Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-16 / 89. szám
A városiasodás lehetőségei SZABOLCSBAN Vallomások a határban a vőlegényről, a férjről, a házasságról, a gyermekről A legszebb évszak első napjaiban benépesült a határ. A Nyírtass! Állami Gazdaság mezején ötvenöt fiatal leány és asszony — növénytermesztő ifjúsági brigád — szorgoskodik, ötvenöt virágszál a kora tavaszi mezőben. Ahány virágszál, annyi életsorsról mesélne, annyiszor 17, vagy 20 év kedvesen szép napjairól szőne regényt. Most közülük csak négyen mondják el véleményüket néhány olyan dologról, amely valamiképpen idilli közösségbe vonja a négy fiatal- asszonyt, illetve menyasz- szonyt: a vőlegényről, a férjről, a házasságról és a gyermekről. Tegnap menyasszony, ma asszony Farkas Erzsébet mától asszonynevét használja. Farkas Sándornénak hívják. Tegnap volt az esküvője, de amikor beszélgettünk — néhány nappal ezelőtt — még menyasszonysága utolsó napjaiban mondott véleményt. — A vőlegényem nagyon jó ember. Persze, hogy szeretem, azért megyek hozzá. A vagyon nem számít. Én megkeresek itt a gazdaságban ezret, ezerkettőt, ő is, megtalálja majd itthon is a számítását. Azért mondom, hogy „majd”, meg hogy „itthon is”, mert eddig nem itthon dolgozott a Sanyi. Pestre járt el. Rakodómunkásnak. Na de eddig eljárhatott, nem kötötte ide haza a gyerek, az asszony. Most majd ha családot alapít, neki is jobb lesz itt. Itthon is jut neki rendes munka. Szóval én hazahozom az uram, vannak úgyis elegen, akik eljárnak az ország másik részébe. Most még korai erről beszélni, de ha gyerekünk lesz — márpedig gyerek nélkül nem házasság a házasság — akkor majd méginkább jó ha itthon van az ember ura. Nem ió az, ha csak hébe-hóba láthatja a gyerek az apját, t Úgy szép a család... Éppen három hete esküdött Zagyi Sándorné. — Sokkal többet én sem tudok mondani a házasságról, hiszen alig egy kicsivel vagyok idősebb asszony. De azt vallom, hogy a házasság nagyon szép, és még szebbé teheti egy kis síró apróság. Úgy szép a család, ha gyerek is Van. A brigáIntézkedés a nyíregyházi kenyérügyben Ropka János Lapunk az elmúlt héten két esetben is foglalkozott a nyíregyházi kenyérellátás problémáival. Utóbbi cikkünkben arról is írtunk, hogy a kiváló minőséget előállító ötös üzemben — éppen a cikk megjelenését követő napon — az éjszakai műszakban perecsütésre álltak át, és nem kötötték meg a szerződést a kenyér- kiadás zavartalanságának biztosítására beállított dolgozóval. Szombaton délelőtt a vállalattól a következő tájékoztatást kaptuk dr. Bartha Lajos főmérnöktől: — Az ötös számú üzemben újra bevezettük a két műszakos kenyérsütést és hétfőtől kezdve, nyolcórás műszakban alkalmazunk egy dolgozót a kenyérkiadásnál. Megállapodtunk abban is, hogy a nyíregyházi kenyérellátási problémákkal kapcsolatban a Kelet-Magyar- ország munkatársa a vállalat szakembereivel, vezetőivel, felettes szerveivel ke- rekasztal-beszélgetést folytat. Az eredményről, az ellátás megjavítását elősegítő intézkedésről lapunk olvasóit tájékoztatni fogja. (Hammel felv.) dunk nagyon fiatal, csak néhányunknak kötötték be a fejét. Ha megszámolom, összesen hat gyermeke van a velünk együtt dolgozó asszonynak, de biztos vagyok benne, hogy egy-két év alatt megszaparodik a mi ötven tagú kis családunk. Van itt köztünk eladó lány nem is egy. — A férjem itthon dolgozik a tsz-ben. Nem. ő nem jár el. Megtalálja a számítását. Én annyit keresek, mint a többiek a brigádban. Havonta csak néhány százast hoz haza a férjem, az igaz,, a zárszámadáskor rendbe jön a családi pénztár. — Egyszóval: kevés élet- tapasztalattal is nyugodtan állítom, hogy a szép családi élet ott alakulhat ki, ahol együtt él minden családtag, ahol a gyermek jelenti a legnagyobb boldogságot. Majd hazajön végleg Dajka Ferencné háromhónapos terhes. — Első gyermekünket várjuk, de nem csak egyet szeretnénk. Fel fogunk nevelni hármat, négyet is. Most, hogy két és fél évig kaphatok gyermekgondozási segélyt, anyagilag sem elképzelhetetlen ennyi gyermek felnevelése. A gazdaság vezetősége már beszélgetett néhányunkkal és azt mondták, hogy támogatnak bennünket, terhes anyákat. Magunk is igyekszünk megteremteni minden feltételt a férjemmel. Egyelőre az anyósoméknál lakunk, de OTP-re vettünk egy telket és a nyáron építkezni fogunk. — A férjem három hete nem dolgozik itthon. A jobb keresetért ment fel Pestre, a MÁV-hoz. Hetenként, vagy kéthetenként jár ma;d haza. Jobb lett volna, ha nem megy el. Ö jobbnak látta így... Bízom benne, hogy hamarosan végleg hazajön. Sok szomszédos ország, de a magyar Dunántúl is példáját adta annak, hogyan kell és lehet városias külsőt adni a falvaknak. Megyénk — bár a felszabadulás óta eltelt több mint két évtized során teljesen megváltozott községeinkben az élet, eltűnőben van a régi falukép — itt is az utolsók között van. Akkor sem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a mi községeinkben van még mindig a legtöbb vályog' és vert falú ház, itt a legtöbb nádtető, s itt alakult ki a legkevésbé a korszerű faluhoz annyira szükséges mag, a falu centruma. Pártunk kilencedik kongresszusa is leszögezte, hogy a munkások és a bérből élők életszínvonalát fokozatosan meg kell közelíteni, majd el kell érni a parasztságnak. Ebben az is szerepel, hogy városiasodó, jól ellátott községek adjanak kulturáltabb körülményeidet lakóinak. Mi a helyzet e területen Szabolcs-Szatmárban ? Kilenc éve kormányhatározat, majd ÉM rendelet írta elő, hogy minden megyében el kell készíteni a húszéves távlati település- fejlesztési tervet. Ennek a legfőbb célja kialakítani a korszerű településközpontokat. Huszonöt jelentősebb községünknél már elkészült a fejlesztési elképzelés — köztük Kisvárdán, Mátészalkán, Nyírbátorban, Ti- szavasváriban és Ujfehér- tón. Ezek a községek lélekszámúk alapján már régen várossá értek, az első háromnál pedig szinte minden feltétel adott a várossá válás jelenlegi követelményeihez is. Csak szinte. Mert a Várossá váláshoz sok minden szükséges. Fő követelmény, hogy ipara, kereskedelme, közlekedése, kultúrája, és egészségügye, kommunális ellátottsága szívó hatású, vonzó körzete legyen a környező falvaknak. A legjobb adottsága legyen a további fejlődésre, bírjon egy központi maggal, amely köré majd a közintézmények sorakoznak Legyen megfelelő területű, elrendezésű utcahálózata, közlekedési hálózata, határozzák meg a centrumban a többszintes épületek helyeit. A cél, hogy a megye jelenlegi kétszázharmincnégy községéből és sokká] több kisebb nagyobb tanyájából legyen hetvennégy — e lehetőségekkel bíró, vagy később élni tudó — nagyközség ahol város, vagy városias jellegű település alakul. E településeken lesznek majd a középiskolák, szakiskolák, kórházak, egészség- ügyi intézmények, nagyáruházak stb, amelyek foI » Kisvárdán, a nagyállomáson szállt fel a vonatra és kérdezés nélkül közölte; peres ügye van, az alperes már megint nem jelent meg, — Mondta az ügyvédem, menjen csak haza, Mihály bátyám, végezze a dolgát. Megyek is, de hát esik. A kisállomáson a kupéba Danes Balázs nyitott be. — Hát, te? — Bejöttem gálicért Vár- dára. — Esik még? — Szemetel. — Hát rikítóit is a zsálya. — Az jelzi. De, más is jelzi. A régi öregek mesélték... Kezdődött egy hosszú eszmecsere. Arról, hogy mint tartják a régi öregek; ha a tehén (felveti a farát és nem iszik, eső lesz. Ha a széljárás a Nap állását követi, napkeltekor keletről, delelőn délről, fúj, eső lyamatosan 1980—90-ig kialakítják a kornak megfelelő képet. Megyénknek jelenleg egyetlen városa van, a megye székhelye. A kommuna, lis feltételek is egyelőre erre az egy városra korlátozódnak, s még itt is számos alapvető városkövetelményt kell megoldani. (Például a városközpont kialakítását.) A közművesítés azonban már lehetőségét adja ennek is, s annak is, hogy a külső kerületek várossá fejlődjenek. Ezzel szemben a megye rendelkezésére álló anyagi erőforrások kevésnek bizonyulnak arra, hogy akár a legnagyobb községeket helyi erőből gyorsan várossá tehessék. Költségvetésünk — amely egyenlő a kétszázezer lakossal kisebb Hajdú megyéével és Debrecenével — elaprózódik, hiszen a múlt öröksége miatt is új intézményeket kellett építeni, ezenkívül fenn kellett tartani azokat. Milyen lehetőségek vannak még a városiasodáshoz, A körülmények nem meg_ nyugtatóak, mert amíg például a 4500 lakosú Tiszasze- derkényre kimondták, hogy város, az eleve azt jelenti, hogy a népgazdasági beruházások elosztásánál ezt figyelembe veszik. A fejlesztésnél közel sincsenek úgy maguk erejére utalva a lakói, mint a tizenhétezer lakosú Kisvárda, vagy a tizenötezer lakosú Mátészalka, vagy a tizenháromezres lélekszámú Nyírbátor lakói. Márcsak azért sem, mert a városfejlesztés az országban központi téma lett. Felül kellene vizsgálni azt a rendelkezést is, amely ugyancsak a községeket sújtja, s amelynek nyomán a községfejlesztési keret megállapítását a hozzájárulást fizetők forintjai határozzák meg, nem pedig a lakosság száma. Tiszaszederkény példája : népgazdasági beruházásból egv nyíregyházihoz hasonló kapacitású vízmüvet építettek a városban. Nálunk egy nagy járási székhely hosszú évekig leterheli lehetőségeit egy törpe vízmű építésével. (Lásd Nyírbátor, Mátészalka, Tiszavasvári és most Kisvárda.) Ugyanakkor Gvöngvös és Hatvan várossá válásával azonban korszerű utakat, korszerű villanyhálózatot, lakásokat kaphatott. A várossá fejlődéshez tehát innen nehéz az út. Helyi erőfeszítések vannak, ennek példáit látjuk. Tovább is lehet menni például azzal, hogy a községekben, főképp a hetvennégy említettben, nem szabad megen. gedni a szétterülést, amelynek kommunális ellátása, villamosítása, közművesítése hallatlanul drága. Ralesz. Ha a sirály csapkod, a zsálya rikoltozik, eső lesz. — Pedig hát kell a fenének az eső. Elmondják egymásnak, hogy sok Víz jött le a Tiszán kiment a földekre és a tócsákban ott maradnak a halak. Mentik, de nem lehet mind. A vízzel sok pézsmapatkány is jött. A pézsmapatkány említése Rozmicsák Mihálynak új témát ad. — Ronda állat. Nem tudok mit tenni velük, megpocsékolják a varsám. Most vettem dróthálót és abból készítek néhány varsát, azt nem rágják ki. A két öreg, Rozmicsák és Danes így jut el ősi mesterségükhöz, a tiszai halászat tárgyalásához. A kupéban rajtuk kívül még négyen ülnek. Fiatalok, és ámulva lesik a szót. Van mit hallgatni, szinte leckét kapnak mindenről és mindenből. Rozmicsák a tapasztaltabb. Elmúlt hetvenéves. Az Alkotmány Halászati Termelő- szövetkezet tagja. Ladikjával 42 éve járja a vizet és gaszkodjanak a helyi szervek az engedélyek kiadásánál a korszerű épületekhez. Változott, s a tanácsok erőfeszítésével tovább változhat a falusi ember gondolkodásmódja: a fiatalok ma már szívesen építenének a községek főterein társasházat, amelynek többszintes jellege városias, a telke, közművesítése is jóval olcsóbb, mint a hagyományos családi házé. Jó, ha a megyei költségvetési szervek már most gondolnak e hetvennégy község kiemelt támogatására, s befolyásolják a beruházni akaró tárcákat, vállalatokat, szövetkezeteket is e cél támogatására. A most készülő tervezet szerint a vállalatok kommunális adójával a tanács ren_ delkezdk majd, s ez szélesíti a lehetőségeket. De ezzel is az a megye, terület jár jobban, ahol nagyobb az ip>ar. így tovább növekszik a megyénk és más megyék közötti aránytalanság, holott Szabolcs-Szatmárnak a más megyékhez viszonyított elmaradottságát fel kell számolni. Változásra van szükség, s ehhez kevés a helyi erőfeszítés, hiszen a megye gondjai e területen is elapró- zottabbak, összetettebbek — jóval nehezebbek mint másutt. (Ha csupán a szétszórtságra és a tanya-világ helyzetére gondolunk is!) Központ; segítség nélkül a továbblépés legfeljebb jószándék, vagy kevés eredménynyel kecsegtető. Feltétlenül figyelembe kell tehát vennie az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak Szabolcs hátrányos helyzetét, indulását. Köny- nyebb lenne így városi rangot — ezáltal nagyobb anyagi lehetőségeket — kapni Kisváráénak és Mátészalkának. S ha a népgazdasági beruházások, a költségvetések elosztásánál figyelembe veszik majd a demográfiai és az ellátottsági adatokat, a megyék nagy különbségeit és az összehasonlítás alapján az elmaradott területek javára döntenek, bekövetkezhet, hogy Szabolcs-Szatmárban is a kívánt szintre emelkedik a falukép. Ellenkező esetben az országosan legmagasabb nép- szaporulat ellenére tovább csökken a megye lakossága, s nemcsak az ipar, hanem a kulturáltabb körülmények hiánya miatt is. Ha továbbra is fennállnak a fejlesztés aránytalanságai, a távlati tervek ellenére is még soká a legfalusiasabb jellegű terület marad az országnak ez az egyik legnagyobb megyéje. ízes, színes szóval mondja, hogy csak kevesen tudják, mikor szőke és mikor nem a Tisza. Mert á Tisza, csak akkor szőke, ha árad a folyó és zavaros a víz. Rozmicsák Mihály ötven varsával dolgozik. Másfél kilométeres szakasza van és naponta bejárja. Legszívesebben a keszegre megy, mert azt ő is megeszi. Jó zsákmány akkor van ha a Tisza szőke, mert akkor nem látja a hal a varsát. 42 év alatt fogott már 97 kilós harcsát is és njm egyszer vett kényszerfürdőt a Tisza vizében. Pihenhetne már, hiszen négy éve nyugdíjas. Danes előbb száll le a vonatról. Győröcskére megy. ott lakik. Kérdi: — Kimégy ma? — Hát jól érzem én magam a parton? I ___ Mátyus és Lónya között á kövesút mellett magányosan fehér betoncserép-tetős ház áll. A kertben metszi az izabella szőlőtőkéket az öreg. A szin tetején ott áll a pár napja visszaérkezett két gólya és kelepjei. Szabó Lajos az egyik tőkére teszi a metszőollót és a kerítéshez megy. Az idegen issza a jéghideg vizet. Az öreg beszélgetést kezdeményez. — Maguk felé milyen az idő? — Itt nálunk nem jó. A múlt héten még láttam a hegyeken a hót. A Kárpátok hegyei látszanak ide. A tsz is csak most jött ki a határba. Kézzel vetették az árpát, de nehezen veszi be a föld. A mátyusi, lónyai határ még valóban nem a legszebb látvány. De ennek tárgyalása, csak röpke. Szabó Lajos mihelyt szerét ejti, a maga dolgaira tereli a szót. — A feleségem elment vagy két faluval odább a rokonokhoz, majd csak holnapután jön vissza. Főzött nekem egy nagy fazék káposztásbabot, aztán mondta, két szemem mindenre. Van is mire ügyelni. A tsz-hez már öreg vagyok, 77 éves, de azért szövetkezeti ember vagyok. Van itt vagy száz tyúk, liba, pulyka, és a földművesszövetkezetnek adjuk a tojást meg húst. Van három disznó is, három tehén is, szóval nem lehet itt megállni. A ház körül mindössze 1600 négyszögöl a föld. S az öreg valóban nem túloz. Mindenütt háziállatok. S a porta körül rend. Kérdi az idegen, ha már nincs gyerek, akkor miért ez a nagy igyekvés. Bajlódni 100 tyúkkal, megannyi csirkével. tehenekkel és egyebekkel. Azt mondja az öreg, 17 éve került ki Lónyáról az útszéli házba. Akkor vette egy bolgárkertésztől, addig meg úgy élt, mástól, másokén. — Mert tudja, hogy van az. Az ember igyekszik, a munkátlanság halálát jelentené. Hiszen csak lennék fiatalabb. Itt a kertben almafákat kellene ültetni, meg tennék én mást is. Aztán kérték már tőlem ezt a házat ötvenezerért dehogyis adom. Hova mennék. A sógorom elment Pestre és itt hagyott nekem egy kecskét. Ott van az istállóban. Jó gazdája vagyon én, de az mégiscsak árva jószág. Éri bizony, soha sem hagynám árván a jószágaimat. Seres Ernő Nem szokás otthon szülni Két éve asszony, nyolchónapos terhes: Dobronyi Jánosné. — Mi is az első gyermeknek készítjük a helyet. Hogy mit varunk? Mindegy. De azért kisfiú talán jobb lenne; biztos azért lesz majd kislányunk. Két hét murva már mehetek a kelengyéért Kisváráéra. Ott már jó ismerős vagyok. Minden heten bejárok terhes tanácsadásra Szülni is Kisvar- dán fogok. Manapság már nem szokás otthon szülni. — Mit is mondhatnék a férjemről? Ha százszor óira férjhezmennék, akkor is őt választanám. 6 is eljár dolgozni, de csak 10—12 kilométerre. Pátrohán a szövetkezetnél vagont rak. — Még a gyerekről csak annyit mondanék, hogy mi sem elégszünk meg egy gyermekkel. Legalább négyet szeretnénk felnevelni! Szilágyi Szabolcs •• üregek 1967. április 16.
