Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

Szovjet és magyar államférfiak táviratváltása hazánk felszabadulásának 22. évfordulója alkalmából Az IPA „FIAI “. . . Rendőrök — 46 országnak — Elnökgyilkosság- gyakorlat — Látogatás Fort Bragg-ben KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, DOBI ISTVÁN elvtársnak, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, KÁLLAI GYULA elvtársnak, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöké­nek Budapest Kedves Elvtársak! A Magyar Népköztársaság nemzeti ünne­pe — az ország fasiszta iga alól történt fel- szabadulásának 22. évfordulója — alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége, a Szovjetunió miniszter- tanácsa, minden szovjet ember és a magunk nevében szívélyes üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük Önöknek és a test­véri magyar népnek. Azok a kiemelkedő sikerek, amelyeket a magyar dolgozók marxista—leninista pártjuk vezetésével arattak a politikai, gazdasági és a kulturális életben, fényesen példázzák az új társadalmi rend nagyszerű életerejét és fölé­nyét A szovjet népnek szilárd meggyőződése, hogy sikeresen valóra válnak az MSZMP IX. kongresszusának határozatai. A IX. kongresz- szus fontos szakasza a szocializmus Magyar- országon való teljes felépítésének útján. 1 Az a következetes elvi harc, amelyet a Magyar Népköztársaság vív más testvéri szo­lt •k L. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnöké­nek, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjet­unió minisztertanácsa elnökének Moszkva Kedves Elvtársak! Szívből köszönjük nemzeti ünnepünk, ha­zánk felszabadulása 22. évfordulója alkalmá­ból küldött jókívánságaikat. Barátságunk e nagy napján a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép nevében testvéri üdvözletünket küldjük önöknek és a nagy szovjet népnek. ' E nagy évfordulón népünk a jogos büsz­keség érzésével tekinti át eddigi ütünk ered­ményeit. A szocialista Magyarország építőinek tudatában hazánk előrehaladása elválasztha­tatlan a Szovjetunió barátságától, testvéri, ön­zetlen segítségétől. Pártunk, kormányunk, né­pünk a jövőben is barátságunk erősítésén, egységünk elmélyítésén, együttműködésünk kiszélesítésén fog munkálkodni. cialista országokkal együtt a békéért és a szo­cializmusért, az európai biztonság megszilárdí­tásáért, a népek szabadságáért és nemzeti függetlenségéért, az imperializmus ellen, az Egyesült Államok vietnami agresszív rabló­háborúja ellen, hozzájárul a szocialista kö­zösség nemzetközi összefogásának megerősö­déséhez, a magyar szocialista állam nemzet­közi tekintélyének növekedéséhez, “A szovjet embereket őszinte öröm tölti el, hogy szakadatlanul fejlődik és erősödik a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság ba­rátsága és sokoldalú együttműködése, a marxizmus—leninizmus és a szocialista inter­nacionalizmus elvei alapján a szovjet és a magyar nép javára amelyek egy sorban ha­ladnak a közös nagy cél — a kommunizmus felé. Kedves Elvtársak, kívánunk Önöknek, a testvéri Magyar Népköztársaság minden dol­gozójának további sikereket a békéért, a de­mokráciáért és a szocializmusért vívott har­cukban. ■* L. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára N. PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke A. KOSZIGIN a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke * Élve az alkalommal, kívánjuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom félév­százados évfordulójának évében a szovjet nép kommunista pártja vezetésével érjen el újabb kiemelkedő sikereket a XXIII. kongresszus határozatainak végrehajtásában, közös nagy ügyünk, a béke, a szocializmus és a kommu­nizmus javára. ä KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KÁLLAI GYULA, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke ★ A. A. Gromiko szovjet külügyminiszter és Péter János külügyminiszter kölcsönösen jó­kívánságaikat fejezte ki egymásnak hazánk felszabadulásának 22. évfordulója alkalmából. Üdvözlő táviratot váltott a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsa és a SZOT El­nöksége, a Lenini Komszomol Központi Bi­zottsága és a KISZ Központi Bizottsága, va­lamint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság el­nöksége. Gomulka és Cyranklewicz ma Szófiába érkezik Szófia, (MTI): Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottsága első titkárának és Józef Cyrankíewicz miniszterel­nöknek a vezetésével ma lengyel párt- és kor­mányküldöttség érkezik Szófiába. A látogatást meg­előző érdeklődés a bolgár fővárosban igen nagy, mi­vel az utóbbi években szá­mottevő fejlődésein mentek keresztül a Bolgár Kommu. nista Párt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt kap­csolatai, valamint a két szocialista ország politikai, gazdasági és kulturális együttműködése. Washington Georgetown-i negyedében, egy 1761-bén épült egykori dohányraktár­ban működik az Egyesült Államok egyik legkülönö­sebb intézménye: a nemzet­közi rendőrakadémia, angol nyelvű betürövidítésével: az IPA. Az évi 220 ezer dol­lárért bérelt épületkolosz- szusban kapott helyet Ame­rika egyik legmodernebb iőgyakorlótere épp úgy, mint az IPA ötezer kötetes könyvtára, amelynek szol­gálatait rendőri szakiroda­lom-ügyben olykor még a washingtoni pénzügyminisz­térium is igénybe veszi... Az FBI-nél kezdte Az IPA tanfolyamait La- tin-Amerikábol, Afrikából és Ázsiából összesen negyven­hat ország rendőri szakem­berei látogatják. Az IPA ve­zetői így talán nem lőnek túl a célon, amikor azt mondják, hogy a tanfolyam a világ minden táján száz meg százezer rendőr akcióit befolyásolja. A kérdés most már csupán az, hogy milyen irányban. Az IPA igazgatója, Mic­hael McCann az FBI-nél kezdte pályafutását. A ki­képző központ élére 1963- ban került. A sors különös szeszélye folytán mindmáig megtartotta azt a másik funkcióját is. amelynek tel­jes neve így hangzik: a Nemzetközi Fejlesztési ügy­nökség Belbiztonsági Osztá­lyának Oktatási Főnöke. Ma­gyarán: arról van szó, hogy az IPA — az amerikai saj­tó állítása szerint — a wa- hingtoni külügyminisztérium jóváhagyásával, a fejlődő országoknak nyújtott segít­ség címén az FBI módsze­reit és csápjait igyekszik el­terjeszteni. A New Repub­lic című folyóirat munka­társa kérdésére ugyan az IPA igazgatójától azt a vá­laszt kapta, hogy a nemzet­közi rendőrképző működésé­ben „nincs semmi titkos”, de tény, hogy az IPA prog­ramját még soha hivatalo­san nem publikálták, mert — mint az igazgató mon­dotta — „abból csak a kom­munisták húzhatnának hasznot”... Ha tüntet az egyetem... Mindenesetre tény, hogy az IPA külföldi hallgatói beiratkozáskor négy szak­könyvet kapnak. Az egyik az FBI mindenható főnöké­nek, Edgar Hoovemek a munkája, egy másik: a par­tizánelhárítás módszertanát ismerteti. (További két kézi­könyv a hagyományos rend­őri feladatokkal foglalkozik.) 7. A kormányzói unoka gyer­mekszobájában aztán némi kvarckúrának vetették alá az egykori férfidísz helyét. A bőr ugyan nem lett olyan barna, mint az arc többi része, viszont kivörö­södött. Bethlen már nehe­zen türtőztette magát, de azért nyugalmat erőltetett magára. És most már hiába tartóztatták, hogy talán tölt­se még ott az éjszakát. S ha nem volt nagy vélemény­nyel a kormányzó észbeli képességeiről, s ő — a bi­zalmi ember, a beavatott — mindig tisztában volt vele, hogy az országot tulajdon­képpen talán nem is a kor­mányzó, hanem a családja kormányozza, de azt nem sejtette, hogy ennyire nem változott semmi. Sőt, ha le­het, Horthy még kisebb fiú lett odahaza, s így a kor­mányzói dolgozószobában is, hiszen felesége igája mellett most már szemmel látható­lag menye jármát is nyög­nie kelL Tost közben feljött a pin­céből, s egy alezredesi egyen­ruhát szerzett Bethlen Ist­ván számára. A volt minisz­terelnök így hagyta el — ka­tonai gépkocsin — minden baj nélkül a királyi Várat. Sőt, a bejáratnál álló né­met őrség még feszesen tisz­telgett is neki. Talán mégis sikerült észrevétlennek ma­radnia... Csakhogy úgy látszik, a „titkos tanácsosok” ülése mégsem maradt titkos. Beth­len még fáradalmait pihente Inkepusztán, hiszen az autó­zás után elég későn került ágyba, amikor már csengett a telefon Höttl Dísz tér 7. sz. alatti irodájában. — Halló, itt báró Kemény Gábor! Höttl Strumbannfüh- rer úrral szeretnék beszélni... — Sajnos uram, ez lehe­tetlen — mondta a tőle tel­hető legnagyobb kedvesség­gel Doris. A lánynak tet­szett a jóképű nyilas vezér. Már többször személyesen is találkoztak. A gróf fekete volt, igazi vonzerő egy sző­ke német lánynak. S mind­össze huszonnégy éves. S mi­lyen nagy jövő állhat előt­te. Doris ismerte Höttl je­lentéseinek tartalmát, hi­szen ő gépelte őket. Ha Szá- lasi kormányt alakít egy­szer, amelyen Doris főnöke olyannyira fáradozott, Ke­mény Gábor lesz majd a külügyminiszter. Huszon­négy éves korában! — De okvetlenül beszél­nem kell vele! — erőszakos­kodott Kemény. — Életbevá­góan fontos közlésem van! — Uram, mondtam már, hogy ez lehetetlen. A Strum- bannführer úr nem tartóz­kodik az irodájában... — Elérhetném valahol má­sutt? —• Nem. Sajnos nem. De holnap már minden bizony­nyal itt lesz. Szíveskedjék akkor próbálkozni. Majd je­lentem, hogy kereste őt. A titkárnő letette a kagy­lót. Nem mondhatta meg Keménynek, hogy Höttl nem­csak az irodájában nincs, de még Budapesten, Ma­gyarországon sem. Bécsbe utazott, Schellenberg ottani hivatalába. Az Unternehmen Maus aktáját vitte magával. Akkor adta ki a parancsot, hogy a gépkocsivezetője és a segédtisztje készüljön fel, amikor szombat este vissza­tért Winkelmann tábornok úrtól. Akkor, akár csak a vasárnap reggeli induláskor, Höttl az átlagosnál jobb­kedvűnek látszott. Doris nem hiába várta meg őt, éjfélig ülve az elsötétített szobá­ban. Wilhelm hajnalig bú­csúzott tőle. Szóval, Doris sem járt rosszul, hogy meg­kezdődött a Maus akció. (Folytatjuk) A gyakorlati foglalkozások egy képzeletbeli köztársaság: San Martin képzeletbeli fő­városának, Rio Bravos-nak operatív rendőri térképe előtt zajlanak. Az oktató célzatú „hadijáték” kereté­ben a hallgatók ügyeletes tiszteket választanak ma­guk közül, ők ülnek a tele­fonok és a távgépírók mel­lé. Aztán az amerikai tan­folyamvezetők jelzésére be­fut a jelentés: „kommunista ügynökök zavargásokat pro­vokáltak az egyetemen.” A feladat: letörni az akciót. Nem kell hozzá különöseb­ben figyelmes újságolvasó­nak lenni, hogy felfedezzük az összefüggést: egyrészt a forrongó Latin-Amerika napi eseményei, másrészt a washingtoni kiképző köz­pont rendőrtanfolyamának példája között. Önkent adó­dik a következtetés, hogy az Egyesült Államok az IPA révén igyekszik bebiztosíta­ni magát arra az esetre, ha az Amerikai Államok Szer­vezetében végképp hajótö­rést szenvedne dédelgetett terve: az Amerika-közi ál­landó intervenciós csapatok felállítása. Egy film -- és sok minden Az IPA-hallgatók egyik visszatérő feladata: meg­akadályozni egy képzeletbe­li merényletet, amelyet ter­mészetesen ugyancsak a képzeletbeli San Martinban terveznek a nem kevésbé képzeletbeli San Gregario hivatalos látogatásra érke­zett elnöke ellen. San Martint McCann-ék találták fel, még 1963-ban, amikor az IPA a Panama- csatorna övezetében műkö­dött. Az ország ugyan kép­zeletbeli, de az a film, ame lyet négy esztendeje, a külügyminisztérium áldásá­val — és potom ötvenezer dollár költséggel — készített az IPA, meglehetősen való­sághű. A San Martiri-i rend­őrség akcióit ugyanis — a panamai, az argentin, a ve­nezuelai, a bolíviai, a bra­zíliai, a columbiai, a domini­kai, az ecuadori, és peisze az amerikai rendőrség had­műveletei illusztrálják A „hadművelet” szót nem vé­letlenül használjuk, mert a negyvenhat perces film — ajánló szövege szerint — azt mutatja be, hogyan harcol egy latin-amerikai ország polgári rendőrsége „a fel­forgató jellegű zavargások ellen.” Félreértések elkerülése vé­gett a tanfolyam hallgatói­nak még néhány további ok­tatófilmet is levetítenek: egy tizenkét perces színes produkciót (a címe. Gumi- bot...), egy nem kevésbé szemléletes tájékoztató anyagot, amely azt mutatja be: „Hogyan alkalmazzuk a könnygázt a rendfenntartás­ra?”, s végül a Pentagon kétségtelenül izgalmas tan­filmjét, a Harmadik Kihí­vást, amely a partizánhábo­rúkat elemzi. Nyilván nem véletlen, hogy az IPA hall­gatóit e változatos műsor után kirándulásra viszik Fort Bragg-be is, ahol az amerikai különleges had­viselési kiképző központ működik... Washington, amely Viet­namtól Dominikáig már nem egyszer igazolta, hogj a vi­lág csendőrének szerepére pályázik, az IPA félreérthe­tetlen programjával a szó szoros értelméoen felcsa­pott — a világ csendőrt iszt- képzőjének. Míg azonban — például Vietnamban és Do­minikában — az Egyesült Államok közvetlenül és nyiltan kompromi tál'.i ma­gát, az IPA igazi veszélye az, hogy általa Washington álcázva, egy-egy ors.zág he­lyi erőszakszervein át kí­vánja érvényre juttatni a maga befolyását. (S. P.) „marxizmus és maocetungizmus“ Moszkva (TASZSZ): Pjotr Fedoszejev, az is­mert szovjet filozófus a Kommunyiszt című folyó­irat hasábjain „Marxizmus és maocetungizmus” című cikkében elemzi a kínai ve­zetők politikai elfajulásának okait. A kínai szakadárok és szovjelgyülölők — írja Fe­doszejev — az úgynevezett „nagy proletár kulturális forradalom” szervezői a marxizmus „legmagasabb” fo­kának nyilvánították á mao- cetungizmust. Mao Ce-tung elméleti koncepciója a mar­xista tanítások kispolgári nacionalista és kalandor ál­láspontból való vulgarizálá- sa és revíziója. A kínai vezetők egy cso­portja, Mao Ce-tung vezeté­sével ma hajszát folytat a párt vezetőinek és káde­reinek többsége ellen, azok ellen, akik a felszabadító há­ború és a szocialista építés éveiben a forradalmi mun­ka minden terhét viselték. E csoport hívei támadást indítanak a munkások és a parasztok létérdekei ellen, minden eszközzel háttérbe szorítják az értelmiséget, csúfot űznek az értelmiség legkiemelkedőbb képviselői­ből. Nemzetközi síkon e csoport hívei a harc élét nem az imperializmus, ha­nem a Szovjetunió és más szocialista országok, az SZKP és minden testvér­párt ellen fordítják. E kínai vezetők szakadár politiká­ja aláaknázza a nemzetközi forradalmi erők egységét, nagy kárt okoz a nemzeti felszabadító mozgalomnak és kezére játszik az impe­rializmusnak, mindenek­előtt pedig az Egyesült Ál­lamok imperializmusának — mutat rá Fedoszejev. A kínai teoretikusok miu­tán voluntarizmusra cserél­ték fel a történelem mate­rialista felfogását, lényegé­ben az „erőszak elméletét” hirdetik. Feltételezéseik szerint a háború minden társadalmi ellentétmegoldá­sának legfőbb eszköze — ír­ja Fedoszejev. A Mao Ce-tung-csoport fellép a különböző társadal­mi rendszerű államok békés együttélésének lenini elve ellen. A „kínai marxisták” lényegében a forradalom háború útján való exportá­lásának elvét hirdetik. Ezt úgy értik, hogy a háborút a Szovjetuniónak kell meg­kezdenie és ha a Szovjet­unió nem folytat ilyen há­borút, az annyit jelent, hogy összeesküdött az amerikai imperializmussal és a „reví- zionizmusba” Zuhant. Fedoszejev akadémikus összehasonlítja a fejlődés­ről és az ellentéteknek a harc során való leküzdésé­ről szóló dialektikus tanítá­sokat Mao Ce-tungnak az ellentétek kölcsönös felcse­rélődéséről szóló tételével és bebizonyítja, hogy „alapvető ellentét van a marxista dia­lektika és a szofista kínai teoretikusok között.” A maocetungizmus tagad­ja a proletariátusnak a tár­sadalom kommunista átala­kításában betöltött vezető szerepét. A maocetungisták a munkásosztály és a pa­rasztság világméretű szövet­ségének lenini eszméjével ellentétben a falut a város­sal. a keletet a nyugattal állították szembe. A leninizmussal teljes egészében ellenkezik az a tétel, hogy el lehet érni a kommunizmust a dolgozók egyéni, anyagi érdekeltsége nélkül, kizárólag „forradal­mi” felhívásokkal és jel­szavakkal. Fedoszejev akadémikus levonja azt a következtetést, hogy a „maocetungizmus a stratégiai és a taktikai alapvető kérdésekben szem­be helyezkedik a tudomá­nyos kommunizmussal.” Pintér István: Dokumentuoiregény

Next

/
Thumbnails
Contents