Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-02 / 78. szám
Számok vallomása A számoknál nincsen mese ahogyan mondani szoktuk : kettő a pokolban is kettő, S az ember belelapoz a Statisztikai Évkönyv egyikébe, betűt alig lát, csak a számok mérhetetlen rengetegét, s mégis olyan érzése támad, mintha történelemkönyvet olvasna. Sőt: az egyforma típussal, az egyformán apróra szedett számok olyan megjelenítő erővel bírnak, hogy mögülük szemléletesen, nagyon sokat mondóan elénk tárul a mindennapi élet képe. Határozott, biztos vonásokkal, mindenfajta retus nélkül. A kettő az kettő, 548 ezer az egy milliméterrel, egy másodperccel és sóhajtással sem több ötszáznegyenhat- ezernél. Keresztben hosszában stimmel, ennyin élnek megyénkben az 1968-03 adat szerint. Talán furcsán hangzik- de ezek a számok még benső érzésekről is beszélnek, emberi gyöngeséget is elárulnak, panaszokat és bírálatot is tartalmaznak. De hogy gyakorlati példát mondtak, még a pályává! ásatásban is segítenek. negyvenhatezer ember életéről, öröméről, gondjáról-ba- járói vallanak Az egyik legérdekesebb mutató feltétlenül az, hogy meghosszabbodott az életkor, A számok bizonysága szerint 1965-ben a férfiak adagban 62,8 évig, a nők csaknem öt esztendővel tovább, 67,5 évig éltek. Annyi mindent olvasni, hallani napjaink rohanó, idegesítő és sokak szerint életet rövidítő tempójáról, s íme esztendőről esztendőre magasabb az átlagos életkor, jobb az egészség. Mindenképpen szerepe van benne az orvostudomány fejlődésének, az gtszázhúsz orvosnak, a hetven gyógyszertárnak, kettőszáz védőnőnek, az egyre csökkenő csecsemőhalandóság alakulásának és még sok-sok számot lehetne igazolásképpen felsorolni. De nem kevés szerepe van annak, hogy a szocialista társadalomban élő emberek megtalálták az élet értelmét: Szeretnek élni- Sokáig élni. Az élet szerefetéről is vallanak a számok. Csak tovább kell lapozni a statisztikai könyvben. Elképzelhető például az ipar olyan arányú fejlődése, mint nálunk, abban a társadalomban, mely csak a mának ól, s nem gondol a jövőre. Olyan örökség mellett, amelyet a megyénk kapott, ahol a felszabadulás előtt az ipar termelési értéke számokban ki sem fejezhető. 1966-ban a négy évvel azelőttihez viszonyítva százötven százalékos volt. Növekedhetett vol- ne-e ilyen mértékben a mezőgazdaságban a termelés átlaga, ha rablógazdálkodást íolytanának a földeken? Az erdőterületek 18 ezer 220 holdról négy év alatt 25 ezer kh-ra, a szőlőterület 2810 kh-ról 4200 kh-ra, a gyümölcsös terület 22100 kh-ról 35 456 holdra emelkedett. Mennyire összefüggenek a számok! Milyen gyorsan találkozik a statisztikusok könyvében a tizedesre kiszámított hosszabb életkor a 771 millió forintos építőipari termeléssel, s az egyszázhar- mincnyolcezer fő színházlátogatóval, A tények makacs dolgok, márpedig a számok — tények. Nem tudom kihez, ki mindenkihez jut el, kiknek a kezébe került az évenként kibocsátott statisztikai könyvek. Valószínű, hogy szerkesztői inkább csak hivatalos használatra szánták, a tervek alkotói, az államigazgatás, a gazdasági élet irányítóinak könyvtárába. Pedig sok mindenkinek ajánlhatnánk olvasásra. Főként azoknak, akik a számokban — ki tudja miért — jobban bíznak mint a szóban, az örök kételkedőknek, akik a saját szemüknek is nehezen hisznek, de legfőképpen és mindenképpen azoknak, akik azt tartják, hogy manapság kevés az élet értelme és ezt kéretlenül is, sokak nevében többesszámban mondják. Az évkönyv számai az elsőtől aa utolsóig — még azok a számok is, amelyek gondjainkat veszik számba — mind mind arról tanúskodnak, hogy szeretünk élni. Éa sokáig akarunk élni, Minden szám azt bizonyltja, összefüggésében, egymásra való kölcsönhatásában is, valóban minden elmondott és leírt szónál ékes- szólóbban, hogy közös a célja minden elhatározásnak, minden cselekedetnek: az emberek jóléte. És mindent összevetve alsóknak adnak igazat, akik jónak, szépnek, egészségesnek tartják az életünket. V. J. A tiszalöki Kossuth Tsz-n?k idén 40 hold öntözéses kertészete lesz. Bnhács Ferencné, Szekeres Lajosné, Tóíh Sándorné és a többiek jelenleg a szépen fejlődő paprikapalán- takat gyomlálják. Foto: Hammel József ierufiázások eiíSIii — korszerűen, gazdaságosan Előtérben a műszaki fejlesztés és a gépkiliasználái A harmadik ötéves terv nagyszerű célkitűzéseinek valóra váltása közben egyre nagyobb követelményként lép előtérbe a gépesítés fokozása, a meglévő berendezések kapacitásának maximális kihasználása, örvendetes tény, hogy a megye Üzemeiben egyre nagyobb gondot fordítanak a termelés és a termelékenység emelésének ilyen irányú feltételeinek megteremtésére. A műszaki fejlesztési intézkedések végrehajtása következtében a KPM Közúti Üzemi Vállalatnál az elmúlt évben is jelentős megtakarítást értek el. Az év közben beszerzett és a már meglévő rakodógépek kihasználási tokának növelésével 43 ezer forint megtakarítás jelentkezett. Korszerűsítették a bitumenpermetező lajtokat is. Itt a megtakarítás 17 ezer forint. Jól bevált a műszaki intézkedések tervében szereplő, az útkorszerűsítéseknél bevezetett közvetlen szállítások megszervezése. Ezzel lehetővé vált, hogy az építkezések anyagát átrakás nélkül, a bedolgozás színhelyére szállították, s így a fuvar és egyéb költségek 41 ezer forinttal csökkentek. A termelés gépesítésével értek el 800 ezer forint megtakarítást az elmúlt évben a Szabolcs-Szatmár megyei Talajerőgazdálkodási Vállalatnál. A műszaki intézkedések végrehajtása — a termelés és anyagmozgatás gépesítése ■— nagyrészt a vállalat dolgozói á* mi benyújtott újítások és ésszerűsítések alkalmazásának eredménye. A vállalat vezetőit elismerés illeti azért, hogy a gépesítés során feleslegessé váló munkaerőket — új munkalehetőségek felkutatásával — más munkaterületen foglalkoztatják, A Szabolcs-Szatmár megyei Építő- és Szerelő Vállalatnál a tervezett műszaki fejlesztés elsősorban a kedvezőtlen feltételekkel üzemelő asztalosműhely korszerűsítésére irányul. Ezt a munkát az elmúlt évben megkezdték és ez évben fejeződik be. A korszerűsítés következtében nemcsak a dolgozók munkakörülményei javulnak, hanem a termelékenység növekedésével, csökken majd a termékek önköltsége. Jelentős műszaki és technológiai intézkedéseket valósított: meg a Víz- és Csatornamű Vállalat is. Többek között saját erőből készítettek egy emelődarut az anyagmozgatások megköny- nyftésére. Beszereztek két Selejt fúrótorony berendezést, s ezeket saját műhelyükben felújították. A termelékenység növelése érdekében — a jobb kihasználás érdekében — nagyarányú géppark átcsoportosítást hajtottak végre a Gyümölcs-Zöldség Göngyöleg Ellátó és Gyártó Országos Szövetkezeti Vállalat nyíregyházi üzemegységében. Szalagszerű termelést vezették be a kisruhavarró, kötő és a paszabi szőttes részlegek egyes munkafolyamatainál a Szabolcs-Szatmár megyei Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetnél, Ezzel már az elmúlt évben is jelentős termelékenység emelkedést értek el. Ugyancsak szalagrendszert vezettek be a Nyíregyházi Cipész Ktsz-bem a cipő alja és felsőrész készítésnél. A Szobafestő és Mázoló Ktsz- nél meszelőgépet helyeztek üzembe. Jelentős műszaki intézkedést hajtottak végre a galvanizálás meggyorsítására az ELEKTERFEM Ktsz-nél. Ezzel a műveletek idejét — a minőségi követelmények megtartása mellett — 10—15 százalékkal csökkentették. Számtalan eset bizonyítja, hogy a termelékenység fokozását, a gépek jobb kihasználását sokszor nagyobb beruházások nélkül, egyszerű ésszerűsítéssel, átalakítással el lehet érni. Kellő műszaki hozzáértéssel még számtalan lehetőséget lehet felkutatni. amelyek gazdaságosabbá, könnyebbé tehetik a feladatok megoldását. Tóth Árpád Levelezőnk írja; „Szesznieníesek“ Íeliérgyanmiíoíi Kél évvel ezelőtt, március utol» 7 csütörtökjén kezdi Ük- Mi n.agunk sem ó ztunk a sikerben, hiszen a „szesz- mentes” estek újfajta, sajátos műsort igényeltek. Az első két-három — tapogatózó jellegű — előadás utón sikerült megtalálnunk a megfelelő hangot. Kezdetben a gimnázium tanulóit nem engedte föllépni az iskola, de aztán jött a nyári szünidő, s nemcsak a helyben tanulók kapcsolódtak be a munkába. Segítségükkel nívós és érdekes műsorokat sikerült összehozni. Mik voltak a műsorok? Természetesen, igen sok énekszám, zeneszám, hang- szerszólp, szavalat— Állandóan csak a szellemi vetélkedő és a sorsolás szerepelt. (A sorsolásból befolyt ősz- szegek fedezték a vausike- dó díjazását.) A vetélkedők mindig tartalmazták az időszerű politikai és társadalmi kérdéseket is, így a fiatalok játékosan tájékozódtak az élet minden fontosabb eseményéről. Volt 3—3 fordulós KRES2, film, művészet es politika vetélkedő, s egyszer az első helyezettnek egyhetes pozsonyi hajóutat, a másodiknak pedig a szegedi szabadtéri játékok megtekintései tudtuk biztosítani. (Segített az szakszervezeti szakmaközi bizottság és a járási KISZ-bizottság.) Esténként 80—120 fiatal vesz részt a rendezvényeken. Az fmsz vezetőit dicsért, hogy a két év alatt kitartottak a „szeszmentesség" mellett. Persze, nein fizettek rá ők sem, hiszen a csütörtöki bevételek vetekszenek a vasárnapival, A műsorok szereplői közül különösen az énekes Kocsis Margit lett népszerű, Korponay Klára pedig megyei második helyezést ért el a szavalóversenyen, de rajtuk kívül sokan itt leptek fel először tudásukkal közönség elé, A száz est megrendezésében azonban a társadalmi aktívák egész sora segített. a KISZ nem sajnálta a munkát, az fmsz pedig mert kockáztatni. Ma már nem lehet abbahagyni a szeszmentes estek rendezését, annyira hozzánőtt Fehérgyarmat közönségéhez. Kosa Pál Fehérgyarmat Nyíregyháza három arca EZEBKILENCSZÁZHAR- MINCHATBAN kerültem először Nyíregyházára. Kényszerűségből. Mert hol is lett volna akkor az egész szabóié»-szatmári világban másutt szakorvosi rendelő?! Engem pedig, mint malmi gépész- és lakatosinast, tehát OTI alapon rendelt felülvizsgálatra a nyíri fővárosba a körzeti doktoróriási kíváncsisággal érkeztem. Hiszen eddig, a szülőfalun kívül nem láttam mást a világból. Nagy dolgot vártam. Amit egy serdüiő ifjú elképzelhet a városról szűk utcájú, aprócska házas környezetében. Nem csalódtam, de nem is elégedtem meg. Az állomás gömbölyű vaslábas peronján, szürkés zöldre festett falazatán ugyan mit csodálhattam volna? S mig átór- keztem a kijárón, három koldus is tartotta maszatos kalapját fillérekért imádkozva. Elmaradt a várt nyüzsgő zaj. A járókelők csendben mentek utjcéljuk felé. Az egvlovas bérkocsik többsége üresen fordult vissza az állomásról, s a mindig hajszolt lovak patkói kapkodva csapkodtok a városba vezető főutcán. Üzletek ajtajában boltos-kereskedők állingóz- jfcak vevőre várva. * A főtéren, a városháza előtti árkádoknál gyűrött, olcsóruhás férfiak beszélgettek halkan. Görbekardos, fürkészve figyelő rendőrjárőr sétált mellettük. “ Vizsgálat után — ami szerencsére nem végződött végzetes betegség felismerésével — indultam is vissza a ha- zavívő vonathoz. Elmaradt a szenzációs látvány. „Nagyobb, jóval nagyobb az én falumnál, de városnak nem igazi. A főtér a szíve, egyébként lapos, egy nagy laposság” állapítottam meg magamban. CSAKNEM EGY teljes évtized után találkoztam megint Nyíregyházával. De ekkor meg nagyon sajnálni lehetett azt is, amilyennek először ismertem meg. Most az is jó lett volna. Csupa romhalmaz az állomás. Vasúti vagonunkra — amelyet a falunkban összegyűjtött napraforgóval megrakva kisértünk a fővárosba, hogy a pesti népnek olajat sajtoljanak a napraforgóból — sógorom vigyázta addig, amig én szétnézni indultam. Jó három órát kellett várnunk a pesti csatlakozásig. Amit a háború „megtehetett” alaposan kijuttatott belőle Nyíregyházának. Felszaggatott úttest, átlőtt falak, összedőlt házak, égéstől üszkösödött romok. Az emberek még komorabbak, szótlanabbak, mint korábbi megismerésemkor. Tűnődve néztek maguk elé, makacs keresők módjára. És siettek. Valahová, valami okból mindenki sietett. Tán, hogy így hamarabb elmúljon a ma és jöjjön a holnap. Hátha az másabb lesz. Eltűnnek a roncsok, a kormos falak. Kapualjakból, a ledült falak' mögül a sunyi tekintetű üzletelők. S a pénz annyi értékű lesz holnap, mint ma. Nyugodtan meg lehet számolni kenyérre sóra, ruhafélére. Igen, a pénz. Milliókban, milliárdokban kellett számolni. Egy doboz gyufa háromezer pengő... A városháza előtt most is sokan toporogtak, szóváltásra itt juttattak a sietős járásban is kis időt. És most nem suttogva ejtették a szót. Akik mondtak valamit, nem tartották szájuk elé a kezüket. Itt látszott legjobban az épen maradt járdára friss festett írás, amely szerint földet, kenyeret, szabadságot ígért a kommunista párt és a háborús romok eltakarítására, újjáépítésre buzdított. Rettenetesen nehéz út előtt állt Nyíregyháza. Vajon jesz-e még olyan, amilyen volt? Akadt kételkedő, aki reménytelenül rázta a fejét. MAI NYÍREGYHÁZA. Gyakrabban látlak, mint bármikor. Hozzád köt a munkahelyem S, hogy most milyennek ismerlek? Fel kell fedeznélek érte mindennap, lássam igazi várossá fejlődésedet. Üj stílusú az állomás, csak bizony, mindjobban kicsi, szűk, különösen hétvégi napokon. Ha azt hitték tervezői, évszázadra való lesz, tévedtek. De ez a tévedés nem bűn. A csaknem holtpontról való indulásnál az az eszmei és anyagi áldozat is dicséretes, amilyennek megépülhetett az elpusztított régi helyett A városi oldalon buszok, autók, motorkerékpárok robognak. Sima a járda, az. út a város szívébe. A Petőfi tér takaros parkká „simult" gid- res-gödrös állapotából. Vele szemben emeletes házak, tetejükön televízió-antennaerdő. A hajdani Júlia malom sokáig romosán maradt helyén impozáns gimnázium, vidám arcú diáklányok járnak be ajtaján. Nem sokkal utána másik új palota: a vízügyi igazgatóság épülete. A Zrínyi Ilona utca is gazdagodott szép stílű, modern épülettel. Az pedig tovatűnt hosszú hónapok kellemetlensége volt, amikor a Beloiannisz tér fél oldalát deszkakerítés fogta körül. S a kellemetlenség úgy múlt el, ahogy a falak emelkedtek a kerítésen belül, hogy elkészüljön az Irodaház, a Békeház. Most pedig, hogy megint tavaszodik, a szépen kialakított nagy tér széles járdáján megélénkült a munka, tanulás után sétálók hada. (Egyébként e helyet, az időszakoknak megfelelő, nyilvános divatbemutatónak lehet nevezni. Mert jól öltöznek az itt élők, a mai nyíregyháziak.) És általában sok a fiatal, újabban főiskolás város rangjára emelkedett a nyíri székhely. A megyei tanács előtt parkírozó személygépkocsi-erdő. Másutt is nagy az autó- forgalom, ma több, mint tegnap. A városház előtti téren ismerősök, barátok fognak kezet és gyakran kíséri mosoly a beszélgetéseket. Északon és délen túlnőtték a házak a belvárost. Gyönyörű, modern lakáspaloták. S az épilődarule tornyai állandóan jelzik: hol költöznek családok legközelebb új szobákba, hol nyílnak új üzletek, kezdenek termelni új üzemek. Mit lehessen még mondani? A dohányfermentálót, alma tárolót, konzervgyárat? A színházat? A közművesítést? Hát igen, mind megannyi jelentős állomása a megkezdett folyamatnak. De még sok van, hosszan lehetne sorolni, amik áltál igazi mai várossá nő a régi, „lapos" Nyíregyháza. Egy város helyzetének tükörképe az élete. S ez a tükörkép tisztuló. Vannak még rajta szeplők, persze, amelyeket holnap sem lehet mindjárt eltüntetni. Ezek a szeplők azonban mind jóm ban fogynak. Meggyőzőek tanúsítja az eddig megtett Út, Asztalos Bálint
