Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-30 / 101. szám

RÉGI MÁJUSOK Papp Lászlói ÚJ CSAPÁSON HANGOK Régen jártál erre — szól a nyárfa. Ki ez? — kérdi az új kövesút Itt született, abba a tanyába, Un még láttam őt, mint kisfiút. Megismersz még? — ballag át a dűlőn S kezet nyújt egy régi cimbora. Hogy vagytok? — csak csendesen. Kapáltam Bgész nap. Most ballagok haza. INNEN KITÖRNI! Ináén kitörni! — sóhajtotta hányszor Szegény apám és nagyvárosokat Remélt megjárni; jó gépészkovács volt; De elfújta a szél az álmokat... Itt boldogulni! — mondja most a szomszéd — tegyen bár utunk sima vagy rögös. Falut teremtünk — te se menj él innét, Örömünk, gondunk már végképp közös. üj hidat kaptál kis Körös A kertészethez rajtad visz az út; A. palántákat buzgón öntözöd, Többet érsz te mint megannyi kút, Vagy isten, ki csak akkor ad esőt Ha kedve tartja — látod befogott Jól az ember™ de megérted őt; Szívják vized a gyors kis motorok. DIÁKTÁRSAM Diáktársam, a hajdani kamasz! A zsinórlabda volt a mindene, S most „nagygazdaként” éri a tavasz. Az „Egyetértés” komoly elnöke. Kívánok nőd türelmet, szerencsét! Gazdagítsa társait tovább, Kerülje el széthúzás, aszály, jég Háromezer holdas birtokát! ÜJ CSAPÁSON Kiszáradt a kenderáztatő már, Beomlott az öreg gulyakút Nem itt iszik és delel a jószág Nem itt vezet már a gyalogút, Oj csapáson ballagnak a népek, Üj remény a cserzett arcokon. Száll fölöttük a pacsirta-ének, Pitypang nyit az árokpartokon. Ratkó József: rr~ 1 avasz 'A KERTÉSZETBEN Feszengnek a suhanc akácok, helyüket örömest odahagynák. Kis, nedves újszülött levélkék félve a fényt tapogatják. Röpülni akar a bokor, próbálgatja szárnyát a szélben. De gyönge még. Hát elkapirgál, t megül a melegedő fészken. Nem akartuk elhinni. De még azon a héten páncél- szörnyek hasították fel a nagy utca sarát, és csuka- szürke egyenruhás, seszőke katonák szállásoltak be a Polgári Körbe. Este már ré­szeg indulókkal kurjongat­ták tele a kocsmát Ezt a nevenapját Tiszai Jóska már nem ünnepelte itthon. Ö is, meg a vele egy- ivásuak legtöbbje hónapok­kal ezelőtt megkapta a be­hívót. Ahogy a nagyok mondogatták: frontkatonák lettek™ Május első napján elma­radt a nyárfalombok sze­mérmes vallomása, és szem- lesüíve mentek vízért a kútra a párjukért kesergő lányok. Anyámtól egyre gyakrabban hallottam, amit soha eddig: — Hagyd a pajtásokat, fiam, ne csavarogjatok. Ma­radj nyugton, semmi helye a csellengésnek! Gyerek világunk körül egyre szűkebb lett a korlát. Nyáron nem fürödhettünk a Tiszában, mert — úgy re­besgették — aknák úsznak a vízben. A parton bombák' tói kettészelt óriásharcsák teteme hevert. Ősszel nem mentünk iskolába. Laktanya lett abból is; s munkaszolgá­latosokkal készítettek „vé­delmi vonalat” a falu kő­Gyalogol az M kőcsizmában, jegenyefa a vándorbotja. Hóna alatt gubancos árok, gizgazbói szőtt üres tarisznya. A táj szegény még; tücsök tüsszög, cincog a villanó egérke. Ezt a telet is átvészeltük. Hámlik az ég. Nap süt. Megérte. rül. Mondták, hogy közele­dik a front. Nemsokára hét nap, hét éjjel vinnyogtak az aknák, zengett az ég, dübörgött a föld. Mikor minden elcsitult — hullott levelek arany­pénzeit sodorta a szél az utcán, s köztük elszórt ro­hamsisakok acélgombai la­pultak —, szokatlan színű köpenyben erős mosolyú ka­tonák termettek köztünk. Sapkájukon, mint apró, pi­ros virág, rubintos csillag fenylett. Ma sem tudom, hogyan, nekem a májusfák, meg a lányok, meg Jóska, a falunkból messzire került, rég látott, deli legény ju­tottak az eszembe. — Édesanyám, az idén miért nem tűztek májusfát? — kérdeztem. Anyám mo­solygós szeme előbb tágra nyílt, majd, mint aki most döbben rá valamire, komo­lyan, halkan szólt: — Ne félj kisfiam, jövő­re lesz olyan május, meg olyan fa, mint még soha­sem! ...Olyan is lett. Mihelyt felvirradt, óvatosan oson­tam ki az ágyból, attól tart­va, hogy anyám rám szól; ne csavarogjak. De nem tet­te. Szeliden mosolygott, míg a csupor tejet a kezembe nyomta. Az utcán hamar megtalál­tuk egymást a pajtásokkal. A Saint Lousi-i határozat 1888-ban napi tíz-tizenkét órát, sőt még ennél is többet dolgoztak a munkások szerte a világon. Az Amerikai Mun. kásszövetség 1888 decembe­rében a Missouri államban levő Saint Louis városában határozatban követelte a na­pi nyolc órás munkaidő tör­vénybe iktatását. Kitűzték a munkásság jogos követelése nyilvánosságra hozatalának időpontját is: eszerint 1890 május elsején követelik elő­ször a nyolcórás munkanapot. Párizsból jelentik Egy esztendővel később, 1889-ben, a munkásság Pá­rizsba küldte képviselőit a világ minden részéről a TI. Internationale üléséi«. Itt mondták ki: „Egyszerre minden ország­ban és városban, egy és ugyanazon a napon a mun­kásság tüntetni fog a nyolc, órás munkanapért, a gyer­mek és nőmunka védelmé­ért, az éjjeli munka eltiltá­sáért és egyéb követelé­seiért.” S jóváhagyták az időpon­tot: a munkásiüntetés napja az lett, amit Saint Louis-' ban elhatároztak: 1890 má­jus elseje. Ellenkezik a szabadság jogokkal A magyar reakció megret­ten a nemzetközi munkás- osztály követelésétől. Bead­ványt szóvegeznek a magyar királyi belügyminiszterhez. Benne ez áll többek között: „A nyolcórás munkanap ellenkezik a szabadságjogok­kal...” A belügyminiszter leirata alapján intézkedik a fővá­rosi rendőrkapitány: „Buda­pesten tilos közös nagy ün­nepélyt tartani. Tilos a vö­rös zászló!” Az első magyar május elseje A szigorú Intézkedések el­lenére a főváros különböző kerületeiből indulók — mint­egy hatvanezer munkás és munkásnö —, találkoznak az Aréna előtti téren. Fegyel­mezetten, rendben folyik a felvonulás s a délutáni nagy­gyűlésen a szónokok hirde­tik a párizsi kongresszus ha­tározatát. Azt írja az Ethnographia című folyóirat az 1890. má­jus elsejei budapesti felvo­nulásról. Végignéztünk a házsorokon: zászlók integettek felénk, pirosak és háromszínüek. Egyszerre csak Tiszai Jóska, a katonaviselt, s pár napja hazatért első legény jött szembe velünk. Vakító fe­hér ingben, s ünnepi fekete öltönyben. — Hát ti, mi járatban vagytok? — faggatott ked­vesen. — Májusfát akarunk vizi- tálni... — feleltem valámeny- nyiünk helyett nekibátorod- va. — Az akad! No csak men­jetek — mondta. Ahogy a szép, barna ar­cába néztem, valami felöt­lött bennem. Nekiiramod­tam, a Bálái Esztiék háza felé. Végig a járda mellett májusfák bókoltak. De én csak futottam. Odaérve, egy pillanatra behunytam a szemem, s aztán, még liheg­ve a rohanástól, fölemeltem az arcom. Ott volt a Jóska fája. Kápráztató, sudár, lombos; tele szalagokkal, kendőkkel. Ághegve a háztetőn is túl- magaslott, s fölötte bárány­felhők szálltak A levelei re- megőn csókolták egymást, zizzenve beszélgettek, sejtel­mesen susogtak. Hogy mit, azt én még akkor hogyan is tudhattam volna. Azt csak Jóska értette és Eszter. Meg a május... „Az újpesti gyártelepeken kivétel nélkül szünetelt a munka s így a menetben részt vett mindenki, aki Újpesten gyári munkával keresi kenyerét. A Jutagyár munkásai és munkásnői nyi­tották meg a beláthatatlan hosszúságú menetet, utána vitték a vörös táblákat az ismert felirattal, mely nyolc órai munkát követel... A felvonulás után kinn, a Városligetben műsor is volt. A rögtönzött színpadon Ba­lassa Bálint és Csokonai Vi­téz Mihály versei szólaltak meg, mintegy intésül és fi­gyelmeztetésül.” A budapesti május elsejei felvonulással egyidejűleg hi­tet tettek a forradalmi ün­nep mellett vidéki városaink is. Ünnepeltek Eger, Győr, Komárom, Kolozsvár, Pécs, Pozsony, Sátoraljaújhely, Sopron, Szeged, Szombat­hely, Temesvár, Újvidék munkásai és munkásnői. Munkás hősök 1890 május elseje nem múlt el ártatlan munkások kiömlő vére nélkül. Provo­kátorok jelentek meg Resi- can, Szászkabányán, Bogsán és Aninán. Lövések dördültek el a békésen felvonuló dol­gozókra és halottak, sebe­sültek maradtak a földön. Egy évvel később Az első május elsejei mun- kásfelvonulás, annak eszmé­je megbolygatta az uralkodó osztályt. Megjelent Szapáry Gyula gróf, miniszterelnök rendelete: „Aki pedig május elsején nem dolgozik, az többé nem mehet vissza a gyárba!” A miniszterelnök rendele­tét kiegészítette egy alispáni körlevél, melyben többek között ez állt: „Ha gyülekezni, lázongarii, tüntetni merészelnek, a fő­szolgabírók a törvény szent­ségét a legerélyesebb rend­szabályokkal biztosítsák!” Ilyen körülmények között tartják meg 1891. május el­seje ünnepét. A miniszter- elnöki rendelet és az alispá­ni fenyegetés ellenére tizen­ötezer munkás vonul fel a budapesti utcakon. A hata­lom is teljesíti ígéretét: más­nap tizenötezer dolgozót zár­nak ki a budapesti gyárak­ból. Sor tűz Orosházán es másutt Nem marad el a fővaros mögött a vidék munkássága, agrárproletariátusa sem. A csendőrség fegyvert ragad és Békéscsabán, Szénáson, Al­máson a tüntetők közé lő­nek. Orosházán volt a legke­gyetlenebb véres összeütkö­zés a esendórség és a föld­munkások között. A Föld­munkáskor helyiségére kitű­zött fehér „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” fel­iratú zászlót a szolgabíró le­tépetté és hivatalába vitette. Két küldöttség ment a fehér színű zászlóért. A szolgabíró rájuk lövetett a csendőrök­kel — halottak, sebesültek vére ömlött az orosházi ut­ca köveire. Ady májusu Ady Endre számos versé­ben kiállt a munkásosztály mellett, a forradalomért. Történelmi esemény volt 1912-ben a május elsejei Népszavában megjelent A tűz csiholója című verse, a forradalmi bátorságnak, a hősies helytállásnak ez a nagyszerű dicsérete. Háború elölt. Szegeden 1914. május elsején Szege­den, a rendőrség tilalma el­lenére nagy tüntetés volt. A munkások gúnydalokat éne­kelve támadták meg a kive­zényelt rendőröket. Azt har­sogta sok ezer szegedi mun­kás: Nem kell már király, Nem kell már király. Jobb lesz hogyha félre étti Vgy ám, félre áll. Nem kell már király... A felvonuló munkasokai szétverték ugyan a rendő­rök, de egy mellékutcába« újra gyülekeztek, s felcsen­dült a dal: De azért én maradok. Aki voltam, az vagyok! Mert legszebb a zászló, A mi zászlónk, a piros! (Révész Tibor kónikájaf Dr. Lajter Ferenc gégényi körzeti orvost. Gönczö! Dá­niel könyvtárvezető tájékoztatja az „Index Medicus-ból*. Tágas terem, melyben a csend tekintélyt parancsol, s melyet itt csak a könyv­lapok z(zzenése zavarhat meg: a megyei orvosi szak- könyvtár; kórház, Nyíregy­háza. Nem ezres latogatottságú közművelődési könyvtár. A napi olvasólétszám itt csu­pán 10—15. Számokkal ne­hezen mérhető ennek az in­tézménynek az értéke. Né­hány érdekes szám azonban figyelemre méltó: nyolc­ezer kötet könyv képviseli a hazai és külföldi, jobbára a mai, de bizonyos mennyi­ségben a régi orvosi tudo­mányos irodalmat Százöt­venre tehető a 100 éves vagy annál is régebbi kia­dású könyvek száma. A „Lehrbuch der Anatomie des Menchen” című tan­könyv 1807-ből származik, de érdekes szakirodalmi ré­giségnek számit egy-egy 1843-as, vagy 1820-os tudo­mányos mű is. A könyvtár — jelen ál­lapotban — tízéves. Azó­ta az Országos Orvostudo­mányi Könyvtár és Doku­mentációs Központ megyei alközpontjának szerepét, il­letve a megyében működő korházi könyvtárak mód­szertani, irodalomfeltáró köz­pontjának funkcióját tölti be. A gyűjtemény azonban régebbről származik. Alapí­tója, első hagyományoznia és gyarapítója dr. Kállai Rudolf, a kórház első igaz­gató főorvosa volt. További gyarapítása Oláh Dánéi bőrgyógyász professzor és dr. Gerlei Ferenc Kossuth- díjas nyíregyházi orvos ne­véhez fűződik. A posta csaknem minden nap hoz ide nyomtatvány* küldeményeket. Száznál több külföldi, s mintegy százötven hazai tudományos folyóirat, hetilap jár ide. A külföldi szaklapok fele a nyugati országokból érke­zik, s ezekre évente 53 ezer forintot költenek. A könyv­tár folyóiratjegyzéke ku­riózumot is tartalmaz. A hazai könyvtárak közül csupán ide, a Nyíregyházi Orvosi Szakkönyvtárba jár egy román nyelvű tudomá­nyos periodika, a Morfoló­gia Normala Patologica. Széles körű levelezési kap­csolatot tart fenn a könyv­tár vezetője Gönczöl Dáni­el. A megye összes gyógy­intézetének orvosi szak- könyvtári igényeit elégíti ki, illetve a vidéki és helyi igények alapján a hazai és külföldi szakkönyvtári há­lózat igénybevételével szer­zi meg a kívánt műveket. Dr. Kusnyerik György nő­gyógyász kérésére most Ja­maika orvosi lapjának szer­kesztőségétől, a ..West In­dian Medical Joumal-tól” várnak választ, illetve kü- lönlenyomatot egy szakcikk­ről. Stuttgartból egy sza­bolcsi gyógyszerész kérésére várják a „Hippokrates” cí­mű folyóirat mikrofilm-fel­vételeit. A szakkönyvtár napi 10— 15 látogatója jobbára tudo­mányos kutatásokat végző, kandidátusi disszertációját készítő orvos: olyan embe­rek, akik az egyetemi dip­loma kézhezvételével nem tették le örökre a tanköny­vet. Az ő számukra járatja a szakkönyvtár a washing­toni National Library of Medicine értékes havi ki­adványát az Index Medi- cust. E kiadványból iég- kisebb szabolcsi kite _-g körzeti orvosa is frissen tá­jékozódhat a világ egész- ségügyének legkorszerűbb irodalmáról, a tudományos szakfolyóiratok cikkeiről. Egy tudományág írásba foglalt ismereteinek gazdag tárháza ez a szoba, műtök, kórtermek szomszédságá­ban. Az ezer nyelvű gyűj­teménynek — jóllehet ezt közvetlenül kevesen érzik — sokan köszönhetik egész­ségüket, életüket. (Sz. Sk.) Jóba Tibor Kuriózum a folyóiratok kozott — Százéves tankönyv Orvosi szakkönyvtár, Nyíregyháza Hippokrates mikrofilmen érkezik 7 1967. apriisa m.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents