Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-19 / 43. szám

Me ff »mű!elett a részidős terv

1 Déli Alközpont további rendezése

Száz kérdőív ezer közül

Hogyan gondolkozik a megye tnunkásíijúsága?

Ül kiegyenesítik a Debreceni utcát Itt nem lehetnek üzemek j§Í Arany János utca a kórházig

A napokban az ÉM. Városépítési Tervező Vállalat megküldte a Nyíregyházi Városi Tanácsnak a Déli Alközpont részletes rendezési tervét. A terv meghatározza, hogyan épül ki a jövőben ez a városrész. Ide tartozik az Iskola utcától délre eső terület, egészen a vásárosnaményi vasútvonalig, a Kossuth Szak- középiskolától és a Rózsa utcától nyugatra a Benczúr térig, a Jósa András, illetve a Szarvas utcáiig terjedő városrész.

Parkok, háromszor annyi lakás

A terv elkészítését alapos fölmérés előzte meg. A szakemberek megállapították, hogy e városrészben a házak többsége földszintes, elavult, felújításra vagy tatarozásra szoruló, csupán a házak ötödrésze nevezhető jó állagúnak. Jelenleg 6786 ember él itt 804 épületben. Az alközpont teljes kiépítéséig 1373 régi és korszerűtlen lakást bontanak le. Helyükbe csaknem a háromszorosát, összesen 3200 lakást építenek föl, a terület népsűrűsége tehát ■— az előzetes becslések szerint — a jelenleginek kétszeresére növekszik.

A terv szerint ßt terület jelentékeny részén zöldsávokat, parkokat, pihenőket és játszótereket létesítenek, bizonyos tehát, hogy a jelenleginél lényegesen egészségesebbé válik a környezet. Ezt szolgálja az az elképzelés is, hogy az itt lévő kisebb ipari üzemeket — az almatárolót persze nem ide számítva, — megszüntetik.

Üzlethálózat, körzeti orvosi rendelők

A lakótelep építése során az iskolát 20 új tanteremmel, az óvodákat 325, a bölcsődéket 260 új hellyel bővítik. Ném feledkeznek meg a kereskedelemről sem: egy nagy áruház mellett kétezernégyzetméter alapterületű üzlet- hálózatot építenek ki. Kap az Alközpont körzeti rendelőt négy orvos részére, gyógyszertárat, postát, könyvtárat és egy vendéglátó kombinátot, étteremmel, presszóval és büfével.

A területet teljes egészében közművesítik, a villany, a víz- és csatornamű mellett olyan gázhálózatot építenek ki, amely a fűtést is szolgálja majd.

A terv a már fölépült, vagy a még épülőfélben lévő lakótelep folytatása. Talán a legnagyobb változást az utcák jelenlegi vonalának átrendezése jelenti majd. Hogy milyenek lesznek az új utcák?

Az Arany János utcát az eddigi vonalában folytatják, s így jut majd ki a kórházhoz. A Szarvas utcai, két nyugati sarkot összefüggően építik be, sávházakkal. Innen a Debreceni utcáig az északi oldalon szintén összefüggő házsor épül. Ezzel szembe áruház kerül, egy hatszáz- személyes mozi, a vendéglátó kombinát, a sarokra pedig egy kilencemeletes, százötven ágyas szálloda.

A Szarvas utca is a jelenlegi nyomvonalon halad, az Arany János utcától az SZTK-ig, illetve a keleti oldalon a Kereszt utcáig sávházakkal. Az SZTK mellé épül a megyei tbc gondozó. Az Arany János utcától délre összefüggő házsor kerül, a nyugati oldalra pedig 4 kilencemeletes toronyház.

A Debreceni utcát éri a legnagyobb változás. A jelenleg még fordított „S” alakú utat kiegyenesítik, kiszélesítik, és középen zöld sávot helyeznek el. A Hatzel térig összefüggő házsor, onnan a keleti oldalra az Eötvös utcáig 5 kilencemeletes toronyház kerül. Az utca — amely

a 4. számú főútvonal is egyben, — a továbbiakban elkerüli a város központját.

A Kereszt utcát megnyitják a Benczúr térig. Déli oldalára üzlet- és szolgáltató- házak, óvoda meg bölcsőde kerül. A Felszabadulás útja felőli sarokra tömegszervezeti székházat, és irodaházat építenek.

Garázs 700 kocsi részére

A Hatzel tér mellé épül a legnagyobb garázs, hétszáz gépkocsi részére. A tervezők a tömbbelsőkben azonban több, 300—600 helyes garázst helyeztek el, lakásonként számítva a helyszükségletet.

A terv szerint a területen több utca megszűnik, így a Virág, a Kígyó, a Tompa Mihály, a Katona, a Csipke utca. A Szarvas és a Debreceni utcák között járművel nem lehet majd közlekedni, a bölcsődék, óvodák megközelítésére csupán járdákat létesítenek.

Ez nagy vonalakban a terv, nem említve a később fontos szerepet kapó Kisteleki, Rózsa, Móricz Zsigmond utcákat. De így is érezhető, hogy a falusias városrész helyén korszerű városnegyed épül. Hogy az egyes létesítmények építését mikor kezdik meg, azt ma még nem lehet pontosan meghatározni. Az építkezés üteme döntően a népgazdaság teherbíró képességétől függ.

(K. I.)

A KISZ megyei bizottsa- ,ga fölmérést készít, amelynek az a célja, hogy megállapítsa, hogyan él megyénk nagyobb ipari létesítményeiben a munkásif- iúság A fölmérés egyik eszköze, az a több mint ezer kérdőív, amelyet szétosztottak a fiatalok között. Név és kötelezettség nélkül válaszolhattak a föltett 33 kérdésre. Voltak, akik a fölmérés előtt attól féltek, komolytalanok lesznek a válaszok. Találomra megnéztünk mintegy százat, a konzervgyári, a gumigyári és a záhonyi fűtőház fiataljai által visszaküldött kérdőívekből, s kiválasztottunk három kérdést, amelyekre — úgy gondoltuk — fontos a válasz.

Munkáséi műszaki fiatal

Az első az a kérdés volt, hogy milyen az együttműködés a munkás és a műszaki fiatalok között, van-e ellentét, s ha van, miben jelentkezik?

A válaszok felében azt írják, hogy jó az együttműködés (aláhúzták), néhá- nyan meg is indokolták. Ilyen volt a gumigyárban, meg a konzervgyárban is, hogy megbeszélik a termelésben felvetődött nehézségeket, tanácsokat kérnek a műszakiaktól...

Egyetlen helyen (egy eperjeskej oktató tiszt kérdőívén) olvashattuk ezt: „Nálunk ilyen megosztás nincs.” Meglepő volt, hogy egy szintén eperjeskei technikus így írt: „Rossz az együttműködés, mert az intelligenciabeli különbség nem teszi lehetővé az egyenrangúságot.”

Ugyaninnen jött az a kérdőív is, amelyiken aláhúzták a s utána

írták: .........! (Nyolc ponttal és felkiáltó jellel.) A munkatársak sorsa iránt érzett aggodalmat fejezi ki egy záhonyi motorszerelő frappáns mondata: „Nálunk a segédmunkás teát hoz és befűt a kályhákba.”

Akadt a konzervgyárban is géplakatos, aki így írt: „Beképzeltek az iskolázottságukra.” Több gumigyári esztergályos fogalmaz hasonlóan: „Nem keresik az együttműködés lehetőségeit, felvágnak, lenézik a munkást.”

Egy gumigyári gépírónő kívülről rajzol képet: „Nagyon sok mérnök és technikus lenézi, félvállról kezeli a segédmunkást. Több vezetőtől félnek is, és ez szerintem nem jó, mert az emberekben a félelem nem tiszteletet, hanem gyakran gyűlöletet ébreszt. S ezt a munka is tükrözi.”

Lehetséges, hogy túlzóak a válaszok. De hogy az érintetteknek érdemes rajtuk elgondolkozni, az biztos

Közélet

Fontos az a kérdés is, hogy elönyöß, vagy hátrányos KISZ-vezetőnek lenni?

A válaszok elemzéséből az kerekedik ki, hogy a fiatalok megbecsülik a közéletben tevékenykedőket.

A legszebb megfogalmazás közül való egy másik gumigyári esztergályos véleménye: „Előnyös, mert ha eredményeket ér el, csali dicséreteket kap, és az nagyon jó érzés.

Záhonyi műszerész írja, aki vezető is: „Szeretek emberekkel foglalkozni.” Egy lakatos ugyanonnan: „Szívesen bajlódom munkatársaim gondjaival.” Egy konzervgyári szakmunkás: „Szeretem a fiatalságot, szórakoztat és örömet okoz nekem. ha ők jól érzik magukat.” A pontosan válaszoló záhonyi asszony: „Előnyt nem jelent, de erkölcsi megbecsülést igen.”

Hogy a munkásfiatalok véleménye mi a szocialista erkölcsről, ez fontos, és hogy miért fontos, az világos mindenki előtt. A szál közül 30 kérdőívre nem írtak semmit. Négy komolytalan volt: az előbbi önző fiatalemberé („Elfajult”), és három gumigyári segédmunkásé, akik együtt tölthették ki a kérdőíveket, mert még helyesírási hibáik is azonosak voltak. („Ilyen nincs.”)

Szocialista

erkölcs

A válaszok között solf volt a sablonos. (Rettenti nehéz* lehet öt sorban felelni !) Ezekből is éreznető azonban, hogy elfogadják ezt az erkölcsöt. Ezek közül gumigyári esztergályosok véleménye: „Hazaszeretet, a párt megbecsülése, a szocializmus építésének elősegítése.” „Harcolni a társadalom előrehaladásának ügyéért.” „Tisztelje társait a munkában. és segítsen nekik, ahol tud”. Hasonló egy műszerész véleménye is: ..Munkáját felelősségteljesen lássa el, segítsen a gyöngének, értse meg korunk társadalmat, és éljen az egy mindenkiért elv szerint”.

Egy konzervgyári lakatoa egyszerűen fogalmazott: „Állja meg az ember a helyét a munkában is, az életben is becsülettel.” A* eperjeskei technikus szintén „Öntudatos munka, tanulás. Szocialista emberhez méltó módon élni. S őszintének lenni(Az utolsó mondatot aláhúzta.)

Egy záhonyi irodakezelő kétkedik: „Mint filozófiai kategóriát meg tudom határozni, de — sajnos — az életben nem érvényesül."

A gumigyári munkáslány az életét is beleszövi válaszába: „Becsületesen dolgozni, élni. Legyenek céljaink, elképzeléseink, álmaink De sajnos az ember csak az életben veszi észre, ha a felnőttek megmagyarázzál! neki, hogy mindazt. amit az iskolából hozott felejtse el. mert azott tanult igazságokkal nem sokra megy. így vart et a gyárban is.”

De talán nem általánoséi mégsem, mint ahogy ez kitűnik a többi válaszból.

A kérdőíveket később mind földolgozzák Bizonyos, hogy reális képet adnak majd a megye műn- kásifjúságárak helyzetéről, egy most felnövő nemzedék vágyairól és gondolatairól. Szükség van erre a fölmérésre. bár a válaszok nem tudományosak, hanem eléggé nyersek, de többnyire őszinték, s ezért elgondolkodtatóak is egyben.

Kun István

— ÜJ üzemrésszel bővül a Tiszavasvári Alkaloida. Hammel József felv.

cÁ brigád

„Brigádunk úgy határozott, hogy L*. Ferenc III. osztályos tanulót gyermekének fogadja és neveléséről gondoskodik.” (A vásárosnaményi fmsz-áruház Vörös Csillag szocialista brigádjának naplójából.)

Eleven tekintetű barna •zemek. Feszeng az új ruhában. Fényes, fekete cipőjével óvatosan lép. Tetőtől talpig felöltöztették. Szokatlan még neki ez a gondoskodás. Tizenkét éves. „Háromszor buktam. Nem vettek nekem könyvet, anélkül meg nem lehet tanulni.” Szeme együttérzést keres. „Most hatodikba kellene járnom.”

Utcagyerek volt. Csavarogott, koldult. „Mindenkitől csak egy forintot kértem. Két kiflire, meg karamellára. Éhes voltam... Szombaton meg mozira.” De nem engedték be. Tovább csavargóit és hazament. Haja a nyakáig ért, lába a cipőből, feneke a rossz gúnyából volt ■ki. „Nem fáztam én, meri szaladtam és kimelegedtem.’

Iskolában mindig komoran, fáradtan és álmosai ült a padban. Fejét fogta szédült. Egyik alkalommal megkérdezte tőle a tanító néni, mi baja. „Éhes voltam. Aznap még nem ettem

semmit.”

Szünetekben kicsente társai táskájából az uzsonnát Gyorsan falta a lopott zsíros kenyeret, almát, amit talált. Néha tanító nénije hozott neki ennivalót.» Feri édesanyját hat éve hat gyerekkel elhagyta az apjuk. „Anyám mosni, takarítani jár. így tart bennünket.” Megtörténik azonban, hogy többször napokig oda van, s a nagyobbak ügyelnek a kicsikre. „Ha öt-hat forint összejött a koldulásból, merítem kifliért.”

A tanulás maradt, magaviseleté megbotránkoztató. Már belopakodott a házak kertjeibe is. Lopott. Aggasztotta a tanító nénit Szólt Melegh Bélának, az fmsz elnökének. „Én először arra gondoltam, hogy ebédet adunk mindennap Ferinek amiért természetesen t>ala mit tennie kell.”

Csizmát kapott, s Béla hasi odaültette a fényes ét- .erem egyik asztalához. Feri mellől elültek a vendégek. Feltűnt a fiúnak. Nem érezte jól magát. De amit rábíztak becsületesen elvégezte. „Iskolába menet előtt, mindig felsöpörtem a járdát az áruháztól a presszóig és összeszedtem a szemetet.” Ha nem látták, a járókelőktől csak kunyerált pénzt „Csokira.” Mosolyog. De ez már régen volt. A megszokástól azonban nehéz szabadulni.

Melegh Béla látta, hogy így még nem biztosítható a gyerek nevelése. Arra gondolt, mi lenne, ha a szocialista brigád gondjaiba venné. Szólt Gráf Józsefnek, az áruház vezetőjének. „Őszintén mondom, kezdetben nem lelkesedtem.” Egyik este záróra után mégis odaálit a huszonkéttagú brigája elé. Soknak van gyereke. Többségük asszony. Még Ferit is a nyakukba venni? Ismerték jól... Csend és döbbe- nent. Egyik arcon együttérzés, a másikon cinizmus. Aggályok. „Rongy kölyök. Csavarog, koldul, lop.” Mások: „Hazudik és piszkos.’ Van-e értelme? Ez a kérdés motoszkált a fejekben. Nőtt az együttérzők tábora. Kozma Béláné: „Ilyen gyerek bői kell jót nevelni. Ez a művészet. És azért vagyunk szocialista brigád.” A fülekben ott zsongott e mondat értelme és megbizsergette a szíveket. Balázs Miklósáé, kis szünet után: „Hatan vannak, nagyon rosszul laknak, rászorul. Legjobban Feri. O van olyan korban, ha most nem kap megfelelő támogatást, teljesen el- züllhel."

Győzött az emberség és az együttérzés. Gráf érezte, hogy a brigád mellette van. Az iskolával kezdtek. Nemesné, Kozmáné, Antal- né, Balázsné Kovácsné és a többiek felváltva ültek mellé. Tanították. Renberakták füzeteit. Balázsnétól táskát, Antalnétól melegítőt kapott. A melegítő felsőt anyám hordja, mert neki nincs." Gráf arcán mosoly villant át és fejét csóválja... Feri most mindennap ott tanul az áruház irodájában. Reggel nyolcra jön. A brigád fizeti a reggelijét. „Kávét és két kiflit szoktam reggelizni. Ebédelni a Csipkében.” Ezt is a brigád fedezi.

Tervszerűen nevelik Ferit. Reggeli után tanulás, s két óra munka. Söpröget. Gráf: „Egyik nap önszorgalomból beállt a méteráru osztályra. Másnap könyör- gött, hadd legyen ő ott, mert ez nagyon tetszik neki.” Feri lehajtja buksi fejét, s hirtelen megszólal: „Azért, hogy ne lopjanak.” Iskolába indulás előtt azért minden alkalommal a Feri részére fogalmazott jelszóval indítják útnak. Lopni.

hazudni, koldulni nem szabad. Mint most is. És Feri nagyon komolyan sorolja. Aztán illedelmesen elköszön.

Iskola után az áruházba megy vissza. Tanul. Táskáját, tornacipőjét itthagyja, s úgy megy haza. Ferinek azonban nehéz a helyzete. Nem oszlott még el körülötte a bizalmatlanság. Egyik alkalommal a cipőosztályról eltűnt egy zsebkés. És pontosan akkor, amikor Ferinek az iskolába egy virágkarót kellett faragnia. Öt gyanúsították. A fiúnak tágra nyílt a szeme, telefutott könnyel és határozottan mondta Árpi bácsinak: „Csak nem tetszik azt képzelni, hogy én voltam”?! Másik alkalommal a kirakatrendező volt biztos a dolgában, hogy a csipőfogóját csak Feri „fújhatta” meg. Végül is megtalálták.

Restellték magukat a felnőttek.

Feri szépen fejlődik. Szépen ír, számol, ebből már ötöse is van, s dicsekszik az ellenőrző könyvecskéjével... Egyik alkalommal csengett a telefon az irodában. Senki nem tartózkodott benn, csal' Feri. ö emelte fel a kagy lót. Kérdezték, kivel beszéi nek. A fiú büszkén vála szólta; „az áruház vezetője nek a fiával!”

Embert faragnak az utcagyerekből. Csak akkor

akarják szárnyaira bocsátani, ha kezében lesz a szakmunkásbizonyítvány. Vala- • melyik nap makacskodott. Nem megy iskolába, mert nincs tornacipője, s ezért egyest kap. Megvette a brigád.

Néha próbára teszik. Egyszer Melegh Béla az íróasztalon, a tapper alatt tíz forintot hagyott. Három nap múlva is ott találta. Pedig Feri úgy mozog itt. mintha otthon lenne.

Biszku Béla, Brutyó János és Fock Jenő elvtársak 1965 március 20-án, a szocialista brigádvezetők I. országos kongresszusán a brigád naplójába ezt írták: „Sok sikert a vásárosnaményi Vörös Csillag szocialista brigádnak,"

Ezen az úton járnak.

De L.-nének még öt gyereke van Ferin kívül. Ezekkel mi lesz? Különösen s kisebbekkel. És Vásárosna- ményban van még több szocialista brigád. S ki tudta hány hasonló gyerek meg Ferihez. Itt és máshol. Ezek is segítségre szorulnak. De jó is lenne, ha Ferihez hasonlóan egyszer az elesettek is így szólnának a telefonba: „itt a brigád fia beszél."

Farkas ’Kálmán