Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-08 / 57. szám
Egyre több fiatal dolgozik a közügyekért Bánóczi Gyula beszéde a tiszakóródi választási gyűlésen Választása nagygyűlést rendezett hétfőn Tiszakóró- don a Hazafias Népfront községi bizottsága. A helyi filmszínházban —' amelyet zsúfolásig megtöltöttek az érdeklődők — a nagygyűlés elnökségében a község vezetői mellett helyet foglalt Bánóczi Gyula, a KISZ megyei bizottságának első titkára, országgyűlési képviselőjelölt és Gulácsi Sándor, a fehérgyarmati járási pártbizottság első titkára. A választók előtt Báhóczi Gyula mondott beszédet. Foglalkozott A járás utóbbi években elért fejlődésével, ä mezőgazdasági dolgozókat közvetlenül érintő, már megjelent Vagy a közeljövőben megjelenő rendeletekkel, fontos, nagy jelentőségű dokumentumokkal. Ismertette a Hazafias Népfront programját; beszélt a fiatalokat, elsősorban a falusi Ifjúságot érdeklő legfontosabb kérdésekről; s a nemzetközi nőnap alkalmából köszöntötte a asszonyokat, lányokat. Beszédének az ifjúságot érintő részében többek kö- aött elmondta, hogy az utóbbi években a kívántnál több fiatal hagyta ott a mezőgazdaságot, választotta Az ipari munkát a városokban. Egyes termelőszövetkezetek elöregedtek, kevés 'a fiatal munkaerő. Bizonyos iízemágakat — például az állattenyésztést — aránytalanul kevés fiatal választja. Ezen a helyzeten változtatni szükséges. Fontos, hogy az ifjúság számára az eddiginél biztosabb megélhetési lehetőséget teremtsünk. A megoldásra váró feladatok között az egyik leglényegesebb az anyagiak rendezése, a rendszeres pénzbeli díjazás biztosítása. Az ipar és a mezőgazdaság szociális juttatásainak színvonala közötti különbséget egyenlíteni kell. Ezt szolgálja többek között a már megjelent tsz-nyugdíj törvény. A termelőszövetkezetekben dolgozók számára ugyanolyan perspektívát, jogokat szükséges teremteni, mint áz iparban dolgozóknak van. A fiatalok még rendszeresebb munkalehetőségei várnak. Azt, hogy az évnek csaknem minden munkanapján legyen meg számukra a munkaalkalom, a biztos kereseti forrás. Mindezekhez hozzátartozik a falu élet- és munkakörülményeinek javítása, a falu kulturális életének színvonalemelése, amelyen évek óta rendszeresen munkálkodunk. Ugyanakkor a szociális, kulturális alapból a termelőszövetkezeteknek is lobban kellene segíteni a fiatalokat Az ifjúság bizalmat megbecsülést igényel, A mindennapi becsületes munka alapján a fiataloknak is formálni kell a termelőszövetkezet, falu ügyeit. Nagyon jó az, hogy az utóbbi években egyre többen vesznek részt a tanácsok munkájában, a termelőszövetkezetek vezetésében, növekedett a közügyekben résztvevő fiatalok száma. Szólni kell arról, hogy az ifjúságról alkotott vélemény megformálásában gyakran előfordul, hogy a külsőségekből általános következtetéseket vonnak le. Ez hamis képet adhat. Nyugodtan mondhatjuk, hogy fiataljaink többsége becsületesen teljesíti kötelességeit és szorgalmas’ munkával kívánja egyre szebbé, jobbá tenni az életet. Figyelembe kell venni azt is,- hogy az ifjúságnak a társadalom fejlődése révén már más az igénye, mint az idősebb generációnak. Ha áz ifjúságról alkotunk ítéletet, a pozitív értékeket is alaposan mérlegelni kell. A továbbiakban a pálya- választásról szólt az előadó. Szükséges segíteni a fiatalok pályaválasztását — de áz egyén érdekei mellett a társadalom igényeit seni szabad figyelmen kívül hagyni. Ha így adunk tanácsot fiataljainknak, akkor nem keltünk hamis illúziókat, végzett, tanult gyermekeinket az élet számukra is megfelelő területén tudjuk elhelyezni. A város egy díszteremben Álomnak is merész volt — Mennyit költöttünk? — 180 mtllió az erdőszélén —■ Kiállítás nyílik ma Nyíregyházán Nem nehéz megjósolni, _j, hagy kivételes érdeklődés övezi majd azt a kiállítást, melyet Nyíregyháza város fejlesztéséről ma délelőtt nyitnak meg a négyes számú iskola dísztermében. Az * 44 tabló, közel félszáz «zóló kép és néhány makett, melyet a választási előkészületek egyik eseményeként tár a közönség elé a városi tanács, nemcsak az ide érkező idegeneknek, de a „bennszülötteknek” is aok újdonsággal szóigái majd. Újabb alkalom íesz arra, hogy rohamosan épülő, szépülő városunkat ismételten felfedezzük. A többször önmagukban is művészi élményt nyújtó fényképek, vagy a nagy , gonddal elkészített tömör szöveges részek felölelik az utóbbi négy év jelentősebb ipari, mezőgazdasági, kulturális, szociális és kommunális eredményeit. Közben Olyan ismereteket szerezhetünk szűkebb hazánkról, melyeket — ahogy mondani szokták — illik tudnunk. Pédául azt. hogy az elmúlt 4 esztendőben 2879 lakás épült (2134 állami erőből), vagy hogy míg 1963-ban 6500. addig tavaly már 8250 folyóméter ivóvízvezeték épült a homokvtlág „fővárosában”. Kitűnik, hogy ami régen álomnak is merész volt, ma már valóság: a távfűtés hálózata meghaladja a 2,5 kiloipéter hosszúságot, a gázvezetéké pedig Az öt kilométert. Ugrásszerűen javult a közvilágítás (erre tavaly már több mint 2,5 milliót költött a város). És sorakoznak a képek, „élni” kezdenek a számok: egymást váltják a vízmű óriás tárolómedencéi, a vasútVillamosítás mozzanatai, aztán láthatjuk, honnan fűtik az Északi Alközpontot, vagy hol „fogadja” a város az új lakónegyed fűtésére a gázt. Uj boltok, bisztró, presszó tablói között fedezhetjük fel: tavaly már közel egy- milliárd forint volt az áruforgalom a városban. Majd a termelőszövetkezetek életét reprezentáló képek szomszédságában a művelődésügyi intézmények fejlesztéséről kapunk képet. Arról, hogy 1962 óta 3 új óvoda épült, a felnőttoktatásban közel' 10 ezer dolgozó tanult, hogy ma már 2685 gyermek veszi igénybe a napköziotthonokat. Láthatjuk az 5 millióba került, 210 fős tanyai kollégiumot, a szakközépiskolák fejlődését (ma már a közel 900 szakközépiskolás 4,5 millió forint értékű gép, felszerelés segítségéve] készül a2 életre.) Bemutatják a számunkra sokáig emlékezetes pillanatot, az ú.| tanárképző főiskola alapkőletételét, — s a máris elkészült épületeket e 180| millió forintba kerülő, 1200 fő oktatására, kilencszáz hallgató kollégiumi elhelye- < zésére tervezett gyönyörű létesítményből a sóstói erdő szélén. Gazdag anyag illusztrálja egészségügyi eredményeinket: a megyéi kórházat — mely egyre erőteljesebben bővül —, az új városi rendelőintézetet, melynek átalakítására 8, műszereire 1 milliót költöttünk, a 32 millióért épült tbc- kórházat, az anyás csecsemőotthont, vagy a 13 millióért most épülő 200 személyes szociális otthont. Jelentős helyet foglal el tablókon féltett kincsünk, a gyermek: a város nyolc bölcsődéjében ma havonta félmillió forintba kerül a csöppségek gondozása. (Egy gyermekre ebből havonta i 134 forint jut, míg az átlagos térítés havi 168 forint!) Újabb tablók: városunk ipara, az új üzemek, a határon túl is híres termékek képekben. Oldalt a makettek sorakoznak. Az egész Sóstó egy vitrinben, üveglap alatt a Déli Alköz. pont távlati terve, a PALMA Gumigyár nyíregyházi telepe. Aki látja a kiállítást, érzi négyévi munkáink nem Volt hiábavalói (a- s.) Az ár nyomában il Katona a nulla tokos vízben Ü CsegöJdön 45 családot kiköltöztettek ülni Tenger a földeken Mátészalka után hullámozni kezd az út, képlékennyé válik a súlyos gépkocsik, dömperek alatt. Mintha nem állna biztos alapokon, vagy mintha már az alapja is átázott volna. Hát sok helyen átázott. Kétoldalt mély árkok húzódnak, s telve vannak vízzel, így aztán nem csoda. Az út meg — hiába, óriási súlyokat szállítanak itt — nem bírja a terhelést. Ahogy közeledünk, Tu- hyogmatolcs felé, egyre gyakrabban látjuk a gépkocsik üvegjén a pirosbetüs figyelmeztető föliratot: „Ár- Vízvédelem”. A dömperekkel együtt homokért mennek, s szállítják a veszélyeztetett szakaszokra. Gyűrtelek és Tunyogma- íolcs között rendőr állít egy gépkocsisör mögé minket is. Várni kell, itt már az úton csak egyenként lehet hajtani. Kiszállunk, megnézzük a Szamos holt ágát Fényszórók a homokzsákokon Katonák, civilek ülnék a bokrok mellett. Nem dolgozik senki, beszélgetnek, cigarettáznak. Várnak. Az út jobboldalán száraz lábbal végigmehetünk. Homokzsákokon. A Víz jóval magasabban van, mint az aszfalt. Itt lakóházat nem veszélyeztetett volna, de ha az út víz alá kerül, megáll a szállítás. A Tunyogmatolcs másik végén lévő gátszakadás utómunkálataihoz pedig Kell még a homok. Fényszórók állnak a homokzsákokból emelt gátakon, jelezve, hogy itt éjjel is ügyeltek. Mert — amint Dávid mérnök mondta — a víz állandóan fejlődésben van, örökké változik a helyzet és készenlétben kell len- hi, nehogy meglepetést okozhasson. A rendőrök irányítják a forgalmat. A gépkocsik gumija — hiába a védő homokzsákvonal —, húsz centire süpped a latyakban. Válságos vasárnap Tunyogmatolcson Tunyogmatolcs — csupa élet, csupa élénkség, csupa zsibongás. Az emberek állnak az utcákon és beszélgetnek. Mindenütt a víz .a téma. Hogy ilyen magas még sohasem volt a Holt-Sza mos... 1 Az iskolában nincs tanítás. A szupermodern épület tetején katonák sütkéreznek, az udvaron füstölnek a tábori konyhák. Vasárnap délután a község válságos helyzetbe került. Pánik tört ki, az asz- szonyok visítva rohantak haza az átszakadt gátról. Azt hitték, a falut már nem lehet megmenteni a víztől. Hogy is volt? A Holt-Számostól kettős „vízlépcső” vezet - a községig. Előbb egy jókora gödörbe juthat a Víz, amiben a Vízszint lényegesen lentebb van, mint a Szamosban. A gödröt is gát zárja el egy holtágtól, amelyben a Vízszint legalább öt méterrel alacsonyabban van mint a gödörben. Ez a holtág a házakig nyúlik, t kertek alá. — Tudja maga, mi egy nagy disznóság? — Hát például az, hogy újabban megint keményre töltik a fecskét. — Bagatell, uram ez ba- gatell. Látom, hogy magának halvány sejtelme sincs az igazi disznóságok mibenlétéről. — No, akkor mondok mást. Special az sem tetszik, hogy időnként csak másnapos kenyeret kapni a boltban. — Nevetnem kell a maga fantáziaszegénységén. Az az igazi disznóság, uram., hogy egyesek verébnek nézik a dolgozót. — Nocsak, nocsak. — Látom, hogy maga hitetlenkedik, ezért kénytelen vagyok konkretizálni. — Na látja, ezt szeretem. — Uram, én az ősszel kaptam egy állami lakást. — És mi ebben a disznóság? Kétszobásat? — De még mennyire. Kétszoba, beépített bútorok, gáz... — Hiszen akkor maga megfogta az isten lábát. — Várja meg a végét. A disznóság az, hogy ezt * MT» O csak iudja AAA lakást trehanyul készítették el. —- Sajnos, ilyen még néha van. Mozog a parketta? — Fel sem tudnám vésni. — Letörtek a kilincsek? *— A gyerek azon szokott hintázni. Le se lehetne verni. — Talán csöpögnek « csapok? — Azok? Soha! — Akkor hát mi a baj? — Mondtam már, hogy trehány munkát végeztek. Az egyik ablakkeret feszül, alig lehet kinyitni, a másiknál meg ujjnyi rés van alul. Hát látja, ez az igazi disznóság. Ezért mondtam, hogy verébnek nézik a dolgozót. Egyesek azt hiszik, hogy nekünk minden jó. — Na és nem lehet megcsináltatni? — Hdhő, de még menynyire lehetne csuk nem csinálják. — Talán szólt már valakinek? — Hajaj. Felsorolni is nehéz lenne. Elmentem a múlt héten a tanácstagi fogadóórára. Elmondtam. Szóvá tettem a lakógyűlésen. Még mindig semmi. Panaszt tettem a megyei vezetőknél, beadvánnyal fordultam az Építésügyi Minisztériumhoz, megírtam a rádiónak, a tv-nek, az összes országos lapnak . és megírtam a Nők Lapjába az Okos Katának. Teljes két napom ment rá. — Ez bizony sok. — De még mennyire, hiszen az egész javítás tíz perces munka lenne azon a két ablakkereten. — Nono, talán valamivel több. — Uram, nekem mondja, hogy mennyi ideig tartana ez a munka? Én csak tudom! — Honnan? — Onnan, hogy épület-1 asztalos vagyok... Balogby Zoltán! — A homokzsákokat elsodorta a víz — mondja Hagymás! Károly őrvezető. — Rá kellett állni, különben nem tudtuk volna betömni a gátszakadást. Vasárnap délután a Holt Szamos áttörte a gátat, azután a gödör gátja is kiszakadt. Akkor kezdődött a pánik. Aki nem kímélte az életét Megismerkedtem a gátvédő alakulat „Princ”-jével, a nagyhalászi Hagymási őrvezetővel. Parancsnoksága szerint az egyszerű hétköznapokon eléggé „vidám” katona. Pénteken két órát késett az eltávozásnál. Szombaton éjjel kettőig bálban volt. Vasárnap reggel fogadást akart kötni, hogy még aznap árvízi mentéshéz ria- dóztatják őket. Egy órakor indultak, háromkor már dolgozott, öt óta Tunyogmatolcs megmentőjeként tisztelik. A többieket is, de őt különösen. Amikor a Holt-Számos átszakította a gátat, csendesíteni kellett a víz ömlését, hogy a második védővonalat — a gödör gátját — megerősíthessék. Pátrialemezeket toltak a fák közé, s azok élére állva próbálták elhelyezni a homokzsákokat a víz sodrásába. Az őrvezető belezuhant a vízbe — a törzsőrmester húzta ki. Aztán a derékszíjánál tartotr ták, úgy dolgozott a sodrás közepén. — Utána parancsot kaptam, menjek hátra, vizes a ruhám. A víz hideg volt, nulla fokös. Nem ment hátra, (újjel egy óráig nem), hanem a gátszakadás közelében szá- rítkózott a tűznél. Aztán — mikor a gödör gátja i$ •átszakadt — odasietett. Mivel senki nem vállalkozott, belement ismét a Vízbe, mert a sodrás elvitte volna a homokzsákokat. Ráállt, míg rátették a másikat, aztán arra. Saját testével biztosította a súlyt az árral szemben, — Hogyan tudott atszakadni a Holt-Számos gátja — kérdem. — Volt ott egy rókalyuk. Betömtük. de a Víz áttört A róka is akköt ugrott ki belőle. Elúszott a túlsó part* ra. — A sapkája hol van? — Vizes lett, meg sóra*, Most szikkad. Az egyedüli katona as árvédelemnél, aki engedély« lyel sapka nélkül járkál. Csak a fák koronája latszik Fehérgyarmaton tűi csendes az út, itt nincs Olyan nagy veszély, mint Tunj og- matolcsnál. A hídon túl — ahol a tábla Botpalád ás Kispalád felé mutat — többen beszélgetnek. Az utat keresztbe rakott akácfa zárja el, de áz úttest nem látszik, csupán a távírópóznák jelzik, merre is vezet. — Botpaládra eljuthatunk? — Csak a saját felelőssegükre — válászol az út* őr. — Milyen magas az úton a víz? — Húsz centi, másutt harminc, meg negyven. A töltésen túl tenger van. Víz, víz, aifteddig a szem ellát* víz mindenütt, A Túr csatorna megáradt, (bár már apad), még mindig magasan van. a fáknak csak a koronája Játszik ki. Nyomja egyik Oldalról a gátat, a másik oldalon meg a belvíz mossa. Csoda, hogy az a ga. kibírta ezt a megterhelést. Tiszabeesig az út tartja föl a vizet, de mar nero mindenütt. Az egyik helyen forr — itt híd, s aiat- ta áteresz van. De odébb ötven méterrel már á víz keresett és talált utat magának az út alatt (!) és az út fölött. A túlsó oldalon legelő van, s — ahogy az utőr mondta —, vasárnap még száraz volt, hétfőre meg mindenütt csillogott rajta a víz. Pusztít a víz Csegöld. Hétfőre túljutott a veszélyen, az átvágott utak Jánkmajtisnál és Sza- mossályinál gyorsították meg a víz lefolyását. Túl a veszélyen? Nem ilyen egyszerű. A községben 43 csaladot költöztettek ki. Ezekben a házakban olyanokká váltak a falak, hogy az ember ujja egyszerűen belemegy. Az alap nélküli vertfalú, vagy vályogházak nem bírták ki, hogy napokig vízben álljanak. A nyári konyhák és ólak nagyobb része az Air- pád úton megkezdte az ösz- szeomlást. De a házak sem állnak jobban, dől a fal, csupán idő kérdése, hogy összeomoljanak. Az utca közepén csak gumicsizmával lehet túljutni. (A házakba még így sem ajánlatos átgázolni.) Két helyen vágták át az úttestet. Ez szerdán volt, de a víz még mindig nagy tömegben ömlik a Gőbő csatorna felé. A kritikus időszak pénteken éjszaka volt, s ma már örülnek, hogy a csónakot nem kell használni. Kun Istvi* *
