Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-16 / 296. szám

MINDENNAPIAINK DEMOKRÁCIÁfA (2.) A tettek „igen“-je rT’ ermészetesnek tekint- jük, hogy tanácstagi beszámolón, képviselői foga­dóórán szóvá tesszük azt, amit hibának tartunk; az üzemi termelési tanácskozá­son, termelőszövetkezeti közgyűlésen keményen bírál­juk a visszásságokat; fel­használjuk az újságok, a rá­dió nyilvánosságát, Hogy se­gítséget kérjünk helyi gond­jaink megoldásához. Való­ban: természetes is ez, hi­szen így vagy úgy, de min­denképpen közös ügyeinkről szólunk, mert az egyes em­ber sorsának alakulásában mind nagyobb részt vállal a társadalom. És éppen ezért ennek fordítottja is igaz: az egyes embernek is mind nagyobb aktivitással kell be­kapcsolódnia az állami, tár­sadalmi, helyi ügyek intézé­sébe. Mig előbbi mind álta­lánosabb valóság, addig utóbbinál sok és sokféle a tennivalónk. Többféle, ide vonatkozó tanulsággal is szolgál mind­az, ami egyik községünkben történt: a tanácsülésen — tizenhét felszólalás után! — úgy határoztak, hogy társa­dalmi munkában rendbe­hozzák a községet az új településsel összekötő Utat. Kátyus, sárral elöntött há­rom kilométeres útszakasz ez: kétszáznál több csalód­nak jelent könnyebbséget rendbetétele. A felszólalók nagy többsége helyeselte az elhatározást, s két hét múl­va, amikor az első társadal­mi munkanapra sor került. Szerszámmal felfegyverkez­ve meg is jelentek mintegy háromszázan. Hamar meg­csappant azonban a lelkese­dés, amikor kiderült; a leginkább érintettek közül igen kevesen vannak jelen, s a tanács által biztosítandó kőzUzaléknak negyede ér­kezett csak meg, a többi még valahol vagonban van. Baj volt a szervezés körül is, az emberek egy része álldogált csak, másokat ide- oda küldözgettek. A követ­kező vasárnap már csak ötven körül volt az önkén­tes munkások száma... A tanácsülésen az új tele­pülésen élők tanácstagjai választóik régi kívánsága­ként tolmácsolták az út rendbehozatalát: ám amikor ugyanezek a tanácstagok társadalmi munkára hívták választóikat, egyszeriben megcsappant az érdeklődés. És tovább rontotta a hely­zetet a már említett szerve­zetlenség Stb. A történet nem egyedülálló: sajnos, sűrűn előfordul, hogy nincs elég becsülete az önzetlen aktivitásnak, s ugyanakkor az ís, hogy az emberek csak a szavakig, a kívánsá­gokig, a bírálatig jutnak el, de a legfontosabbhoz, a tetthez már nem. Szavak és tettek szoros kötődése alapja, mondhatni létezési feltétele a szocialis­ta demokráciának. És ez egyaránt érvényes „felfelé”, meg „lefelé” is: nem elég igényelni az állampolgárok fokozott közreműködését, hanem biztosítani kell an­nak szervezeti, formai fel­tételeit is — mint ahogy például kormányrendelkezés határozta meg az üzemi ter­melési tanácskozások új rendjét, tartalmi gazdagítá­sát azzal, hogy a gazdasági vezetés számára határidő­höz kötötten kötelezővé tet­te a válaszadást —, s ugyan- | akkor a közgondolkodás for- 1 múlásával mind szélesebb ! körben szükségletté kell \ tenni a közügyekben való , részvételt. Szü kségletté 1 Igen, azzá! Már ma is sok olyan polgára van ha­zánknak — hiszen sok száz­ezer aktivista tevékenykedik a különböző társadalmi szervezetekben —, akik .pern elégednek meg azzal, hogy kitöltik szavazó lapjukat, hogy egy-egy gyűlésen fel­szólalva helyeslik politikai, gazdasági céljainkat, hahem napról napra, munkájukon túl ts tesznek, cselekednek jobb holnapunk, gazdagabb életünk érdekében. Tanács­tagok és szakszei'vezeti bi ­zalmiak, népi ellenőrök és népfrontbizottságok tagjai, a nőtanácsban tevékenyke­dők, KISZ-esek — életünk valamennyi területén ott­vannak már azok, akik jól tudják, hogy a tett, a cse- . lekvés a legnyomósabb igen I szavazat a szocializmus mel­lett. Ennek társadalmi mé­retű kibontakoztatása, min­den állampolgárral való megértetése pedig nemcsak nagyszerű feladat, hanem — történelmi szükségszerűség isi <M) Komoly tanulás folyik a baktalórántházi új mezőgazda sági sznkmiinkásképző iskolá­ban. Iklódi Lajos szakoktató a traktor szerkezeti részeit ismerteti­Hammel József felv. O az .. . E gy ember áll előttem a hús KÖZÉRT-ben és Ismerősnek tűnik. Igen, most már tudom. Ö az. ★ Kétezer éve lehet, amikor először találkoztunk. Gla­diátorok voltunk mindket­ten és a rómaiak több szá­zad magunkkal egy tömlőé­ben gyűjtöttek össze ben­nünket, amíg rá került a sor, hogy gyilkoljuk egy­mást. Föld alatti alagutat vájtunk és szökni akartunk. Utolsó percemben megszó­lalt. Ö. — Értesítettem az őrséget. Nincs igazatok. Lássátok be, hogy szegény patríciusok­nak is kell valami szórako­zás. Visszabújtunk odúinkba. Másodszor Párizsban ta­lálkoztunk. Mindketten köz­katonaként szolgáltunk. Csapatunk éhezett, s a for­radalom ki törése hírére mozgolódni kezdett. Arisz­tokrata tisztünk kihirdette, hogy megtizedelnek ben­nünket. Át kellett volna adnunk fegyvereinket, de nem tettük. F.kkor azonban Ö kilépett a sorból és így szólt hozzánk: — Igaza van a kapitány úrnak... Adjátok oda a fegy­vert. Különben is kilenc az egyhez, hogy életben mara­dunk... Átadtuk fegyvereinket. Vagy százhúsz évvel ké­sőbb egy gyárba kerültünk mindketten, mint munkások. Egy nap kihirdették, hogy tíz százalékkal csökkentik a béreket. Valaki elkiáltot­ta: akkor legyen sztrájk. O azonban felugrott egy gépre és így szónokolt: — Térjetek észre. A tő­késnek is szüksége van a betevő extraprofilra! Lehorgasztott fővel olda- logtunk el. Most tehát itt áll előt­tem a KÖZÉRT-ben. Igen Ö az. Civil ruhában van, mint éri, húst vásárol, mint én. Sorban áll, mint én. Egy asszony előttünk rövid ka­rajt kér. A hentes egy ma­rék mócsingot dob a húsra. Az asszony tiltakozik, a tö­meg melléje áll. A hefttes már-már vesztesként marad a csatamezőn, de ekkor megszólal Ö: — Igaza van a hentes kartársnak, utóvégre a mó­csingot is el kell adni.» Igen ez Ö. És most már emlékszem, a múltkor is ta­lálkoztam vele, amikor a villamoson valakit legorom- bitott a kalauz, a tömeg vészjóslóan hallgatott, de Fiatalok a faluban ill Nyirgetsei kérdőjelek ü Meg van-e minden? Ül Megbízatásokat! — Sok a fiatal Nyirgelsén. Különösen a lányok marad­nak, — szinte kivétel nélkül —a faluban. Itt nem szé­gyen, hogy a nyáron is több érettségizett dolgozott a közösben fizikai murikán. 5 forint órabért biztosítottunk a csaknem félszóz főt szám­láló ifjúsági brigád tágjai­nak és minden hónap elején meg is kapták a fizetésüket. Tervezzük, hogy a következő esztendőben telj esi tmény­bérezést vezetnénk be. az volna a még igazságosabb: aki többet, jobban dolgozik, keressen is érdeme szerint. Hozzátartozik a fejlettebb gazdasági irányításhoz. Mindezt Vajda György, a Béke Őre Tsz főkönyvelője mondja beszélgetésünk ele­jén. De vajon minderi-e a munkalehetőség, a kereset biztosítása a 330Ö holdas szövetkezetben? Hogyan il­leszkednek be a fiatalok a falu társadalmi életébe? „Szerelnénk többnek számítani** — Ezekre én nem tudok válaszolni. Mátészalkáról járok el, ott van a csalá­dom. Még három év van hátra, akkor lejár a kihe­lyezésem. Örülök, ha napra kész a könyvelés. Helyi dolgokkal már nem tudok törődni. Az elnök Nyírbátorba ment, valami ügyet intézni. Az ő kihelyezése idejéből csak hetek vannak hátra. S úgy tudják, nem marad to­vább. Pedig vezetésével so­kat erősödött a volt gyenge tsz. Idén már 46 forintot tervezett egy munkaegység­re. Sándor Piroskát nemrég választották KISZ-titkárnak. Az ő észrevételei: — Nincs fiatal a tsz veze­tőségében, a tanácsban is csak ifjú Enyedi János. Más tömegszervezetben sem szá­mítanak ránk. Pedig sok minden érdekel bennünket. Az jó, hogy a tsz berendez számunkra egy nagyobb klubszobát, a héti két mo­zielőadáson kívül nincs egyéb esemény. Az egyet­len kocsma nem szórako­zóhely. A három vegyes­boltra nagy szükség van, de mindjobban érezni egy cuk­rászda hiányát. Kellene egy jó kultúrház Szélesvásznú mozival. A tsz-ben az idei kétezerrel szemben tízezer pulykát, lehetne nevelni, O megszólalt: az ilyen ember utazzék taxin, ugye kalauz úr? Amikor egy üzletben va­laki hosszasabban nézegette az árut és rászóltak, Ö duru­zsolta oda az eladónak: bá­mulom magát kedvesem, hogy ilyen angyali türelme van a szekánt vevőkhöz. Az üdülőben valaki keve­sellette az adagot, Ö hango­san odaszólt a gondnoknak: az ilyen alakok otthon krumplipaprikást sem ész­nék. A gazdasági főnök vala­kinek nem akart ceruzát ad­ni a hivatalban, O volt az, aki helyeselt: akinek ceru­za kell vegyen magának... És természetesen ö az, aki a hentestől színhúst, a gazdasági főnöktől egy tu­cat ceruzát, a villamoson helyet és az üdülőben dup­la adagot kap. Igen, ismerem Öt, évszá­zadok óta. Novobáczky Sándor meg több apróbárányt ex­portálni. Nagyobb gondot fordítani a munkafegyelem­re, az anyagi érdekeltségre. Szervezni szocialista címért dolgozó brigádokat. Mi sze­retnénk többnek számítani, jobban a falt! örömeiben, gondjaiban élni. Csupán if­júsági brigád és kereset mindezt nem pótolhatja. Van lehetőség Vadon Sándor tanácstit­kár a fiatalok számlájára ró bizonyos kifogásokat. Elis­meri, hogy az Utóbbi időben Van javulás, jobban érdek­lődnek a falu általános helyzete iránt. De akadnak még távol dolgozó fiatalem­berek, akik ha hazalátogat­nak, cimboráikkal megisz­nak néhány pohár sört, s ez a látogatás tetőpontja. — Pedig igenis, van mód a falu tervszerű fejlődésére. Fenn vannak tartva az új utcák, házak helyei is... A pártszervezetben én és a Még februárban szétre­pedt a községi mozi ter­mében lévő kétaknás cserépkályha. Azóta a he­lyiség fűtetlen, s ez meglát­szik a mozi látogatottsá­gán. Akik mégis rászánják magukat, hogy ilyen körül­mények között is elmenje­nek, azok nagyrésze elő­adás közben elhagyják a termet. Akik ott maradnak, az előadást végig kell dide­regniük. A moziüzem vezetője sze­mélyesen tett bejelentést a megyei Moziüzemi Vállalat­nak, voltak is kint ellen­őrök, akik jegyzőkönyvez­ték a cserépkályha használ­hatatlanságát. De csak ennyi történt. A kultúr­otthon igazgatója telefo­tanácselnök elvtárs vagyunk a legfiatalabbak, negyvenkét éves létünkre. Rossz hatása volt eddig, hogy a KISZ- szervezet vezetősége is gyakran változott. Az érdek kö/ös Kifogások, igények, tervek — mindkét részről lénye­gükben jogosak. Csupán ott keresztezik egymást a szá­lak, ahol a kérdések tényle­ges rendezése következne. A szépszámú fiatal úgy érzi, kívül van a falu társadalmi életén. Gyülésezik, Határoz egyik szerv is, a másik is, de ők nincsenek ott. A dön­tésekből hiányolják a sza­vukat, nem érezhetik telje­sen magukénak. Lehetetlen elképzelni, hogy kellő megbízatások, útmutatások alapján ne len­ne a párttagságra erdemes fiatal. Egyben felfrissülné­nek a falu szervezett érői, megoszlanának tehát könv- nyebbednének a feladatok a tsz-ben, pártszervezetben, tanácsban, földmüvesszövet- kezetben. Fokozatosan meg­oldódna a káderhiány. De ezeknek a végén égy- előre még ott vannak a kér­dőjelek. Mielőbbi eltünteté- sük a fálu idősebb és if­jabb társadalmának, veze­tőinek egyaránt közi - üdé­ké. Asztalos Bálint non kérte a Vállalatot, hogy legalább a szükséges csem­pét biztosítsák, az átra­kást a kultúrotthoi saját költségén elvégezteti. Ezt a segítséget sem kaptuk meg. Községünkben, ahol kevés szórakozási lehetőség adódik, nehezen nélkülöz­zük a mozit. Mezei Sándor községi párttitkár Magosliget 1966. december 16. Hűen a bizalomhoz Lassan négy éve, hogy a választópolgárok bizalmat adtak a tanácsok tagjainak. Egyre több helyütt készül már a szám­vetés arról, miként viszonozták, becsülték meg a tanácstagok e bizalmat, hogyan képviselték felhatalmazóik érdekét, gond- ját-baját a döntések meghozatalánál. Természetesen ez az életkörülmények alakulásával mérhető legjobban, hiszen a tanácstagok javaslatai éppúgy kapcsolódnak a termelési ten­nivalókhoz, mint a kommunális, A szociális, vagy a kulturális feladatok elvégzéséhez. Lapozzuk fel például a csengeri járásban készített mér* legelést. Itt is, akárcsak a többi járásban az utóbbi 4 év So­rán kiemelten foglalkozott a tanács a tsz-ek megszilárdításá­val, a demokrácia megtartásával és segítette a közös gazdaságok szakemberellátását. Ez a fo­lyamatos munka is benne van abban, hogy a járás tsz- einek közös vagyona év végére eléri a 280 millió forintot, hogy egy tsz-tag jövedelme a legutóbbi tanácsválasztás óta másfél ezer forinttal nőtt, s az idén 14 ezer forint körül lesz. Sokkal közvetlenebbül jelentkezik a tanácstagok igyekezeté­nek, szervező munkájának az eredménye a községfejlesztes- ben. A befizetett forintokból, s a gyarapodó társadalmi mun­kából közel 15 millió értékű létesítményekkel gazdagodott a járás. Három esztendő alatt — a tanácsok jelentős segítség­adásával — 1300 ember végezte el a dolgozók általános is­koláját, s közel kétszer annyit kölcsönöznek a községi könyv­tárakból. Az utóbbi lanácsválasztás idején még újság volt a televízió a járásban, ma pedig átlagosan 20 lakosra jut egy készülék. Javult az áruellátás, emelkedett a forgalom: idén már közel 140 millió forint értékű árut vásárolnak összesen a járásban. A Választók tudják és számon tartják, hogy mennyit fá­radozott fizetség nélkül körzetük tanácstagja, amig járda épült á mellékutcán is, Vagy kigyúlt a közvilágítási lámpa, elkészült az örvös szolgálati lakása, a művelődési ház. Nem­csak számon tartják ezeket a választók, hanem még nagyobb bizalommal, becsüléssel és szeretettél hdnorálják a megvá­lasztottak igyekezetét <as) Olvasónk írja; Jegyzőkönyvvel nem lehet fűteni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents