Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-21 / 118. szám
Képzőművészetnk vóriaH<önyvéb<5! VIZSGÁZÓ Bérce* András rajza Könyves polc Jamaica Mit ford: RAVATALBÁRÓK (KOSSUTH KÖN YVKIADÖ 1961.) Amerikai sírba kerülni wem o*ceó dolog. Ott egy valamirevaló temetés kiadásai egyenlők a jobb gépkocsik árával 'éá"’ eléggé megközelítik egy átlagos családi ház fölépítésének költségvetési vógösz- saeget. A kedélyes kerti ünnepéllyé íieamított amerikai temetés virághegységei alatt eltűnik a kegyelet méltósága. A fantasztikus aranyozósú hókuszpókuszok e temetéseket vásári mutatvánnyá silánvították. A ..Ravatalbárók” indulatos írónője. J. Mitiörd — mint művéből kitűnik — azon temetkezési szövetkezetek egyikének tagja, amely szövetkezetek célja az olcsó és a valóban kegyteljes temetés. Eme emberbaráti színezetű társadalmi egyesüléseken kívül az Egyesül); Államok területén csak az egyházak hadakoznak a temetkezés? vállalkozók és a temető tulajdonosok ellen. És ez érthető. A társasági összejövetellé cifrá- 'zótj'tértiétélsek forgatagában í— akárcsak a halott — szinte már mellékesnek tűnik az ősi, egyházi szertartás. Az Államok-beli halál kegyes a kiszolgálóihoz, mert az USA törvényhozássá nem akadályozza a vállalakozók zsarolásait. Nagyszerűen kiépített kegyelet-tanácsadói szervezet duruzsolja teli halálesetkor a hozzátartozók elkábult fejét, s azok többnyire engedelmesen fizetik meg a rájuk tukmált ..szolgáltatásokat”, mert kényszerhelyzetbe Jutottak, mert törvényes védelmük nincsen, mert még kevés a temetkezési szövetkezet. A ,,Ravatalbárók” nem hiába lett világhírű. Hja Konsztantyinovszkij: GYERMEKRABLÓK (KOSSUTH KÖNYVKIADÓ) A második világháború borzalmairól, a üimeggyil- kosok rémteUeiről már sokat olvashattunk. Konsz- tantyinovszkij regényének előzményei is ebbe az időszakba nyúlnak vissza. Ö azonban nem tömeggyilko- sokat mutat be, hanem olyan embereket, akiknek a kezéhez közvetlenül nem tapad vér. tettük mégis legalább olyan szörnyű, mintha maguk is öltek volna. Fő hőse egy politikai okokból deportált lengyel asszony — Zosia —, aki mellől egymás után szólítják el cella társait — kivégzésre. Köztük van egy Stefa nevű zsidó lány is. Kétszínű rejtegetői jelentették föl. hogy öthónapos kisfiát, aki a menedéket nyújtó férfi erőszakosságának és a lány megfélemlítésének köszönhette létét, maguknak tarthassák meg. A házaspár gyermektelen és a betegesen féltékeny asszony így szeretné magához láncolni a férjét. Zosia, aki szerencsésen megélte a felszabadulást, megfogadta, hogy addig nem nyugszik, amíg nyomára nem akad Stefa fiának, és fei nem világosítja születésének körülményeiről. Hosszú évekig hiába kutatja a házaspár nyomát. Már-már reménytelennek látja a további próbálkozást, amikor végre megtudja, hogy Lengyelországból áttelepültek Nyugat-Beriin- be. És tizennyolc évvel a pawiaki börtönben történtek után elégtételt szolgáltathat az ártatlanul kivégzett Stefa emlékének; él- megy Nyugat-Berlinbe és felkeresi a magát bűntelen- nek tartó, tisztes polgárként élő gyermekrabló, gyilkos házaspárt. Az ifjúvá serdült fiú előtt fölfedi származásának titkát; azt. hogy nevelőanyja nem az igazi anyja. hanem csak bitorolja annak a jogát, akit hóhérkézre adott. Nem a bosszúvágyat akarta fölkelteni a fiú lelkében, hanem csak a felelősségérzetet akarta benne felébreszteni, részben a múlt, de sokkal inkább a jövő iránt. Azt akarta, hogy mindaz, ami egykor az anyjával történt, éljen benne, s hogy annak hatására szomjúhozza az igazságot, keresse az új utakat, harcoljon és reménykedjék. Az izgalmas regényt Szir mai Marianne fordította, s Würtz Ádám és Darvas Sándor megkapó rajzai illusztrálják. Az ember és világa A Montreali Rádió — Kanada fennállásának 100. évfordulója és a Montreali Világkiállítás alkalmából — „Az ember és világa” címmel esszépályázatot hirdetett, amely szép magyar sikert hozott. A beérkezett Í000 pályamű közül dr. Ke- leesényi Gábor, a budapesti Széchenyi Könyvtár munkatársa alábbi dolgozatával a 12 első hely egyikét és a vele járó díjat nyerte: kétszemélyes repülőjegy a kiállításra. egy hét kanadai tartózkodás. „NEM SOKKAL AZ ARANYKOR után” ott ültek egymással szemben a patak partján. A kellemes napsütésben ledobták magukról az állatbőrt, így a munka is könnyebben ment. Az apa a kezében tartott bot egyik végét a földhöz nyomta, a másik végéhez a tetszetősre csiszolt kőbaltát szorította, amíg süvölvény fia átlósan vezetett indákkal odakötözte. A művelet megérte a legnagyobb gondosságot, hiszen a kődarabbal így, nyélre erősítve sokkal erősebb ütést lehetett mérni. Eredményesebbek is lettek a vadászatok, mióta ezt használták, márpedig a zsákmány megszerzése az utóbbi időben egyre több gondot okozott. Az apa kipróbálta az elkészült baltát, különböző irányokba sújtott vele, majd megvizsgálta, hogy nem lazult-e meg a kötés? Egyszercsak villámgyorsan felpattantak, mert valami zörrent a bokrok mögött. A szomszéd népesebb törzs jutott eszükbe, hiszen ezek mostanában szemmel láthatólag keresték az ösz- szetűzési alkalmakat. Kétségbeesett báránybégetés nyugtatta meg őket, s ahogv a bokrok mögötti tisztáson teremtek, a megriasztott farkas éppen akkor tűnt el a tisztás túlsó végén, vérében hagyva a patak partján széttépett bárányt. Az apa vállára dobta az ingyen zsákmányt, s elindultak a törzsi szállás felé. Talán ekkor született meg — s ez esetben a világirodalom és művészet hajnalának tanúi voltunk — a farkas és a bárány meséje, amely aztán szállt tovább, nemzedékről nemzedékre, évezredről évezredre, amig klasszikus költemény- nyé nem érett: „Ad rivum eundem... ugyanahhoz a patakhoz hajtotta a szomjúság farkast és a bárányt.»”MERT A MESE sohasem veszített aktualitásából. Ad- rivum eundem... Ugyanaz volt a patak, amikor Odysseus idilli világában l<f edvenc hősöm nem Old *•* Shatterhand volt, hanem Damjanich. Ha magamra maradtam, legszívesebben ezt játszottam, hogy én ő vagyok s ilyenkor csodálatos dolgok történtek velem. Volt ügy, hogy Kossuth még idejében rámbízta a fővezérletet s én, csapataim élére állva, áttörtem a vértesek sorfalán, elfogtam és fülénél vezettem Kossuth elé Windischgrätzet. De volt úgy is, hogy Görgei már alá akarta írni a fegyverletételt, mikor én kardom elé állítottam, s utolsó pillanatban megmentettem a helyzetet. Legjobban mégis azt szerettein, ha leugrottam Arad magas faláról, tört lábbal átúsztam a Tiszát, Törökországon át Amerikába utaztam, legyőztem Old Shatter- handot, Old Pirehandot s aztán Winnetou oldalán beszáguldoztam az egész vadnyugatot. Később aztán másfajta játékokat kezdtem játszani, s az élet kalandjai el feledtették velem a tábornokot. Mégis megdobbant a szívem, mikor 1944-ben Dac- hauban összeismertettek vele a barátai. Apró kis ember volt ez a Damjanich, szőke, pisze és rendkívül mulatságosan beszélt magyarul. De a bal lábára ő is sántított. Mikor a németek körülfogták őket, leugrott a toronyból, tört lábbal átúszta a Szávát s az erdőkön át hazaszökött falujába, Mol- vébe, ami nagyon kis helyiség lehetett, mert azóta sem Nausikaa játszadozott partján rabszolganőivel; amikor római légiók masíroztak rajta, s a jus Romanum, a római jogrend szigorában rabszolgák hada sürgött-for- gott körűié; amikor hirtelen csend lett, s parton megjelent a homo faber, a rabszolgákat felváltó, ráérősen pepecselő középkori molnár; amikor újra lázas tevékenykedés kezdődött partján, mert bérmunkásokkal völgyelzáró gátat és vízi erőművet kezdtek építeni... A mese mindvégig aktuális maradt, és írták eredetiben és fordításokban, Heltai Gáspár, La Fontaine és annyian mások, írták lúdtollal, acél- tollal, töltőtollal, golyós tollal, szedték kézi sajtón, nyomták rotációson: Ad re- vum eundem... Ugyanahhoz... Pedig vize a mese első leírása idején még a négy elem egyikének számított és azért folyt lefelé, mert a víznek „lent” van a természetes helye. Később kiderítették róla, hogy nem elem, hanem vegyület, mozgásának irányát pedig a gravitáció szabja meg. Napjainkban azt a képletet próbáljuk megérteni, amely igazolja, hogy a víz és mozgása — a többi „anyagéhoz” hasonlóan — nem más, mint az erőtér állapota... Az évezredek során nagyot változott a patak és a patakról alkotott gondolat — és mégis ugyanahhoz a patakhoz megy ugyanaz a farkas és ugyanaz a bárány... Ugyanaz az aktuális mese és ugyanaz a tanulság ugyanazoknak az embereknek. UGYANAZOKNAK AZ EMBEREKNEK? Mennyit változott az ember is, aki ott a patak partján még csak karja mozgását adta át a szerszámnak. Aztán kezdett egyre nagyobb szerszámokat készíteni, már olyanokat. is, amelyeket nem is tudott kezében tartani. Ezeket letette és kiügyeskedte, hogy karjával már csak az energiát kelljen szolgáltatnia működtetésükhöz. Nagy segítséget nyújtott ebben neki az egyik legzseniálisabb találmány, a kerék, amelyet aztán a patak partjára szerelt — ad rivum eundem — hogy most már az energia termelését is ..kiváltsa” magából, és a vízre bízza. A homo faber ráérősen, mor- fordírozva barkácsol, ötleteken töri a fejét az évszázadok alatt szinte jelképpé érő Erdős László: találtam senkit, aki ismerte volna a nevét. Mivel pedig semmiképpen sem akart rendbe jönni a lába, a partizánok beküldték az uszta- sák közé, hogy onnan szerezzen nekik értesüléseket A molveiek persze nem tudták, hogy parancsot teljesít s árulását nem tudták megbocsátani. Kétszer követtek el merényletet ellene, másodszorra súlyosan meg is sebesült. Zágrábba vitték kórházba. Itt aztán engedélyt kapott, hogy otthagyja a szolgálatot, s az erdőkbe vonulhatott. Később — hogy miért, azt még Dachau- ban sem árulta el — át kellett mennie a Vajdaságba s ott a magyar rendőrség fogságába került. Tizenöt évi fegyházra ítélték. Előbb Újvidéken ült, majd, a fogház kiürítésekor Németországba hurcolták. Sikerült kibontania a vagon padlóját, leereszkedett a sínekre s a földhöz lapulva kivárta, míg az egész szerelvény átrobog fölötte. Akkor felállt, hogy újból elinduljon Mol- ve felé s tisztázza ügyét a barátaival. Hallatlan balszerencséje volt. Pár méterre onnan, ahol a sínek közé ereszkedett, két csendőr állt az országúton. malmában. Nemzedékről nemzedékre szálló foglalkozásában egyre több munka- területen kutatja ki, hogy melyek azok az azonosan ismétlődő munkafázisok, amelyeket ki lehet emelni, a munkafolyamatból, és rá lehet bízni a gépre. íme, a tudomány fejlődése, a társadalom és technika fejlődése, a kőbaltás ember diadalútja az őt környező világ felett — egészen a csillagokig! Fejlődés, fejlődés, fejlődés! Hát még ha hozzávesszük, az embert és világát tükröző, látomásba burkoló művészi kifejezés tökéletesedéséti Mire képes az emberi szellem, az emberi értelem! Büszkék lehetünk! De mit fejlődött közben maga az ember? Tudomány, technika és művészet terén az emberi szellem alkotásainak szédítő csúcsára jutottunk, azonban ez alatt az embert leginkább emberré tevő vonások, a környező világából magasra kiemelő értékek: az erkölcsi tulajdonságok fejlesztéséről elfelejtkeztünk. A farkas és a bárány meséje semmit sem veszített aktualitásából, a kultúra és civilizáció magasán még mindig az állatvilágból vett mesékkel tudjuk legjellemzőbben rajzolni emberi magatartásunkat. Legbelül továbbra is megmaradt a mese farkasa, aki keresi a civódás ürügyét, hogy megehesse a bárányt — talán ultrahanggal sütve és késsel-villával, ennyi a fejlődés. Homo homini lupus... Ez a hitbizományként őrzött klasszikus közmondás még ma is annyira igaz, — Ti boga! —• csikorgatta a fogát, valahányszor eszébe jutott ez a találkozás. \7 eszekedni egyébként Is félelmetesen tudott. *- Te nekem nem vanni barát, értei? — kiáltotta méregtől remegve. — Té eszel dohány, te bolond? Te de- gelsz meg, kaputt, krematórium! Te nyakad nem fej. hanem olyan dagadt uborka, metélve, amit megenni pfuj! Nem védekeztem. Látta szegénykém, hogy cigarettára cseréltem a kenyeremet s nem akartam megmondani, hogy még az is többféle átváltozáson fog átmenni esteiig. Eddigre már ugyanis elpusztultak a barátaink, ketten maradtunk s egymásra voltunk utalva teljesen, öt pedig egy hete kínozta a láz. Gyötrelem volt látni diarétól kiszáradt apró testét, zavarosan csillogó tekintetét. Ráadásul úgy tudtuk, hogy a flekktífuszosnak nem szabad innia s így még szomjaztatással is bántottam szegényt. S hogy valamiképpen segíthessek rajta, megpróbáltam tannin tablettát szerezni a fekete piacon. Azt a kórházból lopták s csempészték ki az ápolók és méreg drágán adták akkor is. ha volt belőle elég így csak hogy nem lehet csodálni, ha az emberi szellem alkotásainak magasából éppen a legjobbak az atomhalál rémét kémlelik a horizont szélén. VALÓBAN EZ LENNE a „fejlődés” befejezése? A technika alkotásaival az ember sokszor elért már olyasmit, amit nem szándékolt. De hátha más irányban is igaz ez a tétel? A technika legyőzte a távolságokat, s ezzel össze is zsugorította a világot. A hírek számára már régen megszűnt a távolság, s a közlekedés is óriási eredményekkel büszkélkedhet. Ma, amikor az űrhajóinkkal már az eget vívjuk, a Föld bármelyik pontjára hamarabb eljuthatunk, mint a középkori rablólovag a szomszédos várúr falai alá, akivel mindaddig kényére- kedvére háborúskodhatott, amig a közlekedés és hír- szolgálat annyira nem tökéletesedett, hogy ezeket a farkas-kiskirályokat a központi hatalom megfékezhette. A hírszolgálat és közlekedés mai fejlettsége mellett pedig már az egész Földet kézben tudná tartani egyetlen központi hatalom... Nem, ez a fogalmazás nem helyes, ez a farkasok célja é* fogalmazása. Talán így egyetlen békés háztáji gazdaság lehetne egész világunk. MINDÖSSZE ANNYI KELLENE, hogy a teremtő emberi ész után a józan emberi ész is diadalt arasson — s akkor ott állhatnak oly mélyen megismert és oly szépen berendezett világunk „nem sokkal az új aranykor előtt.” Dr, Kelecsényi Gábor =*. belga barátaim segítségével tudtam lebonyolítani az üzletet — ők voltak akkor a fő cigaretta-tulajdonosok. Még így is temérdek munkámba került, míg megszerezhettem az áhított gyógyszert. Kenyerem elébb cigarettává lényegült, majd több kenyérré, majd újra cigarettává, aztán nem tudom még mivé, végül pedig a tannin ára cukorrá változott s ekkor végre a hiénák vesetője markomba számlálta barátom gyógyszerét. Damjanichnak könhyes lett a szem; — Ti boga! Te nem birát, te édes mama! Sajnos. a tannin lem használt — azóta megadtam. hogy nem is használhatott. Este már félrtbe- szélt. Vadul dobálta a testét és szerb—magyar keveiék- nyelven magyarázott vda- mit, a szokásosnál is koni- szabbul törve a magjar szavakat. Kínlódva, szata- datlanul beszélt, s esik azért tartott néha szünetit, hogy megkérdezze: „te é- tesz?” Én ilyenkor buzgón bólogattam. 1 zt hiszem, amenny i ok vétlenül kellett, any nyit értettem is. Egy molvi kislányról volt szó, akin« JOLANKA Kótay Antal: Portré — faluról Nézd, ahogy guggol: határrészt rajzol a porba. Ujja elfárad, de nekifcsziil újra meg újra, mutatni, hol s hányszor tízhold a tervük. Buktatják régi mezsgyék még — hiába, régi az álma, s pezsdiilő új a világa. Négymérősben álmodik délidőben, s határrészt rajzol országnyi mezőben. Emlékeit barázdák oldozzák, s kötik, de ujjaival, melyekkel belemarkolt ebbe a korba — nézd, ahogy guggol: határrészt rajzol a porba!
