Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-23 / 119. szám
Szökőkút és logos Igényekre intézkedések ÁrnházaSt^ vendéglőit épülnek Nyíregyháza új városrészein „Ha neki van, miért ne lehetne nekem is?” Ki ne hallotta, vagy ne mondta volna ezt már? És a kérdésnek reális alapja is van. Az, hogy társadalmunkban nyitva a kapu minden becsületesen dolgozó ember előtt, bármilyen állás, funkció betöltésére, a tanulásra, s munkája révén bármilyen anyagi eszközt megvehet, ami személyes dolgát köny- nyiti, vagy szórakozását szolgálja. Munkája, révén — így helyes. És mert senki nem akar — ? a szólásmondással élve — toronyórát lánccal, a munka és a célszerű életmód többé kevésbé eredményes is. Természetesen nem egyformán. Aki többet ad a társadalomnak, többet is kapjon. Aki újításával plusz hasznot hajt, kapjon pluszt ő is. Nyilvánvaló, hogy az ilyen ember anyagi lehetősége aztán nagyobb másokénál. De ezt az egyszerű igazságot nem mindenki látja be. Egy fiatal szakember, aki tudta, hogy rá igen nagy szükség van a vállalatnál, csak! úgy „jött le” vidékre, ha háromszobás kertes házat ajánlanak fel neki, szö- kőkúttal az udvarán. Nem tréfa! A szökőkút csak mellékes szempont volt, de lett. Ez az ember nem elvégzett munkája révén jutott kiemelkedően jó helyzetbe, hanem zsarolással. Azért, mert kihasználta a vállalat szóTíszakerecsenytől Kanadáig — címmel írta meg élettörténetét, hányódásait Hoó Bernát, az egykori tiszaháti szegényparaszt — brandfordi farmer — hetvenegy éves korában. Négy éve első díjat nyert a Magyarok Világszövetsége pályázatán. Könyvét megismerte szülőfaluja is, Tiszakercseny. Tiszta szívvel, jó ízű humorral írja: „Mintha csakugyan ott volna a világ vége, mivel egyetlen újságriporter sem mer odáig kimenni, hogy hallanék is valamit a falumról. Úgy tesznek a riporterek mint a rátótiak tették, nem merték végigszántani a földjüket, mert attól féltek, ha nagyon a végire mennek hát felbillen velők...” A farmer álma Abban a másik világban sem akar elszakadni a szülőföldjéről: néhány éve itthon járt. A Tiszaháton az ötven évvel ezelőtt megálmodott öntözőíürt fogadta. „Pontosan olyan forma lett, mint amilyennek kifundál- ta, miközben Brandfordban harminc évig irtotta az erdőt, dolgozott az üzemben, ellátta a formot...” Tiszakerecseny csakugyan majdnem a világ végén van Ahogy Hoó bácsi írja: a Tisza felső folyásánál, magyar hazánk északkeleti határszélén. A természet és az emberi kéz szépnek alkotta, a Tisza mentén árnyas erdőktől körülvéve sakktáblára emlékeztető a falu képe- Egymással párhuzamos és egymásra merőleges nyílegyenes, széles utcák, egyetlen kanyar nélkül. Az Árpád utca, a fő út 2,5 kilométer hosszú, az úttest szélén kétoldalt dió- fasor. Nagyablakos, villaszerű házak. Tv és Bach Hoó Bernát földijei szorgalmas emberek, szeretik a munkát, még távoli vidékekre ' is elmennek utána Komáromtól, Gyomáig, Dunántúlig. Ez az országjárás egyrészt jó, mert leszűkíti a távolságot Tiszakerecseny és más virult helyzetét. A napokban fiatal házaspárral beszélgettem: A férj: szakmunkás, a feleség: irodában dolgozik. Egyszobás lakást kaptak, fumigálták. „Csak motorunk van” — mondta a fiatalasszony, — „elég kényelmetlen.” Hát majd vesznek kocsit, ráérnek — bíztattam. „De már lehetne.” Hány évesek? „Az uram huszonöt”. Ha valakinek magas az igénye, az jó dolog. - Az magasabb követelmény is, önmagával szemben. Követelmény műveltségben, tudásban, társadalmi hasznosságban, munkában. A baj ott kezdődik, amikor az igény messze maga mögött hagyja az önmagával szemben állított követelményt. Amikor a „ha neki van, nekem is” — mögött nincs reális alap, nincs többet tudás, nincs több, jobb munka. Ha azt a javakbeli többletet nem saját erejével, a plusz adásával akarja valaki elérni, hanem puszta szólammal. Vagy „ügyeskedéssel”, helyezkedéssel, amit hát nem büntet a törvény, a közvélemény mélységesen elítél. Ha valaki csak kapni akar és mindig sokat, de adni nem, csak keveset, nyomában az állandó, sértődött elkeseredettség jár, — alaptalan — s nem egyszer már bűntett is következhet Az ilyen emberek nyúlnak legtöbbször a társadalmi tulajdonhoz, hogy „elvegyék” dékek között. Másrészt nem jó, mert hátráltatja, a helyi tsz talpraállását Hogyan élnek a falubeliek? Kevés ház, ahol egy sertést vágnak, gyakoribb a kettő. A libamájat nemcsak eladásra, az angol piacokra küldik, marad bőven itthon is. Szeretnek öltözni, szórakozni, otthóiiükat csinosan berendezni. Nem kell a városba utazni, helyben megvásárolhatnak mosógépet hűtőszekrényt, tv-t, motort, ruhaneműt cipőt. Körülbelül hatvan motor- kerékpár, negyvennégy tv van Kerecsenyben, s rengeteg mosógép. (A lakosság létszáma 1800—1900.) Szabad idő? Ismeretlen fogalom volt — még tíz—-tizenkét évvel ezelőtt is. Látástól vakulásig... Ma szabadidőproblémáról beszélnek Kerecsenyben is, Mik- lovicz György iskolaigazgató és Győrffy Pál tanító, a művelődési otthon vezetője az unaloműző estéket sorolják. A mozi három előadást tart egy héten, már vetítették a Sellő a pecsétgyűrűn című új magyar filmet, ősztől tavaszig minden pénteken világos a művelődési otthon, ismeretterjesztő előadás, rövidfilmek váltogatják egymást. És próbál a negyventagú férfi énekkar; népdalok, Bach, Kodály, Bartók művek a műsorukon. Legutóbb a tarpai Esze Tamás emlékünnepségen léptek fel. Az énekkari próbák társas összejövetelek, ahol filmet néznek, újságot, folyóiratot böngésznek, megtanulnak kottát olvasni.« Újságok Brandfordba „Egy kicsit sok is a villanyszámlánk” — mondja a művelődési otthon vezetője. Az állam évente 10 ezer forinttal támogatja a falu művelődési otthonát. Nemrég vásároltak televíziót, bűtorokat. A legnagyobb' gondjuk, hogyan kaphatnának egy zongorát, ugyanis legalább tizenöt-húsz falusi gyerek iratkozna be szívesen a zongoraoktatásra, tanárnő Vásárosnamény- ból járna ki, ha lenne egy szem zongorájuk. A szülőföld szerzetét — az a társadalomtól azt, ami — szerintük — „nekik jár.” „Ezért a pénzért?” — s hosszú gúnyos mosoly. Ismerős? De mennyire! Pedig „ezért a pénzért” is dolgozni kell. Kétségtelen, vannak a bérben, egyenlőtlenségek, az egyik helyen nehezebb munkával kisebb a kereset, mint másutt. Ezeknek az egyenlőtlenségeknek a ki- egyenlítése évek óta tart, s a jövőben — az új gazdaság- irányítás révén meggyorsul. De az is kétségtelen, hogy az „ezért a pénzért” szólamot nem a kisebb keresetűek szokták keserű mosoly- lyal hangsúlyozni. Ismerek egy idős orvost. A tudomány olyan területén dolgozik, ahol az emberekkel nem közvetlenül találkozik. A betegek szinte nem ismerik, pedig munkája nagyon fontos. Nem vágyik elismerésre, névre. Csak a munkájának él, névtelenül. „Ezért lettem az, ami vagyok, ezért választottam ezt a pályát” — mondta. Névtelenségét őrzöm meg, amikor nem írom a nevét, sem munkájának szakterületét. Nem tudom, melyik ember boldogabb: az idős orvosprofesszor, vagy az a fiatal szakember, akinek szökőkútja van az udvarán? De, hogy melyiküké a tiszteletem, azt biztosan tudom. Sipkay Barna iskola, a család mellett — a honismereti szakkörben is megtanulják a tiszakare- csenyi fiatalok. Feldolgozták a falu történetét írásos anyag és szájhagyomány alapján. Közkézen forog Hoó Bernát könyve is, mely történelmi dokumentum is, megbecsült olvasmánya a falunak. Sokat tanulnak belőle a legifjabbak, akik közül tavaly 32-en végezték el az általános iskola nyolc osztályát, s 26-an tovább tanultak ipariskolában, középiskolákban. Az idén 9 tiszakerecseny! fiatal érettségizik a nyíregyházi, vá- sárosnaményi, debreceni, kisvárdai, újfehértói középiskolákban. Nemrég az egyik főiskolás szakdolgozatához Hoó Bernát könyvét használta, diplomamunka lett az idős tiszaháti paraszt élettörténetéből. aki Tiszakerecseny- ből indult el Kanadába de hűséges maradt' szülőföldjéhez. Könyvének utolsó lapjain írja, hogy tizenkét magyar lap jár címére, Brandfordba, köztük a Ke- let-Magyarország is. íme Tiszakerecseny 1907- ben nem a világ vége. Páll Géza Felértünk a magaslatra; a tsz-elnök szétvetett lábbal megállt s a győztes hadvezér pózába merevedve helyzetképet adott a tavaszi ütközet pillanatnyi állásáról. Szavait katonás rövidség jellemezte. „Elvetettem 20 hold mákot, 45 hold cukorrépát, 60 hold lucernát és 70 hold borsót. Fejirágyáz- tam az őszi vetések 90 százalékát. Amint látható most ültetem a burgonyát és vetem a kukoricát.” Ránéztem egyszer, kétszer, háromszor, s harmadszor is úgy találtam, hogy nem egyeznek a szavak és a tények, a látottak és a hallottak. A tsz-elnök félre- ismerhetetleniil ott hadonáVárosunk két alközpontjában — az Északiban és a Déliben — ma már több ezer ember él. A legrégibb lakások életkora sem éri el a tíz évet, korszerűek, minden kényelem adott. Az Északi Alközpont pedig alig ötéves. M'ndkét városrész elég messze esik a központtól, s ebben a legsérelmesebb az üzletek távolsága. A lakások építésével ugyanis nem tartott lépést az üzlethálózat fejlesztése, s mindezt utólag kellett pótolni. A Déli Alközpont lakói érthető örömmel fogadják a hírt, hogy júniusban megnyílik a Toldi utcai ÄBC- áruház. 250 négyzetméternyi eladótérrel, s mintegy 200 négyzetméter raktárral rendelkezik. Természetesen ha megnyílik az új ÁBC-áruház felszabadul a korábbi fű- szer-csemegebolt, mely 58 négyzetméteres árusítóterével és alig valamivel nagyobb raktárával kicsinek bizonyul, viszont zöldség- gyümölcsboltnak ilyen területtel megfelel. A korábbi zöldség-gyümölcsbolt helyére viszont virágbolt kerül. Terv ugyanis, hogy a város központján kívül mind a két alközpontban legyen egy-egy virágbolt. Városrendészeti szempontból már a víztorony is a Déli Alközponthoz számit. A víztorony környékén sok új lakás épült, ezért a következő évben itt is építenek egy kisebb ÁBC-áruhá- zat és egy kisvendéglővel kombinált, presszót. Talán a legnagyobb probléma ma A a kereskedelmi ellátás az Északi Alközpontban. Az egyetlen, alig hatvan négyzetméteres bolt képtelen kielégíteni a több mint háromezer ember igényét. A tervezők már elkészítették egy áruház terveit. Négyszáz négyzetméteres eladótérrel és ugyanennyi raktártérrel rendelkezik majd. Három hűtőkamra, egy légkondicionált raktár és 10 hűtőbútor biztosítja az áruk frissességét. Élel- mpzert, gyümölcsöt, húsféleséget, tejet, tejterméket és mindennapi közszükségleti iparcikkeket fognak árusítani. Az építkezés — leszámítva a kezdeti nehézségeket — jól halad, és augusztusban már át is adhatják rendeltetésének az áruházat. szott és szónokolt mellettem, míg a szántóföldön serénykedő férfiak és asszonyok között egyetlen hozzá hasonló embert sem láttam. Valami csalafintaság van a dologban, gondoltam, de nem érhettem a gondolat végére, mert az elnök megint mondta a magáét: A múlt hét végén fizettem előleget a népnek. Megnyugtattam a kételkedőket, hogy minden hónapban előterem, tem a pénzt. Annyi tejei fejek és annyi sertést hizlalok, hogy legyen mindig mit eladnom.” Észrevette, hogy felfigyeltem a völgyből hallatszó kopácsolásra. „Oda egy juh- hodályt építek — magyarEzzel azonban nem fejeződik be az alközpont kereskedelmi hálózatának fejlesztése. Már készen vannak a kiviteli terve: egy modern étteremnek és presszónak, melyeket a körút és a Vasvári Pál utca északnyugati sarkán építenek fel. Ez a munka a következő évben elkezdődik. A vendéglátó pari vállalat terveztet a Tölgyes csárda helyére egy korszerűbb vendéglőt. Ennek az építkezése ugyancsak 1968-ban kezdődik. bf. Gyenge tsz a nagyszeke- resi Petőfi. Az utóbbi két esztendőt is mérleghiánynyal zárta. Oknak a gyakori elnökcserétől az időjárásig sok mindent sorolnak. Kétségtelen, hogy egy szövetkezeti, gazdaság szilárd állásához rengeteg mellék- körülmény tartozik. Ez esetben a lényeg talán mégis abban van, amit a tagok — már a munkában található tagok — külön-külön ugyancsak megemlítenek: szervezettebb munkabeosztás, mindenkire egyformán érvényes közösségi fegyelem kellene. Csak helyi eset? Nem. A hasonló körülmények között lévő tsz-ekben szinte mindenütt tapasztalható „óhaj”. rázta. — A jövő hónapban be is népesítem.” Megint rásanditottam: nem 6 kopá- csolt, hanem az ácsok. Már éppen sajnálni kezdtem volna, hogy úgy látszik, csak egyes szám első személye van szegénynek, ki tudja, ahhoz is milyen keserves megpróbáltatások árán jutott, milyen szörnyű gyerekkor lehet mögötte, amikor váratlanul a pincébe invitált: „Megkínálom egy pohár szilvapálinkával.” Azonban a pinceajtót zárva találtuk. Se kulcs, se pincemester. S ekkor a tsz- elnök felfohászkodott: „Na, megállj csak öreg, ezt még megkeserülöd!” Nagy kő esett la a szivemről. Hiszen ez az ember egyes szám második személyben is tud beszélni! Orosz Szilárd Megjegyzés: Ej, ráérünk!?... Egyelőre csak a nótában, de ha nem történik érdemleges felelősségrevonás, akkor a földeken is kizöldül a tavaly ottfelejtett kukoricaszár. Egyik közös gazdaságban vetik a kukoricát, a másikban — már megbocsássanak — még a tavalyit sem takarították be teljesen. Sok tsz-ben látni álló, vagy kúpokba rakva a kúkori- caszárat. Gondolják, ráérnek, hiszen a rendelkezés szerint csak június elseje után lehet büntetni ezért a vétkeseket. Ekkor rajzik a kukoricamoly. Úgy látszik megvárják. De azok a Járási tanácsi vezetők is, akiket ez a rendelkezés elaltat. Fel kellene ébredni, nehogy a kukoricamoly ébredjen fel korábban, mert ennek a közösségek, népgazdaság látja majd kárát. Farkas Kálmán Dehát miért az óhaj szóval lehet ezt kifejezni? Miért kívánni kell a” rendet, a fegyelmet? Ki adhatja meg, min múlik? Az országgyűlésen, minisztériumokon, avagy a megyei, járási tanácsokon ? Ezeken egyiken sem. A megoldás kulcsa helyben van. Maga a1 tagság, a könnyebb és jobb paraszti életre szövetkezett közösség teremtheti meg magának a- kívánt rendet És nem külön-külön — együtt a vezetőséggel. — Megtartani, hogy a szövetkezetben nemcsak jogok, kötelességek is vannak és ezek nem zárhatják ki egymást. Hogy nem elég csak jogot formálni a háztáji területre, a szövetkezeti tagsággal járó szociális és egyébb juttatásokra; arra is szükség van — és elsősorban —, hogy kellően bevetésre, megmunkálásra kerüljön a közös határ, teljesüljenek a termelési é« értékesítési tervek. Erre a módot megtalálni, a lehetőségekkel élni — minden a tsz magánügye. Olyan értelemben, hogy a vonatkozó törvényességek megtartása mellett egyöntetűen tudjon a tsz tagsága és vezetősége — a köz érdekében — igent és szükség esetén nemet mondani. S itt még egyszer -hangsúlyozásra kívánkozik: ezt nem elég külön-külön óhajtani — egységes cselekvésre van szükség. Ezt mutatják a szilárd, erős tsz-ek példái is. A. B. Hoó Bernát faluja MÁR NEM A VILÁG VÉGE Nyelvtan Megkezdték Mátészalkán az iparitamiló-intézet építését. Foto: Hammel József fflem el ég óhajtani 1967. május 23. 3
