Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-22 / 69. szám

EPIZÓDOK A KÖLTÖ SZÜLEI. Váci Mihály Kossuth-díjas köl­tőnk szülei Nyíregyházán a Bartók Béla utca 32. sz. alatt laknak. Jövőre lesz 30 éve, hogy ideköltöztek a szomszédos Kisteleki ut­cából. Vasárnap a nyugdí­ja* Váci-család is a dél­előtt szavazókkal sietett a közeli szavazóhelyiségbe. — Milyen érzés a fiun­kat látni a képviselők ^kö- aött? — kérdez vissza * a 69 éves Váci bácsi. — Na­gyon jó érzés. Mi szegény- emberek voltunk, az ókiste­leki szőlőkből kerültünk be a városba, ott született Miska is. Én 35 évig vol­tam vasutas, aztán meg­rokkantam. „Miska” verses kötetei kerülnek szóba, meg * vendégek, akik között épp úgy megtalálható az érett­ségiző diák, mint az euró­pai rangú költő, Illyés Gyula, vagy a miniszter, llku Pál. Váci néni fejből tudja fia sok versét. Ha nem kapják meg a diákok a könyvtárban a Váci kö­tetet, jönnek a mamához. A szoba falán festmények, a másik fiúk. András fes­tőművész, március 19-én a fővárosban . tanácstagnak jelölték. Váciék a Bartók Béla utcában egy kicsit a gyer­mekeikre is szavaztak. RADIÓÖSSZEKÖTTETÉS. Újdonsága volt a vasárnapi választásnak a megyeszék­helyen elhelyezett ultrarö- vidhullámú rádió adóvevő központ. így tartották a kapcsolatot az Ujkisteleki, Kovács, Salamon, Antal, Vajda, Benkő bokorral, Fel­sősimával, Szarvas sziget­tel és a Ságvárl teleppel. Az egyik tanyabokorban elfogytak az első választók­nak ajándékozandó emlék­lapok. A rádiós üzenet szinte percek alatt futárt indított a távoli tanyába, ahol sok fiatal nő örömé­re kérdezték meg: „Első szavazó”? Mi tagadás, olyanoktól is, akik már szavaztak. Ezért egyetlen nő sem haragudott meg. HAJNALI ÉBREDÉS. Va­sárnap már kora hajnalban talpon volt a nagykállói járás tanyavilágának népe. Több mint tizenkétezer em­ber Birke, Peeked, Cibak puszták egykori zsellérei, cselédei, Péterhalom, Aba- puszta, Tormás, a Finánc és a Forrás tanyák, Nagy- mogyoi’ós, s valamennyi. Hatezer választó. Valamikor alig egynéhánynak volt csak szavazati joga. Úszik a dzsipp a vizen. Biri előtt fennakad a ko­csi. — Nincs itt most egy traktor sem — mondja Ké­vés Lajosné. — Kévés Jóska Zetorral vitte be az urnát a községbe, mert mi már befejeztük a sza­vazást. Reggel 7 óra 30 percre, Testvér, rokon, sógor, koma az egész tanya. Harmincöt új ház. Valamikor négy cselédhodályban laktak itt az emberek. Uj település, Táncsics nevét viseli, új emberek, új élet. Innen kapta a nevét a biri Tán­csics Tsz is. Százkilenc ember szava­zott a békés, boldog élet­re, a tanya jövőjére. Á perkedpusztai őszes ha­jú Horváth István az elsők között szavazott. — Cseléd voltam, vándo­roltam régen. Egyszer volt szavazati jogom, akkor is Nánásira kellett szavaz­nom. Máskor nem, meri nem tudtam igazolni a há­rom év egy helyben lakást... Most a Bojtor elvtársat vá­lasszuk országgyűlési kép­viselőnek. Közülünk való. Szekereken, motorkerék­párral, Zetorral hordják a tanyavilágból a szavazólap­pal telt urnákat Ezen a reggelen a traktorosoknak ez volt a dolga, hiszen a belvizek miatt csak így lehetett eljuttatni a szava­zás eredményeit a taná­csokra. És fél tízre a nagykállói járásban a tanyavilág népe elsőként fejezte be a sza­vazást. SANYIRA VIRÁGA. Kü­lönös délelőtt ez a március 19-e. Emberforgalom min­denütt, a szatmári népes faluban, Nagyecseden. Ta­lálkozó férfiak barátságo­san fognak kezet, hangosak a köszönések, a szavak. A bejáratnál zászlók és felirat: Üdvözöljük a vá­lasztó polgárokat. A teremben, a máskor gyermek csicsergésektől za­jos óvodában megilletődött csend. A benn lévő felnőttek nagyón komolyak a piros drapériával leterített asz­talnál tisztségük tudatában ülnek a körzeti szavazatsze­dő bizottság tagjai és ad­ják át a szavazólapokat, borítékot. Háromnegyed tízkor Homoki László ta­nácselnök közli az első ösz- szesített adatot, amely sze­rint a község 5002 válasz­tópolgára közül 4563 már élt szavazási jogával. Köz­tük 354 fiatal szavaz éle­tében először Ecsedben. Sarkadi Lajos, a községi választási bizottság tagja azonnal megjegyzi: — A felszabadulás előtt öt-hat- száz ecsedi mondhatott ma­gáénak választási jogot Hazaérkezésünkkor nincs otthon Sanyika, a kisebbik fiunk. Akkor érkezik a kisle- gény, amikor már ebéde­lünk. — Leszavaztak apuék? — kérdezi a gyerek. — Igen kisfiam. És te hol voltál? — A zssilipnél. Ott már van ibolya a fák közt. Apuéknak szedtem. Tessék pohárba tenni. A választásról ­Szabol esi program képekben Két színes újságoldalban adott ízelítőt tegnapi la­punk arról a hangulatról, amely egész Szabolcs-Szat- márban a március 19-i vá­lasztás napját jellemezte. Ha nagy szavakat keresnénk azt mondhatnánk, hogy a béke, a nyugalom, a biztos és mind jobb megélhetés fölötti öröm, az eddigi ered­ményeinkkel való elégedett­ség, s a bizakodás jogos büszkesége látszott a szava­zókon. De nem kell a nagy szavakhoz folyamodni: min­denütt, Nyíregyházén és a legkisebb tanya világában is önmagukért beszélnek azok a kisebb-nagyobb megnyil­vánulások, vélemények, a talán aprónak, tűnő, s mégis lényeges külsőségek, ame­lyek ezen a vasárnapon oly nagyszerű és egységes fo­lyamattá nőttek. Emlékezzünk az első vá­lasztásra a felszabadulás után, amikor a kommunis­ták itt, ebben a megyében is földet, kenyeret és szabad­ságot ígértek. Előttünk még a negyvenhetes válat isok előtti kép is: a párt meg­tartotta ígéretét, a kemény, szívós igyekezettel, ember- feletti küzdelem árán oly­kor, tettekkel támasztották alá, bizonyították korábbi mondanivalójuk alaposságát, igazát. És ez az egykori vá­lasztási program, amit az MKP Szabolcsban tűzött a zászlajára, nem maradt csu­pán szép ígéret, mint ahogy az egész országban is száz­szorosán megvalósult a kom­munisták programja. Elmúltak azok az idők, amikor harsány szónoklatok, a lényeget elködösítő kortes­fogások jelentették a ma­gyar választásokat. Uj, s ki­próbált vonása a mi válasz­tási munkánknak, hogy a szavazás előtt számba vesz- szük eddigi négy évünk munkáját, s meghatározzuk, mit kell tennünk az újabb négy esztendőben az ország, a megye, a járás, a község népének további boldogulá­sáért. Milyen igaz: nem a politika között választ a ha­talom megszerzése óta né­Szolgálatos vasutasok szavaznak a nyíregyházi MÁT állomás szavazóhely iségében. Kovács József, az Autóközlekedési Vállalat dolgozója feleségével és kisfiával. Vanczák József főiskolai tanár első választó lányivá) együtt szavazott. Balogh Jánosné MÁV jegy vizsgáló a szavazóurna előtt, Hammel József felvételei púnk, hisz ez az út, ame­lyen járunk, sokszorosan ki­próbált, helyes útnak bizo­nyult. Csupán az a cél, hogy ezt a helyes ügyet azok kép­viseljék az országgyűlései' és a különböző szintű taná­csokban, azok szerveiben, akik a leginkább rátermet­tek, képesek a dolgozók megbízatásainak eleget ten­ni. Megyénkben még nagyon sok a tennivaló. Nem tagad­juk, hogy az ország legtöbb megyéjéhez viszonyítva még ma is nagy az elmaradott­ság számos területen. Sok a gyenge termelőszövetkezet, a nagy népszaporulat elle­nére kevés a munkaalkalom s a jövedelem, az életszín­vonal alacsonyabb, mint másutt. De látjuk, hogy minden választás közelebb hozza megyénket az orszá­gos átlaghoz. Még gyenge, de már jobb, erősebb a szö­vetkezeti mozgalom. Még fejletlen, de összehasonlítha­tatlanul nagyobb, jelentéke­nyebb a szabolcsi ipar. Még kevés, de már városnyi az a lakás, amely csak a me­gye székhelyén épült, nem szólva a községek egészsé­ges házairól. Az egészség­ügyünk mérföldes léptekkel fejlődött és fejlődik. Műve­.„aesünk iramat azok aszú mok is jelzik, amelyek a? új középiskolákat, az ott ta nuló, a dolgozók esti és le velező tagozatainak érettsé giző, jó szakmát szerző ez reket, tízezreket tették, te­szik teljesebb. értékesebb emberré. Iskolába jár az egykor szegényember gyereke, s le­het belőle orvos, - mérnök, tanár, megyei tanácselnök, országgyűlési képviselő. Ma már talán nem tűnik nagy dolognak mindez. S hogy természetes, ami húsz év­vel ezelőtt még csak elérhe­tetlen vágy volt, ez a mi útunk páratlan nagyszerű­sége. Tovább megyünk újra, Jo tudni, hogy szépül, egyre javul életünk. Jó látni, hogy épülnek az új lakások, a szép családi otthonok, az áruházak, gyarapodnak a pormentes bitumenutak, s még a tanyákon is kevesebb lesz a sár, több a bekötő út és a járda. Épülnek az új filmszínházak, az újabt munkáskezek ezreit foglal­koztató gyári műhelycsar­nokok, kisebb és nagyobb üzemek, egészséget jelentő kórházi pavilonok, szülőott­honok. Megnyugtató érzés tudni, hogy az Idős, a munkában megfáradt szabolcsi ember nem lesz kiszolgáltatottja többé a mások kényének- kedvének — nyugdíjat él­vez a termelőszövetkezeti paraszt. A társadalombizto­sítás előnyeinek kiterjeszté­se megváltoztatja a falu életét, az új intézkedések munkát, nagyobb darab ke ­nyeret, több beleszólást ad­nak — új életet munkásnak, parasztnak. Megválasztottuk a Haza­fias Népfront jelöltjeit. Kép­viselőket és tanácstagokat bíztunk meg. Olyanokat, akik már évek, esetleg év­tizedek óta hasznosan te­vékenykednek, de nem kevés olyant is, aki most került a közélet posztjára. Sokat vá­runk ettől a választást meg­előző, s március lfl-ét oly annyira jellemző lelkes, tet­tekre sarkalló hangulattól. Változik, szépül, talán he­lyesebb a kifejezés: tartal­masabb, értelemmel telibb az emberi élet városban és falun egyaránt. Érdemes jobban dolgozni, többet ad­ni a közösségnek, mert min­denütt látjuk munkánk hasznát, eredményét, na­gyobb gyümölcsét. Kedves emlék a KISZ ajándéka az ifjú választóknak. A legfiatalabb nyíregyházi fel­sőoktatási intézmény, a Tanárképző Főiskola fiataljai szavaznak.

Next

/
Thumbnails
Contents