerződéses felvételt. Egy község, két világ? Talán így is lehetne mon­dani, pedig az érdek azo­nos. A községnek minden adottsága megvan ahhoz, hogy megteremtse a gyor­sabb iramú fejlődés alapjait. Csak tenni kellene minél előbb. Tóth Árpád LÁTOGATÁS EGY GYENGE TSZ-BEN A kezdet biztató Súlyos mérleghiány után a gy őr teleki Búzakalászban Nem valami rózsás hely­zetbe került év elején a győrteleki Búzakalász Tsz új vezetősége. Hat év eltel­tével az ötödik elnököt vá­lasztotta a tagság Szabó László személyében. De gyakran cserélődtek a veze­tők a főagronómusi és a fő­könyvelői posztokon is. Mérleghiánnyal zárta „ múlt évet a szövetkezet, amire megkapta az állami dotációt, így lényegében tiszta lappal indulhat. Az adottság igen jó Az egyik legjobb adottsá­gokkal rendelkezőnek isme­rik a szálkái járásban Győr- telek határát. Talaja szinte mindent megteremhet, s van gyümölcsöse, a nyári idényben kimeríthetetlen öntözési adottsága. Mind­ennek ellenére azt mondja az elnök: — Kegyetlenül elhanya­golt a határunk. Egy hold becsületes tavaszi megmun­kálására öt-hat normálhold gépi munkát kell átlag for­dítanunk. Tavasszal láttuk: hó alól elrodhadt lóhereren­dek kerültek elő. Másutt a sűrű gyommaradvány gá­tolja a munkát. S mind­emellett, az ezerötszáz hol­das szántóból kétszáz hol­dat egyáltalán nem tudunk idén hasznosítani még min­dig víz borítja ezeket a te­rületeket. A gépek mellett a tava­szi munkák gyorsításán dol­goztak a fogatok is: szántot­tak, vetettek. Az akarat, se­gítette hozzá a tsz-t, hogy a művelhető területeken min­denütt földbe kerül a mag. Bár igaz, június 13-án is vetették a rövid tenyészide­jű kukoricát, napraforgót, sllótakarmánynak valót. Hogyan lehet egyszerre ? Szokatlanul kettős helyzet. Egyrészt még talajt készíte­nek elő termelésre, másrészt már gondozni kell a koráb­ban vetett kapásokat. Sara- bolni a répát, kapálni a kendert. Közben nem hanya­golható el az értékes ta­karmány betakarítása. Ho­gyan lehet ezt egyszerre ? — Nem könnyű, az biztos. De a nagyüzemi helyzet le­hetőséget ad, amit feltétlen ki kell használnunk — ma­gyarázza Szabó László. — Számolva a munkatorlódás­ra, koptatott cukorrépama­got vetettünk, amit kelés után nem kell fárasztó ké­zi munkával egyelni. A ta­Palásti László: KALAND kát változtatok és a gúny fegyverével harcolok ellene. De nem volt időm ezt a láthatatlan fegyvert igénybe venni, mert a százkilós újabb támadásával megelő­zött. — Az ilyen alakok aka­dályozzák a szocialista köz­lekedés fejlődését! — mond. ta mély meggyőződéssel. Tátva maradt a szám. Rálépett a lábamra és ez­zel én akadályozom a köz­lekedés színvonalának felfe­lé ívelését? A méregtől meg­jött a hangom. — Bocsásson meg, hogy a lábamra lépett, — mond­tam. Sajnos, nem értette meg mit akartam ezzel mondani, mert így vála­szolt: — Maga azt hiszi, hogy önkritikával elintézheti ezt karmánybetakarítást szinte csaknem teljesen gépesítet­tük. A tagság érdekelt a nö­vényápolási és egyéb mun­kák végzésében. Természet­beni prémium jár — a kel­lő munkaegységjóváírás mel­lett — a kukorica, cukorré­pa után, 50 százalékát kap­ják pénzben a dohány és a kertészet hozama, valamint 500 forintot minden mázsa megtermelt kendermag után. — Nagyon kell igyekez­nünk, mert közeledik az aratás, cséplés ideje is — folytatja az elnök. — Ezért azt a szigorú gyakorlatot vezettük be és érvényesít­jük, hogy a napi brigádve­zetői eligazítások végrehaj­tásából nem engedünk. Da a jó munkát, felelősségteljes magatartást minden dolgozó tagtól is megköveteljük. Ezt tartjuk egész esztendőben... Ennek hiánya okozott ugyan, is a korábbi években anarc­hiát, ami a tavalyi nagy ösz- szegű mérleghiányhoz veze­tett. Bizakodik tehát a tsz, s ez már pótolhatatlan erő. Ami munkát végezni lehet, megcsinálja a tagság. Szor- goskodókkal tele a falu ha­tára. Több, már öregségis és nyugdíjas tag is kiveszi részét a közös munkából. Nagy szükség van segítsé­gükre, mert az utóbbi évek rossz zárszámadásai az el­uralkodott anarchia miatt sok tag vándorolt az iparba. Tele a falu határa — Jó jel, hogy egyesek máris visszajöttek vagy ígé­rik visszatérésüket a tsz-be — jegyzi meg az elnök. A munka eredményétől füg- • gően átlag nyolc-tízezer fo­rint jövedelmet érhetnek el tagjaink az idén. Nem sok, de a tavalyi erős kudarc után kellő önbizalmat ad. A hasznosíthatatlan vizes terü­let pótlására terven felül ti­zenötezer gyöngyös nevelé­sére, értékesítésere szerző­dést kötöttünk. A fokozott igyekezeten látszik a gyö­nyörű gyümölcsösünk, amely­ből a termő terület a szá­mított 24 vagon termés he­lyett — ha valami elemi csapás nem éri — megadja az 50 vagonnal is. Asztalos Bálint MEG/EGYZÉ5EK: Egy forgalmi statisztika nyomán az ügyet? Majd én megtán­coltatom magát! Az autóbusz közben me­netrendszerű sebességgel közlekedett a másik község, utazásom célja felé. A já­rási tanácsház előtt akar­tam leszállni. Az volt köze­lebb barátom házához, ahol az ünnepséget tartották. A körülöttem állók nem tud­ták, mi történt, az én halk, gúnyos hangomat sem hal­lották a motorzúgás miatt, csak annak voltak szemta­núi, hogy egy tagbaszakadt utas erélyes hangon lehord engem. Egy nénike. aki az ablaknál ült, rám mutatott és így szólt a szomszédjá­hoz: „A szeme sem áll jól nekir Ennek a fele se tréfa, — gondoltam és elhatároztam, hogy a község első megál­Forgalomszámlálás volt az elmúlt szombaton a nyíregy­házi közlekedési gócoknál. Az Ut- és Vasúttervező Vállalat megbízásából a köz- gazdasági technikum pénz­ügyi tagozatának százhar­minc tanulója vett részt a1 munkában. Most összesítet­ték az adatokat, s a forga­lomszámlálás irányítója. Borka Sándor tanár elmond­ta: szombaton reggel öt és nyolc óra között, vagyis mindössze három óra alatt huszonhétezer utas fordult meg a nyíregyházi MÁV pá­lyaudvaron. Tizenháromez­ren utaztak el és tizennégy- ezren érkeztek meg. Délután 13,30 és 14 óra között a nyíregyházi Be­loiannisz téri kisvasút és a MÁVAUT állomásán szám­lálták az utasokat. Az esős idő ellenére is harminc perc alatt háromezeregyszázan utaztak. 2072-en mentek el és 1028-an érkeztek meg. A forgalomszámlálást va­sárnap a Sóstón folytatják. Ennék az adatai ismerete nélkül is bizonyítják a szá­mok: a nyíregyházi MÁV állomás mai állapotában nem felel meg az óriási tor­lójánál, a postánál leszállók és onnan gyalog teszem meg a hátralévő utat. A százkilós, aki nyilván azt hitte, hogy előle mene­külök, még hangosabban kiáltozott: — Az ilyeneket le kelle­ne csukatni! Már utazni sem tud miattuk a tisztes­séges ember! — Igaza van, — szólalt meg valaki. — A nézése is gonosz, — hallatszott ismét a nénike hangja. — Csengessük le az autó­buszt és igazoltassuk! — mondta egy borízű hang. Közben az autóbusz a postához ért, a kocsi meg­állt, én az ajtóhoz vergőd­tem. Miközben a lépcsőre tettem a lábam, egy utas felháborodottan mondta: — Miért engedik leszállni ezt a zsebtolvajt? Gyorsan leugrottam, men úgy éreztem, a következő megállóig könnyen vesze­delmes bűnözővé fejlődnék és talán életfogytiglani alatt meg sem úsznám ezt a ka­landot. galomnak. Az 1970-re terve­zett állomási aluljárók már segítenek a helyzeten, de végleges megoldást csak a nyíregyházi pályaudvar vá­róhelyiségének bővítése hoz­hat. Egy másik kérdőjel: ha a jövő év elején kihelyezik a villamost a városból, hogy oldják meg a közlekedést, harmincezer ember elszállí­tását száznyolcvan perc alatt az autóbuszokkal? Az adatokat máris a Köz­lekedési szervek figyelmébe ajánljuk! Kopka János Könyvrendelés jegyzék alapján Szövetkezeti könyvter­jesztők, szervezők jártak Nyíregyházán. Meglátogat­ták a .háziipari szövetkezetét is. Eredmény volt: az üzlet­kötés összege magas, sok könyvet rendeltek az asszo­nyok. Ez jó dolog. De amióta a csomagok megérkeztek, csak bosszankodnak, s a visszaküldésén fáradoznak a megrendelők. Nem azt kap­ták ugyanis, amire a rende­léskor gondoltak. Kérték például Arany összes ver­seit, megérkezett Arany drá­mafordításainak gyűjtemé­nyé. Igényeltek Jókai-válo- gatást, s nincs benne egyet­len Jókai mű sem. Nem részletezzük: a rendelők fel­háborodása jogos. Az ilyen áron való könyvterjesztes. a „nálunk azt is rendelhet, ami a boltban nincs” kon­kurencia többet árt. mint használ. A rendelőket nem nyugtatja meg, hogy kie­melve ott ékeskedik a vá­sárlási lapon „Minden itt írásban nem foglalt szóbeli megállapodás érvénytelen!”, s elvárják hogy a nagy meg­győző erővel rendelkező könyvügynökök ne vezessék félre őket. Még akkor sem, ha az asszonyok nem isme­rik az Ilyen látatlanban tör­ténő könyvvásárlás bürok­ráciáját. Marik Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents