Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Ördög játéka Öév... Búcsú a teleírt újságírói noteszektől is- Mindent elmondtunk, amit feljegyeztünk ri­port-útjainak során? Át­néztük a sűrűn telerótt, gyűrt oldalakat. Es íme! lessék; 4 bizom/íivátiy Tűzeset történt. Az Álla­mi Biztosító kárbecslőivel utaztam a helyszínre, hogy riportot készítsek. A kár­becslők elvégezve a munká­jukat a következőket közöl­ték a nyolcvan éven felüli nénivel, akié a porta volt: — Nénike, most már csak egy van hátra, hogy kifizet­hessük a biztosítási összeget, be kell szerezni az ártat­lansági bizonyítványt. (Az „ártatlanság; bizonyítvány” nem más, mint a tűzoltóság által adott vétlenségi, ható­sági bizonyítvány. De ezt a nénike nem tudta, a kár­becslőnek így sopánkodott:) — Jaj, édes fiam! Hát hogy tudnám én azt az ár­tatlansági bizonyítványt be­szerezni, hiszen mindenki tudja a faluban, hogy 12 gyerekem van énnekem.» Seres Ernő Járkáltam a kisvárdai já­rás egyik (hadd hallgassam el, melyik) falujában és az emberek gondjai után ér­deklődtem. Útközben ta­lálkoztam egy anyókával, aki biztosan betöltötte már a nyolcvanat. Nem tudom, miféle embernek nézett, s azt sem, megértette-e a kérdésemet de bizony meg­lepődtem, mikor így vála­szolt: — Az a baj, hogy nem jó pap! Különben nem pár­tolna az ördög játékához... Gondolkodtam, de csak a helyiek segítségével ju­tottam a rejtély megoldásá­hoz. Történt ugyanis. hogy a helybeli római katolikus pap nagy szurkolója a köz­ség focicsapatának, mely a megyei bajnokság II. oszu Szokatlan jelenségre lettek figyelmesek a nyár folya­mán az Ér patak partján lakó nyíregyháziak. A folyó vizében valóságos halinvázió indult meg. Soha olyan ha­lászatot! Gyerekek, öregek taposták a vizet, a boltos a kiflis kosárral merítette a halakat. Százak lepték el a patak partját. A példát­lan esetre akkor csupán annyi magyarázatot kaptunk, hogy a halak minden való­színűség szerint a császár­szállási belvíztárolóból úsz­tak le. De hogy a tárolóba miként kerültek a kilós, fél kilós halak? Az továbbra is talány maradt. A titok csak nemrégiben került nyilvánosságra. Je­lyának egyik éllovasa. Es a rangadókon erősen búz- dítja az aranylábú fiúkat mély baritonjával. De a meccsek — ősszel rövidül a nap, — nagyon hamar kezdődtek, és emiatt a li­tániát is rövidebbre kellett fogni. A hívők nagyobbik fele — nyolc anyóka — ezt az­tán nagyon sérelmezte és sértődötten átpártolt a gö­rög templomba. (A görög papnak televíziója van, azon nézi a meccseket.) Azóta vége a bajnokság­nak, és — hallom. — hely­reállt a béke is a római pap hívei között. Csak azt nem lehet tudni, mi lesz tavasszal? Akkor ismét pá­lyára lép az aranycsapat... (Kun István) lentkezett a „tettes”, az Al­kotmány Halászati Szövet­kezet. A belvíztárolót ugyan­is — nem éppen kis rizikó­val — ök telepítették be hal­lal! A különös haltelepítés­nek csupán annyi hátránya volt, hogy a víz leeresztését egy bizonyos vízállásnál ab­ba kellett hagyni addig, amíg a lehalászást zavarta­lanul befejezik. A leleményes haltenyész­tés eredményeként terven felül mintegy négyszáz má­zsa hal került a Nyíregyhá­zi Alkotmány Halászati Szö­vetkezet halászainak háló­jába. (És mennyi a kosa­rakba?...) Tóth Árpád 4 hatinvázió titka Krokodil Nyolcvan évre vissza menően tallózgattunk öt szabolcsi, szatmári, il­letve tiszavidéki újság sárguló példányaiban: régi szilveszteri lap­számok híreinek, tudó­sításainak csokrát nyújt­juk át. NYÍR VIDÉK 1886. Nagy halott egy esztendő, hogy annyi sokan megsirat­ják, mert kevés azon bol­dogok száma, kik a szen­vedett keservek mellett az átélt örömökre is gondolni tudnának, kevés azon bol­dogok száma, kiknek ne volnának fájó emlékeik: de kevés, kétszerié kevés azok száma, kik boldogan mond­hatják: beteljesültek vá­gyaim, a jövőtől már nincs mit kérnem. •ér Hosszú lesz a farsang, sok az alkalom, szomorúan kell registrálnunk, hogy minden­ki csak magának táncol. Annyi a szegény, rongyos iskolás gyermek, annyi az üres pénztárú hazafias köz- művelődési intézmény! És nincs, aki ezek számára táncolna, vagy hangverse­nyezne! SZATMÁR MEGYEI KÖZLÖNY 1916. Az újévi malac tudvale­vőleg — a babonások sze­rint — szerencsét hoz. Egyesek szerencséje meg­kívánja hogy új év nap­ján egyenek is a malacból, mely előre túrja a szeren­csét. Ezek ellen irányult az az indítvány, hogy a hús- inségre tekintettel tiltsák el hatóságilag az újévi malac- öldösést. Tudtunkkal az in­dítványnak nem lett foga­natja. De a skeptikusok azt mondták, hogy ilyen tilalomra nincs is szükség, mert a mostani árak mel­lett aligha lesz divatja az újévi malacsütésnek. TISZÁNTÚLI IPAR ÉS KERESKEDELEM 1926. Nyíregyházán a talyigá- sok bérkocsisok akarnak lenni. Nyíregyházán 35 bér­kocsis és 75 talyigás van. Most mozgalmat indítottak az iránt, hogy a bérkocsi­sok számát emeljék, a ta- lyigások számát pedig csök­kentsék. Huszonöt talyigás bérkocsis akar lenni. NYÍRVIDÉK 1927. A falvak népének nyo- _ mora és kulturálatlansága sikolt fel abból a tragédiá­ból, amely Nyírtasson tör­tént. Egy szegény napszá­mos család két gyermeke a rájuk zárt szobában tűz- halált halt Az előzmény: az asszony befűtött, majd körülnézett a szobában, az­tán kiment és az ajtót a gyerekekre zárta. Nem azért, hogy talán a szomszédba menjen egy kis beszélgetés­Negyvenöt évi szolgálat után nyugdíjba vonult Túri Fe­renc, a nyíregyházi posta üzemvezetője. A szerkesztőségi szo­bában beszélgettünk a 45 éves pályafutásról, melyből kis cikk is született. Az anyagból azonban kimaradt valami: Feri bácsi legemlékezetesebb élménye. — A harmincas évek közepén Szegeden dolgoztam. Egy pekkenő vasárnap a posta ablakában könyököltem, s Irigyked­ve gondoltam arra a sok ezer emberre, akik a Tisza hullá­maiban hűsítették magukat. Éppen akkor érkezett Szegedre egy híres német utazócirkusz. Ebből támadt az ötletem: fel­hívtam a Tisza-parti strandot, s bejelentkeztem, mint a cir­kusz állatidomárja. Közöltem a nyugalmazott huszárszázados- •al, — aki a strandfelügyelői tisztet töltötte be, — hogy fürdetés közben megszökött egy krokodilom, s e pillanatban valószínű a strand körül úszkál. — A pánik másodpercek alatt kitört, ötezer ember ro­hanta meg az öltözőket, a gyermekek sírtak, az asszonyok kiabáltak. Hamarosan megérkeztek a tűzoltók, riadókocsik­kal kivonultak a rendőrök, s csőre töltött fegyverekkel kémlel­ték a Tiszát. A hidon megbénult a forgalom, s a kétségbeesés hullámai csak a késő esti órákban ültek el. A Dél-Magyaror- szág című lap egy oldalas cikket szentelt az esetnek, hozzá­téve, hogy az egész nem volt más, mint a cirkusz ügyes pro­pagandája. Akkor még ők sem tudták, hogy a cirkusszal egyetlen krokodil sem utazott.. Bogár Ferenc c4.z eltiäk Jó ideje beszélgettünk már az idős emberrel a tsz portáján. Esteledett, az öreg oda-oda vetett néhány szót a mellette elhaladók­nak, aztán diskuráltunk to­vább. Éjjeliőrnek néztem, az egyik irodában eloltotta a villanyt elzárta a kály­hát. — Az elnök nem szereti az aktatáskás embereket! — mondogatta az Öreg. — Az elnök mogorva ember, az elnök nem vesztegeti a szót... — így. Egyre kíváncsibb lettem az elnökre, akiről a követ kezőket tudtam meg: pipá­zik, de a cigarettafüstöt nem bírja. aki rá akar gyújtani kimegy a folyosó­ra, nagy pecás, szeret kár­tyázni, évekig ő volt a fa­lu vőfélye, minden esküvő hivatalos részvevője. Meg­tudtam még, hogy hatvan­éves fejjel ült be az iskolá­ba, végezte el a nyolc álta­lánost, most pedig a mező­gazdasági technikum kihe­lyezett osztályába jár, és első tanuló. — De az elnök nem sze­reti a tudálékos embereket! — folytatta az öreg. Elme­sélte, hogyan tanított mé­résre egy „nyimnyám” ag- ronómust, aki csak félváll­ról beszélt vele és a veze­tőséggel, olyan büszke volt az egyetemére, hogy lema- gázta a tulajdon nagybáty­ját, aki nem volt más, mint a tsz elnöke. A beszédes kis öreg még elmondta, az Nyolcvan év szilveszterei re. Kenyérért ment. Fillér nélkül indult el, de ez sem volt baj. Nyírtasson van egy boltos, jószívű ember, aki Nagy Gyuláéknak ad hitelbe is kenyeret. A bolt zárva. Szemben van egy másik bolt, de ott nem szoktak hitelbe vásárolni. Búsan indult haza a fájós szívű édesanya. Útközben, a sógoránál végre akadt ke­nyér, örömmel vitte haza, de az már többé nem kel­lett sem Erzsikének. sem Gyulának. SZABOLCS NÉPE 1928. (Szerkesztői üzenet) Még nem volt alkalmunk a szín­házzal foglalkozni. Nem szívesen tesszük, de kény­telenek leszünk. Készül egy cikkünk, melyben állást foglalunk. Diáknak egyéb­ként tanulni kell nem pe­dig modern operettek, s egyéb darabok malacságai- val megrontani fiatal lel­két. TISZA VIDÉK 1928. Ki akar hóhér lenni? A királyi ügyészség szomba­ton írta ki a pályázatot a Gold Károly elhalálozásá­val megüresedett bakói állásra. A szabályszerűen felszerelt pályázatot négy hét alatt kell beadni. Ok­iratokkal kell igazolni ho­nosságukat, életkorukat, is­kolai és egyéb végzettségü­ket, eddigi alkalmaztatá­sukat, feddhetetlen előéle­tüket, a proletárdiktatúra alatt tanúsított kifogástalan és hazafias magatartásukat, a bakói állás betöltésére alkalmas, ép, egészséges mivoltukat, és végül a ki­végzésben való jártasságu­kat NYÍRVIDÉK 1936. A MÁV vonalain az utób­bi időben jelentősen fel­lendült a csomagszállítás. Ezt a forgalmat jórészt nem a MÁV, sem a posta bo­nyolítja le, hanem alkalmi hordárok, az úgynevezett slepperek cipelik a főváros­ból vidékre. A mindennapi élet kenyérhajszája termel­te ki ezeket a zugszállítókut. Nagyrészük tönkrement ke­reskedő, iparos, vagy elhe­lyezkedni nem tudó ember, de tekintélyes számban vannak a kedvezményes jeggyel rendelkező nyugdí­jas köztisztviselők is. Úgy tudjuk hogy a MÁV an­kétokat tartott a csomag- kérdésben és drákói rendel­kezéseket lehet várni az új esztendőben a sleppe- rekkel szemben. ★ Emelkedett a lopások szá­ma Nyíregyházán. A megyei város területén az elmúlt év utolsó hónapjában a bűncselekmények száma 215 volt, ami az előző hónapi adatokkal szemben 20 szá­zalékos emelkedést mutat. Mennyiségileg több volt a lopás, ami természetes kö­vetkezménye a téli időszak kevesebb munkaalkalmá­nak, s a nagyobb téli ín­ségnek is. A lopások szá­mának emelkedését a rend­őrség azzal magyarázza, hogy a város közvilágítása a korai oltás miatt nem megfelelő. A rendőrség a téli hónapok tartamára a közvilágítás fokozását tart­ja kívánatosnak. Csak háromszor lesz fél­áru kedvezményes utazáa Budapestre. A vidéki ke­reskedők régóta panaszol­ták, hogy gyakran indít a MÁV féláru kedvezményes vonatokat Budapestre a különféle kongresszusok és kiállítások alkalmával, en­nek pedig az a következ­ménye. hogy a vidéki kö­zönség Budapesten végzi bevásárlásait. Winchler István kereskedelmi mi­niszter most kijelentette, hogy a jövőben csak há­rom ízben lesz fél áru ked­vezményes utazás Buda­pestre: a Nemzetközi Vá­sár, a Tenyészállat Vásár és a Szent István ünnep al­kalmával. NYÍRVIDÉK 1937. Megettek az erdei vadak egy hadirokkantat. Lapunk tegnapi számában megír­tuk, hogy egy összerágott emberfejet találtak a me­zőn. A nyomok a fejtő! egy körülbelül háromszáz lé­pésnyire lévő barlangba vezettek, ahol ráakadtak a holttest többi részére is. Megállapították. hogy a szerencsétlenül járt ember Bene László hadirokkant. A szerencsétlen ember az éh­ségtől és fáradtságtól kime­rülve éjszakára a barlang­ban húzódott meg. ahol megfagyott és az erdei va­dak megették. Benét a meg­maradt ruhadarabokról fe­lesége ismerte fel. Szilágyi Szabolcs Vihar Béla Szilveszter Illan az év, hogy rohannak a napok; ezüstlik hajam, már-már öreg vagyok; Azelőtt — hej —, a legtöbb ember éppen, akár szülőm lehetett volna nékem; most meg, most meg — tűnődöm el sóhajtva — mindegyre többnek én lehetnék apja. elnök veszedelmesen erős ember volt fiatal korában, egyszer egy vásári vereke­désnél úgy csapott össze két csendőrt, hogy azokat hordágyon szállították el. Az elnök pedig csavaros eszének köszönhette hogy nem ültették le a dutyiba És ömlőitek az adomák, anekdoták az öregből, azt sem kérdezte, honnan jöt­tem, mit akarok az elnök­től, csak oltogatta a vil­lanyt szaporán, összeseper­te a kihullott hamut, te- csukogatta az ajtókat, majd útja a közeli istálló felé vitt. Elmagyarázta, hogy „azt a piros tarkát” az el­nök mentette meg a pusz­tulástól, már az állatorvos is lemondott róla. az elnök meg nem, elővette az apjá­tól örökölt gyógyító tudá­sát, éjszakánként ötször is felkelt gyógykezelni a jó­szágot sőt ott is aludt olykor-olykor az istállóban. — Nahát az elnököt nem találja meg senki az iro­dában, annak betegsége a szoba, az íróasztal — foly­tatta. — Az értekezleteket sem bírja, rögtön előjön a reumája, ha egy kicsit ül­dögélni kell. Hahotázva adta elő, hogyan fizettette meg az „ingyen" vacsora díját a megyétől kint járt „aktatáskásokkal”, akik azó­ta messzire elkerülik a tsz-t. Még mondta volna, mint a vízfolyás a történe­teket, de az idő elfutott, mennem kellett felkeresni az elnököt. Elbúcsúztunk, néhány lépéssel arrébb megállítottam egy fiatal- asszonyt és megkérdeztem* hol találom az elnököt. — Hisz most köszönt el tőle! — nézett vissza ai asszony azzal a szent megJ gyözödéssel, hogy ez is ta* láthatna más ürügyet <U ismerkedésre. Páll Gésf KIMARADT FOTO

Next

/
Thumbnails
Contents