Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-21 / 18. szám

flz USfl-légierö folyamatosan bombázza Hanoi környékét Washingtoni lap leleplezése az amerikaiak barbárságáról (folytatás as 1. oldalról) dem találkozáson jó alkalom nyílik arra, hogy ismertes­sük és népszerűsítsük a Hazafias Népfront politiká­ját. s még nagyobb töme­gek cselekvő támogatását nyerjük meg e politika vég­rehajtásához!, Aláhúzta, hogy a párt és a népfront politikája az alapvető, leg­főbb célokban, törekvések­ben teljes egészében azonos. A népfrontmozgalom azon­ban a társadalom legkülön­bözőbb rétegeit — köztük hívőket kispolgárokat is — tömöríti, akik ha helyeslik is a szocializmus teljes felépítésének programját, társadalmi helyzetüknél, pillanatnyi érdekeiknél fogva bizonyos kérdésekben természetszerűleg máskép­pen gondolkoznak, más fel­fogást vallanak, mint a kom. munisták. Történelmi ha­gyományokban gyökerező népfrontpolitikánknak azon­ban éppen az adja meg szilárd társadalmi bázisát, hogy célja világos: a nem­zet minden alkotó erejének összefogása a szocialista társadalom teljes felépíté­séért. Az is világos és egy­értelmű, hogy a népfront­mozgalmat a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezeti, de a tömörülésben egyen­rangú helye és szerepe van minden jó szándékú, a ha­ladás ügyét magáénak val­ló embernek. Kitért Kádár János arra is, hogy gyökeres különb­ség van a demokrácia for­mális jegyeit magán viselő kapitalista, illetve a szocia­lista országok választása kö­zött A polgári demokrácia or­szágaiban a politikai pártok kizárólag a választás idő­szakában — úgy is lehet mondani: a szavazás aktusa­kor — kérik a tömegek tá­mogatását, a későbbiekben viszont inkább az a törek­vésük, hogy az egyszerű emberek, a munkások, a pa­rasztok ne szóljanak bele a politikába. Ez a kapitalista rendszer természetéből kö­vetkezik. ,Mi ezzel szemben azt jmopdjuk: szükséges a választók politikai és for­mai támogatása a szavazás­kor, de szükséges a szava­zásokat követő hónapokban években is. Ilyen állandó támogatás nélkül hatéko­nyan és belelátható időn belül nem válthatjuk valóra céljainkat, nem dolgozha­tunk kellő eredménnyel szocialista rendszerünk épí­téséért A párt első titkára a to­vábbiakban hangoztatta, hogy a választásokat meg­előző eleven politikai mun­ka és az ezzel együtt járó növekvő közéleti aktivitás jól szolgálja a választások közvetlen célját, hogy olyan országgyűlés, illetve olyan tanácsi testületek jöjjenek létre, amelyek szellemük­ben, céljaikban, személyi összetételükben az egész ciklus idején megfelelően képviselik népünk érdekeit A jelölő, majd azt követő­en a választási gyűlések al­kalmával helyes ha meg­vonjuk az elmúlt esztendők mérlegét, őszintén és fele­lősséggel számot vetünk az eredményekkel, a hiányos­ságokkal és szót váltunk a választók millióival a jövő tennivalóiról is. E nagysza­bású, országot átfogó ta­nácskozás-sorozathoz ked­vezőek a feltételek. A poli­tikai közérzet jó, dolgozó népünk bizakodással tekint a jövőbe. Ez elsősorban an­nak köszönhető, hogy a mögöttük lévő esztendőkben népünk képviselői — alsó és felső szinten egyaránt — jól sáfárkodtak a bizalom­mal. A népfrontmozgalom azzal a tudattal és meg­győződéssel fordulhat a választó polgárokhoz, hogy jelöltjei a most záruló cik­lusban eredménnyel, siker­rel fáradoztak hazánk tár­sadalmi, gazdasági, kultu­rális fejlődéséért. Kádár János nagy tapssal fogadott felszólalása után Csóka Zsigmondné tatabá­nyai építészmérnök rámu­tatott, hogy az új választó- jogi törvény az eddiginél Is magasabb mércét állít a választások előkészítésé­ben és lebonyolításában részt vevő népfrontalrtivis- tók elé. Gondoskodnunk kell arról, hogy a jelölő­Pekáng. (MTI): A hónap elején lezajlott sanghaji „hatalomátvétel­hez” hasonlóan Pekingben, a KNK fővárosában is átvették a hatalmat a „for­radalmi lázadóknak” neve­zett szervezetek. Csütörtö­kön óriási plakátok soro­zata jelentette be: „forró lelkesedéssel üdvözöljük, hogy a proletár forradal­márok átvették a pekingi városi pártbizottságot”. Más plakátok hangoztat­ják: „fővárosi forradalmi lázadók egyesüljetek az új városi pártbizottság hatal­mának megragadására!” A „vörösgárdisták” csü­törtökön bejelentették azt is, hogy a „forradalmi lá­zadók" átvették a pekingi közbiztonsági hivatal irá­nyítását. A kínai főváros utcáin óriási tömegekben láthatók vöröskarszalagos emberek. A gyűlések hamarosan meg­kezdődő sorozata mind tar­talmában, mind formájában betöltse hivatását. így már­cius 19-én a jelöltek mellett politikánkra is leadja majd szavazatát a munkások, dolgozó parasztok és értel­miségiek népes tábora. Dénes Leó nyugdíjas, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa várospolitikai bi­zottságának elnöke a testü­let tevékenységéről adott számot az ülésen. Vigh Im­re székkutasi nyugdíjas szűkebb hazájának példájá­val bizonyította, hogy ahol a népfront jól dolgozik, ott termékenyebb a közélet, s a lakosság is szívesen vál­lal részt a közösség szolgá­latából. Vass György, a sárvári népfrontbizottság elnöke a községekben folyó tanácsi munka fontosságát hangsú­lyozta. Varga Béla nagykani­zsai iskolaigazgató felszólalá­sa után Erdei Ferenc foglalta össze a véleménycserében elhangzottakat és összegez­te a vita tanulságait:. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa a főtitkári referátumot és — módosítá­sokkal —■ a választási felhí­vás tervezetét egyhangúlag elfogadta. Úgy határoztak, hogy a Hazafias Népfront választási felhívását későb­bi időpontban hozzák nyil­vánosságra. A tanácskozás Kállai Gyula zárszavával ért véget Központi Bizottság és az ál­lamtanács épületének bejá­ratainál egész napon át csoportosulások voltak. Pe- kinget hangszórós propa­gandaautók tömege járja. Pekingben pénteken reg­gel a kínai hadsereg 235-ös alakulata „hurrikán harci osztagának” aláírásával röp­lapot terjesztettek és abban közlik; a letartóztatott Po Ji-po, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, az államtanács elnök- helyettese és Lo Zsuj-csing a Központi Bizottság titká­ra, az államtanács elnökhe­lyettese, a kínai népi fel­szabadító hadsereg volt ve­zérkari főnöke öngyilkossá­got követett el. Csang Ping-csut a Ren- min Ribao vezérigazgatóját ia letartóztatták, A pekingi utcákon pénte­ken reggel teherautókon száguldozó katonák Ilyen Hanoi (MTI) Az amerikai légierő F— 105-ös vadászbombázói csü­törtökön 340 kilogrammos bombákat szórtak Hanoitól száz—százkilencven kilomé­terre északnyugatra fekvő vasútvonalakra. Bombatáma­dás érte Qui Vinh városát is, 65 kilométerre délre a VDK fővárosától. Dél-vietnami szabadság- harcosok péntek hajnalban ágyú tűz alá vették az ame­rikai haditengerészet támasz­pontját Phu Bai-ban. tizen­hat kilométerre délkeletre Hue városától. Amerikai ka­tonai szóvivő szerint a tá­madás csupán kisebb károkat okozott. Péntek reggel B— 52-es nehézbombázók Sai­gontól mintegy hetven kilo­méterre keletre támadást in­tézték a dél-vietnami parti­zánok feltételezett állásai el­len. A Washington Evening Star csütörtökön a lap első oldalán az amerikai bom­bák által lerombolt észak­vietnami város, Nam Dinh lakónegyedeinek hatalmas fényképét közli. Ezt a lelep­lező felvételt a Miami New Szerkesztője, Baggs készítet­jeiszavakat kiáltoztak Hsziap Hoa. a népi felsza­badító hadsereg politikai főosztályának vezeiője el­len; „Le az ellenforradal­már Hsziao Hoa-val”, „Szétzúzzuk Hsziao Hoa kutyafejét!” Mint a katonák mondot­ták Csiang Csing, Mao Ce- tung felesége azt mondot­ta. hogy az utóbbi időben csökkent a hadsereg tekin­télye a nép körében és Csiang Csing azzal vádolja Hsziao Hoát, hogy támogat­ta a kínai hadseregben mű­ködő kulturális forradalmi kérdésekkel foglalkozó cso­port leváltott vezetőjét. Ugyancsak a BTA jelenti ugyanarra a forrásra hi­vatkozva, hogy Teng Hsziao-ping a Kínai Kom­munista Párt főtitkára és Jang Hsziu-feng, a legfel­ső népbíróság elnöke siker­telen öngyilkossági kísérle­tet követtek el. te. A felvétel alatt olvasha­tó Baggs Nam Dinh-i tudó­sítása. Arról a hatalmas pusztításról, amelyet az ame­rikai légierő okozott a VDK harmadik legnagyobb váro­sában. Baggs cikkében írt például vty teljesen lerom­bolt óvodáról, valamint egy katolikus templomról, Szófia (MTI): Georgi Trajkov, a bolgár nemzetgyűlés elnökségének el­nöke és Todor Zsívkov mi­niszterelnök meghívásának eleget téve Huarl Bumedien, az Algériai Népi Demokra­tikus Köztársaság minisztqr­amelynek csak egyik fals maradt meg. „A város la­kóinak panaszai arról hogy bomba támadások érték Nam Dinh sok sűrűn lakott ne­gyedét, — amelyeknek sem­mi közük sincs katonai ob­jektumokhoz — meggyőzőek és jól megalapozottak” — írja az amerikai újságíró. Kiú§u3t a libanoni! tesivérháborű Buinedíeo Bulgáriába látogat A Reuter iroda jelen lese szerint csütörtökön est» megint csapatokat vezényel­tek ki Zghortába és éjsza­kai kijárási tilalmat rendel­tek el. A két törzsnek eddig már háromszáz tagját vették őrizetbe. A bujkálókat kato­nai őrjáratok próbálják fel­kutatni. A családi viszály azonban nem korlátozódik Zghortára. A törzsek az észak-libanoni Tripoliban is összecsaptak. Negyven embert tartóztattak lé. Néhány napja meggyil­kolták a libanoni képviselő­höz egyik tagjának,. Szamaan Dvehinek a gépkocsivezető­jét — állítólag ez volt a leg­utóbbi ellenségeskedések el­indítója Tripoliban. Egyesült Allamok-beli láto­gatását. Guzman belügyminiszter 3 beszéd elhangzása után ma­gyarázat képpen kijelentette, hogy az elnök előbb népsza­vazást, majd általános vá­lasztásokat kíván tartani, Hozzátette, hogy az elnök nem fogadta el kormánya tagjainak lemondását, mert ők nem felelősek a történ­tekért. elnöke a számára alkalmas időpontban — amelyet ké­sőbb hoznak nyilvánosságra hivatalos látogatást tesz a Bolgár Népköztársaságban. A látogatás hírét elégedet­ten kommentálja a szófiai sajtó. Jelentések a kínai tragédiáról: • Forradalmi lázadók „pekingi katalimátvéteie“ ® Öngyilkosságot köveinek el börtönben a volt vezetők Beirut (MTI) Az észak-libanoni hegyi városkában, Zghortában az elmúlt hetekben kiújult a testvérháború, amely 1957 óta több mint harminc ha­lálos áldozatot szedett. A karam és a duveihi család él engesztelhetetlen gyűlöltségben. Ma már nem lehet pontosan megállapíta­ni, mi volt az első sérelem, ami a vérbosszúk láncolatát indította el és valóságos pol­gárháborúba torkollott. A li­banoni montaguek és capule- tek háztetőkről lövöldöztek egymásra. Most a város szé­lén útakadályok bénítják a forgalmat. Santiago de Chile (MTI) Eduardo Frei, chilei ál­lamelnök csütörtökön este egy húszezres tömeggyűlésen beszédet mondott. Bejelen­tette, hogy azonnal hozzálát egy alkotmányreform-javas- lat előterjesztéséhez, amely lehetővé teszi, hogy az ál­lamfő feloszlathassa a kong­resszust. Ezzel válaszolt a szenátus keddi döntésére, amely nem hagyta jóvá Frei PINTÉR ISTVÁN; A Ue4nie\Uit& 18. At atya foglalkozásra nézve pap és újságíró volt, egy nagy New York-i vál­lalat, a Központi Katolikus Hírügynökség alkalmazott­ja. Azért érkezett Nyugat- Németországba, hogy ri­portokat írjon lapjának ar­ról. mennyivel nagyobb vallásszabadságuk van a katolikusoknak Nyugat- Németországban mint a Német Demokratikus Köz­társaságban. Martin atya alaposan kihasználta, hogy a hazugságot a szent zsinat csak bocsánatos bűnnek mi­nősítette, mert esze ágában sem volt, hogy megpróbál­jon a Német Demokratikus Köztársaságban utánanézni, hogy van-e ott vallássza­badság, vagy nincs. Egy­szerűen beköltözött a Bad- Walden-i szálloda egyik szo­bájába és onnan küldte New Yorkba „szenzációs helyszíni riportjait a vas­függöny mögötti katoliku­sok. szenvedéseiről’'. Ro­wers, ha véletlenül kezébe kerül egy ilyen riport, bi­zonyára az első szótól az utolsóig készpénznek vette volna, amit Martin kiötölt ★ A derék pap-újságíró, vagy újságíró-pap azonban nem elégedett meg azzal, hogy írásban harcoljon a vörö­sök ellen. Ha leült a bár­ban s felhajtotta a második whiskyt, kenetteljes hangon győzködni kezdte azt a szerencsétlent, aki a legkö­zelebb ült hozzá és idejé­ben nem tudott elmene­külni karmaiból. — Az ameriaki katoliku­sok aggódnak <•» szónokolta kenetteljesen — szívük tele van félelemmel, hogy nincs Kelet-Németországban val­lásszabadság. Az úr legyen veletek, hogy az antikrisz- tust legyőzzétek. Mindig akadtak, akik ugratni kezdték Martin atyát. Trágár vicceket kezd­tek mesélni, vagy éppen egy nagydarab, szőke ger­mán lányt ültettek az ölé­be. Martin atya ilyenkor szemérmesen odébb állt, vagy úgy tett, mintha nem hallott volna semmit. Gyakran kiment sétálni az erdőbe, hogy ott „beszél­gessen az Istennel", Egy ilyen alkalommal történt, s azután hetekig szájról- szájra járt. hogy találkozott egy amerikai katonával, aki lehorgasztott fejjel, ke­serű arccal üldögélt egy fatönkön. Martin atya né­hányszor elsétált a katona előtt, hiszen bizonyosra vette, hogy valamiféle lelki Vigaszra van szüksége a katonának, s alkalmat adni neki, hogy hozzá forduljon. A katona azonban az isten­nek sem akarta őt észre­venni. Végül is Martin atya kenetteljesen megszólította: — Valami bánatod van, fiam? Légy bizalommal hozzám, isten szolgája kö­zelít feléd! A katona valamit mor­góit. Ha Martin atya egyál­talán hajlandó lett volna meghallani ekkora szentség- törést, kivehette volna, ho­vá küldi őt a legény. Martin egy darabig újra fel-alá sétált a katona előtt, erőt gyűjtött, hogy szembeszálljon ekkora is- tentelenséggel, s azután új­ra megszólította őt. — Fiam valami elszomo­rít? — Hagyjon békén! — mordult rá a katona, ez­úttal tehát már nagyobb szelídségről téve tanúbi­zonyságot. Martin atya újra neki bátorodott. — Fiam, te katolikus vagy? — Annak kereszteltek. — Könnyíts a telkeden, fiam. Kihez fordulnál, ha nem az anyaszentegyházhoz, ha nem a papokhoz. Mondd meg, mi bánt? Talán se­gíthetek rajtad. Esetleg ta­nácsot adhatok neked. Te­hetek valamit érted? Mondd meg mint jó keresztény, hogy mi nyomja a lelke­det!... A katona szíve végre megnyílt: — Ha annyira kiváncsi rá, megmondom. Két fele­ségem van. Az egyik itt Ny ugat-Németországból}, a másik Chicagóban! A pa­rancsnokok már szagot kap­tak, ez az én bajom. Vegye át az egyik nőt, mint jó keresztény, s megvan old­va minden... Rowersnek eszébe sem jutott elvenni Lőttét, igaz, hogy a lány sem gondolt rá, hogy egy ameriaki tiszt felesége lehet Lőtte ked­ves volt, szőke, szakasztott Úgy nézett ki, ahogy a há­ború alatt az amerikai Vicclapok ábrázolták a ger­mán honleányokat, akik — meghallgatva a Führer óhaját — „semmit sem tagadtak meg” a Wer- macht és az SS tagjaitól. Lotte kedveskedett Ro­wersnek, s a pilóta rend­szeresen vitt neki ajándé­kokat. Olyasmit, amit öl­esén vásárolhatott az ame­rikai katonák részére fenn­tartott kantinban, de a né­metek csak drágán juthat­tak volna hozzá az áruhá­zakban, üzletekben. Ro­wers úgy gondolta, Lotte olcsóságának az a nyitja, hogy más amerikai katonákat is részesít ke­gyeiben. A lány azonban nagyon ügyesen tevékeny­kedett, hogy Francis soha ne kapja rajta, s különben is a fiú nem volt féltékeny természetű. Két év az egyik támaszponton, egy év a következőn, három a har­madikon — ilyen a légierők legtöbb tisztjének élete. Amíg meg nem nősülnek, mindenütt akad egy-két „menyasszonyuk”. . Dehát éppen ilyen élettel kecseg­tették őt is. Megismerni a világot, ragyogó nők, köny- nyű szolgálat magas fize­tés — Rowers élvezte az étet örömeit. Ideje engedte, s hamaro­san, miután már jobban kiismerte magát Nyugat- Európában, apróbb üzlete­ket bonyolított le. Amit a kantinban vámmentesen le­hetett- kapni — italt, ciga­rettát — némi haszonnal adta tovább. A vásárló még mindig olcsóbban ju­tott hozzá, mintha a nyil­vános árakon vásárolta vol­na meg. Rowers örült min­den így megkeresett dol­lárnak, de társai lehűtötték lelkesedését. — Ez semmi öregem — mesélte Codings százados, aki 1945 óta Nyugat-Német- országban állomásozott. — Ez semmi. Négy-öt éve, közvetlenül a háború után, azok voltak a szép idők. Az ember vett tíz csomag Chesterfieldet a kantinban, 7 dollárért, és ezer márkáért eladta! Ezt aztán hivatalos árfolyamon beváltotta száz dollárra, és a pénzért megint cigarettát vásárolt. Pár nap alatt megtízszerezhette, vagy meghűsszorozhatta a pénzét. És néhány száz rongyos márkáért nagysze­rű dolgokat lehetett vásá­rolni. Ennivalóért pedig el­adták volna mindenüket és magukat is az itteniek. A régen Németországban állomásozó katonák elbe­szélésein kívül már semmi nem emlékeztetett erre a korszakra. A Német Szövet­ségi Köztársaság a <,gazda­sági csoda” első hónapjait élte s Rowersnek eszébe sem jutott, hogy a „csoda" kulisszái mögé nézzen. (Folytatjuk) Kádár János felszólalása» Chilei válság

Next

/
Thumbnails
Contents