Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-25 / 21. szám

Téli munka a gyümölcsösben Egy levél nyomán kezdődött: Felelőtlen vezetés züllesztette a nagyhalászi Petőfi lsz-t Hl haladnak a metszési munkákkal a Csengeri Állami Gazdaság kertészetében. Foto: Hammel József Lényegében egy levél nyo­mán indult megyei és járási brigádvizsgálat és derült fény a nagyhalász! Petőfi Tsz-ben uralkodó áldatlan állapotok­ra. Bár ezt megelőzően hosz- szú hónapokig 34 esetben el­lenőrizte a vezetést, a gaz­dálkodást a járási tanács, de ezek nem jártak a várt eredménnyel. Hogy miért? Hi­ányzott a következetesség, s még az általuk felfedett sú­lyos hibák megszüntetése ér­dekében foganatosított hatá­rozatok végrehajtása fölött is elnéztek, nem szereztek azoknak érvényt. így kon­zerválódtak, sőt romlottak az állapotok, egyre rosszabb lett a tsz-tagság hangulata Másfél milliós mérleghiány Több mint ötórás, éjsza­kába nyúló párttaggyűlésen beszélték meg a kommunis­ták a problémákat, s a ti­zenkilenc felszólaló közül joggal kérdezte J. Kovács János: „Miért engedték meg a felsőbb fórumok, hogy ilyen rongyul vezessék ezt a tsz-t?" A tsz elnöke és több vezető visszaélt a tag­ság jóhiszeműségével, de a párttagság sem élt megfele­lően jogaival, a pártvezető­ség nem kérte számon, mi is történik azokkal a milli­ókkal, amelyeket az állam se­gítségképpen ennek a szövet­kezetnek juttatott. A helyte­len vezetés eredménye: az Tartalék mindenki javára Még nem láttam olyan kimutatást mely arról tá­jékoztatott volna, vajon a tanácsülések interpellációi­ban, a közérdekű javasla­tokban hány' százalékot tesz ki a város- és községfejlesz- téssei kapcsolatos előter­jesztés, Annyit statisztika nélkül is tudunk, a javas­latok túlnyomó többsége mindenütt az utak állapo­tával, a vízellátással, a vi­lágítással függ össze. Ma­gyarán szólva: a közösen összeadott „KÖFA-alapok” felhasználása a legnagyobb nyilvánosság előtt történik, érthető tehát az iránta megnyilvánuló élénk érdek­lődés. Ez az érdeklődés az utób­bi évek során sok he­lyütt heves vitákban tűnt elő. Mert jóllehet, országos méretekben nem „nagy ügy, hogy például egy község melyik utcáján épül kőjárda, hol gyúl ki előbb a közvilágítási lámpa, — az érintetteknek azonban ez a legnagyobb problémájuk. Évekkel ezelőtt valamiféle kompromisszummal igye­keztek a tanács vezetői le­vezetni a szembenálló indu­latokat. Ezért aztán le­csipegették a forintokat egyik-másik létesítményről: keskenyebb, vagy rosszabb minőségű lett a gyalogjár­da, hiányos a művelődési ház, stb. S tovább: mert a községfejlesztésre begyűlt pénz véges, az igény pedig egyre nagyobb, megtörtént, hogy hozzákezdtek vala­mely létesítményhez bár a fedezetnek csak elen vészé részével rendelkeztek. „Maid lesz valahogy”.,, — gondol­ták. Utóbbi hetekben sok je­lentést láthatunk az el­múlt négy év szép, értékes eredményeiről. Számok milliók sorakoznak egy­más után, melyek hűen igazolják, hogy a tanácsok tagjai meghálálták a vá­lasztók bizalmát. Mennyi­ségben nem lehet kifejezni s ezért egyszerű szavakban álljon most itt egy kevésbé ,-mulatós” siker. Megfigyel­hető, hogy megyénk közsé­geiben fokozatosan meg­szűnik a „KÖFA-pénzek" szétforgácsolása. Nemcsak a mátészalkai strand — mely mint itt mondják: „...éve­kig ette a községfejlesztést” — bizonyítja ezt, de sok orvosi lakás, több kilométer villanyhálózat más helysé­gekben. A választók és szószólóik, a tanácstagok megértették, hogy a pilla­natnyi félmegoldások ké­sőbb visszaütnek. Éppen ezért az utóbbi tanácscik­lusban megfontoltabbá kö­vetkezetesebbé vált a köz- óégfejlesztési munka. Jól példázzák ezt a néhol már kialakuló egészségügyi kom­binátok, a sűrűbben lakott falu és városrészek jobb — komplettebb! — kommuná­lis ellátásra. Azelőtt a ta­nács vezetői szegyeitek volna, ha minden eszten­dőben fel nem mutatnak valamit (mindegy, hogy az volt-e a legindokoltabb, vagy sem). Különösen egy­két éve mind gyakrabban hallani: tartalékolnak a községek, hogy a nagyobb anyagi lehetőséggel nagyobb, több embert érintő problé­mát tudjanak megoldani. Persze, gond van most is bőven, hiszen például ne­héz megértetni azzal a Mátészalka-újtelepi lakossal a leendő belváros csatorná­zásának fontosságát akinek a kertjében áll a talajvíz. (Nemrég az egyik Nyíregy­háza közeli bokortelepülés lakosai panaszolták az új­ságíróknak : a belvárosban már reflektorok vannak, ők pedig lámpával kényte­lenek világolni.) De ép­pen a külterületek gyorsabb ütemű fejlesztésének eddigi eredményei sejtetik, hogy a legszükségesebb dolgokra már nem kell sokáig vár­ni. Ezek az elemi szükség­letek azonban sokszor száz­ezreket igényelnek, me­lyeket csak az anyagi erők fegyelmezett koncentrálásá­val lehet előteremteni. A. & Hasznosítják a Szamos holtágait Esőztető öntözés, viziszárnyas és halászati telepek A folyó holtágainak ren­dezésével, hasznosításával az utóbbi években már rend­szeresen foglalkoznak a Fel- ső-Tiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság szakemberei. Az ed­digi sok helyen lévő, kisebb munkák után ez évben kez­denek két nagyobb terület komplex hasznosításához. Mindkét terv célja a holt Szamos ágak és azok kör­nyékének gazdaságosabb ki­használása. A kész tervek szerint ta­vasszal kezdik a munkái Szamossályi környékén. Az 52 katasztrális hold területű holtágban mintegy 930 ezer köbméter víz állandó táro­lására van lehetőség. Az öt kilométer hosszan húzódó holtág három községet — Hermánszeget, Szamossályit" és Szamosújlakot — érint E települések közös gazdaságai előtt új lehetőségek nyilnak meg az aktiv vízgazdálkodás­ban. Ez elsősorban az öntö­zés kiterjesztését jelenti: újabb 700 katasztrális hol­don vetik meg alapját a kor­szerű, esőztető öntözésnek. A holtág hasznosítása hozzá­járul a környező termelő- szövetkezetek zöldségkerté­szeteinek fejlesztéséhez é3 az állattenyésztés gazdaságo­sabbá tételéhez egyaránt. A jelenleg kihasználatlan holt­ági vizekben megkezdik a haltelepítést. A lehetőségek körét viziszárnyas-lelepek létrehozásával bővítik. Az építési munkák ez év nyarán befejeződnek, ősszel és a jövő év tavaszán pedig már megkezdődhet a holtágak üzemszerű hasznosítása. Hasonló meggondolások alapján kezdtek hozzá a te­nyogmatolcsi Holt-Számos hasznosítási tanulmányter­vének elkészítéséhez. Ez a terület még nagyobb lehető­ségeket rejt magában: több községet érint, s a befekte­tések jobban kamatoztatha­tók. A Szamos holtága — amely még a folyószabályo­zás során keletkezett — Cégénydányád, Ököntófül- pös, Fülpösdaróc, Géberjén, Győrtelek és Tunyogmatolcs községeket érinti. A végleges tervek kidol­gozásában figyelembe ve­szik az előző — szamossályi — holtághasznosítás tapasz­talatait, s ennek alapján hatékony eredményeket várnak úgy az öntözésben, mint a másirányű hasznosí­tásban. 1966-os évet csaknem másfél millió mérleghiánnyal zár­ják. Ez annál is inkább érthe­tetlen és megmagyarázhatat­lan, mert a nagyhalászi Pe­tőfi Tsz a megyei átlagnál jobb természeti adottságok­kal rendelkező gazdasag Hogy a kezdeti nehézségeke’ leküzdjék, 1965-ben töbi. mint 6 millió’ forint dotáció' és hitelkedvezményt, 1966 ban újabb 650 ezer form vissza nem térítendő támo gatást kaptak az államtói Pazarolták a közpénzt. Fe jetlenség és szervezetlenség uralkodott a vezetésben. A tsz elnöke és a főagronómus között fokozatosan romlott a viszony. Nagy Antalt, az el­nököt, a járási pártbizottság vezetői többször figyelmez­tették. Ennek ellenére sem változtatott vezetési módsze­rein, „Átnyúlt” a szakveze­tés feje fölött, ugyanakkor a főagronómus sem szerzett ér­vényt jogainak, hatásköré­nek, s engedte a lazaságokat. Jól szervezett munka helyett dobszó útján értesítették a brigádvezetők a tagokat hogy „lehet jelentkezni bur­gonyaválogatásra." Ez volt az oka, hogy 3 ezer mázsa burgonya válogatlan maradt melynek 30 százaléka telje­sen hasznavehetetlen lett. Még a helyes határozatok el­lenőrzését is elmulasztották, nem számoltatták be a ve­zetőség tagjait. Fontos kér­dések eldöntésében megke­rülték a közgyűlést, s ezzel megsértették a szövetkezeti demokráciát. így történhe­tett meg, hogy malacprémi­ummal, burgonyával egészí­tették ki olyanok fizetését, akik arra nem lettek volna jogosak. 455 hold ugar A rossz gazdálkodásnak több oka volt. Hiányzik az üzemegység rendszer, pedig ez egy csaknem 8 ezer hol­das gazdaságban nélkülözhe­tetlen. Szép számmal van­nak szakemberek. Részükre az állam évenként 1 millió forintot fizet. S ezek ellené­re sem tudtak eredménye­sen, a közösség megelégedé­sére gazdálkodni. Két év alatt négy főkertész dolgo­zott a gazdaságban. Nem használták ki a lehetősége­ket. A múlt évben 455 hold föld volt az ugar. Nagyhalász hagyományait és a Petőfi Tsz adottságát te­kintve az állattenyésztés eredménytelenségei is első­sorban a vezetés -rovására írandók. Magas volt a bor- júelhullás, alacsony a tej­termelés átlaga, melyek bi­zonyítják, hogy nélkülözték a szakszerűséget. Sok volt a malacelhullás is, melynek csak részben volt oka a fer­tőző gyomor és bélgyulladás, a másik a takarmányozási, tartási és rossz gondozási kö­rülményekből eredt. Megen­gedhetetlenül sok csirke és pulyka is elpusztult. Laza volt a bizonylati fe­gyelem, s így a vagyoni es penzúg>i gazdaiküüas is. Bő­ségesen lett volna teuat len­ni valója a tsz vezeiöségeneit, a szakembereknek. Ennek ellenére megsem a Közösség sorsai előmozdító. probJen'ál­megoldásán munkálkodtak. Felütötte fejet a vezetésben az elvtelenség. * nem a szö­vetkezet közös erdekeit véd­ték. Kufárkodás folyt a kö­zösség rovására a közösség a nép vagyonából, Gégény Fe- rencné mondta: „Ha szóvá- tettük, azt mondta LáDas elvtárs a régi párt titkár, mi mindig csak a lopásról tu­dunk beszélni. Fogd he a szád 100 százalékos vagy". Ez azt jelentette, aki fizetést kap, az nem szólhat. Jutott 10—10 mázsa kukorica es .5 —5 mázsa burgonya az or­vosoknak „lelkiismeretes munka címén, de mint öz­vegy Balogh Antalné el­mondta: „a 74 éves férjem­nek egy mázsa búzái nem adtak". Különböző jutla ásó­kat adtak viszont arra ille­tékteleneknek. Reprczentá- lás címén több mint 200 li­ter pálinka folyt el különbö­ző munkáknak a ..jobb” el­végzése érdekében. Vendége­lésekre 2000 liter bort hör- pintettek fel. Hogy kik? Ar­ról nincs írás. Vajon egy ilyen tsz és vezetői, a Kik annyi támogatást kaptak az államtól megengedhették, hogy orvosoknak ajándékoz- gassanak, luxus módon, föl­desúr módjára gavalleros- kódjanak a nép, a közösség pénzéből, a tsz rovására? Ki ügy iiiucs lezár»» Mindezekért a felelősség * vezetést terheli. Többen el­mondták, hogy egyes veze­tők között elvtelen kapcso­latok alakultak ki. A párl- vezetőség elhanyagolta, a sú­lyos hibákat vétők felelős­ségre vonását. Későn, már csak akkor kezdtek foglal­kozni a vezetés hibáival, amikor azon már segíteni nem tudtak. Most ha ké­sőn is, a párttaggyú- lés úgy döntött: ezzel a ve­zetéssel nem lehet tovább kí­sérletezni. És megvonták a bizalmat. Azt véljük, hogy ezzel az ügy nem lezárult, hanem megkezdődött. Senkinek sem lehet, és nincs is joga az állam pénzével és a közös­ség vagyonával büntetlenül így garázdálkodni. Farkas Kálmán Válasziópolgár a fiam Mivel fiam elmúlt IS éves, így elmagyarázom neki az új választójogi törvényt, — Jó jó szakítja félbe előadásomat ez a tisztelet­ien büdös kölyök, akarom mondani derék ifjú állam­polgár. — Azt mondd meg inkább, igaz-e, hogy én is javasolhatok jelöl­tet? — Hót persze — válaszol­tam mit sem sejtve. — Akit akarok? — Igen. — A Beatleseket is? —< csillan fel a szeme. Még magabiztos vagyok. — Nem, csak magyar ál­lampolgárt lehet jelölni. — Akkor a Szörényi Le­ventét. Tudod, akinek fáj, fáj, fáj... Segítség! Mint egy kis­diák az újságból próbálok puskázni, no de attól sem leszek okosabb. — Fiacskám — fordulok felé, —■ Hát ha annak a Szörényi hogyishívjáknak úgy fáj, fáj, fáj, akkor biz­tosan beteg, tehát felelőt­lenség lenne tőled őt ja­vasolni. *- Fiacskám azonban nem nyugszik. — De azt mondd meg— Ez aztán a szerencse: csengetnek. Ö megy ki ajtót nyitni, óriási zaj, egy sereg kölyök, a fiam bará­tai tódulnak be a szobába. Szent ég! Ezek is mind választópolgárok 7 Ahogy végre belefekszem a családi ágyba, hallom hogy mellettem piheg egy másik derék magyar vá­lasztópolgár, a feleségem. — Mondd csak — kérde­zi, hogy is lesz azzal az új... Te is lányom Brutus! No mindegy. Elmagyarázom. — Tudom, ezt tudom — mondja hitvesem — de... ö a fodrászát akarja je­lölni. A Jencit. Kicsit idegesen aludhat­tam < el, mert meglehetősen furcsa álmom volt. Egy viharos jelölő gyűlésen vet­tem részt, melyen a válasz­tok engem jelöltek képvi­selőnek. És akkor... — Hű de megizzadtam — törültem izzadó homlokom, ahogy felébredtem. Nyom­ban belefogtam a követke­ző levél megírásába: „Ked­ves elvtársak! Én nem tu­dok se gitározni, se lupi- rozni. Mielőtt jelölnének gondolják meg, népszerű le­het-e manapság egy ilyen tanulatlan ember?” (Benedek B. István) A taggyűlés megvonta a bizalmat s

Next

/
Thumbnails
Contents