Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-10 / 108. szám

Az új munkaügyi rendelkezések Interjú a munkaügyi miniszterrel, M ifjúság elhelyezi*edéséről, a Munkalörvénykönyv tervezetéről Felkerestük Veres József elvtársat, a munkaügyi mi­nisztert, s megkértük, adjon tájékoztatást a tervezett munkaügyi intézkedésekről. — A Minisztertanács már­cius 9-i ülésén az ifjúság következő években várha­tó továbbtanulási és mun­kába állási helyzetéről több fontos határozatot hozott. Ezek szerint a következő évek demográfiai létszám­hullámából adódó problémák figyelemmel kisérését és megoldását mindenhol ki­emelt fontosságú feladatnak kell tekinteni. Az eddig tervezett mér­téken felül is, sokkal több fiatal részére kell tanulási lehetőséget biztosítani a szakmunkásképzésben. A szakmunkásképzésben és a szakközépiskolákban ne csak maradjon, hanem még növekedjék is a képzésbe bekerülő leányok száma és aránya. Fontos feladat, hogy a kö­zépiskolai rendszeren belül a szakközépiskolák mielőbb elfoglalják megfelelő helyü­ket, s ez a szakközépiskolák fejlesztésében és a felvé­telekben is kifejezést nyer­jen. Ezzel egyidejűleg a fa­lusi továbbképző iskolákban fejleszteni kell a mezőgaz­dasági betanított munkás­képzésre irányuló kétéves oktatást. A következő 3—4 évben — az eddigi terveken felül — lehetővé válik mintegy 10 ezer érettségizett leány ré­szére az egészségügy terüle­tén a munka melletti to­vábbtanulás. A városokban és iparte­lepeken a fiatalkorú ki­segítőként történő 4—6 órás foglalkoztatási lehetőségek, valamint általában a rész­munkaidős és a bedolgozói rendszer szélesítésével is to­vábbi munkaalkalmakat biztosítanak a fiataloknak. E kérdések megoldásában a központi szerveken kívül komoly feladatok hárulnak a tanácsokra, amelyek a Sa­ját területük Ifjúsági és munkaerő-helyzetének kellő ismerete alapján megfelelő operatív intézkedésekkel rendezhetik az esetleges he­lyi feszültségeket. — Megkérnénk miniszter elvtársat, beszéljen azokról a munkaügyi vonatkozású rendelkezésekről, amelyeket az új gazdasági mechaniz­mus bevezetésével kapeso. latban eddig hoztak. Egy­ben kérjük, tájékoztassa olvasóinkat a készülő fon­tosabb rendelkezésekről. — Az új gazdasági mecha­nizmussal kapcsolatos mun­kadíjazási és anyagi ösz­tönzési kérdések köréből ed­dig határozat született a munkások és alkalmazottak tarifa és besorolási rend­szere módosításának irány­elveire, valamint a jelentő­sebb bérenkívüli juttatások finanszírozási és vállalaton belüli rendszerére. Az elő­készítés stádiumában van a részesedési alapképzésre, a bérszínvonal szabályozására, a részesedési alap felosztá­sára és felhasználására, to­vábbá a teljesítménybére­zés alapjául szolgáló mun­kanormák és egyéb teljesít­ménykövetelmények megha­tározásának és kezelésének alapelveire vonatkozó sza­bályozás. Azok közül a témák kö­zül, amelyekre a gazdasági bi­zottság már határozatot hozott vázlatosan ismertetem az egyes lényegesebb béren kí­vüli juttatások rendszerével kapcsolatos új rendet E juttatások biztosítása — eltérő jellegük miatt — el­térő módon kerül szabályo­zásra. A termeléshez szorosan kapcsolódó és munkaerőgaz­dálkodási célokat szolgáló juttatásokat — így elsősor­ban a munka-, védő- és egyenruhával, valamint a munkásszállással és mun­kásszállítással kapcsolatos kiadásokat — a vállalati költségek terhére kell majd elszámolni. Ezek tehát a szükségletnek megfelelő mértékben, a nyereségtől függetlenül kerülhetnek el­számolásra. A juttatások másik cso­portját — elsősorban az üzemi étkeztetéshez törté­nő vállalati hozzájárulást, a gyermekintézmények fenn­tartási költségeinek hozzájá­rulását, az igazgatói alap eddig szociális, kulturális célokra fordított támogatá­sát, valamint a dolgozók rendkívüli segélyezésére for­dított összegeket — az 1967. évinek megfelelő mérték­ben a vállalat eredményé­től függetlenül kell biztosí­tani. E jüttatások fentiek szerint biztosított anyagi alapjai növelik a nyereség­ből képezhető részesedési alapot. Az 1967. évi szintet meghaladó bővítés, szinvo­MYlRBÁTOR 19G7-6& Higanygőzlámpák, járási rendelő, házasságkötő terem — Ez az öreg lopatja ve­lünk az időt — bosszanko­dott a mester, áld harmad- magával felvállalta a tetőt — János bácsi! Kovács János mindent hallott, mégsem mozdult. Mi nem tetszik az ácsok­nak? Ha a szarufa fogyott el, mielőtt elég lett volna, nagy baj szakadt a nyaká­ba, hirtelen honnan kerít­sen. — Hol van az öreg? Hallotta, hogy összeneyet­nek a mesterek az élcelődé­sen. — „No, most kell elő­bújni” — gondolta Kovács — nevetnek. — Mondja csak, János bá­csi, van magának annyi pénze, hogy ha nem dolgo­zunk, akkor is fizet? — Aki nem dolgozik, ne is egyék — nevetett az öreg. — De jó kedvé van — mérgesedett meg a mester. — Hiányzik három szarufa. Mihez mit szól? Az öreg kalapja karimája alá nyúlt, vakargatta a ha­lántékát, A mesterek nem éreztek szánalmat az öreg iránt látták pedig, mennyire kínlódik. Úgy kell neki, minek bolondult meg vénse­gére. Ott van a zsúpfedelű vityiló a parton, ha el tu­dott benne lenni hatvan esztendőt, azt a kis időt, ami még hátra van neki, igazán kibírhatta volna. A flanc, kérem, a flanc, még ebbe Is beleesett a nagyzási hóbort. Azt hitte tán, csak ráfujunk és kész? — No, mi ütött magába? Most mér nem nevet, mi? Kovács levette a kalapját, vakarta a fejebűbját. Gyér haja fehér volt, mintha llsz- teszsákot poroltak Volna ki a fején. — Megyek, szerzek vala­hol — mondta —, addig csi­náljanak, amit tudnak. — Nézze csak, öreg — nyújtotta ki a mester a karját — most tíz óra. Ha délután kettőig nincs szaru­fa, keressen magának jobb bolondot. Tudja, hányán várnak fánk? Ha kettőig nem hozza — és a mester a karóráját pöccingette mu­tatóúj jávaL Kovács izzadságverte homlokát beletörölte az ing­ujjába, visszatette a kalap­ját és Indult. „Van nekem sok jó emberem a faluban” bíztatta magát. Megy majd minden, mint a karikacsa­pás. Kisegítik, mért ne se­nalemelés, továbbfejlesztés azonban már csak a nyere­ségtől tüggö részesedési alap terhére valósítható meg. Végül a harmadik cso­portba a juttatásod azon ré­sze tartozik (ilyen elsősor­ban az üdültetés), amelyhez szükséges anyagi alapok a vállalat nyereségének alaku­lásától függően, a részesedé­si alapon keresztül képződ­nek. Központilag csak az alap­vető kérdések — például: a fent említett finanszírozási rendszer, egyes esetekben a dblgozók által fizetendő té­rítés előírása, nyersanyag- normák, közegészségügyi előírások, stb. — kerülnek szabályozásra. A juttatások feltételeiről, mértékéről, fenntartásáról, vagy bővíté­séről, a juttatásban részesít­hetők köréről a vállalatok (természetesen a szakszer­vezeti szervekkel együttesen) döntenek. Így például az ét­keztetéshez nyújtott támoga­tás a részesedési alap ter­hére, vagy javára növelhe­tő, vagy csökkenthe­tő, illetve meg is szüntethető. Ezeket az összegeket a vállalatok más juttatás bővítésére is felhasználhatják, sőt a tá­mogatás összegét pénzben is kifizethetik a dolgozóknak. — A Minisztertanács meg­vitatta az új Munkatör­vénykönyv tervezetét. Mond­hatna-e végül ezzel kapcso­latban valamit miniszter elv társ? — Csak utalnék arra, hogy a tervezet jól tükrözi a másfél évtized alatt ha­zánkban végbement fejlő­dést és egyben megfelelően segíti majd az 1968. január 1-ével életbe lépő új gazda­ságirányítási rendszer ér­vényesülését. A korszerű munkaügyi jogszabályokat összefoglaló tervezetet a következő he­tekben széles körű vitára bo­csátjuk a gazdasági veze­tők, szakszervezeti tiszt­ségviselők és aktivisták, jogászok, közgazdászok, munkaügyi kérdésekkel fog­lalkozó szakemberek köré­ben. Ennek első lépéseként az új Munkatörvénykönyv tervezetét — a Munkaügyi Közlöny mellékleteként — még ebben a hónapban 50 ezer példányban megjelen­tetjük. Reméljük, hogy a vi­ta tapasztalatai alapján a Minisztertanács olyan tör­vényjavaslatot (erjeszthet majd az országgyűlés elé, amely — törvényerőre emel­kedve — szocialista építé­sünk következő időszaká­ban jól szolgálja majd a dolgozók, egész népünk, szocialista államunk érdeke­it — mondta befejezésül Veres József elvtárs. gítenék ki? Aki csak jövőre szándékozik építkezni, iga­zán adhat három szarufát, egy esztendő alatt a duplá­ját Is visszaadhatja. Megy az öreg, benyit ide, bekopog oda. Együttérző szavakat bőségesen hall. Hová lett az ő sok jó em­bere? Az egyik — szegről- Végről rokon is —, odvas, gombavirágos szarufákat mutogat, az öreg már bele is menne az üzletbe, gon­dolván, potom áron hozzájut a szarufához, de amikor az árát hallja... „Akaszd rá magad” — gondolja dühösen és köszönés nélkül tovább­áll. Azért ne haragudjon — kiabál utána a messziről rokon — üzlet az üzlet. Szuszogva talpal fel a parton, az öreg házhoz. Amikor belép a kapun, há­tát nekiveti a kapu oszlopá­nak és nézi a házát. Felesége éppen kilép a konyhaajtón, hallja, hogy az embere be­szél. magába beszél, mint akinek elmentek hazulról. — Mit motyogsz? — kér­dezi az asszony. — Hiányzik három szaru, fa. Nem kaptam sehol. Hozd a kisbaltát, oszt gyere te is segíteni. A mesterek A járási székhelyek több­sége és néhány szabolcsi nagyközség mai külső ké­pe a múltat és a jövőt ötvözi. Nyír­bátorban az utóbbi egy-két év során épült létesítmények már az urbanizálódás alap­jait jelentik, de mind több új létesítmény erősiti ezeket az alapokat ebben az év­ben és a jövő esztendőben is. Nyírbátor szakközépisko­lája „túlnőtte” épületét. A tervek szerint még ez év végéig leteszik az új oktatási intézmény alapkövét egy újonnan nyitandó utcában a jelenlegi Báthorj utca közelében. A tizenhat tan­termes, korszerű épület át­adásával — előreláthatólag 1968. végén — a jelenlegi középiskolát az alsófokú oktatás veszi át. Ugyanekkor kezdik és adják át rendeltetésének az SZTK-rendelő Intézetet Is, a jelenlegi gimnázium köze­lében. Az egészségügyi lé­tesítmény a járás lakossága 80 százalékának — ennyi a biztosítottak aránya — hoz­Németh Károly olajos ké­zét nyújtja. Éppen az imént fejezte be gépkocsijának a tisztogatását, mert készül­nek Debrecenbe a feleségé­vel. Itt lakik Nyíregyházán, a Makarenko utca 126-ban. Szülői házban. Az utcára tekintő szobában ók a két gyerekkel, a kisebb végében az öregek. Rendezett udvar. Kisfia hintázik. Felesége ké­szül, vasal a konyhában. A szobában modern bútorok, szőnyegek, kombinált szek­rény. A vitrinben vázák, ér­mek, serlegek. Egy ver­senyzői pályafutás emlékei. A sarokban Alba Regia tv. Élüzem lett a 13-as Autó­javító Vállalat. Itt dolgozik. Béda Lászlót, szerelőtársát és menyasszonyát várják. Aztán indulás ünnepelni. Becsületes munka, har­minckét esztendő, tizennégy éve szakmunkás. — Sok munka, szerényebb életmód és minden fillért megfogtunk. így jött össze a kocsira való. Emelték az azt mondták, itthagynak, ha két órára nem viszem. Az öreg hozza a fészerből a hosszú létrát. Valamikor kazlazáshoz használta, állítja a tetőhöz. Amikor megbont­ja az első fát, néz utána, amint bukfencezik lefelé, s puffan az udvar kemény földjén, por párolog belőle. Mintha a múltját szaggatná, tépné. A szalmakötelek ne­héz reccsenéssel Szakadnak. Minden hang, amit a tető ad, emberi hangnak tűnik. — Mennyit dugdostam én ezt a tetőt — szól le az asszonynak, aki fintorog a portól. Érzi, az ura most nagyon odavan, nem is hit­te volna, hogy ilyen lélek szőrűit beléje. — Vén bo­lond — gondolja az asz- szony —, nemhogy örülne hogy megszabadul Ihnen. Nyáron, szárazban még haggyán, de ha esik, kín itt az élet, nyakig ér a sár, az aljból kell hordani a vizet, háton kell felcipelni a búzát, mindent... Még ilyen bolondot, örülne pe- . dig, hogy háza lesz az új soron. — Te voltál úgy oda azért a házért — mondja az öreg. Már négy szarufa csont­váza fehérük a tetőn. A balta odacsap, ahol csúcsba szaladnak a szarufák. — Jól megcsinálta ezt az én apám. za közelebb az orvosi szak- rendelést. A többszintes rendelő ntézet építéséhez az Egészségügyi M iiisztér um 2 millió forinttal, a járás húsz községének tanácsai ugyan íyen összeggel járul­tak hozzá. Nyírbátor község lakóinak orvosi ellátását javítja a kör­zeti orvosi rendelő, amely egy épület felújításával négy, jelenleg más-más he­lyen dolgozó körzeti orvos­nak biztosít központi helyet a község belterületén. A fel­újítás folyamatban van, s az átadás után lehetővé Vá­lik a vasárnapi ünnepnapi és egyéb orvosi inspekciók megszervezése is. Fejlődik a közvilágítás, a hagyományos utcai lám­pák az év ‘végéig eltűnnek a főtérről és a belterület jelentősebb útvonalairól. Félmilliós költséggel ostor- nyeles higanygőzlámpákat szerelnek fel helyükre. A község főterén nemso­kára újabb épület illeszke­dik be a korszerűsödő nyír­bátori panorámába: rövide­sen lebontják a sarki élel­órabéremet is. Most havon­ta megvan a kétezerhárom- száz forint. Plusz a családi pótlék. A feleségem is keres. Sokáig vezetett gépkocsit, de visszavágyott a műhely­be. — Olajos, de éppen ezt szeretem. Nekem a munka szórakozás! Szenvedélyem Gyerekkorom óta a moto­rokkal bajlódom, tizenegy évig voltam motorverseny­ző. Megszoktam a benzin­szagot. Hiányozna, ha nem motorszerelő lennék... Ho­gyan élünk? Sokszor be­szélgetek a szüleimmel. Ök megöregedtek, de még kül­földön nem voltak. Unoká­juk, Zsuzsi lányom, hatéves, de már volt Csehszlovákiá­ban, I 2 Papp György Nyírgyulaj- ban él. — Olyan volt a tanítősors régen, mint a vándorma­dáré. Ki nem tudná, hány diplomás volt állás nélkül a harmincas években. Levelek­re csak azért kerülhettem, mert az elődömet behívták Csakamar leperdül az el­ső, utána a második, he­gyire esik, tántorog kicsit, mint a részeg, aztán puffan­va eldől. Kovács János a negyediket is leválasztja, megkapaszkodik a létrában és lök rajta, A szarufa le­dül, mintha cigáaiykereket akarna vetni és nehéz zuha­nással hull a többihez. Előgurítja a talicskát, rá­erősíti a szarufákat és kicsi­korog az udvarból. Régen használták a talicskát, sír alatta a kerék, olyan fáj­dalmasan, mintha nehezére esne a mozgás. — Már éppen menni akartunk — fogadja a mes­ter az új háznál. — Négy óra, ha hem tudná... A ház elkészült. Peckesen emeli tetejét az új soron. Az a régi magára hagyöt- tan gubbaszt a dombon. Veri az eső, a szelek lekap­kodják róla a maltert. Mond­ták már Kovács Jánosnak, bontsa le, és ami jó van benne, tegye pénzzé. Nem teszi. Hadd álljon, amig en­gedi az idő. Néha felka­paszkodik hozzá a dombra, lekaszálja a dudvát. az ud­varon, néhol dugdos rajta. Ilyenkor beül az egyetlen szobába, egy ócska ládára, amely nem kellett az új ház­ba, elszív egy pipényi do­hányt, és senkinek sem mondja el, mire gondol... Gulyás Mihály mlszerboltot, s helyén egy­szintes ABC-áruház építé­sét kezdik meg az idén, több milliós beruh'zás-sal. A bátorlak régi panasza nyert orvoslást azzal, hogy megszűnik a lakott terüle­ten működő szeszfőzde. Er­re a célra új telephely épül a külterületen, milliós ipar­fejlesztési beruházással A jelenlegi telepen szikvíz- gyártás folyik majd. Hason­ló fejlődésről számolhatunk be másik két helyen is. A község főterén jelenleg mű­ködő két szövetkezetnek, az asztalosipari és a vegyes- ,pari ktsz-nek küiső terü­leteken új üzemházakat épí­tenek, s a távlati tervek szerint a felszabaduló he­lyeken épül 'majd fel az új postahivatal és a szállója. A korszerűsödő Nyirbá'or közeljövőjéhez tartozik a já­rási és községi tanácsok épületének másfél milliós fel­újítása, és az őszi „há­zasodási szezon” előtt át­adásra kerülő impozáns házasságkötő terem b. (Szilágyi) katonának. Helyettesítettem. Negyven pengőért. Nyolcvan járt volna, de örültem, hogy álláshoz jutottam. Élni kel­lett. Később Gyulajban válasz­tották meg helyettesnek, majd segédtanító lett. — Ez volt á szamárlétra. Végig kellett csinálni. Tíz esztendőt tanítottam a fel- szabadulás előtt, de nem jutottam semmire. Csak a megélhetést biztosítottam. Az utóbbi 15 évben építet­tem egy összkomfortos la­kást. kaptam hozzá OTP- kölcsönt. Két lányomat ta­níttattam Egyik a nagykál- lói gimnáziumban tanár, a másik a TF-re jár. öt éve igazgatóhelyettes. — Elégedett vagyok. El­jutottam Svájcba is. Jártam Zürichben. Meglátogattam egy iskolát is, s mondhatom, nincsenek különben felsze­relve mint a mieink. És er­re büszke vagyok. Nincs szé­gyenkezni valónk a világ előtt. Ezért az érzésért volt érdemes Svájcba utaznom. 3. — Ha valaki néhány év­vel ezelőtt nekem, az egyé­ni gazdának azt mondja, hogy gépkocsit fogok vezet­ni, kinevetem. Fogattal szán­tottam, vetettem, s három hete boldog gépkocsitulajdo­nos vagyok — újságolja R. Kun István, a vajai Béke Tsz tagja. Wartburg 1000-es. Leg­újabb típus. Ezzel jár Má­tészalkára a mezőgazdasági technikumba tanulni a tsz- gazda. Most harmadéves. — Hogy jött össze? A kö­zösből meg a háztájiból. Évente 420 munkaegységem van. Tavaly is 66 forintot fi­zettek egyre. A múlt évben bejártam Nyíregyházára gépkocsivezetői tanfolyam­ra... A feleségem mit szól? Neki korábban megvolt a vizsgája mint nekem. De segített, kapált, jószágot ne­velt. hogy meg tudjuk vásá- tolni' a kocsit... Ném kerül különösebb megerőltetésbe. Nemcsak nekem, de a töb­bieknek sem. Most rendelt Paczári Barna, a traktoro­sunk is... Pedig, hogy fél­tünk. Azt hittem felkopik az állunk a közösben, s tone. Lófogatról a volán mellé kerültem. Hát nem Volt ér­demes? Nyáron a Balatonra ké­szül. — Ha a vizsga jól sike­rül, már Paczári komámmal elterveztük, hogy Lengyel* országban ünnepeljük meg. Farkas Kalmár HÁROM PORTRÉ---- és nem is kivételes i _____l_

Next

/
Thumbnails
Contents