Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-24 / 47. szám

Kádár János elvtárs választási beszédének visszhangja Kádár János szerdán el­hangzott választási beszéde^ élénk visszhangot keltett a nemzetközi sajtóban. A hír- ügynökségek elsősorban a német kérdésre és az euró­pai biztonságra vonatkozó megállapításokat emelik ki. A TASZSZ főként a be­széd külpolitikai részeit is­merteti. Külön foglalkozik a magyar—szovjet barátság­gal kapcsolatos kijelenté­sekkel, majd rámutat, hogy Kádár János határozottan elítélte az amerikaiak viet­nami agresszióját, és a ma­gyar nép támogatásáról biz­tosította a harcoló Vietna­mot. A szovjet hírügynökség ismerteti a Mao Ce-tung-fé- le csoport politikáját elítélő kijelentéseket. A TASZSZ továbbá kie­meli azt is, hogy Kádár Já­nos nagyra értékeli a Szov­jetuniónak és más szocialis­ta országoknak az európa: helyzet javítására irányuló erőfeszítéseit. A Neues Deutschland, az NSZEP központi lapja szó- ról-szóra idézi Kádár János megállapításait azokról a feltételekről, amelyek telje­sítése lehetővé tenné, hogy Bonn valóban jó kapcsola­tokat szeretne teremteni az aurópai szocialista országok­kal. Az Associated Press ame­rikai távirati iroda cuda- pesti tudósítója a beszédből első helyen azt a részt emlí­ti, amelyben az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkain az európai bizton­ság kérdéseit taglalta. Az Agence France Presse francia hírügynökség a beszédből azt ragadja ki, hogy Bonnak sza­kítania kell a revan- sizmussal, el kell is­mernie a jelenlegi határo­kat és az NDK létét, s fel kell adnia a németek egye­düli képviseletére támasz­tott igényét, ha valóban nor- malizálni akarja kapcsola­tait az európai szocialista országokkal. (Folytatás az 1. oldalról.) gatót bocsátanak ki éven­ként, mint 1937—38-ban az összes főiskolai hallgatók száma volt. E téren olyan fejlett kapitalista országo­kat előztünk meg, mint Anglia, Franciaország, Olaszország. Egyetemein­ken, főiskoláinkon a szár­mazási kategóriák eltörlé­Kedves elvtársak! Szabolcs-Szalmár megye fejlődésénél hadd említsem csak a legfontosabb számo­kat : több mint hatmilliárd forintot ruháztunk be a megyében és ezeknek csak­nem 80 százaléka a termelő ágazatok fejlesztéséibe irá­nyult. Közel hatezer új ipa­ri munkahely létesült, az évi termelés növekedésének mértéke 14 százalék volt. A mezőgazdasági jellegű beruházásokra fordított ösz- szeg megközelíti a 3 milliárd forintot. Mág nem kielégítő, de jelentősen fejlődött a termelőszövetkezeti tagok­nak a közösből származó jövedelme. 1961-ben ez 6100 forint volt, 1966-ban várha­tóan 11 ezer forint fölé fog emelkedni. 26 ezer hold föl­dön új gyümölcsöst telepí­tettek a nagyüzemek, jelen­tősen fejlődött az öntözött terület. Több mint 13 ezer lakás épült emelkedett a körzeti orvosok, a kórházi ágyak száma, az általános iskolai tantermek 247-el gyarapodtak. Középiskolái­nak száma 16-ról 25-re emelkedett, elkezdődött a tanárképző főiskola építése Nyíregyházán. A városban az egységes vízmű mér mű­ködik, a csatornázás is befe­jezést nyert, a gáz bevezeté­se folyamatban van. A sza­bolcsiak nagy számban vá­sárolnak háztartási gépet, motorkerékpárt, televíziót, gépkocsit. Mindezek nem azt jelen­tik, hogy az életkörülmé­nyek már mindenütt rózsá­sak, és a szocialista építő­munka problémamentes. El­lenkezőleg, a kapitalizmus terhes örökségének felszá­molásához sem az ország­ban, de különösen Szabolcs- Szatmár megyében és Nyír­egyházán nem elegendő két A feladatokról szólva fog­lalkozott a nagygyűlés elő­adója a gazdaságirányítási rendszer reformjával kap­csolatos kérdésekkel. Meg­állapította: — A gazdasági munka ha­tékonyságának növelése cél­jából dolgoztuk ki a gazda­ságirányítás rendszerének reformját. A reform legfőbb célja, hogy az ország ren­delkezésére álló erőkkel jobban gazdálkodjunk, tö­kéletesítsük a szocialista tervgazdálkodást, erősítsük szocialista rendszerünket, gyorsítsuk meg a szocialis­ta társadalom teljes felépí­tését, fejlesszük tovább a szocialista tulajdonviszo­nyokat, a termelő erőket. Elképzeléseink szerint nö­vekedni fog vállalataink ön­állósága. Ezzel együtt meg­javul tevékenységük, s or­szágunk gazdasága az eddi­ginél jobban helytáll majd a nemzetközi munkamegosz­tásban. A reform révén el akarjuk érni, hogy emel­kedjen az életszínvonal, a Tisztelt nagygyűlés! Harmadik ötéves tervünk az ország gazdasági fel­emelkedései es további fel­lendülését irányozza elő Ez azt jelenti, hogy a ter­melés növekedésével a fog­lalkoztatottság is nőni fog az egész országban, a tervek szerint mintegy 120 ezerrel. Az életszínvonal előirány­zatairól már korábban szól­tam. Természetesen a gaz­se után, vagy annak elle­nére is tovább növekedett a munkás—paraszt szárma­zású fiatalok aránya. Soha annyi könyvet nem adtak ki, és nem olvas talc Ma­gyarországon. mint az el­múlt esztendőkben, A köl­csönzött könyvek száma 30 millióról csaknem 50 mil­lióra növekedett, a könyv­tárak olvasóinak száma több mint kétmillió. vagy három ötéves terv. Mégis helyesen fogalmazta meg a konzervgyári jelölő­gyűlésen helyzetünket egy párton kívüli munkásember, aki azt mondta: azért tud­ja támogatni a párt politi­káját, mert egyenletes fej­lődést biztosít, s megterem­tette a békés alkotómunka feltételeit Ezt a célt szolgálja har­madik ötéves tervünk is. Mi ennek a tervnek a lényege? Az, hogy az ország erőfor­rásait tovább gyarapítsuk, emeljük a nemzeti jövedel­met azért, hogy rendszeresen tovább növekedjék a lakos­ság fogyasztása, javuljanak életkörülményei, kulturális és szociális ellátottsága. Nemzeti jövedelmünk 1970- ig mintegy 19—21 százalék­kal, a bérből és a fizetésből élők reáljövedelme 14—16 százalékkal, a parasztság re- álíogyasztása pedig 18 szá­zalékkal emelkedik. A har­madik ötéves terv fontos vonása, a munka hatékony­ságának növelése. A terme­lés emelkedésének mintegy 80 százalékát a termelé­kenység emelkedésével kí­vánjuk biztosítani. Beruhá­zásokra mintegy 250—260 milliárd forintot fordítunk. Biszku Béla elvtárs ezután népgazdaságunk 1966-ban elért eredményeit Ismertetve rámutatott: — Az ipari termelés a tervezettnél gyorsabban emelkedett, mintegy 6—6,5 százalékkal haladta meg az 1965 évit. Az egész mező- gazdasági termelés 5—6 szá­zalékkal volt magasabb, a korábbinál. A kenyér- és takarmánygabona hozama, a burgonya és zöldségfélék terméseredménye is megha­ladta a tervezettet. Sikerült saját erőből fedezni az or­szág kenyérgabonaszük­ségletét. szocialista bérezés elve ha­tékonyabban érvényesüljön. Azt akarjuk, hogy aki a tár­sadalom számára többet, és jobbat nyújt, az a megter­melt javakból is többet kap­jon. Ez nemcsak az egyé­nekre, a munkásokra, a pa­rasztokra, hanem a terme­lési egységekre, vagyis a vállalatokra és a szövetke­zetekre is értendő. A gyakorlatban mindez természetesen nem ilyen egyszerű. Nem véletlen, hogy az országban mindenütt szóba kerülnek a gazdaság­irányítási rendszer reform­járól, annak kilátásairól, várható eredményeiről, s a gondokról kialakult elkép­zelések. Gondot okoz az em­bereknek, hogy az új gazda­ságirányítási rendszer nem érinti-e életviszonyaink sta­bilitását. Felvetődnek olyan kérdések is, hogy a reform­nak nem lesznek-e munka- nélküliséget előidéző követ­kezményei. Világos választ ad ezekre a kérdésekre a harmadik ötéves terv. üaságirányítás reformjának az az egyik fő célja, hogy az össztársadalmi érdekeknek megfelelően a munkásembe­rek erejével is az eddiginél jobban gazdálkodjunk. Je­lenleg az a furcsa helyzet van, hogy egyes ágazatok­ban krónikus munkaerő- hiány mutatkozik, más ága­zatokban pedig feleslegesen foglalkoztatnak embereket. A mezőgazdaság, a építő­ipar, a textilipar, a kohá­szat, a vasipar bizonyos szakterületein munkáshi­ánnyal küzdenek, ugyanak­kor vannak olyan üzemek, ahol feleslegesen tartanak munkaerőt, sok helyen ma­gas az adminisztratív lét­szám. Ezen változtatni kell. Biszku Béla elvtárs szóit az energiahordozók átala­kításával kapcsolatos prob­lémákról, s Itt említette meg a szénbányászat hely­zetét, amelyet a harmadik ötéves tervben bizonyos munkaerőátcsoportosítás jel­lemez. Ezzel kapcsolatban a párt és a kormány intéz­kedéseit így foglalta össze: — Rendszerünk szocialis­ta s annak megfelelően old­ja meg a gondokat. Feltehe­tően ilyen jellegű munkaerő átcsoportosítás más ipar­ágakban nem lesz. A politi­kai munka feladata, hogy őszintén megmondjuk: aki jól végzi munkáját — s ilyen a dolgozók túlnyomó többsége, — annak nincs tar- tanivalója a gazdaságirányí­tási rendszer effajta követ­kezményeitől. Aki viszont tessék-lássék módra imitál­ja a munkát — mert sajnos ilyen még van —, azt a re­form arra fogja serkenteni, hogy szedje össze magát és dolgozzon becsületesen Előre megmondhatjuk, hogy az új mechanizmus beveze­tésének kezdetén a munka­erő mozgása nem lesz nagy­mértékű, de később, a gaz­dasági szükségességnek meg­felelően ez változik és mint­egy 2—3 esztendőn belül az aránytalanságok kiegyenlí­tődnek. Az állami és társadalmi szerveknek fel kell készül­niük arra, hogy ahol mun­kaerőátcsoportosításra lesz szükség, a szocialista rend­szerhez méltó módon az össztársadalmi s az egyéni érdek figyelembe vételével rendezzék azokat. Szaboles-Szatmár ötéves fejlesztési célkitűzései Biszku elvtárs Szabolcs- Szatmár megye ötéves fej­lesztési célkitűzéseiről is szólt: — Ami a megye fejlesz­tési célkitűzéseit illeti erről, mint ismeretes a Politikai Bizottság átfogó határozatot hozott. A határozatban a legfontosabb, hogy a megyét tovább iparosítsuk, munka- alkalmakat teremtsünk és megerősítsük a gyenge ter­melőszövetkezeteket Ezután ismertette az ipa­rosítással kapcsolatos ter­veket, elképzeléseket, amely­nek során új üzemeket kap megyénk és sor kerül a meglévő üzemek bővítésére, rekonstrukciójára is. Beszélt arról, hogy a közelmúltban a megye vezetői és a főha­tóságok közötti tárgyalások nyomán újabb munkaalkal­mak megteremtésére kerül sor. Ebben jelentős szerepet kapnak a kisipari szövetke­zetek, amelyek 1970-ig több mint hatezer újonnan léte­sített munkahelyen enyhítik a szabolcsi foglalkoztatási gondokat. Biszku Béla elvtárs ezután így folytatta: — A Politikai Bizottság határozata is rámutat, hogy Szabolcs-Szatmár megye az iparosítás fokozása után is mezőgazdasági jellegű me­gye marad. A határozat sze­rint legfontosabb a gyenge termelőszövetkezetek meg­erősítése. Ennek legfőbb módja a kedvezőtlen termé­szeti adottságú járásokban a talajjavítás, az üzemi és te­rületi vízrendezés, a műtrá­gyafelhasználás, a gépesítés fokozása, s még számos té­nyező amellyel korszerűbbé válik a szabolcsi mezőgazda­ság. Párt és tanácsi szer­veink erőfeszítéseiket a gyenge termelőszövetkezetek — úgymondván, a mos­toha adottságú járások — fejlesztésére kell, hogy for­dítsák a jövőben. Meg kell szüntetni a szubjektív oko­kat is, mint például a gyen­ge vezetés, a helytelen üze­mi szervezés és az anyagi érdekeltség nem elég körül­tekintő alkalmazása. A hitelrendezések során országosan legnagyobb ösz- szeget, csaknem egymilliárd forint hitelt engedtek el a megye szövetkezeteinek. A fennmaradt esedékes tör­lesztés, valamint a fejlesz­tésre előirányzott befizeté­sek mellett a szövetkezetek egy részében azonban még az idén sem biztosított a pénzügyi egyensúly. Bizo­nyos területeken ezért a szemléleten is változtatni kell. Az állami támogatás rendszerét a gyenge terme­lőszövetkezetekben is a ter­melés jobb feltételeinek biz­tosítására, az árutermelés ösztönzésére kell fordítani. Ki kell dolgozni a rossz termőhelyi adottságokkal, a legmostohább természeti vi­szonyokkal rendelkező bak- talórántházi, nyírbátori, vá- sárosnaményi és fehérgyar­mati járásokra a termelés- fejlesztési javaslatokat, s a támogatási rendszer át­alakítását. A baktalóránthá- zi járásban bevezetett kí­sérleti módszert gondosan elemezve a későbbiekben a többi érintett járásban is célszerű kiterjeszteni. Biszku Béla elvtárs meg­állapította: az állami támo­gatás célja a növekvő nép- gazdasági igények kielégíté­se érdekében az árutermelés és áruértékesítés fokozása, hogy mielőbb korszerű, sok árut termelő mezőgazdasági nagyüzemekké fejlődjenek a még gyengén dolgozó szö­vetkezetek is. A nagygyűlés előadója is­mertette a kormány legutób­bi intézkedéseit, amellyel — a nyugdíj, társadalombizto­sítás, az anyasági segély stb. révén — a parasztság jövedelme eléri a munká­sok, a bérből és fizetésből élők színvonalát, majd így folytatta: — Néhány hét múlva ösz- szeül a termelőszövetkezetek kongresszusa, amelyen meg­választják az Országos Ter­melőszövetkezeti Tanácsot és állást foglalnak a területi termelőszövetkezeti szövetsé­gek létrehozásában. Ezek a szövetkezetek bizonyos ér­dekvédelmi feladatait lát­nák el. A termelőszövetkeze­Fejlődésünk érdekében harcot kell folytatnunk a közélet tisztaságáért — foly­tatta Biszku Béla elvtárs. — Bátor és erőteljes küz­delemre van szükség ahhoz, hogy ne legyenek olyan em­berek, akik a közösség ro­vására jutnak a közösség által megszerzett javakhoz úgy, hogy azokért nem dol­goztak meg. Figyelmesen és megértőén kell bánni azok­kal az emberekkel, akiknek gondjaik vannak, azok meg­oldásáért hozzánk fordulnak és bár a kérésük jogos, anyagi eszközök hiányában még nem teljesíthető. Ami­kor nemet kell mondani, azt is meg kell tenni, de azt nem lehet megengedni, hogy akiket az állam azért fizet, a nép azért választ, hogy az ügyeket jól intézze, külön­böző funkciókban durvák, gorombák legyenek az em­berekkel. Ez nem nagy tár­sadalmi kérdés, de az embe­rek igénylik, hogy ember­séggel találkozzanak azok­nál, akik végeredményben éppen az ő ügyeikért van­nak. Sokszor hangzik el ná­lunk bizonyos kérdésekben, hogy az kis gond, vagy nagy gond. Az emberek minden gondja legyen szá­munkra a legnagyobb, mert megoldását várják és őszinte, tek összességét érintő, alap­vető gazdaságpolitikai kér­désekben és jogszabályok­ban egyeztetik az állami szervekkel a termelőszövet­kezetek álláspontját. Központi Bizottságunk né­hány napja foglalkozott a termelőszövetkezeti kong­resszus irányelveivel, amely összegezi, az elmúlt évek tapasztalatait, megfelelő ta­nácskozási alapot nyújt a kongresszus előkészítéséhez és tárgyalásához. Ez alka­lommal is hangsúlyoztuk, hogy a termelőszövetkeze­tekkel kapcsolatos politi­kánkat a jövőben is az elmúlt években kialakult, egyenletes fejlődést biztosító irányban fogjuk folytatni. A Központi Bizottság tit­kára beszélt a termelőszö­vetkezeti jogszabályok ki­dolgozásáról, amelyek meg­felelnek az egyéni és ter­melőszövetkezeti érdekek­nek, erősítik a szocialista tu­lajdont és biztosítják a szö­vetkezetek kiegyensúlyozott gazdálkodását, majd rátért a következő esztendők fő megyei feladatainak össze­foglalására: — Az iparosítás fokozása a gyenge tsz-ek megerősíté­se, a foglalkoztatottság nö­velése, a megye termelő erőinek a dolgozók élet­viszonyainak további javítá­sa és fejlesztése megfele! belpolitikai célkitűzéseink­nek, a megye dolgozói érde­keinek. Előre látható, hogy az életviszonyok javulni fognak, de az ötéves terv végén még lesznek eltérések az emberek élet- és munka- körülményei, s a lakásvi­szonyok között is. Biztosak vagyunk abban, hogy a párt politikája — amelyet a Ha­zafias Népfront programja is magában foglal — bizto­sítja az ország fejlődését, a megye fehér foltjainak fel­számolását, az életkörülmé­nyek közötti különbségek megszüntetését. becsületes, emberséges vá­laszt kérnek. Tisztelt nagygyűlés! Rendszerünk politikai alapja: a munkás—paraszt szövetség a munkásosztály vezető szerepének erősítése, a nemzeti összefogás. Több választói jelölőgyűlésen fel­bukkant egyesek részéről, — bár nagyon kevesen van­nak már ilyenek —, hogy jó lenne a több pártrend­szer. Ezzel kapcsolatosan emlékeznünk kell a múlt rendszerre, s ismernünk kell, hogy a kapitalista or­szágokban ahol ugyan két vagy több párt van, milyen lehetőségük van a választók­nak több politika közöt: választani. Az Amerikai Egyesült Államokban hol a demokrata párt, hol a köz- társasági párt kerül hata­lomra, de mind a kettő ugyanannak az osztálynak, a kizsákmányolóknak az ér­dekeit szolgálja. A Horthy rendszerben Magyarországor több párt volt. De vajon melyik képviselte a dolgozók, a tömegek akaratát, érde­keit? A mi politikánk ame­lyet a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Hazafias Népfront képvisel egyedül szolgálja a dolgozó nép ér­dekeit, s erre a politikára szavazni, ez az egyedüli iga­zi demokratikus, szocialista választás. Külpolitikai kérdésekről szólva Biszku Béla elvtárs a többi között ezt mondot­ta: Mi is segít;ük Vietnamot — Külpolitikánk céljai világosak. E politika iegfon- tosabb elemei: a szocialista világrendszer erősítése, harc az Imperializmus és annak fő ereje az amerikai impe­rializmus ellen, a hősiesen harcoló testvéri vietnami nép megsegítése, a félgyar­mati sorból felszabadult or­szágok támogatása, az euró­pai biztonság megteremtése, a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítása. Mindez közvetlen érdeke a Magyar Népköztársaságnak is, ez biztosítja alkotó mun­kánk előfeltételeit. A vietnami helyzet is­mert, az amerikai imperia­lizmus tovább folytatja nep- írót háborúját. Az egesz világ közvéleménye felhábo­rodása kíséri ezt az agresz- sziót, amely nem veszi fi­gyelembe a VDK-nak az utóbbi időben történt bé­kekezdeményezését sent Meggyőződésünk, hogy — bár a Kínai Népköztársaság vezetőinek egységbontó tö­rekvései gátolják a szocia­lista országok közös és hat­hatósabb fellépését Vietnam védelmében — a vietnami nép akaratát nem lehet megtörni. A Szovjetunióval és a szocialista országokkal együtt tovább segítjük har­cukban a vietnamiakat, egészen a győzelem kivívá­sáig. Az európai béke és biz­tonsággal kapcsolatosan így szólt a Központi Bizottság titkára: — Értékelésünk szerint a Varsói Szerződés tagálla­mainak bukaresti értekezle­te óta kedvezőbbek a felté­telek az európai béke és biztonság megteremtésére. A mi álláspontunk ezzel kap­csolatban, hogy támogatjuk az európai testvérpártok en­nek érdekében összeülő ta­nácskozását. Demonstrálni akarjuk ezzel az európai munkásosztály érdekeit, azt akarjuk, hogy mind kedve­zőbbek legyenek ezen a földrészen is a béke kilátá­sai. A mi politikánk: meg kell akadályozni a Német Demokratikus Köztársaság politikai elszigetelésére irá­nyuló jelenlegi nyugati tö­rekvéseket. Tisztelt nagygyűlés! A Magyar Népköztársaság súlyát a nemzetközi küzdő­téren most is és méginkább a jövőben belső társadalmi rendünk szilárdsága, orszá­gunk gazdasági, katonai és politikai ereje a szocialista országokhoz fűződő szoros testvéri szövetségünk adja meg. Dolgozzunk becsülete­sen e politika valóra váltá­sáért, szavazzunk erre a po­litikára március 19-én. Al­kotó munkánkkal folytassuk a szocializmus teljes felépí­tésének nagyszerű és fel­emelő nemzeti programját. Biszku Béla elvtárs nagy tetszéssel fogadott beszéde után Nyíregyháza először szavazó fiataljainak képvise­lői köszöntötték városunk or« szággyűlési képviselőjelölt­jét, majd Koncz Károly, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára zárta be a választási nagygyűlést Cél: a lejlett szocialista társadalom további építése A reform erősiti a szocialista tervgazdálkodást Mintegy 120000-rei nő az országos foglalkoztatottság Figyelmet és megértést az emberek gondjai iránt

Next

/
Thumbnails
Contents