Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-13 / 293. szám

DEL-VíETNAMI JELENTES A szabadságharcosok sikere Saigon tér stégében Saigon (MTI): B—52-es amerikai légi­erődök hétfőn Észak-Viet­nam területén bombázták a Mu Nghia hágón átvezető utat — jelentették be Sai­gonban. A Guam-szigetéről felszálló óriásgépek mind­egyike 27 tonna bomba szállítására alkalmas. A hétfői akció a B—52-esek nyolcadik légitámadása a VDK ellen április 12. óta. Saigontól 70 kilométerre délnyugatra a szabadság- harcosok hétfőn támadást intéztek a kormány csapa­tok egyik zászlóalja ellen. A csatában a partizánok húsz halottat vesztettek a kormányszóvivő szerint. A csapatok saját veszteségét nem közölték. Az amerikai hadművelete­ket Saigontól nyugatra erősen akadályozza a gerillák szel­lemes csapdáj'a. A partizá­nok új fegyveréből első pillantásra csupán egy bot látszik, — ez azonban teljesen elvész a magas elefántfűbpn Az alacsonyan szálló helikopterek motor­jának szele azonban el­mozdítja a botot és fel­robbantja a hozzá erősített aknát, amelyet úgy he­lyeznek el, hogy hatása elsősorban felfelé érvénye­sül. Pénteken Saigontól 64 kilométerre északnyu­gatra két helikoptert ta­láltak el az aknák, Tay Ninh térségében pedig egy harmadik zuhant így le. Stockholm: Erlander svéd miniszterelnök táviratot intézett Bertland Russell angol békeharcos filozófus­hoz és ebben leszögezi, hogy kormánya ellenzi a Russell által szervezett nemzetközi bíróság stoch- holmi ülésezését. Az ame­rikaiak Vietnamban elkö­vetett háborús bűneinek megvizsgálására létrehozott bíróság a tervek szerint Stockholmban kezdte vol­na meg munkáját és Rus­sell ezért táviratban kérte fel Erlander miniszterel­nököt, adjon beutazó vízu­mot a bíróság által megidé­zendő tanuk számára. Berlin: A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front küldöttsége hétfőn Hanoiba érkezett, hogy ott felállítsa a DNFF állandó misszióját. Az öttagú kül­döttséget- Nguyen Van Tien, a DNFF Központi Bizott­ságának tagja vezeti. Delhi: Az indiai országos szakszervezeti kongresszus főtanácsa hétfőn nyilatko­zatban jelentette ki. hogy teljes mértékben támogatja a vietnami nép nemzeti függetlenségi harcát és azt a követelését, hogy vonják ki az idegen csapatokat Vietnamból. a független Vietnam jövőjét pedig az 1954. évi genfi egyezmények alapján határozzák meg. EoszSgín finkcsráfece utazik Mozgalmas hét C Franciaországban Párizs, (MTI): Mozgalmas politikai hét kezdődött hétfőn Párizsban. Sor kerül az „utolsó at­lanti hétre”, amelynek ke­retében hétfőn nyílik meg a Jéna-palotában a nyugat­európai unió közlése, amely egyesíti a Közös Piac hat országa és Nagy-Britannia parlamentjeinek küldötteit. Ugyancsak hétfőn nyílik meg Párizsban az úgyneve­zett Európa Tanács mi­niszteri értekezlete, amely­nek keretében 18 európai ország külügyminiszterei, s egy külön bizottságban 10 ország hadügyminiszterei, illetve helyetteseik tanács­koznak. Végül a hét má­sodik felében kerül sor a legfontosabb értekezletre: minden bizonnyal utoljára tartják meg a NATO pári­zsi székhazában az agresz- szív katonai tömb szokásos decemberi miniszteri érte­kezletének ülését a tagor­szágok külügy-, hadügy- és pénzügyminisztereinek rész­vételével. (Folytatás az 1. oldalról) barátság további erősödésé­nek széles távlatait A francia sajtó egyönte­tűen megjegyzi, hogy a nyi­latkozatban fontos helyet foglal el egy összeurópai ér­tekezlet összehívásának kér­dése. Ezen az értekezleten az egész Európára kiterjedő együttműködés megvalósí­tásáról tárgyalnak. Hason­lóképpen figyelmet kelte­nek a nyilatkozat megálla­pításai a leszerelés és az Az indiai Bihar államban ahol a minap összetűzések történtek diákok és rend­őrök között, vasárnap le­tartóztatták Radzseszvar Raót, az Indiai Kommunis­ta Párt Országos Tanácsá­nak főtitkárát, vele együtt letartóztatták a körzeti pártszervezet titkárát is. Az Indiai Kommunista Párt központi titkár­atomsorompó problémájáról, a délkelet-ázsiai helyzetről. Koszigin franciaországi tárgyalásai aláhúzták azt a vitathatatlan tényt is, hogy a szovjet—francia kapcso­latok nem irányulnak va­lamely harmadik állam el­len. E kapcsolatok egyenjo­gúak és üdvösek a béke ügye szempontjából, vonzó­erőt jelentenek mindenki számára, aki Európában a béke és a biztonság fenn­tartását kívánja. sága nyilatkozatában megállapítja, hogy Bi­har állam kormánya nem hajlandó lehetővé tenni, hogy a vezető ellenzéki pártok akadálytalanul foly­tathassák a közelgő vá­lasztásokkal kapcsolatos kampányukat. A központi titkárság kö­veteli Rao szabadlábra he­lyezését. Indiai kommunista párti vezető letartóztatása Lezárták az SPC Szíriái idajveze&ékét Beirut (MTI): Banlyas kikötőjében Takla szíriai miniszter hétfőn lezárta az Iraq Pet- rolleum Campany Szírián átvezető hetven centiméter átmérőjű olajvezetékét. Az olajvezeték lezárása­kor Takla szíriai kőolajügyi Chicago, (MTI): Peter Lisa gor, a Chicago Daily News washingtoni Irodájának vezetője közölte, hogy William Manchester jövő év elején megjelenő könyve, amelynek címe „Egy elnök halála” számos olyan részletet tartalmaz, amely valószínűleg hozzá­járul a Fehér Ház jelenlegi ura és a Kennedy-család közötti feszültség növeke­déséhez. A Kennedy-család támo­gatta Manchestert a könyv megírásában, amely elsősor­ban a dallasi elnökgyilkos­ságot közvetlenül követő idő­szakra vonatkozik. Lisagor most egy Kennedy özvegyé­hez közel álló személytől nyert értesülésre hivatkoz­va közölte. Kennedyné megbánta, hogy Manches­terhez, a könyv Írójához olyan bizalmas volt, mint­ha csak egy ideg­orvoshoz fordult volna miniszter rámutatott, hogy az XPC az imperialista po­litika törekvéseit érvénye­síti, amikor nem hajlandó megfizetni hátralékát a szí­riai kincstárnak. A most lezárt vezetéket 1952 no­vember 18-án adták át ren­deltetésének. és szeretné, ha a könyvből bizonyos dolgok kimaradná-, nak. Ezért Lisagor mindent elkövet, hogy a könyv ne tartalmazza a Kennedy özvegye által szolgáltatott kényes részleteket. A Lock képes hetilap megszerezte az „Egy elnök halála” közlési jogát és azt január 10-től négy folyta­tásban kívánja közölni, még a könyv megjelenése előtt. Dallas, (MTI): Kevés az esélye annak, hogy bíróság elé kerül Jack Ruby, akinek újabb tárgyaláson kellene felelnie Lee Harwey Oswald meg­öléséért. A volt dallasi bártulaj­donost tüdőgyulladás gya­nújával szállították börtö­néből a Parkland kórház­ba. Az általános orvosi Antifasiszta tüntetés Mrnbergben Nürnberg, (MTI) A szakszervezetek és az egyetemi diákság képviselői vasárnap tüntetést rendeztek Nümbergben az újnáci NPD tevékenysége ellen. A tünte­tők gyászlobogók és feliratos táblák alatt vonultak a „Mes­terdalnokok csarnoka” elé, ahol az újfasiszta párt bajor szárnya tartotta kongresszu­sát. A táblákon ilyen felira­tok voltak olvashatók: „Mer­re tart Németország?” „Meg­ismétlődik Auschwitz?” „Egy katasztrófa elég volt!” A bajor NPD kongresszu­sán Benno Herrmanns Dör­fer személyében új területi elnököt választottak elődje, Florian Winter ugyanis le­mondott, hogy ily módon til. takozzék „a párt bizonyos elemeinek szélsőséges meg­nyilvánulásai ellen”. vizsgálat során rákos daga­natot találtak a nyakában, a jobb kulcscsont közelé­ben. „Ruby elélhet akár öt évig is, de meghalhat egy hónap múlva” — mon­dotta az egyik orvos. Ruby másik kezelőorvosa kijelen­tette: „Nem hisszük, hogy megjelenhet a bíróság előtt Nagyon, nagyon beteg em­ber". Bonyodalmak a Kennedyről száló legú.abb könyv körül Ruby rákbeteg 7. Karolina elegánsan vi­selkedett, mint egy szolid mágnásnő, aki az angolkis­asszonyok budai intézetében nevelkedett. Gyógyító ked­vességgel fogadta gondjai­ba az aggokat, aztán meg­hívott ebédre. Disznótoros kajából állt a lakoma. Diszkrét finomságokkal pró­báltam felhívni Karola fi­gyelmét nagyvilági csiszolt- ságomra. Bár nehezemre esett, de megálltam csám- csogás nélkül. A világért sem könyököltem volna az asztalra és mivel csukott szájjal nem tudtam rágni, egészben nyeltem le a rö­vid karmonádli falatjait, így, amint ebédelgettünk kettecskén, megfogamzotl bennem az az öngyilkos gondolat, hogy Karolát egyetlen éjszakáért is fele­ségül venném, ha ez lenne mohó vágyaim ára. Dehát ez a gondolat csupán fel­dúlt lelkem illúziója lehe­tett, egy néma fohász, mert együgyüségemben még be­szélni is elfelejtettem. Ka­rola lenyűgöző hatása miatt alig tudtam megkö­szönni az ebédet, ám ami­kor indulni akartam, egy kis csomagot találtam a mentőautó ülésén. Éreztem az illatán, hogy pecsenye, kolbász és hurka. Éles fel­fogóképességemmel varázs­ütésre áttekintettem a lé­lektani helyzetet: Karolá­nak imponál az egyénisé­gem. Megrendített a női lélek gyengédsége, egyszer­smind újra birtokolhattam jellemem egyik fő erényét, a talpraesettséget. Tányér­sapkám kissé hetykére iga­zítottam, s úgy döntöttem, hogy fellépésemmel ámulat­ba döntöm a nőt. Benyitot­tam szolgálati szobájába, ahol éppen ebéd utáni szi­esztára készülődött Elsápadt vakmerő pillan­tásomtól. — Hogy értsem ezt?... — suttogta és az egész lényé­vel irgalomért könyörgött Eleinte akadozva beszél­tem hozzá, de aztán stílu­somat magasba lendítette a hevület. — Karola... maga csapás ezen a földön. Számomra nemzeti tragédia, hogy meg­született. Tornádó dühöng a szívemben és ámokfutó le­szek, ha nem dől a kar­jaimba. Nézzen fám Ka­rola. Értse meg, én rabolok magáért. Romba döntöm a világot, vagy beültetem da­tolyapálmával az egész Sza­harát Csak pillantson rám, szentelje fel mosolyával a szívemet, hogy az idők vé­gezetéig ragyogjon belőle a boldog büszkeség. Fékezni kellett magam, nehogy túlzásba vigyem a vallomást, de így is meg­érezhette, hogy a szerény kifejezések mögött egy nagy lélek rejtegeti szemérmes rajongását. Megengedte, hogy vasárnap találkozzunk sőt arra is ígéretet tett, hogy várni fog az állomás előtt + Nyilvánvaló, hogy külső­ségekben is úrrá kellett vál­ni erre az alkalomra. Mive) egész garderobom a mentős egyenruhából állt, egyik barátom volt szíves kölcsön adni békebeli bőrberi öltö­nyét. Dús frizurámra pa­namakalapot illesztettem, gomblyukamba két szól gyöngyvirágot tűztem, a klasszikus szívrablók szo­kása szerint, és útra keltem a dicsőségvágy mámorával. Némi aggodalom kísért utamon: hátha csúffá tesz Karola, hátha ott sem lesz az állomáson? De Karola ott volt. Állt az állomás előtt, a tiszta térségen. galambszürke kosztümben, fehér fodros blúzban, fehér körömcipő­ben. Ragyogott róla a gyö­nyörűség. Filmezni kellett volna azt a hódolatot, ahogy kezet tudtam' neki csókolni. Főhercegi hangulatban ait- dalogtam mellette. Elvitt ebédelni a drága jó édes­anyjához, aki egy húsz esz­tendős kozmetikussal élt boldog nászban, de ennek ellenére komoly asszony­nak bizonyult. Miután meg­ettem három tányér apró­lék levest, a ropogósra sült kacsa két comj át és mel­lét, és egy tál rácsostésztát, s minderre megittam más­fél liter soproni vöröset, egyelőre semmi veszély nem fenyegette a főhercegi han­gulat tartósságát. És amint jobb házaknál szokás, ebéd után kerti sétára hívott szívem tárgyának életadó édesanyja. Nagy kertbe hí­vott sétálni. Lehetett vagy két hold a ház végében, te­le szőlővel és almafával. — Gyengék vagyunk ek­kora kerthez — vallotta be bizalmasan. — A férjem kozmetikus létére, nem ért­het az ilyen munkához. Ide egy igazi férfi kell, aki szerelmese a munkának. — Osztom a véleményét, kezét csókolom... — rebeg- tem illedelmesen. — Láttam, hogy reményt kelt benne a megjegyzésem. Nem tehetek róla, ha rosz- szul figyelt oda, hiszen csak úgy keltettem volna benne reményt, ha osztás helyett szorzóm a véleményét. Kü­lönben súlyos izomlázat kaptam a rengeteg kapá­lástól és permetezéstől, si­ettem vissza a házba, ne­hogy a szomszéd kertjét is megműveltesse velem a drága jó édesanya. Aztán Karola hívott sé­tálni. Izomláz ide, izomláz oda, erre öníeláldozóan vállakoztam, pedig Jolika, az elesettek védőszentje, bütykösre gyalogoltatott boldogság utáni vágyában. Most az én elmémet borí­totta el a boldogság utáni vágy. Mentem Karolával, csak mentem, mentem, és azt hittem, trombózist ka­pok a lábamra, mire besö­tétedik. Ugyanis, álnokul, a bűn- rebújtogató estét vártam. Engem már nem is kellett bújtogatni, mert ellensé­geim akár elvetemültnek is nevezhettek volna, de a szűzi Karoláról feltételez­tem, hogy még rászorul a sötétség bátorítására. Gon­doltam, minél sűrűbb li­getbe viszem, annál na­gyobb lesz a bátorsága. Nem is csalódtam. Amikor buzgón hozzáfogtam lelke felkutatásához, amikor mindent tűvé akartam tenni egyénisége megisme­réséért, olyan bátran esett ököllel az ábrázatomnak, hogy a város feletti csilla­gok egytől egyig a szemem­be hullottak. — Maga egy utolsó him- pellér! — vágta a szemem­be, porig alázva emberi méltóságomat Mégis térdre estem előtte. Panamakalapom a mellem elé emeltem, egy szenvedő mozdulattal, arcomat feléje nyújtottam, és így könyö­rögtem neki: — Igaza van, igaza van! Taposson el engem engem, a legocsmányabb svábbo­garat, a legundorítóbb száz­lábút engem, a liliomok szaggatóját! Micsoda für­telem, micsoda szégyen, hogy ennyire az eszemet vette a buja vagy. Inkább imádkozni kellene a szent arca előtt annyira gyöngyö- rű! De Karolám, fényes madonnám, mutasson ne­kem egy olyan Páduai Szent Antalt, aki ne kárhozna el a maga közelében. Mindez a maga hatalma feleltem, nem vagyok képes bilincset verni a szenvedélyemre! Csődöt mondott legendás önuralmam, hiába bizonyí­tottam be annyi nehéz helyzetben, hogy spártai jellem vagyok. Ettől a szövegtől kapitu­lált. Lefegyvereztem lakkos körmeit, s mivel az én ol­datomon volt az igazság ha­talom és a természet ere­je, engedelmesen tűrte, hogy most már valóban mindent tűvé tehessek ga- lambszelidségű leikéért. De ezzel még nem értem be. — Karola édes, nem kí­vánhatod tőlem, hogy agy­vérzést kapjak az ifjúság legszebb pillanataiban. Omolj teljesen a karomba. Az öregek már úgyis al­szanak és a te szolgálati szobád isten ajándéka. Nem utasíthatjuk vissza, mert is-, ten megver bennünket. De Karola nem volt valp lásos. — Még nem szabad. Csak ha beléd szeretek. — Megőrülök... te nemi* vagy nő! Te egy húsdaráló vagy, és fasírozottat csinálsz a szívemből. Nem vagyok én anyagyilkos, hogy ilyen kegyetlenül bánj velem! Gyere el hozzám. A fele­ségem leszel. Palotát fa-; ragok neked elefántcsont­ból. Meztelen rabnők le-, gyeznek strucctoilakkal, ru-. bin ragyog majd a köldöp kükben, te meg egy musz­lin bugyogóDan heversz a brokát baldachin alatt. Vagy nem bánom, a szökőkút aranyhalait is etetheted éa ha mérges leszel, meg­korbácsolhatod az eunuchop kát. Ez hatott. Megölelt és drága ajkai halkan fuvo- lázták: — Szeretlek, Illés. Jövő vasárnap elutazom hozzád. Mihelyt leszálltam ott­hon a vonatról, azonnal a csónakházba mentein, hogy iriggyé tegyem barátaimat. — Ott volt Diszeli, az üvegszemű borbély, Peiár, az alkoholista sekrestyés, Medres, a szerelő, aki egyszer már tanúskodni akart esküvőmön. Nekem estek, mint a húsevő fene-; vadak. — Na, milyen a nő?! Először ásítottam, hogy vegyék tudomásul: győztem. Utána rátértem a részle­tekre. — Úgy bántak velem, mint az évszázad kérőjével. Föl volt előttem locsolva az utca Rumos dióval etettek. Mindjárt rám akarták írat­ni a kertet házastól, de mondtam, hogy ez még ko­rai. Aztán végig a nővel voltam és búcsúzóul azt mondta, már nem korai rámiratni a vagyonukat. A többihez semmi közötök. De milyen a nő?! — sürgetett az üvegszemü borbély. — Hiába mondanám; nincs hozzá elég fantá­ziátok. Szőke és édes, mint a húsvéti kalács. Vad és marcangoló mint Tangolita abból a híres operettből- Tökéletes honleány. Ami-' lyennek mindig is elképzel-1 tem a magyar anyákat. Éf a szemembe mondta: szej retlek Illés. Vagyis gyere« két akar tőlem. (Folytatjuk’

Next

/
Thumbnails
Contents