Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-07 / 106. szám

xxrv. ÉVFOLYAM 106. SZÁM ARA: 80 fillér 1967. MÁJUS 7, VASÁRNAP Befejeződött a szakszervezetek XXI. kongresszusa A SZOT elnökévé Blaha Bélát, főtitkárává Gáspár Sándort választották meg Szombaton folytatta mun­káját a magyar szakszer­vezetek XXI. kongresszusa. Az elnöki tisztet betöltő Somoskői Gábor bejelentet­te a kongresszusnak, hogy a számvizsgáló bizottság je­lentéséhez észrevétel, módo­sító javaslat nem érkezett, ezért azt elfogadottnak te. kintik. Ezután Gál László, az alapszabálymódosító bizott­ság elnöke válaszolt a vita során elhangzott, • idevágó hozzászólásokra. Bejelentet­te, hogy az észrevételeket figyelembe veszik, s ezek alapján egészítik ki az alapszabály végleges szöve­gét Ezt követően Vrrizlai Gyti. la, a határozatszövegező bi­zottság elnöke számolt be a kongresszusnak a bizottság munkájáról. Megállapította: a vita azt tükrözte, hogy a kongresszus küldöttei a határozati javaslatban foglaltakkal ■>— érdemben — egyetértenek. Javasolta, hogy a felvetődött észrevé­telek, indítványok megvizs­gálását a kongresszus utal­ja a megválasztandó új szakszervezeti vezető szer­vek hatáskörébe. Indítvá­nyozta továbbá: a kong­resszus bízza meg a meg­választandó új szerveket, hogy a határozat végleges szövegét juttassák el min­den alapszervezethez. Gáspár Sándor foglalta össze ezután az első három napirendi pont vitájának ta­nulságaik Ezután szünet követke­zett, majd a zárt ülésen a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa megvá­lasztotta a Szakszervezetek Országos Tanácsának 173. és a SZOT számvizsgáló bi­zottságának tizenkilenc tag­ját. Délben a zárt ülés után az elnöklő Somoskői Gábor bejelentette, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa megtartotta alaku­ló ülését, és megválasztotta az elnökséget, valamint a különböző tisztségviselőket A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa elnökségének tagjai: A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa elnökségének tagjai: BLAHA BÉLA elnök, FÖLDVÁRI ALADÁR, KISS KÁROLY, VAS-WITTEG MIKLÓS, alelnökök, GÁS­PÁR SÄNDOR főtitkár, Dr. BECKL SÁNDOR. GÁL LÁSZLÓ, GERÉB SÁNDOR- NÉ, SOMOSKŐI GÁBOR és VIRIZLAI GYULA titkárok, továbbá: BESSENYEI MIK­LÓS, BRUTYÓ JÁNOS, CSUTORKA LAJOS, Dr. DARABOS PÁL, FABOK ZOLTÁN, GYÖNGYÖSI IST­VÁN, Dr. JÓKAI LORÁND, KIMMEL EMIL, KOVÁCS ISTVÁN, LIGETI LÁSZLÓ, NEMESLAKI TIVADAR, PÉTER ERNŐ, SIMON AN­TAL, SZABÓ ANTAL, SZI­LÁGYI SÁNDOR, TIMMER JÓZSEF. TÓTH ANNA, TORZÓ LÁSZLÓ, VARGA JÓZSEF és VASS IMRE. Ugyancsak megtartotta alakuló ülését a SZOT szám­vizsgáló bizottsága, és SO­MOGYI MIKLÓST elnöké­vé, HIDAS FERENCET tit­kárává választotta. Somoskői Gábor ezután a kongresszus részvevőinek meleg ünneplése közben á t­nyújtotta a Nguyen Duc Tinh-nek, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság szak- szervezeti szövetsége elnöksé­ge tagjának, és Dinh Ba Tűi­nek, a Dél-Vietnam felsza­badításáért küzdő szakszer­vezeti szövetség végrehajtó bizottsága tagjának azt a dokumentumot, amelyben a magyar szervezett dolgozók nevében megbélyegezték az Egyesült Államok vietnami agresszióját, és további tá­mogatásukról biztosították a hős vietnami népet. Bevezetőben körvonalazza a szakszervezetek helyét és szerepét a proletárdiktatúra rendszerében, meghatározza feladatait a munkáshatalom erősítéséért, a nép felemel­kedéséért folyó politikai, gazdasági és ideológiai harc­ban. Utal arra, hogy a gazda­ságirányítási rendszer re­formjának bevezetése a szakszervezetek számára a korábbitól eltérő, minőségi­leg új, nagyobb felelősséggel járó feladatot jelent. A gazdasági építőmunká­ról, a dolgozók élet- és munkakörülményeit alakító feladatokról szólva megálla­pítja, hogy a szakszervezetek minden szinten fokozzák közreműködésüket a terve­zésben. Megállapítja a határozat, hogy a szocialista munka­verseny tovább fejlődött s e fejlődés jelentős állomásai voltak a különböző társadal­mi események, évfordulók, — legutóbb a IX. pártkong­resszus tiszteletére indított munkaversenyek. A jelenle­gi helyzet szükségessé teszi a szakmai képzés és tovább­képzés rendszerének tovább­fejlesztését, s ennek ösztön­zésére fel kell használni a formális vonásaitól megsza­badított szocialista munka­versenyt is. Részletesen szólt a határo­zat az életszínvonal alakulá­sának tényezőiről és lehe­tőségeiről a következő terv­időszakban. Rámutat, hogy az életszínvonal növelésére újabb tartalékokat kell fel­tárni. A kongresszus szük­ségesnek tartja a kormány hosszabb időre szóló kidol­gozását, amely tartalmazza a lakáskérdés megoldását (a tizenötéves lakásépítési terv alapján), a sokgyermekes családok életkörülményeinek javítását, az egészségügy színvonalának növelését, a nyugdíjrendszer továbbfej­lesztését, az idős dolgozók általános szociális helyzeté­nek javítását, a foglalkozta­tottság, a bér-, árpolitika alakulását és hatását az életszínvonalra. A foglalkozásokról szól­A testvéri szolidaritásért, őszinte együttérzésért Dinh Ba Thi mondott köszöne­tét. Ezután Gáspár Sándor zárszavában a tisztségvise­lők a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, az elnökség tagjai nevében megköszönte a bizalmat, s kötelezettsé­get vállalt arra, hogy ere­jük, tudásuk legjavával munkálkodnak majd a kongresszus határozatainak megvalósításáért. Felcsendült az Interna- cionálé, a küldöttek, a ta­nácskozás magyar részve­vői öt világrész munkásai­nak képviselőivel együtt a nemzetközi proletáriátus himnuszának eléneklésével zárták a magyar szakszer­vezetek XXI. kongresszusát. va megállapítja: a szakszer­vezetek vezető szerveinek szorgalmazniuk kell a raci­onális létszámgazdálkodásra való áttérés tervének kidol­gozását, amely tartalmazza a felszabaduló munkaerő foglalkoztatásával, elhelye­zésével, átképzésével kap­csolatos teendőket. Ha valamely vállalat, in­tézmény, gazdasági egység olyan mértékű létszámcsök­kentést kíván végrehajtani, amely az adott területen a foglalkoztatás mértékét erő­sen érinti, akkor ehhez a megfelelő színtű szakszerve­zeti szervek engedélyét kell kérnie. A béren és fizetésen kí­vüli juttatások mértéke és köre szorosan összefügg a népgazdaság mindenkori helyzetével, céljaival. A XXI. kongresszus egyetért azzal, hogy a jövőben a béreknek gyorsabban kell nő­ni, mint a társadalmi jut­tatásoknak. Az árszínvonal alakulásá­ról szólva megállapítja a határozat, hogy a gazdaság- irányítás új rendszerében a termelői, a fogyasztási és a szolgáltatási árakat fokoza­tosan közelíteni kell érté­kükhöz. Figyelemmel kell kísérni az átlagos árszínvo­nalon belül az árak változá­sának hatását, s ha az szük­séges, az állami szerveknek javaslatot kelj kidolgozni az esetleges negatív hatásokat kiegyenlítő bérpolitikai in­tézkedésekre, A kongresszus szükségesnek tartja, hogy az állami szervek határozottab­ban lépjenek fel az indoko­latlan árváltozások ellen. A bérből és fizetésből élő dolgozók munkaidejét foko­zatosan heti 48 óráról 44 órára kell csökkenteni. Az ideológiai harc és a kulturális nevelés időszerű szakszervezeti feladatait is­merteti ezután a határozat, majd a szakszervezetek nem­zetközi kapcsolatai fejleszté­sének fontosságáról szól. A dokumentum végezetül a szakszervezetek választott I szerveinek irányító tevé­kenységével foglalkozik. A kongresszus határozata KÖSZÖNTJÜK AZ ÉDESANYÁKAT Kádár János elvtárs beszéde a szakszervezeti kongresszuson A magyar szakszerveze­tek XXI. kongresszusának pénteki ülésén felszólalt Kádár János elvtárs is, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára. Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak! Elvtársnők! A magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa a ma­gyar munkásosztály, a Ma­gyar Népköztársaság nagy eseménye, egyben nemzet­közi jelentősége is van. Ezért mint mindenki más. aki nálunk a közügyek iránt érdeklődik, én is megismer-! kedtem a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszá­molójával, a kiegészítő re­ferátummal és a felszólalá­sokkal. Biszku elvtárs tol­mácsolta pártunk Központi Bizottságának hivatalos üd­vözletét a kongresszushoz, a magyar szakszervezetek­hez, a szervezett dolgozók­hoz, s én felszólalásával teljes mértékben egyetér­tek, azt semmiféle vonat­Az elvtársak tanúsíthat­ják és tudják, hogy a párt Központi Bizottsága az el­múlt években jó irányban változtatott azon az egészségesnek nem tekint­hető helyzeten, ami a negy­venes évek végén és az öt­venes évek elején kialakult. A Központi Bizottság az utolsó tíz esztendőben arra törekedett, hogy a párt mindennapi politikai mun­kájában erőteljesen támasz­kodjon a szakszervezetekre, mert az a meggyőződésünk, hogy a párt a saját hivatá­sát enélkül nem képes jól betölteni. Arra is töreked­tünk. hogy ne csak a párt támaszkodjék a szakszerve­zetekre. hanem szocialista rendszerünkön belül törvé­nyesen megállapított. biz­tosított és meghatározott szerepe, feladata és hatás­köre legyen a magyar szak. szervezeteknek, mert a sak­kozásban kiegészíteni nem kívánom. Mivel azonban a kongresszus elnöksége fel­kért és azt mondta, mégis illő lenne szólnom, örömmel és szívesen teszem meg, hogy üdvözöljem a kongresszus résztvevőit. Először szólni kívánok arról, milyen a viszony pártunk: a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a ma­gyar szakszervezetek között. Mindkettő az egész dolgozó nép érdekeit képviseli és fejezi ki: eredetét, lényegét, tekintve, mind a párt mind a szakszervezet, a munkásosztály osztályszervezete. Ezért mi természetesnek és magától értetődőnek tartjuk, hogy szocialista viszonyaink kö­zött a párt is és a szak- szervezet is csak úgy tölt­heti be hivatását egészsé­gesen és jól, csak úgy lát­hatja el a maga sajátos feladatait, ha a legszoro­sabban és a lehető legjobb módon együtt dolgozik. cialista társadalom építése nem képzelhető el más­ként. Nagyon sok bizonyí­téka is van annak, hogy igyekeztünk egészséges és megfelelő alapra helyezni a párt és a szakszervezet vi­szonyát. Önök ismerik a párt vezető szerveit, azok személyi összetételét, a Központi Bizottságét, a Politikai Bizottságét, a tit­kárságét, ismerik a Magyar Népköztársaság legfőbb tör­vényhozó testületének össze­tételét. az Elnöki Tanácsét, a kormányét és nagyon jól tudják, hogy ott a mun­kásosztály emberei, így a szakszervezet képviselői is jelen vannak. És ez szintén helyes és egészséges dolog. Pártunk azért jött létre, azért küzd, hogy valóra váltsa a munkásosztály forradalmi céljait. A szak- szervezet pedig a munkás­osztály legnagyobb tömeg­szervezete, amely ugyan­csak a dolgozó emberek, a munkások és az alkalma­zottak napi és általános ér­dekeit hivatott képviselni. Ezért e két szervnek a legszorosabban együtt kell dolgoznia. Örömmel állapít­hatjuk meg, hogy egvüttis dolgozik és az előrehaladá­sunk záloga a jövőben is. Az egész társadalom fejlő­dése attól függ ugyanis, hogy a ma gyár társadalom élén haladó munkásosztály hogyan készült fel felada­tára, hogyan képes megol­dani a napi feladatokat úgy, hogy egy pillanatra se tévessze szem elől a táv­lati célt sem. Társadalmunk eszmei-po­litikai irányítását a párt­nak kell végeznie. A párt és a szakszervezetek azo­nos politikát képviselnek; a szocializmus politikáját. Ezenbelü] azonban szük­ség van arra, hogy mind a párt. mind a szakszervezet megoldja saját feladatát, mert sem a Párt nem vé­gezheti el a szakszervezet munkáját, sem a szakszer­vezet a pártét. Az önállóságot mj na­gyon komolyan vesszük. Annyira komolyan, hogy az elvtársak, akik közelebbről ismerik a párt vezető szer­veinek munkáját és határo­zatait, nagyon jól tudják, hogy az utolsó tíz eszten­dőben egyetlen egy olyan párthatározat sem volt, amely a szakszervezet va­lamely önálló választott szervét kötelezte volna va­lamire. Természetesen, a vezetés megköveteli, hogy időnként a párt állást fog­laljon és döntsön a szakszer­vezeteket, a szakszervezeti munkát érintő kérdésekben is. Ezek az állásfoglalások: és döntések azonban csak a szakszervezetben dolgozó párttagokra kötelezőek és nem a szakszervezet önálló választott szerveire. S en­nek még van egy olyan — látszatra talán nem jelen­tős, de rendkívül fontos — (Folytatás a 3. oldalon) A pari és a szakszervezetek azonos politikát képviselnek máé **ottri»pu tensOíjertK'

Next

/
Thumbnails
Contents