Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-17 / 14. szám
Sikeres munka után tett pontot az év első zárszámadása Mérleghiány helyett félmillió — tartalék! Szenvedélyes őszinteségű vita NyuMiirán Napsütéses téli reggel. Olvad, miként az emberekben évek óta felgyűlt bosszúság, keserűség. Zárszámadó közgyűlésre gyülekeznek. Topogó, ünneplőbe öltözött parasztok beszélgetnek a latyakos úttesten, a mozihelyiséggel szemben, a túrái utcán. Arcukon derű. — Évek óla első eset, hogy nem kell üres zsebbel távoznunk. „Wa mi fűtünk be** Alakulása óta mérleghiányos volt a nyírturai Zöld Mező Tsz. Küzdöttek a mostoha természeti adottságokkal és az emberi gyarlósággal együtt. Százhúsz hold volt a vízállásos terület tavaly is az ezernégyszázból. — Az még csak!... De ötszáz futóhomok. Olyan, ha szél kerekedik a lőkösi határrészen nem látja egymást az ember. Ha ide vetettünk forgót, biztosan máshol fordult tányérja a Nap felé — mondja egy másik. Még az ág is húzta a taraiakat „Felül” csak legyintettek, ha Túráról szó esett Elkönyvelték gyengének. Négy elnök váltotta egymást. Közülük a mostani, Leffelholcz János birkózott csak sikerrel a gondokkal. Ide való. Brigádvezető volt Ismeri a határt, 'az embereket Apró termetű, energikus férfi. Azt mondják, szókimondó. Dicsérik is. Kendőkbe bugyolálva jönnek az asszonyok is. Késnek. Szombat van. Lassan megtelik a mozi. A fehér vetítővászon lekerült a falról. Elfoglalja helyét a vezetőség. Mintha összebeszéltek volna az asszonyok: az első sorokat foglalják el. Közel a cserépkályhához húzódnak. — Nincs itt valami fórró- ság — így az egyik. — Ma mi fűtünk be — derül egy másik. Bura István, a párttitkár kér szót. Üdvözöl mindenkit, s ezzel megnyitja az első zárszámadó közgyűlést Szabolcs megyében és a nyíregyházi járásban. — Sok javaslatot és bírálatot kérünk — mondja. Figyelmes csend. Várják, mit mond az elnök. A beszámoló is olyan őszinte, nyílt, mint maga aki mondja. Kétféle jövedelemformát alkalmaztak Túrán: a munkaegységest és a részes művelést. Bevált. Egy egység értéke meghaladta a 32 forintot. Háromszázhuszonnyolc családra épült a ö6-os terv, de ebből 128 a nyugdíjas, le kell számítani. Sorolja az elnök az eredményeket. — Csaknem négymillió volt a jövedelmünk. A 65-ös évinek a kétszerese. Egy tsz- tag jövedelme elérte átlagosan a 10 700 forintot a múlt évi eredmények alapján. Benne vannak ebben azok is, akik csak ötven vagy ennél kevesebb egységet teljesítettek úgy számítsuk. Másként több lehetne! 172 ezer forintot fizetünk ki a munkaegységekre, s első eset, hogy mindenki megkapja a földjáradékát is. Erre 127 ezer forint van. így 1966- ban a földjáradékkal együtt a tervezett 1 millió 920 ezer forinttal szemben 2 millió 487 ezer forint a tagság jövedelme. Eljutott a túrái szövetkezet odáig, hogy félmillió forintot még tartalékoltak is. Ilyen sem volt még itt! bé munkaigényes növényeket vállalták, de mi kötöttük a dohányhoz... Ugye, hogy senki nem halt bele. „ Tisztán állunk itt' Amihez nem kell írás Először termeltek minőségi gülbabót — Aggályok voltak — mondja az elnök. — Mert 400 ezer forintot kellett fizetnünk a vetőért. De nem fizettünk rá... Korábban az sem volt, hogy a tsz kiszállította volna a földre a családokat. Sokan meg fs lepődtek. Aztán itt volt a vegyszerezett kukorica. Először ellenezték, idegenkedtek tőle, mikor látták, hogy ezt kevesebbet kell kapálni, mindenki ilyet vállalt. Az idén minden kukoricánkat vegyszerezzük. Közbe tapsolnak hátulról. Aztán a gyümölcstermelőket, állattenyésztőket dicséri, s a hibákról szól. — Ehhez nem kell írás. Csak fejből — mondja. Megmosolyogják. — Többre is jutottunk volna, ha nem úgy gondolkozunk: régen is baj volt itt, minek törjem magam. Nem igaz?:.. Sokszor alkudozni kellett, mint a rossz kereskedőnek. Menynyiért vállaljátok el ezt vagy azt a munkát terven felül?... Ne legyen ilyen a jövőben. Mert most már látjuk, hogy a területvállalásnak is megvannak a hátrányai. Egyesek csak a kevésNem fenyegetően, de sorolja, hogy azok nevét ösz- szeírták, akik a betakarítást elhanyagolták. Nekik nem adnak területet. — Őszintén szólva, kicsit kutyaszorítóban voltunk. A fogatosok, traktorosok segítettek. Leszálltak a gépről, kocsiról és ezért minden dicséret megilleti őket. Nekik köszönhetjük, hogy október 8-ra az őszieket elvetettük. Sokat lendített a tsz-en. a két és fél millió hitel eltörlése is. — Tisztán állunk itt, mint az az ember, aki megmosakodott Elsőnek Zsiga József szól. Rakodó. Nemrég jött haza. — Azért, hogy jobban éljek becsületes munkám után. De baj van a szervezéssel. Karácsony villáján még kinn volt földeletlen a burgonya, nekünk kellett befedni. Sz. Tóth Imre azt kéri, hogy rendezzék a peronosz- póra kárt és leül. Nagy Lajos a főagronómus fájó pontokról szól. — Szép, hogy már saját emberségünkből biztosítottuk újig a takarmányt, s már nem kell hitelekből élnünk... De aki kitalálja, hogyan lehet megnyújtani a földet az adja be újításnak... Mert a szántásnál, vetésnél soha nem stimmel a földterület... Jénócsik József azt hiányolja, hogy az egész községben nincs egy hát szalma. Sényőről hozatnak. Szenvedélyes hangon védi a fiatalokat Kavalecz Mihály. ~ Hogyan akarjuk megtartani a fiatalokat, ha a házassági segélyt ötszázról kétszázötven forintra csökkentjük?.. A csökkentést nem a közgyűlés határozta el. — Döntsön benne a közgyűlés — mondja valaki. Az elnök felolvassa annak a tizenkét jelentkezőnek a nevét, akik be kívánnak lépni a tsz-be. Egy férfi a hátsó sorokból hangosan: — Fiatalok mind, fel kell venni őket Farkú Kálmán A nagydobos! ifjúsági nevelőintézetben szakmunkát tanúinak a növendékek. Hack Edit, Varró Margit cs Bácsa Katalin III. éves női szabótanulók már önállóan szép munkát készítenek. (Hammel felv) MÁR MEGINDULT A MUNKA: Záhonyba 130-a§ lenig;óval Alig egy hónappal ezelőtt fejeződött be a MÁV egyik legnagyobb beruházása, a Szerencs—Nyíregyháza közötti vasútvonal villamosítása. Az első villanymozdony december 17-én szakította át a szalagot a nyíregyházi állomáson, de az építők máris újabb, talán még nagyobb feladat megoldásán gondolkodtak. A rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére megindult a munka a vasút Nyíregyháza—Záhony közötti szakaszán. A mostoha tél engedte lehetőségeken belül előkészítik a második Vágány építését, Tuzsér körül pedig a felső vezeték kivitelezésén dolgoznak. Tehát már januárban megindult az a munka, melynek teljes összege megközelíti a 700 millió forintot. Ebből a tetemes összegből építik a duplavágányt Záhonyig, elkészül a felső vezeték és természetesen az ehhez kapcsolódó egyéb létesítmények, mint a biztosítóberendezések, fénysorompók. Több helyen korszerűsíteni kell az állomások rakterületét, vagy éppen az oda vezető bekötő utakat. A KPM Közúti Üzemi Vállalat már erre az évre kapott ilyen megrendelést Kemecsén és Nyírbogdány- ban. 1967-ben a tervek szerint 350 millió forint értékű munkát végeznek. I gazi tél volt, mert a fagy mellől a hó sem hiányzott. Hogy a délutáni jószágetetés után ne unjuk magunkat, — ez volt az első ránkbízott munka — lányokhoz kezdtünk járni. A fehérre meszelt, nagv- öblű falitűzhelyben már belépésünkkor mohogott a tűz. Mohogott, röhögött, mert a pitvarból szolgáló szabadkéménynek jó volt a huzatja, a lány nagyapja pedig, az öreg C. Ónozó Dani nem sajnálta a belevalót, a kukoricacsutka szárrészét, amit nagyszarvú ökrei fosztottak meg levelétől. Én mindig úgy igyekeztem. hogy az öreg mellé kerüljek. Nem a gubát, vagy a kényelmes ülést, hanem az öreget kedveltem. Gatyásén, bocskorosan üldögélt mindig a kiságy szélén. Arcát pirosra festette a lobogó tűz, s szavai nyomán a rég létünk világ varázsolódott elém. — Olyan tél volt egyszer — kezdte azon az estén, — hogy röptében megfagyott a madár. A fák kihasadoztak, as alacsonyabb bel/ kútjaíMtkor még láp volt az E redi-láp Szárcsa meg a ioporfyánok ban befagyott a víz, a vadak pedig a kertek aljáig merészkedtek. — ügy emlékszem rá, mintha csak ma lenne — folytatta az öreg — hogy az öccsével együtt a szatmári piacra készült az apám. Volt még kis maradék káposztájuk, gondolták. elviszik. — Nagyapám, az apám apja, nem akarta, hogy menjenek. Messze esik, hideg van, az út se tört. Hisz kár kihajtani a jó kutyát, — sorolta a kifogásokat. Apám hajthatatlan maradt. Jó lovaink voltak. Isten az atyám, hogy jók. Nagyapám, amikor indultunk mégis gondolt egyet — Várjatok egy kicsit, várjatok! — parancsolta szinte és az ólból, mindenki megrökönyödésére az öreg heréit lovat, a Szárcsát vezette elő. — Mit akar vele apám? — Semmit csak vigyétek magatokkal, — mondta és hiába ellenkeztek, a rudashoz kötötte, lógóra. A káposztát tényleg jól eladták, s ezért több időt töltöttek az útbaeső csárdákban. Elindultak. A lovak Ismerték a járást. Egy világért le nem tértek volna a csapásról a nádrengetegben vert kanyargós útról, szinte patájukkal érezve, hol biztonságos a talaj. De negyedóra múlva, a Nagyzsíros tájon, megbánták, hogy könnyelműek voltak. A lovak egyszerre nyugtalankodni kezdtek. A kancák reszkettek, az öreg heréit pedig hátracsapott füllel nyerített fel. — Hallod Dani ? — Hallom Sándor! — Toportyán közelegi — Ha csak egy lenne, öcsém! Nem tétováztak. Sándor # Felüljáró a Bethlen utca végén (10 Itt lut majd a kisvasút is \ # Fénysorompók és jelképes sorompók a kasba állott. És menet közben szalmacsutakot készített. Egybe égő taplót is dugott és amikor lobogott feléjük dobta a robogó szánról. Nem sokat használt. Megtorpanva oldalra húzódtak és a következő kanyarnál, fogcsattogtatva vágtak át a szán előtt. Ekkor jutott eszükbe a !ó. A Szárcsa. Hogy milyen előrelátó volt apjuk? Hisz hányszor mentette meg őket, hasonló esetben? Csak annyira torpantak meg, hogy elvágták a kötőfékszárat. A ló. mintha érezte volna a veszélyt, kört vágott a szán körül, s csak annyit láttak, hogy minden farkas a nyomába szegődött. Apámék — ahogy sokszor beszélte — csak a falu végén csendesedtek meg. Amikor már látszottak a lámpák és jól hallatszott a kutyaugatás. Elkészül ugyan a felső vezeték Záhonyig, mely biztosítja a villamosszerelvények közlekedését, de a dupla vágány ez évben csak Nyírbogdányig halad, 1969 ben is lesz még tennivaló ezen a szakaszon. A duplavágány és a felső vezeték építésével együtt tucatnyi problémát kell. megoldaniok a kivitelezők nek. Egyik ilyen lesz, hogy egymás mellé kerül a szerencsi és a záhonyi vonal Nyíregyházán. Mint ismeretes, jelenleg a Bethlen utca végén egymástól mintegy' száz méterre futnak. A zavartalan országúti közlekedést itt két sorompó lg akadályozza, s ez annál is inkább kellemetlen, mert ezen az úton szállítják a munkásokat a gumigyárba, ahol néhány év múlva már közel kétezer embert foglalkoztatnak. Nem beszélve arról, hogy a gumigyár szomszédságába más üzemek is épülnek. A tervezők ezt is figyelembe vették amikor egymás mellé hozzák a két vágányt Ugyanis a távlati tervek szerint Itt szintbeli kereszteződés lesz, és köny- nyebb és gazdaságosabb egy felüljárót megépíteni, mint kettőt. Tekintve, hogy a záhonyi vonalon dupla vágány készül, mellé jön a szerencsi, így Az udvaron már lámpával váriák őket. Nagyapám, nagyanyám, a szomszédok. — Csakhogy megjöttetek! — sírta el magát nagyanyám. Nagyapám pedig acsarkodóit: — Mondtam, hogy ne menjetek! — Hát tudjátok? — kérdezte csodálkozva apám. —- Igen! A Szárcsa meghozta a hírt. Nézzétek! — mutatta, s az alacsony párás istállóban arra fordult, ahová nem világított a pislogó mécses. Apámék megrökönyödve nézték a gőzölgő, reszkető állatot, és azt, hogy a vék- nyánál egy szakítás háromszögében, emberfej nagyságú kékes hólyagforma dudorodott ki.. Sándor öcsém hangosan elsírta magát. így fejezte be meséjét az öreg. ...Hogy hátul maradtam-e akkor este most sem tudom. Azt se, hogy mit meséltek róla a többiek, mert fülemben még ma is az öreg szava cseng. László az aluljáróban iiárom sínpár halad majd, süt, a jelenlegi elképzelések szerint még helyet kap a kisvasút is, miután a városon átkelő szakaszát megszüntetik. Igaz, erre meg nem tették rá a pontot, de úgy tervezik, hogy a záhonyi vonal mellett jönne be Nyíregyházára. Elhaladna a konzervgyár és a Petőfi park mellett és úgy érné el a mostani végállomást. A kettős vágány építése szükségessé teszi, hogy a kisvasúti felüljárót, mely a sóstói erdőben halad a záhonyi vonal felett, korszerűsítsék. A felső vezeték miatt az egész felüljárót megerősítik és mintegy fél méterrel feljebb emelik. Ez mindaddig megmarad, amíg a kisvasút nyíregyházi szakaszát teljesen meg nem szüntetik. Ha elkészül a villamosított szakasz, gyorsabbá válik a közlekedés Nyíregyháza és Záhony között. A szerelvények 120—130 kilométeres sebességgel közlekedhetnek és mindez szükségessé teszi a biztosítóberendezések, fénysorompók felszerelését. A fénysorompók alkalmazásával elsősorban a közúti közlekedés gyorsul. A nagyforgalmú kereszteződéseknél, mint például a Sóstóra vezető úton is van, a fénysorompó mellett egy „jelképes” sorompót is felszerelnek. Amikor a zöld fény pirosra vált, szintén automatikus vezérléssel az úttest jobboldalán egy vékony sorompó is leereszkedik, mely azonban csak félig zárja le az utat Tehat kizárt dolog, hogy valakit a sorompó közé zárjanak. Természetesen mindez nagyobb felelősséget ró a gépjárművezetőkre. Meggondoltabbnak és körültekintőbbnek kell lenni. Nyíregyházától Záhonyig minden kereszteződésnél Ilyen fénysorompót állítanak fel, sőt, helyenként utakat vonnak össze — elsősorban földutakat —, hogy a közlekedés gyorsabb legyen. A villamosítás és az azzal kapcsolatos tervek szakaszosan készülnek, ügy tervezik, hogy az első villamos- szerelvények már az év utolsó napjaiban részt vehetnek a forgalomban. Bogár Ferení 3
