Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-07 / 32. szám

A 13-AS LABOR Az áruló hangszalag MIG-ek és Phantomok harca Hanoi egén SS repülőgépet lőttek te és IS hajót süllyesztettek el januárban a szabadságharcosok New York (MTI) Politikai megfigyelők az amerikai fővárosban elisme­rik ugyan, hogy az elmúlt napokban igen sok szó esik a béke, vagy legalább a fegy­verszünet megteremtéséről, azonban Johnson elnök múlt heti sajtókonferenciája ezzel egyenesen ellenkező benyo­másokat keltett. Vasárnap esti hírek szerint a Penta­gon egyes vezetői nyíltan kijelentették, a fegyverszü­net bármiféle — így a négy nap helyett hétre történő — meghosszabbítása veszélyez­teti az USA katonai érde­keit Vietnamban. Egyes po­litikai megfigyelők attól tartanak, hogy a katonai ve­zetők a béke helyreállításá­ra irányuló kísérleteket a háború újabb kiterjesztésé­vel torpedózzák meg. Az ENSZ székhelyén például olyan hírek terjedtek el, hogy a múlt év decembere­ben már jelentős előreha­ladás történt egy esetleges fegyverszüneti tárgyalásról, de az érdemi előkészítés előtt az amerikai vezetők elrendelték a Hanoi elleni légitámadásokat. A* utóbbi napokban az Egyesült Államok légiereje változatlan hevességgel bom­bázta a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság területét. A támadások — mint a Thanh Hoa városa ellen intézett szombati légitáma­dás — sűrűn lakott terüle­tekre összpontosultak — je­lenti Franz Faber, az ADN hanoi tudósítója. A vietnami holdújévre meghirdetett tűzszünet előtt három nappal az amerikai bombázók ismét megjelentek Hanoi egén; mint Jacques Moalic, az AFP tudósítója ír­ja — szombaton és vasárnap kétszer is légiriadót jelez­tek. A Phanlom-mintájú va­dászok fedezetével a VDK Moszkva, (TASZSZ): Moszkvában, Leningrácl- ban, Vlagyivosztokban és más szovjet városokban hét­főn megkezdődtek a tilta­kozó gyűlések a „vörösgár- cüsta" bandák szovjetellenes akciói ellen. A szovjet em­berek kifejezik mély fel­háborodásukat a kínai ve­PINTÉ.R ISTVÁN: SO. itt udvarias pincérek ha­da vette körül a vendégeket, az étterem megfelelt a leg­kényesebb igényeknek is. Floridában sem igen lehet különb luxusszállodákat ta­lálni. S ami a legfonto­sabb — a csupa márvány étterembe koldus nem tehet­te be a lábát, két jól meg­termett, jól táplált portás őrizte a vendégek nyugal­mát. Rowers félnapokat üldö­gélt a kényelmes karosszék­ben, jeges narancslét szür- csölve. Körös körül minden olvadozott a melegtől, de a Grand Hotelben különle­ges légkondicionáló berende­zés védte a vendégeket a szörnyű hőségtől. Az asztaloknál fehérek ültek, többnyire ameri­kaiak, jó részük a pesha- wari légitámaszponton szol gálatot teljesítő repülő, mű­szaki, vagy azoknak valami­lyen hozzátartozója. Csak a pincérek voltak bennszülöt­tek az étteremben, rajtuk területe fölé behatoló F—105- ösökkel felvették a harcot. A vietnami néphadsereg légi­erejének MÍG—17-es és 21- es vadászrepülőgépei. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Front január havi hadijelentése szerint a szabadságharcosok az év első hónapjában lelőttek 59 amerikai repülőgépet, közöt­tük sugárhajtású és szállító­gépeket. Negyvenkilenc ame­rikai pilóta életét vesztette. A front harcosai január első felében 15 amerikai hajót süllyesztettek el. További 29 amerikai naszádot és hajót semmisítettek meg, borítot­tak lángba, vagy rongáltak meg súlyosan január 18-a és 27-e között. Quang Nam tartományban január 3-a és 14-e között a front harcosai és a partizá­nok szétverték a saiponi báb- rendszer hét századát. Meg­ölték vagy megsebesítet­ték továbbá más egységek 89 katonáját, ugyanebben az időszakban Soc Trang tarto­mányban az amerikai had­sereg, a saigoni bábkormány és többi vazallus-hadsereg több mint háromszáz tag­ját semmisítették meg. Az AFP jelentése szerint Hírügynökségi jelentések szerint a jobboldali diákok ismét tüntetnek az indonéz fővárosban. A reggeli órák­ban 50 000 tüntető gyűlt egybe és követelte Sukarno elnök leváltását. A diákság közleményben szólította fel a kongresszust (ideiglenes népi tanácskozó gyűlést), hogy vizsgálja ki Sukarno múltját és ha szükséges ál­líttassa az elnököt bíróság elé. zetők politikája miatt, a durva önkény miatt, ame­lyet a szovjet nagykövetség munkatársaival és más Kí­nában tartózkodó szovjet emberekkel és családtag­jaikkal szemben alkalmaz­nak. A gyűléseken felszólalók testvéri együttérzésüket fe­jezik ki a kínai nép iránt, amelynek el kell szenved­kívül csak egy indiai járt ide gyakorta. Ezzel az indiaival Ro­wers már az első reggel találkozott, amikor az étte­rembe igyekezve áthaladt a szálloda homlokzatát tartó oszlopok között. Innen lépett elő ez az indiai, s hadonász­ni kezdett a főhadnagy előtt óriási névjegyével. A nagy kartonlapon különböző, szá­mára megfejthetetlen írás­jegyeket látott Rowers. Az indiai mindezt némán csinálta, egyetlen szót sem szólt, s csupán a kartonlap­pal igyekezett megértetni magát. Rowers egyetlen in­téssel tudtára adta, hogy nem kíván tárgyalni vele. Az indiai azonban másnap ismét előlépett az oszlopok mögül. Épp úgy hadonászott az óriási névjeggyel, mint az előző reggel. A főhad­nagy most már szemügyre vette ezt a furcsa alakot A borotválatlan indiai ócska zsírfoltos kabátot bársony mellényt, és hosszú, kitapo­sott félcipőt viselt. Névje­gyet tartó kékeres kezének ujján vastag gyűrűk csillog. a partizánok egységei szilár­dan befészkelték magukat a Da Nang-i és a Chu Lai-i amerikai haditámaszpontok körül. Mint a tudósításokból kiderül, a szabadságharcoso­kat barlang- és alagútháló­zat rejti et. A két táborban állomásozó amerikai tenge­részgyalogosok vasárnap több kisebb hadműveletet indí­tottak, hogy „csökkentsék a támaszpontok védelmi öveze­tére nehezedő nyomást” — hangzik a hivatalos közle­mény. Pham Van Dong miniszter- elnök fogadta a Lord Rus­sel alapította nemzetközi tár­sadalmi bíróság második bi­zottságát, amely az amerikai­ak háborús bűntetteit vizs­gálja a VDK-ban. Wilfred Burchett, a neves ausztráliai újságíró Hanoi keltezésű jelentésében is­merteti Nguyen Duy Trinh- nek, a VDK külügyminiszte­rének nyilatkozatát. Mint Burchett közli, a kül­ügyminiszter kifejtette, hogy a VDK már több ízben is jelét adta békevágyának, fel­ajánlotta, hogy kész béke­tárgyalásokon részt venni, ha az Egyesült Államok is viszonozza ezt a készséget. Az AP értesülése szerint eigy másik diákcsoport is megmozdult: Sukarnohoz hű diákok megkísérelték eljut­tatni a parlamenthez az el­nököt pártoló nyilatkozatu­kat, a katonaság azonban megakadályozta őket ebben. A hadsereg attól tart, hogy a két diákcsoport kö­zött összetűzésre kerül sor, ezért igyekszik távoltartani őket egymástól. nie a Mao Ce-tung és cso­portja által megszervezett fanatizált ifjúság erkölcsi és fizikai terrorját. A szovjet emberek a gyűléseken kijelentik, hogy szorosan felzárkóznak az SZKP Központi Bizottsága köré és teljes mértékben támogatják pártjuk és a szovjet állam politikáját. tak, bennük hamis kövek. Az egész ember tetőtől tal­pig hamisnak látszott. Rowers most már kiván­csi lett volna, hogy ki ez a furcsa alak, de nem szólítot­ta meg. Néhány mondat is egy-két rúpiába került vol­na, s Rowers nem szándé­kozott hozzájárulni ennek az ellenszenves embernek az eltartásához. Az étteremben, legna­gyobb csodálkozására egy tőle nem messze ülő ameri­kai társaság körében meg­pillantotta az indiait. Ve­szedelmes gyorsasággal, va­lami furcsa, kiismerhetet­len rendszerben dobálta színes képecskéit. Az asz­talnál ülő amerikaiak me­redten figyelték a mutat­ványt, majd diszkréten oda­csúsztatott bankjegyekkel jutalmazták az indiai szol­gálatait. A főhadnagy magához in­tette a pincért: — Ki ez? — kérdezte a pakisztáni pincértől. — Korunk nagy csodája! — mondta az vigyorogva. — Jósol! A vendég urak közül sokan kíváncsiak a jövőjük- re! Ide küldjem? Rowers kihívást látott a pincér magatartásában. Megrázta a fejét, hogy nem kell a jós, s intett a pincér­nek is, hogy hagyja magára. Az nesztelen léptekkel el­suhant, udvariasan félre­állva és mélyen hajolva egy kilenc-tízéves formájú 2. Eleinte úgy tűnt az élet­ben nem fogom megta­nulni, milyen sorrendben kell meghúznom a fogan­tyúkat. Ha a vörös jelző­lámpa gyűlt ki, előbb a he­test, aztán a kettest, az egyest, megint a hetest, majd a hármast és a nyol­cast kellett meghúznom. A műveletre, amellyel a bo­nyolult tevékenység be­idegződését mérték ha má­sodpercet kaptam. De az­zal, hogy ha gyorsabban végzek, az sem jó. A zöld jelzőlámpa fényére megint- csak más sorrendben kel­lett végrehajtanom a „kap­csolásokat”. Zavarbiztos beidegzések A 13-as labor munkatár­sa. Levon Szurenovics el­magyarázta, hogy ilyen és hasonló kísérletekkel ala­kítják ki az úgynevezett sztereo ti pákát, egy-egy fel­adat elvégzésének „forgató- könyvét”, beidegzését. Az­után ellenőrzik, hogy ez a beidegződés mennyire ma­rad meg, mennyire „zavar­biztos”. Levon Szurenovics kertelés nélkül megmondta, mire gondol: például arra, hogy baleset, üzemzavar esetén helyzetüktől és kör­nyezetüktől függően érez­hetnek örömet, vagy éppen félelmet. Ha ezeket a kü­lönböző érzelmi momentu­mokat összegezik következ­tethetnek arra, milyen az ember munkaképessége űr­repülés közben, sőt, a pá­lya különböző szakaszán. Az egyik tényező, ami befolyásolja az űrhajós munkabírását: a zaj. E so­rok íróját szintén bezárták a 13-as labor zajkamrájá­ba. Közben műszerek mér­ték, hogy különböző zaj­adagok mellett hogyan csökken a hallása. Miután az üvegezett vas­ajtó becsukódott s kényel­mesen elhelyezkedtem a karosszékben, eltelt egy-két perc is, amikor váratlanul elszabadult a pokol: a siví- tástól a dübörgésig a külön­böző zajhatások egész ská­lája. A kísérleti hangokat hatvan, a falak mentén kör­ben elhelyezett megafon szolgáltatta. A 120 decibell rettenetes erővel zúdult a dobhártyámra. Az első ti­zenkét pere után, amikor már zúgott az agyam. az ajtó üvegablaka mögött fel­tűnt a laboratórium mun­katársa, aki valamit mond­hatott, de persze csak az ajakmozgását láttam, arrő amerikai „úri ember” előtt, aki annál nagyobb csöröm­pöléssel, határozott léptek­kel igyekezett Rowers aszta­la felé. A gyerek nem vesz­tegette idejét különböző for­maságokra, hanem rögtön a tárgyra tért. — Te amerikai vagy, ugye? ★ Rowers mosolyogva bólin­tott. Ez a rövidnadrágos vendég, aki attól az asztal­tól csörtetett át hozzá, ahol az előbb a kuruzsló „dolgo­zott”, nem mutatkozott na­gyon szimpatikusnak, vi­szont mégiscsak társaságot jelent. — Mindjárt láttam, hogy amerikai vagy! — hadarta a gyerek. — Tudod, azt lehet látni. A papi és a mami mondták, mi amerikaiak olyan emberek vagyunk, akiket messziről meg lehet ismerni. Rowers mosolygott. — Rajtad is látszik, hogy igazi amerikai vagy, tisztelt barátom — tréfált a főhad­nagy. — Mondd, kit tisztel­hetek benned? — Da vitt vagyok! Harry Davitt! — felelte a kisfiú nagyon komolyan. — Nos, akkor Mr. Davitt, kérem, foglaljon helyet az asztalomnál! Merről jön, uram? Halaszthatatlan üz­leti ügyei szólították Pesha- warba? (Folytatjuk) pedig nem tudtam leolvas­ni, hogy mit akar tőlem. Végül is legyintett, sarkon fordult, hogy elmegy. Két­ségbeesetten kiáltani pró­báltam, de még én sem hallottam saját hangomat. Közben már a kísérlet ti­zenhetedik percében jártam: már csak három percnyi dobhártyapróba volt hátra. Gondoltam. megpróbálok nem figyelni a zajra. Elő­vettem az újságot, olvasni kezdtem. Észrevettem, hogy sokkal lassabban megy az olvasás mint máskor. A zaj! Az lesz az oka. Egyéb­ként ugyanígy bömbölhet­nek a hajtóművek, amikor az óriásrakéta rajtol az űr­hajóval. Legalább Is valami ilyet meséltek az űrhajósok Hirtelen a szörnyű zaj elült: éppoly váratlanul, mint ahogyan rámszakadt. A váratlan csöndben még sokáig „hallottam” a dübör­gést. De máris újra mun­kához kellett látnom: ki­gyulladt a vörös jelzőlámpa, s én előbb a hetes, aztán a kettes, majd az egyes fo­gantyú után nyúltam. Aztán a zöld lámpa villant fel, majd megint a vörös, s én szorgalmasan dolgoztam, miközben a műszerek film- szalagon rögzítették a műn- karitmusornat. „Lógok a szeren“ Amikor a nagyváros ut­cáin közlekedünk, még ha közben le is megyünk egy- egy közúti aluljárón, akkor is korlátozott a mozgásunk: iránya elő­re-hátra, jobbra-bal­ra, le-föl. Esetleg még meg­fordulhatunk a saját tenge­lyünk körül. Az űrben már más a helyset, a három ha­ladó mozgás mellé három forgó mozgás járul. Ez azt jelenti, hogy az űrhajós az űrhajón kívül tulajdonkép­pen mindig e hatféle moz­gás kombinációjának van alávetve. S ha eközben fel­borul a rend, s csak ide-oda bukdácsol, képtelen a cél­tudatos tevékenységre. Ezért megfelelő tréningre, beideg­zésre van szükség. A 13-as laborban magam is belekóstoltam ebbe. Egy ravasz szerkezet belsejében egy meglehetősen kicsiny peron áll, — ehhez szíjaztak engem. Hogy a szíjak ne hasítsanak nagyon belém, műanyagpárnákkal béleltek körül. Azután meghúzták a szíjakat, lezárták a szerke­zetet és megpörgették. Ez­zel azonban még csak az előkészületeknek volt vége. Immár felfüggesztett helyzetben vagyok. Azok a tengelyek, amelyek körül foroghatok mind súlyponto­mon áthaladnak. Lógok te­hát a szeren. Kezemben kis sűrített levegővel működő hajtómű, amelyet bekap­csolva, tíz atmoszféra kilö- velése biztosítja számomra a mozgást az „űrben”. A laboratórium munkatársa kiadja a parancsot: — Kezdjük! Az első gyakorlat: az orientáció. Az a feladatom, hogy kiinduló, függőleges helyzetemből 90 fokos for­dulatot tegyek mégpedig úgy, hogy végeredményben fej-láb tengelyem a padló­val legyen párhuzamos. Bár­mennyire tudom is az el­méletet, hogy karlendítésre forgatónyomaték keletkezik, nem sikerül a gyakorlat. Ml több: éppenséggel fejreáU- tam, pontosabban: fejjel le­felé „lebegtem”. Aztán már erőlködhettem: minden hiá­bavaló volt. Igaza volt instruktoromnak, amikor azt mondta: nagyon veszélyes, ha valaki az űrben elveszíti térbeli tájékozódóképességét. Ha egyszer ugyanis megkez­dődik a rendszertelen for­gás, az űrhajós „kézi erővel” aligha tudja azt megállíta­ni. Reaktív hajtóművekre van szükség, ezek azonban csak akkor válnak be, ha a kilövelő légsugár ponto­san az űrhajós testének súlypontja felé fejti ki ha­tását. Mondanom sem kell, hogy végül az instruktor volt az, aki segített vissza­kerülni a normális testhely­zetbe. Persze más a normá­lis a földön, a laborató­riumi teremben, amelynek padlója és mennyezete van, és más a normális az űr­ben. Éppen ezért az űrha­jósoknak — például Belja- jevnék és Leonovnak — nagyszámú hasonló edzésen kellett átesniük, hogy meg tudjanak szabadulni földi beidegzéseiktől. Kísérlet — színészekkel Említettem, hogy az érzel­mi. hangulati mozzanatok különösen kritikus pillana­tokban, vagy olyankor, ami­kor az űrhajó pályájának egy-egy minőségileg ú.i sza­kaszára ér, hatással vannak az űrhajós munkaképessé­gére. Ilyenkor különösen fontos, hogy ismerjük mennyiben kedvezők ezek a hatások, illetve hogy — ellenkezőleg — nem szállft- ják-e le az űrhajós munka- képességét a kritikus szint alá. Az érzelmi reakciókat azonban nem könnyű mér­ni. A 13-as labor orvos­munkatársai elmondották, hogy a hangulati hatások kétféle megjelenési formát ölthetnek: külsőlegeseket, mint amilyen a sápadtság, a pirulás, a görcsösebb moz­dulat, és úgy-nevezett belső megjelenési formákat mint amilyen a vérnyomás, az érverés változása. E belső érzelmi mutatókat általában testhez rögzített, úgynevezett kontakt műsze­rekkel mérik ami nem mindig kényelmes, vagy megfelelő. Ráadásul ez a plusz megterhelés kihatliat az eredményre. Ezért kutat­tak a laboratóriumban az érzelmi reakciók további mutatói után. így került sor a hang, az űrhajós hangjá­nak megfigyelésére. A beszédhang objektív mutatóinak elemzése kide­rítette, hogy ez a módszer mentes a korábbi hátrá­nyok jó részétől. Ha tehát a beszédhang analízisét összekapcsolják az előbb említett elektrofiaiológiai adatok értékelésével, a két módszer egyesítésével meg­bízhatóbban mérhetik az űrhajóspilóta érzelmi álla­potát. A 13-as laborban érdekes kísérletet végeztek. Magne­tofonszalagra rögzítették az űrhajósok hangját a pálya különböző szakaszain. Minden szakaszon kiválasz­tották a leggyakrabban elő­forduló kifejezéseket úgy mint: „Itt Gyémánt. itt Gyémánt”, „Közérzetem ki­tűnő”, „Értettem”, stb, s összehasonlították, hogy az azonos szövegeknek a pálya különböző szakaszán hogyan változott a hangkép. így állapították meg — termé­szetesen hosszas számítások eredményeként —, hogy a hang az érzelmek tükre. Most már csak az volt a kérdés, hogy mennyire helytálló ez a megállapítás. Ellenőrzésképpen — szín­művészeket kértek fel. hogy éljék bele magukat különböző megadott helyze­tekbe, és aztán ezekben a helyzetekben a kutatók ás­tál megadott érzelmi álla­potnak (öröm, félelem) meg­felelően beszéljenek. A szí­nészek játékát az érver ' s tapintásával ellenőrizték. Az orvosok végül összehasonlí­tották azokat az adatokat, amelyeket az űrhajósok va­lódi érzelmi reakcióinak megfigyelésekor szereztek, a színészi átélés útján szerzett adatokkal. Az eredmény igazolta azt a megállapítá­sukat, hogy a hang — aa érzelmek tükre. Következik: Gyalogoltam a „Holdon”. Mihail ”[)---­Indonéziai helyzetkép Tiltakozó gyíi'ések a Szovjetunióban a „vörösgárdista“ bandák provokációi elten A

Next

/
Thumbnails
Contents