Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-06 / 80. szám

(Folytatás M 1. oldalról) helyet teremtett az újnak, a haladónak, a korszerűnek. A kiváltságos osztályok he­lyét a munkás és paraszt­hatalom foglalta fel, szocia­lista gazdaság lépett a ka­pitalista gazdaság helyére, a kulturális kiváltságok kor. szaka véget ért. A munkás- osztály volt a forradalom szíve, de sohasem állt egye­dül a harcban: segítségei kapott a többi dolgozó osz­tálytól, a haladó emberek sokaságától, összefogtak a munkások, parasztok, értel­miségiek legjobbjai, össze­fogtak kommunisták, szo­cialisták, haladó demokra­ták, akik már huszonöt év­vel ezelőtt megfogták egy­más kezét, egységben har­coltak a fasizmus ellén, és később a kommunisták ál­tal meghirdetett célért, a szocializmusért. — Ha mi, kommunisták, akik végigküzdöttük az el­múlt évtizedeket, most visz- szagondolunk a megtett út­ra, csak azt mondhatjuk, hogy harcunk nem volt hiábavaló. Kommunista pár_ tunk az utolsó huszonöt év magyar történelmének igazi motorjává vált. Voltak té­vedéseink, voltak időleges torzulások is, de ezeket le­küzdöttük, törtértélmi cél­jainkat pedig igazolta áz idő. Ha mindazok a pár­tom kívüliek, akik Velünk együtt küzdöttek az elmúlt évtizedekben, mérleget ké­szítenek, tiszta lelkiismeret­tel állapíthatják meg, hogy jó ügyért dolgoztak, á nép boldogulásit szolgállak. Űj feladatok előtt — Most űj, nagy felada­tok előtt állunk. Gazdasági reformot hajtunk végre, fej­lesztjük, korszerűbbé tesz- szük é demokrácia eddigi formált, folytatjuk erőfeszí. téseinket a közműveltség növelésére, a tudomány ser­kentésére. Mindez nagyfo­kú politikai egységet igé­nyel. Olyan egységet, amely teljes értékű és vitathatat­lan az alapkérdésekben, s emellett teret enged az al­kotó vitának a mindennapi életben. Megvan-e az egy­ség a magyar társadalom­ban? A közelmúlt esemé­nyei. a IX. pártkongresszus, rt Hazafias Népfront válasz­tási Sikere tanúsítják, hogy a legfőbb politikai feltétet, át általános bizalom meg­van. Ez előfeltétele a sike­res politikának, de egyma­gában még kevés. Jól kell élniök a bizalommal a ve­zető testületeknek, s a köz­funkciót betöltő személyek­nek is. Pártunk és kormá­nyunk azon lesz, hogy az élet, a gyakorlat egészében igazolja társadalmunk bi­zalmát. — Gazdaságpolitikánk Célja, hogy gyorsított lép­tekkel haladjunk előre a gazdasági növekedésben. Nem elégedhetünk meg az­zal a hellyel, amit jelenleg hazánk elfoglal a gazdasá­gilag közepesen fejlett or­szágok sorában. Tudnunk kell azonban, hogy nem könnyen juthatunk előbbre. Gyorsabb haladásunknak nélkülözhetetlen feltétele és velejárója a gazdasági mechanizmus reformja. Szá­munkra a mi hazánk a leg­szebb a világon, de illúzió lenne a gazdasági adottsá­gok szemponjából tejjel- mézzel folyó kánaánnak te­kinteni. Bizony nem az. A magyar bányásznak nagyon mélyről kell fáradságos munkával kibányásznia a földnek sokszor csak köze­pes értékű, néha gyenge értékű kincseit A magyar földművesnek a termékeny fekete föld mellett millió holdnyi, ma még szinte terméketlen szikest és sívó homokot is meg kell mü- i'elnie, s ez nem jár nagy haszonnal. Országunknak egyre többet kell importál­nia, s nem könnyű ezi ele­gendő exporttal ellensúlyoz­ni. Ezekkel a tényekkel, mint realitásokkal kell szá­molnunk. A valóságot is­mernünk kell, de nincs okunk a csüggedésre. Sok­sok kihasználatlan lehető­ségünk van még a gazdago. dásra. s á jól szervezett, fegyelmezett munka is sok mindent pótolhat. Ha jól nekígyűrközünk a munká­nak, ha még szervezetteb­ben dolgozunk, egytől egyig kiaknázhatjuk á lehetősége­ket, s az eredmény nem marad el. De csak akkor, ha új módon dolgozunk, ha új módon vezetünk. Nagy tétről van szó — Az új gazdasági me­chanizmus sikeres megvaló­sításához kérjük a munkás­osztály, a parasztság és minden dolgozó aktív segít­ségét Azért kérjük, mert nagy tétről van szó, a tö­megek jövőjéről, boldogulá­sáról a termelésben, jobb helyzetéről a fogyasztásban. Olyan feladatokról van szó, amit félszívvel, vagy bi­zonytalankodva szinte nem is lehet megvalósítani. Ha azt akarjuk, hogy a javak­ból bővebben jusson a nép asztalára, akkor mindent meg kell tennünk, hogy bő- vebb és hatékonyabb le­gyen a javak termelése, racionálisabb a javak for­galmazása. Ehhez a terme­lékenység, a műszaki fejlő­dés és a jövedelmezőség gyorsabb növelésével jutha­tunk el. Ezek kérlelhetetlen gazdasági törvényszerűsé­gek. Ehhez a realitáshoz manapság már Európa ko­ronás államfőinek is alkal­mazkodniuk kell, még in­kább szem előtt kell tarta­nunk nekünk, a szocialista Magyarországon, ahol bol­dogulásunk forrása a köztu­lajdonnal való jó sáfárko­dás. Ezért nem fér össze, hogy valaki igent mond az életszínvonal jövőbeni eme­lésére, de határozatlan és ingadozó az új mechaniz­mus megvalósításában. Nem szabad bizonytalankodnunk á helyes elvek érvényesíté­sében. Jog és felelősség — Természetes, hogy ilyen nagyszabású feladat élén­ken foglalkoztatja közvéle­ményünkéi Fontos, hogy az elfogadott elveket, jó gya­korlati végrehajtás kövesse. Nem lenne helyes, hogy amikor az állam önállóságot ad a vállalati, gazdasági vezetőknek, ugyanakkor a Vállalati kollektívák a ma­guk oldaláról korlátoznák a vezetőket abban, hogy élhes­senek jogaikkal, és persze, feleljenek is tetteikért. Jo­gok nem járhatnak felelős­ség nélkül, de a felelőssé­get sem érvényesíthetjük, ha a jogokat jelentősennem szélesítjük. Pártunk régi álláspontja, hogy a gazda­sági vezetésben az egysze­mélyi vezetés és felelősség elve a jó és célravezető. Mi, kommunisták igazán a kol­lektivitás hívei vagyunk, de a termelés szevezése, a gazdasági folyamatok gyors irányítása item bírjá el a közösségi típusú ügyintézést. Hívei vagyunk viszont a kollektiv, demokratikus el­lenőrzésnek, annak, hogy a gazdasági vezetők számot adjanak munkájukról. Hí­vet vagyunk a szakszerve­zetek érdekképviseleti te­vékenységének és annak, hogy a munkaügyekben kö­vetkezetesen képviseljék a dolgozók érdekeit, s e te­kintetben a gazdasági veze­tők megfelelő partnerei le­gyenek. Azt valljuk, hogy az egyszemélyi gazdasági ve­zetésnek demokratikus el­lenőrzéssel kell párosulnia, beleillesztve ezt az egymást kiegészítő két tényezőt a szocialista társadalom de­mokratikus légkörébe. Külpolitikánk vezérelve — Népköztársaságunk bel­ső rendjének erősödésé együtt jár külpolitikai te­vékenységünk fokozódásá­val. Szoros egységre törek­szünk a szocialista orszá­gokkal, támogatjuk a nem­zeti felszabadulásukért har­coló, vagy már függetlenné vált országokat, békés egy­más mellett élésre törek­szünk minden tőkés állam­mal. A békéért, a társadal­mi haladásért való munkál­kodás, úgyszintén a vitás nemzetközi kérdések megol­dásának szorgalmazása kül­politikánk állandó törekvé­se. — Nem hajthatjuk igazán nyugodtan álomra fejünket mindaddig, amíg félmillió­nyi felfegyverzett amerikai katona tartózkodik Vietnam­ban és pusztító háborút folytat a vietnami nép el­len. Kötelességünknek érez­zük, hogy elítéljük az ame­rikai agressziót, hogy poli­tikai, gazdasági és katonai eszközökkel támogassuk Vi­etnam hős népét. — Elsőrendű fontosságot tulajdonítunk az európai kérdéseknek, az európai béke és biztonság megte­remtésének. Kontinensünk népeinek biztonsága még nem elég szilárd, a békére és a nyugodt fejlődésre még veszélyek leselkednek. Vaíl- jtiJc: az európai kibontako­zásnak előfeltétele, hogy mindenki a valóságos hely­zetet tekintse a rendezés kiindulópontjának. A való­ság pedig az, hogy Európá­ban két német állam léte­zik, s mindkettő egyenlő mértékben szuverén. A ma­gyar külpolitika mindig ebből indul ki. A mi szem­pontunkból persze nem egy­forma a két német állam. A Német Demokratikus Köztársaságot testvérállam­nak tekintjük, a Német Szövetségi Köztársaság­gal a kapcsolatok normali­zálása a célunk. A testvéri országokkal közösen harco­lunk a nyugatnémet revan- sismue, miLitarizmus ellen, az újfasiszta veszély elhárí­táséért. — A mai magyar külpo­litika vezérelve, hogy a szo­cializmus szolgálatára latba vesse erőinket és érvénye­sítse nemzeti érdekeinket. A párt nevében, népköz- társaságunk vezető testüle­téinek nevében kívánok önöknek és minden honfi­társunknak a most követ­kező 23. szabad esztendőben sok sikert és boldogságot. Nyugovóra helyezték Malinovszkij hamvait A Vörös tér, ahol Mali­novszkij marsall annyiszor fogadta a szovjet fegyveres erők impozáns díszszemléit, hétfőn délután megrázó gyászünnepség színhelye lett. A gyászmenet délben Cho­pin gyászindulójának hang­jai mellett indült el a szovjet hadsereg központi házából, ahol délelőtt még ezrek vet­tek végső búcsút a nagy ha­lottól. A hamvakat tartalma­zó urnát ágyútalpon vitték a Vörös térre, ahol Alekszej Koszigin miniszterelnök, a temetés megszervezésére ala­kított kormánybizottság el­nöke nyitotta meg a gyász­ünnepséget. A szovjet párt és kor­mány vezetői ezúttal is, akárcsak a díszszemlék al­kalmával, a Lenin-mauzóle- um mellvédjén helyezkedtek el. Mellettük voltak a szo­cialista országokból érkezett kormányküldöttségek vezetői, köztük Czinege Lajos vezér- ezredes, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, hon­védelmi miniszter. A testvéri és baráti országokból érke­zett katonai és kormánykül­döttségek nevében a gyász­ünnepségen Marian Spy- chalski marsall, lengyel nemzetvédelmi miniszter mondott búcsúszavakat. Ezt követően Brezsnyev, Koszigin, Podgornij és más szovjet vezetők elindultak a Malinovszkij marsall ham­vait tartalmazó urnával a Kreml fala felé. Előttük ha­ladtak szovjet ntársallok, tábornokok, tengernagyok az elhunyt kitüntetéseivel. Két tiszt vitte Rogyion Mali­novszkij gyászkeretes portré­ját. Tüzérségi össztűz hang­jai mellett helyezte be Ko­szigin miniszterelnök az ur­nát a Kreml sok évszázados falába, majd felcsendült a szovjet himnusz. Ho Si Elinti «Kénéit* az olasz néphez Róma (TASZSZ): Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke üzenetet intézett az olasz néphez. Az üzenetet Lelio Basso, a Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja Központi Bizottságá­nak elnöke révén juttatta el. Lelio Basso a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban tett látogatásáról a napok­ban tért vissza Olaszország­ba. Ho Si Minh üzenetében közli többek között: Egész népünk, északon és délen egyaránt harcra kelt, hogy megvédelmezze sza­badságát és függetlenségét Ezzel egyúttal előmozdítja a népek harcát a szabadsá­gért és a békéért Az amerikai imperialisták agresszorok. Mi itthon va­gyunk. Mi nem támadtuk meg az Egyesült Államokat. Amikor az amerikai impe­rialisták beszüntetik az ag­ressziót és visszatérnek or­szágukba, Vietnamban azonnal helyreáll a béke. Ám, bármilyen kegyetlen is az amerikai Imperialisták agresszivitása, szilárd elha­Adan, (MTI): Adenben tovább tartanak a véres összetűzések. A vá­ros Kráter nevű arab ne­gyedében a barikádok el­távolításán dolgozó angol katonákat kézi lőfegyverek, kel és gránátokkal támad­ták meg. A Reuter szerint az összetűzés során egy arab megsebesült, az ango­tározásunk. hogy legyőzzük őket. Szilárdan hisszük, hogy győzni fogunk, mert ügyünk igazságos. Egész hé* - pünk győzelmi akarata és a világ népei, köztük az amerikai nép, növekvő tá­mogatása erőssé tesz ben­nünket. Az olasz nép lelkesen és sokoldalúan támogatja * jenki agresszorok ellen vívott harcunkat, őszinte köszöne­tét mondunk ezért, és re­méljük, hogy önök fokozzék e támogatást, amennyiben követelni fogják az ameri­kai agresszoroktóli 1. Feltétel nélkül és tel­jesen szüntessék be a Viet­nami DemokrfttikuS Köztár­saság elleni bombázásokat és minden hadműveletet; 2. Vonják ki Dél-Viet- ramból az összes amerikai csapatokat és az amerikai­ak külföldi szövetségeseinek csapatait; 3. Ismerjék el a Dél-Viet­nami Nemzeti Felszabadítás! Frontot. Kedves olasz elvtársaim és barátaim! Ismételten kö­szönetét mondok önöknek. Éljen a vietnami és az olasz nép barátsága. lóknak nem volt vesztesé­gük. A vasárnap óta tartó za­vargások során öt arab életét vesztette, tizenkét an. goi katona és tizennyolc arab — köztük három rend­őr — megsebesült Az Aden be kiküldött ENSZ-bizottság folytatja ta­nácskozásait, a városban to. vább tart az általános sztrájk. SZÖFIA A WJadislaw Gomulka éá Józef CyrankietViez vezette lengyel párt- és kormány­küldöttség szerdán vissza­érkezett a bolgár fővárosba egynapos várnai útjáról. Délután Szófiában, a lozenc- ci kormány rezidencián foly­tatódtak a két párt és kor­mányküldöttség hivatalo« tárgyalásai. BUKAREST Bukarestben szerdán vé­get érték Nléolae Céaükescu- nak, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága fő­titkárának és Luigi Longo- nak az Olasz Kommunista Párt főtitkárának megbe­szélései. AZ elvtársi légkör­ben lefolyt megbeszélések eredményeképpen a két párt képviselői elhatározták, hogy közös nyilatkozatot tesznek közzé. ATHÉN Kanellopulosz, az új görög miniszterelnök — akit Kon­stantin király hétfőn bízott meg kormányalakítással — kedden este bejelentette, hogy április 12-ig bemutatja a parlamentnek az új kor­mányt. NTUGAT-BERLIN A Bildzeitung című láp jelenti, hogy Kiesinger bon­ni kancellár létre akarja hozni nyugat-berlini „rezi­denciáját”. A lap hozzáfűzi, hogy a kancellár bonni hiva­tala megerősítette ezt a hírt. Az ilyenfajta fondorlat nyil­vánvalóan provokációs jelle­gű — írja a TASZSZ-iroda. — Nyugát-Bérlin olyan ön­álló politikai egység, amely nem tartozott és Aem tarto­zik a Német Szövetségi Köz­társasághoz és igy területén nem tarthat fenn „reziden­ciát” a bonni kancellár. Pintér István: Dokmneutumregény 8. Kemény egy darabig té­továzott, aztán a német kö­vetség számát tárcsázta. Iga­zán bosszantotta, hogy ép­pen most nem sikerült el­érnie Höttit, amikor pompás értesüléseket közölhetett vol­na. Hiszen Höttl, a Gestapo ember sokkal jobb hajlandó­ságot mutatott már március 19-e óta Szálasi Ferenc és mozgalma iránt, mint akár Veesenmayer, akár Kurt Hal­ler, akit a követ azzal bí­zott meg, hogy közvetítsen közte és a nyilasok között. Kemény Gábor már régen tudta, hogy bizonyos Viták vannak a külügyiek és az SS-ek, vagyis Rippentrop emberei és Himmler szol­gálata között. Höttl már nem egyszer tudomására hozta a nyilasoknak, bogy ha rajta állna, akkor Szála­si már régen kormányt ala­kíthatott volna, s eltávolí­tották volna Horthyt, mert a kormányzóval mindig csak baj van. Ezzel szemben Ve­esenmayer folyton alkot­mányjogi aggodalmakra hi­vatkozik, s csak kelletlenül állt szóba velük. No, de mindegy: nem vi­tás, hogy Veesemayer haj­landósága is megnövekszik majd, ha ilyen hírt kap tő­lük. ‘ A német követség tele­fonközpontosa Kemény Gá­bor kérésére kapcsolta Kurt Haliért. Haller hajlandónak mutatkozott azonnal fogad­ni Keményt. Fél óra múlva Haller és Kemény már együtt ült az Úri utca 64. egyik szobájá­ban. * — Tegnap este — adta elő lelkendezve mondókáját Kemény — Horthy a titkos tanácsosokkal végleg elhatá­rozta, hogy fegyverszünetet kér az angolszászoktól, az amerikaiaktól és a szovje­tektől... Keményt meglepte, hogy — Haliért nem lepte meg a hír. — Ismétlem — mondta—, embereink jelentették, hogy tegnap este a kormányzónál ülést tartottak a titkos ta­nácsosok. Végleg elhatároz­ták, hogy a kormányzó fegy­verszünetet kér az angolszá­szoktól, az amerikaiaktól és a szovjetektől... Ez a hír biztos forrásból származik... Olyan biztos, mint ahogy én itt ülök... Haller unott arckifejezése azonban ezután sem vál­tozott meg. — Ezt tudjuk — mondta. Tisztában vagyunk az ese­ményekkel. ' Kemény elképedt. Azt hit­te, hogy a Várban szolgála­tot teljesítő egyik nyilastól származó hírrel óriási szol­gálatot tett á németeknek, s lám, azok már régen tud­ták a dolgot. Hihetetlen, hogy milyen jó hírszerzésül: 'van! Kemény egy kicsit meg­torpant a beszédben, a szá­mára váratlan helyzet meg­akadályozta abban, hogy az előre felépített módon adja elő mondanivalóját Haller sürgette: — És mi mondanivalója van nekünk ezzel kapcsolat­ban? — Szálasi Ferenc pártve­zetőm megbízásából jövök, — találta meg a folytatást Kemény. — Szálasi most ki­jelentette, hogy ettől a pil­lanattól kezdve a kormányt és a kormányzót törvényte­lennek és alkotmányellenes­nek tekinti, kész azonnal, saját kezdeményezésére fel­állítani saját kormányát és átvenni a hatalmat... Haller sóhajtott. Sejtette előre, hogy ez lesz a vége. Kemény azért rohant hotzá olyan sürgősen, hogy eb­ből az alkalomból újból erőszakolja, a németek jut­tassák őket hatalomra. Hal­ler maga is látta, előbb- utóbb ez lesz a vége, dehát nem szabad elhamarkodni a dolgot. A nyilasok persze azt hiszik, hogy olyan for­rón eszik a kását, ahogy fő­zik. Nem árt egy kicsit meg­leckéztetni őket. — Akkor miért nem te­szik? — kérdezte nem min­den él nélkül. — Miért nem veszik át a hatalmat? Kemény nem vallhatta be, legalábbis nyíltan nem is­merhette el. hogy ehhez nincs erejük, s csak a né­metek kegyéből várnak min­dent A külügyminisztef-je- lölt megpróbált diplomatiku­san fogalmazni. — Egy feltételünk van... — Feltételük? — szinte gúnyolódott a német követ­ség embere. — Mi az? No­csak, ki vele... — Hát az, hegy önök fo­ganatosítsák a szükséges politikai rendőri intézkedé­seket... Haller nem reagált. Ke­mény kénytelen volt foly­tatni, bár ez még inkább önleplezővé tette mondóká­ját: — ...Minthogy mi, például nert tartóztathatjuk le a miniszterelnököt... (Folytatjuk) Véres összetűzések Adenben

Next

/
Thumbnails
Contents