Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-31 / 126. szám

Nemcsak a tsz, a fogyasztó érdeke is Beszélgetés dr. P. Szabó Gyulával, tanács elnökhelyettesével A lány, a párttitkár és ezer rossz zseb Nemrég zajlott le a Iss­ek első országos kongresz- szusa, élénk figyelmet vál­tott ki falun. Megkértük dr. P. Szabó Gyula elv­társat, a megyei tanács vb. elnökhelyettesét, válaszol­jon néhány, leginkább a viták tárgyát jelentő kér­désre. KÉRDÉS: Hogyan értékelhető helyesen a kongresszusnak az a határozata, amely sze­rint a tsz-ek úgy vál­hatnak korszerű, folya­matosan jövedelmező gazdaságokká, ha még- inkább a tagok demok­ratikus közösségére ala­poznak? VÁLASZ: — Erősödtek a ■Következett nagyüzemek. Az eddigi gazdaságirányí­tási módszer a megválto­zott körülmények között már nem eléggé hatékony. A tsz-ek belső életében a gazdasági mechanizmus re­formjának eredményeként kiterjednek a vállalati gaz­dálkodás elemei (munkadíj­alap, önköltség, jövedelme­zőség, sitb.). A nagyobb önállósággal fokozottabb mértékben előtérbe kerül a demokratikusan megvá­lasztott vezetők egyszemélyi felelőssége és növekszik a napi operatív kérdésekben a döntési jogkörük. A gaz­dálkodás általános meneté­ben viszont fokozottabb követelmény, hogy a tagság is mindenkor tájékozott legyen és közvetve vagy közvetlenül érvényesítse akaratát, nyilvánítsa véle­ményét. Bezárta kapuit a BNV, egy élménnyel gazdagabbak azok, akik személyesen is látták a hazai és külföldi ipar reprezentatív bemuta­tóját Az élményeken, kívül — különösen a kiállítók és a szakemberek — hasznos tapasztalatokat is gyűjthet- tek. Felmérhették a jelent­kező igényeket, s megren­delhettek olyan gépeket, be­rendezéseket, amelyekkel még sikeresebben megold­hatják további feladataikat. — Nem vallottunk szé­gyent a kiállított két vi- kendházzal a vásáron — mondja Pál Sándor, a Ti- szalöki Vegyesipari Vállalat művezetője. — Termékeink­kel felvettük a versenyt az iparág hasonló gyártmá­nyaival. A kiállított háza­kat haza sem kell szállítani, mert már ott vevőre talál­tak. A gondunk inkább az, hogy a sorozatgyártáshoz szükséges kapacitást és anyagot miképpen biztosít­suk. Mint szakembert, termé­szetesen elsősorban a vásá­ron kiállított faipari gépek érdekelték. A hazai ipar azonban ezzel nemigen di­csekedhet, viszont az oszt­rákok és amerikaiak annál inkább. Sajnos, ezt csak valutáért lehet beszerezni. — Elégedettek vagyunk a sikerrel — újságolja Orosz Miklós, a Növényolaj- és Mosószergyártó Országos Vállalat nyírbátori üzemé­nek igazgatója. Az élelmi- szeripari pavilonban kiállí­tott gyertyáink magukra vonták a látogatók figyel­mét Nem tudunk annyit készíteni belőlük, amennyire igény jelentkezik. A gyár megrendelést ka­pott a Szegedi Szabadtéri Játékok idejére, a tájjelleg­nek megfelelő gyertyatípu­sok szállítására. Ugyancsak különleges típusú gyertyá­kat kell szállítani több vá­ros kívánságára is. Nem tér haza üres kézzel a Szabolcs-Szatmár megyei Építőanyagipari Vállalat sem a kiállításról. A taná­csi könnyűipari termékek között egy második díjat is szereztek a sokak által a megyei KÉRDÉS: A tsz-ek szakvezetőit a vezetőség bízza meg — szögezi le a határozat. Nem marad-e ebben ellentét a tagság és a vezetőség között? VÁLASZ: — A döntési és intézkedési jogkörök ed­digi módszere nem szá­molt eléggé a tsz-ek üzemi méreteinek gyors ütemű növekedésével, a gazdálkodás belső diffe­renciálódásával. Mondhat­nám úgy is: a közgyűlés szerepe túlméretezett, a ve­zetőség hatásköre kiegyen­lítetlenül korlátozott volt. — A közgyűléstől kapott felhatalmazás alapján — az új helyzetben — a vezető­ség jogköre bűvül. így a kongresszusi határozatnak az a pontja, amelyben ál­lást foglalt, hogy a szak­vezetőket a tsz-vezetőség bízza meg, ha helyesen al­kalmazzák a tsz-demokrá- ciát és a választott vezető­ség hivatása magaslatán áll, nem lehet ellentét a szakvezetők megbízatása te- kitetében sem. KÉRDÉS: A tsz-veze­tőknek szívükön kell viselni a háztáji gazda­ságok sorsát. Az eddigi módszerek mellett milyen lehetőségek jö­hetnek még számításba a háztáji jobb kihasz­nálása érdekében? csodált üvegtechnikai ter­mékükkel. A gyár vezetői a hétfő esti díjkiosztó ünnep­ségen vettek részt, s még nem tértek haza. Minden valószínűség szerint ezt a sikert is kedvező üzletköté­sekben kamatoztatják majd. Soltész Istvánná, a Népi Iparművészeti- és Háziipari Szövetkezet elnöke is elége­dett lehet az eredménnyel. Termékeiket — a beregi keresztszemest — még a francia pavilon díszletei kö­zött is megtalálhatták a lá­togatók. , — Mi nemcsak kiállítók, hanem vásárlók is voltunk a kiállításon — mondja ötvös József, az Öntödei Vállalat kisvárdal gyáregy­ségének igazgatója. — A lengyelektől megrendeltünk egy nagy teljesítményű ön­tőhomok keverő gépet, A szálloda déli fekvésű társalgójába besüt a májusi nap. Az alezredes Debrecen irányába mutat. Arról jöt­tek és Nyíregyházán át a Tiszalökii útra tértek, hu­szonkét évvel ezelőtt. Jarko Iván Mojszejevics alezredes, aki most divatos, könnyű nyári civilruhában ül a pu­ha fotelben, Karakovról be­szél, a nőtlen, fiatal főhad­nagyról. „Tiszalök és Dada között nehéz tűzharcot vív­tunk. Két emberem elesett, Karakov felderítő súlyosan megsérült. Vittük magunk­kal, meg akartuk menteni. Hiába: Egerben halt meg, ott a neve a hősi emlékmű­be vésve...” Mojszejevics alezredes, aki most Lembergben mérnök, s 22 év után turistaként járta be a régi harcok színhelyét, kis szünet után egy dadai családra emlékezik. Már nem tudja a nevüket, az asszony f őztjét dicséri, aki magyarosan látta vendégül VÁLASZ: — A háztáji gazdaságok az új körülmények között — kereskedelmi úton — az eddiginél na­gyobb mennyiségben tud­nak majd kisgépeket, mű­trágyát, növényvédőszert és egyéb, a termelésükhöz szükséges anyagokat besze­rezni. Ez termelésük növe­lését fogja eredményezni. — Lehetséges továbbá, hogy a tsz-ek értékesítésé­nek szabadabb formái, vagy a saját feldolgozás kiszélesítése a közös és a háztáji gazdaságok közti kapcsolatok szorosabbra fűzését is elősegítheti. Ez ugyanis a háztájiban ter­melt áruk kedvezőbb érté­kesítésére is módot ad. — Tapasztalataink szerint ezek a háztáji bizottságok sok tsz-ben eredményesen működnek. De vannak olyan tsz-ek is, ahol a mű­ködésük csak formális. A tsz-ek vezetőinek meg kell mindenütt érteni, hogy a közgyűlés által választott háztáji bizottság, mint tes­tület a tsz-vezetőség mun­káját hivatott elősegíteni igen sokrétű, a háztáji gazdálkodással kapcsolatos teendők ellátásában. KÉRDÉS: A tervek és a zárszámadás készíté­sének módját és tartal­mát a gazdaságirányítás bevezetésre kerülő új rendszere, hogyan vál­toztatja meg? melynek segítségével nagy­mértékben csökkenthetjük majd a selejtet. A gyár igazgatója már a jövőre is gondolt. A kiállí­táson több, nagy teljesít­ményű megmunkáló gépet is „kiszemelt” a satugyár­táshoz. Bízva abban, hogy jövőre — az új gazdaság- irányítási rendszer előnyeit hasznosítva — nagyobb le­hetőségek lesznek a saját erőből vásárolt gébek be­szerzésére. A körkép még nem teljes, hiszen a kiállító szabolcsi üzemek megbízott szakem­berei még a kiállítási anyag rendezésével, elszállításával vannak elfoglalva. A vásá­ron bejelentett igények, ta­pasztalatok rendezésére még csak ezután kerül sor. őt és a feleségét. Igen, a feleségét, aki fiatal orvos­nőként a fór je oldalán har­colta végig a világháborút, akivé] együtt űzték a né­meteket Szabolcsból is. Nyíregyházán 1944 novem­berében haladt át az ő had­teste: a városból jobban csak a külterületi romokra emlékszik, sokkal inkább él emlékezetében a tiszai át­kelés, az öt-hat napos harc, a vérrel kivívott győzelem. Turistatársa, az ugyancsak lembergi Szeleznyov Vladi­mir Andrejevics kapcsolódik a beszélgetésbe, ö harcko­csizó volt, Budapest felsza­badítása után léptették elő őrnaggyá. „Szatmár városá­ból közelítettük a Tiszát, ón így haladtam át a megye szélén. Azt az átkelést nem lehet elfelejteni: a német fasiszták tudták, ha itt ve­szítenek, menekülniük kell Magyarországról a végső megsemmisülés felé. Óriási ellenállásba ütköztünk, s bi­VÁLASZ: — A jövőben az éves terv üzemi ok­mánynak számít, a gazdál­kodás operatív eszköze, az üzem belső gazdálkodási programja lesz. Ez azt je­lenti, hogy az üzemen kí­vül semmilyen kötelezettsé­get nem hoz létre és ható­sági jóváhagyásra sem ke­rül. — Helyesen tették azok a tsz-eink, amelyek már az ez évi tervüket is közgaz­dasági ösztönzőkre építet­ték. Itt is egyre inkább kereskedelmi módszerek ér­vényesülnek. Ez tette szük­ségessé, hogy a tanácsok tervlebontó tevékenysége 1966-ban megszűnt. — Hasonlóan meg fog változni a zárszámadások készítésének felülvizsgálati jellege is. A zárszámadások tanácsi felülvizsgálata csu­pán a jogszabályok szerin­ti elkészítésre, valamint az adózási és hitelezési szem­pontok érvényesítésére fog­nak vonatkozni. Ebből kö­vetkezik, hogy a tervezés­sel és a zárszámadással kapcsolatos nagyobb önálló­ság az eddiginél fokozot­tabb felelősséget követel. KÉRDÉS: Hogyan alakulhat a közös és a háztáji termékek érté­kesítési rendszere? VÁLASZ: — Ézután is a szerződéses kapcsolat do­minál. Az az elv érvénye­sül, hogy a szerződés mind­két irányban előnyöket je­lentsen: a vállalatok szá­mára megfelelő árualapot garantáljon a fogyasztóhe­lyek Igényeinek kielégítésé­re; a tsz-eknek, háztáji gazdaságoknak biztos érté­kesítési lehetőséget általá­ban előre ismert ár és egyéb kölcsönös feltételek­kel. — Az értékesítés egyre inkább kiterjedő módja lesz az is, hogy a tsz-ek árui­kat, vagy azok egy részé: közvetlenül az exportáló vállalatoknak, esetleg intéz­ményeknek (kórház hivatal, iskola, üzemi konyha, stb.) adják el. Ez a közvetlenebb kapcsolat a fogyasztókkal kedvezően fog hatni a szük­ségletek teljesebb és szín­vonalasabb kielégítéséhez. — A gazdasági mecha­nizmus reformjában na­gyon lényeges lesz, hogy bármilyen vállalat a tsz-ek- kel csak mint egyenrangú partner dolgozhat együtt. Szükség van erre, hogy a tsz-ek valóban betölthes­sék független, nagyüzemi vállalati szerepüket és gyorsabban haladhassanak előre. zony, jelentős veszteségek értek bennünket. Hat tan­kunk maradt az átkelőhely­nél...” Az eddig szótlan asztal­társ, a volt százados Res- nyak Iván Zahárovics bólogat, ö is harckocsizó volt, de nem ismerték egymást And­rejevics őrnaggyal. S mi­lyen az élet: egy üzembe kerültek Lembergben, s most munka társakként ismerked­tek a 44-ben megtett úttal. Azt mondja csendesen: „Hitlerék nagy ellenpropa­gandát fejtettek ki a lakos­ság körében, hogy féljenek tőlünk az emberek. Ahol azonban több órát, napot tölthettünk, fokozatosan fel­oldódott a feszültség, érez­ték, látták a szabolcsiak is, hogy mi jót akarunk nekik." Hozzá is teszi nyomban: Mostani látogatása egyik ‘legszebb élménye az a me­leg, baráti fogadtatás, mely- lyel körülvették őket a ma­gyar emberek az üzemek­Egy cikkben nem lehet foglalkozni minden benyo­mással, amelyek az újságírót egy-egy üzemben érik. Ehe­lyett — mit tehetne mást? — olyan jelenségekről ír, amelyek kifejezik a benyo­mások lényegét is. Ilyen je­lenség ama három eset is, amely az utóbbi két hónap­ban a Kisvárdai Ruházati Ktsz-ben történt Túrkálódik? Károly Icát a ktsz elnöke ismeretségi alapon vette fel három évvel ezelőtt női sza­bó tanulónak. A méretes részleg vezetője, Muskovszki József a lány édesapját — munkásember, aki mellékest is vállal, hogy családja na­gyobb darab kenyeret kap­jon, — megkérte, dolgozzon a szőlőjében. Ica kedvencévé vált a részlegvezetőnek, s a szor­galmas lányt Muskovszki példaképpen emlegette a többiek előtt. Egy idő után azonban az apa nem járt többet Muskovszki szőlőjé­be. (Miért, rrtiért nem, ne­héz lenne kideríteni. Károly László szerint becsapták őt, Muskovszki szerint oly sok volt Károly munkája, hogy nem jutott idő az ő szőlőjé­re is.) Ica jól tanult, de a két férfi között kialakult rossz viszony hatott az ő sorsára is. S hogy jól tanult, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a „Szakma kiváló tanulója”-ként Budapesten kapta meg a segédlevelét, hónapokkal tanulóidejének lejárta előtt. De... És ez már más történet. Először hiába köszönt Muskovszki József­nek, a részlegvezető nem fo­gadta. Később áthelyezték a férfirészlegbe, Icát, a női szabó szakmunkást. Azóta hiába kéri magát vissza nem hallgatják meg. Persze, keresi az igazságát. Erre meg azt mondják neki, túrkálódik, blámálja a ktsz hírét. De vajon ő blamál- ja-e? A ktsz vezetői azt mond­ják, azért nem mehet visz- sza a női részlegbe, mert gyakorlatlan. Ez igaz. De hol szerezte volna meg a szükséges gyakorlatot? Nem, ezt nem gondolhatta senki sem komolyan. Mellé­kesen megjegyezve. Mus­kovszki József tizenegy éven át dolgozott úgy, hogy ta­nították a nagyobb tudásuak s csak ennyi idő után ön­állósította magát. „Módszerek’" Kovács Lajos szakmunkás és a ktsz pártszervezetének titkára. Januárban jött visz- sza öthónapos pártiskoláról. Akkor nevezték ki műveze­tőnek. Nem ment a munka. Kezdő volt művezetőnek, so­kat hibázott. De kezdők vol­ben, a szállodában, az ut­cán. A Nyíregyháza felszaba­dításában részt vett alezredes, Mojszejevics mérnök is be­lemelegszik a szóba és foly­tatja a 22 év utáni „él­ménybeszámolót”. Mintha nem is azokkal az embe­rekkel találkozott volna Ti- szalökön, Tiszánagyfaluban, Nyíregyházán, mint akiket 1944-ben látott itt. Hol van már az egykori félszegség! „Az emberek fellépésén, hangulatán is lemérhető a nagy változás. Nem felejtem a tiszalöM erőmű dolgozóit: jogos büszkeséggel mutat­ták e nagyszerű létesít­ményt, minden kérdésre ki­merítő választ adtak. És megtanultak bizakodni: el­mondták, a Keleti-főcsa­torna megváltoztatja az egész tájat, öntözéssel kin­csesbányává alakítják az egykori hadszínteret. Milyen nagyszerű érzés erről halla­ni!” Andrejevics elvtérs megvaliia: nem gondol+a egykor, hogy a véres harcok szomszédságában 22 év múl­tán „elektrosztánciát” ta­lál, melynek energiája ta­lálkozik a tőlük kiinduló „Béke” távvezeték villany­áramával. „Szimbóluma ez a barátságunknak és igazo­tak a beosztottai is : a szala­gon dolgozók fele szinte ak­kor, azokban a napokban hagyta ott a főzőkanalat. Nyilvánvalónak látszott, se­gítségre van szüksége Ko­vácsnak is. beosztottainak is. Hogy kapott-e segítséget vagy sem, azt ma már ne­héz lenne kideríteni, (Mati- csák István elnök állítja, hogy kapott. Kovács szerint nem segítséget, hanem fi­gyelmeztetést adott számára a műszaki vezetés csupán.) Aztán egy napon közölte Kovács Lajossal Maticsák István, hogy nem szalagveze­tő többé. A leváltás fáj Kovács La­josnak a legkevésbé, sokkal inkább az a mód, ahogyan tették. (A gépnél is megke­resi azt a pénzt, amit mű­vezetőként kapott.) Sem őt, sem a községi, sem a járási pártbizottságot nem kérdezte meg senki, mi erről a véle­ménye. S az is fáj, hogy Maticsák István nem avatja be a közös ügyekbe sem Kovács Lajost, sem az alapszervezet tagjait, nem kéri ki a véle­ményüket, nem kér tőlük semmit Fordított 2sebek A tavalyi munka után ki­váló címet kapott a ktsz. Az idén azonban — a jelek leg­alábbis ezt mutatják. — aligha tudják megtartani ezt a címet. Összesen ezer nadrág áll a raktárban. Nagy tétel. Mi lesz vele? Ki tudja azt Nemrég még úgy volt, ex­portra megy, el is küldtek az átvevőnek. Az meg visz- sza, mert mégsem engedhet ki az országból olyan nad­rágot, amelyikben jobb ol­dalon van a bal zseb. és fordítva. S ezek nem alkal­masak még belföldre sem. Hogy ilyen hibák miért fordulhatnak elő? Hogyan engedhettek át a minőségi ellenőrzésen ennyire hibás árut? Vajon olyan sok ex­portárut gyárt a ktsz, hogy a vezetőknek nincs idejük még az ezres tételeket sem megnézni? Avagy ez nem blamálja a ktsz hírét? Változást! A jelenségek azt mutat­ják, valami nincs rendjén a ktsz vezetésében. Eddig az volt a vélemény Maticsák Istvánról és még egy-két ve­zetőről, hogy a politikai munkájukban jócskán akad kívánnivaló, de a gazdasági munkában megállják a he­lyüket. A három megtörtént eset azonban azt is mutatja, hogy a vezetés szemléletén mind politikai, mind gazdasági téren változtatni kell. Kun István lása annak, hogy mi való­ban a magyar nép barátja­ként érkeztünk erre a tájra a háború idején.” Elmondják majd otthon, milyen sokat fejlődött Ti- szanagyfalu, s hogy milyen megható volt, amikor a ti- szalöki gimnazista kislány oroszul szavalta el nekik Szimonov versét. Mojszeje­vics: „Míg hallgattam ezt a szép kislányt, újra felidé- ződtek bennem a nehéz na­pok. Eszembe jutott, Hat­van város felszabadítása előtt a németek 11 szovjet katonalányt akasztottak fel. Sok fájdalom ért bennün­ket a háború során. amit sohasem lehet elfelejteni. Ez a mostani találkozás mégis azt mutatta nekünk, hogy nem volt hiábavaló az ál­dozat: mi életben maradtak láthatjuk, a magyar nép, a szabolcsiak jól formálják saját sorsukat, gazdagodnak a szocializmus építése köz­ben.” A mérnök és két társa, akik e héten itt sétáltak a nyíregyházi korzón, betértek egy duplára a cukrászdába, s akik kezet szorítottak szaktársaikkal az AKÖV- nél. ezután már ezt az új emléket idézgetik családjuk körében. Angyal Sándot Kiállítók, látogatók, szakemberek a Budapesti Nemzetközi Vásárrá! (t. &.) Asztalos Bálint Itt harcoltak szabadságunkért SZOVJET VENDÉGEK NYÍREGYHÁZÁN

Next

/
Thumbnails
Contents