Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-10 / 8. szám

Korea egyesítése a koreai nép li el ügye Kim ír Szén levele A PRAVDA a kínai „kulturális forradalom“ új szakaszáról PÁRIZS: A Francia Kommunista Párt XVIIL kongresszusán részt vett magyar pártkül­döttség Szirmai Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának vezetésével hétfőn reggel a párizsi Pér Lachaise temetőben megko­szorúzta a kommünárok fa­lánál elhelyezett emléktáb­lát, valamint Maurice Tho- rez sírját. A küldöttség tagjai koszorút helyeztek el a magyar származású Fran­kel Leónak, az 1871-es pá­rizsi kommün egyik veze­tőjének sírjára is. DJAKARTA: Sukarno elnök az eredeti­leg csütörtökre kitűzött ha­táridő előtt, már kedden el­küldi nyilatkozatát az ideiglenes népi tanácskozó kongresszusnak az 1965. évi „Untung-akció” alatt és után kifejtett tevékenységé­iül — jelenti djakartai új­ságok közlésére hivatkozva a UPI amerikai hírügy­nökség. HAMBURG: A Welt Am Sonntag cí­mű hamburgi lap vasárnapi száma közölte Willy Brandt nyugatnémet külügyminisz­ter nyilatkozatát. Brandt kijelentette: Az NSZK fo­kozni tudná együttműködé­sét Franciaországgal, anél­kül, hogy ez károsan be­folyásolná az Egyesült Ál­lamokhoz fűződő kapcsola­tait. A nyugatnémet kül­ügyminiszter azt mondotta, hogy kormánya őszintén óhajtja a kapcsolatok meg­javítását a szocialista or­szágokkal, Hozzáfűzte: „Ez semmiképpen sem valósít­ható meg Moszkva nélkül”. Majd megemlítette, hogy al­kalom adtán kész Moszkvá­ba utazni. ATHÉN: Az egész vasárnap éjjel tartó tanácskozások után hétfőn Athénben bejelen­tették, hogy az ifjabb Pa­pandreu is támogatja Pa- raszkevopulosz ideiglenes kormányát. Mint ismeretes, a 46 éves Andreasz Pa­pandreu a centrum unió 40 más tagjával együtt ap­jával ellentétben ellenezte a Paraszkevopulosz kor­mánnyal való együttműkö­dést, most azonban — a pártegység érdekére hivat­kozva — meghátrált. BRAZZAVILLE: A kongói nemzeti hadse­reg egységei lezárták a Kongó (Kinshasa) és An­gola közötti határt Dilolo város térségében. Ennek kö­vetkeztében nem haladnak át Angolába katangai rezet szállító vagonok. Phenjan (TASZSZ): Kim ír Szén, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság minisztertanácsá­nak elnöke terjedelmes le­vélben válaszolt azokra a javaslatokra, amelyeket Kim Rém Csün, a Wa­shingtonban működő koreai intézet igazgatója terjesz­tett elő különböző idő­pontokban, legutoljára 1966 november 12-én a koreai kérdés megoldásának ügyé­ben. Kim ír Szén helyesli az intézet igazgatójának legutóbbi levelében foglalt azon javaslatot, hogy Korea egyesítésének meggyorsí­tására első lépésként léte­sítsenek egy megbékélési bizottságot, amelyben Észak és Dél-Korea képviselői egyenlő számban vennének részt, és ez a bizottság foly­tasson tárgyalásokat vala­melyik el nem kötelezett országban Korea egyesíté­séről. A továbbiakban Kim ír Szén újra részletesen is­merteti azokat a javaslato­kat, amelyeket a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya 1960 óta állandóan előterjesztett. Különösen hangsúlyozza, hogy az egyesítés a koreai nép belügye. Az egyesítés alapfeltétele az amerikai megszálló csapatok kivoná­sa Dél-Koreából. Ezután északon és délen egyaránt választásokat kell tartani, általános, egyenlő, közvet­len és titkos szavazással, a ennek eredményeként meg kell alakítani egy egysé­ges, demokratikus kor­mányt. Amely teljes mér­tékben képviseli a különbö­ző néprétegek akaratát. A fenti fejlődést előké­szíthetné a két ország­rész gazdasági és kulturá­lis kapcsolatainak kifej­lesztése, Észak- és Dél- Korea konföderációja, had­seregei létszámának száz­ezer, vagy ennél kevesebb főre való csökkentése. Kim ír Szén hangsúlyoz­za, hogy „ezután is hajlan­dók vagyunk megvitatni bármilyen javaslatot és megállapodásra jutni, ha e javaslatok a külső erők be­avatkozásának elutasításá­ból és az ország önálló egyesítésének elvéből indul­nak ki”. — Ha a dél-koreai ható­ságok lemondanak a külső erőkre támaszkodás politi­kájáról, akkor velük is tár­gyalhatunk, valamely sem­leges országban, vagy más, kölcsönösen megállapítan­dó helyen- Ehhez a dél-ko­reai hatóságoknak el kell fogadniok az alábbi ponto­kat: 1. Követelniük kell az agresszív amerikai csa­patok kivonását: 2. Be kell szüntetniük csapatok küldését Vi­etnamba, és vissza keli hívniuk a már odakül- dött alakulataikat; 3. Fel kell mondaniuk az áruló „dél-koreai— japán szerződést; 4. Szabadlábra kell helyezniük azokat a személyeket, akik a ha­za egyesítéséért vívott küzdelmük miatt ke­rültek börtönbe; 5. Be kell szüntetni­ük a fasiszta megtorlá­sokat, biztosítaniuk kell Párizs (MTI) Waldeck Rochetnak, az FKP főtitkárának vasárnap elhangzott vitazáró beszédé­vel véget ért a vita az első napirendi pontról a Francia KP XVJII. kongresszusán. A küldöttek egyhangúlag jó­váhagyták a Központi Bi­zottság politikai határozat- tervezetét. A határozatterve­zethez előzőleg a szövegező bizottság nevében Etienne Fajon, az FKP Politikai Bi­zottságának tagja néhány módosítást javasolt. A módo­sításokat a kongresszus el­fogadta. A kongresszus határozata rámutat a szocializmus és a felszabadító erők sikereire és kifejezi az FKP szolidaritá­sát a függetlenségéért és London (MTI) Londoni kormánykörökben feszült érdeklődéssel várják a bonni vezetők párizsi lá­togatásának eredményét Kiesinger kancellár és Brandt külügyminiszter a hét közepén látogat a fran­cia fővárosba, hogy kétna­pos megbeszélést folytassa­nak De Gaulle elnökkel és más francia kormányférfiak­kal. Az angol érdeklődés oka: London arra számít, hogy Nyugat-Németország támogatni fogja a franciák­a demokratikus szabad­ságjogokat. Ha a dél-koreai hatóságok nem fogadják el a fenti fel­tételeket az észak-koreai kormánykörök hajlandók az ország egyesítéséről minden feltétel nélkül tárgyalni azokkal a dél-koreai politi­kai pártokkal, szervezetek­kel és egyes személyekkel, amelyek fellépnek a külső beavatkozó erők ellen és az ország önálló egyesítésére törekednek — írja levelé­ben Kim ír Szén, majd befejezésül hangsúlyozza: — Semmi körülmények között sem hagyhatunk a jövő nemzedékére egy szét­tagolt országot. Szilárd el­határozásunk, hogy még a mai nemzedék életében egyesítjük hazánkat. szabadságáért küzdő vietna­mi néppel. A Francia Kommunista Párt elítéli a KKP jelenlegi vezetőinek szakadár politi­káját és a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletének összehívását kívánja — hangzik a határo­zat A kongresszus megválasz­totta a párt 74 tagú új Köz­ponti Bizottságát, majd a Központi Bizottság megtar­totta első ülését. Ezen meg­választotta a 17 tagú Poli­tikai Bizottságot, amelynek tagjai között van Jacques Duclos, Etienne Fajon, Be­noit Frachon, Robert Ga- raudy, Waldeck Rochet és Jeannette Thorez-Ver­meersch. A Központi Bizottság öt­tagú titkárságot választott. nál Anglia közös piaci csatlakozásának ügyét. E te­kintetben bizonyos derűlátás kapott lábra Londonban a közelmúltban, amikor Bonn több alkalommal „jóindula­túan” nyilatkozott Anglia közös piaci tagságáról és Európa iránti nagyobb ér­deklődéséről. Londonban ugyanakkor tisztában van­nak azzal is, hogy a Kiesin­ger—Brandt kettős aligha lesz hajlandó teljes mellszé­lességgel kiállni Anglia csat­lakozása mellett a francia kormánynál. Moszkva január 9. A Pravda vasárnapi szá­ma terjedelmes cikket kö­zöl A kínai kulturális for­radalom újabb útvesztői címmel. Az SZKP központi lapja megállapítja, hogy a Mao-féle csoport tavaly a fő csapást a pártaktívákra a pártkáderekre összponto­sította, akikben sajátos kül- és belpolitikájának fő aka­dályát látja. Mostanában viszont a pekingi sajtó ar­ról ír, hogy az úgynevezett kulturális forradalmat át kell vinni az ipari üzemek­be és a mezőgazdasági kom­munákba, ahol vörösgárdista osztagokat kell alakítani, hogy ezek ellensúlyozzák a pártbizottságokat, az állami és gazdasági szerveket. A Pravda az eddigi ese­ményekre visszapillantva megírja, hogy a „kulturális forradalom” szervezői tevé­kenységükben a vörösgárdis­ták osztagaira, a hadseregre és az állambiztonsági szer­vekre támaszkodnak. Lehe­tetlenné tettek számos kom­munistát és munkást, akik kijárták a forradalom nagy A „pekingi munkásoszta­goknak és a nagy proletár kultúrforradalom vörös had­seregének közös főparancs­noksága" kiáltványban je­lentette be, hogy január 6- án megszüntették az állam- biztonsági szervek pekingi szervezetét és lepecsételték A hétfőn Londonból ha­zautazott Hsziupg Hszjang- huj, a Kínai Népköztársaság nagy-britanniai ideiglenes ügyvivője és a nagykövet­ség több vezető diplomáciai munkatársa, A repülőtéren újságírók kérdéseire azt fe­lelték, hogy szabadságukra mennek. Ugyancsak hazauta­zott Londonból a Renmin Ribao tudósítója. A rendkívüli téli szabad­ságolás nemcsak Londonra, hanem Oslóra, Stockholmra és más európai fővárosokra Damaszkusz (MTI): Hétfőn délelőtt ismét ki­újultak a harcok a szíriai— izraeli határon. A damasz­kuszi rádió jelentése szerint izraeli fegyveres egységek a határ északi és déli részén arab polgári személyekre és szíriai állásokra lőttek. A szíriaiak a támadásra vála­szolva szintén tüzet nyitot­iskoláját, sok neves művészt* tudóst, s fizikai erőszakot alkalmaztak velük szemben. A Pravda idézi Li Bao- hua esetét. Az illető a Köz­ponti Bizottság tagja, An- huj tartomány pártbizottsá­gának első titkára. A vörös- gárdisták letartóztatták, majd napokon át kínozták és vallatták. A szerencsét­len ember kálváriája felhá­borította a munkásokat, de még a vörösgárdisták egy részét is. Külön közleményt adtak ki arról, hogy Li Bao-hua élete veszélyben forog. Az épülethez, amely­ben fogva tartották, felvo­nult a helyi fémkohászati művek több ezer munkása. A munkások és a vörösgár- dtsták között összetűzésekre került sor és áldozatok ia voltak. A Pravda vasárnapi cikke végezetül rámutat, hogy a társadalom egyedüli rétege, amelyet mindmáig nem érintett az úgynevezett kul­turális forradalom, a kínai burzsoázia, amely megtartot­ta pozícióját és tőkéje után jövedelmet élvez. helyiségeit — közli egy ma reggeli BTA-jelentés. A kiáltvány szerint a pe­kingi biztonsági szervezet nem a proletár forradalom fegyvere, hanem „ördögi eszköz Liu Sao-csi és Teng Hsziao-ping kezében.” is kiterjed: kínai diploma­ták tömegesen utaznak haza, londoni diplomáciai körök­ben úgy tudják, hogy a ha­zahívás csupán Angliában 36 kínai diplomatára és követségi beosztottra vonat­kozik. Általános vélemény sze­rint a hazautazókat ideoló­giai szempontból szigorúan megszűrik, mert közülük sokan nem felelnek meg a „kulturális forradalom” tá­masztotta új követelmények­nek. tak és a damaszkuszi katonai szóvivő bejelentése szerint, megsemmisítettek egy izraeli tankot. A szíriaiaknak nem voltak veszteségeik. A 15 perces tankcsatát csaknem négyórás lövöldözés követte, amíg az ENSZ fegyverszüne­ti vegyes bizottsága képvise­lőinek sikerült a tűzszünetet iétrehozniok. Befelezte munkáját az FKP kongresszusa London nogy érdeklődése Kiesinger—Qe Gaulle találkozó iránt Bezárták a kinai állambiztensági szervek pekingi Irodáját Tömegesen hiviák haza a külföldön dolgozó kinai diplomatákat Harcok a szíriai— izraeli határon PINTÉR ISTVÁN: A U&nWfiülo> a. Mindezt a vizsgálóbizottság terhére rótta McGrathnek. Azt azonban a vizsgálóbizott­ság sem tudta megakadá­lyozni, hogy a tanár szavai ne hagyjanak nyomot volt tanítványaiban. Igaz, Rowers hamarosan elfeledte, mit ta­nított a tanár a második vi­lágháborúról, de az megma­radt benne, hogy a repülők igazi hősök. McGrath repü­lés iránti rajongása összeke­veredett benne azokkal az élményekkel, amelyeket más­honnan szerzett- S amikor elhatározta, hogy pilóta lesz, úgy okoskodott, hogy a vö­rösök támadása elsősorban a levegőből várható. Az atomriadók megtették a ha­tásukat. A tizennyolc éves fiú el sem tudta képzelni, hogy az oroszok annak a másik nagy és hatalmas országnak a fiai, akik a második világ­háborúban vállvetve harcol­tak Amerika fiaival s nem akarnak támadni, hanem bé­kében akarnak élni. Rower- set az újságok, a mozik, a televízió, a rádió arra taní­tották, hogy az oroszok há­borút akarnak, s erősnek kell lenni, hogy ezt a háborút az Egyesült Államok, vagyis az igazi demokrácia, a szabad­ság és a civilizáció nyerje meg. Francis otthon a szülői házban egyelőre nem mert előállni a tervével. Ügy gon­dolta, kinevetik és valami­fajta romantikus álmodozó­nak tartják, aki ahelyett, hogy valamiféle egyszerű, hétköznapi foglalkozást vá­lasztana, például átvenné ap­ja cipészműhelyét, vagy banktisztviselői állást keres­ne, esetleg az állam szolgá­latába állna, mint hivatal­nok, pilótának megy. A fiú maga is romantikus­nak képzelte a repülőtiszti foglalkozást. Este, lefekvés­kor újra és újra álmodozott. Lejátszotta magában azokat a filmeket és televíziós szín­darabokat, amelyeket látott, újra írta a könyveket, ame­lyeket olvasott — mindig sa­ját magával a főszerepben. ~k Elképzelte magát, amint vadászgépével ott kering New York felett, olyan ma­gasságban, ahonnan már a hatalmas felhőkarcolók sem látszanak. Körülötte óriásfel­hők gomolyognak. Minden szürkéskék, nem lát semmit, pedig az ellen­ség közeleg. Minden ideg­szálával a fülhallgatón át hozzá érkező jelentéseket, parancsokat figyeli. — Északkeletre vörös tá­madórepülőgépek ! Atomtá­madással fenyegetnek! Ro­wers főhadnagy, semmisítse meg a célt! És keményen megmarkol­ja a kormányt, s a meg­adott irányba indul. Az oroszok egész sereg repü­lőgéppel támadnak. De ő nem törődik a veszéllyel, épp úgy, mint... mint... (az­előtt ilyenkor azt gondolta, hogy mint McGrath 1944 júliusában a csatorna fe­lett) Gerald Mohr, a Közel a végítélethez című Para- mounth-filmben, aki egy­maga száz támadó vörös re­pülőgépet lőtt le, vagy mint az a televíziós színész, aki a szombat esti adásban egészen belopózott Oroszor­szág közepére és ott robban­totta fel az oroszok „szu­per atombombáját”, amelyet „Washingtonnak szántak”. Egyszóval ő, Francis Rowers szembeszáll a támadókkal. Ha nem elég ügyes és bá­tor, akkor nemcsak ő hal meg, hanem a vörösöknek sikerül ledobniuk az atom­bombát New Yorkra és az egész város — a helyi újság vezércikkének szavai sze­rint — úgy néz majd ki, mint egy „tucatnyi üres konzervdoboz, amelyen ke­resztülment egy teherautó karaván." De ő nem hibáz. Halálos biztonsággal siklik egy gép felé, amelyet mind­két oldalról több tucat re­pülőgép vesz körül. Az orosz gépek balról, jobbról, alulról felülről támadják őt, de mindig kisilik gépágyú­juk fonalkeresztjéből. Aztán ő elsüti gépágyúját. A re­pülőgép hirtelen lángba és füsttengerbe borul, s zuhan­ni kezd lefelé, magával ránt még két repülőgépet. A többi repülő hanyatthomlok menekül, ő pedig, Rowers, mint aki jól végezte dolgát, leszáll a repülőtéren. Ott a parancsnok futva megy elé: — Gratulálok, százados! Az elnök személyesen kö­szöni, amit tett! ö előbb rágyújt egy ciga­rettára, s csak azután fog kezet a parancsnokkal, aki izgatott, szaggatott monda­tokban meséli el, hogy Ro­wers nem tévedett, azt a repülőgépet lőtte le, amely fedélzetén az atombombát szállította. A kézfogást újra és újra meg kell ismételni, mert közben odaérkeztek a fotó­riporterek, akik újra és újra elkattintják gépeiket. A fényképek a legközelebbi kiadás első oldalára jönnek, köztük az is, amelyen a hős menyasszonya, vagyis Bőse Bubin boldogan borul vő­legénye nyakába. A fényké­peken kivül hosszú riport következik, amely tartal­mazza majd a hőstett leírá­sán kívül Rowers, Amerika első számú megmentője sze­mélyes „storyjait” is. A riporterek természetesen megkérdezik, hogy ki a kedvenc filmszínésze, mit szokott ebédelni, s mi a vé­leménye Marilyn Monroe lá­bairól. Az utolsó kérdésre így válaszol: — Oké! De Roseé szebb! Mire a Paramount!: film­vállalat jelenlévő képviselő­je mindjárt felajánlja, hogy Rose és ő játssza el a fő­szerepet abban a filmben, amely majd a hőstettről készül. Ö azonban visszauta­sítja a filmszerepet, mond­ván, hogy egyelőre visszavo­nul farmjára — amelyej éppen az imént kapott al elnöktől — és ott piheni W az izgalmakat. (Folytatj u!F

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents