Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-11 / 136. szám

Pillanatnyi előnyük helyett előrelátó tervezést a beruházásoknál „Minek ide konzervgyár?” — hangoztatták annak ide­je« az új iparág nyíregy­ház meghonosítását ellenző akadékoskodók. Hosszas hu­zavona után a gyár mégis felépült, termel, sőt a je­lenlegi ütemnél is jobban fejlődhetne, terjeszkedhet­ne, ha egyrészről, a vasút, másfelől a város útját nem állná. Kétségtelen, hogy a vá­ros, sőt a megye iparfej­lesztése szempontjából, a mezőgazdaság belterjesíté- sére való törekvés sürget­te egy konzervgyár létesíté­sét Szabolcs-Szatmár me­gyében. A tárcák meg nem értése, majd szűkmarkúsága azonban (iparvágány és közművesítés) arra kárhoz­tatta ezt az üzemet, hogy a pillanatnyi érdekből oda épüljön, ahol a továbbfej­lesztést már eleve olyan ob­jektív tényezők akadályoz­zák, amelyet — sajnos — semmiképpen sem lehet el­hárítani. Az alig pár éve üzemelő gyár máris szinte korlátlan mennyiséget tudna expor­tálni, kiváló termékei kül­földön, belföldön egyaránt kedveltek. A beruházásnál pillanatnyilag megspórolt pénz tehát amilyen hasznos volt akkor a népgazdaság­nak, most annyira káros. Szerencsés helyzetben van ilyen tekintetben az Orszá­gos Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyára, ahol a jelenleg folyó, több száz milliós nagy rekonstrukciós beruházás után is lesz még lehetőség és terület a ter­jeszkedéshez. Előnyös ilyen szempontból a helyzete a Tiszavasvári Alkaloida Gyógyszervegyészeti Gyár­nak, az Öntödei Vállalat kisvárdai gyáregységének és még számos üzemnek, vál­lalatnak. A megyénkben jelenleg működő engedéllyel ren­delkező valamennyi ipar­ágnak van fejlődési lehető­sége. De nem mindegyik­nek van helye! Tanulságos esetek egész sora bizonyítja, hogy az olykor talán nagyvonalú­ságnak is tűnő merészebb előrelátás helyett a pilla­natnyi előnyökre épített fejlesztés utóbb megbosszul­ja magát Példa erre a ti- szalöki tanácsi vállalat ese­te is. A pár évvel ezelőtt gyors fejlődésnek induló üzem faipari tevékenység folytatása céljából egy ré­gi vágóhíd - épületében ren­dezkedett be. Az elsősor­ban ládák gyártásában szép eredményeket elérő üzemet továbbfejlesztették, amíg míg végül átadták a láda­ipari vállalatnak. Kiderült azonban, hogy a telep jelenlegi helyén to­vábbfej lesztésre alkalmat­lan, mert a talajvíz annyi­ra fenn van, hogy a szint emelése csak nagy beruhá­zásokkal oldható meg. A ládaipari vállalat tehát új helyre telepíti az üzemet, ami szintén tetemes össze­get igényel. Mindez elke­rülhető lett volna, ha an­nak idején a vállalat to­vábbfejlesztésre alkalmas helyen, minimális költség­gel építhetett volna egy üzemházat. Ehhez hasonló tipikus helyzet alakult ki a Nyír­bátori Vastömegcikkipari Vállalat áttelepítésénél is. A „csábító” itt is egy hasz­nálaton kívüli vágóhíd volt, amely — a gyors fejlődés következtében — az üzem állóeszközértékének már csak egy jelentéktelen ré­szét képezi. Egy ilyen üzem­ház megépítése akkoriban — a közművesített Bóni- féle ipartelepen — alig pár százezer forinttal meg­oldható lett volna. Az ak­kor ideálisnak ígérkező he­lyen most milliókat kell költeni a közművesítésre. (Vízellátás. szennyvízcsa­torna, derítő, trafóház, ka­zánház a központi fűtéshez, stb.) Apránként milliókat köl­töttünk el az elmúlt évek­ben a helytelenül értelme- jMfttt takarékossági szempon­tok miatt. Fejlesztettünk, toldoztunk, foltoztunk egy sor olyan üzemépületet, amelyek most egymás után szanálásra kerülnek. Hogy csak Nyíregyházát említ­sük; kiköltözik a városból és új telephelyet, üzemhá­zat kap a Szabolcs-Szatmár megyei Építőanyagipari Vállalat, az ELEKTERFÉM Ktsz. Helyszűkében van a — talán már ötször is át­telepített — VAGÉP is. Kitelepítették a központ­ból Kisvárdán a Fa- és Bútoripari Vállalatot is. Ilyen sorsra jut rövidesen a Kisvárdai Építőipari Ktsz, de számítani lehet azzal, hogy a Vas- és Gépipari Ktsz sem sokáig tud marad­ni jelenlegi, összezsúfolt üzemében. Megelégelte a község központjában lévő szükségállapotot a Nyírbá­tori Bútoripari Ktsz is. Az évek óta jelentős összeggel tákolt-tatarozott épületeket elbontják, s helyére emele­tes lakóházat terveznek. Lehet, hogy az épület meg­óvására, toldására költött pénzekből már korábban is megépíthették volna az újat. Igaz nem vagyunk bővi- ben épületeknek itt Sza­bolcsban. Meg kell becsül­nünk azt is ami van, nem költekezhetünk nyakló nélkül. De meg kell alapo­san vizsgálni, mire és hol érdemes beruházni, mit gazdaságos felújítani. Talán egyetlen ipar­ág sincs a megyé­ben olyan elhanyagolt állapotban, mint a sütő­ipar. A tizenhat üzemmel rendelkező nyíregyházi vállalatnak szinte kivétel nélkül minden épülete el­avult. Karbantartásuk sok­ba kerül, üzembiztonságuk, állaguk mégsem felel már meg a technika mai fejlett­ségének és a dolgozók szo­ciális- és munkakörülmé­nyei szempontjából támasz­tott követelményeknek. Igaz: épül majd Nyír­egyházán egy új sütőüzem. De addig is, és azután is szükség van a meglévőkre. Az új üzemet ugyanis kö­zel tíz évvel ezelőtt ter­vezték (csak nyolc éve hú­zódik a megépítése) napi 46 tonna kapacitással. S ez a mennyiség már nem lesz elegendő a város és kör­nyéke ellátására. Az illeté­keseknek nem ártana fon­tolóra venni a terv felül­vizsgálatát, módosítását. Mindenképpen indokolt lenne olyan korszerű sütő­üzemet építeni, amely feles­legessé tenné az elavult, magas önköltséggel dolgozó üzemeket, s hosszú időre ellátná termékkel Nyíregy­házát és a városkörnyéki községeket. A beruházott forintok kamatoznak. De csak akkor, ha célszerűen, a további igényeket is figyelembe véve, a lehető leggazdasá­gosabban, távlati fejlesz­tési igényeket is mérlegel­ve használjuk fel. Pillanat­nyi előnyök miatt nem szabad feladni a megalapo­zott, az egész népgazdaság számára távlatokban is hasznos terveket, elképze­léseket. A beruházási kere­tek koncentrálásával, eset­leges összevonásával, na­gyobb, jövedelmezőbben működő objektumok ideális helykijelölésével, megépíté­sével a visszatérülés mér­téke hatványozódik. Akik máris erre töreked­nek, azoknak nem jelent majd nagy megerőltetést az új gazdaságirányítási rend­szerre való áttérés, a gaz­daságosabb termelésre való törekvés. Tóth Árpád Egy kérdőjel n) omában Ha megszuuik az intrika, még jobb lesz az eredmény Veucsellőn Meglepetésként hatott I960 végén a vemcsellői termelő- szövetkezet 11 millió forin­tos mérleghiánya. Mai na­pig is nagy kérdőjel, ho­gyan történt az egész. Per­sze akadtak figyelmeztető jelek, olyanok például, hogy egy 50 holdas burgonyatáb­lára 100 holdnak megfelelő műveűésköltséget és munka, bért számoltak el. Aztán nagyon sokan hozzányúltak a közöshöz. 1966 telén a tsz élére új vezetőséget, új elnököt vá­lasztottak. Az új elnököt szorgalmas embernek ismer­ték, olyannak, aki rendet tud tartani. Korábban bri­gádvezető volt. s az álíala irányított, vezetett terület­tel, gazdasági egységgel nem volt baj. Takács János elnök most már arról beszélhet, hogy több lett a pénz. A terme­lőszövetkezet tagjai úgy dolgoztak, hogy prémium­mal együtt egy munkaegy­ségre a tervezettnél jóval többet, 44 forintot osztottak. Nem lett újabb mérleg­hiány, sőt az 1967-es évre 926 ezer forintot tartalé­koltak. Növelték az állatállo­mányt, továbbfejlesztették a kertészetet, a szántóföldi növénytermesztést. Dicséret­re méltó, hogy fölmérték, rendelkeznek egy olyan te­rülettel, amely háromezres juhállomány eltartására elegendő. Tavaly már vá­sároltak 500 birkát, s az el­ső bevétel 125 ezer forint a gyapjúért, plusz haszon. Ar­ra is gondoltak, hogy a kertészet sok szerves trá­gyát igényel, de a szántó­földeket is talajerőutánpót­lásban kell részesíteni. Ezért már tavaly megkezdték az Beszélgetés a petneházi strandon Hús akácos út kanyarog a falusi strandra- Városba is beillenék. Fehérre meszelt, csillogó 25x50-es medence, mellette a gyerekek részére kisebb. Színes kabinsor, kü­lön férfi és női közös öl­tözők.­Kis oázis a zöldellő határban A fürdő szomszédságában kaszáló, szénaillat, jégerfa, s körben zizegő nyárfák őrködnek. A medencét négy évvel ezelőtt készítették szor­gos összefogással, s azóta óv­ják, védik a kis strandot. Van úszómesterük, kabino­suk. Még büfé is. Bárdi Júlia tsz-tag, kabi­nos újságolja: — A napokban nyitottunk, de már vasárnap legalább kétszáz vendégünk volt. Jobbára fiatalok, de szépen voltak felnőttek is. Büszke erre a strandra Vincziczki Imre a falu ta­nácselnöke is. Ülünk a hű­vösben, figyeljük a lubicko- lókat, s távolabb a kapáto­kat. A környező tsz-ek tag­jai, munkások, diákok itt pihennek, üdülnek a fárad­ságos munka után... Mellet­tünk csobog a víz a 3-as számú főfolyású csatornából, melyet a falusiak „zaboláz­tak” meg. Ez táplálja a strand medencéit. Petneháza lakóinak száma 2231. Kicsiny nyírségi falu, de példás. — Nem az összeg volt sok. hanem az akarat és a szor­galom — mondja a tanács­elnök. — Hatezer forintból csinosítottuk ki a nyitásra. A tsz adott fogatokat, gépe­ket, hordtak a homokot. Megjavítottuk a szivattyút is. Ezzel volt a legtöbb ba­junk, nem lehetett hozzá alkatrészt kapni. A Vulkán munkásai segítettek rajtunk. Friss víz és szénaillat. Csend és nyugalom. — Gondoltunk arra, hogy jobban kihasználjuk a kel­lemes környezetet — mond­ja az elnök. — Beszélünk a járás tsz-einek vezetőivel, s ha jónak látják közös ösz- szefogással építhetnének ide üdülőt. Remélem sikerülni fog... Az fonsz vállalta, hogy a „beutaltak” részére étke­zést biztosít. Kastélyból óvoda Évekig ott trónolt Szabol­csi Ármin földesúr egykori kastélya a faluban kihaszná­latlanul. A picinyek szükség- óvodában zsúfolódtak. Rossz körülmények között. És sok a gyerek. Több ízben lezár­ta a járási tisztiorvos is. Haza kellett vinni őket, a legnagyobb dologidőben. — Kötegnyi levelet küld­tek az elődeim az FM-be, az állami gazdaságok igazgató­ságára, hogy adják át. Négy- év után sikerült — mondja a tanácselnök. Öröm volt, mikor a szülői értekezleten bejelentette az elnök, hogy megkapták az óvodát... Jókedvvel csinosít­ják a kastély parkját. Öt­ven gyereknek lesz otthona. — A jövő hónapban már nyitjuk. Hetvenezer forintot költöttünk a felújítására — így az elnök. Nem volt a kultúrának sem otthona ed­dig Petneházán. Már csak a festése hiányzik. Ez is 60 ezer forintba került. Éjszakai riasztás Nem kímélte a belvíz, tu lajvíz kis Petneházát sem Sok gondot okozott az em­bereknek és a falu vezetői­nek. Itt csak a társadalmi összefogás segíthetett. És en­nek szervezésében jeleske­dett az új tanácselnök. Tel jesen víztelenítették az Arany János utcát. Áteresze­ket építettek. Csak itt 10—12 család házát mentették meg az összeomlástól. Legalább százhúsz ember fogott lapá­tot, s adta erejét. — Jöttek éjszaka is, s dolgoztunk hajnalig. Egyik éjszaka Biró Istvánné és Miskolci Miklósné, idős Tes- kó István szomszédjai kel­tettek, menjek azonnal, mert a víz kidöntötte a ház egyik falát. — mondja az elnök. — Felzörgettük az egész ut­cát. És nekem az tetszett a legjobban, hogy nem akadt, aki nem szívesen jött volna Hajnalig dolgoztunk. Három szomszéd is felajánlotta, hogy költözzenek hozzájuk Teskóék. Végül is Miskolciékhoz költöztek ideiglenesen. — Rajtam is segítettek, hi­szen nincs állami szükség- lakásunk, amit felajánlhat­tam volna — így az elnök. Az elnök kezdeményezésé­re összefogott a tsz vezető­sége, a népfrontbizottság és gyűjtést szerveztek. Egy hónap múlva teljesen helyre­állították Teskóék otthonát Vincziczki Imre Petnehá­zán született. Itt nevelkedett, itt járt iskolába, innen ke­rült el, s a falu kívánságá­ra tért haza és foglalta el az elnöki posztot. Őriz egy szálkás betűkkel írt papirost, amelyet a sza­vazatszedő bizottság akkor talált, amikor a 24-es körzet­ben az urnát felbontották Ez olvasható rajta: „Isten tartsa meg közöttünk a mostani, aranyos tanácselnö­künket. Éljen sokáig.” Mutatja, s visszahelyezi pénztárcájába. Jól sikerült az új elnök bemutatkozása. farkas Kálmán állattenyésztés fejlesztését a tehénállományt 20 száza­lékkal, a növendéküsző és hízómarha-állományt 40—40 százalékkal növelik ez év­végéig. A kertészetben nö­velték és tovább szorgal­mazzák a primőráruk ter­mesztését. Kedvező szerző­dést kötöttek a MÉK-kel. A szerződés öt évre szól, s ennek alapján negyedmil­lió forint értékű felszere­lést kapnak. Fóliaágyakal. öntözőberendezést, komposz­tálok tápkockakészítőt. Ha ezzel a felszereléssel jól gazdálkodnak, a jövedelem 30 százalékkal növelhető, a kertészet bevétele másfél millióval növekedhet. Az eredmények ellenére még sincs rendben minden. A gazdálkodásra vonatkozó tetszetős számok mellett sajnos olyan is akad, hogy közel 300 fegyelmit osztot­tak ki. Ide kívánkozik, az elismerő szó viszont annál kevesebb volt. Az elnök szerint erre a sok fegyelmi­re szükség volt. Tavaly késő ősszel pél­dául egyik vasárnap burgo­nyát szállítottak. Akik a vagonkirakással voltak meg­bízva, ahogy leszállt az este, félbehagyták a munkát. Az elnök kénytelen volt alkal­mi mukacsapatot verbu­válni és velük együtt ő is munkához látott. A hang­adót. akinek szavára a töb­biek is félbehagyták a mun­kát, az elnök öt munkaegy­ség levonással büntette. A megbüntetett ember levelet írt az ellenőrző bizottság­hoz, s a levél egyik bekez­désében az elnököt önké­nyeskedőnek, hozzá nem ér­tőnek és még egyéb jelző­ket alkalmazva vezetésre nem méltó embernek minő­sítette. Az eset nem egyedi, mert az elnök mások he­lyett nem egyszer állt be munkába. A korábbi vezetők nép­szerűségre törekedtek és sok minden felett szemet huny­tak. Mégegyszer ez nem is­métlődhet meg. Az igazság­hoz tartozik, hogy valóban vannak rendbontók, de a tagok többsége becsülettel dolgozik és becsülettel dol­goznak a vezetők is. Hogy mindig az elnök mond ne­met, az elnök oszt fegyed­mit, az annak tudható be, hogy a termelőszövetkezet­ben nincs munkaköri el­határolás. A vezetők egy ré­sze és főleg a középkade- rek, brigádvezetők, munka­csapatvezetők, nem rendel­keznek megfelelő öná! ló­sággal. Az elnök azzal, hogy sok munkát vállalt magára, s azzal, hogy legtöbb esetben egyszemélyben intézkedett, kicsit magára maradt, s a termelőszövetkezet az ő ve­zetésével hiába ért el jó eredményt, sok tsz-tag előtt népszerűtlenné vált. Vencsellőn a gazdálkodás­ban pálíordulás történt, jó irányt vett a munka. Az el­múlt évvel alapot teremtet­tek annak, hogy ebben az évben még jobbak legyenek az eredmények, ezzel újra igazolódott, hogy itt szor­galmas emberek laknak, olyanok akik tudnak dol­gozni. Az is igazolódott, hogy a jelenlegi vezetés, az elnökkel az élen rátermett arra a munkára, amivel a tagság bízta meg őket. Mind­ez nem zárja ki annak igénylését, hogy szükséges még jobban dolgozni és fő­leg azáltal, hogy szót érte­nek az emberek egymással. Hogy elhatárolják magukat attól a néhány embertől, akik intrikálnak, akik a kis dolgokat is felnagyítva, a munkamorált rontják. Szót kíván, hogy az elnök több segítséget vár a párt- szervezettől is. Az idén Vencsellőn még nagyobb feladatokkal kell megbirkózni. Elég csak azt említeni, hogy a tiszaháti 1200 holdas területből 500 hold a belvizek miatt még mai nap is szántatlan, ve­tetten. Ha nem igyekeznek, a tavalyi sikert nem tartó­sítja az idei, A tsz jó gaz­dasági adottságokkal ren­delkezik. Az emberek szor­galmasak, értenek a mező- gazdasági termeléshez eh­hez most már csak az kell, hogy egymást is jobban megértsék, hogy segítsék egymás munkáját, s akkor a már elért jó eredmények minden bizonnyal megsok­szorozódnak. Seres Ernő Megjegyzés: Ha jó víz nincs... Június 8-án és 9-én gyors levélváltás volt a Nyíregy­házi Városi Tanács VB épí­tési és közlekedési osztálya, az állami közegészségügyi felügyelő, valamint a Víz- és Csatornamű Vállalat kö­zött. A téma n Prága utcai közkút volt. A levélváltás­ból kiderül, hogy mindenki megtett mindent, a helyzet azonban nem változik, mert a túl magas talajvíz miatt minden intézkedés meddő marad. A Prága utcán lévő kút vize ugyanis egészségtelen. A laboratóriumi vizsgálat coli baktériumokat muta­tott ki, ugyanakkor jelezte: talajvíz is szivárgott a víz­be. Mindebből következett, hogy elrendelték a kút anyacsovének meghossza- bítását, a víz fertőtlenítését. A helyzet azonban ezt kö­vetően sem változott. A víz most is egészségtelen. Úgy mondják, ha majd a kótaji víz a gumigyárhoz ér, ez a környék is kap ejektoros kutat. Addig azonban... A gyors levélváltás mutat­ta a jó szándékot, a felelőssé­get. Bízunk abban, hogy a megteendő intézkedések is ilyen tempósak lesznek. Bürget Lajos Befejezés előtt a naovkörút első szakasza Az Északi Nagykörút első szakasza, a Vöröshadsereg útja és a Bocskai utca kö­zötti szakasz — az úgyne vezett Inczédi-sor — útépí tési munkái lassan a befeje zéshez közelednek. E hónai végén átadásra kerülhet ez n szakasz. A csapadékvíz- satornák bekötésével együtt íz építés költségei elérik a í)00 000 forintot. Az. első szakasz sokat javít majd a közlekedésen, megkönnyíti az átmenő forgalom lebo­nyolítását. A sóstói bekötő út, a Nyárfás sor utolsó szakasza is befejezés előtt áh. 16-án lesz a műszaki átadás. Ez­zel megvalósítható a kör­forgalom A nyári szállítások, a me­zőgazdasági munkák meg­kívánták azt is. hogy a császárszállási vasúti meg­álló mellett szükséghidat építsenek az Éren. A mosta­ni megoldás csak erre a nyárra felei meg, 1968-ban itt végleges hidat építenek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents