Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-28 / 24. szám

„Békés világűr44 szerződés aláírása Moszkvában De Saulié Varsóba látogat Párizs, (MTI): De Gaulle tábornok, francia államfő ebben az évben hivatalos látogatást tesz Varsóban. Párizsban közölték, hogy az utazás terve Rapacki lengyel és Couve de Mur- ville francia külügyminisz­ter csütörtöki tárgyalásain merült fel. A látogatás időpontját még nem tűzték ki, de ar­ra előre láthatólag legké­sőbb ez év nyarán sor ke­rül. Vietnam! jelentés Saigon, (MTI): Az Egyesült Államok dél­vietnami fegyveres erőinek alakulatai péntekre virra­dó éjszaka befejezték tisz­togató hadműveleteiket a Saigontól negyven kilomé­ternyire északra fekvő úgy­nevezett vasháromszögben. Mint a jelentésekből ká­derül, az amerikai tenge_ részgyalogosok mindenkit ellenségnek tekintettek, sok ezer polgári személyt üldöz­tek el otthonából, lerombol­va e vidék falvait, telepü­léseit. A saigoni amerikai főhadiszállás ezek után „711 partizán megsemmisítéséről” adott hírt. A közlemény ezenkívül 722 partizángva- nus egyén őrizetbe vételé­ről számol be. rrarei BONN: Hírügynökségi jelentések szerint Von Hasel nyugatné­met államtitkár pénteken sajtóértekezleten közölte: a bonni kormány felhatalmaz­ta Brandt külügyminisztert, hogy megállapodjék Romá­niával a diplomáciai kapcso­latok felvételében. A közle­ményből nem derül ki, hogy a nyugatnémet—román dip­lomáciai viszony megterem­tése mikorra várható. LONDON: Pénteken délelőtt Brown külügyminiszter hivatalában fogadta Robert Kennedy sze­nátort. Csütörtökön este Wil­son miniszterelnök kétórás eszmecserét folytatott Ken- nedyvel. NOVOROSSZIJSZK: Novorosszijszk kikötőjéből kifutott India felé egy szov­jet gőzös, amely 17 0Ö0 tonna gabonát szállít. Ez már a má­sodik szállítmány, az első, 12 000 tonna gabona, már a múlt hét végén elindult az éhínséggel küzdő Indiába. A szállítmányok februárban is folytatódnak. A Szovjetunió ajándékként 200 000 tonna gabonát szállít Indiának. Moszkva (MTI): Moszkvában a szovjet kül­ügyminisztérium Tolsztoj ut­cai villájában, ahol 1963 nya­rán megszületett a moszkvai atomcsend-egyezmény, pén­teken délelőtt Alekszej Ko­szigin szovjet miniszterelnök jelenlétében a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egye­sült Államok képviselői alá­írták a „békés világűr-szer­ződést. A piros bőrkötésű szerződéspéldányt elsőnek Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter, utána sir Geoff­rey Harrison, Nagy-Britannia moszkvai nagykövete, majd Csap, (TASZSZ): Tito jugoszláv elnök és felesége pénteken a Szov­jetunióba érkezett, A határ- állomáson Georgij Dzocemi-' dze, a Szovjetunió Legfelső London (MTI): Az Angol Munkáspárt parlamenti csoportjának csütörtök esti értekezletén példátlan hevességű vesze­kedés robbant ki a Közös Piac kérdése körül Emanuel Shinwell, a parlamenti pártcsoport elnöke és a Wilson-kormány három ka­binetminisztere között. A veszekedés, amelyhez hasonlóra még a legöregebb parlamenti megfigyelők sem emlékeznek, egy látszó­lag ártatlan kérdés kapcsán lángolt fel. Orme képviselő megkérdezte, hogy rendjén való-e, hogy Brown külügy­miniszter a konzervatív és a liberális ellenzék vezetői­vel közös plattformon mondjon beszédet egy jövő hónapra meghirdetett „euró­pai nagygyűlésen”, s vajon a Közös Piachoz való csat­lakozást ellenőrző miniszte­reknek és képviselőknek is joguk van-e más pártok képvi­selőivel együtt a nyilvánosság elé állni ellenvéleményük kifejtésére? Brown külügyminiszter azt válaszolta, hogy ő a kor­mánypolitikát fogja képvisel­ni, mire a 82 esztendős Shin­Llewellyn Thompson, az Egyesült Államok nagyköve­te írta alá. Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete pénte­ken délben a magyar kor­mány nevében aláírta a bé­kés világűr szerződést. Ez al­kalommal összesen huszonkét állam csatlakozott meghatal­mazottjának aláírásán ke­resztül a 17 cikkelyből álló világűr-megállapodáshoz. Jelentős Japán csatlakozá­sa a szerződéshez, mivel ez az ország az utóbbi időben szá­mottevő haladást ért el a rakétatechnikában és hozzá­látott űrkutatási programjá­nak kidolgozásához is. Tanácsa elnökségének el­nökhelyettese és más hiva­talos személyiségek üdvö­zölték a vendégeket. Rövid pihenő után Tito és kísérete különvonaton folytatta útját Moszkvába. well, a munkáspárt „nagy öregje” letorkolta a külügy­minisztert, mondván, hogy ezt a kérdést Wilson mi­niszterelnöknek kell megvá­laszolnia. Brown paprikásán visszavágott: „ő tudja, hogy mit csinál, és nem kell minden kérdésben a miniszter- elnökhöz fordulnia válasz­ért. Shinwell, magából ki­kelve utasította rendre a külügyminisztert. Crossman sürgette az elfajuló vita le­zárását. „Élegem van be­lőled, Crossman, ne merészelj nekem parancsolgatni” — kiáltott visza Shinwell, s hasonló módon torkolta le az ugyancsak beavatkozni próbáló Callaghant is. Shinwell valósággal tajték­zott a dühtől, az óriási hangzavarban néhányan le­mondását követelték, mi­közben a miniszterek vér­vörös arccal kivonultak a teremből. Megfigyelők körében ál­talános vélemény, hogy Shinwell nem maradhat so­káig a kormánypárt parla­menti szekciójának elnöke, jóllehet a vihar lezajlását követően kijelentette, hogy esze ágába sincs lemonda­ni. Tito a Szovjetunióba érkezett Vihar az angol kormánypártba n PINTÉR ISTVÁN; 23. Akkoriban Eisenhower elnök előállt javaslatával. A szovjetek a leszerelést hangsúlyozták, mondván: csak a leszerelés lehet a bé­ke biztosítéka, a „nyílt ég” önmagában nem old meg semmit, legfeljebb azt, hogy az Egyesült Államok kockázatmentesen kikém­lelje a Szovjetunió védel­mét. — Jól kigondolta, Ike — röhögött Smith őrnagy, a légifényképezés oktató tiszt­je este a klubban. — Azt mondja, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió’ cseréljék ki egymással az olyan precíz térképet, amelyek feltüntetik a két ország területén lévő összes katonai izéket... És aztán fényképezzük egymást sza­badon, nyíltan, felderítő­gépekkel... Jó, mi? Rowers megvonta a vál­lát. Nem érdekelte a politi­ka, s különben sem értette, hogy miért jó Ike terve. Ha csak azért nem, mert hosz- szú és bizonyára jól fizetett állást biztosít a pilótáknak. Különben? Fényképeznek az oroszok, fényképeznek, ők, amerikaiak, fifty-fifty... Mi van ebben jó? Az őrnagy hahotázott, s Francis vállára csapott: — Hát nem érted, te pu­pák? Rowérs megrázta a fejét: — Én nem! De fontos, hogy a nagyfejüek értsék! — Zöldfülű vagy, fiam. A jő pilótának sem árt, ha ko- nyít valamit a politikához... Különösen akkor hasznos, ha ebben a dologban érdé-' kelt... — Persze érdekelt vagyok. De akkor sem találok ebben semmi érdekeset. Az oro­szokkal kölcsönösen felfed­jük egymás aduit, s kész! — Mondom, zöldfülű vagy! Naiv, mint egy szűz­lány! Hát éppen az az ér­dekes, hogy mi belenézünk az oroszok lapjaiba, de ne­kik csak az egész paklit mutatjuk, azt is hátlapjával! Figyelj rám csak egy ki­csit. Elolvastad alaposan Ike javaslatát? — Nem — rázta meg Ro­wers a fejét. — Csak át­futottam. Mondtam már, hogy az ilyesmihez nem ér­tek, s őszintén szólva nem is érdekel. Én megteszem, amiért fizetnek, s kész! Smith figyelmeztetően felemelte az ujját: — Téged most azért fizet­nek, hogy gondolkozz. A CIA-nál nem tudunk hasz­nálni begyepesedett fejű fickókat. Mi látjuk el ér­tesülésekkel a minisztériu­mokat és magát az elnököt is. Mit gondolsz, miért van szükségük a mi munkánk­ra? A terveikhez. Nos, ak­kor elvárhatják tőlünk, hogy megismerjük az el­képzeléseiket, mert csak így tudunk segíteni. Világos? Rowers bólintott. — Nos, akkor figyelj! rám — folytatta az őrnagy. — Ha a tervet alaposabban elolvastad volna, akkor ne­ked is feltűnik, hogy csu­pán két országra terjed ki, a miénkre és az oroszokéra. Azt pedig tudod, hiszen ma­gad is az egyikről jöttél, hogy nekünk vagy hatszáz Egy hét a világpolitikában 0 Podgornij Rómában íjp Wilson párizsi útja ££ A inamiguai lövöldözés A híres műemlék, a Fó­rum Romanum ezekben a napokban a békés egymás mellett élés fórumává lett. A Colosseumnál, nem mesz- sze az antik Róma egykori központjától köszöntötték államfői protokollal, az Olaszországba látogató Pod- gornijt, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek elnökét. Még korai lenne minden részletében értékelni a szov­jet—olasz tárgyalásokat, de máris megállapítható, hogy azok hasznosaknak bizonyul­tak és beleillettek az Euró­pára jellemző kelet—nyuga­ti mozgásba. A Szovjetunió és Olaszország nemzeti ér­dekei sehol sem ütköznek, igaz viszont, hogy más-más társadalmi berendezésük, valamint a szembenálló szö­vetségi rendszerhez való tartozásuk bizonyos kerete­ket szab a közeledésre. Igen biztatóak a hosszútávú gaz­dasági és műszaki együtt­működés távlatai. Nem vé­letlenül látogatott el a szovjet államfő Torinóba a FIAT városába, hiszen az autókonszern az „évszázad üzletét” kötötte a Szovjet­unióval, az olasz közvéle­mény nagy elégedettséggel vette tudomásul, hogy a párbeszéd folytatódni fog, erre utal Saragat elnök ős Moro miniszterelnök moszk­vai meghívása. Rómában, a szovjet ál­lamfő ellátogat egy másik államba is. A Szent Péter ■ bazilika mögötti bronzkapun áthaladva, a Vatikánban találkozik majd VI. Pál pá­pával is. A nyilvánvaló ide­ológiai különbségek nem fogják megakadályozni, hogy szót váltsanak a világbékét érintő, közös érdekű ügyek­ről. Egy francia lap szelle­mes megjegyzése szerint könnyen lehet, hogy a pá­pa jobban szót tud érteni Podgornijjal, mint Spell- mann érsekkel. A lap az amerikai agresszióban száz­százalékig elkötelezett New York-i érsek magatartására céloz... Moszkva is jelentős dip­lomáciai esemény színhelye volt a hét végén. Szovjet, amerikai és angol diploma­ták aláírták az ENSZ-ben megszövegezett egyezményt a világűr kizárólag békés célokra történő felhasználá­sáról, amelyhez valamennyi kormány csatlakozhat. Nap­jainkban, amikor már mes­terséges holdak százait bo­csátottuk fel a kozmoszba, és a világűrben járt embe­rek klubja tucatnyi tagot mondhat magáénak, a meg­állapodás fontos esemény, különösen a jövő távlatait illetően. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, mennyi még támaszpontunk van szerte a világon, jobbára az orosz határok közelében. — Jó, rendben van — mondta Rowers. — Van hatszáz támaszpontunk. Az­tán azokat is szépen le­fényképezik az oroszok, szép sorjában! Smith nevetett: — Azokat aztán nem! Ép­pen itt zseniális az elnök javaslata. Az csak az Egye­sült Államokról és a Szov­jetunióról beszél. Azok az országok, amelyeknek a te­rületén ezek a támaszpontok vannak szóba sem kerültek. Az ő területük felett nem lesz szabad a fényképezés. Ott továbbra is azt csinál­juk titokban, amit aka­runk! — Az ördögbe is, erre nem gondoltam! — Sok mindenre nem gondoltál még, Rowers. Ar­ra sem, hogy nekünk nagyon fontos az oroszok fényképe­zése... — Ezt már tudom — mondta Rowers, akj itt a klubban megengedett magá­nak egy kis bizalmaskodást az oktatótiszttel. Fejhangon, ahogy Smith szokott beszél­ni a kiképzésen, utánozta: „Lefényképezzük a káposz­tát a levesükben...” (Folytatjuk) a megoldásra váró feladat itt, lent, földünkön is. Még egy csomópontja volt az elmúlt napok gazdag tár­gyalási programjának. Wil­son, a brit miniszterelnök Párizsba zarándokolt, hogy kieszközölje De Gaulle hoz­zájárulását Nagy-Britannia közös piaci bebocsátásához. A francia elnök azonban nem mortdott sem igent, sem nemet, de még talánt sem az angol kérésre. Vi­szont kitűnt, a hosszú ellen­tétlista, — amely Londont és Párizst szembeállítja. A gazdasági tényezők mellett a franciák erőteljesen bírálják az angolokat, Washington kritikamentes támogatása miatt, különösen a délkelet­ázsiai ügyekben. A francia figyelmeztetés annál helyénvalóbb, mivel az Egyesült Államok köz­ben tovább járja mind esze­veszettebbé váló harci tán­cát. Elegendő egy pillan­tást vetni a most nyilvános­ságra hozott új költségvetés­re. A Pentagon nagyobb összegekkel rendelkezik a következő évben, mint a koreai háború idején az egész amerikai költségvetés volt. Több mint húszmilliárd dollárt fordítanak maid a vietnami háború céljaira, minden költségvetési dollár­ból nem kevesebb, mint hu­szonkét centet. Bejelentették azt is, hogy a Dél-Vietnam- ban harcoló amerikai ex- pediciós csapatok létszáma az év végéig 475 ezerre emelkedik majd, ami azt je­lenti, hogy a 7. flotta létszá­mával együtt jóval túlhalad­ja a félmilliót. Az amerikai stratégák azonban máris ke­veslik a számot. Fokozódnak a katonai ak­ciók is, az amerikai beavat^ kozók három frontszakaszon, szeretnének sikert elérni. Dél-Vietnam legészakibb körzetében, a demilitarizált övezetnél, a Saigontól nem messze elterülő vashárom- Szögben, a híres partizántá­maszponton, valamint a Me­kong deltájában, Dél-Viet­nam éléskamrájában. Máris kitűnt, hogy egyik akció sem igér eredményt. Csupán a polgári lakosságnak okoz­tak mérhetetlen szenvedést, a DNFF fő erőivel még a harci érintkezést sem tud­ták felvenni. A vietnami válság tehát további hosszú és nehéz krízist ígér. de nyugtalanító hírek érkeznek a Távol-Kelet más pontjai­ról is. Indonéziában mintha végső szakaszába lépett *ol- na a Sukarno és a katonai vezetők közötti szembenállás, a táviratok már-már egy polgárháború veszélyét ve­tik fel. Végül nem lenne teljes a krónika, ha nem vetnénk egy pillantást Latin-Ameri- kára. Miközben az Egyesült Államok nagy erőt fejt ki, hogy a kontinens zavartalan és biztos hátországa marad­jon, annak hol egyik, hol másik pontján heves össze­csapások robbannak ki. A múlt héten Chile volt a fi­gyelem előterében, ezen a héten Nicaragua. A kis kö­zép-amerikai banánköztárr saságban a rettenetes csa­lád, Somozáék kezében van a gazdaság és a politika minden vezető posztja, olyan a helyzet, mint Dominiká­ban volt a Trujillók alatt A közelgő választások rob­bantották ki a heves tiltako­zást, amely több napos ut­cai harcban csúcsosodott ki. Ha a Somozák rendőri ap­parátusa úrrá tud is lenni az elégedetlenségen. Wa­shington kénytelen számot vetni azzal, hogy Latln- Amerika „nyugalma” már korántsem a régi. Kínai színjáték Moszkvában és Pekinnben New York (TASZSZ): A UPI hírügynökség tu­dósítója jelentésében leírja, hogyan utaztak el a moszk­vai pályaudvarról azok a kínai állampolgárok, főleg diákok, akik átutazóban jártak a szovjet fővárosban és január 25-én a Vörös té­ren zavargásokat rendeztek. „Hatvan kínai diák uta­zott el Pekingbe. Testükön kötéseket és jóddá: bekent foltokat láthattunk: szemlá­tomást így próbálták bizo­nyítani, azt a vádjukat, hogy Moszkvában kemé­nyen elbántak velük, csak­hogy a kötések és a jód alatt — mint a szemlélők felfedezték — nyoma sem volt sérüléseknek, kék fol­toknak, vagy daganatoknak. A pályaudvaron a szemlé­lők nagy része megegyezett abban, hogy a kínai nagykö­vetség orvosa ügyesen kiké­szítette a diákokat. A kínai diákoknak utasí­tást adtak, hogy senkivel se álljanak szóba. Pénteken folytatódtak a pekingi szovjet nagykövet­lioreai nyilatkozat Phenjan (MTI): A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság Központi Távirati Irodáját felhatal­mazták a következő nyilat­kozat megtételére: „Az utóbbi napokban Kí_ na-szerte, de különösen Pe- kingben a vörösgárdista la­pokban, faliújságokon és röpiratokon hazug propa­gandát folytatnak, azt ál­lítják, hogy országunkban fordulat állt be és ennek következtében politikai bi­zonytalanság alakult ki. Egyes kapitalista országok hírügynökségei, rádiói és sajtótermékei is felhasznál­ják ezeket a hazug propa­gandaanyagokat. A Koreai Központi Távirati Iroda ez­zel kapcsolatban kijelenti, hogy a kínai vörösgárdisták által terjesztett propaganda — alaptalan koholmány. ség bejárata előtt a ,,vő- rösgárdisták” által rendezett zavargások. A „vörösgárdis­ták” tömege ellepte a szov­jet nagykövetség bejáratát és autókon elhelyezett hangszórók szovjetellenes közleményeket harsogtak. A szovjet, intézmények és más államok diplomáciai képvi­seleteinek gépkocsijaira a „vörösgárdisták” szovjetelle­nes jelszavakat mázoltak, elzárták a gépkocsik útját, bezúzták az autók ablakait Pekingben városszerte is kibontakozott a szovjetelle­nes kampány. Péntek reggel óta autók járják be a vá­rost és hangszórókon ismer­tetik a kínai diákok által a moszkvai Vörös téren pro­vokált összetűzés irányzatos változatát. A szovjet nagykövetség épülete felé tüntető mene­tek vonulnak és jelszavakat kiáltoznak a Szovjetunió el­len. A nagykövetség és a szovjet kereskedelmi képvi­selet kapuját és kerítését szcvjetellenes jelszavakkal mázolták be. Mindez nem egyéb, mint pártunk, kormányunk, né­pünk és néphadseregünk tűrhetetlen megrágalmazása. Pártunk mind szervezeti­leg, mind eszmeileg egysé­ges és sziklaszilárd. A párt és a kormány vezetői, az egész nép és a néphadsereg — ideológiailag egységes. A koreai nép — Kim ír Szén elvtárs vezette pártunk irá­nyításával — egyember- ként vesz részt a szocializ­mus felépítésének meggyor­sításáért, a haza önálló egyesítéséért vívott harc­ban. A dicső koreai nép­hadsereg pártunk vezetésé­vel kitartóan védelmezi a szocializmus vívmányait éí kész arra, hogy visszaverje« bármilyen agressziót. Nine/ az a hazug propaganda amely országunkat illető?^ megtéveszthetné a vilá/ közvéleményét _

Next

/
Thumbnails
Contents