Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-24 / 20. szám

Abe! ezredes elmondja történőiét Podgornij ma Rómába érkezik hugi Caputo, az MTI ró­mai tudósitója jelenti: Kedden érkezik Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöke az olasz fő­városba. Róma utcáin már hétfőn megjelentek a Szov­jetunió, Olaszország és Ró­ma városának lobogói: az olasz főváros vendégének fogadására készül. Podgornij Kronchi korábbi olasz elnök két évvel ezelőtti Szovjetunióbeli látogatását viszonozza. Utazása mind gazdasági, mind politikai szempontból figyelemre mél­tó. A két ország közötti áru­csere értéke elérte a 300 millió dollárt. A mérleg a Szovjetunió számára aktív, Olaszország számára pedig passzív. Ez a helyzet azon­ban hamarosan megváltozik, amikor a Szovjetunió és a FIAT-gyár közötti szerződés végrehajtásának megkezdésé­vel előreláthatólag gyors ütemben nő a két ország közötti árucsere. Mint isme­retes, a FIAT által a Szov­jetunióban felépítendő gyár évi 600 ezer gépkocsit áilít majd elő, ami több mint a FIAT jelenlegi olasz terme­lésének a fele és háromszo­rosa a Szovjetunió mai autó­ipari kapacitásának. A két ország közötti együttműködést még szoro­sabbá tenné egy másik terv, amelyről az utóbbi időben sok szó esik. Ennek értelmé­ben az Uraiból Triesztig földgázvezetéket építenének. A több mint tízezer kilomé­teres vezeték a Szovjetunió számára lehetővé tenné a nagy szibériai földgáztarta­lékok olcsó kihasználását, Olaszország számára pedig a kimerülőben levő földgáz- készlet pótlását. Politikai téren a megbe­szélések elsősorban a lesze­relésről, az európai problé­mákról és az európai bizton­ság kérdéséről folynak majd. Az európai biztonságról szó­ló javaslatát Gromiko szov­jet külügyminiszter éppen római látogatása során 1966 áprilisában terjesztette elő. Természetesen szó lesz a megbeszélések során Viet­namról is, noha az olasz kormány, különösen pedig Moro miniszterelnök állás­pontja túlságosan szorosan kapcsolódik az amerikai po­litikához. A vietnami kérdéssel kap­csolatban igen érdekesnek ígérkezik a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökének lá­togatása VI. Pál pápánál. A találkozás időpontját hiva­talosan még nem közölték, de Rómában ismeretessé vált, hogy erre január 30-án, hétfőn délután kerül sor. Ez lesz az első találkozás a ka­tolikus egyházfő és egy szovjet államfő között. Pénteken aláírják a ,,bckés világűr“ egyezmény! Moszkva (MTI) Moszkva január 27-én is­mét ünnepélyes nemzetközi aktus színhelye lesz: a Szov­jetunió, az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia — mint kezdeményező hatal­mak — elsőnek aláírják a világűr békés használatáról szóló szerződést, majd meg­nyitják a szerződést más, csatlakozni kívánó országok előtt is. Hasonló aláírási szertartá­sok zajlanak le Washington­ban és Londonban, s akár­csak az 1963-as moszkvai atomcsendszerződés alkal­mával, ebben a három fő­városban lehet letétbe he­lyezni a csatlakozásról szóló ratifikációs okmányokat Mint ismeretes, az ENSZ- hözgyűlés 21. ülésszaka gya­korlatilag egyhangúlag jó­váhagyta a vonatkozó szerző­déstervezetet, amely össze­foglalja a világűr — bele­értve a Holdat és más égi­testeket — kutatásának és felhasználásának elveit, kö­telezi az államokat, hogy atomfegyverrel vagy egyéb tömegpusztító fegyverrel fel­szerelt objektumokat ne ve­zéreljenek Föld körüli pályá­ra, ne hagyjanak égitesteken ilyen fegyvereket, ne léte­sítsenek a Holdon, vagy bárhol másutt a világűrben katonai támaszpontokat vagy egyéb katonai berende­zéseket A szovjet külügyminiszté­rium a szerződést ismertető és a csatlakozásra szólító jegyzékeket megküldte az összes moszkvai diplomáciai képviseleteknek. Fokozódó nyomás Sukarno ellen Djakarta (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint az indonéz főváros­ban fokozódik a hajsza Su­karno elnök ellen. A Reuter közli, hogy Malik indonéz külügyminiszter vasárnap es­te egy fogadáson megismétel­te korábbi szavait: Sukamó- nak le kell mondania. Hétfőn reggel jobboldali diákok ismét ellepték az ut­cákat, követelték Sukarno bí­róság elé állítását. Amir Macmud vezérőrnagy Djakarta katonai parancsno­ka rádióbeszédében már „szolgálatait” is felajánlotta: kijelentette, kész letartóztat­ni az elnököt, ha arra pa­rancsot kap. Hétfőn a fővárosban meg­nyílt a képviselőház ülés­szaka is. Napirenden szere­pel Sukarno elnök helyzeté­nek megvitatása, valamint annak a 108 mandátumnak a betöltése, amely a betiltott Indonéz Kommunista Párt képviselőié volt. Ezeket a mandátumokat a szélsőjobb- oldali akciófrontok tagjainak juttatják. Vietnami jelentés A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté* riuma nyilatkozatot adott ki az Egyesült Államok Dél- Vietnamban állomásozó fegyveres erőinek az úgyne­vezett vasháromszögben vég­rehajtott barbár cselekmé­nyeiről. A VNA hírügynök­ség által ismertetett nyilat­kozat szerint az amerikai katonaság meggyilkolt vagy megsebesített több száz pol­gári személyt. Miután az amerikaiak napalmmal és gépekkel a földdel egyenlő­vé tették Ben Sue városát, nyolcezer polgári egyént álcázott koncentrációs tábor­ba hajtottak — hangzik a nyilatkozat. A VDK külügyminisztériu­ma rámutat: „a vashárom­szögben végrehajtott akciók módszefei leleplezik Johnson elnöknek azokat az álszent nyilatkozatait, amelyek sze­rint az Egyesült Államok se­gítséget nyújt a vietnami népnek” a nyomor, a beteg­ség és a tudatlanság ellen vívott harcban.” Átadta megbízólevelét az ISX új moszkvai nagykövete Lewellyn Thompson, az Egyesült Államok új moszkvai nagykövete hét­főn a Kremlben átnyújtot­ta megbízólevelét Nyikolaj Podgornijnak, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa el­nöksége elnökének. A megbízólevél átnyújtá- sa után Podgornij és Thompson körülbelül más­félórás megbeszélést foly­tatott egymással. PINTÉR ISTVÁN: A k&nbcpü 20. Ha a nagyfejűek bele­mennek ebbe a játékba, akkor neki is útilaput köt­hetnek a talpára. Hiszen van jónéhány olyan képzett repülő az Egyesült Államok légierejében, mint ő. Má­sok. ha nem is olyan kép­zettek, jobb családi kapcso­latokkal rendelkeznek. Hi­szen Mr. Rubin hiába nagy hatalom csak egy kis város­kára terjed ki a befolyása. Az ilyen szerződésmeghosz- szabbítáeok pedig Washing­tonban dőlnek eL ahol ta­lán egyetlen ember sincs, aiká tudná, Amerikában akad egy Mr. Rubin nevű ember, nem hogy valamit is tenne a kedvéért. S gondtalan Rowersból egyszeriben gondterhelt ember vált. Reggelenként lapozgatta az újságokat, a leszerelési tárgyalásokról szóló híreket olvasta. Amit az Egyesült Államok ve­zetői szándékaikról mond­tak készpénznek hitte: nem volt még gyakorlata abban, hogy az ottani politikában legtöbbször mások a szavak és mások a tetteik. Rowers- sal együtt aggódott a fele­sége is, Rosa, aki papírral és ceruzával bizonyította be: legalább évj tízezer dol­lárt kell keresniük, hogy to. vábbra is valakiknek szá­mítsanak. Rosa kis családi házra vágyott alig valami­vel kisebbre, mint szülei otthona. Az asszony az együtt töltött unalmas es­téken apróra eltervezte, miként rendezik majd be ezt a házait, ha megveszik. Most, hogy a munkanélkü­liség réme ott lebegett Francis feje fölött, Rosa még többet beszélt tervéről. A férfi minden meggyőző­dés nélkül bizonygatta: a leszerelésekről szállongó hí­rek bizonyára tévesek, s kizárt dolog, hogy őt, a kiváló pilótát ne tartanák meg továbbra is a légierő szolgálatában. Rosa férje ölébe ült, s úgy dorombolt mint egy kis cica. — Nézd, Francis — mond­ta — én hűséges feleséged vagyok. Dehát mégsem nézhetem, hogy ne menj előre. Te ügyes vagy, te­hetséges. Én képesnek tarta­lak téged évi 25 000 dollár­ra. Nálad kevésbé ráter­mettebb fickók is kapnak ilyen állást. Éppen neked ne jutna? Ebben az időben ismerke­dett meg Rowers Sammal. Sam szintén a légierők egyenruháját viselte, be­osztása szerint térképész tiszt volt. s három hónappal azelőtt, hogy lejárt volna Francis szerződése, tűnt fel Bad Waldban. Mindjárt az első naptól kezdve nem túl­ságosan feltűnően, de azért határozottan kereste Fran­cis barátságát. A többiek irigyelték, s féltékenykedtek rá. mert tehetségesebb, rá­termettebb pilóta volt tár­sainál. Sam érdeklődött Francis egész élettörténete iránt. Mivel otthon Rosa újra és újra szóbahozta a jövő bi­zonytalanságát, Francis — noha nemigen voltak ba­rátai — szívesen töltötte az időt Sammal. Az egyik beszélgetés so­rán — hogy. hogy nein — szóbakerült McGrath. — Nagyszerű fickó volt! Tiszta kéz, hideg elme, meleg szív 2. örökké emlékezetes ma­rad, amit Dzserzsinszkij mondott e szakma követel­ményeiről: „Tiszta kéz, hi­deg elme, meleg szív”. E lakonikus szavaknak rendkí­vül gazdag a jelentésük. Ezek képezik a hírszerző iránytűjét, erőt és bátorsá­got nyújtanak neki a legne­hezebb helyzetekben. Ta­pasztalatból tudom mindezt, ■hiszen az árulás engem is olyan helyzetbe hozott, hogy szembekerültem az USA ta­pasztalt, ravasz kémelhán- tóival. 1957 június 22-én, szomba­ton éjjel egy kis cellában ültem és kíváncsian néztem körül. Baloldalamon katonai prices volt, pokróccal leta­karva. Fölötte vasrácsos ab­lak, a rácsok között pán­célüveg. Akadt még a cel­lában egy ülőke és egy porcelánkagyló. A falakat kívülről téglával burkolták, belülről pedig egyszerűen bevakoltak, ám a vakolat több helyen máila^pzott. Látszott, hogy a cella elő­ző lakója megpróbálta fel­mérni a fal vastagságát, erősségét. Ám a hulló vako­lat alatt acélrostély bukkant elő, huzaljai kb. fél centi­méter vastagok voltak és hatszögletű nyílásokat ké­peztek­Az ajtó előtt egy határőr hadnagy posztolt. Láthatóan unatkozott és úgy érezte, hogy az őrködés a képessé­geihez méltatlan feladat. Tudtam, hogy ezek a tisz­tek a mexikói határon el­fogják és vallatják a határ­sértőket, azokat a mexikói­akat, akik munkaalkalmat keresve szöknek át az Egyesült Államokba. A Kali­forniában és Texasban töl­tött kalandos évek után a hadnagynak bizonyára kel­lemetlen volt egy sötét épü­let folyosóján mozdulatlanul ücsörögni. Ám ebben a pillanatban a hadnagy lelkivilága a leg­kevésbé sem érdekelt. Az utolsó 36 órában úgy vi- harzottak körülöttem az ese­mények, hogy kissé magam­nak is el kellett gondolkod­nom, hogy mi történt tu­lajdonképpen. ...Előző reggel 7 óra kö­rül még aludtam szállodai szobámban, New Yorkban, amikor kopogtattak az aj­tón. Rögtön felébredtem, de mielőtt még megfordíthat­tam volna a kulcsot a sár­ban, belökték az ajtót és en­gem félretaszigáltak. Két férfi állt az ajtónyilásban, futtában elővillantották iga­zoló kártyájukat. Majd el­— mondta Sam. — Ismerted? — Persze! Annál az ala­kulatnál szolgált a partra­szállás idején, ahol én! Nálunk mindenki nagysze­rű fickónak tartotta... Rowers kijelentette: — Sokáig nálunk is. Talán azért lettem repülő, mert ez az alak olyan sokat me­sélt nekünk, a diákjainak a repülésről. De mégis vö­rös. A rokonszenves arc, az egész viselkedése nem volt egyéb, mint maszk. Kö­zel akart férkőzni hozzánk, hogy aztán megmérgezze a lelkünket és bennünket is megfertőzzön! Sam hitetlenkedett: McGrath vörös? Hihetet­len! — Pedig el kell hinned öregem! Nyilvános vizsgá­laton bélyegezték annak. Az apósom volt a vizsgáló- bizottság elnöke... Sam gyorsan másra terelte a beszélgetést. Látszott, hogy nagyon tájékozott em­ber, de ő ritkán mesélt va­lamit magáról. Inkább úgy irányította a beszélgetést, hogy Rowers szóljon és az­tán vitatkozott vele. Pél­dául egészen másképpen vélekedett a Szovjetunióról, mint a pilóta. Rowers meg is kérdezte: — Mondd öregem, nem vagy te vörös? (Folytatjuk) hadarták, hogy ők az FBI alkalmazottai, s ezzel be­léptek a szobámba. Egy harmadik férfi is követte őket, s még néhányan kim várakoztak a fölyosón. — Üljön le — mondta egyikük. — Ezredes — folytatta a másik — mi tudjuk, hogy maga kicsoda és hogy mii művelt mostanáig. Minden világos volt. Mun­kám egyik szakasza végei ért és elkezdődött egy má­sik. — Azt javasoljuk, hogy mostantól fogva működjön együtt velünk. Egyébkén' megbilincselve távozhat csak ebből a szobából. — Nem értem, miféle együttműködésről beszél, — vetettem közbe. — Nagyon is jól tudja, hogy miről bestelek — fe­lelt az FBI ügynök vészjós­lóan. — Felöltözhetek? — Egy pillanat, előbb még válaszoljon a kérdé­sünkre. — Már válaszoltam. — Ismétlem, ml tudjuk, hogy maga a szovjet hírszol­gálat ezredese — erősködött hajnali látogatóm — és tud­juk, hogy mi minden van a rovásáp. És jobban teszi, ha elfogadja tanácsunkat, mert börtönbe kerül. — Azt hiszem nincs mit hozzátenném ahhoz, amit már megmondtam. Körülbelül ilyen modor­ban beszélgettünk még vagy egy félóra hosszat. Végül is az egyik amerikai felpattant és kiment a folyosóra. Még három férfi lépett a szobába és egyikük elfognási paran­csot mutatott fel. A New York-i Bevándorlási és Ho­nosítási Iroda adta ki elle­nem, azt állítván, hogy tör­vénytelenül tartózkodom a2 országban, mert elmulasztot­tam, hogy jegyzékbe vetes­sem magam a fent említett irodánál, az INS-nél. A le- lartóztatási parancs felmu­tatása után a szobámat is tüzetesen átkutatták. Peking (BTA) A BTA pekingi tudósító­jának jelentése szerint Mao Ce-tung parancsot adott, hogy a hadsereget vezényel­jék ki a baloldali és a for­radalmár tömegek támogatá­sára. A parancs szerint a jövő­ben, ha a valódi forradal­márok a hadsereg segítsé­gét kérik, a hadseregnek segítenie kell. Az úgyneve­zett be nem avatkozás tulaj­donképpen ál be nem avat­kozás, már régen beavatko­zássá vált. Mao Ce-tung ezzel összefüggésben kéri, adjanak ki új parancsot és hatályta­lanítsák a régit. Mao parancsát hétfőn reg­gel tette közzé az Uj-Kina hírügynökség mellett műkö­dő vörösgárdista forradalmi ezred faliújságjában Lin Piao. Mao utasítását a hadsereg politikai főcsoportján vasár­napról hétfőre virradó éjjel vették telefonon. A faliújság szerint Mao azután adta ki München (MTI) A müncheni esküdtbírósag hétfőn kezdte meg annak a háborús bűnpernek a tár­gyalását, amelynek fő vád­lottja dr. Wilhelm Harster, a háború alatt megszállt Hol­landiában működött német biztonsági rendőrség és biz­tonsági szolgálat egykori pa­rancsnoka. Harstert 82 856 gyilkosságban való bűnré­szességgel vádolják. A vád­Azóta is nyitott kérdés előttem, hogy ama bizonyos péntek reggelt szándékosan választották-e ki. De tény, az, hogy az ö szempontjuk­ból igen jókor ütöttek raj­tam, mert éppen előző éj­szaka létesítettem rádiókap­csolatot a főhadiszállással és ezért az egész sifrirozó kulcs és minden szükséges felszerelés nálam volt a szállodai szobában. Ezeket á tárgyakat egyébként a varos másik pontján lévő rejiekhe- uten tartottam. Tudtam, hogy nehéz len­ne mindent megsemmisíteni az FBI ügynökök szeme- láttára, de a lehetetlenre is elszántam magam. Elsősor­ban a sifr kulcsot és az éj­jel kapott rádiógrammot akartam eltüntetni. Az előb­bi egészen könnyen ment. Annyira kicsi volt. hogy a tenyerembe rejtettem, majd közöltem, hogy szeretnék kimenni a fürdőszobába. Majd ott az egyik ügynök árgus tekintetétől követve módját ejtettem, hogy be­dobhassam a toalettbe és rázudítsam a vizet. A rádiogramm szövege az asztalomon volt egy halóra fehér papírlap alatt. Amikor befejezték a házkutatást, felszólítottak, hogy csoma­goljam össze a személyes holmimat. A festékes dobo­zomban — ugyanis szívesen íestegeíek ■— akadt még egy kis festékmaradék a palet­tán: kihúztam a rádiogra- mot a papírhalmaz alól és azt használtam fel arra, hogy palettámat megtiszto­gassam. Miután már az utolsó festékfoltot is eltün­tettem, hanyagul összegyür- költem a papírt és bedob­tam a toalettbe a titkosirasl kód után Sajnáltam, hogy valamennyi fontos feljegy­zésemmel nem tudom meg­tenni ugyanezt a trükköt, de az, hogy a két legfonto­sabb akciót sikeresen vég­rehajtottam. valósággal fel­villanyozott Következik: Lelkierű és szabadulás. rendelkezését, miután január 21-én egy okmányt látott Anhuj tartományból. A KKP Központi Bizottsá­ga katonai bizottságának ülé­sén Lin Piao bírálta Ho Lungot, a Kínai Népköztár­saság államtanácsának elnök- helyettesét. A szónok Ho Lungot „nagy banditának”, „feudális karrieristának”, „bandita származású személy­nek”, a „hadseregbe befura­kodott karrieristának” és „Mao elnök ellenségének” nevezte. Lin Piao bírálta Liu Cse-csient, a kínai népi fel­szabadító hadsereg politikai főcsoportfőnökének helyette­sét is. Lin Piao ezen az ülésen ki­jelentette, hogy az ország­ban „széles körű belső harc” bontakozik ki. Aláhúzta, hogy ennek a harcnak egyrészről folytatódnia kell, másrészről nem szabad megbontani a •rendet. Lin Piaonak ezt a felszólalását egy röpiraí is­merteti, amely a „dunhai ke- g> etlen harci osztag” aláírást viseli. lottak padján foglal helyet Wilhelm Zoepf müncheni tisztviselő és Gertrud Slottka stuttgarti titkárnő is, akiket több ezer gyilkosságban va­ló részvétellel vádolnak. Magánvádlóként lép fel a bűnperben a Svájcban élő Otto Frank, a megrázó nap* lója által szomorú világhír-1 névre szert tett Anna Frank édesapja is. Anna Franki Margót nevű nővére és édest anyja, a bergen-belseni ha­láltáborban pusztult el. Mao parancsot adott ki a hadsereg beavatkozására Háborús bűuper kezdődött Münchenben

Next

/
Thumbnails
Contents