Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
A Legfelsőbb Bíróság határozataiból # Ki viselje a koelíőircíttot ? # Hibás volt a tervezés m gyakorlatlan (i#ak<oiios» Az egyik állatforgalmi vállalat megállapodott egy tsz-taggal, hogy háztáji gazdasága részére tenyészüszőt ad. A tsz-tag kötelezte magát, hogy az üsző szaporulatára az állatforgalmi vállalattal szerződést köt, az utódot felnevelni. Tudomásul vette azt is, hogy az üszőért mindaddig anyagilag felelős, amíg a hitelezett ellenértéket ki nem fizeti. Az üsző értéke 8500 forint volt. A gazda az állatot vemhesen vette át, majd az állami Biztosítónál 6800 forintra biztosította. Azért nem 8500 forintra, mert a biztosító a kihelyezett vemhes üszők védelmét a vásárlási érték 80%-ára vállalja. Az átvételt követő két hónap múlva az állat megellett, azonban elles közben medencecsont-repedést szenvedett és ezért — hosszabb gondos állatorvosi kezelés ellenére, mint gyógyíthatatlant — le kellett vágni. Húsa fogyasztásra alkalmatlan volt, bőréért 150 forintot fizettek. Az állami biztosító a 6800 forint biztosítási összeget az állatforgalmi vállalatnak kifizette. Ilyen előzmények után a vállalat az üsző 8500 forintos értéke és a 6300 forint biztosítási összeg különböznének, 1700 forintnak megfizetéséért pert indított a tsz-tag ellen. Ellentétes ítéletek után törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa elé került amely a keresetet elutasította. A döntés megállapította, hogy a tsz-tag a kár viselését nem vállalta. Felelőssége csak arra az. esetre, állt fenn, ha a kár saját.hibája miatt következett volna be. — Helytelen lenne — hangzik a határozat —, ha az állat elhullásáért bekövet- - késett kárt a - tenyésztőnek 'kellene viselnie .akkor is, ha abban nem vétkes, hiszen az állat tartásával, gondozásával, gyógykezelésével járó munka és költségek viselésével amúgyis károsodik. Ha minden kárt a tenyésztőre hárítanának, ez visszatartaná őket a tenyésztési szerződések kötésétől, de az Ilyen szerződés nem is állana összhangban a szocialista együttműködés elvével sem. Nem sikerült az öntözőtelep ‘ Egy termelőszövetkezettel kötött szerződésben az egyik vízügyi igazgatóság kötelezettséget vállalt, hogy egy már meglévő 62 holdas telep bővítéséül 178 kát. hold területű öntözőtelepet létesít. A terv szerint a csatorna ugyanazon a nyomvonalon helyezkedik el, mint a korábbi. A költségek több mint egymillió forintot tettek ki. A telep határidőre elkészült, de már az üzemeltetési próbánál kiderült: a tápcsatornában megfelelő vízszintet biztosítani nem lehet, mert a csatorna falai a vázét helyenként áteresztik és így a víz egy része elszivárog. Emiatt az öntözőtelepet használni nem lehet. 4 Ezekután a szövetkezet pert indított, amelyben kérte a bíróságot: kötelezze a vízügyi igazgatóságot a tápcsatorna kijavítására és megfelelő kötbér fizetésére. Az alsófokú bíróságok a keresetet elutasították. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az ítéleteket hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot a per új tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. A döntés indokolása szerint nincs magyarázat arra, hogy a tervező — a vonatkozó utasítás ellenére — miért nem gondoskodott talajmechanikai adatok beszerzéséről. A tervezési szerződésekről szóló utasítás értelmében ugyanis a tervezőknek műszaki és gazdasági szempontból a legalkalmasabb megoldást kell választania. Gazdaságilag nem alkalmas az olyan terv, amelynek kivitelezése után használatra alkalmatlan öntözőtelep létesül. A talajmechanikai adatok ismerete nélkül végzett tervezés — mint ebben az esetben történt —azt a veszélyt rejti magában, hogy ha nem várt talaj- adottságok bukkannak fel, a tervnek megfelelő kivitelezést folytatni nem lehet, vagy esetleg költségesebb kivitelezésre lesz szükség. — Mindezek alapján megállapítható — szögezi le a Legfelsőbb Bíróság határozata, — hogy a vízügyi igazgatóság hibás tervet készített, ezért a hibás teljesítésre alapított szavatossági és kötbérigénynek elbírálására a járásbíróságnak az ügyet újból tárgyalnia kell. A tsz-tag és a baleseti kártérítés Gyakorlatlan ember vezette egy tsz traktorát. Így történt, hogy a gépet nem tudta megállítani. Zavarodottságában a kuplungot úgy kezelte, hogy a gép hirtelen nagyot zökkent, a pótkocsin tartózkodó egyik tsz-tag a földre esett s súlyosan meg- . sérült. A baleset áldozata üzemi baleset címén pert indított a tsz ellen. Az ügy — törvényességi óvás folytán — a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely határozatában a következőket mondta ki a termelőszövetkezetek kártérítési felelősségéről: — Mezőgazdasági szövetkezeti tag és annak közös munkában részt vevő családtagja — üzemi baleset esetén — olyan feltételek mellett követelheti kárának megtérítését, mint a munka- viszonyban álló egyéb dolgozó. Tudvalévő, hogy a Munka Törvénykönyvé szerint a vállalat (munkáltató) köteles megtéríteni dolgozójának azt a kárt, amely az illető életének, egészségének vagy testi épségének — a munkaviszony keretében történt — megsértésével kapcsolatban keletkezett. A munkáltató csak akkor nem felel, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül álló elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Kármegosztásnak is lehet helye, ha a kár egy részét a dolgozó vétkes magatartása idézte elő. A kármegosztást eredményező okot is a vállalatnak, illetve a munkáltatónak kell bizonyítania. — Ebben az ügyben nincsenek olyan adatok, amelynek alapján bármelyik kimentési ok fennforgását meg lehetne állapítani. A balesetet a vezetésben járatlan tsz- tag okozta. Ha a sérült tudta is, hogy munkatársa akkor próbálkozott először traktorvezetéssel és mégsem szállt le a pótkocsiról, nem tekinthető olyan vétkes magatartásnak, amely kármegosztás alapjául szolgálhatna. A szövetkezet tehát a baleseti kárért teljes anyagi felelősséggel tartozik. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatást adott arra is, miként kell kiszámítani az elmaradt jövedelem összegét. Kimondta: az átlagkereset számításánál azt kell vizsgálni, hogy a sérültnek a balesetet megelőző egy év alatt mennyi. volt a teljesített munkaegységen alapuló jövedelemrészesedése. 20 millió forint bárányexportból Jól telelt a megyében az állami gazdaságok és tsz-ek tartásában levő 164 ezres juhállomány. A szaporulat mintegy 80 ezer idei bárány. * Külföldön már hagyományos a magyar bárány, külö. nősen megelégedettek a sza- bolcs-szatmári szállítmányok minőségével, és ezúttal is megkeresték a rendelők megyénket. így a szokásos bárányexport idejében megkezdődött: 5550 darab pecsenyebárányt már január és február hónapokban exportáltak a megyéből. A mosta, ni születésűek közül pedig — terv szerint — 38 ezer darab kerül értékesítésre. 33 ezer kisbárány megy Francia- illetve Olaszországba, 5 ezer Görögországba. 1500 darab tejes húsvéti bárány kiválogatása is megtörtént már a csengeri és a fehér- gyarmati állami gazdaságoktól. Áprilisban pedig 7 ezer 18—20 kiló súlyú idei bá rány „utazik” ugyancsak Olaszországba. Míg a többi, az expressz pecsenyebá- rány-szállítmányok a harmadik és a negyedik negyedévben kerülnek exportra. Az idei exportálással mintegy 20 millió forint bevételhez jutnak a megye juhtenyésztő állami és szövetkezeti gazdaságai. (ab) Műbőrparádé A Grabo-család A Grabo-család Győrött, a Fehérvári út 16. szám alatt „lakik.” A házon nagy betűkkel ez áll: Pamutszövő- és Műbőrgyár. Évente legalább nyolc-tíz Grabo-gyerek „születik”. Mutatkozzanak be ők az olvasónak! — GRABONA F a nevem. 1966-ban születtem. Cipó leszek, ha nagy leszek. Mű- felsőbőrnek szántak, és úgy érzem, sikerem lesz. — Most hallottam, hogy hamarosan utazom: a Duna és a Savaria Cipőgyárba. Lyuggatott vikendcipőt csinálnak belőlem, a pvc-alapú, habszerkezetű felső műbőrből. A másik testvérke, annak ellenére, hogy „nő”, igen szerény szűkszavú. Pedig alighanem nagy jövő vár rá: — A GRABONA LAKK 402 nevet adták nekem, lakkműbőr vagyqk bátyám, hoz hasonlóan habszerkezetű. Mivel fényem mint a tüköré, divatcikkek lesznek belőlem. Fekete, piros, hófehér, sárga, kék, zöld — ki milyen színben óhajt, olyanban vásárol. Kiscsizmának, köpenynek, lakkbőröndnek, divattáskának — Ígérem — egyformán megfelelek. Nem vagyok kényes, fényemet megőrzőm. — Magam sem tudom, miként sikerültem Ilyen könnyűre — kezdi vallomását a GRABOSKIN. — Mindenesetre jól érzem magam, bár a hagyományos ruházati műbőrök súlyának egyharmadát nyomom. A divattervezők már kiszemeltek maguknak: kosztümöt, sportkabátot, zakót, köpenyt, csizmaszárat készítenek belőlem. — GRABOTHAN vagyok, jó napot kívánok! Csak nem fáznak? Nézzenek meg engem, még ezen a hűvös napon is éppen olyan selymes, lágy a műbőröm, mintha meleg napsugarak cirógatnának. Megpróbálhatnak, bújjanak belém. A nők kosztümként, a férfiak kabátként használhatnak. KÖZVETÍTŐ A találmány, amellyel a minap ismerkedtem meg, szenzációs. Örömmel adok hírt róla, mert hiszem, hogy a technikai haladás jelenlegi színvonala ezzel is mérhető. Gyurika mindössze kilencéves. A maci őt is ágyba szólítja minden este. Ellenvetés nincs, mert apuka és anyuka nagyon szigorúak, s mindketten szeretik a csendet, különösen ha valamilyen jó krimi megy a ívben. Arról már hallottam valamit regélni, hogy a gyerekek állítólag nem alszanak el azonnal, s az ajtórésen, a kulcslyukon át tovább nézik a műsort. Meséli egyik kollégám, hogy kisfia a múltkor az előszobában kuksolt, szinte pisszenés nélkül és a könyvszekrény üveglapjának vissza- tükrözésében nézte a krimit A legeredetibb ötlet mindegyik között Gyurikáé, aki a korhoz méltó találmánynyal rukkolt elő. S ez nem más, mint a közvetítő lánc. Ha fizikai ismereteim nem hagytak cserben,- a tengeralattjárók periszkópja hasonlatos a találmányhoz, no meg feltételezhetően a valódi tv- közvetí tőlánc. Gyurika a nappali szobában lévő készülék műsorát első fokon a fekete, ragyogóan tükörsima asztalon „fogja”. A képet tükör segítségével „talpára” állítja és „átlövi” a fürdőszobába, ahol apu borotválkozó tükre „fogadja” a műsort. Innen egy gömbcsuklós nagyító tükör hozza be a képet a hálószobába. A kép kisebb, mint az eredeti, de istenem: kisgyerek, kis kép. A hang közvetlenül hatol át a falon, e technikai nehézséget az építők már három évvel ezelőtt legyűrték, amikor Gyurikáék bérháza elkészült. A közvetítő lánc ma is működik, de természetesen a legnagyobb titokban. Hogy én honnan szereztem róla tudomást? Srác koromban, amikor a nővérem udvarlója megjelent a házunknál, és is ezt a trükköt alkalmaztam. Csak sokkal gyatrább technikával... Párkány László Ne féljenek, legalább úgy lélegzem, mint a többi szövet, vagy akár az igazi bőr! Csicsergő hangján GRA- BOTEX HORTENSE jelentkezik szólásra: — Az én anyukám a győri Gardénia Csipkefüggönygyárból került ki; édesapám sem idevalósi, hiszen ba- tisztból készült. A papa és a mama keveréke vagyok. Nézzék csak: elől csipke. Megfordulok, rózsaszínű ba- tiszt. Hát nem érdekes? A szebbik nem gondjain szeretnék könnyíteni, azokén, akik nem tudják, mit vegyenek fel a csipkeruha alá. Egyébként is, a csipke nem elsősorban ruhaanyag De így, batisztra kasírozva, így igazán mutatós. Szép estélyi ruha lesz belőlem. — Ismernek már — szabadkozik a GRABOPLAN — engem nem kell külön bemutatni, a múltkor már emlegettek a sajtóban, ívben. Én vagyok a csupa műanyag raktársátor. Mekkora? Most nyolcvan méter hosszút, hat méter magasat és tizenkét méter széleset varrtak (bocsánat, hegesztettek) belőlem. Büszkén elmondhatom, igen élénk aa érdeklődés irántam — Nekem még csak családnevem van: GRABO. Filc alapú padlókárpit vagyok, jó hang- és hőszigetelő. Kellemes járás esik rajtam. Remélem, hamarosan viszontláthatjuk egymást az új lakásokban. Befejezésül a szülők szóltak. Hiteles statisztikával bizonyították, hogy a világ természetes bőrigényét három esztendő múlva egyáltalán nem lehet kielégíteni. Az állattenyésztés elmaradt az ipartól. Cipő azonban kell. Ruha is, kabát is. ■ (A világon minden negyeidik ember cipő nélkül jár!) És a divat is keresi, kéri. követeli az új anyagokat. — Olyan műbőröket kell tehát alkotni, amelyek nemcsak megközelítik. hanem túlszárnyalják a természetes bőr jó tulajdonságait. Az ország egyetlen műbőrgyárában, a győriben erre törekednek a kutatók Kulcsán László Kalapot la az igyekvő emberek előtt. Különösen, ha igyekezetük nem sablonos, nem köznapi. Mostanában mind több jelét látom bizonyos fajta igyekezetnek. Hogy teszem azt, nagy igyekezettel be akarjuk valamiről bizonyítani, hogy ilyen, pedig nem is olyan. Mondok két konkrét példát. Az illatszerbolt kirakatában egy üvegen nagy betűs felirat: DIOOLAJ — s alatta kisebb betűkkel — jellegű hajolaj. Tetszenek ugye érteni? Az üvegben hajolaj van, nem dióból készült, de a jellege — a dióé. Egy csemegeüzlet különféle italoktól roskadó pultján az egyik üvegen nagybetűs felirat: CALVADOS — s alatta kisebb betűkkel — jellegű valódi almapárlat. Tetszenek ezt is kapisgálni, ugye? Az üvegben párlat van, ugyan nem a világszerte ismert márkájú ital, de a jellege — az calvadosi. Azt hiszem az igyekezet terén — hogy tudniillik igyekezni kell a fentiekhez hasonló ötletességgel reklámozni az árukat — még rengeteg a tanulnivalónk. Lenne is mindjárt néhány javaslatom. Az autószalonok kirakatában fényeskedő Trabant elé a következő táblát is tehetnék: (óriási betűkkel) MERCEDES (kis betűkkel) — jellegű autó. (Szintén négy kerék, egy volán, egy tengelykapcsoló.) A hentesüzlet pultjárat TÉLISZALÁMI jellegű sza.falúdé. (Szintén húsból készült.) A könyvesbolt tárlói mögé: VJ HEMINGWAY - jellegű regény. (Kotorka Mihály Hemingway legjobb magyar olvasójának új regénye.) Azt gondolom azonbant hogy mindez már messzire vinne, így hát a magam részéről maradnék a gazdasági életnél, különös tekintettel arra, hogy az új mechanizmusban mindenki az eddiginél jobban igyekszik majd eladni a portékáját. Amiért is jóelöre azt tanácsolom: ne csak a nagybetűket olvassuk élt Ebben a reményben én máris a legkisebb betűkkel kopogom le, hogy mindez, amit olvastak HUMOROS — jellegű írás. H. Gy. Minden ruhájához illik az egyszínű SIMA, BOKAFIX FÉRFI * KREPNYLON ZOKNI Ára: 29,— Ft 4
