Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-27 / 23. szám
(Folytatás a S. otdatröfr Di. Fekszi István felszólalása (FMjrtatás a 3. oldalról) nek 75 %-a élne a megye területén, és a munkaképes korúak aránya nem érné el a népesség 50 %-át. Az elvándorlás megváltoztatta a népesség nemek szerinti összetételét is, mivel a férfiak száma nagyobb mértékben csökkent, így az 1000 férfire jutó nők száma 1090- ről 1123-ra emelkedett. A szabolcsiak elvándorlása azonban nemcsak a megye demográfiai helyzetében jelent problémát, hanem az egész országéban is. Problémáink megoldását a megye gazdasági fejlesztéseben látjuk. Erre már eddig is számos erőfeszítés történt. A II. ötéves terv alatt 6,2 milliárd forint lett a megye szocialista szektorának fejlesztésére fordítva. A fejlesztések eredményeként a nem mezőgazdasági ágazatokban foglalkoztatok tak száma, közel 12 ezer fővel emelkedett. Nagymérvű előrehaladás történt egészségügyi, szociális, és kulturális téren is. A megye mezőgazdasága a belterjesség irányába fejlődik. Mindezek azonban — a korábbi elmaradott állapotok miatt — nem biztosították a problémák megoldását. Annak hangsúlyozása mellett, hogy továbbra is a mező- gazdaságot tartjuk a megye legdöntőbb szektorának, és a mezőgazdaságban látjuk a foglalkoztatási nehézségek megoldásának egyik lehetőségét, azonban nehézségeinket csak az ipari, építőipari ágazatok erőteljesebb fej_ iesztésével tartjuk megoldhatónak. Ennek szükségességét. ma már úgyszólván minden fórumon elismerik, de a gyakorlati megvalósítás vontatottan halad. Problémáink megoldása vélemé. nyünk szerint határozottabb lépéseket igényel az illetékesektől. A megye ipari elmaradottsága közismert. A megye lakossága az ország lakosságának több mint, 5,4 %-a, ugyanakkor az iparban fóg_ lalkoztatottaknak csak 1,1 %-a dolgozik a megyénkben. A 10 ezer főre jutó szocialista iparban foglalkoztatottak száma országosan 1476 fő, ezzel szemben nálunk csak 358 fő. Amikor a megye gyorsabb ütemű fejlesztéséről van szó, gyakran felvetik, azt, hogy oda az ipartelepítés gazdaságtalan, nem kifizetődő, és nincsenek meg a fejlesztés előfeltételei. Véleményünk szerint, ha a gazdaságosságot nem ilyen szinten vizsgáljuk, mint ahogy vizsgálják, hanem figyelembe vesszük a járulékos költségeket, a munkaerőbiztosítást, az üzemeltetés kihatását is, bizony a mérleg sok tekintetben a megye javára billen. Erre vonatkozó számítások szerint valamennyi költségkihatást figyelembe véve 8—9 %-kal olcsóbb a szabolcsi ipartelepítés, mint az országos átlag. Számítások azt bizonyítják, hogy egy szabolcsi munkaerő foglalkoztatása az ország más területén évente közel 20 ezer forint többletkiadást jelent, ugyanakkor az éves ipari átlagkereset a megyében nem sokkal haladja meg ezt az összeget, tehát ez a körülmény önmagában a népgazdaságnak csaknem 100 %-os többletkiadást jelent. Nem mindemben helytállóak azok a nézetek sem, amelyek az iparfejlesztés feltételeit hiányolják. Nem reális jelenleg a megye nyersanyag szegénységére való hivatkozás. Hiszen jelenleg is a megye iparának 85 %-a helyi anyagon alapul. De azt sem mondhatjuk, hogy megnyugtató módon lenne kihasználva a helyi erőforrások a megyé. ben történő feldolgozása. Hogy csak néhány példát említsek: a megyében termelik az ország cukorrépatermésének 5 %-át, cukorrépafeldolgozás nincs. Mi termeljük a napraforgó 15, a dohány 53 %-át, a fermentált dohány 41 %-át, ugyanakkor a napraforgófeldolgozás 6 %-a, a dohánynál pedig tovább feldolgozás nincs. A megyéből származik a felvásárolt tej 6,3 %-a, ugyanakkor a feldolgozott tejféleségeknek csak 3,6 %-a. Ezzel a nem teljes felsorolással, közelről sem azt szeretném alátámasztani, hogy a megyében kell minden nyersanyagot feldolgozni, de kétségtelen, hogy néhánynak a megyében történő feldolgozását lehetségesnek és indokoltnak tartjuk, A saját helyi anyagforrások mellett egyik legdöntőbb ipartelepítési tényezőnek tarjuk a Szovjetunióval lebonyolított nyers- anyagimportot. Egyáltalán nem gondolunk arra, hogy' a népgazdaság már meglévő ipari üzemeit emiatt a megyébe telepítsük át. De azoknak a fejlesztéseknek egy részét, melyele ezeknek az alapanyagoknak feldolgozására épül, indokoltnak tartjuk megvizsgálni, hogy nem gazdaságosabb-e megyénkben való létesítése. A foglalkoztatható munkaerőbázist tartjuk az egyik legfontosabb ipartelepítési tényezőnek. A munkaképes korú, nem keresők száma, valamint a jelentős ingázók, erre megfelelő lehetőséget biztosítanak. A szabolcsi ipartelepítés ellenérveként felvetett szakmun- káserőhiány sem mindenben helytálló. Erre rácáfol a közelmúltban megyénkben megvalósított néhány ipari létesítmény, úgymint a konzervgyár, gumigyár, cipőgyár, hogy a szakmunka- erő-bázist a beruházásokkal párhuzamosan is lehet biztosítani. Különben is a megye foglalkoztatható munkaerőbázisa rendelkezik azzal az alapképzettséggel, ami a szakképzéshez szükséges. Továbbá ugyancsak lehetőséget biztosít erre az eljáró szakmunkások száma is, mely felmérésünk szerint az eljárók 26 %-a szakképzett munkaerő. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem várhatunk mindent központi forrásból, hanem saját erőforrásainkat is maximálisan kell feltárni, és mozgósítani. Ilyen irányú lépéseket az elmúlt időben is tettünk, az elkövetkezendő időben még fokozottabban kívánunk tenni. Összességében tehát úgyhisszük, az ipartelepítésnek megyénkben nemcsak szükségessége, hanem a lehetősége is megvan. Alapvetően a munkaigényes iparágak fejlesztését tartjuk szükségesnek. Konkrét lehetőséget látunk a faipar, élelmiszer- ipar, vegyipar, a mezőgazdasági gépipar, a konfekció- ipar fejlesztésére. Általában a szabolcsi ipartelepítés megvalósításának nagyobb ütemét várjuk. Ugyanakkor számítunk arra is, hogy bár gazdasági fejlődésünk egyik elengedhetetlen kritériuma a népgazdasági erőforrások leghatékonyabb felhasználása. Úgy vélem, hogy az elmaradott területekről való gondoskodás ezzel nincs ellentétiben, sőt egyenes követelménye. Tisztelt országgyűlés! Szabolcs-Szatmár megye dolgozód az 1966. évi költségvetés rájuk eső részének végrehajtásáért sikeresen dolgoztak. Meggyőződésem, hogy az 1967. évi költségvetést ugyancsak maradéktalanul magukévá teszik, és végrehajtásáért becsülettel fognak dolgozni. Az 1967. évi állami költségvetést a magam részéről elfogadom, és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Bélák Sándor Veszprém megyei képviselő felszólalása után az elnöklő Be- resztóczy Miklós a csütörtöki ülést bezárta. Az országgyűlés pénteken délelőtt 10 órakor az állami költségvetési törvényjavaslat vitájával folytatja munkáját. vezettnél nagyobb mértékben nőtt az egy keresőre jutó reálbér és a lakosság egy főre jutó reáljövedelme. A reálbér két-három százalékkal, a reáljövedelem mintegy öt százalékkal emelkedett! Egyetlen év tapasztalatai alapján is elmondhatjuk: a szükségessé vált intézkedéseket helyes volt nem elodázni, hanem vállalni. Megtenni még időben azt, ami a gazdasági fejlődéshez hovatovább nélkülözhetetlen! A múlt évi kedvező irányú változások egyik forrását az erélyesebb központi irányítás képezte. A másik, s fő forrása: a politikai, gazdasági vezetők, a közgazdászok és más szakemberek tízezreinek alkotókészsége, az egyszerű párttagok, a szocialista brigádtagok százezreinek lankadatlan fáradozása, a kongresszusi munkaverseny páratlan lendülete, a dolgozók millióinak igyekezete, becsületes, szorgalmas munkája, rendszerünkbe vetett hite. Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy a gazdasági munka nem szorul javításra. A múlt esztendő eredményei azonban — amelynél rosszabb év a harmadik ötéves terv hátralévő részében se legyen — meggyőzően bizonyítják szocialista népgazdaságunk szilárdságát, népünk alkotó erejét! Tisztelt országgyűlés! Az 1967. évi népgazdasági terv és állami költségvetés reális összhangban van a harmadik ötéves tervvel. Timár elvtárs részletesen foglalkozott az idei célokkal és feladatokkal. Hozzászólásom további részében azokkal a főbb tennivalókkal kívánok foglalkozni, amelyek mindinkább gazdasági munkánk homlokterébe kerülnek. Az idei terv megvalósítása során továbbra is nagy erőfeszítést kell kifejtenünk a kedvező folyamatok erősítésére. A legnagyobb gonddal kell törekednünk az igények és a termelés jobb összehangolására, mindenekelőtt az iparban. Ezzel kapcsolatban két körülményre kívánom felhívni a tárcák, vállalatvezetők figyelmét. A népgazdaság szempontjából az a lényeges, hogy az iparból mi jut a társadalomnak végső felhasználásra, s mennyi felhasználható jövedelmet biztosít a termelő munka. A termelés mennyiségi növelése tehát nem lehet öncélú. Nagyon fontos,'hogy a készletek csak olyan mértékben növekedjenek, amennyit a termelés bővülése feltétlenül indokol. E téren még mindig bőven van tennivalónk! Folytatódott ugyan az a pozitív folyamat, hogy a készletállomány lassúbb ütemben növekszik, mint korábban —, tavaly viszont jobban nőtt, mint 1965-ben. A* ipari termelés növelése vagy túlteljesítése a műszakilag versenyképes, gazdaságosan exportálható jó tninőségű cikkekből indokolt. Emellett kívánatos és szükséges, hogy az anyagfelhasználás mérséklése révén a lehető leglassabban növekedjék az import. Vállalataink karolják fel az olyan kezdeményezéseket, amelyek tőkés importanyagok (réz, ötvözött acél) észszerű, takarékos felhasználását célozzák. Törekedjenek a szocialista országok műszaki, gazdasági eredményeinek jobb megismerésére, hogy azokra a termékekre, amelyeket a technika fejlesztése céljából baráti országokból meg lehet vásárolni, ne vegyenek igénybe tőkés devizát. Gazdasági munkánk igen fontos új vonása volt már az utóbbi években — s mindinkább az lesz a jövőben — a hatékonyság, a gazdaságosság fokozása. Az ipar legtöbb ágazatában ez már ma úgy jelentkezik, hogy a fejlesztés minőségi tennivalói kerültek reflektorfénybe. A népgazdasági egyensúly szempontjából igen nagy jelentősége van annak, hogy az állami költségvetés bevételi előirányzatai megvalósuljanak. Ennek egyik alapvető feltétele, hogy a termelés emelkedését az idén is országos átlagban körülbelül nyolcvanszázalékos arányban a termelékenység növelése biztosítsa! Ezzel kapcsolatban a fokozottabb létszám takarékoskodásra szeretném a figyelmet felhivni. Az utóbbi két esztendőben a létszámgazdálkodásban s ezzel kapcsolatban a munkafegyelem terén is határozott javulás tapasztalható. Az erre irányuló erőfeszítéseket folytatnunk kell. Kívánatos, hogy a vállalatok az általuk tervezett létszámot ne vegyék igénybe: takarékoskodjanak a munkaerővel. Ebben az évben is érvényben van az az ösztönzés, amely szerint a vállalatok és költségvetési szervek az önként vállalt létszámmegtakarításból felszabadult béralap egészét, illetve hetvenöt százalékát a jobb munkaerő jobb keresetének (jutalmazásának) biztosítására használhatják feL Az elmúlt évek során eszközölt sok milliárdos gépi befektetés révén számos üzemben munkaerőfelesleg keletkezett Ez a népgazdaság számára feltárható belső munkaerőtartalékot jelent. Részben ez a körülmény, részben pedig egyes népgazdasági ágak fejlesztése természetszerűleg a munkaerő bizonyos átcsoportosítását igényli. Egyes vidékeken .jelentős a bányászok létszámának csökkentése. A kormánynak az az állásfoglalása, hogy a szükségessé vált intézkedéseknél az érdekelt szervek a dolgozóknak, a társadalom érdekeinek megfelelő megoldásokat találjanak. A gyermekgondozási segély Részben munkaerő gazdal - kodása s részben népesedési ^jokok vetették fel a gyermekgondozási segély szükségességét A pártkongresz- szus állásfoglalásának megfelelően a kormány tegnap megtárgyalta e kérdést, s megfelelő határozatot hozott olyan gyermekgondozási segélyrendszer bevezetésére, amely lehetővé teszi a kisgyermekes dolgozó anyait otthonmaradását. A gyermekgondozási segély azok után a csecsemők után jár, akiknek édesanyja bérből, vagy fizetésből élő aktív kereső, vagy mezőgazdasági termelőszövetkezeti dolgozó, s szülési szabadságát követően gyermekének gondozása céljából saját elhatározásából átmenetileg a háztartásban marad. A gyermekgondozási segély a gyermek két és fél éves koráig biztosítható. Folyósításának időtartama a szülési szabadság idejével együtt a harminc hónapot nem haladhatja meg. Az átmenetileg otthon töltött idő a nyugdíj, a szabadság és más munkajogi kedvezmények szempontjából munkában eltöltött időnek tekintendő. A családi pótlék — jogosultság az otthon töltött időre is fennáll. A gyermekgondozási segély összege a bérből és fizetésből élő kisgyermekes anyáknál havi 600,— forint. A mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezettel munka- viszonyban álló dolgozó no részére járó gyermekgondozási segély összege havi ötszáz forint. A gyermekgondozási segélyt folyósítani kell mindazon gyermekek után, akik ez év január 1-én vagy azután születtek, illetve születnek. Kormányzatunk korábban is számos intézkedéssel köny- nyítette a dolgozó és családos nők helyzetét. Ilyen volt többek között a szülési szabadság időtartamának öt hónapra emelése, továbbá a kisgyermekes anyák részére fizetés nélküli szabadság biztosítása, a családi pótlék több ízben történt felemelése stb. Ügy véljük, most a gyermekgondozási segély bevezetése űjabb nagyon jelentős segítség és könnyítés lesz a dolgozó családos nők számára. A beruházások Egész népgazdasági fejlődésünk nagymértékben attól függ, mennyire sikerül megjavítani beruházási tevékenységünket. Ebbéh évek óta nincs kellő előrehaladás. A baj ott kezdődik, hogy évek óta túlfeszítettség van a beruházási piacon: nagyobbak az igények, mint amit a kivitelező kapacitás, főleg az építőipar teljesíteni tud. Más szavakkal — többet osztunk el beruházási engedélyekben, mint amennyit gyorsan és jól meg tudunk építeni a valóságban. Ez a fő oka annak, hogy az új termelői berendezések üzembe helyezése rendszerint elhúzódik. Emiatt számottevő jövedelemtől esik el a népgazdaság. Timár elvtárs említette expozéjában, hogy elsősorban az új induló ipari beruházások körül heves viták folytak. Ez való igaz. A kormány ellenállt a túlzott igényeknek s nem engedélyezte számos értékhatár feletti ipari s néhány egyéb beruházás (irodaházak) idei indítását. Az erőfeszítéseket az eddiginél sokkal jobban kell összpontosítani a folyamatban lévő beruházásók mielőbbi befejezésére. Emellett általában csak olyan új beruházások kezdését tartja indokoltnak most és a jövőben is, amelyek révén jobb szerkezetet tudunk kialakítani az iparban, vagy amelyeknek a termékei révén javítani tudunk a fizetési mérlegen. A javulás ellenére jelenleg is komoly fogyatékosságok vannak. A mai modern életforma, ezzel összefüggésben a televízió, a rádió, háztartási gépek, stb. elterjedése egyre hagyobb igényeket támaszt a lakosság részére végzendő javító- szolgáltatással szemben, városon falun egyaránt Jogos kívánnivalók és panaszok vannak azonban az egyszerűbb (a ruházati, lábbeli, asztalos, építőipari) javításokkal kapcsolatban is. Emiátt különösen az ellátatlan községekben a javító- szolgáltatási tevékenység elmaradottsága társadalmi kérdéssé vált Ennek politikai hatása kedvezőtlen: a lakosság ellentmondást lát a népgazdaság általános fejlődése és a helyi iparpolitikai tevékenység elmaradottsága között. Éppen ezért a kormány úgy véli, hogy az említett szervezetek országos és helyi vezetőinek és összes dolgozóinak az eddiginél feltétlenül nagyobb figyelmet kell szentelniük a lakosság száz és százezreit naponta érintő heíyiipari szolgáltatási tennivalók lelkiismeretes ellátására! A kormány a múlt évben többek között felhívta az OKISZ-t, hogy az érintett kisipari szövetkezetek saját vagyonuk felhasználásával 200 millió forintot fordítsanak a javító-szolgáltatási tevékenység továbbfejlesztéséhez szükséges beruházásokra. Termelőszövetkezeteink fejlesztése A kormány a múlt év eleje óta több nagy fontosságú agrárpolitikai intézkedést tett. A múlt év január elsejéig mintegy 9 százalékos felvásárlási árszínvonalnövelés, ennek alapján a részleges amortizáció (gépi amortizáció) bevezetése után a kormány novemberben újabb nagy horderejű intézkedést hozott, a hitelrendezést. A hitelrendezést a termelőszövetkezetekben december végén, s ez év első napjaiban végrehajtották. A gyors, zavartalan és lelkiismeretes lebonyolítás a Magyar Nemzeti Bank hálózatának jó munkáját dicséri! A hitelrendezés indokait Timár elvtárs expozéjában részletesen ismertette. A magam részéről csak any- nyit kívánok hozzáfűzni, hogy a hitelrendezés nagy jelentőségű újabb lépés a termelőszövetkezetek önálló gazdálkodásának pénzügyi megalapozásában. A hitelrendezéssel lehetővé vált, hogy a termelőszövetkezeteknél teljes körűvé tegyük az amortizációt. Tavaly még csak a gépek után számolták el, ez év elejétől már az épületek és a szőlő-, gyümölcsültetvények után is. Amortizációs alapjukból szövetkezeteink olyan ütemben és összetételben növelhetik állóeszközállományukat, ahogyan ez termelési célkitűzéseiket legjobban elősegíti. Termelőszövetkezeteink túlnyomó többsége megelégedéssel fogadta a hitelrendezésre vonatkozó kormány- intézkedést. Örömmel fogadta az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer ez év január elsejei bevezetéséről szóló kormányhatározatot is. Múlt év nyarán a termelőszövetkezeti tagok betegellátásával, az anyasági segély- lyel, a fogpótlással kapcsolatban hozott szociális intézkedések, valamint az idén az új termelőszövetkezeti nyugdíj, úgyszintén a gyermekgondozási segély bevezetése: mindez nagy előrehaladást jelent annak a kongresszusi határozatnak * megvalósítása útján, hogy a parasztság életszínvonala tovább közeledjék szövetséges társáéhoz, a munkásosztályéhoz! Az idei év az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését megelőző év —• az előkészítés esztendeje; Timár elvtárs részletesen is. mertette az előkészítéssel kapcsolatban eddig hozott és a folyamatban lévő kormányintézkedéseket. Éppen ezért az előkészítést illetően csupán egyetlen gyakorlati megjegyzésre szorítkozom. A körültekintő, alapos jo. gi kodifikálás, a szükséges rendeletek, intézkedések ide. jében való megtétele mellett döntő fontossága van az átmenet megfelelő biztosításának. Az év az átmenet esztendeje! S ahhoz, hogy 1968. január elsején az új irányítási rendszer bevezetésében megfelelően startolhassunk, arra van szükség, hogy az idei esztendő is jól sikerüljön. Minden siker a termelés frontszakaszán új le. hetőség az életszínvonal emeléséhez, s egyben megalapozó tégla a reform előkészítéséhez! A következő hetek és hónapok tehát kemény és áldozatos munkát követelnek mindnyájunkból. Idei célkitűzéseink megvalósítása elsősorban attól függ, hogy mindenki híven teljesítse kötelességét, becsületesen elvégezze munkáját. Az országgyűlés napirend, jén lévő idei költségvetés gazdasági céljainkat megfelelően szolgálja, • pénzügyileg biztosítja azok megvalósítását. Éppen ezért a költségvetést a kormány nevében elfogadásra ajánlom. Egyúttal kérem képviselőtársaimat: — Munkaterületükön tegyenek meg mindent elgondolásaink, céljaink minél jobb megvalósításáért! Fehér Lajos nagy tapssal fogadott beszéde után dr, Fekszi István, Szabolcs-1 Szatmár megyei képviseli emelkedett szólásra Fehér Lajos beszéde 4
