Kelet-Magyarország, 1967. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
Húga éve írták a nyíregyházi kommtraisták „Ha majd a homokdombokon gyümölcsfák sorai állanak..." f&y választási program, amely százszorosán megvalósult 1847-ben, az akkori, hazánk jövője szempontjából történelmi jelentőségű választások előtt jelentettek meg a nyíregyházi kommunisták egy kis rózsaszín fedelű füzetet Mit tett a Magyar Kommunista Párt Szabolcs megye parasztságáért? címmel A füzet ma már féltve őrzött ereklye a levéltárban és a múzeumban. „A magtárak üresen állottak** „MI kommunisták azt mondjuk — kezdődik a választási program, — hogy «2 embereket és pártokat *em a szavak, hanem a cselekedeteik alapján kell megítélni. Mi az elmúlt választások előtt nem ígértünk földreszálloét menyor- szágort a magyar földművelő népnek. Tudtuk, hogy küzdelmes hónapok és esztendők állanak előttünk. Amit ígérhettünk, az mindössze annyi volt, hogy napról napra kemény, szívós munkát fogunk végezni magyar népünkért, parasztságunk érdekében. Ebben a kis füzetben azt akarjuk megmutatni és bebizonyítani, hogy a mi szavaink nem szép választási ígéretek maradtak, hanem tettekké váltak.” Ezzel kezdődik a felsorolás, s folytatódik a kommunisták harcával a földért, a vetőmagért. „A demokrácia első esztendejében úgy nézett ki az ország, hogy mindenki azt hitte, éhínség lesz itt a következő esztendőben. Kétségbeesett emberek tízezrei voltak a vármegyében, akik szívesen vetettek volna, ha lett volna mit, de m magtárak üresen állottak. A Magyar Kommunista Párt volt az. aki sok ezer szegényparasztnak harcolta ki vármegyeszerte a vetőmagot — 1946 őszén 26 500 mázsát — s ezzel nemcsak nekik tette földjük megművelését lehetővé, hanem elérte azt is, hogy a megye területe már a demokrácia első esztendejében is csaknem teljesen meg volt művelve.-” A demokrácia első két esztendejében nagy aszályokkal küzdött a szabolcsi parasztság. Nem termett elég takarmány, s az a veszély fenyegetett, hogy különösen az újonnan földhöz juttatot- tak elveszítik amúgyis legyengült igásállataikat, amivel művelni tudják a földet. A párt nem nézte tétlenül a már megindult abrakuzsorát, s határozott: „Nekiláttunk, hogy a helyzeten, amennyire lehet, segítsünk. Végigkutattuk a malmokat, s ahol szétosztható olajpogácsa készleteket találtunk, haladéktalanul szétosztottuk a dolgozó parasztság között. így osztottunk fel 1600 mázsa olajpogácsát csak magában Nyírbátorban. Demecser, Kótaj, Berkesz, Nyírbéltek és sok más község parasztsága a tanú, hogy ennél a döntő kérdésnél is, ha baj volt, odaálltunk melléjük és segítettünk nekik.” A szegény parasztság megkapta a földet, s sokszor éhesen, rongyosan fogott a megműveléséhez. „Nemcsak azért nem volt kenyér, mert rossz volt a termés, hanem azért sem, mert voltak malmok. s voltak földbirtokosok, akik nem a dolgozók kenyerét akarták biztosítani, hanem a spekulánsok és siberek, a nagytőkések feketén megvásárolt fehér kalácsát. Csak a jóisten a megmondhatója, hányszor kellett közbelépnünk azért, hogy a szegényparasztság szörnyűséges Ínségéből valahogy kikecmereghessen. Kisszegegyháza a tanúja annak, hogy amikor kenyér kellett, felkutattuk az elrejtett készleteket és így sok embert mentettünk meg a legszörnyűségesebb bajból, a téli kenyértelen- ségtöl. A nagymértékű malomuzsora elleni fellépésért sokszor támadták a pártot az akkor még a hatalom különböző posztjain ülő emberek. Erre ez volt a válasz: „Nem engedjük, hogy a bank a parasztember földjét elárverezhesse, a malmos a parasztember kenyerét lopja el. Mi azt akarjuk, hogy minden község parasztsága saját maga vegye kezébe a malom kezelését, harcoltunk is ezért. Tanulhasson a szegényember gyermeke Tömören, de határozottan foglalta össze a párt megyei szervezete a közlekedésért végzett munkát: „Két évvel ezelőtt kevés ember hitte volna, hogy lesz még valamikor épkézláb vasútunk, jó közlekedésünk. Akkor boldognak mondhatta volna magát az az ember, aki hosszú napokon keresztül, vonat tetején feküdve, ütközőn ülve érkezhetett meg úticéljához... Mégis új élet fakadt a romokból. Senki sem tagadhatja, hogy ezt az életet Magyarország dolgozó milliói varázsolták oda a semmiből. De azt is tudja mindenki, hogy a dolgozók tömegeit a Magyar Kommunista Párt vezette. A dadai felső járás lakosai jól tudják, mi voltunk azok is, akik megindíttatták a tiszai kompjáratot, s ezMÉRNÖKÖK Hányszor megtörténik, hogy megyünk az utcán, ránkköszön valaki s mi zavartan viszonozzuk, majd törjük a fejünket: vajon ki volt ő. Hol találkoztunk, honnan az ismeretség? Az idő leplet von az emlékezés elé, az arcvonások, a hanglejtések lassan elhalványulnak. Vannak azonban ismerőseink, akikkel ritkán futunk össze, mégis tisztán emlékszünk rájuk, akaratlanul is megjelennek képzeletünkben. Nincs különös ismertető jelük, egész egyéniségük — munkájuk, tartásuk — kényszerít bennünket fel idézésükre. + Évenként egyszer, kétszer látjuk csupán egymást — legutóbb a mátészalkai járási párttitkár irodájában szorítottunk kezet — mégsem lehet felejteni Vékony Sándort Mátészalkán. Kevesen hinnék róla, hogy ez a még mindig „huszonéves” külsejű fiatalember egy országos hírű gyár igazgató főmérnöke. Az ő irányításával készülnek e távoli üzemben a keresett Dieselmotorok. Nekem nemcsak ezért jut eszembe sokszor Vékony mérnök. A lassan tözsgyő- keres szálkáinak számító fiatalember egyetemi katedrát hagyott ott Miskolcon, a műszakin. Kérték, menjen segíteni a frissen alakult szövetkezeteket s ő nem tiltakozott, pedig jól tudta: Miskolc után Mátészalka nem valami diadalút. Ráadásul lakásgonddal kezdte, kilométerekre volt Szálkától az állami gazdaság akkori gépjavítója. Nem futa- modott meg a nehézségek elől, remélte, egyszer talán ő is egy „igaza” gyárban zel lehetővé tették a közlekedést a Tiszán innen és a Tiszántúl között. A mi szívós harcunk eredményeképpen ma már autóbuszok futnak a szabolcsi utakon...” A nép műveltségének megszerzése a munka egyik legfontosabbja volt. „Eddig úrnak, vagy legalábbis jómódú embernek kellett lenni valakinek ahhoz, hogy gyermekeit iskoláztathassa. Ezután ennek meg kell változnia. Csak a gyermek tehetsége szabhatja meg, hogy ki milyen helyet foglalhat el a társadalomban. El kell hogy érjük, hogy a legszegényebb parasztember gyermeke is — ha arra rátermett — lehessen orvos, ügyvéd, mérnök, vagy tanár, főispán, vagy akármi, amit tehetségével el tud érni. Szabolcs a homok vármegyéje, a homok pedig csak nyomorúságos megélhetés, ha rozsot és krumplit és csak rozsot és krumplit termelünk rajta... Ha azonban a futóhomok-dombokon szőlő és gyümölcsfák sorai fognak állani, akkor ez azt jelenti hogy vége a Szabolcs vármegyei hagyományos porra szti nyomorúságnak... Ehhez meg kellett teremteni azt az iskolát, ahol a jövő gyümölcskertészeit fogják a kerti művelésre tanítani. Ezért alapítottuk meg jóformán minden anyagi segítség és támogatás nélkül, sokak rosszakaratától és gúnyos vállvonogatásától kísérve a nyíregyházi kertészeti középiskolát—” „A mi erőnk a nép ereje’' Fejezeteket olvashatunk még, mit tett és kíván tenni a párt a megyében a parasztság egészségéért, az olcsóbb iparcikkekért. az akkor született hároméves terv megvalósításáért. „Ezt a tervet csak az egész nép támogatásával, segítségével tudjuk valóra váltani. A mi erőnk a nép ereje... Most újból megkérdezzük a népet: kik mellé áll. Azok mellé, akik szép szavakat mondanak nekik, vagy azok mellé, akik cselekedeteikkel bizonyították és bizonyítják be, hogy a parasztság érdekei mellett vannak...” A füzet végül felhívással zárul: Első lista győztes lista, első kocka kommunista. Szavazz a Magyar Kommunista Pártra. Húsz évvel ezelőtti sorok. A gondok azóta talán tá- voliak és sokak számára ismeretlenek. De a harc, amelyet akkor folytatott a párt, a küzdelem célja és végső értelme azóta sem változott. Kopka János állhat majd helyt. És lám, már nincs messze ez a nap sem: KGM üzem lett az egykori kis javítóból, nagyarányú fejlesztés kezdődik. Talán három éve kérdeztem tőle, mivel tölti szabad idejét. Csendesen mosolygott: „Szabad idő”? És akkor tudtam meg: aspiran- turára jár. Vele egy városban élünk, mégis ritkán találkozunk. S ezen nincs csodálni való, hiszen aki egy olyan hatalmas gyár főmérnöki posztját tölti be, mint a Nyíregyházi Dohányfermentálóé, annak — ahogy egyszer ő mondta — „mérnöki pontossággal be kell osztania minden percét.” Különben is az embereknek abból a csoportjából való Folkmayer Tibor, aki legjobban munkahelyén érzi magát. Egyszer megírtam róla. hogy 27 éves korában nevezték ki főmérnöknek, ilyen beosztásban fiatalabbat akkor aligha találhattunk volna Szabolcsban. Megyénk négyévi gazdagodása ® Hatmilliárd a teljes beruházás ® Jelentős kulturális, egészségügyi fejlesztés Évente átlagosan tízezerre tehető a tanácsainkhoz beérkező közérdekű javaslatok, észrevételek száma. Megalapozottak, átgondoltak, jelentős részük megvalósítható. Tanácsaink eredményes négy éve két nép- gazdasági tervciklust — a második ötéves terv három évét, s a harmadik ötéves terv közel másfél évét — öleli fel. Ezért a tanácsok gazdasági, politikai tevékenységének . eredményei elválaszthatatlanok e két ötéves terv célkitűzéseitől és annak megvalósításától. Megyénkben a tanácsi bér u h á zások ra a második ötéves terv során 797 millió forintot kellett volna fordítani. Ezzel szemben a túlteljesítések során 981 milliót ruháztunk be. 225 milliót fordítottunk lakásépítkezésekre, 467 milliót pedig szociális, kommunális célokra. Aligha van olyan településünk, amelyik ne részesedett volna valamilyen formában ezekből a beruházásokból. Megyénk teljes beruházása egyébként meghaladta a hatmilliárd forintot. Ebből a tetemes összegből a termelőszövetkezetek fejlesztésére több, mint 1,9 milliárd jutott A tehénistállók férőhelyeinek száma 6364-gyel, a növendékmar- ha-istállóknál pedig kilencezerrel növekedett. Túl ezeken, jelentős volt a dohánypajták építése is. 11 ezer holdnak megfelelő dohánypajtával, 1432 vagon befogadóképességű gyümölcstárolóval, 3278 vagon kapacitású magtárral lettek gazdagabbak közös gazdaságaink. Számos termelőszövetkezeti majort villamosítottunk, s a már elkészült 44,6 kilométernyi bekötő út_ a termelést segíti elő. Emelkedett az erő és munkagépek száma is. A tanácsi könnyűipar fejlesztésére 26 milliót fordítottunk, s ezzel jelentősen sikerült növelni a foglalkoztatottak létszámát. így a termelési érték 124 millióról 260 millióra emelkedett. Megkezdődtek a földgázbekapcsolási munkálatok, 1970-ig négyezer lakást kapcsolnak be a gázellátásba. Köztudott, hogy megyénk iskolaellátottsága a jelentős fejlesztések ellenére is az országos átlag alatt van. Éppen ezért az elmúlt években tantermek építésére különösen sokat fordított népgazdaságunk és tanácsunk. 270 általános iskolai tanterem épült, s a tervezett 50 középiskolai tanterem helyett 106 készült. Csupán a középiskolák építésére f>9 milliót fordítottunk. így sikerült elérni, hogy a nyolc ■ osztályt végzett minden száz tanuló közül harmincnak biztosított a felvétele a középiskolákba. Sokat áldoztunk az egész ségügyi hálózat bővítésér is. Elkészült a fehérgyar mati 260 ágyas járási kórház, a nyíregyházi 300 ágyc tbc-gvógyintézet, a 140 sze mélyes anyás csecsemőoU hon. a kisvárdai kórház! építkezés első ütemeként a 70 ágyas gyerekosztály, s építkezés szempontjából csaknem teljesen kész a vásárosnaményi 157 ágyas kórházi bővítés. Folyik a nyíregyházi kórház bővítése, és megkezdődött a sóstói szociális otthon építése is. Az ötéves lakásberuházási tervünket túlteljesítettük. 1266 lakást építettünk központi erőforrásból megyénkben. Nyíregyházán 971 lakást adtunk át, melyből 482 szövetkezeti. Ezenkívül Záhonyban 134, Tisza vasváriban 27, Nyírbátorban 18. Fehérgyarmaton 43. Mátészalkán 12. Kisvárdán 27, Baktalórántházán és Csen- gerben 8—8. Tiszalökön és Nagy káliéban 9—9 lakásba költözhettek be a lakók. Tisztán községfejlesztési alapból az ötéves tervidőszak alatt 168 milliós beruházást végeztek. Jelentős összegű társadalmi munkával és saját anyaggal járultak hozzá tanácsaink, dolgozóink a tervek teljesítéséhez. így megvalósulhatott 46 kilométer út, 226 kilométer járda. 314 kilométer villanyhálózat, 76 fúróit kutat, 25 orvosi rendelőt, 30 általános iskolai tantermet, számos egészségházat, óvodai férőhelyet, művelődési házat létesítettünk. Megyénk iparának termelési szerkezetében bekövetkezett változások igen kedvező hatással voltak a női munkaerőfoglalkoztatás megoldására. Több olyan termék gyártása kezdődött, mely nem igényéi nehéz fizikai munkát Ilyen a konzervipari termékek előállítása. a ládagyártás. a cipőgyártás, a Patyolat Vállalat tevékenységének kiszélesítése, a csempegyártó üzem bővítése Ezzel magyarázható, hogy amíg 1961-ben 3870 nő dolgozott, addig 1965 év végén már 7205-en tudtak elhelyezkedni. 1960-ban még csak három állami és öt szövetkezeti üzem termelt exportra. A szállítások értéke 140 millió forint volt. 1965-ben ez a szám már megközelítette a 650 milliót. A termelékenység növekedése a műszaki fejlesztéseken kívül jelentősen összefügg a dolgozók szocialista versenv- mozgalmával. melv különösen az elmúlt öt évben bontakozott ki erőteljesen. Figyelemre méltó a szocialista brigádmozgalom fejlettebb formájának, a szó. cialista üzemrész címért fo- lyó versenynek a kialakulása. Ma már több, mint negyven üzemben él ez a versenyforma. Hosszú lenne felsorolni a fentieken kívül még mindazt, mely megvalósult, vagy a megvalósulás útjára lépett az utóbbi években. Annyi azonban bizonyos, hogy tanácsaink, a dolgozók államhatalmának legfon tosabb helyi szervei a gazdasági és kulturális feladatok megoldásában, szervező tevékenységükben teljesítették a rájuk bízott feladatokat. Bogár Ferei*« Ahová percek alatt befut a világ minden tála Argentínai telefon mintha csak városi hívás volna.. Ha csak hangokban is, de az egész világ lüktető élete nap mint nap jelen van a nyíregyházi főposta telefonközpontjában. A kezelők asztalán lévő kártyái: rapszódikus egymásutániságát egy földrajzi játékban sem lehetne színesebben összeállítani. Százezres városok, milliós metropolisok nevei a legnagyobb összhangban sorakoznak Ujfe- hértó vagy éppen Garbolc kártyái mellett. Nyíregyháziak hívják Moszkvát, Varsót és Párizst, de gyakran jelentkezik a tengerentúl is Torontó, New York és érdekes, nem ritka a nyíregyházi Talán ezért emlékszem visz- sza rá szívesen? Nemcsak ezért. Szovjet delegációval jártam egyszer a gyárban és legnagyobb meglepetésemre ő vette át a tolmács szere pét. Másoktól tudtam meg: szovjet diplomás, Kraszno- dárban végezte az egyetemet... Ezért érdekes ember ő nekem? Nemcsak ezért. Hallottam máskor: sokszor utazik a fővárosba, magas szintű tanácskozásokra, aztán kiderült, hogy feladatokat kap a KGST egyik szakbizottságától, tagja a magyar dohányipar árreformbizottságának... Tehál ezért nem felejtem el? Ezér! is. Meg azért, hogy nem misztifikálja hivatását, „a műszakit”, hanem alkalom adtán „beszáll” a gyári futballcsapatba. egy sorba a munkásokkal... 3 is mérnök. Nemrég él megyében, de ha két kiserekével délutáni sétára iul — és ha teheti, az i engedi ezt sohasem mulasztja el — régi ismerősként köszöntik a járókelők a nyíregyházi korzón. A véletlen „hozott össze” bennünket. Szerény javaslatot tettem az újságban a nyíregyházi piaccsarnok építésével kapcsolatban. Röviddel ezután meghívtak a tanulmányterv vitájára a tervezőirodára. S ekkor ő, Márton István állt fehér köpenyben a felfüggesztett tervrajz előtt, hogy ismertesse, milyen elképzelések vezették a munka elkészítése közben. A legkülönfélébb hivatású, képzettségű emberek voltunk jelen s vajmi keveset értettünk a tervezés szakkérdéseihez. Márton mérnök nemcsak szaktudásáról, de előadókészségéről is bizonyságot tett: a szó valódi értelmében izgalmas percek részesei voltunk... Már egyre többen tudják róla, hogy a nyíregyházi létesítmények egyik „megálmodója”, lakások, üzemcsarnokok magasodnak az ő csoportja elképzelései szerint (A. S4 központban a Buenos Airest kérő hívás sem. De épp olyan gyakran jelentkezik be a külföldi állomás, hogy nyíregyháziakat kérjenek a készülékhez. A kapcsolás olyan, mintha a szomszéd községet, várost kapcsolnák. — Néha még jobb is — mondja Farkas Ferencné, 1 ávközlési osztályvezető, akivel, a témához híven, telefonon lehet legkönnyebben beszélni. — A technika olyan rohamosan fejlődik, hogy előttünk szinte nincs is akadály. Bármelyik világvárost választom is ki, úgy beszélünk, mintha csak itt a városban telefonálnánk. Erősítők, különböző berendezések százai segítik a beszélgető partnereket, és sok-sok postai alkalmazott munkáját is össze kell hangolni egy-egv beszélgetéshez. Különösen, ha a beszélgetők nem tudna!: agvmá* nyelvén. — Ha ilyen van. segít a posta — kapjuk a tájékoztatást. — Budapesten. a központban fejhallgató és mikrofon segítségével közvetít. a tolmács Nvfregvhá- záról ritkán kérnek ilye*'. — Éjjel nappal dolgozlak a központban. Valón mikor több a nemzetközi hívás’ — Csaknem mindet nappal kapcsoljuk. Sokan beszélnek a postáról, és gvak- ran időre. névre szólóan kérik a beszélgető partnert. Ugyanez a helvzet. ha mord- iuk Uifehértóról Dél-Arr.e- >4kával kívánnak beszélni. — Mennvibe kerül, drága dolog, eav több ezer köbméteres beszélgetés? — Párizs. Moszkva például csaknem azonos, három perc 58 forint. De Argentina például már drá- gább: három perc háromszáz forint, s a beszélgetéá minden további perce száz forintot ér. (marflW
