Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-21 / 93. szám
SOTT. ÉVFOLYAM, 93. SZÁM Ara: 50 fillér 1967. ÁPRILIS 21, PÉNTEK A LAP TARTALMABÖl A rádió rs televízió heti műsora (5. oldal) Sport (4 oldal) Megkezdődött a termelőszövetkezetek első országos kongresszusa CWHSrtSköo a Parlament kongresszusi ti«1 lilében megkezdte munkáját a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusa. A hajdani felsőház fényárban úszó üléstermében összeült tanácskozáson mintegy félezer küldött képviseli a termelőszövetkezetek töbo mint egymilliós tagságát. A küldöttek és a nagyszámú meghívott vendég 9 órakor foglalták el helyüket az ülésteremben. Az elnökség tagja volt Losohczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, továbbá Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nyers Rezső, a Központi Bi- sottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság póttagja. Dobi István, az Elnöki Tanács tagja, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Hunya István, a MEDOSZ elnöke, dr. Nagy Sándor, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője. Rácz Gyula, a szövetkezeti mozgalom veteránja. Barkóczi Pál, a füzes- gyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagja, Bertalan Istvánná, a pusztaszabolcsi Mező Imre Termelőszövetkezet főkönyvelője, B. Fúró Sándor, a fülöpi Búzakalász Termelőszövetkezeti Csoport elnöke, Fischer Ferenc, a belvárdgyulai Közös Ut Termelőszövetkezet elnöke, Győré Sándor, az abonyi Kossuth Termelőszövetkezet elnöke. Hegedűs Jánosné. a kunszentmártoni Búzakalász Termelőszövetkezet tagja, Madarász Lajos, az ácsi termelő- szövetkezet elnöke, Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke, Vass Lajos, a tápéi Tiszatáj Termelőszövetkezet elnöke. A kongresszus küldötteit és a meghívott vendégeket Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke köszöntötte, majd Dobi István megnyitotta a kongresszust. Dobi István megnyitó beszéde Dobi István üdvözli a küldötteket. Tiszteit kongresszus! A magyar termelőszövetkezetek immár két évtizedes történelmi jelentőségű útjának döntő állomásához érkeztünk, összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának javaslatára a termelőszövetkezetek I. országos kongresz- szusa. A termelőszövetkezeti mozgalom egykori úttörőivel, rendíthetetlen veteránjaival és mai élenjáróival együtt a magyar falvakban szinte napról napra többen látják es vallják: a szövetkezeti gazdái kodás, a szövetkezeti életforma megvalósításáért és fejlesztéséért érdemes dolgozni, fáradni, küzdeni. Termelőszövetkezeteink eddigi fejlődésünk során nagy eredményeket értek el. De gyorsabb előrehaladásunkat a termelőszövetkezeti útón több tényező gátolja. Még vannak gyenge termelőszövetkezeteink, a termelőszövetkezetek egy részében a gazdálkodási lehetőségeket még nem eléggé használják ki, nem mindenütt érvényesál kellően a szövetkezeti demokrácia és még korlátozott a szövetkezeték önállósága. E nehézségek és hibák nem utolsósorban a gazdaságirányítás korábban kialakult rendszeréből is fakadnak. Megszüntetésük nemcsak a termelőszövetkezeti mozgalom érdeke, hanem országos feladat és társadalmi ügy is. Ezért kongresszusunknak megkülönböztetett figyelemben kell részesítenie a gazdaságirányítási reformnak a IX. pártkongresszus határozataiban meg- fogalmazatt céljaiból és alapelveiből fakadó termelőszövetkezeti feladatokat Uj törvényre van szükség, amely törvényesíti a szövetkezeti élet kialakult új formáit és eljárásait, s teret nyit a további fejlődésnek. Az új-törvény elveinek megvitatása a kongresszus másik fontos feladata. A kongresszusnál-; meg kell vitatnia a földhasználat és a földtulajdon egységének, a szövetkezeti földtulajdon kialakításának a problémáit is. Tanácskozásunk minden bizonnyal tükrözni fogja azt. hogy a termelőszövetkezetekben más nem a. földmagán tulajdon -a biztos megélhetés és a társadalmi helyzet alapja, hanem sokkal inkább a közös nagy gazdaságokban végzett és igazságos, szocialista elvek szerint elismert munka. Kongresszusunk dönteni fog a termelőszövetkezetek társadalmi képviseleti szerveinek létrehozásáról. Hassa át és lelkesítse kongresszusunk minden részvevőjének munkáját az a szilárd meggyőződés, hogy a párt előremutató politikája nyomán kibontakozott termelőszövetkezeti fejlődés fontos forrása és semmivel sem pótolható alkotó része nemzetünk társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedésének. Dobi István beszéde után az elnöklő Szabó István javaslatára a küldöttek elfogadták a kongresszus napirendjét. Eszerint meghallgatják és megvitatják a szövetkezeti mozgalom helyzetéről é« továbbfejlődésének alapvető kérdéseiről, továbbá a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a terme leszövetkezetek területi -szó- vétségéi működésének irán\ elveiről szóló beszámolóka Ezt követően megválasszák V Termelőszövetkezetek OrPr. Dimény Imre szagos Tanácsát és a tanáe- tisztségv igeiéit. Ugyancsak az elnök indít ványára a küldöttek öttag madátum vizsgáló, kilenctagú, jelölő, öttagú szavaA szövetkezeti gazdálkodás c1 za tszedő és héttagú szerkess- tő bizottságot választottal*. Ezután dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter lépett a szónoki emelvényre a népjólét emelésének eszköze A kongresszus — egymilliós szövetkezeti parasztságunk demokratikusan megválasztott küldötteinek tanácskozása — az első olyan alkalom, amikor a nagyüzemi társas gazdálkodás — útján biztosan haladó magyar parasztság intézményes formában, kongresszusi keretek között — hallatja szavát — mondotta bevezetésül dr. Dimény Imre. A kongresszusnak lehetősége van arra is, hogy ha szükségesnek tartja, ajánlást tegyen a törvényhozás szerveinek a szövetkezeti mozgalmat érintő új törvények megalkotására, illetve régiek visszavonására, vagy megváltoztatására. Történelmünk folyamán soha nem volt még példa arra, hogy a magyar parasztság ilyen közvetlen módon bekapcsolódjék fontos törvények előkészítésébe. Hangsúlyozottan mutatott rá: a kongresszus nagy szerepet tölthet be abban, hogy a termelőszövetkezetek gondosan jól felkészüljenek a gazdaságirányítás új mechanizmusának bevezetésével kialakuló új helyzetre. — Most, amikor a kongresszus megkezdi munkáját, mindannyiunk, az egész magyar parasztság nevében köszönetét mondunk pártunknak, munkásosztályunknak azért, hogy a szövetkezetek megalakításában bátorított es támogatott bennünket. A tisztelet és a megbecsülés hangján emlékezünk a mozgalom úttörőire és mindazokra, akiknek neve és munkája, ha más módon is, de egybefonódott a termelő- szövetkezetekkel. A magyar szövetkezeti mozgalom ma már olyan gazdasági, társadalmi és politikai erő, amelyre teljes biztonsággal lehet számítani szocialista építésünk további feladataiban, népünk jólétének fokozásában. Pártunk és munkásosztályunk tanácsára és ösztönzésére a parasztság a kisparaszti gazdaságok szocialista nagyüzemmé átszervezését választotta megoldásként. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a választás nem volt köny- nyű; nem ment viták, összeütközések nélkül. Parasztságunkban, de mondjuk még őszintén, másokban is, volt aggodalom a szövetkezetekkel szemben. Mindeme nehézségek fölött győzött azonban a józan megfontolás: 1961-re a magyar parasztság — a munkásosztály aktív segítségével — uralkodóvá tette hazánkban a S2e>- ssalista mezőgazdasági nagyüzemek fő formáját, a termelőszövetkezeteket. — A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta eltelt évek tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy meggyorsult és egyenletesebbé vált a termelés. Búzából az átszervezést megelőző 1951—1960 közötti évek holdanként 8,5 mázsás átlagtermésével szemben 1961— 1965 között országos átlagban 10,7 mázsára emelkedtek a hozamok. Ez azt jelenti, hogy a felszabadulás előttinél mintegy 45 százalékkal kisebb területen;, termeljük meg megnövekedett lakosságunk kenyérgabona- szükségletét. Az elmúlt esztendőben a kukorica átlagtermése meghaladta a 18 mázsát. Jelentősen növekedett más növényeink terméshozama is. — Mindez természetesen még nem jelenti azt, hogy már elértük azt. amire a nagyüzemi társas gazdálkodás lehetőséget ad. A fejlődésnek még csak a kezdetén tartunk. Vannak mulasztások és elmaradások gazdálkodásunkban. Az előző évek fejlődése azonban biztos alapot ad a termelés színvonalának további emeléséhez. Különösen bíztató e tekintetben, hogy pártunk agrár- politikája, s a megfelelő kormányzati intézkedések nyomán korszerűbbek lettek a mezőgazdaság termelő eszközei. — A gazdasági eredményekkel párhuzamosan sokat javult a parasztság sora. Az évről evre növekvő részesedés, a megélhetés biztonsága, a múlt évben hozott szociális intézkedések, a január 1-vel életbe lépett új szövetkezeti nyugdíjtörvény megerősítette a bizalmat, a nagyüzemi társas gazdálkodásba vetett hitet azokban is, akik az átszervezés idején és az azt követő években még idegenkedtek az új paraszti életformától. Ez jut kifejezésre abban, hogy megerősödött a munkafegyelem. A közös gazdaságokban végzett munkáért a földjáradékkal együtt az 1961 évi 7,7 milliárd forint helyett 1966-ban már több mint 13 milliárd forintot fizettek ki. A termelőszövetkezetek iránti bizalom növekedéséről tanúskodik az is, hogy az utóbbi három hónapban kereken 20 000 új tagot vettek fel a közös gazdaságok. —• A szövetkezet nem cél, hanem eszköz arra, hogy többet termeljen a mezőgazdaság és ennek következtében növekedhessen mindnyájunk életszínvonal*. Amikor tehát mérlegre tesz- szük eddigi eredményei n- ket. akkor nem elég csak azt vizsgálnunk, mennyivel élnek jobban a szövetkezeti tagok, családok. Vizsgálnunk kell azt is. vajon érezted-e előnyös hatását a szövetkezeti gazdálkodás az egész népgazdaság,. illetve az ország egészének ellátása szempontjából. Teljesen . jo- gos az az igény, hogy ebben a vonatkozásban is valóra- váljanak társadalmunk reményei. A városi lakosság életszínvonalának alakulásában is kifejezésre kell jutnia a nagyüzemi társas gazdálkodás kedvező hatásának. — A termelőszövetkezetek árutermelése az utóbbi hat evben több mint 40 százalékkal növekedett Ez tette lehetővé, hogy bár egyes cikkekből időnként ellátási zavaraink is voltak, számottevően tovább növekedjél! hazánkban az egv főre jutó élelmiszei-fogyasztás. A fejlődésre jellemző, hogy az 1958. évihez mérten több mint kétszeresére növelhettük élelmiszer exportunkat. A mezőgazdaság — mint a népgazdaság fontos devizatermelő ágazata — pótolhatatlan és fontos szerepet játszott és játszik egész népgazdaságunk helyzetének alakulásában. A miniszter a következőkben áttekintést adott a kongresszust megelőző közgyűlések és megyei tanácskozások tapasztalatairól. Ezeken a tanácskozásokon, mint hangsúlyozta, általában nagyra értékelték a gazdaságirányítás reformjának előkészítéseként hozott intézkedéseket: a termelőszövetkezetek számára biztosított nagyobb önállóságot, a mezőgazdasági árszínvonal elmaradottságának felszámolására irányuló lépéseket, a tevékenységi kör kiszélesítésének új lehetőségeit es egyebeket Rámutattak viszont a tanácskozásokon arra is. hogy bizonyos körülmények ma már gátolják a szövetkezetek fejlődését — Mindenütt kifejezésre juttatták többek között azt, hogy szövetkezeti parasztságunknak új termelőszövetkezeti törvényre van szüksége. Az 1959 évi 7. számú törvényerejű rendelet ugyanis — főképpen a gazdaságirányítás reformja szellemében tett és teendő intézkedések következtében — nem felel meg a megváltozott körülményeknek. {Folytatás a 3. »léaAcm) ftLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK i
