Kelet-Magyarország, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-19 / 16. szám

Atekszej Polikarpovi 40 000 kilométer gyalog Hat évig tartó túra Bonni szavak és tettek A Pravda Kiesingei sajtóértekezletéről A Pravda szerdai számá­ban Jurij Zsukov, a neves szemleíró kommentálja Kie­singer kancellár sajtóérte­kezletét, amelyet Párizsból történt hazaérkezése után tartott. Megállapítja, feltét­lenül figyelemre méltó az a körülmény, hogy a sajtóérte­kezlet egybeesett a Bun­deswehr legnagyobb téli hadgyakorlatával, amely a „Párducugrás” fedőnevet vi­seli. Ez a figyelemre méltó egybeesés arra késztet ben­nünket, hogy visszatérjünk a kormányprogram néhány nagyhangú kijelentésére. Mint ismeretes, Kiesinger és szociáldemokrata partne­rei a bonni kormány sok éven át folytatott kalandor­politikájának csődje után jutottak hatalomra. Kiesin­ger akkor kijelentette, hogy mostantól fogva az NSZK „igyekezni fog elmélyíteni a megértést és a bizalmat” a Szovjetunióval, hogy „előfel­tételeket teremtsen a jövő­ben megtartandó sikeres ta­lálkozók és tárgyalások szá­mára” és hogy az NSZK rendezni akarja kapcsolatait az európai szocialista álla­mokkal. Zsukov emlékeztet arra, hogy január 13-i gorkiji be­szédében Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára kijelentette, hogy a Szovjetunió támogat­ni fog minden ésszerű és hasznos javaslatot az euró­pai béke és biztonság ér­dekében, beleértve az NSZK megfelelő lépéseit is, ha ilyenekre sor kerül. Két nappal ezután Kiesin­ger kancellár sajtóértekezle­tén kifejthette volna Bonn álláspontját, azonban csak megismételte az NSZK régi revansista dogmáit és azt az igényét, hogy az egész Németország nevében be­széljen. Zsukov idézi a párizsi Combat-t, amely arról ír, hogy a hadgyakorlatok szer­vezői egész éven át arra vártak, mikor süllyed annyi­ra mélyre a hőmérő higany­szála, hogy a Föld 10—12 centiméter mélyre megfagy­jon. A Bundeswehr tisztjei már kezdtek megfeledkezni arról, milyen is az orosz tél és most kioktatják őket ar­ra, hogyan járjanak el a fogcsikorgató hidegben. „Nem nyilvánvaló-e ezek után, merre tekint a nyu­gatnémet földön ugrógyakor­latokat végző párduc? De azoknak, akik az edzéseket irányítják, emlékezniük kel­lene arra, milyen sors érte annak idején a hitleri Wehr­macht szolgálatában levő ki­rálytigriseket és párducokat —» írja befejezésül Zsukov. A Kínai KP Központi Bizottságának határozata Peking (MTI) Pekingben kedden röpla­pok jelentek meg, amelyek a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának ja­nuár 11-i közleményét tar­talmazzák. A közlemény sze­rint azok, akiket „a pártban hatalmon lévő kapitalista úton járó elemeknek ne­veznek” arra uszítanak, hogy egyesek több pénzt követel­jenek, sőt, hogy önkényesen az államtól vegyenek el pénzt és anyagi eszközöket” A közlemény szerint arra uszítják a tömegeket, ame­lyek részt vesznek a mező- gazdasági termelésben, hogy térjenek vissza a városokba és ott támasszanak majd teljesen ésszerűtlen gazdasá­gi követelményeket. Földes­urak, kulákok, elleníorradal- márck, ellenséges és jobbol­dali elemek arra töreksze­nek, hogy aláássák „a nagy proletár kulturális forradal­mat.” A közlemény kijelenti: .a központi bizottság úgy véli, hogy ennek a helyzetnek véget kell vetni” — majd 5 pontban foglalja össze a leendőket: l. A forradalmi tömegek köte­lesek fokozni éberségüket, fegy­verként Mao Ce-tung eszméit al­kalmazva. Kötelesek meggyőzni a nem nagy számú tömeget, lelep­lezni a halaimon lévő pártba be­furakodott kapitalista úton járö csoportot és jobboldali elemeket. A gazdasági kérdéseket ille­tően a múltban voltak bizonyos ésszerűtlen jelenségek. A nagy proletár kulturális forradalom keretében a KB foglalkozni fog ezekkel a kérdésekkel, össze­gyűjti a tömegek ésszerű véle­ményét és Javaslatot fog tenni a megoldásra. Mindaddig, amíg a te. — Én meg csak ügy vá­laszoltam... Bőse... nem fon­tos... ő egy másik világban élt éa abban a másik vi­lágban maradt.. Azon a szép tavaszi reggelen hü­lyék voltunk. Integettünk azoknak a banditáknak, akik bombákat kezdtek le­dobni a fogolytáborra. Kép­zelheted, mit éreztem, ami­kor az első bombát meg­láttam lefelé zuhanni. Ez volt az utolsó dolog, amit életemben láttam. Napalm­bombák zuhantak. A gyuj- tófolyadék szanaszét fröcs- esent. Volt, aki halálra égett, volt aki kezét, lábát vesztette el, én megvakul­tam. A ti átkozott bom­báitoktól! Francis foga vacogott — Biztosan nem tudták, hogy amerikai fogolytábor van odalenn — mondta. — Nem tudták? Hát az­tán, ha nem tudták! A fo­golytábor épp olyan pa~ KB nem javasolja az új módsze­rek bevezetését, maradjon min­den a régiben. 3. Azok a tömegek, amelyek már néhány éve vidékre mentek, kötelesek nyugodtan részt venni a mezőgazdasági termelésben és a falun folyó nagy proletár kultu­rális forradalomban. i. A KB kötelezi a kfnai bank összes fiókjait, hogy ne fizesse­nek ki olyan összegeket, amelyek nem állnak összhangban az álla­mi törvényekkel. S. Jelenleg nem kell állami tu­lajdonba venni olyan üzemeket, amelyek kollektívák, kisipari vagy fogyasztási szövetkezetek tulajdonában vannak. Pekingben olvasható újabb röpcédulák „az ország forra­dalmi munkásai lázadó had­serege vezérkarának” felhí­vását tartalmazzák arról, hogy létre kell hozni „a kí­nai forradalmi munkások lá­zadó hadseregét”. A felhivás <— amely a napokban je­lent meg január 1-i dátum­mal — kijelenti, hogy az 1967-es év „a két vonal kö­zötti harc döntő éve, a Mao elnök által képviselt forra­dalmi irányvonal győzelmé­nek éve.” A felhívás 10 pontban foglalja össze az új szerve­zettel és annak tagjaival kapcsolatos követelményeit A felhívás szerint a fő­parancsnokság székhelye Pe­king. A röpcédulák beszámolnak arról is, hogy „a forradalmi munkások lázadó hadseregé­nek” képviselői január 6-án Pekingben gyűlést tartot­tak, hogy „véglegesen szét­zúzzák a burzsoá reakciós vonalat, az ipari és bánya­ipari üzemekben.” Ezen a gyűlésen részt vett Csou En- laj miniszterelnök is. rasztházakból állt, mint a többi koreai falu, amelyek­ben csak asszonyok, öregek és gyerekek maradtak a háború idején. Ha azokban az átkozott házakban nem mi, hanem koreai nők, gye­rekek, öregek laknak, ak­kor szabad gyilkolni? Va­jon mennyivel vagyunk mi különbek náluk? A táma­dás után azt mondták, hogy néhányan közülünk a közeli folyó partján tisz­tálkodtak, s erre a moz­gásra figyeltek fel a mi repülőink. Olyan magasból valóban nem lehetett meg­állapítani, hogy a mozgó figurák amerikai hadifog­lyok, vagy 10—11 éves ko­reai gyerekek. De a 10—11 éves gyerekek hadicélpon­tok? Nick megállt az elbeszé­lésben. Francis felsóhajtott azt hitte, hogy már vége van. De a vak ember össze­szedte magát, s hosszabb szünet után folytatta: — Megmondom őszintéi, LONDON Douglas Jay brit keres­kedelemügyi miniszter ked­den bejelentette az alsóház­ban, hogy a kormány jóvá­hagyta a kelet-európai ke­reskedelmi tanács felállítá­sát. A kereskedelmi tanács­nak az lesz a feladata, hogy együttműködve az e téren már munkálkodó szervezetekkel, ösztönözze a kereskedelem fejlesztését Nagy-Britannia és a ke­let-európai országok között, beleértve a Szovjetuniót is. MACAÓ Szerdán megállapodás szü­letett azokon a tárgyaláso­kon, amelyek a Macaón decemberben lezajlott vé­res incidensek óta folytak a kínai és a portugál ható­ságok között. A megegyezés­ről hivatalos közleményt ad­nak ki. Cape Kennedy, (MTI): Az Egyesült Államok ra­kétakísérleti telepéről egy Titan—3 C típusú rakéta segítségével műholdláncola­tot lőttek fel. A nyolc mű­hold különböző pályákon keringve olyan távközlési rendszert alkot, amely le­hetővé teszi az összekötte­tést az Egyesült Államok és a világ különböző részein állomásozó amerikai csapa­ta: a gyanú is felmerült bennünk, hogy a hadveze­tőség szándékosan bom­bázta to tt bennünket A tá­borban tevékenykedett egy békebizottság. Akik részt vettek benne, sok levelet és rádióüzenetet küldtek ha­za, elmondták benne az igazságot is. Sok borsot törtek ezzel a nagyfejűek orra alá. Lehet, hogy ezért akartak elpusztítani ben­nünket Mindenesetre, ahogy megvakultam, s ahogy annyira kihevertem a sebesülést, hogy beszélni tudtam, én is közéjük áll­tam. Mondtam már, hogy vakon világosabban látok, mint azelőtt Elvesztettem a szemem, elvesztettem mindent. Nincs már mit kockáztatnom. Azért nézek bátran szembe az igazság­gal. És most már mehetsz. Ha találkozol Roseval, üd­vözlöm. Mondd meg, hogy nem haragszom rá. Száz közül kilencvennyolc ame­rikai lány ugyanúgy csele­kedett volna, mint ő... Francis már másnap ta­lálkozott Roseval. A lány meglátogatta őt szülei la­kásán. Francisnak nem igen jutott eszébe az elmúlt két esztendőben a lány, de most úgy találta, hogy alaposan megszépült A lányt egyáltalában nem 2. Ahogy nőtt a megtett tá­volság, úgy szaporodott azok száma is, akik az állomáso­kon és a városokban fogad' tak. Egyre gyakrabban kel­lett beszámolnom úti élmé­nyeimről. Ez persze nem volt könnyű feladat. A túra ele­jén naponta 30—35 kilomé­tert tettem meg, a vége felé már 40—50 kilométert. így saját tapasztalatomból győ­ződtem meg arról, mennyi gyaloglást bír el a korombe­li ember. Megérkezek egy állomásra, ahol majd meghálok, de bi­zony se enni, se pihenni nincs érkezésem. Körülvesz­nek, elárasztanak kérdések­kel. Már több órája faggat­nak, de még mindig nem fogytak ki a kérdésekből. Egyébként nem tartottam magam meghatározott alvási időhöz: akkor feküdtem le, ha fáradtnak éreztem ma­gam. Az „ütemterv” szerint 1965. március 30-án, születés­napomon kellett volna Vla­gyivosztokba érnem, de kés­tem — mindössze egy napot. Olykor hallottam ilyen megjegyzést is: „Néha biz­tosan felkéredzkedik valami­lyen járműre. Vagy talán le­het 66 éves fejjel ekkora tá­volságot végig kutyagolni?” Igenis lehet! Nem tudom megérteni azokat, akik a nyugdíj könyvecskét „öregsé­gi bizonyítványnak” tartják. Én mindig könnyen halad­tam, soha nem volt baj a légzésemmel- Életem fogy­táig hálával gondolok meg­boldogult édesapámra, aki lekent nekem egy isteneset, amikor rajtakapott az első cigarettázáson. Jó az étvá­gyam, közérzetem, látásom, hallásom, és a memóriámra se panaszkodhatom. Soha nem dohányoztam és a sze­szes italt is kerültem. Mindenkor nagy hatással voltak rám Siskin fenyői, Le­vitan nyírfái, Moskov táj­képei. Nagyon örülök, hogy tok között A távközlési rendszer elsősorban a Wa­shington és Vi«tnrm köz.';«« összeköttetést hivatott szol­gálni. Tavaly nyáron már pá­lyára bocsátottak hét. ha­sonlóan katonai célokat szolgáló műholdat, amelyek ősz óta működnek. A szer­dán útjára bocsátott táv­közlési láncolat rendszeres működését csak nyáron kezdi meg. hozta zavarba hogy ő ke­reste fel a fiút. nem az lá­togatta meg őt — Mit nézel, Francis? Hát öregebb lettem én is, két esztendővel... Francis nevetett: — Most nem tizennyolc éves vagy, hanem húsz. Eb­ben a korban két év nem öregedést, hanem szépülést jelent. Nem vagy már kis­lány, Rose... A fiú minden mellékgon­dolat nélkül szólt, de a lány elértette: Mi. amerikai lányok, modernek vagyunk, Francis. — Modernek! Akkor rendben van! Én is mo­dern vagyok! Rose valóban modern volt, s céltudatos. Másnap együtt utazott vikendre Francissei. Rowerséknek nem volt nyaralójuk, de Mr. Rubin a szabadságos új tisztnek és lányának szí­vesen rendelkezésére bocsá­totta a hét végére nyaraló­ját, csak a látszat kedvéért biztosítva a fiút arról, hogy ők ezen a héten nem hagyják el a városbeli há­zukat, mert a „felesége, Mrs. Rubin gyengélkedik”. A vikend nagyszerűen telt. Rose megmutatta, hogy valóban modern amerikai lány. Nagyszerű étkezéseket rögtönzött konzervfélékből. járhattam azokon a helye­ken, ahol neves orosz írók és költők éltek: Puskin, Lev Tolsztoj, Nyekraszov. Ler­montov, Turgenyev, Csehov és mások. Élénken magam elé tudom képzelni az álta­lam bejárt szebbnél szebb városokat! Kemerovóban lementem a bányába, megismerkedtem a bányászok munkájával, vol­tam tengeralate járón, és a „Kujbisev” hadihajón. Lát­tam a tengerészek é étét. Bár­merre is Jártam, mindenütt tapasztalhattam, milyen test­véri összhangban él a szov­jet népek soknemzetiségű családja. Az örmény külsőre nem hasonlít az ukránkra, a grúz a beloruszra vagy mondjuk az észt a kirgizre, mégis mindnyájuk szíve egy ütemre dobban, forrón sze­retik hazájukat. Hat évig tartó túrám 1965 október 4-én ért véget. Negy­venezer kilométert hagytam magam mögött. Üti élménye­imről most könyvben szeret­nék beszámolni. A világ tudósai régóta fog­lalkoznak a hosszú élet „tit­kával.” Állítom, hogy a tu- ristáskodás igen erősíti a szervezetet. Bebizonyosodott, hogy jobban kell propagálni Accra, (MTI): Az ashanti tartományban élő gao törzs kebelén belül súlyos zavargásra került sor amikor a törzs tagjai új vezetőt akartak válasz­tani. A választásra össze­gyűlt gaok dzsungelkések­kel és botokkal estek egy­másnak. A zavargás, vala­mint a rendőrség és a ka­tonaság akciója során több gao megsebesült. A törzs 27 tagját letartóztatták és bíróság elé állították. Djakarta (MTI) Sukarno elnök szerdán nem volt hajlandó válaszol­ni újságírók kérdéseire, akik elsősorban az elnöknek Adam Malik külügyminisz­terrel folytatott keddi be­szélgetésére voltak kiván­csiak. Mint ismeretes, Malik sürgette Sukarnót, mondjon le még az 1968-as választá­sok előtt és nevezze ki utó­dát. Sukarno — aki mellett a Merdeka-polota lépcsőjén ott állt Malik — csupán Odakint volt magnetofon, lemezjátszó és sok lemez. Francis nagyszerűen érezte magát a lánnyal, aki még a gondolatát is leste. Meny­nyivel más egy Ilyen úri­lány, mint Betty, aki egyébként amúgy is ott­maradt a tiszti iskola bár­jában, miután búcsút vett Francistól. s még egy ezüst cigarettatárcát is ajándéko­zott neki. S Francis, jóllehet már elmúlt szívében a Rosa iránt érzett diákszerelem, mégis büszke volt rá, hogy a lány valósággal felkínál­kozott neki. Jól emlékezett még arra, miként álmodo­zott este lefekvéskor az érettségi előtt: pilóta lesz, s Roset feleségül veszi. A lány nagy szerepet játszott ezekben az ébren végigszött álmokban, hiszen — ezt Francis soha nem feledi el, amíg csak él — a lány kijelentette: „csak legalább huszonötezer dolláros fér­fihez” megy feleségül. S most a lány kezdeményez! Nem kétséges, az első szóra hozzámenne feleségül. Csak­hogy Francis akkor már egy csepp kedvet sem ér­zett hozzá, hogy Rosát el­vegye. Egy-egy ilyen kel­lemes vikend az más. a gyalogtúrákat, különösen ax az idősebbekét. Az út válto­zatossága gyönyörködtet és elgondol god tat, s jót .esz az idegeknek. A gyaloglás napi „fejadag­ját” többször is megváltoz­tattam, s 50 kilométerig vit­tem fel. A napot rendszerint nem kimerülve, hanem a kel­lemes fáradtság érzésével fe­jeztem be. Gyalogoltam ká­nikulában és hóviharban, zá­poresőben és kemény fagy­ban. Más szóval: frontviszo­nyok közt meneteltem- Na­ponta 12—15 órát mentem. Kétezer, később háromezer kilométerenként orvosi vizs­gálatnak vetettem alá ma­gam. Vérnyomásom jelenleg 120. Amikor erre a nem min­dennapi vállalkozásra rászán­tam magam, jól tudtam, hogy lesznek nehézségek. Ezekre fel is készültem. 40 ezer kilométert gyalo­golni nem gyerekjáték. Any- nyi, mintha az Egyenlítő men­tén bejárnám a Földet. Per­sze veszélyekre nem számí­tottam. Azok mindig várat­lanul érik az embert. Nehéz őket előre látni. Következik: Hóviharban, jeges szélben, csikorgó fagy­ban. Megfigyelők emlékeztet­nek rá, hogy az accrai ka­tonai kormány a közel­múltban rendelte el 194, a Nkrumah kormány alatt beiktatott törzsfőnök lefo­kozását, Illetve eltávolítását a törzsfőnöki tisztségből A katonai kormány a „nkru- mahlsta törzsfőnökök” eltá­volítása címén olyan szel­lemet bocsátott ki a palack­ból, amelyet nem less könnyű megfékezni. ennyit mondott: „természete­sen nagyon haragszom a ja­vaslat miatt”. — Az újság­írók további kérdéseit felin- dultan háritotta el. „Miért kérdeznek tőlem ilyeneket Csak bajt okoznak,” A főváros utcáin mintegy háromszáz főiskolai diák vo­nult végig, követelve, hogy állítsák Sukarnót bíróság elé. Később a diákok kül­döttsége az elnök leváltását követelő petíciót nyújtott át Suharto tábornoknak. A lány azonban úgy Ját­szik többre vágyott, mert átölelte Francis nyakát ét gügyögve megkérdezte: — Szeretsz? Francis jobbnak látta, ha kitér a válasz elől. s a régi jól bevált módszerhez folyamodott. Feleletül meg­csókolta Roset — azt gon­dolja belőle, amit akar. A lány rövid szünet után vallatóra fogta Francist. — Hallom, voltál szegény Nicknél. Rettenetes dolgokat mondhatott.. Francis bólintott. — Szegény — sóhajtott a lány, de a fiú úgy érezte^ hogy nem őszinte. — Szív­ből sajnálom. — Szörnyű lehet vakon élni — mondta Francis, akit bosszantott, hogy a lány szóba hozta a fiút. Nem a féltékenység diktálta, hogy nem akart hallani Nickről, hanem a félelem: bármennyire is szeretné, nem tudja elfelejteni azt, amit Nicktől hallott­— Sajnálom. És sze­gény azt hitte, feleségül megyek hozzá. Csacsi fiúi Csak játszottam vele, amos lyan csitri dolog volt ai egész.» (Folytatjuk! PINTÉR ISTVÁN; A Uéíitáeyuilo Katonai műholdak Indonéziai jelentés Törzs! zavargás Ghánában

Next

/
Thumbnails
Contents