Kelet-Magyarország, 1967. április (24. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-19 / 91. szám
Lakás „gyári alapon" Toröcsik Tiborné, a Nyíregyházi Konzervgyár szb- titkára is szót kért a szak- szervezetek megyei küldöttgyűlésén. és szépítgetés nélkül továbbította megválasztóinak panaszát: kevés a lakás. Ebben a hatalmas üzemben az idén Í37 jogos lakásigényt számláltak ösz- sze, továbbítottak illetékes helyre. Még a tizede sem részesedhetett a szövetkezeti lakásokból, mert kevés a szövetkezeti lakás is. Ismerve a népgazdaság teherbíró képességét, ilyen úton lényeges javulás aligha várható — mondta a titkárasszony és mindjárt előállt egy meggondolandó javaslattal. Röviden az á lényege ennek, hogy a gyárak, az üzemek intézményesen próbálják segíteni a sajáterős lakásépítést. Kitért a javaslattevő arra is, hogyan segítsék. „A vállalati eredmény egy részét lehessen felhasználni telekvásárlásra, vagy arra, hogy a munkában becsületesen helytállók kedvező feltételek mellett kölcsönözhessenek abbólAkárcsak ott, e sorok olvasása közben is bizonyára felszegi fejét néhány pénzügyi szakember: „Hogyan? A vállalat vegye át a bank szerepét”? Az ilyenfajta fogalmazás hallatán valóban különösnek — s tegyük hozzá — megoldhatatlannak látszik ez a javaslat. Csak a konzervgyáriak nem hagyják ki számításukból azt sem, hogy jó háromnegyed év múlva mindennapi valóság lesz a vállalatok nagyobb önállósága. Feltételezésük szerint — s ebben aligha tévednek — nő majd a jogkör abban is, hogy a vállalatok mire használják fel a rendelkezésükre álló tiszta nyereségüket. Persze igaz, a dolog az új mechanizmusban sem ilyen egyszerű lesz. Százszor is meg kell majd fontolni minden forint elköltését, hogy az kellően szolgálja a termelés fejlesztését, a korszerűségét, a jobb minőséget, egyszóval a termékek piacképességét. Azon túl újabb kérdést vethet fel, hogy ez a közvetett juttatás mennyiben találkozik az egész kollektíva helyeslésével — hiszen mégiscsak azok vannak többen, akik lakással rendelkeznek. Márpedig az alkalmazandó új gazdaságvezetés-szervezés egyik lényeges célja, hogy mindenki a munkájával szerzett jövedelméből közvetlenül fedezze kiadásait. Lehet és kell is vitatkozni a konzervgyáriak elképzelésén. (Csak zárójelben: ők azok, akik a bölcsődei, óvodai gondok megoldását is ilyen „gyári alapon” tartják megoldhatónak.) Azon viszont aligha vitázhatunk, hogy a lakásprobléma csökkentése épp úgy érdeke a gyárnak, mint valamely korszerű gép üzembe állítása. Elég sok műszaki ember, tehetséges fiatal fordított már hátat a városnak, a megyének, mert nekik csak albérlet jutott — borsos áron, S lehet a legmodernebb gép, a legprecízebb technológia, ha nincs mellé jó szakember, ha az örökös fluktuáció, a jövés-menés miatt nem tud kialakulni ütőképes törzsgárda. Nem ismeretlen a konzervgyáriak ötlete — az alaphangot ehhez a párt- kongresszus adta meg —, másutt már van példa rá, hogy az üzemek felkarolják azokat a dolgozóikat, akik — végül is — saját erőből akarnak tisztességes lakáshoz jutni. Megyénkben ez még nem honosodott meg, pedig a jó szakemberek. a törzsgárda támogatása közvetlen érdeke az egész vállalatnak: az ilyen fajta befektetés busásan megtérül a nyereségekben. melyekért nagyon sokat tehetnek a ..lakás nélküli'’ jó szakemberek. Ez utóbbiak pedig — a segítségadás által — még- inkóbb a munkahelyhez kötődnek. nagyobb felelősséggel végzik munkájukat. A cél világos: az új mechanizmussal a szocializmus alapját kívánjuk erősíteni s nem parttalan öncéluskodást akarunk, Ebben rejlik a reform humanizmusa, a szorglma- san dolgozó emberek még jobb megbecsülése. Angyal Sándor NÉPI ELLENŐRÖK VIZSGÁLATA UTÁN Mi lett a javaslatok sorsa ? Papír bizottságok — Leváltották — Több kisiparos — Csak egy Egy év alatt közel ezer- hatszáz népi ellenőr 85 témavizsgálatot végzett, mely 1111 egységet érintett. A gazdasági élet legkülönbözőbb területeit keresték fel, kutatták a hibák okait, és tettek javaslatot a hiányosságok megszüntetésére. Természetesen a legkörültekintőbb vizsgálat is eredménytelen marad, ha a javaslatokat nem fogadják meg, azok alapján semmiféle intézkedés nem történik. Érdemes megnézni, hogy mi is lett a javaslatok sorsa. Valószínű nagyon meglepődött a tiszadadai Kossuth Termelőszövetkezet két tagja, amikor közölték velük, hogy távollétükben az ellenőrző bizottság tagjaivá választották. Az eset annál is inkább szokatlan, mert egyikük nem is volt tagja a termelőszövetkezetnek. Túl ezen kiderült, hogy a különböző bizottságok alig ismerik feladatukat, elnökeiket, tagjaikat sűrűn cserélik. A járási népi ellenőrzési bizottság javaslatára a tanács mezőgazdasági osztálya intézkedett. Megbízottat küldtek a Kossuth Tsz közgyűlésére, ahol az ellenőrző bizottság megválasztása a szabályoknak megfelelően történt. Lehetővé tették az ellenőrző és fegyelmi bizottság tagjainak, hogy a szomszédos termelőszövetkezetbe látogassanak tapasztalatcserére. Ezenkívül a mezőgazdasági osztály minden évben szakmai továbbképzést tart részükre. A hathatós Intézkedés eredményét nyilvánvalóan a tagság is érzi majd. Makacs vezetősége lehet a nagyszekeres! termelőszövetkezetnek. Legalábbis Kozma Gyuláné volt tejkezelő kálváriája ezt bizonyítja. Még a múlt év áprilisában a tsz vezetősége ugyanis — minden indok nélkül — mint tejkezelőt, leváltotta. Kozmáné szakképzett, a Tejipari Vállalatnál meg voltak vele elégedve, dicséretben is részesült. A vezetőség már másnap beállított helyette egy szakképzetlen munkaerőt. A járási népi ellenőrzési bizottság a helyszínen vizsgálta az ügyet, melyet átadott a járási döntőbizottságnak. Ott a leváltást jogtalannak tartották, s Koz- ménét visszahelyezték volt munkakörébe. Igaz, csak papíron, mert a termelőszövetkezet elnökének esze ágában sem volt végrehajtani a határozatot. Az ügy a megyei egyeztető bizottsághoz, majd a járási ügyészséghez került, ahol helybenhagyták a járási döntőbizottság ítéletét. Kozmáné dolgozna, de a vezetőség nem engedi. Vajon, meddig? A lakosság ma már egyre jobban igényli a javítószolgáltató tevékenységet. Nem volt tehát alaptalan a Vásárosnaményi Járási NEB részéről ilyen irányú vizsgálatot végezni. A járási tanács iparügyi főelőadója a javaslatok alapján női szabó, ács, kőműves, férfiszabó és szekérfuvarozó szakmában iparjoposítványokat adott ki. Megszigorították az ellenőrzést különösen a kontárokra. Ezenkívül az igényeknek megfelelő iparitat/an egy vice: elmegy ' egy beteg az orvoskoz. Be van kötve a lába. — Mije fáj? «— kérdezi az Orvos. — A fejem — mondja a beteg. — Akkor miért a lábán van a kötés? — Lecsúszott... Vgy adódott, hogy egyik ismerősünknél egy összejövetelen elmeséltem a viccet. Megkértek ugyanis, meséljek valami mulatságosat. Hát el is meséltem. Kirobbant a nevetés. Mindenki hahotázott, kivéve a velem szemben ülő éltesebb férfiút, aki furcsán nézett rám. Elgondolkodott, majd áthajolt az asztalon és Így szólt: — Bocsásson meg, azt hiszem, valamit nem értettem... Mije is fájt a betegnek? — A feje. — Akkor miért a lábán volt a kötés? — Lecsúszott. indok nélkül telefon nuló-képzés biztosítására is tettek intézkedést. Elég volt egy telefonértesítés a Nagykállói Járási NEB-nek, hogy súlyos százezreket mentsenek meg a népgazdaság számára. Az történt ugyanis, hogy a bili almatárolóban a Csongrád megyei MÉK 84 vagon hagymát tárolt, mely romlási veszélynek volt kitéve, elsősorban a rossz munka- szervezés és a válogatásnál alkalmazott alacsony munkabérek miatt. A NEB javaslatára a Csongrád megyei MÉK a válogatást meggyorsította, a béreket felemelte, így biztosítani lehetett a gyors elszállítást. A kár így is 340 ezer forint volt, de ha a NEB időben nem avatkozik be, akkor sokkal nagyobb veszteség érhette volna a népgazdaságot. — Vagy úgy — szólt elszontyolodva és nagyot sóhajtott. — Nem értem kezdte pár perc múlva. — Nem érzem itt a humort... Nézzük csak logikusan: a betegnek a feje fájt, igen? — Igen. — Akkor miért a lábán volt a kötés? — Lecsúszott! — Érthetetlen — szólt a férfiú és felállt az asztaltól. Az ablakhoz ment, rágyújtott és töprengve meredt a sötétségbe. Én eközben a teámat szürcsölgettem. Kis idő múlva előjött az ablaktól, mellém ült és halkan így szólt: — Ha megöl, akkor sem értem a csattanót. Mert hisz. ha az embernek a feje fáj. mi az ördögnek rakja a kötést a lábára? — De hisz a beteg nem is a lábára rakta a kötést — magyaráztam, — hanem n fejére. B. F. G. Gorin: Miért a lábon a kötés Nem elhamarkodva ? Verseny értékelés és elhamarkodott ígéretek Csalódott emberek a KPM Közúti Gépellátó Vállalat nyíregyházi telepén Csalódottaknak érzik magukat a KPM Közúti Gépellátó Vállalat nyíregyházi, kettes számú telepének dolgozói, amióta értesítették őket, hogy a három brigád nem kaphatja meg a szocialista elmet. S ebből adódóar a telep sem lehet a cím bír tokosa. De ne ítélkezzünk elhamarkodottan. Nézzük sorjában az eseményeket, Egy-két év. oda se... A telepen dolgozók 1965 elején egységesen, Kossuth brigád néven kezdtek versenyt a „szocialista munka részlege” (ahogyan ők írták a naplóba) cím elnyeréséért. A brigádnapló azóta is megvan. Év végén a brigád nem kapta meg a címet azzal az indokkal, hogy még nem telt le az egy év. Való igaz, csak a következő év elején telt volna le. Belenyugodtak. A versenyt azonban tovább folytatták, s 1966 elején három kollektívában, de ugyanzok az emberek — Kossuth, Táncsics és Petőfi néven — újra beneveztek a- versenybe. Brigádnaplókat is készítettek, s azokba beírták a vállalásokat, teljesítéseket és a jelentősebb eseményeket. Több, kevesebb eredménnyel, de lelkiismeretes igyekezettel. A naplókat a vállalat év végén felkérte Budapestre. December 19-én „felterjesztették”, s várták az eredményt. Nem felelőtlenül? \ Ez év február 9-én termelési tanácskozás volt a nyíregyházi telepen. Részt vett rajta Szőke Antal igazgató, Lengyel István párttitkár és Takács István szb-titkór is. Elismerték, hogy a telep jó munkát végzett az elmúlt évben. Az szb-titkár hozzászólásában — a jegyzőkönyv tanúsága szerint is — „a brigádnaplókkal kapcsolatosan elmondotta, hogy felelőtlen kiértékelést nem akartak csinálni, ezért húzódott el a kiértékelés. A nyíregyházi telep lett első a versenyben. Április elsején kerül sor a brigádmozgalom kiértékelésére...” (A brigádnaplók már decemberben Budapesten voltak.) Az emberek — bár korábban azt remélték, hogy a verseny eredményeit már ezen a tanácskozáson véglegesen eldöntik — örültél: az elismerésnek és várták r hivatalos értesítést. Március 10-én meg if Küldték a brigádnaplókai a következő szövegű lévé kíséretében: „Megállapítottuk, hogy a naplók iger szépen vannak vezetve... a brigádok igen lelkiismeretesen dolgoznak, úgy, ahogv a szocialista cím elnyerésé hez ez szükséges... Sajnos még előfordultak fegyelmezetlenségek is. A brigádoknak 1966 évben a napló tanúsága szerint még teljes évük nem volt, így a szocialista címet e végett sem lehetett odaítélni. Megköszönjük...” stb. Aláírás Szőke Antal igazgató és Takács István szb-titkár A tények beszélnek A brigádnaplókban a bejegyzések végén a láttamo- zás: .,1967. II. 18. Somogyi K.” A régiben dátum nélkül: „L.: Takács István (az szb titkára.) A történtek tehát önmagukért beszélnek: Miért tartott két hónapig a naplók ..értékelése”? (A brigádok mindennapi életét rögzítő naplók ilyen hosszú ideig való visszatartása egyébként is helytelen!) Miért nem értékelték ezeket legalább a termelési tanácskozásig? Ila pedig nem nézték meg a naplókat, akkor miért tettek felelőtlen Ígéreteket? S ha már tettek, akkor miért nem vették figyelembe az hozó évi versenyt? — Nem értek egyet ezzel az eljárással — mondja Páskai Sándor telepvezető. » i’zt írta szignója elé az elutasító levélre Is. Nézem a telep udvarán dolgozó embereket. (Télen is csak kevesen dolgozhatnak jól fűtött helyiségben.) A téli hóviharban ott strá- zsáltak az utakon, sokan éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy zayartalanná váljon a közlekedés. A téli gépjavításokat 1» határidő előtt, jó minőségben elvégezték. Nem ezt érdemelték! Tóth Arp4| Nyíregyházi képeslap: Tompa Mihály utca. Hammel József íelv. — Akkor meg, hogy került a lábára? — Lecsúszott... Felállt és figyelmesen a szemembe nézett. — Menjünk ki! — indítványozta. Kimentünk az előszobába. — Idehallgasson — kezdte és kezét a váltamra tette — — ez tényleg egy remek vicc, vagy csak ugratni akar? — Szerintem remek vicc. — De hol van ebben a humor? — Nem tudom, — szóltam — a vice remek és kész! — Kihagyott talán valamilyen részletet belőle? — Ugyan, miféle részlet kellene még ide? — Nos, mondjuk, a beteg féllábú ttolt. — Erre mi szükség volt? — Ha feltételezzük, hogy a kötés de facto lecsúszott, akkor az csak a testén csúszhatott le, ilyenformán pedig gúzsbakötötte mindkét lábát... Vagy pedig a beteg féllábú rokkant volt. — Nem? — utasítottam határozottan vissza a feltevést. — A beteg nem volt rokkant! — Akkor, hogy került a kötés a lábára? — Lecsúszott! — sziszeg tem. Éjfél után egy órakor csengett a telefonom. — A viccel kapcsolatban hívtam fel — hallatszott a hangja a kagylóban. — Egyszerűen nem tudok elaludni... Ez a láb nem megy ki a fejemből... Van itt humor egyáltalán?! — Van! — állítottam. — Nos, ha így van, akko. én is megértem majd... Hls: nem vagyok tökfilkó. Ugyan csak müveit ember hírében állok... Elmeséltem az asz szonynak a viccet. Jót mu látott rajta. Csak azt nem bírom megérteni, min mula tolt tulajdonképpen... Egy szerűen nem tudom, mité vő legyek...! — Aludjon’ — mondtam és letettem n kagylót. A következő este újra felhívott. — Szakértő kollegákkal tárgyaltam itt a dologról — kezdte. — Mind azt állít iák, hogy a kötés nem csúszhatott le! — Az ördög vigye el azt a kötést! — ordítottam. -— Ha nem csúszhatott, hát nem csúszhatott. Mi a lenét akar tőlem! — El akarok igazodni ebben a kérdésben — szólt rám szigorúan. — Ez nekem — elvi kérdés... Eléggé felelősségteljes beosztásban vagyok... Szellemesnek kell lennem!... Lecsaptam a kagylót Ezután még napokon át keresett telefonon. sö1 a lakásomra is eljött. összeszidtam. leköptem, kidobtam — mindhiába. Még csak meg sem sértődött. Rám emelte ártatlan. esedező tekintetét és toy rimán- kodott: — Értse meg, e- nekem létkérdés. Én gyakran járok külföldre. Nekem értenem kell a humort. Akkor határoztam el. hogy írok róla. Arról az emberről akinek nincs humorérzéke. Ford: Antal Mikló« 1967. április 19.
