Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-14 / 62. szám

Köszöntjük a tsz-tanácskozást Búj cm mondta a közel­múltban az egyik idős pa­rasztember: „Sok még a gond, a baj, sokat kell a jövőn töprengeni. De ne­hogy valaki is azt higyje, hogy azon fő a fejünk, hogy lehetne visszacsinálni ezt, a közös öt esztendőt. Ázon gondolkozunk, hogyan le­hetne gyorsabban, kevesebb zökkenővel haladni ezen az úton.” Sok hasonló példa mu­tatja, hogy gyökeret vert, a dolgozó parasztság életé­nek meghatározó részévé lett Szabolcs-Szatmár me­gyében is a szövetkezés, az összefogás a gazdálkodás­ban. Aligha szorul ma már bizonyításra, hogy ez az út vezet a magyar parasztság boldogulása, emberibb élete felé. A termelőszövetkezeti mozgalom az elmúlt öt .esztendőben megizmosodott. Belvíz, aszály, elemi csa­pások sújtották megyénket, a mezőgazdasági nagyüze­mek szervezeti megszilárdí­tásán kívül a természet erői elleni küzdelem is nehezí­tette a munkát. A közös gazdálkodás, a nagyüzem előnye itt mutatkozott meg fényesen. Gazdaságaink ezekben az években is gya­rapodtak. Növekedett a kö­zös vagyon, több az épület, a munkát könnyítő, gyorsí­tó traktor, aratógép, kom­bájn, a Speciális termelő- ésakőz. Sokat mond az a statisztikai adat is, hogy termelőszövetkezeti gazda­ságainkban az elmúlt fél évtized alatt mintegy öt­ezer forinttal növekedett az egy tagra a közösből jutó évi jövedelem. Jó volt, helyes tehát az az út, amit a párt mutatott a dolgozó parasztságnak. Falvaink megváltozott képe, lakóinak már most is meg­újult élete — az Új házak, a rengeteg építkezés, a boltok nagyobb forgalma, s az igény a kiváló minőségű élelmiszerekre, ruhákra, a háztartási gépekre — meg­felelően bizonyítják, a fej­lődés egy pillanatra sem szünetelt. Felesleges volna ugyanakkor számításon kí­vül hagyni, hogy Szabolcs megyében még sok a gyen­ge termelőszövetkezet. Nem kevés közös gazdaságunk­nál nem zökkenőmentes a munka, kell hathatós intéz­kedéseket tenni a munka­szervezés, a technikai szín­vonal, a vezetés, a tagság és a vezetők közötti kap­csolat javítására. A terme­lőszövetkezetek jó néhányá- nál a legnagyobb problémát éppen a mostoha termé­szeti adottságok — a gyen­ge termőképességű futóho­mok, vagy a belvízborította talaj, a szikes láp stb okoz­zák. Legalább annyira mű­ködnek itt-ott a visszahúzó érők, az elégtelen, helytelen anyagi ösztönzők, a szak­mailag, politikailag felké­születlen szövetkezeti veze­tés. Érthető, hogy az utóbbi esztendőkben nagy erőfe­szítéseket tett és tesz a párt és a kormány a hely­zet alapos felmérésére és megváltoztatására. Ennek az igyekezetnek a következmé­nye volt az az intézkedés, amelynek nyomán máris javultak a parasztság élet- körülményei, termelési kedve. Megemelték a felvá­sárlási árakat, megjelentek a termelőszövetkezeti gazdál­kodásban az önállóság kez­deti vonásai. A falusi em­ber elérte élete nagy vá­gyát részesül a társadalom- biztosítási juttatásokban, az Ipari munkáshoz hasonlóan kaphat nyugdíjat, táppénzt, családi pótlékot. A Hazafias Népfront nemrég megjelent Választási programjában szerepel! 1970-ig el kell érnünk, hogy a dolgozó parasztság élet- és munkakörülményei fokozatosan megközelítsék, i egyes területeken el is ér­jék a bérből és fizetésből élőkét. Ennek útja és mód­ja csak az lehet, hogy a mezőgazdaság kevesebb költséggel állítson elő több és jobb árut. Ehhez fejlett új módszerek alkalmazása, a technika lehetőségeinek teljesebb kiaknázása szük­séges. Nagy összegű beruhá­zásokkal segíti államunk ezután is a gyenge tsz-ek megerősödését, a talajjaví­tást, a vízrendezést, az áru­termelést és a járulékos lé­tesítmények építését Nem csupán engedélyezik, de elő is segítik a központi és megyei illetékes vezető szervek, hogy a szövetkeze­tekben — ott ahol arra le­hetőség van — hozzanak létre mellék- és segédüzem­ágakat, a tsz maga csoma­golja, szállítsa megtermelt áruját. Nemrég hangzott el a fel­sősimái választási nagygyű­lésen a megyei pártbizott­ság első titkárának beszé­de, amelyben a többi kö­zött így határozta meg a szövetkezetek jövőjének körvonalait: „A eél, hogy jól jövedelmező, erős, vál­lalatszerű gazdálkodást foly­tató nagyüzemeket hozzunk tétre. Az új tsz törvényter­vezet ennek megfelelően sza­bályozza a szövetkezetek alap­vető működési rendjét. Meg kell határoznunk a jövőben, hogy alapvető kérdésekben csak a közgyűlés dönthet. Ugyanakkor azt is javasol­juk, hogy terjesszék ki a tsz-ek vezetőinek . jogkörét. Üj. nagy változások várha­tók szövetkezeti mozgal­munkban. Meggyőződésünk, hogy ezek a változások jó irányban hatnak. Azt akar­juk elérni, hogy a tsz-ben is épp úgy megtalálja min­denki a helyét, mint az iparban.” Sokféle javaslattal jöttek „Sát csak ntosi , teke fa ék fia fal“ Meglátogattam égy idős ibránvi parasztembert, Ko­vács Lajost Ö a legbuzgóbtí olvasója a helyi könyvtárnak, valósággal orvosság neki a könyv. Lakása: hosszú, ala- eson épület, fehérre meszelt falak, kis ablakok. Az apró, szerényen berendezett szo­bában a házigazda fogad. Kezén, arcvonásain, egész megtört alakján látszik a több mint félévszázados megfeszített munka. — Mindig nyitott szemmel jártam — mondja. — A könyv szeretetét tanítóm plántálta beiéin, bizony már nagyon régen. — Nyolcvankét éves va­gyok. Sokat olvastam. Jó­formán mindent. Nagyon szeretem Jókait, Petőfit. De nem csak tőlük olvastam. Megnézem az asztalon fek­vő könyvet, amelyet most olvas Őr. Marék Antal: Ho­a megye szövetkezeti kül­döttei a mai tanácskozásra. Egyben azonban biztosak lehetünk: a közös gazdasá­gok tagsága örömmel üd­vözli államunknak a terme­lőszövetkezetek megszilárdí­tása érdekében hozott és most születő intézkedéseit. Azt várjuk a mai tanácsko­zástól, s a jövő hónapban első ízben összeülő tsz-kong- resszustól is, a létrehozandó megyei, területi szövetség és az Országos Termelőszö­vetkezeti Tanács segítse elő a fő célokat: a jobb gaz­dálkodást, a szövetkezetek közös együttműködését, a város jobb és olcsóbb élel­miszerellátását, Mindez a tsz-ben tömö­rült parasztság és szövetsé­gese, a munkásság, az egész ország együttes érdeke. En­nek az érdeknek az egyez­tetése, a mód és út kijelö­lése vár a megyénk közös gazdaságait a mai megyei tanácskozáson képrkselő kül­döttekre. Ehhez a munká­hoz kívánunk sok sikert. Épül az Újfeliértoí megkerülő ioiaf Hétfőn kezdődött az iga­zi „rajt” a KPM Közúti Üzemi Vállalatnál. Minden fagyszabadságon lévő dolgo­zót behívtak, s hozzákezd­tek a mintegy százmilliós nagyságrendű munkák meg­valósításához. A felkészülés utolsó ak­tusaként a múlt hét végéri gépszemlét tartottak a vál­lalat telephelyén. A három évvel ezelőtti hárommilliós értékű géppark ma már 13 milliósra duzzadt. Csak ez évben üj gépekre 2,6 millió forintot költöttek. Dömpereket, szképefládá- kat, különféle erőgépeket, teherkocsikat vásárolták. Az a cél, hogy a nehéz fizikai munkát minél jobban gépe­sítsék. Hétfőn teljes erővel meg­indult a munka Ujfehértó határában. Itt készül A fié- gyes számú országos főút­vonal községet elkerülő sza­kasza. Egyelőre a földmun­kán dolgoznak. Ezenkívül még Nyírtéleken és Kisvar- sányban készül állami út összesen tíz kilométer hosz- szúságban 22 millió fofiht értékben, A mezőgazdasági termé­nyek zavartalanabb szállítá­sa érdekében egyre több termelőszövetkezet kíván bekötő utat építeni. Tizen- I egy tsz-ben 14 kilométeres utat készítenek. Többek kö­zött Tiszavásváriban ket­tőt, Balsán, Nyírkátán, Nyírbogdányban, Gemzsén egyet-egyet. Kisebb útépíté­si munkát végeznek Fehér- gyarmaton, Panyolán, Ra- kamazon is. Igen nagy munka kezdő­dik a nyírbogdány—pá&ni útszakaszon. Mintegy hat kilométernyi hosszúságban szélesítik ä pályát 4,5 mil­lió forintos költséggel. A KPM Közúti Üzemi Vállalat dolgozói nemcsak út, hanem kisebb hídépítés­sel is foglalkoznak. Az idén nyolc községben készítenek hidat. Közülük legnagyobb a nyírbogdányi és az urai híd. A múlt évben megyénk úthálózatában tetemes ká­rokat okozott a fagy. Becs- , lések szerint ez évben mint- i egy 25 milliós nagyságrendű j javítást kell elvégezni, el- j sösorban a szatmári részen. Már a héten megkezdik Má­tészalka és Kocsord környé­kén a fagy roncsolt utak rendbehozását. (b. r.) Amikor közbeszól a kollektíva Munkások között gyan éljen az idős ember? Című műve. Az idős ember rátttnéz, elmosolyodik, — Igen. Sokat tanultam és tanulok a könyvekből. Most tanulok helyesen élni. Hiszen rólam is szól a könyv. Aztán megjegyzi, csak úgy mellékesen, hogy tavaly kapott ajándékba egy könyvet a tanácstól. Már hozza is a vaskos köte­tet Felnyitom a fedelét. Karsái Elek: A befehtes- gandeni sasfészektől a ber­lini bunkerig. A cím alatt egy kézzel írott mondat: ,,Az ibrányi községi könyv­tár legtöbbet olvasó tagjá­nak.” Itthon IS szép könyvtára van. — Nem sok — mentege­tőzik, miközben egy szek­rényben megmutatja a könyveket, lehet vagy 100— 150 kötet Van közöttük Tudja, melyek a párt­munka legszebb percei? — kérdezte megyénk egyik nagyüzemének párttitkára a napokban. — Amikor meg­nyílik az egyszerű ember szíve és úgy érzi, a pártnak minden búját-baját elmond­hatja. Vagy amikor a kol­lektíva nem engedi, hogy el­vesszen egy ember. Hallgas­son meg három kis epizódat, mostanában történtek, itt a pártirodán, az üzemben. Száger „papa“ és a politika A mi Száger „papánk” nagyszerű munkásember. Mindenki szereti öt. Régi párttag, buzgólkodik, ott van mindenütt, ahová hívjuk. Csak egy a baj: ázt hiszi, nem tud beszélni, po­litizálni az emberekkel. Egyszer régebben bejött hozzám és ezen vitatkozni kezdtünk. Ismét erősítgette, hogy ő nem ért a politiká­hoz. Mondom neki, mindig a fiatalok közt látom, eljár az üléseikre, klubestékre, ott nem szól talán semmit? „Szólok én, de csak taná­csokat adok nekik." Az is valami, mondom neki. „Na meg beszélek a múltról, hogy mi nehezen éltünk, amikor olyan fiatalok vol­tunk, mit ők.” Én akkor megmagyaráztam neki, hogy ez politika. Bólogatott, de azért láttam rajta, hogy ő továbbra is valami olyan Petőfi összes, rengeteg Jó­kai-kötet, Újabbak is, mint például Váci Mihály: Sze­gények hatalma című köte­te. Kiveszem a Verses köte­tet közben megkérdezem, hogy melyik Váci Verset szereti a legjobban? Lajos bácsi habozás nél­kül felel: , — A cigánylány. —* Miért? — kérdeztem. — Mintha magamat lát­nám a gépnél, úgy harminc évvel ezelőtt. Ott is voltak cigánylányok. Ilyenek, mint ebben is. Szép. Visszateszem a könyvet. Lajos bácsi folytatja. — Bár csak most lehetnék fiatal. Tudja ezt a szobát teleraknám könyvekkel. Rengeteget olvasnék. Mikor kikísér, s a kapuban kezet- fogunk, csak úgy fejből, Petőfi egy verssorát idézi: „Nem írástudóknak, nem áz úri rendnek, De beszélek szűrös, gu­bás embereknek...” Maj d hozzáteszi: — Én is ilyen szűrös em­ber volnék, hát az ilyen író- embereket szeretem. Horváth Sándor János dolognak tartja a politikát, amit nem az egyszerű em­berek csinálnák. Jó egy éve bejöttek hoz­zám a fiúk. Képzeljem, mondták, Száger papa be­iratkozott az általános isko­lába. „ötvenéves elmúlt és most altar tanulni” —■ ál- mélkodtak a fiúk és később is sokszor beszéltek arról, hogy milyen megható az idős munkásember buzgal­ma. És amikor Száger papa túl volt az első vizsgán, be­hívtam az irodára, gratulál­tam neki. Én elmondtam ne­ki, hogy milyen hatással van a fiúkra. Sokan iratkoz­tak be iskolába. „A példamutatás — látod ez is politika” — fejteget­tem előtte. Nézett rám, bó­logatott. Most lépett nyug­díjba, de nem vagyok meg­győződve arról, hogy telje­sen hitt nekem. Hiába ő már egy ilyen ember... A hála Kopogtattak, s az iro­dánkba elfogódottan belé­pett egy munkásnő. Ne ha­ragudjunk rá, mondta, nem akar zavarni, de valaki azt tanácsolta, keresse meg a titkárt, ő segít a bánatán. Aztán elmondta élete nagy tragédiáját. Későn ment férjhez. Egy idéig jól éltek, de az ember rövidesen zül- leni kezdett, munkakerülő, csavargó lett belőle. Minden pénzét elszedte, gyakran megverte, s a gyerekekkel együtt kiüldözte a lakásból. Egy darabig tűrte ezt, meg­próbált változtatni rajta, aztán amikor betelt a po­hár, beadta a válókeresetet. A férj hibájából kimondták a válást, de az nem ment ki a lakásból. Ekkor gyűjte­ni kezdett, hogy legalább egy szövetkezeti lakáshoz elegendő pénzhez jusson. Be is adta kérelmét, s amikor megkapta az értesítést, hiá­ba kereste a pénzét. A fér­je ellopta tőle. S továbbra is ott van a nyakukon ül­dözi őket. Mit csináljon — kérdezte tőlünk —, s ott sírt, zoko­gott előttünk. Hát persze, hogy mindent elkövetünk az érdekében. Tizenöt éve dolgozik az üzemben, tisz­tességgel, becsülettel, s meg kell menteni a gyere­keket is — érveltünk mindenfelé. Telefonálgat­tunk, egyik vezetőségi ta­gunk sokat járt Vele min­denfelé. Aztán egyszer csak sikerült: kis sZobácskát ka­pott a város szélén. Még a költözésben is segítettünk neki. Nem sokkal ezután újra kopogtattak az ajtón. Sztá- niné állt előttünk. Kicsit hajlotían, mert tele volt a köténye. Három nagy zacs­kó szemes kávét hozott ne­künk. Fogadjuk el tőle, kö- nyörgött. Tudtuk, hogy há-! Iából teszi, de tapintatosan, szépen visszautasítottuk.! Mondtuk, hogy mindez kö- j telességünk, szeretetből,! megbecsülésből segítettünk i neki. | Elment, de másnap újra megjelent. Megint csak tele' volt a köténye. Három cse­rép virágot hozott. A sa­játjából. Ezt már igazán nem utasíthattuk Vissza. Ott zöldellnek, virítanak a muskátlik az irodánk abla­kában. Családvédelem Taggyűlés elé vittük egyik pártvezetőségi tagunk ügyét. Ivott, a családi élete is tönkrement. Sokat beszél­tünk vele erről, munkatár­sai is próbálták visszatar­tani, de már nem lehetett másként segíteni rajta, A taggyűlés elhatározta: nem maradhat tagja a pártveze­tőségnek. Az emberek komolyan Vették az esetet, mivel az a pártszervezet jó hírét is érin­tette és alaposan megmon- dogatták a véleményüket. Felállt például az egyik gépkocsivezető, aki Mik- szóthnak az italozó emberről szóló tréfás mondásával kezdte, majd komolyan folytatta: „Van azonban en­nek az ügynek egy általáno­sabb vonatkozása is. Nem tudom, megfigyelték-e az elvtársak, mi történik a mi műhelyeinkben, ha Va­lamilyen nehézséggel, baj­jal találkoznak a munkában egyes elvtársak? Nem az irodai, hanem a fehér cisz­táinál beszélgetik meg a dolgokat. Mondják, így könnyebben megy. Ebben, persze néha van is igazság. De bizony sokszor csak ürügy a fehér asztal köz­vetlensége. Az italkedvelők, szeszcimborák elfeledkeznek riiagükfól, s könnyén el­úszik a család keresete egy-két vidám estén. Szerintem az ilyen jelen­ség ellen fel kell lépni. Nemcsak az ital miatt, ha­nem más okból is szükséges megvédeni dolgozóinkat, ha helytelen útra lépnek. Sok­fajta bizottság van ná­lunk, de egy bizottság még nem lenne felesleges. Olyan, amely a családvédelemmel foglalkozna.’-’ Elmúlt a taggyűlés, azóta fáradozunk egy ilyen bi­zottság létrehozásán. Ügy hisszük hasznot fog hajtani a köznek. Orosz Szilárd. Dr. Csanádi György köziekedén és poslaügyi miniszter valakié u Kelet* •I agyaror»zág ^érdeseire Szerkesztőségünk az aláb­bi kérdésekkel l'oruuit ar. Csanádi Györg) aözlekeacs- és postaügyi miniszter­hez: KÉRDÉS: Miért állították le a szabolcsiaknak annyira fontos Budapest Nyugati pu-ról induló 13.30-as gyors­vonatot? VÁLASZ: Januártól már­ciusig terjedő időszakoan végrehajtandó menetrend­kor iátozás során kénytelenek .■oltunk néhány párhuzamo­sait futó vonat közlekedését korlátozni. így a 18 óra 20 perckor induló nyíregyházi gyorsvonat utasforgalmát a 18 óra 31 perckor Induló Diesel-vonta táSÚ gyors já­ratú személyvonat bonyolít­ja le. Az említett gyorsvo­nat az üj rtlehetruidben már egész éven át, naponta közlekedik, KÉRDÉS: Kap-e Szabolcs megye a közeljövőben új autóbuszokat? VÁLASZ: Szabolcs megye az év folyamán összesen 10 darab autóbuszt kap, ebből 8 darab csuklós és 2 darab Ikarusz 311 típusú autóbusz. A csuklós autóbuszokat az év végéig folyamatosan kap­ja, 2 darab Ikarusz 311-es buszt pedig a IV. negyed­évben. KÉRDÉS: Vart-e már vég­leges terv a nyíregyházán keresztül járó keskeny vá- gányú vonat kitelepítésere? '' VÁLASZ: A nyíregyházi kisvasút a városból kitele­pítésre kerül úgy, hogy az erdei kitérőtől a záhonyi fő­vonal mellett új nyomon ve­zet be Nyíregyháza állomá­sig. Ennek megfelelően aa állomástól a városon ke­resztül az erdei kitérőig Ve­zető sínek felszedésre ke­rülnek és az eddig a villa­mos által lebonyolított vá­rosi személyforgalmat az áütóbuszközlekedés (MAVA- ÚT) veszi át. A városi he­lyi forgalom lebonyolításá­ra vonatkozó tanulmányt az UVATERV készíti, annak eredményeit megbeszéljük a városi párt és tanácsi Veze­tőkkel. Március 14-21: Vasvári Pál emlék* hét Nyíregy házán Iskolájának névadója tisz­teletére emlékhetet rendez a Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium március 14 és 21 között. Az immár hagyomá­nyos rendezvénysorozatnak az idén a „forradalmi ifjú­sági napok" ad keretet. Az ünnepi hét során „Ma­gyar márciusok” címmel emlékünnepélyt tartanak az iskolában, megkoszorúzzák Vasvári Pál tiszavasvári szü­lőházát. Március 16-án ta­nácsköztársasági emlékkiál­lítás nyílik az iskolában, a kollégiumban pedig bélyeg­kiállítás mutatja be hazánk elmúlt 22 éves fejlődését. Ugyahezert a napon Faragó Vilmos, az Élet és Irodalom munkatársa tart vitaindító előadást a hazafiságról. A vitát Kübihyi Ferenc tró vezeti. A KISZ megalakulásának 10. évfordulója alkalmából Halász András, a KISZ me­gyei bizottságának osztály- vezetője mond beszédet a március 21-i ifjúsági nagy­gyűlésen . A Vasvári Pál emlékbét keretében ezenkívül sport- vetélkedőket, tanulmányi versenyeket, bemutató taní­tásokat, nyilvános szakköri üléseket és honvédelmi be­mutatót tartanak. Ez alka­lommal helyezik üzembe aj oktatás két korszerű segéd­eszközét: a zárt láncú tv- berendezést és a programo­zott oktatást megvalósító „Didaktomat”-ot.

Next

/
Thumbnails
Contents