Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-31 / 26. szám

Tél a nagy cserkészi tanyabokrokban Négy év képviselői munkájának mérlege Beszélgetés Pólyák Jánossal, az országgyűlés alelnökével Befejeződött az 1963-ban választott országgyűlés utol­só ülésszaka. Megkérdeztük Pólyák János elvtársat, az országgyűlés alelnökét, ho­gyan vonhatnánk meg nagy­vonalakban a most záruló országgyűlési ciklus mérle­gét? — Nemcsak az illetékes párt- és állami vezeték, ha­nem a több mint hatmillió választó is megállapíthatta. hogy a négy évvel ezelőtt Cl Parlamentbe küldött képvi­selők eredményes, jó mun­kát végeztek. Szoros kap­csolatot tartottak válasz­tóikkal, s minden méltá­nyos ügyben igyekeztek se­gítségükre lenni. Fokozta munkakedvüket az a körül­mény, hogy véleményüket és javaslataikat az illetékes fórumokon mind alaposab­ban tanulmányozzák, s igyekeznek azokat megvaló­sítani. Elég itt arra utalnom — mint a törvényhozó és a végrehajtó szerv, az or­szággyűlés és a kormány harmonikus együttműködé­sének példájára —, hogy a minisztertanács évek óta napirendre tűzi egy-egy ülésszak után az országgyű­lés plénumán elhangzott ja­vaslatok megvizsgálását, hasznosítását. A kormány is­mételten kötelezte az érde­kelt minisztereket, hogy a képviselők közérdekű kez­deményezéseivel foglalkoz­zanak, azokra érdembeli választ adjanak. A kialakult gyakorlat szerint az ország- gyűlési képviselők többnyi­re már a parlamenti ülés­teremben, vagy azután egy­két héten belül írásban vá­laszt kaptak javaslataikra. — Milyen ügyekben emel­tek szót elsősorban a képviselők a most záruló négyéves ciklus idején? — Egész pontos statiszti­kánk nincs, de összefogla­lóan elmondhatom, hogy többségükben gazdasági, iparunk, mezőgazdaságunk fejlődését közelről érintő kérdésekben. Az aktivitásra jellemzésként megemlíte­ném, hogy a vitákban a nagy jelentőségű törvénymó­dosítások mellett több mint 1200 egyéb javaslat is el­hangzott az országgyűlés ülésszakain. Képviselőtár­saink javaslatára fontos kormány- és miniszteri ren­deletek jelentek meg külön­féle ügyek intézésének egy­szerűsítésére, ésszerűsítésé­re. Az egyik ilyen rendelet például — ez tavaly tör­tént — növelte a tanácsok jogkörét a pedagógusok arányos foglalkoztatásában s az Iskolai helyiségekkel való--------------------_---------------------------------------------------------— Makai bátya a falu szé­lén élt házikójában négy gyermekével, őszülő asszo­nyával. No meg tizennyolc örökké síró-bégetq birkájá­val. Ennyi birkát bírt el­tartani a Gyepes-parti fű, a kanálismenti apró legelő­foltok. Mindig az első ju­hás zságról álmodott, hogy egyszer, talán egyszer rá­mosolyog onnan fentről a mindenható és kiparancsol­ja neki a jó fizetéssel járó juhászságot. Nyomora közepette nem csoda, hogy megdöbbent, amikor ajánlott levelet ho­zott neki a postás a sarka- di Magyar Föld Részvény- társaság uradalomból. A le­vélben alkalmaztatási aján­lat állott A gyerekek, a fe­leség arcáról csakúgy su­gárzott az öröm. Makai bá­tya öröme mindennél na­gyobb lett: mert nem csak tisztességes keresethez ju­tott, hanem OTI jogosult lesz, öreg korra majd nyug­díjat élvez és minden gyer­mekét taníttatni fogja „Egy se lesz paraszt Urat ne­velek a jó állásból, hogy ne legyenek szegények, mint az apjuk”. Másnap nagy örömmel gazdálkodásban, egy másik rendelet pedig az eddiginél jobban összehangolja a népművelés különböző terü­letein kezelt anyagi eszkö­zöket Az egy-egy ülésszak Üléseiről készülő parlamenti jegyzőkönyv országos és he­lyi jelentőségű javaslatok, kritikai észrevételek figye­lemre méltó Indítványok tu­catjait rögzítette. Ennek az országgyűlésnek jutott fel­adatul a harmadik ötéves tervtörvény megalkotása. Jelentős munkát végzett több népgazdasági ágazat, például a posta, az építés­ügy, a vízügy tevékenységét szabályozó törvények kidol­gozásában, megvitatásában. — Hogyan fejlődött a képviselők parlamenten — pontosabban: ülés­szakon — kívüli mun­kája, milyen új vonások­kal gazdagodott az? — Ha röviden akarnék válaszolni, azt mondhat­nám, hogy az egész népgaz­daságunk, államvezetósünk előtt álló feladatok növeke­désével arányosan fejlődött, gazdagodott a képviselői munka is. Az már megszo­kottá vált, hogy az éves ál­lami költségvetés plenáris tárgyalásait megelőzően a kilenc országgyűlési állan­dó bizottság rendkívüli kö­rültekintéssel, a legjobb szakemberekkel konzultálva vitatta meg egy-egy fontos népgazdasági ág, szakterület kérdéseit. Minden alkalom­mal — így legutóbb, az 1967 évi állami költségvetés állandó bizottsági vitáin is — hangzottak el fontos mó­dosító javaslatok. Ezeket az országgyűlés figyelembe vet­te, beépítette az állami költ­ségvetésbe, s a javasolt módosításokkal együtt fo­gadta el azt. — Az említett új voná­sokkal kapcsolatban még elmondhatom, — hogy álta­lában színesebbé, sokolda­lúbbá vált a képviselők te­vékenysége. Eredményesnek bizonyult az a kezdeménye­zés például, hogy rendszere­sen meglátogattak egy-egy fontos — vagy éppen rosz- szul dolgozó segítségre szo­ruló üzemet, termelőszövet­kezetet, intézményt Ugyan­csak országos tapasztalatok alapján állapíthatjuk meg, hogy a korábbinál hatélco- nyabbá vált a képviselők és a tanácsi szervek, a tanácsi apparátus dolgozói közötti együttműködés, s a külön­böző főhatóságokkal, a nép­fronttal, a párt különböző szintű vezető szerveivel kö­zösen végzett munka. Több­felé a képviselők kezdemé­nyezésére, közbenjárására utazott be Sarkadra. Az uradalom vezetője elé kísér, ték. Az furcsa káderezésnek vetette alá: „önnek Makai úr ugyebár rokona a pusz­taszeri főjuhász, Makai Ber­talan?” Csak annyit kellett volna hazudnia, hogy „igen­is”, s azonnal felvették vol­na. De üresen korgó gyom­rával is becsületes volt őszintén kimondta: „Nem, mégcsak nem is ismerem az illetőt”. S lám, az uradalom vezetője egészen megválto­zik, még kiabál is rá: „Ak­kor mit keres maga itt? Hordja el magát!” Kitámolygott az ajtón. Hát most már aztán mi lesz? No mindegy, Mindent még a durvaságot is meg lehet szokni. S nagy lép­tekkel megindult a vasút­állomásra. Ott kétségbeesve megtudta, hogy legközelebbi vonata csak éjfél után in­dul haza. Nagyon éhes volt Egy csapóajtón át be­ment a IV. osztályú étte­rembe, ahol rongyos, ba­bővítették a tanácsi üzlethá­lózatot, gyorsították az út­építést, vagy különböző más beruházások befejezé­sét. — Hallhatnánk-e néhány összefoglaló adatot a most záruló négyéves ciklus képviselői tevékenységé­ről? — A plenáris ülésekkel kapcsolatban elmondhatom, hogy a 12. ülésszakon össze­sen 34 napirendi anyagot terjesztettek a képviselők elé, egyebek közt fontos törvényjavaslatokat, a nép- köztársaság Elnöki Tanácsa, a minisztertanács, a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíró­ság elnöke, a külügymi­niszter beszámolóit. Az ezek feletti vita jóval szélesebb körű volt, mint az előző országgyűlési ciklusokban; a 340 képviselő közül 250 szólalt fel, összesen 375 íz­ben. —? A beterjesztett tör­vényjavaslatok úgyszólván egytűl-egyig a képviselők módosító indítványaival emelkedtek törvényerőre. Az ülésszakokon 41 interpellá­ció hangzott el az illetékes miniszterekhez, különböző főhatóságok vezetőihez. Az is előfordult, hogy a minisz­teri választ az országgyűlés nem fogadta el, ezért az ügyet a kérdésben illetékes állandó bizottság megvizs­gálta, s lényegében az inter, pelláló képviselő vélemé­nyével megegyező javaslatot terjesztett elő. Amit az or­szággyűlés elfogadott — Egy-egy ülésszakon — természetesen a napirenden lévő kérdésektől függően — 15—40 képviselő szólalt fel a vitában. A különböző be­jelentések, referátumok, előadói beszédek, felszólalá­sok és válaszok szó szerint gyorsírói jegyzőkönyve min­den alkalommal valóságos kötet; van, amikor 400—500 gépelt oldal terjedelemre rúg. — Mit mondhatna „bú­csúzóul” képviselőtársai nevében a választóknak, az ország közvéleményé­nek? — Azt hiszem, ez a kis, futtában megvont „gyors­mérleg” mutatja, hogy a képviselők eredményesen dolgoztak, t igyekeztek vá­lasztóik bizalmával helye­sen, jól gazdálkodni. Köszön­jük a választók bizalmát s azt kérjük tőlük, hogy va­lamennyien vegyenek részt a március 19-én sorra kerülő választásokon. S az újon­nan megválasztó ország­gyűlési képviselőknek adják meg ugyanazt a támogatást, amellyel bennünket kitün­tettek. tyus emberek feküdtek a fal mellett Az asztalok te­le ételmaradékokkal, csont- darabokkaL A pincér saj­nálattal közölte vele, hogy minden kifogyott, csak bab­levessel tud szolgáink Kért egy tányérral. Figyelembe se vette a le­ves szürke színét a leégett kozmától, bűzös hagymada­raboktól. Éhségében neki- hasalt a tányérnak és na­gyokat szürcsölt a léből. Még a szemét is behunyta, olyan jólesett minden ka­nállal. S minél jobban be­lemerült az evésbe, annál éhesebb lett. Mikor a lege­lőről haza szokott térni es­ténként a 18 birkájával, akkor sem éhezik megeny- nyire. Pedig akkor beba­rangolja a kutyatövises árokpartokat is. Könyékig nyúlt a nadrágzsebébe, s onnan néhány aprópénzt ka­part elő. Kért még egy tányérral. Aztán még egy- gyel. Ott falta a mosogató­lének mondható bablevest a terem közepén. Kalendárium volt * szel­lemi tápláléka régen a ta­nyák népének. Téli estéken, pipafüst mellett rojtosra forgatták a Kincsest. Elmé. két világosító „kincs” után kutattak. Hiába. Ettől nem lettek okosabbak. Nejn is volt ez a cél... Nem, hi­szen az a mondás járta, hogy a paraszttal csak ad­dig lehet szót érteni, míg egy pár csizmája van. Ha kettő van, már gondolkozik. Ezt nem akartak, Kalendárium, ló, háború Tizennyolc tanyabokor. Különös emberszigetek. Negyvenkilométeres szóró­dásban. Két és fél ezer em­ber él itt. ösvények, beha­vazott, taposatian és járha­tó dűlő utak hálózzák be. A regényes, rókákat foglyo­kat rejtő Zöld tanyabokor­tól a központig. Ez Nagy- cserkesz. Most formálódik igazi faluközösséggé. Sok ellentmondással. Három kö­zös gazdaságot alakítottak itt a tirpák parasztok. Ezek­ben oldódik régi szellemi világuk, felfogásuk és szü­letnek újjá. Egykori tíz— ölvén holdasok és azok, akiknek főzték a napszá­mért a mákos kukoricát Agregátoros tv A látható, fizikai fény nyomán betört a tanyákba a szellemi is. Igényeket no. vei és a fejlődés új ellent­mondásait teremti meg. Egyszerre. Különösen itt, ahol most gyorsan szeret­nék pótolni mindazt, amitől egykor megfosztották ezt a népet, E ködvilágból kibon­takozó tanyák egy részét már az éter hullámai kap­csolják össze a távolabbi-' val. Nyolc tanyabokorban ég villany. A lakosság fele jut fényhez. Tízben még a pet. ró a kincs. Szinte minden­napos eset az apa új mosó­géppel tv-vel dicsekszik, a fia, aki öt kilométerrel odébb, egy másik tanyabo­korban lakik, bosszankodik. Pénze van rá, igénye is’ de a fény, még nem ért odáig. Kétszázhetvenöt rádió SZÓI, Harminc tv van. Húsz működik. Tízből kilenc még a villanyt várja. Eggyen a tudásszomj segí­tett. A Cigány bokorban. A tanya népe adta össze a készülékre a pénzt. Agregá- tor táplálja, ők így jutnak kultúrához. Esték a tanyákon Élő szót, a beszédet azon­ban nem pótolhatja semmi. Hogy igényelte-e ezt a „bokrok” népe? Valamikor a tirpák vasárnap csak a templomba ment. Amióta a téli tanfolyamok megkez­És ekkor egy fekete ru­hás, monoklis. pocakos úr lépett asztalához. Megérin­tette a vállát. O felnézett rá, de tovább evett A mo- noklis úr így szólt: — Nézze kérem, én va­gyok ennek a restaurant­nak a tulajdonosa, Egy igen jó állást ajánlok magának: szerződjön le nálam „mű­evőnek". Ebben az osztályú étteremben alig van forga­lom „nem megy” az olcsó bableves, de mióta maga megevett itt azzal a bámu­latosan jó étvágyával há­rom tányérral, már több mint hetven adagot elad­tunk. Makai bátya körülnézett. Valóban azt látta, hogy a teremben mindenki bable­vest eszik, a pincérek fel, s alá szaladgálnak, alig győzik kielégíteni a rende­léseket. Karjuk végigrakva bablevessel tele tányérok­kal — Állás?... Izé, műevő? Mért ne vállalnám — he­begte Makai bátya. Elfo­gadta anélkül, hogy tudta volna a feltételeket ame­lyek — mint később kitu­dódott — nem is voltak olyan teljesíthetetlenek. Fel­dődtek, vasárnaponként is tele ülik a fűtött dohány- csomózót a Kossuth Tsz- ben. Munkásembert hall­gatnak, s vitáznak javasol­nak, kérnek. Van itt tema­tika. Tizenkét téma. Százak ismerkednek tíz napon át az új ötéves tervvel, az új mechanizmussal, a falu. város kapcsolatával, s együtt vitáznak arról, hogy mi­lyen is lesz az egységes szövetkezeti parasztság. Per­sze az élet „felborítja" né­ha ezt, s ez így van rend­jén. Sándor László, a kő­művesből lett mérnök osz­tályvezető türelmes. Évek óta segít. Nemcsak szemlé­lője, hanem tevékeny ré­szese is e közösség formá­lásának, 0 a téli tanfolyam vezetője. Harmadik tél, hogy tíz-tíz napra Nagy- cserkeszre költözik. Itt él az emberek között De min­den hónapban meglátogat­ja őket. És soha egyedül. Mindig hoz segítséget. Együtt tervezik a tanya­bokor jövőjét munkások a parasztokkal esténként. Míg ki nem fogynak a szóból. Kézzel fogható a szövetség. Épületek terveit készítették el társadalmi munkában. Panaszolták a „hallgatók”, hogy a Bályi bokorba gya­log járnak télen is a gye­rekek. Buszmegálló kellene. Sándor elvtárs intézkedett. Rendbe tették a könyvelést Megtanul politizálni a ta­nyák népe. Egyik este arról folyt a vita, hogyan lehetne tanyai kollégiumot építeni. És érik a térve hogy a tizennyolc tanyabokorbói hat iskolába járó kis ma­gyarok kollégiumi nevelést kapnak. Több mint 250 is­kolás gondja foglalkoztatja őket. Legalább száz paraszt- ember végezte el a nyolc általánost. Művelődési köz­Több, mint két évvel eze­lőtt, alakult meg a megyei koordinációs bizottság, mely­nek fő feladata egy-egy lé­tesítmény helyének kijelö­lése, s az ezzel kapcsolatos viták rendezése. Az elmúlt évben hat alkatommal ülé­seztek és az állandó napi­rendeken kívül 28 vitás kérdésben döntöttek. Legtöbb vita természete­sen a helykijelölésben van. Minden beruházó a legked­vezőbb fekvésű területet kí­vánja magának, és itt nem­csak a fekvés, hanem a szanálásmentesség is szere­pet játszik. A döntés rend­kívül nagy körültekintést kíván, mérlegelni kell, hogy egy-egy beruházás közül melynek a telepítése indo­kolt egy adott területen. A bizottság mindig betöltötte szerepét, munkájával kap­adata volt naponta mint­egy 15 tányér bablevest be­kanalazni. Előbb azonban nagy hangon kellett rendel­nie: „Kérek még egy tá­nyérral abból a finom bab­levesből... Van-e még ab­ból az isteni bablevesből? Holnap is eljövök ilyen fi­nom, olcsó, 16 filléres bab­levest enni. Ilyet még az édesanyám se tud főzni!" A terem közepén volt felállítva „munkaasztala”, hogy minden szögből és ol­dalról jól látható legyen Makai bátya „munkája”. Feladatát lelkiismeretesen, sőt készséggel ellátta. Ért­hető, hisz a bableves nem lett lefogva a béréből. Mindezeket pedig Makai bátya, a sz-i Ujbarázda Tsz első juhásza beszélte el a 66-os zárszámadást követő vacsorán, egy nagy adag birkapörkölt mellett. Elbe­szélése azonban nem olyan hatást váltott ki, mint an­nak idején, „műevő” korá­ban: a körülötte eddegélő tagtársaknak nem csúszott a finom birkahús, mert mind­untalan arra a kozrnás, csi- rás bablevesre gondoltak, meg arra a letűnt világra. Dénes Géza pont kialakítását tervezik. Mellé épülne a kollégium. A másik téma; gondoskod­ni az idős parasztok fog­lalkoztatásáról. Nyugdijren_ deletet fogadott el a kor­mány. de ha munkáról nem gondoskodik a szövetkezet, hogyan menjen pihenni a tirpák paraszt? Ezt fesze­gette Kiss bácsi. Odáig már eljutottak a három év alatt, hogy duplájára növelték az egy tagra eső jövedelmet Postasxénkó Beszélik, hogy az ötvenes évek elején még könnyű dolga volt Gerda András­nak, a postásnak. Nyíregy­házáról járt ki. Itt lóra ült, s elvitte azt a néhány levelet, újságot, ami a tizen­nyolc tanyebokorba érke­zett. De most! Egyszer megmértek a ta­nácsházán. ötvenöt kilót nyomtak az újságok. Ma­gvar József szánnal ’ária, viszi az olvasni valói. Ig7 is két napba telik. Ha ágy_ nak dől mint nem reg, nincs ember, aki vállalná Szóvá tették a tan folya­mon, kellene egy másik pos­tás is. Nem az már a ta­nya, mint valamikor. Irt a tanács a debreceni posta- igazgatóságnak. Elutasítot­ták. Ilyenre a rendelkezés nem ad módot. „Külterü­let.” így aztán hiába más a tanyai ember, s bár jóval túljutott a kalendáriumon hetenként csak kétszer kap­hat újságot. Szugyiczk: Ist­ván. a betegállománvban lévő traktoros négy kilomé­terről, a Belfi bokorból gyalogolt be a „betűéri" És B kalendáriummal kezdték... Farkas Kálmán csolatban nem hangzott el bírálat. Sokat vitatkoztak a 120 férőhelyes szálloda helyé­ről is. Mint ismeretes, a Dózsa György utcára kerül a jelenlegi gyógyszertár es vasnagyker helyére, így egységes kombinátot at­koz majd a Szabóid-szálló­val és éttermével. A nyír­bátori Vastömegcikkipart Vállalat bővítése a mosiani telephelyén történik, hi­szen arra bőven van lehető­ség. A bizottság tárgyalta me­gyénk beruházási program­ját is. Itt elsősorban a vasá- rosnaményi ládagyárról, a Budapest—Nyíregyháza vas­útvonal villamosításáról, az újfehertói fmsz étterméről, a Nyíregyházi Almatároló második üteméről, a Tuzsé ron létesítendő nyílászáró szerkezeti gyárról és a kis- várdai kórház bővítésének második üteméről volt szó­A déli ipartelep közmü- vesítési problémáival a koordinációs bizottság több­ször is foglalkozott. Ennek eredménye, hogy a telepítés alatt álló KPM vállalatok és a VAGÉP vízellátási gondjaikat közösen oldják meg. A bizottság kezdemé­nyezésére ezen a területen kutatófúrásokat végeztek az­zal a céllal, hogy az eset­leges helyi vízbeszerzés le­hetőségeire adatokat nyerje­nek. A kutatófúrások ered­ményesek voltak. A víztáro­lókat, vezetékeket a válla­latok közösen építik, mely több százezer forintos meg­takarítást jelent. Jelenti« határozat született a szep­tember 14-i ülésen, aminek alapján a déli iparterület és a városi vízmű fejleszté­sére programtanulmány ké­szül. A koordinációs bizottság munkájának eredménye fo­rintokban még nem mutat­ható ki. Azonban ha a be­ruházások megvalósulnak, a célszerű telepítés miatt • gazdasági eredmény nem marad el (MI 4 MŰEVŐ Programfanulmény a déli ipartelep fejlesztésére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents