Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-03 / 2. szám

Ónként elkötelezve Akiben „csalódtak46 Lassanként már a szakma is kevés — vallja a iiatal telepvezető PARTUNK IX KONG­RESSZUSÁT megelőző tag­gyűléseken, pártértekezlete- sn szenvedélyes polémiák )lytak a tagjelöltség meg- .üntetéséről. Helyén való U a vita, hiszen fejlődé­sünk, a társadalmi előreha- iilás következménye, hogy jvekízik a kommunisták felelőssége. Sokáig lehetne elemezni, mi adott okot az aggódásokra. Említhetnénk a régebben elkövetett hibákat, melyek következtében a pártba nem való, elveivel csak színleg egyetértő s így érvényesülni akaró emberek kerültek be. Ezektől meg­tisztult a párt és erősebb mint bármikor. Mégis tartottak a párt egyszerű katonái attól, ha megszűnik a tagjelöltség, ez­zel nagyobb lehetőség nyílik olyanoknak is a soraiba ke­rülni, akik nem oda valók vagy nem érettek meg arra. Kétségtelen, hogy ennek a lehetősége a jövőben is meg­lesz, de számunkra fonto­sabb, lényegesebb: megértek a tagjelöltség megszüntetésé­nek objektív feltételei. Bisz- ku Béla, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának . titkára mondotta kongresszusi be- s-ámolójában: „...A felsza­badulás után 21 évvel min­den lehetőségünk megvan arra, hogy a párttagnak jelentkezőket magatartásuk, munkájuk, nézeteik alapján már a felvételük előtt alapo­san megismerjük.’* Több mint húsz esztendő telt el felszabadulásunk óta. Ez idő alatt harcokban, megpróbáltatásokban és si­kerekben edződött pártunk, s arról sem szabad megfe­ledkeznünk, hogy új nemze­dék nőtt fel két évtized alatt, ök már az épülő szocialista társadalomban alakították ki életfelfogásukat, nézeteiket. Es így elmondhatjuk, hogy lényegesen megváltoztak a tagfelvétel objektív körül* menyei. Véget vetett a po­lémiáknak a IX. kongresszus és határozatában kimondta a tagjelöltség megszüntetését. EZZEL VAJON CSÖK­KENT-E a pártba felvételü­ket kérőkkel szemben állított követelmény? Kisebb lett-e E stéimet egy kedves, müveit hölgy társasa, gá ban töltöm. Csevegésünk sokrétűek, mert a hölgy ér­deklődő kedély: fausti tudni- vágyásán az emberi lét min­den ismert és ismeretlen dolga fennakad. Szerelmes rajongása azonban egyértel­műen az irodalomé. Műfajra való tekintet nélkül, szent hevülettel olvas: számára a betű ünnepi lakoma. Könyv, lapról szerzett ismerőseivel atyafiságos viszonyban él, ami nem zárja ki, hogy egyikével-másikával — pél­dául P. Howard egyik de- tektivjével — magázódjék. Társalgásaink tehát főleg irodalmi természetűek. Te­kintve, hogy még alig ki­a pártszervezetek felelőssé­ge? Nem. Növekedett. Es en­nek a megnövekedett fele­lősségérzetnek kell megnyil­vánulnia a januári párttag­gyűléseken, amelyek hivatva vannak arra, hogy döntse­nek: az eddig tagjelöltek­ként nyilvántartottakat fel- veszik-e a párt soraiba vagy nem. Megyénkben több mint ezer tagjelölt ügye került vagy kerül a taggyűlések elé. Emberekről, munkások­ról, tsz-tagokról, fiatalokról, nőkről van szó. Olyanokról, akik hónapokon keresztül te­vékenykedtek. Dolgoztak be­csülettel, de hibákat is vé­tettek. Mérlegelni kell őket. Tiszta szívvel, lelkiismerete­sen, kommunista elvhűség­gel, s ha úgy dönt a tag­gyűlés kiállták a próbát: ott a helyük a kommunisták soraiban. Ha nem, törölni kell az arra nem alkalma­sakat, A kongresszus hatá­rozata hangsúlyozza: „Aki felvételét kéri a pártba, an­nak a többi dolgozóhoz ké­pest bizonyos társadalmi munkatapasztalattal, politikai és világnézeti többlettel kelt rendelkeznie,” Legyen példamutató munkájában, magatartásában. Ezeket az elveket tartsák szem előtt a kommunisták, amikor a januári taggyűléseken a tagjelöltek felvételéről dön­tenek. Január 31-ig tisztázni kell a tagjelöltek ügyét. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy hamarkodják el e fontos pártépítő munkát. Abban a pártszervezetben, ahol úgy látja a párttag­ság és a vezetőség, hogy egy taggyűlés nem elegen­dő, a tagjelöltek felvétele vagy törlése ügyében rendkívüli taggyűlést tart­sanak. így is hangsúlyozni kí­vánja a párt, milyen nagy jelentőséget tulajdonít e munkának. Emberekről, közöttük túl­nyomó többségében olya­nokról van szó, akik egész életükre el akarják kötelez­ni magukat a párt, a ha­ladás, az eszme mellett, s önzetlenül kívánnak részt venni a haladásért folyó harcban. Farkas Kálmán lencéves, olvasottságával újabb meg újabb ámulatba ejt. Nemkülönben ötleteivel. Legutóbb közölte, hogy be­rendezett egy palotát. Tulaj­donképpen szállodáról van szó — de, tudod, ezer szobá­ja van — mert valahová el kell helyezni ezeket a nyo­morultakat. Kiket? Hát, Cyránót, az ötszáz welszi bárdot, Sasfiókot, Bárczi Benőt, meg a többieket... De minek, az istenért?! Hogy végre ők is boldogan éljenek... Aki idejön lakni, az mindent elér, amiért egyébként hiába szenvedett... Tudod, itt Piroska meg Tol­di is egymásé lehetnek... — Remek. De ez a társa­ság több nyelven beszél Mindössze harmincéves, és máris nagy értékeket biztak rá: a Víz- és Csa­tornamű Vállalat szenny­víztisztító telepének vezető­je. A telep gépi berendezé­se négy és fél milliós érté­kű, s harminc ember dol­gozik ott. Drenyószki Jó­zsefről — ránézésre — senki sem olvasná le mind­ezt, mosoygóg, egyszerű fia­talember. Pedig három szak­ma — esztergályos, motorsze­relő és hivatásos gépjármű- vezetői — van a fejében, s ezek elsajátítása után érett­ségizett a debreceni gépipa­ri technikumban.-<-» Milyen volt a tanulás levelezőként? — Nekem az első két év nem volt nehéz, ismertem az anyagot. Akkor eszter­gályos voltam a VAGÉP- nél. Onnan a TITASZ-hoz kerültem garázsmesternek, és emellett a második két év nehezebben ment. Hogy honnan volt kedve a tanuláshoz? Az apja hol itt, hol ott dolgozó segéd­munkásként tartotta a csa­ládot. De mind a négy gyermek tanult. — Ipari tanuló voltam — — Na és? Fölfogadok száz tolmácsot. A szállóban min­den van. Orvos is. Minden, minden. Nagyon jókat esz­nek, akkor mennek aludni, amikor akarnak, mozi van, bál és csupa ilyen... — Ettől boldogok...? Ahogy én ismerem őket, nem. Gondolkozz... — Minek? Bízd rám. Min­dent elintéztem, ne izgulj. Nem izgulok. Azért meg­kockáztatom: — Mégis... mivel foglalkoz­nak ezek a hölgyek és urak? — Hát... Reggel kőtelező kosárlabdaedzés van, hogy erősek legyenek. Meg úsz­nak. Nem hiszed? Rozgonyi Piroska már tízszer nyert, ő a legjobb úszó. De meglá­tod, a Sasfiók is nyer majd, mondja — mikor rájöttem, hoav lassanként már a szakma is kevés lesz. Töb­bet kell tudni, mert jön az automatizálás. Lehet, hogy ez ma még Nyíregy­házán nem érezhető, de holnap már az lesz bizto­san. Azután arról beszélt, hogy hiába a nagy gyakorlati rutin, az új gépek megérté­séhez mór elméleti tudásra is szükség van. így a gya­korlat elsajátításához sem kell annyi idő. És mindez — mintha Igazolni akarná Drenyószki József szavait—, a tisztítótelepen már meg­valósult. A diszpécserte­remből a kontroll lámpák segítségével át lehet tekin­teni az egész gépezetet. A hibákról relék tudósít­ják a kezelőt. Érteni kell mindenhez, mert pél­dául a biológiai tisztító fél nap alatt úgy tönkre­mehet. hogy három hóna­pig se lehet rendbehozrti­— Szereti a munkáját? — Olvastam Mesterházi Lajos karácsonyi cikkét a Népszabadságban. Azt írja, akik szeretik a munkáju­kat — és az emberek 95 százaléka örömmel dolgozik, mert különben szomorú len­ne. — En is beköltöztethetek a szállóba ismerősöket? Var\ néhány öregemberem, kato­nám... parasztom is... né­hány királyom... meg egy kedves királyfim... A hölgy gyanakvó: — Es mondd, a királyok tudnak mosni? Szegény Hamletem... Mit mondjak...? — Ha muszáj, tudnak. — Jó. Mert a szállóban mindenkinek magának kell esténként kimosni a zokni­ját. Ez szabály. A szabály az szabály. — Lear király azóta esténként zoknit mos... Hja kérem, az egyenjogúság nemcsak ifjú férjekre — hanem még a mesebeli királyokra is vonat­kozik! Nótí Hona — azok nem beszélnek róla. Hát én is így voltam ed­dig. Valami kimaradt a be-1 szélgetésből: Drenyószki j József ipari tanuló kora óta | részt vesz az ifjúsági moz­galomban, —* Nagyon becsületes, nyílt jellemű ember — mondják róla a városi KISE-bizottfágon. i— Egyik legaktívabb vb-tagunk. Ö az aki mindig ráér mikor szükség van rá. Igazgatója, Bárkányi La­jos így vélekedik: — Olyan új létesítmény vezetője, amely kezdetben rengeteg gondot okozott, ö maga sem volt a gépezet „tudósa”, de azzá vált, Az­zá, mert bújta a szakirodal­mat, kérdezgette a tervező­ket, gondolkodott... Lelki- ismeretes ember, és teljes egészében a munkájának él. Mikor meghallottam, hogy társadalmi munkás, fáztam tőle, hogy túlságo­san elaprózza magát. De — kellemesen csalódtam, így is leheti K. I. A párt IX. kongresszusát követően kormányhatározat jelent meg a termelőszövet­kezeti hitelek rendezéséről. A kormányhatározat lénye­ge, hogy a hitelrendezéssel bővüljön a szövetkezetek saját alapja növekedjék gazdálkodási és pénzügyi ön­állóságuk, valamint, felelős­ségük is. A kormányhajá- rozat szerint a termelőszö­vetkezetek 1965 december 31-1 hitelállományából tö­rülni kell azt a részt, amely­nek az állóeszközök újra­értékelése után nem volt meg a fedezete, amelyek­nek visszafizetése akadá­lyozta a gazdálkodás to­vábbfejlődését. A hitelren­dezést az egyes termelőszö­vetkezetek vagyonára és jö­vedelmére tekintettel diffe­renciáltan kellett végrehaj­tani. A Nemzeti Bank befe­jezte a hitelrendezéssel kap­csolatos munkáját, s a ter­melőszövetkezetekkel meg­kötötték a fennmaradó hi­telek visszafizetésével kap­csolatos kölcsönszerződése­ket. A hitelrendezés kivétel nélkül megyénk valamennyi termelőszövetkezetét érin­tette, de különösen azokat a termelőszövetkezeteket, ahol a gazdálkodás feltéte­lei nem kielégftőek. A gyenge termelőszövetkeze­tek tehát a kongresszusi párthatározatnak megfele­lően a besorolási kategóriák szerint a hitelrendezés ré­vén gazdálkodásukat te­kintve jobb feltételeket kaptak. Megyénk termelőszövet­kezeteinek közép- és hosszú lejáratú hitelállománya a hitelrendezés előtt 1 mil­liárd 408 millió forint volt A hitelrendezés következté­ben ebből 1 milliárd 20 mil­lió forintot engedtek el. További kedvezmény, hogy a befejezetlen beruházások után a termelőszövetkeze­tek, ha a beruházások meg­valósulnak mintegy 200 millió forint értékű állami kedvezményben részesülnek. 1967-tel tehát a termelő- szövetkezeteknek megyei szinten 200 milliónyi hi­telük marad, amelynél to­vábbi kedvezmény, hogy visszafizetésük 1973-ig ese­dékes. A hitelrendezés jelentősé­gét érzékelteti, hogy pél­dául a baktalórántházi já­Me?iej?yz5sf Van telefon, de nincs Két nyilvános telefonja van Nyíregyházának a vá­ros központjában. Az egyik a Beloiann sz téren, a má­sik a Kossuth téren e'égí- tené ki a telefonálni kívánó közönség igényét. A Belo- innisz téri telefon gombok­kal forintosokkal és egyéb kacatokkal telített, a Kos­suth téri készülékből csu­pán a zsinór lóg ki... Egy hatvanhárom ezer la­kosú városnak nagy szüksó- ge van a nyilvános telefon- nokra. Annál is inkább, mert ügyek intézéséhez sür­gős hívásokhoz nem min­denkinek ál! rendelkezésére házi, vagy hivatali telefon. Peysze a felelősség nemesu- pán a postát terhelj, sőt kismértékben terheli, mert a város lakosainak is na­gyobb gonddal és fe'elősség- gel kell óvni a közős va­gyont, az olyan létesítmé­nyeket, amelyek több ezer ember szolgálatára állnak. Szerény újévi kívánság: Ne akarjon senki gombokkal, es egyebekkel telefoné ni. és ne vigyék sótartónak ha­za az új évben a hatiga ó- kat,., I») rás termelőszövetkezeteinek hitelállománya 105 millió forint körül volt, és ebből 08 milliót engedtek el. A nyírbátori járás termelőszö­vetkezeteinek 107 millió fo­rintos hitelállományából 93 milliót töröltek. Áz arány különben a megye majdnem minden járásában ez. A hitelrendezés, illetve hitelelengedés jelentős se­gítség a termelőszövetkeze­teknek. Bár a személyi jö­vedelmekre kihatással nem lesz, a későbbiek folyamán a termelőszövetkezeti tagok is érezhetik majd közvet­len és közvetett hatását Mint ismeretes, a terme­lőszövetkezeteknek január elsejével az állóeszközök teljes körére ki kell ter­jeszteni az amortizáció-kép­zést. Az amortizációs alap létesítéséhez korábban az árrendezés nyújtott megfe­lelő pénzügyi fedezetet Most, a hitelrendezés lehe­tővé teszi, hogy a termelő- szövetkezetek változatlan termelési szint mellett megteremthetik a teljes amortizációs alapot úgy, hogy ne csökkenjen a ter­melőszövetkezeti tagok jö­vedelme. Termelőszövetke­zeteink éyi amortizációs alapja százhúszmillió fo­rint körül van, s erre teljes egészében fedezet a koráb- hü árrendezés, valamint a mostani hitelrendezés. A hitelrendezéssel 1967-re biztosított az amortizáció teljes pénzügyi fedezete. • Ezzel annak a lehetősége is megteremtődött, hogy' a termelőszövetkezetek a jö­vőben beruházásaik nagy részét saját erőből végez­zék. Növekszik ezzel gaz­dálkodási, és pénzügyi ön­állóságuk, de növekszik fe­lelősségük is. A sajáterős beruházás mellett a ter­melőszövetkezetek továbbra is kaphatnak hitelt, de ter­mészetesen ezeknek elbírá­lását szigorúbban végzik majd, a gazdaságossági számításokat jobban figye­lembe veszik. A hitelrendezés termelő­szövetkezeteinkben nem­csak az önálló gazdálko­dás jobb feltételét teremti meg de azt is. hogy a ter­melőszövetkezeti tagok fo­kozott anyagi érdekeltsége révén a gazdálkodás na­gyobb ütemben és eredmé­nyesebben fejlődjék. <8. B) Olvasónk iria: Vegyük át a Balaton-part jó módszerét Sóstó egyre fejlődő idegenforgalma, s nem utolsó sor­ban az üdülőhely állandó lak osai megfelelő kereskedelmi ellátottságát évek óta nem sikerült biztosítani. A nyári sze­zonban sokkal több szolgáltatás segíti a Sóstó ellátását, mint ilyenkor télen, de még az sem kielégítő. A balatoni üdülőhelyeken jól bevált „Gomba” szolgá­lat nálunk is meghonosodhatna. Ezekben a praktikus mi­ni-áruházakban gazdag élelmiszerválasztékot, sört, frissí­tőket, ajándéktárgyakat, jellegzetes sóstói emléktárgyakat strandcikkeket árusíthatnának. Feltétlenül sikere és forgalma lenne a sóstól „Gombá­nak” is — s erre érdemes lenne felfigyelni, mind a turis­ták mind a helyi lakosság jobb ellátása érdekében­Végh Zoltán Sóstóhegy Munkában az asztalosok Sasfiók, az itjzékafaűk Nagymérvű hitelrendezés megyénk termelőszövetkezeteiben A Kelet-magyarországi Faipari Vállalat üzemében je­lenleg a kislakás építkezést segítő nyílászárók készülnek a TÜZEP megrendelésére. A képen: Baráth Ernő és Vazorka János asztalosok. Foto; Hammel József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents