Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-01 / 27. szám

Akikről az emléktábla szól... Tovább javítani a munkaszervezést Beszélgetés JNemes Imrével, a megyei tanács vb. elnökhelyettesével 19-46 tavaszán Heiler Ml* hályt felhívták a Szikra nyomda szedőterméből az irodába, ahol egy ismeret­len férfi várta. — Maga az, Heller ér! — örvendezett talán túl szívé­lyesen is az idegen — Úgy örülök, hogy látom, tudja én voltam az, aki megmen­tette az életét. Ezután karonfogta, 5 «einte erőszakkal magával eipelte a Csokonai utca és a Népszínház utca sarkára, arra a helyre, ahol két év­vel ezelőtt öt golyótól elta­lálva a földre rogyott. Hel­ler Mihály nem tudhatta, M volt a megmentője, hi­szen az eset után négy nappal tért magához egy kórházi ágyon, a semmire *em emlékezett. Úgy kö­szöntötte tehát az idegent, mént az egy életmentőnek kijár, Rövid idő múlva azonban kiderült, hogy aa ismeretlen hazudott. Heller Mihályt ugyanis tanúnak Idéztette be a bíróságra, hogy mellett« valljon, mert súlyos háború* bűnök ter­helték. Meg is szökött, még a tárgyalás előtt, s mivel a színhelyre jól em­lékezhetett, nagyon valószí­nű, hogy egyike lehetett aaoknak, akik az öt golyót kilőtték. Az Igazi életmentő kilé­tét azóta i* homály fedi. Most. 1907 januárjában mi kértük Heller Mihály elvtársat, hogy tanúskodjék: mint egyike azoknak, ke­veseknek, akik az illegális Szabad Nép készítői közül életben maradtak. Amíg * Népszabadság székházától a Bezerédi ut­cai pincéhez vezető utat megtesszük, egy legendás hírű sajtótermék negyed­százados jubileumának em­lékeiről beszélgetünk, 1942 február 1-én jelent meg először az Illegális Szabad Nép. A titkos, változó rej­tekhelyeken készülő újság a fasizmus Igazi arcát. a háború népellenes jellegét leplezte le. Nem csoda, ha a hatalom ural pokoli düh­hel törtek rá, az ötödik szám megjelenése után le is leplezték a rejtekhelyei. A lap szerkesztőjét Rózsa Ferencet, készítőit, a nyom­dászokat és a terjesztőket kegyetlenül megkínozták, megölték. Közülük ma már senki sem él. 1944 decem­berében azonban ismét meg­jelent a Szabad Nép. a város különböző pontjain, a gyárakban fel-felbukkan- tak a titokban terjesztett példányok: a kommunista párt ismét hallatta szavát. Itt volt a nyomdánk — ebben a pincében — mutatja a Bezerédi utcai házat Heller Mihály. A ház falán emléktábla, a pincé­ben azonban ma egy szö­vetkezet dolgozik. Ahogy belépünk az ajtón, egy munkaruhás férfi érdeklődik jövetelünk céljáról. Tiszte­lettel enged ezután utat, s amíg nézelődünk, mögöt­tünk szájról szájra jár a hír, itt van valaki azok közül, akikről az emléktáb­la szói — Azon a helyen állt a nyomdagép, itt volt a sze­dőasztal — járja körül a termet Heller Mihály. A pinceajtót állandóan le­eresztett redőny védte, s csak akkor nyitottuk meg, ha rajta a megbeszélt je­let kopogták, A nyilasterror idején a legnagyobb óvatossággal tudtak csak dolgozni. Egy összekötőjüktől kapták a cikkeket, ő vitte el a kész újságokat Két szám készült el ebben a nyomdában. A harmadikat félig szedték csak ki, amikor egy reggel rájuk törték az ajtót. Hel­ler Mihály kiugrott az aj­tón, kézigránátot szoronga­tott kezében, ezért az ajtó előtt álló civilek ijedten félreugrottak. Jobbra sza­ladt, majd befordult a Cso­konai utcába, ahol csend­őrökkel találta magát szem. be — Csak arra gondoltam — emlékezik —■ nem fog­hatnak el. És futott, fu­tott. Az öt golyó közül egy a fejét érte. A nyomdában tartózkodó két társa közül Szegedi Pált megölték, de Rákosi Sándornak rendkívüli sze­rencsével sikerült megme­nekülnie. Mindezeket már a Nép- szabadság székház előcsar­nokában mondja el, ahol üveglapok alatt látható az a nyomdagép, amellyel a Be­zerédi utcai pincében dol­goztak. Egy pillanatra fény vil­lan a szemében. — Tudja, nem volt uta­sításunk rá, de mi mégis odanyomtattuk a lap aljá­ra. ,,Készült a kommunista párt nyomdájában.” B. B. Olyan kicsi ez a köz Tv- szavasváriban, a budi szé­lén, hogy tán neve sincsen. Szekér vagy gépkocsi nem is bír elmenni a keskeny sá­von, legfeljebb a gyalogos, és a házak is oly valósze­rűtlenül kicsinyek, mintha nem jutott volna elég hely e szűk területen a teleknek. Akit kerestem, boltba vagy kútra ment, s várnom kel­lett rá. Esett a hó, ráadá­sul — ritka eset — fogva- cogtató volt a hideg. Az utcán álltam, mikor a szomszédos ház udvaráról előkerült egy csöppnyi öreg­asszony, s látva a toporgá- somat, behívott a melegre, várjam meg ott, akit kere­sek. Mindezt olyan kedves­séggel tette, akár egy jóságos mesebeli anyóka. —Most gyújtok be — mu­tatott a tűzhelyre, — csak összevágja az uram a csut­kát. A konyhán látszott a dél­előtti rohanás, amit nem tu­dott levetkőzni a néni nagy­mama korára sem. Ö 65 éves, az ura hárommal több, azt hinné az ember, nyugodtan, lassacskán és ráérősen élnek. Lezártuk a harmadik öt­éves terv első evet- A ta- /náesi beruházások összege — tigyelempe a szociális, kommunális, egészségügyi, és mezőgazdasági agazaiot —. mintegy haromszázrnüUo forint volt. Mi valósud meg étből a tetemes összegből, hogyan gazdálkodtak az egyes vállalatuk, mertek az első év legfontosabb tapasz­talatai ? Ezekről beszélget­tünk Nemes Imre elvtárssal, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyette­sével. — Egyik leglényegesebb dolog, hogy befejeztük a földgázvezeték építésének el­ső ütemét. Ezzel megterem­tettük a lehetőséget a továb­bi bővítésnek, meiy nemcsak a lakosság, hanem az egves ipari üzemek szempontjából is jelentős lesz a későbbiek folyamán. Elkészült az egy­séges víz- és csatornarend­szer, további lakásokat kap­csolhatnak rá a kótaji vízre. Azonban ez is csak egy ál­lomásnak tekinthető, hiszen a vízmüvet is továbbfejlesz­tik. Ezt nemcsak a nagy­arányú lakásépítkezés indo­kolja, hanem az ide tele­pült, vagy Nyíregyházára te­lepítendő ipari üzemek is igénylik. A jó ivóvízellátás azonban nemcsak Nyíregy­házán volt gond. Megyénk számos községében kis és törpe vízművek kívánnak se­gíteni az ilyen problémákon. — Az utóbbi évben sok dicsérő szó hangzott el az építőipari dolgozókról. Külö­nösen a lakások építésénél tűntek ki munkájukkal. — Valóban így van. A leg­nagyobb lakásepítkezes uz Északi és Déli Alközpontok­ban folyt. A kivitelezők sza­kítottak a hagyományos épí­tési módokkal, megkedvelték a nagyblokkos építkezést. A kezdeti nehézségek után va­lóban szép eredmények szü­lettek. Szinte minden lakást határidőre, de inkább ha­táridő előtt átadtak a beru­házóknak. Ennek jelentősé­gét az érzi igazán, aki a ter­vezettnél hamarabb költöz­hetett az új lakásba. A la­kásépítkezésnél nemcsak tel­jesítésről, hanem már túl­teljesítésről is beszélhetünk. — Az elmúlt években nagy változáson ment keresztül megyénk egészségügyi háló­zata. Milyen újabb létesít­ménnyel gazdagodott 1966- ban? — Nagyarányú fejlesztés történt a vásárosnaményi és kisvárdai kórházaknál. Át­adtuk rendeltetésének az or­szág legmodernebb orvos­szállóját Nyíregyházán. Ugyancsak bővül a nyíregy­házi megyei kórház, sajnos azonban, itt az építők kissé Merő tévedés. Mennyi mun­ka akad télen is a ház körűi! Bemutatkoztunk, de nem mondtam, ki is lennék tu­lajdonképpen, s hogy be­szélgetésünket leírom, remé­lem, nem haragszik meg ér­te. Leültünk, vártunk, ő a csutkára, én a szomszédra. Először a kései tűzgyújtást magyarázta. — Nemrég jött haza az uram, mert akármilyen hideg van, ő mindig elmegy a bel­ső telepre, hiszen ott éjjeli­őr. Aztán meg kell várnom, míg reggel felvágja a csut­kát. Most is csak úgy tudok begyújtani, hogy itthon van. De jó lenne, ha sietne vele, mert fázom most is, ahogy fáztam egész életemben. Míg hallgattam a szavait, ezeket az utánozhatatlanul szelíd szavakat, volt időm megfigyelni. Nagy Lajosnén — így hívják — meglátszik a kora, talán túlságosan is. Fáradt lehet már a karja, de nem az értelme, mert az friss ma is. Érdeklődtem hova érdemes ilyen lelkiismerettel éjjeliőr- ségbe járni. — Hát a téeszbe, a Vasvári lemaradtak. Tiszaszentmái tonban, Ajakon és Wyirgyu- lajon készült orvosi renaeiő. Egyre nagyobb gondot for­dítunk az idős dolgozókra. Győrieteken elkészült a hat­vanszemélyes szociális ott­hon. Ugyanakkor a Sóstón hozzákezdtünk egy lényege­sen nagyobb, modernebb, minden igényt kielégítő szo­ciális otthon építéséhez. Eze­ken kívül építettünk és épí­tünk óvodákat, bölcsődékéi. újabb orvosi rendelőket is. <— Melyek voltak a legje­lentősebb kulturális beruhet zások? —- Elkészült Nyíregyházán a tanyai kollégium. A mo­zikedvelők régi gondján se­gít a már épülő hatszáz sze­mélyes filmszínház a Lenin téren. Ha nem lesz különö­sebb fennakadás, év végén már felavatjuk. Jól halad a tanárképző főiskola építé.e is. A kivitelezőknek sikerült időben téliesíteni. így a ke­mény hideg ellenére is to­vább dolgozhatnak elsősor­ban a szakipari munkáknái. Átadtuk rendeltetésének a baktalórántházi szakmun­kásképző iskolát. Tiszalökön négytantermes általános is­kola épült. Az iskolaépitésí programot 19G7-ben tovább folytatjuk. Újabb 22 általá­nos iskolai tantermet épí­tünk megyénk különböző községeiben. — Melyek lesznek az öt­éves terv második évének legnagyobb megyei beruhá­zásai? — Javában folyik a Nyír egyházi Gumigyár bővítésé, melynek befejezése 1968-ra várható. Több száz milliós termelési értéket tud pro­A Tiszalök és Vidéke Körzeti Földművesszövet, kezeihez három tagszövei- kezet — a tiszalöki, tisza- dadai és a tiszaesztári — tartozik. A párt IX. és a SZOVOSZ VI kongresszu­sának tiszteletére kezdemé­nyezett munkaverseny szép sikereket eredményezett a mozgalomban. A jövedel­mezőség és a meleg szerinti nyereség alapján 2 és fél milliós eredményt értünk el 600 ezer forinttal többet mint 1965-ben. így a dol­gozók részére 266 ezer fo. rintot tudunk kifizetni nye­reségrészesedésként. Tag­ságunk részére vásárlási ka- matvisszatéi-ítés eimén 178 ezer forintot fizetünk visz- sza. Most a tagtanácskozáso. kon értékelik a mozgalom eredményeit, feladatait, ké. Pálba. Nem mindig volt az én uram éjjeliőr, még két éve is kanászkodott a külső telepen. De már az is sok volt neki. Látta ezt az elnök is, a Mihály. (Tetszik ismer­ni? Aranyos jó ember. A Nagyiványi Mihály.) Mondta az uramnak, hogy messze van a külső telep, mit szeretne helyette csinálni? Ami hát könnyebb lenne. Az uram meg, ugye dolgozni csak akart, merthát anélkül nem ember az ember. Azt felelte, hogy ha lehetne, éjjeliőr len­ne a belső telepen. Azóta odajár. — Mi a pletyka, hogy fi­zetnek az idén? — Nem tudjuk azt, dehogy tudjuk. Az titok. Csak ha a gyűlés is meglesz. De eddig nem volt panaszunk rá, biz­tosan nem lesz most sem. Kis kitérő, a lányáról be­szél, aki minden egyes na­pon meglátogatja. Mégis fúr a kíváncsiság, honnan az a szeretet, amelyet a hangján érzek, ha a közösről beszélt. Megkérdem hát, hogyan él­tek régen? Válaszol is nyom­ban. — Földünk volt, hat köb­lös. Dolgoztunk bele egész dukálni, ugyanakkor növe­kedhet az állandóan foglal­koztatott rnunkáslé'.szam. Itt említeném meg a Tiszavas- vári Alkaloida Vegyészen Gyár bővítései is. Ma már villamos mozdonyok közle­kedhetnek Budape.-.t es Nyír­egyháza között. A villamo­sítási program kereteben ciupla vágányt építünk ,.s vil­lamosítunk Záhonyig, ugyan­csak bővül a Nyírbátori Vat- iömegcikkipari Vállalat es a Nyíregyházi VAGÉP. Termé­szetesen sokat fordítunk kommunális, egészségügyi, kulturális és mezőgazdásági létesítményekre is. — Milyen tapasztalatok vonhatók le az első év ered­ményeiből? A korábbi évekhez viszo­nyítva sokat javult az elő­készítő munka. A kivitele­zőknek hamarabb állt ren­delkezésére a munkaterület, időben megkaphatták a ki­viteli terveket. Tehát a start jó volt. később azonban — főleg az építőanyagéi iá tat­ban bekövetkezett nehézsé­gek miatt — visszaesés i;ö-_ vetkezett. Igaz. ezt nem le­hetett mindenhol erezni, mert például a lakásépítés ennek ellenére jól haladt, ugyanakkor lemaradtál: a megyei kórház bővítésénél. A tapasztalatok alapján ro- vább kell javítani a mun­kaszervezést. és jobb együtt­működést kell kialakítani a munkában érdekelt szervek között. Ha ez megtörténik, egy év múlva még kedve­zőbb eredményekről számol­hatunk be — mondta befe­jezésül Nemes Imre elvtárs. Bogár Férni« szülünk a SZÖVOSZ VI. kongresszusára. Eddig r 53-ból 43 tagtanácskozh. történt meg, melyeken több mint 2 ezren vettek részt és 261-en mondtak véie- ményt. értékelték a mun­kát. Sok értékes javaslat hangzott el. A tiszaeszlá- riak azt kérték, hogy 0 33- as számú vegyes iparcikk boltunkat szakosítsuk, mi­vel gazdasági felszerelése­ket. vödröt, láncot, de ezek mei’ett rádiót, tv-t. tűzhe­lyet nem lehet kapni. Ezekért Tiszáinkra vagv Nyfregyházára kell beutaz- niok. Tiszadndán a rézcső­re telep létrehozását kér­ték. Javasolták Patyolat-fel­vevőhely biztosítását, U) Balogh János szövetkezetpolitikai előadó évben. De mire a földadót, a házadót, meg ezt, meg azt kifizettük, alig maradt vala­mi. Tessék elhinni, annyink nem maradt, hogy egy ru­hát magunkra akasszunk. Az uramnak olyan rongyos volt a nadrágja, hogy egész éle­tében mindig kilátszott be­lőle a térde. Kínlódás volt az csupán. Most is egyszerű­en élünk, nem mondom, de nem kínlódunk. Bejön a férje, ölében ösz­szedarabolt kukoricaszárral. Nagy néni sebesen rakosgat­ja a tűzhelybe, gyufa után néz.. Az ember erős ciga­rettát vesz elő, rágyújt. Pu- fajka van rajta, s bőgj- még melegebb legyen, bekecset vett föléje. Mikor megtudja miről beszélünk, így szól: ' — Úgy gondolom, most utólag már, a szegény em­bernek jót tett, hogy meg­csinálták ezt a tsz-t. Csak eljárt az idő felettünk is. Kapom a nyugdíjat, s hal­lom, most föl is emelik, meg dolgozok is, ami könnyűt még bírok. Csak azt nem tu­dom, mi lett volna velünk, ha megmarad a föld. Nem bírnám én már megművelni Megjött, akit kerestem, vé geszakadt ennek a véletter beszélgetésnek. De talán nerr is kellett több. Benne voV ebbe Nagy Lajosék élete tel jesen. Kun Isivé* Véletlen beszélgetés A SZÖVOS7-kongres$zus előtt Heller Mihály a Bezercdi utcai ház előtt. Emléktábla jelöli a nyom­da helyét.

Next

/
Thumbnails
Contents