Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-19 / 116. szám

A pártmunka néhány módszere tsz-einkben és a gazdasági mechanizmus reformja írta; Alexa László, az MSZMP Nyíregyházi Járási Bizottságának első titkára Ahogyan közeledik a gaz­dasági mechanizmus re­formjának általános beveze­tése, 1968 január elseje, úgy élénkül a vita a pártszer­vezetek munkamódszeréről. Kutatják, hogy a nagyobb gazdasági önállóság milyen hatással lesz a pártszerve­zetek tevékenységére ter­melést irányító és ellenőrző szerepükre. A sok jó elgondolás mel­lett tapasztalható helytelen is. Egyes elvtársak úgy gon­dolják, hogy a gazdasági önállóság és a gazdasági ve­zetők hatáskörének növeke­désével csökken a pártszer- vezétek szerepe, s így a tsz- pártszervezetek munka nél­kül maradnak. Elhangzott már olyan kivánalom is, ha növekszik a gazdasági önál­lóság, a pártszervezetek ne szóljanak bele gazdasági ügyekbe. Akadnak olyanok, akik a pártszervezet tevé­kenységét csupán a politizá­lásra, az emberek nevelésére akarják korlátozni. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése után a közös gazdaságok pártszervezetei­ben kialakult módszerek iga­zodtak a meglévő gazdaság­irányítási rendszerhez. Úgy gondolom, hogy azokat a módszereket, amelyek eddig is eredményesen segítették a gazdasági munka hatékony­ságát a jövőben is alkal­mazni szükséges. Természe­tes, hogy ezek mellett az új helyzetnek megfelelően keresni kell olyan módszere­ket is, amelyek még hatéko­nyabbá teszik a pártszerve­zetek munkáját, jobban segí­tik a gazdasági feladatok megoldását. Jelenleg a tsz-pártszerve- zetek többségénél a gazda­sági munka irányítása csak­nem azonos módszerrel tör­ténik, mint a gazdasági ve­zetőknél. Sokszor a párt- szervezet is csak a techni­kai oldaláról foglalkozik a termeléssel. Ez nem helyes. Pártszervezeteinknek a ter­melés problémáival mindig az emberek oldaláról kell foglalkozniok, segíteniök. Csak így tudják érvényre juttatni a helyes gazdasági elgondolásokat. A pártszer­vezetek feladata gondoskod­ni arról, hogy a tsz-tag ne fisak azt tudja, mennyit kell termelnie, hanem azt is, miért s mennyit kap érte. Tudatában kell lennie, hogy *z ő munkája miként függ össze az üzemi és a gazda­sági feladatokkal. Az emberek meggyőződése, a célkitűzések ismertetése és elfogadtatása eddig is fontos része volt a párt­munkának, Ezután még je­lentősebb lesz. És ebben ke­vés a sokat emlegetett pénz, illetve magas jövedelem. Nem kétséges, hogy ezeknek jó hatása van a közhangu­lat alakítására, de önmaguk­ban még nem elegendők. Még nagyobb jövedelmet biztosító tsz-ekben is szük­ség van a pártszervezetek állandó nevelő tevékenysé­gére. Ezenkívül a jövőben nagyobb gondot kell fordí- taniok a jobb munkakörül­mények megteremtésére, a termelési feltételek biztosí­tására. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a gazdasági önállóság növekedésével csökken a tsz-pártszerveze- tek munkája. Itt van pél­dául a termelési tervek ké­szítése. A korábbi tervezési rendszerben o helyi elgondo­lások, javaslatok egy része a felsőbb tanácsi és banki szervek által sok esetben ta­núsított merev utasítások miatt nem érvényesülhetett Nem egyszer fordult elő olyan eset, amikor a párt- szervezetnek irreális tervek elfogadása mellett kellett agitálni, mert a felsőbb uta­sítások így kívánták. Az új tervezési rendszer már most is lehetővé teszi, hogy olyan fontos kérdésekben mint például a hitelek felvétele, a beruházás, a jövedelemel­osztás stb a tsz közgyűlése önállóan döntsön. így az1 önállóság növelheti a tsz- tagság kezdeményező kész- gét es hatékonyabban ér­vényesül a demokrácia elve. Pártszervezeteinknek éppen az a feladatuk, hogy ezt se­gítsék. Ezért is helyes, ha a gazdasági és pártvezetők rendszeresen kicserélik vé­leményüket. Téves az a fel­fogás, hogy. ez esetben csor­bát szenved az egyszemélyi vezetés, csökken a gazdasági vezető tekintélye. Éppen a véleménycserék, egy-egy probléma több oldalról va­ló megvizsgálása óvja meg a gazdasági vezetőt az eset­leges hibák elkövetésétől. És az a tény, hogy a jövőben a gazdasági döntések jó vagy rossz következményeit a tsz-eknek kell magukra vál­lalniuk, feltételezi, hogy a döntés széles közvéleményen alapuljon. Ez pedig a párt- szervezet helyes tevékenysé­ge nélkül lehetetlen. A tsz-pártszervezetek munkájának szerves része volt és marad a gazdasági tevékenység ellenőrzése. A gazdasági mechanizmus re­formjával kialakuló helyzet szükségessé teszi, hogy az ellenőrzés ne csupán a gaz­dasági vezetők beszámolta­tására korlátozódjék. Részt kell ebben vennie az egész párttagságnak, a tsz minden tagjának. A jövőben jobban ki kell használni mindenhol a társadalmi ellenőrzésben rejlő lehetőségeket. Az önállóság növekedése magában hordja annak a le­hetőségét, hogy egyes tsz-ek az üzemi érdeket indokolat­lanul a népgazdasági érdek fölé helyezik, vagy az áru­értékesítésben már tapasz­talható és kilátásba helye­zett nagyobb lehetőségeket nyerészkedésre, spekulálásra használják. Pártszerveze­teinknek a jövőben ilyen kérdésekben is önállóbban, nagyobb felelősséggel kell dönteniök. Megfelelő mérle­gelés után meg kell találni a helyes arányokat a tsz és a népgazdaság érdekének összeegyeztetésében. Segítsék a lehetőségek kihasználását, de ugyanakkor küzdjenek a spekulációs törekvések ellen. Figyelmüket elsősorban a termelésre fordítsák. Hallunk olyan véleményt is, hogy a párt ne szóljon bele a gazdasági ügyekbe, csak politizáljon. A gazdasá­gi és a politikai munka ilyen merev elhatárolása káros. A gazdasági tevé­kenység nem lehet politika- mentes. Minden gazdasági intézkedésnek a közösség fejlődése, a tsz-tagok érde­keinek a szolgálata a célja. így elkerülhetetlenül politi­kai kihatása van. E kihatá­sok előre történő megterve­zése vagy utólagos elemzése a pártszervezetek, a tsz ve­zetőinek helyes politikai szemlélete nélkül nem le­hetségesek. A közösség ér­dekének felismeréséhez egy- egy intézkedés politikai ha­tásának elemzéséhez, a párt politikájának következetes megvalósításához marxista —leninista szemlélettel ren­delkező pártszervezetekre és irányításra van szükség. E nélkül nem tudnánk meg­oldani a gazdasági mecha­nizmus reformja által elénk tűzött feladatokat. A jövőben tehát nem csökken, hanem növekszik a pártszervezetek gazdaságirányító tevékeny­sége. Ä nyár, a szabadság és a termelés Egyenleg az érdekek között Amit az egészség megkíván Lassan- mólóban a tava­szi fáradtság — és jön a nyári — mondhatnánk egy kis rosszmájúsággal. A szép idő, a fürdés lehető­sége, a hegyek hűs varázsa, kit ne csalogatna a szabad­ba? És eddig nincs is baj. A probléma ott kezdődik, amikor a vállalatok, üze­mek szabadságolási terve felborul a hirtelen bejelen­tett igények teljesítésével. Gyakran előfordul, hogy a vállalatoknak meg kell ta­gadniuk az ilyenfajta igé­nyeket, mert nem tudják biztosítani a folyamatos ter­melést. Persze, ez nem megy zok­szó nélkül. Megkérdeztük néhány üzemben, hogyan tudják egyeztetni a dolgo­zók és a vállalat érdekeit? A válaszokból kitűnik, hogy a korábbi évekhez képest már nincs nagy fennakadás. Az év elején gondosan ké­szült szabadságolási tervek sokat lefaragnak a későbbi hibákból. A gépjavító vál­lalat szerint már a tervet úgy állítják össze, hogy a nyári fürdési idény keve­sebb követelményű a téli komoly hónapokénál. A gumigyárban ugyancsak nyárra esik a szabadságok zöme, de a megoszlás olyan, hogy a termelésben nem lesz kiesés. A-konzerv­gyárban a nyár eleje a holt­szezon. Itt inkább azzal van baj, hogy nem akarják ki­venni a dolgozók azt a hat napot, amelynek kiadása most az üzem érdeke lenne. A dohányfermentálóban július végén, augusztus ele­jén Indul a nagy munka, tehát ha a nyárelőn a szabad­ságolási tervtői magasabb igény jelentkezik, még an­nak megadása sem befolyá­solja a termelést. Nyilván a fentiekhez hasonló* a helyzet más vállalatoknál is. Súlyosabb probléma az, hogy nagyon sokan, főként a fizikai munkások szabad­ságuk egyben kiadott na­gyobb felét sem fordítják pihenésre. Nem eredeti cél­jának megfelelően haszno­sítják a szabadságot. ha­nem ez időben végzik a "ház körüli nagyobb munkákat, vagy a mezőgazdasággal összefüggő idénymunkákat, az aratást, cséplést. őszi betakarítást, stb. A munka­ügyi osztályok véleménye szerint nagyon sok dolgozó fáradtabban jön be szabad­sága után, mint ahogyan elment. Még mindig idegenkedés van az üdüléstől Ilyen t,V pasztalátokrói számol be « gumigyár, a gépjavító vál­lalat és még más üzem munkaügyi előadója, szak- szervezeti titkára. A gumi­gyárban például a balaton- boglári vállalati üdülőbe ez idén senki sem jelentke­zett. Más a helyzet a do­hánygyárban. ahol hosszú szakszervezeti ' agitáció ré­vén ma már valóban szint? jutalomszámba megy az üdülés A dohányiparnak a Balaton mellett két csalá­dos üdülője van. ahová az idén Nyiregyházáról mint­egy 35 család jut el. Ezen­kívül 25 szakszervezeti be­utaló is van. Nincs idegen­kedés a téli szezontól sem. A KISZ-fiatalok és a szo­cialista brigád tagjai cso­portos kirándulást is szer­veznek Egerbe, ahol az új cigarettagyárban tapasztala­tokat is óhajtanak szerezni. Természetesen ehhez az kell. hogy megfelelő sza­badságidő is álljon a dol­gozók rendelkezésére, hogy ne vegyék ki elaprózva egy­két naponként még a nyárj idény. előtt évi szabadságu­kat, mint azt nagyon sokan megteszik Nem könnyű dolog egyez­tetni a termelés folyama­tosságának érdekét a dol­gozók pihenésvágyával, il­letve egészségi érdekeivel. Mert hiszen egészségüket szolgálja a legalább hat napnál több szabadság egy­szerre való felhasználása. De ha nem is könnyű, mindkettő oly fontos, hogy egyik sem mehet a másik rovására. S. B. Tizenkét tsz — egy vállalkozás Tizenkét termelőszövetke­zet alapított a nyíregyházi járásban értékesítő vállalko­zást. A tsz-ek egyenként 10 ezer forintos forgóeszköz hozzájárulást fizettek be, s többek között Nyíregyházán, Miskolcon, Ózdon, Kazinc­barcikán . létesítettek eláru­sító standokat A Nyírség nevet viselő vállalkozás leg­főbb feladataként a tagszö­vetkezetek zöldség és gyü­mölcstermésének egy részét értékesíti a standokon. Eddig burgonyát, mákot, salátát s egyéb áruféleségeket adtak el. A tizenkét tsz több mint 100 hold szamócással, mál­nással rendelkezik, ezeknek termését nagyrészt idén már szintén saját standjukon árusítják. Tervezik, hogy az értékesítő hálózatot még eb­ben az évben bővítik, stan­dokat létesítenek, forgalma­sabb fürdőhelyeken, s itt Nyíregyházán ha szükséges az épülő új lakótelepeken is nyitnak boltot. A vállalkozás tagszövetke­zetei tervezik, hogy az érté­kesítő vállalkozást kiegészi- tik majd tésztakészítő üzemmel, savanyítóval és egyéb melléküzemági tevé­kenységgel. Ezzel az értéke­sítésen túl a tsz-tagok téli foglalkoztatását kívánják megoldani. „Gyűlölöm az egymás el­len való torzsalkodást, de ezt az utóbbi időben érez- nem. kellett. Ha elbocsátá­som valóban a tsz érdeké­ben történt volna, megérte­ném. Sajnos, nem így van. Körülbelül hatvanan lettek alkalmazottak március óta, traktorosok, rakodók, sze­relők, kovácsok, gépkocsive­zetők” — írja panaszos le­velében Ifjú Pápa József B újról. Pápa József 1965 decem­berében került a buji Uj Élet Tsz-hez. Korábban a tsz-közi vállalkozásnál dol­gozott. Bognár szakmája van. de a gyakorlattal ért az ács és az asztalos mun­kákhoz Is. A vállalkozástól a tsz kérte ki. (Talán fö­löslegesen. A felsőbb szer­vek később leállították az építőipari brigád fölállítá­sát, így nem volt szükség _a munkájára Mégis szerző­dést kötöttek vele év vé­géig.) A szalagfűrészen dolgozott egy társával. Állítólag év EGY PANASZOS LEVÉL NYOMÁN Furcsa elbocsátás közben nem volt elég mun­kájuk, s emiatt panasz le­hetett a munkafegyelemre is. De ezt most a tsz veze­tői nem tudták bizonyítani. Az év elején — bár Pápa szerződése lejárt, — foglal­koztatták tovább. Azután változott az elnök. A veze­tőség áprilisban úgy döntött, hogy két alkalmazottat. Pá­pa Józsefet és társát elkül­dik. Az alkalmazottak ebben a tsz-ben kivételes helyzetben vannak, hiszen tavaly a 25 forintos munkaegységet sem tudták minden tagnap ki­fizetni. Az alkalmazottak­nak pedig biztos fizetésük van. És nem véletlenül em­lítette levelében Pápa Jó­zsef, hogy a legutóbbi ren­delkezés folytán van olyan család, amelynek három tagja is alkalmazott. A vezetőség döntéséről eigy cetli papíron értesítet­ték Pápa Józsefet, amely minden törvényes előírást nélkülöz. Emiatt ö aligha­nem joggal ferezhette, el­bántak vele. Embertelennek tartja ezt a kurta-furcsa ér­tesítést, és szeretné, ha visszakerülhetne munkahe­lyére. Bonyolitja a helyzetet, hogy szakképzetlen ember­rel töltötték be Pápa József munkakörét, furó-faragó parasztemberrel. Tovább bonyolítja még, hogy ez az ember közeli rokona egy családnak, akik Pápa Jó­zseffel nincsenek jó viszony­ban. De — a faluban úgy mondják. — ők irányítják a háttérben a tsz életét. E viszonyokat falun ma még sajnos nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, mert Pápa József panaszában is ezek vezettek oda, hogy egy embernek nincs mun­kahelye. Még nem jó tsz a buji Uj Élet, bár tavaly, hosz- szú évek után először, nem zártak mérleghiánnyal. De azért sok megdöbbentő do­loggal találkozik az újság­író. Például azzal, hogy munkaerőhiány van. Ezért különösen furcsa Pápa József sorsának ilye­tén való elintézése. (ki) Megjegyzés is lehetne Érthető Egy csinos vállalati dolgo­zónő beszélt igazgatójával. X elvtárs, ilyen kitűnő, X elvtárs, olyan remek ember, X elvtárssal mindenki meg van elégedve, X elvtárs az egyetlen, aki ott igazgató le­hetne, X elvtárs... És ön kicsoda? — kér­deztem. — A titkárnője. SRÁC A TANYÄRÖL Tízéves szőke gyermek hatalmas iskolatáskával. Messziről integet, hogy áll­jon meg a kocsi. — Három kilométerre van az iskola, elkések, tessenek felvenni. Bemászik, otthonosan ki­bontja tízóraiját, negyed egy van, dehát ez mindegy. Azt mondja fél egyre megy. — Ha fél egyre mész, miért nem indultál hama­rabb? Nagy felel: — Hát minek, felvesznek. természetességge ha úgyis Ö CSAK TUDJA Pocsék rossz ebéd nyíregyházi étteremben. Hí­vom a főpincért, nem szó lók, fizetek. Érintetlen szín te a második fogás. Int egy pincérnek, elvltetik. És nem szól. Hol marad a kérdés: ta­lán nem ízlett, talán nem jó? Minek kérdezze? Nyilv tudja. Egyszerűsített ügyvitel. Még egyszerűbb lehetne. ICi se kel] hozni, csak fi­zetni, POCSÉK MUNKA Elromlott a vízcsap Nagy zuhé a fürdőszobában. Jön két fiatal szerelő, babrálja két nap. — Pocsék egy munkát végeztek itt — mondja ne­kem —, akik ezt építették. Mert a blekvejszel kidrub- liroztuk volna a stósznyi- ját, hát az más. de az nem ér semmit. Pocsék egy munka — rázták a fejüket. Aztán elmentek. A számla megjött. A vízcsap most is folyik. BIZALOM Megyek le a lépcsőn. Egy kétéves kislány a bérház­ból elébem áll. Gyönyörű bogárszeme ragyog. Olyan tiszta, olyan kedves. — Szejusz — mondja. — Szervusz — mondom. Micsoda bizalom! És lám kétéves korban még meg­van, még ott csillog a friss, kedves kis szemekben Az­tán később valahol, valami­ért elvesz. De hol és mikor, meg kellene találni azt a helyet, ott nagyon sok bi­zalom lehet heverőben. Elég lenne az egész emberi­ségnek. Sipkay Barna Jók a szabadságolási tervek 4 pihenés legyen pihenés Ne elaprózva 3 1967. május 19.

Next

/
Thumbnails
Contents