Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-12 / 37. szám
Ötéves a MTESZ megyei szervezete Beszélgetés Scholtz Bélával, a MTESZ megyei titkárával Ű/ konyán Békén látván s Legújabb magyar anekdotakincs Kátay Antals Nem jön levél toTudod, Betty«, oly furcsa fitt a fümB az egzotikus levelű karácsony«" Kassai Ferenc: Levél Vietnamiból Sem „poste restante”, sem „post festa”, a szállítógépek ma bombát hordanak és szerpentint és konfettit — tonnaszám, csak levél nem érkezett ma délután sem „postán maradó”, sem „ünnepek utánn jelzésű, mert álmaink is összeomlanak, s a gépek újra bombát hordanak. Pedig választ is írnék, kedves, ezerszer annyit, amennyit egy levél kibír, hisz alig múlt el nap, s tizenhatan csak tizenkét órát éltek belőle át, mert zuhant a gép, s későn bontottak ernyőt. Tudod, ilyenkor eszét veszti az ember! Írhatnék választ, lásd, kedves, ezerszer. El kéne mondani még, hogy szeretlek, soha nem ismert vágyak égnek ma bennem, azt hiszem lázas vagyok ma Betty! Vagy őrült? A gép törzsét öleltem tegnap is át, s agyam vadul dobolt, s káromkodtam, mint tébolyult eretnek. El kéne mondani még, hogy szeretlek! De nemsokára, kedves, újra látlak, hisz hét nap múlva már mindez lejár, s az elmulasztott nászút... „Asszonyom S Bocsásson meg, hogy már én folytatom, s titkát megosztom, de Bili szegény... Nem fájt neki, tudom. A szenvedők kiáltnak, s ő suttogott csak: Betty, Betty, látlak...r " Állandó néprajzi és régészeti kiállítás Működésének ötödik esztendejét zárta a Műszaki Tudományos Egyesületek Szövetségének megyei szer. vezete, amely 11 egyesületében mintegy ezer műszaki szakembert — mérnököt és technikust — egyesít. Elkészültek a szövetség idei tervei, s ezekről Scholtz Béla főmérnök, a MTESZ megyei titkára tájékoztatta munkatársunkat. Melyek voltak a múlt év legjelentősebb eredményei? — Sikeresen megszervez- lük a második szabolcs- szatmári műszaki napokat. Egyesületeink eredményes munkáját sikerült vidékre is kiterjesztenünk. Mátészalkán agrár- és Záhonyban közlekedési tudományos egyesületi csoportot szerveztünk. Az új esztendő tervei? — A tömegrendezvényeket színvonalas előadásokkal kívánjuk helyettesíteni. Olyan programokat dolgozott ki minden tudományos egyesület és az elnökség, amelyek szorosabban kapcsolódnak majd a konkrét vállalati érdekekhez, illetve a megyei műszaki kérdéseinek megoldásához. —■ Az elnökség elhatároztat — az eddigi tapasztalatok alapján — hogy a jövőben évente megtartja a Szabdcs-Szatmár megyei műszaki napokat, az idén immár harmadízben. Az elgondolások szerint ez évben az élelmiszeripar műszaki kérdései alkotják a műszaki napok központi gondolatát önálló rendezvénysorozatot szervez a Gépipari TuGyanúm támad, ha kritikusok egyöntetűen mentegetnek valamit Hiszen, ami jó, az nem szorul a mente- getésre, sőt ami kevésbé jó dolog, csak valamennyire jó, az sem szorul rá, mert azt még szemrebbenés nélkül lehet dicsérni is. Ezért fogtam gyanút amikor a krimi ügyében felhangzott a mentegető kórus. De csitit- gattam gyanakvásomat, mert egyhangúan azt állították, hogy a krimi kitűnő rejtvény. Mindig szerettem a rejtvényt a logikai játékot — már diákkoromban a többismeretlenes egyenlet volt a legkedvesebb szórakozásom — szorgalmasan nézegettem tehát a krimiket én is. Csakhogy ezekből a krimikből többnyire éppen az hiányzott, ami az észtorna első számú kelléke: a logika. De feltűnt nekem még valami más is. Éspedig az, hogy jó ideje nem tájékoztatott már a sajtónk: menynyi a gyilkosság napi adagja az amerikai televízióban, hogy tudniillik hány embert lőnek le, vernek agyon, kínoznak halálra válogatott módszerekkel a televízió képernyőin. Emlékezzünk csak, mennyi okos fejtegetést olvashattunk egy időben az amerikai krimi őrületről: milyen hatással van a bűnözésre, elsősorban a fiatalkori bűnözés terjedésére. S ami még ennél is veszedelmesebb következmény: a szériásitott bűnügyi piff-puff történetek, amelyekben ember nincs jelen ■— érző, szenvedő, örömökre vágyó: tervekkel, szándékokkal, életkedvvel teli, családjához, szeretteihez ezer dományos Egyesület valamint több egyesület közös összefogásával széles körű vitaesteket rendeznek megyénk műszaki problémáiról. Az idei tervben egyébként mintegy 150 előadás szerepel. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az idén újra szerveznek tanfolyamokat egyesületeink. — Célunk, hogy tovább erősítsük vidéki kapcsolatainkat, s újabb egyesületeket hozzunk létre. A Gépipari Tudományos Egyesület Mátészalkán kívánja megszervezni a műszaki szakemberek csoportját, az Építőipari Tudományos Egyesület a kisvárdai mérnököket és technikusokat szeretné bevonni munkájába, A MTESZ most kutatja a bőripari és a faipari tudományos egyesületek megszervezésének lehetőségeit. —• Az egyesületek tagjainak szakmai kapcsolatai? Az időn előre láthatólag harminc belföldi tanulmányutat szervezünk. — Nemzetközi kapcsolataink alapján több szabolcsi műszaki szakember látogathat külföldre az idén is. Tovább ápoljuk csehszlovákiai és lengyelországi kapcsolatainkat, s megteremtjük a Kárpátontúli terület műszaki egyesületeivel való kapcsolatot is. Kisebb létszámú csoportunk Jugoszláviába látogathat az idén: az Élelmiszeripari Tudományé« Egyesület szakemberei közül néhányan a gabonafeldolgozás és sütőipar jugoszláviai eredményeit tanulmányozhatják majd. szállal fűzött ember nincs, csak mozgó céltáblák s érzéketlen pofozóbábuk vannak — az efféle történetek észrevétlenül adagolják élvezőikbe, különösen a fogékonyabb fiatalokba az embertelenséget. ügy is mondhatjuk: állatiasságot, hiszen az állatvilág törvényei uralkodnak itt: az erősebbek, alattomosabbak, gyorsabban ölök jogrendje. Olvashattunk nyugati lapokból fordított színes tudósításokat is rablókról, gyilkosokról, s egyéb bűnözőkről, akik saját bevallásuk szerint a moziba jártak iskolába, s ott képezték tovább magukat: bűnügyi filmekből tanulták a szakma modernebb fogásait. Nos, az ilyen fejtegetéseket, amelyek sommásan elítélték magát a műfajt, igazságtalannak éreztem és ma is annak érzem. A krimi és a piff-puff filmek műfajában is akadnak művészi rangú — sőt: a humanizmust sem sértő — alkotások: száz film közt — gondolom — négy-öt ilyen is kerül. Könnyen lehetséges persze, hogy a többi kilencvenöt az említett következményekkel jár, újabb fejtegetéseket erről — mondom — nem olvastam, viszont a régi fejtegetések cáfolatával sem találkoztam sehol. Várható ezek után, hogy most vágok bele az üstdobba, és meghirdetem a harcot a krimi kiátkozásáért és száműzéséért. Szó sincs erről. A népszerűtlenséget még csak vállalnám, de ostoba azért nem szeretnék lenni. Vegyük csak azt: tisztában vagyok vele például, hogy a szesz rengeteg bajt, szerencsétlenséget okoz. Emlékszem a plakátra — különben azt is régen láttam—: „Az alkohol öl, butit, és nyomorba dönt!” Helyreigazítanám ugyan, mert nem általában az alkohol, ha„Az anekdota eredetileg olyan műfaj volt, amelyben egy ember mesélt kisebb- nagyobb históriákat — sok embernek” — írja Békés István kötetének egyik fejezetében. A gondolat folytatása is sokat elárul erről a könyvről: „Mióta kialakult az anekdotakönyveknek az a típusa, amelyben sok ember mesél ízes történeteket — egy emberről: megnehezült az idők járása a hagyományos anekdoták fölött”. Nehéz is lenne a kötetben megjelent történeteket anekdotáknak nevezni. A kor — saját korunk — kifejezésében és formában is megtalálta a máról szóló szellemes, poénos történetek nevét: úgy hívjuk — sztori. Hatásában mégis megtartott a XX. századi „anekdota” egy rendkívül lényeges tulajdonságot a lényegből: minden jól sikerült sztori ma is miniatűr korrajz. Akárcsak elődje a jól sikerült anekdota, számunkra mini történelem. Békés István könyvére is bizonyára így tekint majd az utókor. Humora, szatírája, iróniája a mienk, pontosabban: mi vagyunk mai szemmel, rólunk szól, tükre bennünket mutat. Még akkor is, ha személy szerint nem mi vagyunk e sztorik szereplői, hanem kortál s„ művészeink, költőink, tudósaink, politikusaink, céljaink, ambícióink és életérzéseink ismerői és kutatói — élők és holtak — Révay József, Székely Mihály, Vas Zoltán, Germanus Gyula, a Bajor, a Major, a Honti, a Feleki... És még felsorol- hatatlanul sokan a könyv lapjain, újságírók, muzsikusok, balettművészek, mai sztorik nagy mesterei, mint Illés Béla és Karinthy Fenem az alkoholizmus öl, butit, stb., de ez valóban így igaz, a szesz rabjai mérhetetlenül sok kárt, bajt, szenvedést okoznak maguknak is, családi, társadalmi környezetüknek is. Benne vagyok mindenben, amit az alkoholizmus visszaszorításáért tehetünk, ám vaskos ostobaságnak tartanám, ha valaki az „öl, butit, nyomorba dönt” tényeire hivatkozva a szesztilalom követelésére indítana mozgalmat. Vagy itt van egy másik káros szenvedély, amelynek magam is hódolok: a dohányzás. Hódolok, de legalább némi mérsékletre szorít az a tudat, hogy káros, hogy a statisztika szerint tíz évvel megrövidíti a várható életkoromat, és harmincszorosára növeli az esélyem a rákra. Minden észszerű indok a dohányzás ellen szól tehát, mégis azt mondom: balgaság volna a betiltását követelni. A szenvedélyek megítéléséhez a jelek szerint nem elégségesek az ésszerű érvek. Márpedig a kaland-narkózis valami hasonló kategória. Nagy közönsége szerveződött: villamoson, hivatalban, öltözőben, pult mellett, munkapadnál találgatják, ki a gyilkos, villanyoltás után kamasz Belphegorok szövik ábrándjaikat. Amit annyi állampolgár igényel ilyen erősen, nincs jogi alap azt megtagadni. De kinek a megnyugtatására, kinek a nyugtalanításá- ra elárulhatom: nem fog ártani a kritika a krimi népszerűségének. íme: százezer hektoliter számra isz- szuk a sört, noha nem lebeg a fejünk fölött a valamikori félreveztő jelszó: „a sör folyékony kenyér”! Hát nézzük a krimit is anélkül a tévhit nélkül, hogy az: tömény kultúra. El fogjuk viselni, ha a kritika félreérthetetlenül kimondj«, hogy at renc, akik maguk is a korszerű „anekdota” szereplőivé válnak sztorivá lényegül és közös fejezetbe kerül itt az anekdota és a matematika, a közélet történetei a humor csatornáin közlekednek, visszatérnek a könyvbe a „tudós” anekdoták és bekerül a műfaj tematikájába a modern világ, a technika, a rádió, a tv. Világjáró magyarok szellemesen idézik kalandjaikat idegenben és hozzánk érkező idegenek készségesen idézik élményeiket — rólunk. Tudósítók beszélnek London, Párizs vagy az ENSZ máshol meg nem írható történeteiről. Egy anekdotagyűjteményben nem az írás színvonala a döntő, legyen az bármilyen irodalmi. Olyan irodalom ez, ahol nem az irodalom a fő: a sztori. Békés István könyve remekül tálalt korrajz, amelynek sokszor negatív, de mégis nevető hősei mi vagyunk. Az elpusztíthatatlan kedély forrásait tárja fel és szinte megszámlálhatatlanul sok oldalról villantja korunk tényeit, olyan históriákat, mulatságos epizódokat, amelyeket korábban írásba nem foglaltak és mozzanataik csak szóbeszédben, vagy a szerző emlékezetében maradtak meg — emberek legemberibb tulajdonságairól. A könyv Megtalált mosoly című fejezetének bevezető sorai kitűnően érkelik a szerző alkotószemléletét: mosolyogni csak az ember tud, A könyv bizonyára nagy siker lesz mindazok körében, akik szeretnek szórakozva olvasni és olvasva szórakozni. (Gondolat Kiadó.) K. I. piff-puff bűnügyi történeteknek általában semmi közé a szocialista szellemű kulturálódáshoz, és az esetek többségében az ártatlan szórakozáshoz sincs köze, minthogy elég gyakran ártalmas szórakozás, és társadalmi következményeivel számolni kell. Mellette szól viszont a tömegigény. Nemcsak a gyógyszeripar dolgozik kétkeresztes szerekkel: a művészet és az irodalom alapanyagai közé is tartoznak effélék. A romantika például ellenállhatatlan hatású, és a legkér- gésebb közönyt is feloldja: vagy nevel, vagy elnevel. A romantika humanizmusa nagyszerű emberi tulajdonságokat bontakoztat ki, a pisztoly, a tőr, a durva erőszak romantikája viszont a legaljasabb ösztönök tápanyaga. Ezt is, azt is köny- nyű megismerni a hatásáról: mihez csinál kedvet. Szerencsére nálunk nem az üzletemberek szabad vadászterülete sem a szórakoztató művészet, sem a szórakoztató ipar. De ennek ára is van, és nem elhanyagolható ára: nálunk tudniillik a szocialista kultúra pénzügyi alapjából szívja a nedveket a tőle idegen szellemű szórakoztatás is. Nálunk tehát ráfizetéses, és- pédig a kultúráiódás és a nemesebb szórakozások rovására. Fordítva ez célravezetőbb: a francia Tusson lelkésze krimiket ír, hogy a jövedelmükből felépíttesse az iskolát: de már az ókori görögök is a viadalok bevételeiből fedezték a tragédiák költségeit. Nálunk viszont, mivel a jegyárak többnyire az elemi kiadásokat sem fedezik, nemcsak a másutt jövedelmezőbb, ártatlanabb és szükséges szórakozásokra fizetünk rá — például: táncrendezvényekre, sőt a Csárdáskirálynőre, minden néző után 25 forint nyolcvan fillért —, hanem a legrosszabb krimikre is, melyeknek a létét egyetlen dolog indokolja: a kivételesen nagy haszon. Olyan ez, mintha szabad cikké tennénk a morfiumot, éspedig az egészségügyi költ- j ségvetésből dotált, mélyen I leszállított ásm&, Ma. február 12-én ünnepélyesen nyitják meg a Nyíregyházi Jósé. András Múzeum Felszabadulás utcai kiállítótermeiben az állandó néprajzi és régészeti kiállítást A tárlat előkészítésén ősz óta dolgoznak neves rendezők, s építésére mintegy 200 000 forintot költöttek. Már az összeg is érzékelteti, hogy ez a kiállítás színvonalában, technikai kivitelezésében, esztétikai és népművelési szemléletében minden korábbit felülmúl. Már az is újszerű a megrendezésben, hogy az eddigiektől eltérően nem öleli fel a néprajz és régészet minden területét az őskortól napjainkig. Ehelyett a megyére legjellemzőbb bronz és honfoglaláskort, valamint a Szabolcs-Szat- márban ismert népszokásokat és ezekhez kapcsolódó tárgyai emlékanyagokat mutatja be reprezentatív elrendezésben, igen szemléltetően, s a lehetőségek határain belül eredeti környezetben. így például a farsangi hagyományok tökéletesebb érzékeltetéséhez eredeti, mestergerendás és deszka mennyezetű panyolai parasztszobát építettek, s azt korabeli bútorokkal rendezték be. Nem hiányzik * petróleumlámpa, a karc* lóca és tulipános láda sem belőle. A népszokások anyaga ei» sősorban az emberek életének Jelentősebb családi ünnepségéihez, valamint a naptári eseményekhez fűző» dő tárgyakat tárja a közönség elé, mint a gyermekkor, a lakodalom, a lucázáSj, az óévbúcsúztatás, a farsangolás, a húsvéti és pünkösdi szokás, aratási felvonulás stb. A néprajzhoz hasonlóan egyes régészeti tárgyakat is rendeltetésének megfelelő rendezésben mutatják be. A kiállítás külön érdekessége. hogy Szabolcsban, sőt országosan az első között magnetofonos tárlatvezetést alkalmaznak majd. A magnetofon rejtett hangszórói 20 perc alatt vezetik végig a látogatókat, s bőséges ismereteket fűznek a kiállított anyagokhoz. Ezzel élményszerűbbé teszik a látottakat. A hangos tárlat- vezetés betéteként citera- szólót, lakodalmi rigmust, szilveszteri kolompolást, farsangi verset és jeles napokhoz kapcsolódó népdalokat hallhatnak a látogatók. (hódi) Bartók, Kodály, Mozart és sok más zeneszerző gyermeknyelvre írt és komolyabb műveivel ismerkednek a gyerekei a megyeszékhelyen az ifjú zenebarátok klubjában, melyet 1 zeneiskola tanárai vezetnek. Zenei fejtörők és egyéb szóra1 koztató játékok közben ismerkednek meg a zenével. Képűnj kön: Lendvai Marika és Bertók Judit játékát hallgatja I gyermekközönség. Feto: Hammel Józsié fekete Gyula? Hogyan nézzük a krimit ?
