Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-07 / 81. szám

Mennyibe kerül?

Ünnepen, a hétköznapokról

■■ "-■■■ '■ .——**

Mindig újrakezdeni

Kém lehet közömbös, hogy valamely tetszetős termék milyen minőségű, s főként, mennyibe került előállítási!. Legyen minél jobb, s kerüljön a lehető legkevesebbe! — talán így idézhetjük legkifejezőbben o Központi Bizottság 1964. decemberi határozatát, mely a gazdaságosság fokozását tűzte célul az üzemek, gyárak elé. Ahhoz persze, hogy egy termelő hely fokozni tudja a nyereségét, egyszerre kell ügyelnie a költségek, a termelékenység alakulására: soksok apróbb és nagyobb intézkedést kell végrehajtania míg a napi fillérekből, forintokból tíz, vagy százezrek lesznek.

Igen tanulságos az a felmérés, mély ilyen nézőpontból teszi mérlegre megyénk tanácsi inaiénak munkáját a második 5 éves tervben. Feltétlenül elismerésre méltó, hogy a vizsgált 15 vál- lalat termelési értéke 5 év alatt közel 150 millióval nőtt, S 1965-ben már meghaladta a négyszázmillió fo_ rintot. Nagyobb részt a könnyűipari üzemek részesednek ebből, melyek fél évtized alatt százmillióval fokozták a termelést, a Jár kossági szolgáltatást. Megnyugtató képpt kapunk akkor is, ha arra vagyunk kiváncsiak, hogy a jelzett időben miként változott a termelékenység, hiszen ez nyomban mutatja: konyán ered a dolgozók nyereségrészesedése, a vállalati akkumuláció. Míg 1961-ben egy munkásra 114, addig öt évvé} később már 144 ezer forint évi termeiéísi érték

jutott megyénk tanácsi iparában. Na összevetnénk ezt a beruházásokkal, a fejlesztésekkel, akkor méginkább megmutatkoznék, hogy ezek a vállalatok teljesítették a KB határozatának a termelékenység növelésére vo_ natkozó részét. Egyszerűbben szólva ez azt jelenti, hogy szilárdult a munka- fegyelem, csökkent a tétlen órák, napok száma, a gyáron, üzemen belüli munka- nélküliség, ami legtöbbször a hiányos munkaszervezés miátt adódik- Persze, mindez csak általában igaz, hiszen találni még Olyan munkahelyet, ahol több kívánnivalót hagy maga után a munkafegyelem, a munkás zervezés.

Az 1964. decemberi határozat valamennyi munkahelyre vonatkozott, éppen R'uú-t nem hiábavaló a pillantás a részletekbe. Igaz, az akkumuláció i96i—65 kozott valamelyest emelkedett e vállalatoknál, de az is való, hogy az öt év előtti 119,5 helyett 94,8 forint termelési költség jutott s?áz fprintpyi termelésre. (Nyilvánvaló, hogy az eredményességre a termelés volumenének növekedése hatott kedvezőbben.) Alig (rét forint -** mondhatják erre. Könnyű a következtetés arra, mit jelentett volna, ha ezek az Üzemek az igényesebb munkákat is ß korábbi költ ség - sziyt tartása mellett teljesítik: több, mint nyolcmillió lett volna a Plusz. S miből lehetett volna mindezt „ösz_ szehozjm” ? Például abból, hogy az egy munkásra jutó felhasznált villamos energia öt év alatt ne emelkedett

volna a duplájára, csak éppen az indokolt szintre, Vagy úgy, hogy kevesebb lett volna a selejtes termék, a ..leszázajékoláí,”, a reméltnél jóval kisebb eredménnyel járó próbálkozás. Bár utóbb sok javulás tapasztalható a létszámgazdálkodásban is, de pem árt okulásként felidézni az említett időszak tapasztalatát. Mert a felmérés bizonysága szerint 1961—65 között a mvnkáslétszám félezerrei nőtt ugyan tanácsi vállalatainknál — s ennek igazán örülhetünk — de az összes létszám, tehát amely már magában foglalja a nem munkás kategóriákat is, kevés híjával ezer fős emelkedést mutatott. Még akkor is elgondolkodtató ez az „arány”, ha tudjuk, hogy e második öfezáéban szép számmal voltak műszakiak.

Amikor napvilágát látott 83 1964 decemberi határozat, úgy mondtuk; teljesítésével üzemejnk megalapozhatják az újgbb tervidőszak sikerét. Most, amikor emlékeztetünk e határozatra, egyre közelebb jutunk a gazdaságvezetés új rendszerének bevezetéséhez. 1968. januárjától méginkább szükség lesz rá, hogy mindennap érvényesüljön a határozat lényege: csökkenjenek a költségek, gyarapodjék a ■vállalati eredmény, nyereség. A nagyobb önállóság csak akkor realizálódhat mindenütt, ha a takarékosság, a jó szervezés, a megfontolt vállalkozás kellő anyagi eszközök birtokába juttatja az üzemeket

(AS)

Baráti beszélgetésre hjy- ta meg a nyíregyházi városi pártbizottság azokat az alapszervczgti titkárokat, akik tíz éve, vagy annál régebben bírják a tagság bizalmát.

Ünnepi a hangulat a hosz- szú asztal körül. Szerény a vendéglátás, az ajándék, s szerény a szó- Inkább csak jelkép ez az összejövetel, s hagyomány. A városi pártvezetők megköszönik 0 fáradságos, áldozatos munkát, a jubilánsok pedig új erőt merítenek a jövendő évekre, évtizedekbe.

Három ünnepelt válaszol most egy kérdéspe: D)i Vplt ezerkilencszázötveuhéttől a legnehezebb?

— Újrakezdeni — fejezte ki tömören Benkei István, a dohányfermentálógyár párttitkára. — Lelket önteni az emberekbe, hogy ne csak a termelés, a politikai élet is megindulhasson.

Klein itopa, a Nyírségi Ruházati Szövetkezet titkára azt mondja, sok mindennel meg kellett küzdeni az elmúlt tíz évben. Nagyrészt egyedülálló asszonyok dolgoztak, kellett a kereset kenyérre. Ment a munka éjjel-nappal, az emberek látták, a kommunisták értük vannak.

— Nájunk azért ment a harc tíz éve, legyen-e tsz, vagy nem. És ha igen, hogyan ? Mert vezetőséget, szakembert kellett találni — s a város első termelőszövetkezetében még az iratokat §em találtuk még —,

mondja Sgtaskg Andfás, a Ságvári alapszervezet titkára.

Újrakezdeni, küzdeni, előítéleteket, butaságot, rossz- indulatot legyűrni. Közös

volt 3 probléma, a tenni- akarás, s közös lett a megoldás öröme.

Mj vplt a munkában a

legkellemesebb?

Benkeis „Az, hogy úgy érzem, az emberek legfőbbje megértette, amit akkor

mondtunk. Összeforrott nagy család lett azóta a gyár. Két éve elnyertük a Minisztertanács és a SZOT vörös yándorzásziaját. Tavaly bevezettük az úgynevezett mszgpbért, ezzel száz dolgozó munkáját takarítjuk meg, akik bérének a nyolcvan százalékát kioszthatjuk a többiek között. Ez éyi egy

hónap többletet jelent

nüden fizikainál ”

(A páptszeryezet titkára termelési osztályvezető, Págy gyerek apja, elvégezte a dohányipari technikumot és most ájlamvizsgázott a felsőfokú mezőgazdasági technikumban. Munkájáén kéf éve Munkaérdemrendet kapott.)

Klein: „Áttértünk a két

műszakra, s nagyon sok gondunk adódott belőle. Mi legyen az asszonyok gyermekeivel? Ma már hozzászoktak és családjukka] is többet lehetnek együtt. És ami még jó érzés: szívesen dolgozom ezekkel az asszonyokkal. Háztartást vezettek, gyerrpeket neveltek azelőtt, ma ezeken kívül oiyat

is proftokéinak, ami ismertté fess őket a világ sok qrszggábkn.”

Sztaskú: „Ötvennyolctól

kezdtünk erősödni. Két év múltán az országos verseny másodikja lettünk, bevezettük a garantált díjazást. Jó a kapcsolatunk a tagsággal, a vezetéssel. Büszkék vagyunk rá, hogy mi vezettük ba a megyében először a fizetéses szabadságot, a hűségjutalmat, s a kiváló tagoknak jutalmat adunk. 11 szocialista brigádunk van, sokan tanulnak általános és szakmunkásképző iskolában. Azt tartjuk, a tanult emberrel könnyebb szót érteni. Nevelünk egymás megbecsülésére úgy is, hogy a szövetkezet igyekszik minél jobban elismerni a munkát.

Hogyan tovább? — ez volt a harmadik kérdés. A válaszokból egyformán csendült ki, h°gy a pártszervezeteknek ezután sem lesz könnyű dolguk, ott dől el a harc — a gazdaságirányítás új rendszere viszonyai között —, milyen a pái’tvezetüség egv-egy üzemben, tsz-ben. kisipari szövetkezetbeii, yáiigigtnál. Mennyire érti az új lényegét. mennyire tudja megmagyarázni a pártszervezet, 3 kommunista: a holnapért, az emberért törfpnik min* den. Azon múlik a siker, hogy a kommunisták közössége mennyire bátor, nyílt, őszinte. hogy nem

Panaszos levél nyomán:

Emberség dolga

A panaszos levelet Garbóiéról hozta a posta, egy gimnazista lány, Csohán Magdolna írta: „Édesapám 1959-ben elhunyt. Édesanyám jelenleg postai alkalmazott, de munkája mindössze három órát vesz igénybe, s így fizetése kevés. Más munkát nem tud vállalni, mert beteg. Ketten vagyunk testvérek, testvérem nálam is kisebb, most ötödikes. Édesanyám már többször elment községünk termelőszövetkezetébe, s kért tűzifát, pénzért. Van negyven gyümölcsfánk, amelyet meg kellene permetezni, de mi a sovány keresetből nem tudunk permetezőgépet venni. Édesányám gzt is kérte, hogy a megállapított díjért permetezzék meg a fáinkat, hiszen ez a tsz-nek is érdeke, mert az almafák ott. vannak a tsz-gyümölcsös mellett Mind a két kérését elutasították.”

Négy nappal a levél megírása után a riporter örülhetett: az egyik panaszt közben elintézték. Csohán Ig- nicné elpanaszolta gondját Biiczkő József párttitkárnak, aki a tsz-vezetoségének is tagja. S gztän a tsz-tagok — miután végeztek a közös gyümölcsös permetezésével. — megpermetezték Csohán Ignácné fáit is.

_, Tavaly a méhtelek! tsz-szel kellett megperme- teztetni a fákat r— válaszol Csohán Ignácné, — mert a garbóiéi vezetők vagy nem akartak, vagy nem tudtak időt szakítani rá.

Csohán Ignácné egyébként hat hold földet vitt a közös gazdaságba, — így mivel a permetezés díjának megfizetését is vállalta — nem kö- nyöradományt, vagy alamizsnát kért, hanem olyasmit, amit egy rászoruló család elvárhat.

— Emberség dolga ez, — felelt a kérdésre a párttitkár. — Több ilyen család is van a községben. ÉüieUétt — mivel a gyümölcsösük a tsz-é mellett van, — nép- gazdasági érdek, vagy a tsz érdeke, ahogy tetszik, hogy a kívülálló fáit is megvédj ük a kártevőktől.

Maradt gondnok a tűzifa. A garbóiéi határban jó néhány psomó áll még a földeken. Fa tehát — van. Minden csomót külön-külön fel- érféJkeitek, de ezt a módszert meg kellett szüntetni, mert visszásságok kerekedtek belőle. Az idén a tsz- tagok 25 forintért kapják mázsáját. A járadékosok és a nyugdíjasok — tehát a kívülálló kispénzűek, — 55 forintért. Drágábban, mint ahogy a TÜZÉR adja.

Jogszabály nincs rá, menynyiért kell adni a fa mázsáját. A szomszédos Méhteleken — ahol jobban fizet a tsz. — a nyugdíjasok és járadékosok is 25 forintért kapják a fát mázsánként, akárcsak a tsz-tagok. Nem ezen akar nyerni a tsz-vezetősége, ezenkívül belátással vannak, megértik a kisemberek helyzetét.

Ott is emberség dolga ez.

K. I.

Háromezerötszáz hely várja az idén végző háromezer új pedagógust

A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint az idei oktatási évben az egyetemekről, a főiskolákról, a tanító-, óvónőképzőkből összesen 3092 új pedagógus kerül ki. Az ifjú pedagógusok mintegy 3500 maatealietyrc pályázhatnak.

Az új diplomások közül 274-en — akik a járási, megyei és községi tanácsok társadalmi ösztöndíját élvezték — tanulmányaik befejeztével „hazatérnek” a már előre biztosított munkahelyekre.

Tisza vasvári képeslap: az Alkaloida gyár munkás-lakónegyede.

Foto: Hammel József

veszi el a kedvét a pillanatnyi kudarc.

Egy mondatban. „Önállóság, több rizikó. zsebbenyulik majd a dolog, s ez minket iS nevel”. (Benkei.) ..Taggyűléseinken jóval többször kell megkérdeznünk a dolgozókat, hogyan látják, alcarják ők, s a helyes javaslatokért harcolnunk kell ” (Klein.) „A felelősséget egészen a legkisebb beosztású tagra lebontjuk és ezzel ojyan erőt kapunk. amilyen még nem yojt: jó munkát, segítséget, bjzako- dásf.” (ßztaskö.)

Folytatódott még a beszélgetés. Azzal. hogy hányszor elfáradtak az eltelt évek során a nehéz munkában ezek az emberek, a párt önkéntes katonái. De azután mindig újra tudták kezdeni

Mint mondták, ezen az úton nincs megállás. Es éppen ez bennne a nagyszerű, a vonzó, az izgalmas.

S J.

DCinek fát eszébe ?

Évek során sok mindent

tisztáztunk, kezdve attól, hogy miért életlenek a hazai borotvapengék, egészen addig, hogy kinek van pépesebb elégedetlenkedő tábora, a Házkezelési Igazga- tóságnak-é, vagy a GEL- KÁ-nak. Mondom, so-k mindent, az azonban, hogy kj a dolgozd, pontosabban ki mikor dolgozó — ez még ma sem elég világos nekem.

Mindez arról jut eszembe, hogy a minap hivatalos levelet kézbesített a postás, azaz hogy csak kézbesítette volna, ha történetesen odahaza vagyok. De nem voltam otthon, mert véletlenül délelőtt 11 óra volt és én ilyenkor véletlenül mindig a munkahelyemen tartózkodom. Azt hiszem ezzej széles e hazában nem állok egyedül. Namármost a postás kitöltött egy kis cédulácskát, miszerint holnap — ugyancsak délelőtt 10— 11 között — újra megkísérli a kézbesítést. Nem tudom, honnan támadt az a bohókás ötlete, hogy akkpr véletlenül nem a munkahelyemen, hanem otthon lessek, mindenesetre nem azt

írta, hogy holnap délután vagy este kísérli meg a kézbesítést, hanem azt, hogy délelőtt. Ám, mint már fentebb jeleztem, én délelőttönként — ez ugye a csodálatos véletlen sorozat — sok mindenfelé tartóz- kodhatom, dó otthon sohasem. így nem is kaphattam meg a levelet, el kellett mennem érte a fö-főposta- hiyatalba.

Hasonló a helyzet, ha a televíziószereiőt hívom, ha a lakásban keletkezett rövidzárlat ügyében kérek szakembert, ha a házkeze- lő&ég technikusa kívánja felderíteni a mennyezetbeázás okát, ha rossz telefonomat a műszeres? akarja megjavítani, és így tovább. A megoldás ugyanis mindig az: maradjak otthon napközben, mert a szerelő, a javító, a műszerész, a technikus — véletlenül — a napnak ugyanabban a nyolc órájában vau szolgálatban,

amiben én. S a dolgozót Ugye nem lehet aFra kényszeríteni. hogy akkor dolgozzon, amikor én nem dolgozom, amikor otthon vagyok, televíziót nézek, olvasok, vagy barátaimmal kártyázom- Igaz, hogy é« is — meg sokmillióan mások e honban — dolgozó vagyok, de sajnos, pontosan Ugyanabban az időben, amikor ők, így hát a probléma mindmáig megoldatlan.

Érvként felhozhatnám Ugyan a mozdonyvezetőket a pincéreket, a gyógyszerészeket, a pékeket, a színészeket és még sokan másokat, akik rnind nem akkor dolgozók, amikor mj többiek, de hát erre könnyen azt a választ kaphatnám, elég baj az nekik, hogy nem akkor van vasárnapjuk, esti szórakozásuk, családi kedvtelésük, amikor nekünk- Azt is megemlíthetném bizonyságul, hogy a fent említett ügyben otthonmaradó doigozp kiesése a munkából painden valószínűség szerint sok millió forintos veszteseget jetont, de ezt sem teszem, mert könnyen azt vágnák a fejemhez, tudok falán' jobb megoldást?

S miután sohasem szerettem, ha bármit is a tejemhez vágnak. csendben maradok- mért a? nem juthat senkinek spin ■\7. eszébe.' hogy a kézbesi- tőpostások, a tv-műszeré- szek, a csödugulás-jayítók, a villanyszerelők munkaidejét úgy állapítsák meg, hngv közös forgószír. padunkon váltakozó szereposztásban tegyenek dolgozók velem, vejünk, mindnyájunkkalH- Gy.

1967. április 7.

3