Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
mm DCiilth^et nxififd —67 Ezernyi rím csendül össze városon, falun és tanyán. Költőket ünnepel az ország: poétákat, akik műveikben örökítik a mát, a holnapot, a hétköznapot és az ünnepet. Munkatársainkat köszötjük akik verseiket odaállítják mellénk, a munkapadhoz, akiknek szavai vetéstől aratásig együtt dübörögnek a traktorral. s akik ott tanítanak velünk a katedrán. A költészet tavaszi seregszemléjén Sza- bolcs-Szatmárból elszármazott költők verseivel köszöntjük ezt az ünnepet. (Kiss Attila rajza) Képes Géza: Nyugtalan, gyönyörű éj Száz tücsök húzza— ó, micsoda zenekar! Árad mint a tenger, az opálfényű dal: a falra zudul, onnan meg újra vissza, Kádióbőgéstől, telefoncsörgéstől halálragyötört fülem fenékig issza a gyöngyöző italt, a csendből szűrt zenét. Száz és száz tücsök húzza s a lomb, a messze rét lüktet a gyönyörtől és meglibben az ég is odafenn. Szobámban minden a helyén, s nem a régi szoba, nem: süllyedni kezd az ágy — párnák közül kilépek, fényben gázolok, a fény elönti a vidéket — Az Országháza ül zömökén, fejét megemeli. Mint élesre kivert kardok villognak a fikusz levelei és kék fényben áznak az imbolygó bútorok. És a Duna: a forró, folyékony üveg, benne felolvad a sárga, a kék s az arany, mit az ég belecsurgat, feloldja a parti fák gyászát s a vér nehéz pirosát, szétrágja, mint a sav, a holdat — Mindezt sodorja a víz, benne inognak a holtak süppedt árnyai. Ó, Duna, viliódzó öledbe nézek meredten, halott arcomat villantja felém a tükör és lelkem már meg se retten: mosolyogva bámulok a vízbe. S most egyszerre új dal hangjai törnek rám — mint mikor egyik álomból másikba ébred valaki: egy tücsök felkúszott az erkélyre s itt húzza fülembe — Hallgatom az egyhúrú zenét — egy kis bogárnak hogy lehet ennyi türelme! Feldobcg újra — mintha a mindenség szíve verne — a mennyei — szép dallam. Ö ha ki tudnám venni a csend markából ezt a gyöngéd hangú zenét, s ha rámtör sivatag zajával a holnap, vihetném magammal mint surranó tolvaj e nyugtalan, gyönyörű éj derűjét... Váci Mihály: Fényes infelmű A zápor újjongása elvonult, termékenyen hallgat a földbeásott fülelő mag, — fogalmaz a gyökér, homályban rajzol tobzódó virágot. Akiknek nyitva volt a szíve: — hullt bőven — fogadhatott magába vihart, s felhőszakadást, mennykövet — s tenyérből fújt magot. Most már az idő jön — a fényes intelmű, a kaszaként kalapált nyár. Némán üli fészkét a madár — csak a meddő kakukk ugatoz, ha az érő tájakon átszáll. Rákos Sándor: Egyszerű szavak Az ember arra született, hogy kedvére dolgozzék, pihenjen; az ember arra született, hogy gyönyörködjék a gyermekekben; az ember arra született, hogy fölrepüljön, föl a magasba; az ember arra született, hogy a halált a porba tapossa; az ember arra született, hogy végre már embermódra éljen; az ember arra született, hogy földön legyen boldog, ne égben! „Légy pártos költő — pártján csak néki, a sz Beszélgetés a hitvallásról Ratkó Józsefiéi Rotkó fózsef: / Uj évre Zihál, fújtat az ég, hatalmas kismamahas. Verítéke a csillagok forró csöppjei. Ó Nap köldökzsinórján reszkető emberi világ, mikor fogsz végre megszületni? Este Kipattannak a fényrügyek; világít, virágzik a vasfa. Fölfigyel, ragyog az üveg, hunyorogva néz a magasba. odafönn millió bogár dünnyög, kapkod az új virághoz. Éjjeli műszakot tart a nyár, Wrgő műhelye ez a város. Egy éve, hogy az olvasó- közönség elé került a fiatal Szabolcs megyei költő Ratkó József első kötete. A most megjelent Alföld című antológiában újra találkozunk verseivel, s karácsonykor, vagy az 1968. évi költészet napján jelenik meg második kötete a Magvető gondozásában. Ratkó Félelem nélkül című verseskötete széles publicitást, pozitív méltatást kapott, s minden kritikus megegyezett abban, hogy a második kötet — épp az első igényessége miatt — nehezebben születik majd. — A Félelem nélkül a gyermekkort próbálta tisztázni. Azt, hogy mit vihetek a gyermekkorból a férfikorba. Most készülő kötetemben már nem lesz nyoma a szorongásnak, hanem az érett kornak a derűje, a szemlélődés közben megtalált dolgok fogják adni a teljességet. Szeptemberben kell sajtó alá rendeznem az új kötetet. Hogy mit tartalmaz majd? Emberi dolgokról írok, szerelemről, mün- káról, örömről, gondról, gyermekről, tanyáról. Ezért érzem pontosnak ezt a címet: Emberi dolgok. Szerszámosláda címmel találunk az új kötetben egy versciklust. A költő szeret barkácsolni, Íróasztala mellett ott van ma is a szerszámosláda. — Kapa, kasza, kalapács, véső, ezekről írok — vallja —, amivel eddig nekem dolgom volt — Hogyan lett költő Ratkó József? — Verset írni szerintem azért kell, hogy az ember saját maga tisztává váljék. Ami a verssel azután történik, az az olvasó dolga. Könyvtáros vagyok és úgy látom, az emberek szeretik a verseket. Mert észrevették, hogy a mai magyar költészet mindinkább a mai magyar valóság problémáit fogalmazza meg, s ezek megoldására keresi a választ. — Talán soha nem volt ilyen kultusza a versnek, mint éppen napjainkban. — A Szép versek 1966. például harmincezer példányban jelent meg, s ha csak azt mondom, hogy elfogy mind egy szálig, már bizonyítottam is, mennyire így van. Szóközben hadd említsem meg: nemcsak az olvasók változtak meg, hanem a költők is. A legtöbbje felismerte, hogy itt nem énekelni kell, hanem a műfaj erejével segíteni ügyünket, a szocializmus építését. — Azt írták az égjük kritikában, hogy Ratkót a nagyvárosi proietárság küldte a Tiszántúlra, hogy ott — szó szerint! — József Attila édesöccse legyen... — Túlzottnak tartom és merésznek ezt a megállapítást. Nem szerénykedni akarok, de nekem ahhoz, hogy az legyek, még sok dolgom van, sokat, nagyon sokat kell csinálni. Az igaz, hogy megszerettem a Tiszántúlt, az itteni embereket. Jászberénybe hívtak nemrég egy író-olvasó találkozóra. Talán meg is sértődtek ott az emberek, amikor elmondtam, hogy mi az, ami engem mindenek ellenére itt tart: Szabolcsban tisztességes emberek élnek, jó köztük lenni. Másrészt itt nőttem fel. Itt tudtam rácsodálkozni először a világra, s a magam bajain csak itt tudtam először átlépni, mert itt nem kellett állandóan félni. (Gyermekkoromról ezt már nagyon sokszor elmondjam.) Harminc évet éltem eddig, tíz évet nagyvárosban, húszat pedig falun. Ebben a húsz évben benne van az az idő is, amikor rájön az ember, hogy rajta kívül is Van világ, s amikor döntővé válik, mit vesz észre ebből a világból. Egy kilencéves gyermek — amilyen én Pesten voltam —, s akinek a nyakán ráadásul ott volt a háború, nem ismerhette, szerethette meg úgy a nagyvárost, mint később a felnőtt a vidéket. Azt hiszem, ebből adódik az én Tiszántúl-sze- retetem is. — Sokan vallják, hogy vidéken nem lehet művésznek, írónak, költőnek érvényesülni. Mennyire igaz ez? — Engem kezdettől érdekelt a parasztság, s mivel itt éltem, a szabolcsi parasztság sorsa. Láttam, milyen rettenetes áldozatokat hoztak, milyen körülmények között éltek, vállalták az ezzel az élettel járó nehézségeket, a gyermekáldással járó terheket például. Ez a parasztság megérdemli helyzete jobbulását. Azt hiszem, jobban kellene hangsúlyoznunk, hogy a parasztság a munkásosztály édestestvére, s a forradalomnak a hátországa. Nehéz ezt megmagyarázni: szeretem ezt a tájat, az embereket, ahol szinte mindent és mindenkit ismerek. Ezt az utat fordítva már sok író, költő, művesz megjárta, amit én. Vannak, akik ezt az én utamat valamiféle süllyedésnek fogják fel — én viszont emelkedésnek. Azt tartom, akkor tűnik el véglegesen a falu és a város közötti különbség, ha sokan elindulnak majd a nagyvárosból vidékre es fájdalom nélkül is ott tudnak maradni, s innen sem szaladnak az emberek a nagyvárosba érvényesülni. Ratkó József a saját példáján át illusztrálja az elmondottakat: — Az Alföld, a Kelet- Magyarország, a fővárosi folyóiratok kérik, s ha jónak tartják, azonnal közük a verseimet. Csináltak nekem Pesten is szerzői estet Vagy a Magvető az első kötet után szerződést kötött velem a másodikra, anélkül, hogy abból egyetlen verset láttak volna. Ezenkívül; itt is találtam embereket, akik bírálnak, bíztatnak, aggódnak értem — őszintén. — Mi a költő hitvallása? A jobb sorsért vívott harcot segíteni. problémázó közérthetőséggel. Elkötelezni magamat a népnek Nagyon tetszik. ahogy Zelk holtán mond >a: „Légy pártos költő — pártján csak néki. a szegénynek / sorsuk kormos, de attól lesz fényesebb az ének.” Kopka János Autó zúgott el az ablak előtt. Azaz, hogy nem is autó, csak Trabant. Az ál- lomásfőnökéké. Hadastné fejét erős vérhullám öntötte el. A főnök felesége nagyrészt azért vétette meg az urával ezt a Trabantot, hogy őt bosszantsa. Mert nagy vitájuk volt két évvel ezelőtt. Arról, hogy ki az első asszony a faluban. Mert az a hitvány, kóró alakú főnökné el akarta hódítani tőle ezt a címet. Csak azért, mert ő régi, úri családból származik és kisasszonynak született. Azt mondta, hogy a jómodort akkor kell kezdeni tanulni, amikor még gőgicsél a baba. Hát látszik, milyen az ő modora! Hadasné bosszúsan elfordult az ablaktól. Leült a rekamié szélére, ügyelve arra, hogy a délután takarított szoba szimmetrikus rendjét semmivel se zavarja. Rövid lelkitusa után elszánta magát, egy kolbászdarabot elvett a tálról, s egy kenyérszeletet is. Mindkettőt óvatosan, úgy, hogy ne zavarja meg a tálalás harmóniáját. Alig nyelte le az utolsó falatot, nyílt a kapu és megkocogtatták az ablakot Hadasné gyorsan a bimm- bammos órára pillantott: háromnegyed tíz volt. Kint a ház előtt egyedül állt Rudi. Érdekes, hogy egyedül jött, s mintha gorombábban kopogott volna, mint szokott. Hadasné kicsit elhízott alakjához képest, fürgén és nyugtalanul szaladt, hogy kinyissa az üvegveranda ajtaját — Elhúzódott a gyűlés? — Láthatod. — Éhes vagy? — Majd később. — Töltsék? — Az jó lesz. — Na, beszélj már! Valami kellemetlenséged volt? — így is mondhatnánk. — Na, szólj már! Ne idegesíts! — Nem jelöltek tanácstagnak. Kibuktattak. — Rudi, te részeg vagy! — Bár az lennék. — Ez viccnek is rossz. Hogy-hogy nem jelöltek? — Leszavaztak. Tóth Gyuri, az erdész lett a jelölt,. — Kinek jutott ez eszébe? — Többen is felszólaltak. Először Akác Mari, tőletek, a termelőszövetkezetből. A baromfitelepről. Aztán többen csatlakoztak. — Jankó elvtárs nem volt ott? — De ott volt. Nem tudta megfordítani a hangulatot — Mégis, mit mondtak? Loptál? Csaltál? — Hagyjuk ezt Ildi — intette le fásultan a férfi. Sietség nélkül töltött magának egy pohárka pálinkát, s még kicsit meg is forgatta, mielőtt kiitta, mintha mosná a poharat. Hadasnénak nem tetszett a férje zárkózott egykedvűsége. Nem ilyen szokott lenni Rudi, ha támadás éri, ha valakivel összekoccon, ami szinte elkerülhetetlen az Ilyen pozícióban. Rendszerint itthon adja ki a napközben elnyelt mérgett, néha még kiabál, hadonászik is, mintha itt lenne az a személy, akivel meggyűlt a baja. — Most, mi lesz? — kérdezte az asszony, akire lassan átragadt a férje hangulata. — Nem halunk éhen. Ne félj. Van szakmám is. Ka- tonáéknál megtanultam a motorszerelést. — Jankó elvtárs mit mondott? — Lehetséges, hogy elvisznek egy másik faluba. Még megbeszélik. Holnap délután kijön. Azt ígérte. — Dehát ez akkor is szégyen. — Csakugyan szégyen. — Elmúltak már azok az idők, amikor csak úgy, szeszélyből pálcát lehetett tömi valaki fölött. — Hagyjuk ezt, Ildikó. Fáradt vagyok. Feküdjünk le. — Nem értelek Rudi. Nem voltál te soha ilyen nyim-nyám. Nagyon megbántottak? Csak nem volt igaz, amivel megvádoltak? —» Szeretném, ha mára befejeznénk ezt a témát. Mondtam már, hogy fáradt vagyok. — Már ne is haragudj, de ezzel nem hallgattatsz el. így nem tudnám lehunyni a szemem egész éjszaka. Jogom van megtudni, mivel támadtak! — Engem nem támadtak — mondta Hadas csendesen, és bal arcában, a szája sarka körül rángatódzni kezdtek az izmok. Ezek a furcsa arcréndulások talán egy éve jelentkeztek. Hadasné először azt hitte, hogy valakitől elleste, valakit majmol a férje, azt gondolván, hogy egy kis arcidegesség jól áll a vezető embernek. Elárulja, hogy sok a gondja, baja és szívén viseli a közösség problémáit. Am, az arcrándulások tartósak ma_ radtak, sót megerősödtek. Az is nyilvánvaló lett. hogy Rudi többnyire a vita hevében, vagy töprengés közben tudomást sem vesz a rángatódzásról. Hadasné már-már hajlott arra, hogy abbahagyja a faggatód7ást. de piszkálta a kíváncsiság és a jó feleségről alkotott fogalmak szerint is sürgősen meg kellett osztani férjével a problémát. — Ha tovább kéreted magad. most már komolyan megsértődök. — Hát jó — állt fel Kádas és sétálgatni kezdett. — Én nem akartam ma be_ szólni veled. Féltem, hogy ma esetleg :ndnlato<- leszek. Igazságtalan. Az a helyzet, hogy nem is annyira engem utálnak. hanem téged. Ahogv mondták: nálunk az asszony viseli a kalapot. Te kormányozod a falut. — Ki volt az az aljas? — Teljesen mindegy. Többen is felszólaltak. És. akik csak szavaztak, azok is véleményt mondtak. — Ennj’i az egész? Ez magánügy. — Azt is mondták, sajnálod, hogy már nincsenek nagyságos asszonyok. Hogy régen a jegyzőné barátságosabb volt, mint te. A termelőszövetkezeti irodából kizavarod, aki nem köszön elég alázatosan. Ott is te akarsz uralkodni. — És. te tűrted, hogy sértegessenek? — Mit csináltam volna? Már nem is jelentkeztek, csak álltak fel egymás után, — A főnökné keze van ebben Ki kellene vizsgálni. — Nem bántottak. Egy ujjal se nyúltak hozzám. Ä házat se gyújtják ránk. Joguk van azt. jelölni. aki nekik legjobban megfelel. — Te talán egyetértesz velük? — Csak elgondolkoztam. Hadasné rámeredt a férjére. Már nem érdekelte, amit mondott a falu s az sem. mi lesz a jövő. költöznek-e vagy maradnak. Leborult a rekamiéra és nagy mellét rázta a zokogás. Fuldokolva panaszolta: — Rudi, te már nem szeretsz engem. Érzem, már nem szeretsz! Vénasszony vagyok. Tudom! Kívánta, várta, hogy a férje mellé üljön, simogassa, megvigasztalja.
