Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
nr»/ / liz eve Szabolcs megye az úi mechanizmus küszöbén T íz éve, 1957 június utcdsó napjaiban ülésezett Budapesten az MSZMP országos értekezlete. Mind az előadók, mind a falseióllalók elsősorban azokról a tanulságokról beszéltek, amelyeket az 1956. őszi eúenforradalmi puccskísérlet szolgáltatott. A Központi Bizottság beszámolója mélyrehatóan elemezte a felszabadulás utáni évtized, különösen az 1949— 1953 közötti időszak eseményeit, a szocialista építésben elért eredményeket és azokat a súlyos következményekkel járó hibákat, amelyek megzavarták és hátráltatták a fejlődést. A hibákat tetézte — állapította meg a beszámoló —, hogy bár felismerték azokat. a politikai és szervezeti egység hiánya miatt nem kerülhetett sor időben a helyes marxista—leninista álláspont következetes érvényesítésére. Az országos tanácskozáson elhangzott referátum konkrét tényekkel bizonyította, hogy az ellenforradalom sosem kerekedhetett volna fölül, ha nincs segítségére az árulás, amely belülről támadott a párt egysége és a munkáshatalom alapjai eilen, A kritikus években csökkentek az erőfeszítések a tömegek támogatásának megnyerésére. Ezért a pártértekezlet a Párt egységének és aktivitásának megőrzését, a tömegekkel való kapcsolat állandó fenntartását és erősítését jelölte meg legfontosabb feladatként. Az országos értekezlet megvitatta az MSZMP szervezeti szabályzatáról szóló javaslatokat és jelentős változásokat határozott él. Ezek a módosítások elősegítették, hogy a pártéletben akadálytalanul érvényesülhessen a demokratikus centralizmus. Az értekezleten elfogadott határozat figyelmeztette a párt tagságát: első és legfontosabb soron következő teendő a proletár- diktatúra. a munkás—pamennyi tik a reggel hozott töltelékáru értékesítését. Helyszíni szemlére hívják meg a gyártó vállalat, a Debreceni Húsipari Vállalat illetékesét, és hatósági szakértőket. A húsipari vállalat jelenlévő képviselője intézkedik: A rendelkezésre álló meny- nyiséget, 163 kilogramm panzert azonnal visszaszállítanak és helyette frisset küldenek a nyíregyházi üzletekbe. A szállításnál fellépő hiányosságokat megvizsgálják. Ez a konkrét eset, és az eredmény. Mindezek azonban fokozottan felhívják a figyelmet, még gondosabban kell végezni a szállítást. naszt állam erősítése, fő elv, hogy hazánkban jog, szabadság és demokrácia jusson osztályrészül a becsületes dolgozó embereknek, de ne legyen szabadságuk a nép ellenségeinek. Részletesen ismertette a határozat a szakszervezetek a KISZ és valamennyi tö- megszervezet szerepét, majd megjelölte azokat a gazdaságpolitikai tennivalókat, amelyeknek megoldása a népgazdaság konszolidálásához, a szocialista építésben újabb jelentős eredmények eléréséhez vezethet E gy évtizeddel az országos értekezlet után, visszatekintve a megtett útra, elégtétellel állapíthatjuk meg. hogy ezott levont tanulságokhoz pár. tunk azóta is következetesen hű maradt A kommunistáknak eszmei és szervezeti vonatkozásban fel kell lépniük mind a jobboldali opportunizmus, a revizionista elvtelemség és engedékenység, mind az ál- baloldali dogmatikus szek- tásság ellen, állapította meg az értekezlet Az utóbbi tíz év eseményed igazolták és bizonyították e tétel helyességét. Különösen a nemzetközi életben, a kommunista és munkáspártok nemzetközi egységének és együttműködésének biztosításáért folyó harcban derült ki. hogy a marxizmus—leniniz- mus eszméitől való minden, féle eltérés — akár jobbra, akár balra — csak az imperializmusnak. a burzsoáziának, a szocializmus ellenségeinek kedvez. A z országos pártértekezlet megállapítása, hogy minden addig elért és várható gazdasági- politíkad elöbbrejutás csak a széles körű népi összefogás, a szilárd népi egység alapján jöhet létre, mindannyiunk számára ma is és a következő évekre is törvény az előttünk álló új célok elérésének záloga. május”. És ezt is Nyíregyházán vettük, másfél hete. Tovább kutatunk a nyíregyházi üzletekben a szavatossági határidők dzsungelében. Rejtélyes „rejtjelek“ Tejfel, a megyei tejipari vállalat készítménye. A lezáró részen sajtolt dátum: 25... stb. (Az egyezmények szerint a gyártás napja, tehát június 25.) A szavatosság lejár másnap, azaz június 26-án. A bökkenő azonban az, hogy mindez június 22-én, a csemege hűtőszekrényéből kivett tejfelen olNépgazdaságunk szocialista építésének útját a tervszerű, arányos fejlődés törvénye szabja meg és az fogja megszabni az új mechanizmusban is. így tehát akkor, amikor nap mint nap halljuk, olvassuk és látjuk a gazdaságunk növekedésére jellemző örvendetes tényeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk a tervszerűség és arányosság kritériumait sem. Hiszen éppen ezek azok, amelyek — egyéb más, politikai jellegű ismérvek mellett — gazdaságunk szocialista fejlődését döntő módon megkülönböztetik — az egyébként ugyancsak fejlődő — kapitalista országokétól- És itt — úgy érzem — eredményeink általános színvonalához viszonyítva, bizony elmaradásban vagyunk. A statisztika tükrében E problémakörben most a területi arányokkal, a területi fejlesztés tervszerűségével kívánok foglalkozni — és annak egy súlyos példájával: Szabolcs megyével. Ami a tervszerűséget illeti: párt- és kormányhatározatok — sőt, a népgazdasági tervezést előkészítő irányelvek is — célul tűzték ki az ország viszonylag elmaradt területeinek — közöttük kiemelten Szabolcs megyének is — fokozottabb iparosítását. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben alakult ott néhány állami, tanácsi és szövetkezeti vállalat, (konzervgyár ruha- és cipőgyár stb.); fejlődött és még tovább fejlődik a Tiszavasvári Alkaloida; de mindez nem elégséges ahhoz, hogy a megye közelebb jusson a szoelavult sajtok A negyvenegyes tej boltban egy hete lejárt „Csárdás” kockasajtot kínálnak. Az Árpád utcai 31-es önkiszolgálóban lejárt áfonyalek- várt, penészes őszibarack befőttet, régi Budapest és C-vitamin sajtot talált az ellenőrzés, valamint 56 pohár tejfelt — három napja lejárt szavatossági határidővel. És alig van üzlet, ahol egy szúrópróba vizsgálat ne találna hibát. Mindenütt szavatossági határidő! Lehetne sorolni az elrettentő példákat, és azt is, cialista országunk egyes területrészeivel kapcsolatban feltételezett arányossághoz. Semmiképpen sem „egyen- lősdire gondolok, de nyilvánvalóan az sem kívánatos helyzet, hogy míg a 10 000 lakosra jutó ipari foglalkoztatottak száma országosan átlagban 1600 fő, addig Szabolcs megyében mindösz- sze 400 fő. És bár az ipari keresők száma 1954-től 1965- ig kereken 50 százalékkal növekedett, ugyanezen idő alatt az országos átlaghoz viszonyítva, itt csökkent az ipari dolgozóknak az összlakossághoz viszonyított aránya. Vagyis az ország egészében erősebben iparosodott, mint Szabolcs megye, és ezzel együtt — abszolút fejlődése ellenére — növekedett a megye viszonylagos elmaradottsága. És hogy az ipari elmaradottság nemcsak egy statisztikai adat a sok közül, azt igazolja többek között az is, hogy míg az egy főre jutó nemzeti jövedelem termelése (változatlan árakon) a század elejétől napjainkig országos átlagban mintegy négyszeresére növekedett, addig Szabolcs megyében csak kétszeresére!. Ha pedig az országnak több mint félmillió lakosa ennyire aránytalanul marad el a nemzeti jövedelem termelésében, az megérződik a nemzeti jövedelem összegében is. Mi lesz hosszú távon?! Minthogy azonban országunk természetes szaporulata az utóbbi években súlyosan alacsony viszont a népesség „bővített újratermelésében” éppen Szabolcs megye jár az élen, sokan sárló, eladó, boltvezetők tudják, de a végleges megoldás mindig késik. Pedig nem lenne komplikált. A főhatóságoknak csak egyszerűen, egységesen kellene szabályozni a szavatossági határidő feltüntetését. Édespaprikától és tea vaj tói a konzervekig, vagy éppen a tejfelig. Akár külföldi, akár hazai. Elég lenne egy sorba írni: „felhasználható: 1967 12 hó”. Ezt mindenki megértené. Még a vásárló is. Talán olcsóbb is lenne, mint a „rejtjel'kulcsfüzet”. És főleg biztosabb, mert emberek egészségéről van szó. Marik Sándor úgy képzelik, hogy ez a megye lesz hosszabb távlatra is az ország máshol fejlődő iparának munkaerőforrása. Eddig ugyanis Szabolcs megye szülöttei vettek részt legnagyobb mértékben azoknak a munkaerőhiányoknak a pótlásában, amelyek más országrészek — közöttünk főként Budapest — fokozottabb iparosodása folytán felmerültek. Ennek során 1949 óta kereken 200 000 fő vándorolt el a megyéből és a legutóbbi öt évben is évi 6— 8 ezer fő volt az elvándorlásból eredő létszámcsökkenés. így tehát a pillanatnyi helyzet igazolni látszik a permanens munkaerőtarta. lékra vonatkozó elképzelést. A valóság adatainak mélyebb elemzése azonban súlyosabb képet mutat. Kétségtelen ugyan, hogy az 1949. és I960, évi népszámlálások közötti időben Szabolcs megye népessége 18,5 százalékkal szaporodott az egész ország átlagosan 8,3 százalékos gyarapodásával szemben és bár összlakossága 1965-ben az országénak csupán 5,4 százaléka volt, mégis ebből a megyéből származott az ország teljes szaporulatának 16,8 százaléka, az utóbbi években azonban már itt is egyre jellemzőbb az élveszületések számának csökkenése! 1960-tól 1965-ig 12 388-ról 10 125-re, illetőleg 21,1 százalékról 18,0 százalékra csökkent az élveszületések aránya! Ez pedig természetes következménye a „permanens munkaerőtartalék” szerepkörnek, hiszen mindenkor éppen a leginkább munkaképes — és egyben a természetes szaporodásra is leginkább alkalmas — korosztályok tagjai vándorolnak el, akik nemcsak a megyéből költöznek el. Uj letelepedési helyükön nem szülőhelyük magas, hanem az új környezet alacsony szaporodási tényezőjével vesznek részt az ország népesedésében. Ennek a jelenségnek a hatását erősen fokozza az a körülmény, hogy általában kétszer annyi férfi vándorol el. mint amennyi nő, és így az otthon maradt nők egyre nagyobb hányadrésze marad törvényes utód létrehozására alkalmas pár nélkül, ami még jobban rontja a „munkaerőipar” termelékenységét. Csökken a lakosság A statisztikai előrebecslés ismert módszereivel számítva, az elvándorlás jelenlegi ütemének következtében 1990-ig a megye természetes szaporulata a mainak mintegy 60 százalékára csökken, anélkül, hogy az ország más részeiben növelné a szaporulatot. Ugyanakkor pedig saját lélekszá- ma is a jelenleginek csak mintegy 65 százaléka lesz, amelyen belül a mainál lényegesen kedvezőtlenebbül fog alakulni a produktív és az eltartott korosztályok aránya. Mindez pedig arra vezet, hogy — ha nem történik valami — akkor már viszonylag közeli jövőben bedugul a feltételezett munkaerőforrás, sőt — az ott is mindenképpen egyre növekvő — helyiipari, mező- gazdasági és szolgáltató feladatok munkaerőigénye sem lesz hiánytalanul kielégíthető! Ezen túlmenően azonban az ipari beruházáson kivüleső kommunális és egyéb járulékos ráfordítások összességét is komplexen mérlegelve, a népgazdaságnak általában kevesebbe kerül egy szabolcsi dolgozónak magas termelékenységű helybeli foglalkoztatása, mintha áttelepülése miatt pl. a budapesti, miskolci, vagy dunaújvárosi lakások, közművek, közintézmények, közlekedési létesítmények mennyiségét kell növelnünk és üzemeltetnünk, továbbá naponta utána kell szállítanunk az új telephelyén részére meg nem termelhető élelmiszermennyiséget Vagyis itt mindenképpen a helyi termelőeszközök gyarapítására kell törekedni! Lehetőségek — ame'yek növe'hetők Kétségtelen, hogy a probléma megoldása itt nem olyan egyszerű, mint a mar iparosodott területeken, ahol a kooperálás lehetősége a meglévő üzemekkel. a dolgozók ipari kulturáltsága, vagy éppen egyes nyersanyagbázisok nagyobb vonzóerőt és telepítési potenciált képviselnek. Azonban a megye jelenlegi állapotát sem szabad telepítési „impotenciáiként” kezelnünk. Ipari feldolgozásra alkalmas mezőgazdasági potenciál ia még messze nincs kihasznál- va; ez a mezőgazdaság műszaki fejlesztése, az öntözéses gazdálkodás kiterjesztése, a raktárhelyzet megjavítása útján még ugrásszerűen növelhető. A megye területén halad keresztül —* bár zömében más célra irányított rendeltetéssel — a Szovjetunióból érkező nyersanyagok jelentős hányada. Ezek egy része: pl. a fa. a textíliák nyersanyagai — már a kapunál megcsapolhatok. A megyén halad keresztül a Romániából érkező földgáz, de reményteljesnek látszik itt a hazai szén- hidrogének és geotermikus eredetű energia hasznosításának lehetősége is. Közlekedési kapcsolatai — különösen Budapesttel és a borsodi iparvidékkel — évről évre javulnak. Csak helyben nem elép A vízellátási lehetőségek jobbak az országos átlagnál. A korszerű mezőgazdasági műveléshez szükséges mintegy 100 000 dolgozó idényen kívüli szabad munkaerőalapja viszonylag kedvező hatásfokkal hasznosítható. Itt az un. bedolgozásnak igen sok lehetősége áll fenn, sőt e célra igen sok mezőgazdasági épület is igénybe vehető az idényen kívül. A szabolcsi dolgozók szakmai képzettségének viszonylagos elmaradottsága is aránylag gyorsan behozható. Mint ahogyan az Alkaloida példája igazolja ezek az emberek helyszíni viszonyok között is képesek elérni a műszaki világszínvonalat. Csak az átlagosnál nagyobb segítséget kell nekik adni ehhez az ugráshoz. Az is kétségtelen, hogy az új mechanizmus általában több lehetőséget fog nyújtani a helyi adottságoknak ne- lyi kezdeményezések útján való kihasználásához — és remélni lehet, hogy a szabolcsiak élni is fognak ezzel — de nyilvánvaló, nogy a gazdagabb területeknek sokkal szélesebb bázisuk, nagyobb léptékű döntési és kockázatvállalási lehetőségük lesz. Így ha valóban meg akarjuk gátolni, hogy tovább nyíljék a szakadék, az új mechanizmusban is még jelentős mértékben növelni kell a központi kezdeményezéseket a megye fejlesztésében. Dr. Gerle György Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium osztályveze tője K 5 zegészségugyi ellenőrzésen SZAVATOSSÁGI HATÁRIDŐ — csak rejtjel kulcsosoknak ! — Kérem, legyen, szíves megmutatni a friss páriáért és a szafaládét. — Sajnos, ehetetlen — de már küldtünk is belőle mintát az egészségügyi osztályra. — Mikor kapták? — Ma reggel. Ehető-e a fi-iss parizer? Telitalálat így kezdődött ugyanis a látogatás, amelyre a városi tanács egészség- ügyi osztályának munkatársával indultunk. Ari vizsgáltuk, vigyáznak-e kellőképpen a nyári nagy melegben a gyorsan romló húsárukra, megtartják-e a szavatossági határidőket. Az első színhely a Vöröshadsereg úti 50-es fűszercsemege. Az időpont június 22,. 14 óra. Kettévágják a frissen hozott parizert. Látszólag minden rendben. A szaga viszont kellemetlen, áporo- dott. Az embernek nincs gusztusa megenni. így nem lehet árusítani. Az eredmény estig: valaa tárolást. Az értékesítésről pedig még vitatható áru esetében is le kell mondani. Meddig adhatja el a konzervet? Nyíregyháza Csemege Áruház fűszerosztály. — Kérem, meddig adhatja el ezt a konzervet? — Egészen friss, most kaptuk. — De a szavatossági határidő... — Rajta van, kérem. Megnézzük. Egy sorszám: 6508... stb. A gyakorlat szerint az első az évet, a második a hónapot jelenti, a többi műszaki szám. Tehát 1966 május. A gyártás ideje. — Bébiételről, tejes paraj - püréről van szó. Mennyi a szavatossági határideje? Hat hónap, tizenkettő, vagy tizennyolc? De erre már nem tudnak válaszolni. Később, az irodában derül ki. Persze, az sem biztos, hogy 1966. május a gyártás időpontja. Erre nincs utalás a dobozon. Egy másik bébiételen viszont ott a szöveg: „A szavatosság lejár 1965 vasható. Megpróbáljuk megfejteni a „rejtjelzést.” Talán a második kettest fordítva ütötték, s így történt a furcsa ugrás. Talán... Persze ezen legfeljebb az ellenőr gondolkozik mint ahogyan azon is, hogy 22-én délután az ötvenes árudában miért árusítanak 21-i tejfelt Válasz: 1. A dátum nem megbízható, egyébként is ma délelőtt hozták. 2. Gyakran semmi sem olvasható, legalább minden második felbomlik, mire ideér. 3. „Inkább ne adjak a vásárlónak?” Az igazi „sztori” azonban a külföldi konzerv. Tíz elárusító közül egy tudta biztosan, egy „úgy körülbelül”, a többi nem, hogy mikor gyártották az illető konzervet. Hogy meddig lehet eladni: talán három évig. De tíz eset közül nyolc, ban mikortól számítják a három évet? Persze, vannak „megbízható” jelek Is: amikor felpuf- íad, „megbombásodik” a konzerv. Penészes befőttek, hogy büntetést rónak ki az üzletvezetőkre. De elég-e ez? A válasz évek, de egyetlen délután tapasztalata alapján is: nem! Az elárusító, az üzletvezető de még az ellenőr is képtelen ma már könyv nélkül eligazodni. Az üzemek egyszerűen „rejtjelzik” a szavatossági határidőt, s a megfejtés gyakran lehetetlen. Év, hónap, nap, gyár, műszak, szalagszám, látható (ha található) a hazai komzerveken — természetesen egy számmá zsugorítva az egész. A külföldieken a magyar nyelvű cimke bal felső sarkában van egy szám, és egy betű. A szám például 6-os, a forgalomba- hozás évét, ez esetben 1966-ot, jelenti. A konzerve- kért ettől számított három éven belül vállalnak szavatosságot. Ugyanígy lehetne tovább sorolni a „rejtjelkulcsokat.” Különben van egy kis könyv (általában megtalálható a fűszerboltokban), abban lehet tanulmányozni a kedves vásárlónak, ha kedve tartja. Egységes szabályt! Általában nem szokták tanulmányozni. Viszont a határidők miatt viták vannak — esetleg ételmérgezéÉk pít± nempAak a vá-
