Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-12 / 85. szám
Felelősségei, de következetesen ! Bánatpénzt fizet egy pesti üzemi kollektíva — olvasom az újságban — ha nem sikerül az elképzelése. Ha viszont emelkedik a kísérlet nyomán a termelés, a többlet tíz százalékát kapja. Jó, hogy már itt tartunk, hogy teret engedünk a bátor, merész újítóknak. S az sem rossz, hogy lassan megismerjük ezt a szótárunkban szereplő, de az utóbbi időkben érdemtelenül kihalt szót is a termelő munka műhelyeiben: bánatpénz. Mert kísérletek eddig is voltak. Ha sikerültek, azt mondták rá, hogy jól van. És ha nem sikerültek? Legfeljebb azt, hogy nem baj, majd legközelebb. De akadt-e olyan szemlélet, amely teret is enged az elképzeléseknek — még ha oly merészek is azok és a megvalósulás értékének megfelelően osztja érte a jutalmat, ugyanakkor figyelmeztet: ne fogjon senki olyasmihez, amihez nem ért, amivel kárt okoz a közösségnek, a népgazdaságnak, mert a saját negyedévi fizetése bánhatja meg. Azt hiszem, ez az út helyes. Ez már a gyakorlata annak az elvnek, amely szerint jobb munkáért magasabb bért és megfordítva. Nyíregyházán hallottam legutóbb egy idevágó vitát. A Béke őre Termelőszövetkezet magas termelési költséggel dolgozik. Sokaknak az a véleménye, hogy kenyértörésre kell vinni a dolgot, le kell váltani a vezetőséget. Volt egy figyelemre méltó megjegyzés az említett beszélgetésben. Helyes-e leváltani, cserélgetni újra és újra a vezetőséget? Hiszen ezek az emberek tanultak, értékesek, sok pénzében vannak az államnak. Vajon segíthet-e az olyan, a legegyszerűbbnek tűnő intézkedés, amely úgy próbál segíteni egy elrontott helyzeten, hogy másokat küld oda, kísérletezzenek ők. hozzák helyre, amit elődeik elrontottak? Nem lehet mindig, mindent és csak másutt újrakezdeni. A bánatpénzt, ezt a fogalmaink közé újra bekerült szót, ki fogja akkor megfizetni? Végül is a helyes álláspont győzött. Szakemberek vizsgálják meg az említett termelőszövetkezet helyzetét, a gazdaság szerkezetét. s megállapításaikat nyíltan a tagság elé tárják. Jobb kimondani, hogy hibáztak, mint elhallgatni a gondokat, bajokat. Jobb leszűrni a tanulságokat. mint várni a nagyobb probléma jelentkezését, s megtalálni a legkényelmesebbet : lecserélni a vezetést. Volt a beszélgetésben még egy .érdekes álláspont. E szerint a bánatpénzt csak a tagság fizeti, a vezetők úgyis megkapják a fizetésüket, s alig érdekeltek abban, hogy már hajnalban kimenjenek a munka megszervezésére, irányítására, s ott is maradjanak késő estig. Azt hiszem, ebben is van logika, ésszerűség. Jobban kell érvényesülni annak. hogy a vezető felel a gazdálkodás egészéért. Nagyobb bizalmat érdemel és igényel a vezetés már ma is, de különösen nagyobb hatáskört kell kapnia holnap. És ezzel párhuzamosan belátható közelségbe kerül a vezető felelőssége is: ha elrontott valamit, azt javítsa ki. Anyagilag Is érezze, hogy nem lehet mindent büntetlenül elrontania, le kell fizetnie a bánatpénzt. Valahogy Így lehet elejét venni annak, hogy a hibák elkövetőit egyszerűen lecseréljék. Leváltsák onnan, ahol már megismerte az embereket, a gazdálkodást, s ahol egy-egy ilyen kézenfekvő figyelmeztetés nagyon sokat használhat. Ehhez viszont nagyon nagy szükség van a vezető szervek, a tagság. a dolgozók bátor kiállására, az objektivitásra. Az új gazdasági mechanizmussal lejárt a szépfiúskodás ideje. Ahogy a dohányfermentálóban mondták, ez a gazdaságirányítási rendszer zsebbenyu- lós, zsebet és zsebeket érintő dolog. Akkor lesz igazán hatékony, ha ezt mindenütt tudják, s szükség esetén meg is érák azok, akiket illet. Kopka János JELENTÉS SZATMÁRBÓL Még a földeken áll a víz A meg újuló esőzés nehezíti a munkát Nagy küzdelem folyik a víz ellen. Ezt látja a Szatmári járó idegen, s az a bizottság, melynek tagjait: Gulyás Jánost, az MSZMP megyei bizottságának mezőgazdasági osztályvezetőjét, Kovács Istvánt, a megyei tanács mezőgazdasági osztály- vezetőjét és Jancsó Gyulát, a Felső-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatóját elkísértük. Szálkát elhagyva a földeken áll a víz. Szétfagyott, alámosott, nehezen járható országutak. Javítják a Kraszna hídfeljáróját. Három henger és tucatnyi ember. Jobb anyagi érdekeltséggel Kocsordnál újra felfagyott útszakasz. Győrtelek és ükö- ritófülpös között az útmenti árkokba lehetne engedni a földeken álló, pusztító vizet. Senki nem csinálja... őszi búza vetésű tábla mellett állunk meg. Tetemes kárt okozott benne a belvíz. Ki kell szántani, nem érdemes meghagyni. Legelő Porcsalma alatt Említik, hogy itt nem is régen bemutatót tartottak. Most víz csillog rajta. Ez hanyagság. Lenne hová levezetni a vizet. Csapatnyi ember jön. Vállukon lapát. Újságolják, hogy kubikolni voltak. Vetésekről eresztik a vizet. Három napja. Boros Bálint panaszkodik. Alig 2—3 tized munkaegységet adnak egy napra, pedig lenne mit csinálni. Hiányzik az egyetértés. Most ebben a munkában kellene érvényesíteni igazán az anyagi érdekeltséget! Ez most a legfontosabb. Pátyodíg víz és víz. A falu házai közé beszökött. Om- lasztja a falakat. A falu szélén csoportban asszonyok. — Szombaton költöztették ki Kémendi Andrásokat egy üres házba — újságolja Kapitor Miklósné. — De Győrfiéknél is vízben áll a ház. Éppen itt jön Győr- íiné. ő mondja aggódva: — Benne vagyunk még. Nincs hová menni. Tizenegy hónapos kicsi van. Az ágyak, szekrények téglán, deszkán állnak. Már a dun- 8a, párna is átnedvesedett A tanács vezetői amiben lehet, segítenek. Dicsérik az elnököt, Barna Jánost. „ilyen belvízre nem emlékszem*'* Pénteken is esett. Vasárnap óta talpon van Szőke Sándor és váltótársa, Tarcsi János szivattyúkezelő. Másfél kilométer hosszan szi- vatták le a vizet a földekről, vetésekről. Mentik a házakat. Mihalka Pál, a tsz brigádvezetője mondja: — Alig tudtunk valamit csinálni. Mindössze 150 hold vörösherét, 20 hold cukorrépát és 10 holdnyi takarmánybükkönyt vetettünk... Ha még egy szivattyút nem kapunk, itt egy hónapig is várni kell, míg rámehetünk a talajra. Rosszak az útmenti árkok is. Nem vezetik el a vizet. Tavaly pedig sokat költöttek rá. Tyúkodon egy útszakasz teljesen járhatatlan. Csinálják. A belvízvédelem vezetője Kocsis Kálmán újságolja: — Csaknem 150 emberünk segíti a víz levezetését Tizenkilenc gát és csatornaőr járja a láp környékét. Ilyen hatalmas belvízre még nem emlékszem, pedig az 1941-es is nagy volt A meg-megújuló esőzések nehezítik a munkát. Az Ecsedi-lápon különben is fenn van a talajvíz. Tyúkod alatt az Ecsedi- láp főcsatornája 1 méter 40 centit duzzadt egy nap alatt... Átázott falu gazdasági épületek. Segíteni kell Ura. Vizen állnak a házak. A kutakból nem lehet inni. Kézzel merhető a víz. — Három jó kutunk van — mondja Molnár Gáspár, az önkéntes tűzoltóparancsnok. Szivatni, klórozni kell, mert ezernyolcszáz embert lát el vízzel... Ezt a házat is a víz nyomta szét — mutat a szomszédos épületre. Csengerújfalu, Csenger, Komlódtótfalu, Csengersi- ma, Csegöld, Jánkmajtis. Zsarolyán, Fehérgyarmat™ Mindenhol víz és víz... Itt segíteni kell. Anyagiakban is. Farkas Kálmán Munkalehetőség 2Ö0 asszonynak — amihez segítséget hétnek Ifisvárdán Kuwaitból, ebből a közel- keleti országból kaptak tizenötezer ruha készítésére megrendelést a Kisvárdai Ruházati Szövetkezetben. A Szovjetunió részére kétezer öltönyt csinálnak, s már itt az újabb megbízás egy húszezres tételű exportra. A belkereskedelem negyedévenként nyolcezerötszáz öltönyt kér — s az igény itt is sokkal nagyobb Kellene a helyi vállalatoknak, földművesszövetkezeteknek, a boltoknak is kisvárdai termék. — Óriási a kérésiét, gépek is vannak, munkaerő lenne bőven — mondja Ma- ticsák István elnök — és mégsem tudjuk kihasználni a lehetőségeket. Nincs helyiség, ahol dolgozzunk. A műhelyekben zsúfolva, szinte lehetetlen körülmények között dolgoznak a szalagoknál. Amit lehetett, helyben megoldottak. Tavaly ilyenkor még csak hetvenen ültek a gépeknél és most már százhetvennyolc a termelői létszám. — Ha hely lenne, már e pillanatban negyven új dolgozót — elsősorban asz- szonyt és fiatal lányt — tudnánk foglalkoztatni. Sok elképzelés született a szövetkezeti konfekcióipar fejlesztésére Kisvárdán. Speciális gépeket szereztek és szereznek be, a Császy gimnázium három osztályában tanulják a lányok a ruhaipari szakmát, amely nyugodtan mondhatjuk, óriási Jövő előtt áll. A magyar konfekcióipar európai viszonylatban első. A Szovjetunióval tízéves szerződés biztosítja a piacot, nagy az érdeklődés a KGST országok és a nyugati államok részéről és a belföldi kereslet is hatalmas mértékben megnőtt. Azonkívül, hogy jelentős devizát nyerhetnénk, nem utolsó szempont, hogy a szövetkezeti ipar fejlődése nagyban hozzájárul a legnagyobb szabolcsi gond, a munkaerő foglalkoztatás problémájának enyhítéséhez. Az OKISZ és a megye vezetői legutóbbi tárgyalásai nyomán megszületett a döntés: hatezer új dolgozót foglalkoztatnak a megye ktsz-ei a harmadik ötéves tervben, ezerhatszázat még ebben az évben. E terv megvalósításából a kisvárdal szövetkezet is ki akarja venni a részét. Dicséretes, hogy a tengernyi probléma, amely új szalagok, műhelyek létesítésével, új, szakképzetlen munkaerő beállításával jár, nem csökkenti a szövetkezet vezetőinek kedvét és lelkes megértésre talál. — Az eddig felvett asszonyok is a háztartásból jöi tele — sorolja tovább a szövetkezet elnöke — s két-há- rom hét alatt elsajátították az egyszerűbb gépek kezelésének alapvető mozzanatait. Ezeknek az asszonyoknak a nyolcvan százaléké ma már megkeresi havonta az ezerkét—ezerháromszáz forintot. Ha megkapnánk a gépállomás jelenleg is üres épületét, gyorsan újabb kétszáz nőt tudnánk foglalkoztatni. Szabó Ferenc, a községi ta nács vb elnöke is azzal kezdi, hogy a nők elhelyezkedése kétségkívül a legnagyobb kisvárdai gond. — Az asszonyok szakképzetlenek, számukra is a legjobb megoldás lenne, ha a szövetkezet betanított munkásnak alkalmazná őket. Ehhez pedig a legjárhatóbb út lenne, hogy a gépállomás műhelycsarnokait odaadják a szövetkezetnek. Egy korábbi terv szerint a MÉK kapná meg az épületeket. De a munkaerőgondon ez vajmi keveset segíthet. Mi nagy örömmel üdvözölnénk a konfekció- ipar fejlesztését Kisvárdán. Naponta kereBik a taná* csőt munkát kérő asszonyok, s mint mondják, különösen nehéz lesz e nélkül az érettségizett lányok elhelyezése. Szinte felesleges hangsúlyozni, hogy egy nyersanyagban szegény, s munkaerőben gazdag területnek a fenti okokon kívül is mit jelenthet a munkaigényes ruházati ipar meghonosodása, terebélyesedése. A szövetkezet szívesen megvásárolná a volt gépjavító állomás épületeit, csak a felső döntésre vár. Ez esetben kézenfekvő, mi a helyes álláspont. Újabb kétszáz asz- szony és leány munkalehetőségét megteremteni a megyének ebben a részében, s különösen az iparban, más népgazdasági ágban gyengén fejlett Kisvárdan — mindenképpen olyan feladat, amelynek meg kell előz.nie más szempontokat. A megyei szervek most járnak el ebben az ügyben. Kérésük teljesítése indokolt, s igenlő választ vár az illetékes főhatóságtól, a Földművelésügyi Minisztérium Gépállomások Főigazgatóságától. K. .h Száz fiatal szakembert vár a megye mezőgazdasága A megye termelőszövetkezetei ötéves szakember káderfejlesztési tervet fogadtak el tavaly. Ennek alapján most az idén, júniusban végzős ifjú szakemberek fogadására készülnek. E célból a járási tanácsok útján külön Igénylést jelentettek be a megyei tanács mezőgazdasági osztályához a nem társadalmi ösztöndíjjal tanult fiatal szakemberek alkalmaztatására is. A megyei tanácshoz mintegy 100 ilyen igénylés érkezett. Legtöbben pályázhatnak Szabolcs- Szatmárba a Debreceni Agrártudományi Főiskoláról, a Nyíregyházi Felsőfokú Kertészeti Technikumból, valamint egyetemi, főiskolai állattenyésztési és növénytermesztési szakról. Mérsékeltebb az igénylés öntözéses és általános gépész szakból. Az illetékes tanácsi szervek ezt a munkát, most körültekintőbben készítik elő, mint a korábbi években. Ennek eredménye például, hogy a szabolcs-szatmári születésű, tanulmányaikat befejező fiatal mezőgazdasági szakemberek mind név szerint kaptak meghívást, ami az összes igényléseknek mintegy fele. így előreláthatólag HÓ—120 ösztöndíjjal és anélkül tanult Ifjú agrárszakembert fogadnak és helyeznek alkalmazásukba a nyáron a megye közös gazdaságai Kevesebb bosszúság a telefonnal A távbeszélő előfizetők, illetve a készülékek használói körében osztatlan sikert aratott az alig pár éve alkalmazott műanyag spirálrugós távbeszélő zsinór. A régi előfizetők közül azonban számosán még nem kaptak ilyent. A posta távközlési osztálya megnyugtatásul közli: belátható időn belül erre mindenütt sor kerül. A régi típusú zsinórok gyártását ugyanis már teljesen megszüntették s helyette csak spirálrugósat készítenek. A cserékre a készülékek karbantartása közben kerül sor. A javításra elvitt készülékek helyetteseiébe már csakis ilyen modern zsinórral ellátottat adnak. fn nem nevelek huligánt If ért « gyerekeknek ugyebár nevelés kell. Csakhogy — sokan kérdezik ezt! — Mikor? Mikor neveljék a gyerekeket? Ezzel magam is így vagyok. Reggel elmegyek otthonról és este térek haza: munkaidő, túlóra, másodállás, esti iskola ugye. A feleségem ugyancsak... Szóval hogyan lehet így nevelni, ha nappal ezernyi mást csinálunk? Megmondom. Éjszaka. Igenis éjszakai Nálunk ez már így van, s az én ötéves fiamból soha nem lesz huligán. — Kérlek —, mondom esténként a feleségemnek, ahogy a tv-hiradó 2. kiadásához érünk —, készítheted a gyerek reggelijét, mindjárt ébred. Azzal bemegyek a fiam szobájába, felkattin- tom a kapcsolót, kigyullad az óriáscsillár mind a tíz százas égője. — No, te hét- alvó — rikkantok — a hasadra süt a villany. A gyerek erre kilép az ágyból,, kiszalad a fürdőszobába, ahol néhány percet időzik, s természetesen mindent maga végez. A feleségem azért ilyenkor is figyeli egy kis rejteknyílá- son, amit a kamrából fúrtunk a fürdőszobába; mert ugye felügyelet ilyenkor is csak szükséges. Én közben szélesre tárom az ablakokat, hadd áradjon befelé az a jó friss, egészséges éjszakai levegő. A gyerek ugyanis ezután tornázik, majd hideg vízben megfürdik. és bőségesen eszik. Mindezek után nagy meny- nyiségű, s főként kalóriadús táplálékot fogyaszt. Éjfél után, pontban 2 órakor van az ebéd, amikor meleg ételt kap, s ahogy pitymallik, s közeledik a lefekvés ideje, könnyű s kevés eledelt vesz magához. Éjfélig együtt játszunk, pajkos, tréfás, sokmozgáso* játékokat. Amint azonban a Kossuth-adó befejezi a híreket, verbunkosokat és csár dúsakat tanítok a gyereknek. A modern technikát is fel kell használni a nevelésben, ez csak természetes. Sőt, a Himnuszt mindig vi- gyázzba merevedve hallgatjuk: így plántálom a haza fias érzést. Persze beszélek is a gyereknek a múltról, az életkori sajátosságokhoz igazodva magyarázom neki a társadalmi átalakulásokat Az egyik legfontosabb dolog, a mozgás a szabad levegőn. Erre ebéd után kerül sor, úgy éjjel 3 körül. Lemegyünk a parkba, s elengedem a gyereket, hadd mozogjon. Ha nincs telihold hosszú zsineget kötök a derekára, s így vigyázok rá A hintát, meg a homokozói zseblámpával világítom meg. Kérem, én mondom, nincs ennél jobb nevelési módszer. Ha elgurul • labda, a gyerek nem szalad ki az országúira, ahol aztán elüti egy autó: mert hol van ilyenkor autó? Különben is. csak egyszer gurulhat el a labda, többé nem találjuk meg a sötétben. Egyszóval, nincs az a sokféle veszély, mint nappal Ilyenkor nem jár a villamos sem. Nincs az a sok ember meg utcagyerek, akiktől rosszat hallana ez a kis emberpalánta. Mert, akik ilyenkor az utcán vannak azok többnyire már nem tudnak beszélni, az alkoholgőz pedig nem fertőző. Természetesen ilyenkor is foglalkozom a gyerekkel magyarázok neki. Ha éjjeliőrt látunk valahol, biztatom a fiam, hogyha nagy lesz még belőle is válhat ilyer derék őr, aki senkitől sem fél, Rendszerint akkor indulunk haza. amikor a kakas először megszólal. Ekkor az asszony veszi át a gyerek nevelését, én meg pihenek egy kicsit, majd megyek borotválkozni, mert vár a hivatal. Kicsit törődöttnek látszom, s a feleségem sincs éppen elhízva a maga 30 kilójával. De hát istenem — első a gyerek. Kaparom a szakállam, s hallom, ahogy az asszony foglalkozik a gyerekkel. — Nézd csak, kisfiam! — hallom a feleségem hangját —, már késő hajnal van. Juj, juj... mindjárt itt a reggel. Ilyenkor a rendes gyerek már alszik., No, csucsukáljál szépen. — És mesél a gyereknek: — Hű, haj, ha feljön a nap, hát az milyen borzasztó. Hetedmagával süt,. — Mi az a nap? — kérdezi a fiam félálomban. — Majd megtudod kisfiam, — bíztatja egyre as asszony —, ha nagy leszel, akkor egyszer, egy vasárnap délelőtt mentek el apáddal sétálni... Dckiss János s 1967. április IS.
