Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-08 / 289. szám

Felavatták Zalka Máté szobrát Mátészalkán Részt vett az ünnepségen a forradalmár özvegye Kisvárdai híres emberek A Zalka emlékév utolsó eseményeként szerdán dél­előtt szoboravató ünnepsé­get rendeztek Mátészalkán. A legendás hírű Lukács tábornok mellszobra — Tóth Béla szobrászművész alkotása — leleplezésére a mátészalkaiak meghívták a forradalmár özvegyét, aki eleget tett a kérésnek, s Moszkvából Mátészalkára Utazott. Az ünnepségen részt vett Gulyás Emilné dr, a megyei tanács vb elnök. helyettese, és Horváth Gab­riella a megyei pártbizott­ság főelőadója, ott voltak a bronzszobrot teljes egé­szében társadalmi munká­val elkészítő Lenin Kohá­szati Művek, a KGM és a Mátészalkai Vegyes ütsz képviselői. Délelőtt fél tizenegy órakor vette kezdetét a szoboravató ünnepség a járási tanács épülete előtti parkban. Csomár Zoltán, az Esze Tamás gimnázium he­lyettes igazgatója nyitotta meg az ünnepséget, majd Gyarmati Sándor őrnagy mondott szoboravató be­szédet, méltatva Zalka Má­té érdemeit a magyar és a nemzetközi elnyomás elleni küzdelemben. A szobornál rendezett ünnepséget a Zalka Máté nevét viselő helyi általános Iskola együttesének műsora zárta be. Szerdán délután Zalka Máté özvegye ellátogatott a „Zalka Máté” ál­talános iskolába, ahol az úttörőcsapat életé­vel ismerkedett meg. Ezt követően Tunyogmatolcsra utazott, ahol megtekintette a Zalka Máté emlékszobát. Két ember pörlekedik a sertéstenyésztő telep bejá­ratánál. Nagy János, a legidősebb sertéstenyésztő és Dagonya József, a kis­várdai Rákóczi Tsz raktá­rosa. — Seprű, seprű., az is­ten se győz benneteket, mindennap kettő-három kellene — mérgesked k a raktáros, Nagy János meg mosolyog, s mutatja, hogy most négyre tartanak igényt. A beszélgetés megsza­kad egy kicsit, amikor odaérek, de Nagy János nem hagyja magát s a rak­táros valóban megharag­szik. Nekem magyarázza: Eszik a seprűt — Nem birok velük. Eszik a seprüt, nem mon­dom, hogy nincs tiszta­ság — s körbe mutat az udvaron — de ez mégis csak sok. A múltkor be­engedtem őket a raktár­ba. Kettő velem foglalko­zott és mire észrevettem, az utolsó darabot is elemel­ték a sarokból, az aszta­lomra meg odacsempész­tek egy írást. Szabályszerű átvételi elismervény volt: „öt darab seprüt átvettünk, sertésgondozók.” Másnap megint ott voltak, s újab­bakat kértek. E'.neveti magát, s a csendesen mosolygó Nagy János felé vág a szeme: — Ott a seprűtök az etető mellett. Közben hangos kiálto­zással, s a pulik csaholása mellett megérkeznek a délelőtti „egészségügyi sé­táról” a tenyészállatok. A brigádvezető Tóth Mihály hajtja őket az ólak felé, s még két ember kerül elő: Zsoldos András és az új ember, Ötvös Ist­ván. A déli etetésig van még egy kis idő, hívnak, néz­zem meg a birodalmukat. Látható büszkeséggel ve­zetnek végig az ólakon. Mindenütt rend, tisztaság — még látszanak a dél­magamban, ez is közénk való. így ragadt köztünk Aki csak a pénzért csi­nálja — sohasem lesz jó állattenyésztő. Meg nem is éri meg. Sok itt a munka, nyáron hajnaltól sötétedésig, hétköznap, va­sárnap, ünnepen — min­dig itt kell lenni. — Hiányzik-e valami? Nagy János válaszol: — Sok az állat négyünk­re. Néha alig győzzük. Most is van 170 tenyész­állatunk eladásra, 100 sa­ját anyakocánk, több mint 400 malacunk. Nemrég vittek el 150 hízót. Ilyen­kor nagy a sár, többet kell takarítani. Jó lenne egy betonút, hogy targon­cával vihessük a takar­mányt, meg a me'eg v zet. Ha egy fogat kell . . . Nagy János számol: — A fizetés 3000 forint körül van. A prémium évi 10—12 ezer. Persze megdolgozunk érte. Az idei Új KÖJÁL-székház épül Nyíregyházán Nyíregyházán az új Kö­JÁL-székház építésének gondolata évekkel ezelőtt született meg. Két éve az illetékes szer­vekkel egyetértésben meg­kapták a szükséges 13 mil­lió forintot az építkezéshez. A tervek szerint egy 108 méter hosszú, egyemeletes épületben helyezték volna el az irodákat, laborató­riumokat, s egyéb helyisé­geket. Alig egy hete végre sike­rült megfelelő helyet is ta­lálni. Az új KÖJÁL-szék- ház építésének helyét a Széna tér északi oldalán jelölték ki. Ebben az ille­tékes szervek megjelent képviselői egyetértettek, A városi tanács vb építési- és közlekedési osztálya — a jelenlévők kívánságának megfelelően — két napon belül kiadta az előzetes területfelhasználási hozzá­járulást. A vita tehát eldőlt: a legfrissebb elképzelés sze­rint a Kecskeméten már felépült KÖJÁL-székház terveit adaptálják Nyíregy­házán a Széna téren. A nyíregyházi megyei kórház területén működő égé szségügyí szakiskolának 200 hallgatója van. Közülük álta lános ápolónők, gyerftiekgoh Hozók, röntg, nlol vt atóriunil, fogászati és rendelőintézeti asszisztensek kerülnek ki. A képen: Jászai Síi utómé osz­tályfőnök gyakorlati órán m utatja be, milyen teendők várnak az asszisztensre a csecsemő kórházi felvételeko r, Hammel 1. felv. A Háziúr táblája A lakók és a Háziúr kö­zött a bíróság jelentette az összekötő kapcsot. Hol csendháboritásért, hol rá­galmazásért, esetleg kisebb verekedésekért idéztek ta­núkat a törvény színe elé, s ott ők — a törvényházi szokásoktól eltérően — ki­tűnően szórakoztak a Há­ziúr cselszövésein. Ment is minden a maga útján, néha a lakók, máskör a Háziúr fizette a büntetést; nem zavarta az események rend­jét semmi, míg meg nem jeleni a Háziúr táblája azon a félreeső fülkén, amely minden tisztes ház­ban f eillelhető. Történt ugyanis, hogy S- nének — melyik háziasz- szöny nem járt még így? — megromlott a kapros ubor­kája. A szemetes vödrök már napok óta várták a kukakocsikat, teljesen meg­teltek, ezért S-né gondolt egyet és beöntötte az üveg uborkát ama félreeső fül­kébe. A penészes kapros ubor­ka illata — úgy tűnik — bánthatta a Háziúr kényes szaglószervét, mert hama­rosan táblácskát helyezett a fülke ajtajára. A kemény papíron ez állt: „a Sze­méltet a vécéBe önteni ti- L OS!” Úgy gondoljuk, a szöveg némi magyarázatra szorul. A Háziúr helyesírási is­meretei nem állanak aka­démiai fokon, bár már is­mert néhány nagybetűt. Igaz, amelyiknél le tudja írni a nagyot, annál a ki­csit már elfelejtette, mert húsz éve is lehet, hogy ab­bahagyta az iskolát. Más­részt mi is hamisítottunk a valóságon, tekintve, hogy a nyomda betűmagazinjaiból hiányzik a fordított „S". A Háziúr intelme nem érte váratlanul a lakókat, hiszen hozzászoktak már az ilyesmihez, mint cigány lova a koplaláshoz. Hasz­nuk mégis volt a papírból, mert ha látogatók érkeztek, mindig kitűnő szórakozást jelentett a tábla. Ezenkívül több Rejtő-könyvet is vá­sároltak, mint korábban, mert a Török Szultánban a Háziurat tisztelhették. Az egyik lakó azonban megunta, hogy naponta kétszer is ráessen tekintete a lelket nemesítő föliratra. Levette és bedobta arra a helyre, ahová szemetet ön­teni tilos. Este már ott díszelgett a tábla másolata melyen így alakult a szöveg: „a Sze­meteit a vécéBe öntenni tiLOSl" Ezúttal azonban nem papírt, hanem desz­kát szögezett a fülke aj­tajára a Háziúr, remélve, hogy tartósabb lesz. Nem lett. Szórakozásnak is jó! — gondolták a na­pokban a lakók, és a hara­pófogó megtette a köteles­ségét, a deszkát pedig el­nyelte a gödör ahová — ál­lítólag — szemetet önteni tilos. De a történet újabb for­dulatot vett egy jókora pléhdarab képében, melyet centinként szögeit a fülke ajtajára a Háziúr. A szöveg minden eddiginél komo­lyabb lett: „a Szemettét a vécéBe önnteni tiLOS!” „Leveni tiLOS!’’ Tegnapig még betartot­ták. Kan István ÉM. VILLANYSZERELŐ- IPARI VÁLLALAT Budapest, VII., Síp u. 23. felvesz SEGÉDMUNKÁSOKAT és VILLANYSZERELŐKET budapesti, Pest környéki és vidéki munkahelyekre. Bé­rezés: megemelt teljesít­ménybér, kereset korláto­zás nélkül, ehhez 15 száza­lék idénypótlék. EGYÉB JÁRANDÓSÁ­GOK: saját lakóhelyén kí­vüli foglalkoztatás esetén — a jogosultságtól függően — különélési pótlék, termé­szetbeni szállás, vagy szál­lásdíj térítés, étkezési hoz­zájárulás, munkaruha. JELENTKEZÉS: Budapest, VII., Síp utca 23. sz. (fő­porta.) Felhívás S A Szerencs—Nyíregyháza vasútvonal villamos felső ve­zetékét 1966. december 14-én 0 órától 25 000 volt feszültség alá helyezzük. A feszültség alá helyezés időpontja után a felső vezeték és tartozékainak érintése, illetve megközelíté­se életveszélyes és halálos. A vasutat keresztező útátjá­róknál a villamos felső ve­zeték magassága 6 méter. A2 alatta áthaladó jármű­vek magassága legfeljebb 4 méter lehet. Magasabb jár­művek közlekedtetéséhez rendőrhatósági és a MÁV külön engedélye szükséges. (x) előtti takarítás nyomai. Az utak homokkal felszórva, az etetők tisztára mosva. — így a jó, ha bejelen­tés nélkül jön a látogató — , magyarázza a brigád­vezető — legalább látják, hogy nálunk mindig rend van. Szeresse az ember, am t csinál — Van sok látogató? — Híres emberek let­tünk az idén — mosolyog Nagy János. Egymást érik a vendégek. Tavaly mi voltunk az elsők a megyé­ben, most jönnek, hogy ellessék a titkainkat. Pe­dig nincs. Rend, tisztaság, pontosság. Ennyi kell hoz­zá — s a többi már ma­gától jön. — No meg, hogy szeresse az ember, amit csinál — mondja Zsoldos András. Bn két éve vagyok itt, de már el se tudnának zavarni. Megszoktam, meg­szerettem, pedig sok mun­kával jár. — Akkor láttam, hogy közénk való a gyerek — magyarázza Ötvösre mutat­va a brigádvezető — ami­kor észrevettem, hogy mi­lyen szeretettel foglalko­zik az állatokkal. Csendes egyezség ez köztünk, hogy aki csak a pénzért, a na­gyobb keresetért akar ide jönni, azt nem fogadjuk be magunk közé. Másod, vagy harmadnap, ahogy Idekerült, beküldtem Zsol­dossal a fiaztatóba. Taka­rítottak. Kis idő múlva utánuk megyek, hát ott guggolnak az egyik kutri- ca mellett. Simogatják azokat a csepp, rózsaszín malacokat. No, gondoltam tervünk 1 millió 200 ezer volt. Már teljesítettük, s ha minden sikerül, még egy félmilliót hozzáteszfink, de hogyha egy fogat kell a háztáji termést hazavinni, néha két napig is szalad­gálhatunk utána. Szóltunk is az elnöknek. Azóta vál­tozott egy kicsit a hely­zet, jövőre talán még jobb lesz. Közeledik a déli etetés ideje. Megy mindenki a dolgára. A brigádvezető elgondolkozva nyújtja a kezét: — Talán most is elsők leszünk, de ha nem, az se nagy baj. Legfeljebb jövőre ml megyünk a leg­jobbakhoz tapasztalatcseré­re. A lényeg, hogy az idén is becsülettel dolgoz­tunk. Pallai János A folyóirat bevezető cikkét Október és a hala­dás címmel G. Baléi (Li­banon), c. Davagizuran (Mongol Népköztárs uág) és P. Motta Lima (Brazí­lia) írták. Közli a lap Rém Belou­szov szovjet közgazdász­nak Terv és piac a szo­cialista gazdaságban cí­mű cikkét, amely a szov­jet gazdaságirányítás most megvalósítás alatt álló re­formjával kapcsolatos főbb kérdéseket tárgyalja. A monopóliumok és a munkásosztály címszó alatt található Joscf Lcdwohn- nalt, a Német Kommunis­ta Párt KB Politikai Iro­bf. Márk Gergely: Kis rózsaltönyv Ez a kézikönyv sziszte­matikusan foglalja össze a termesztéssel és a rózsá­val kapcsolatos tennivaló­kat. Útmutatást kap az olvasó a rózsa talajigényé­ről, szaporításáról, ültetésé­ről, ápolásáról, hajtatásá- ról. Megfelelő csoportosítás­ban ismerteti a szerző a különféle rózsákat. A ha­zai klímaviszonyok kö­zött nevelhető rózsákról táblázatosán összefoglalt fajtaismertetést is közöl. A könyvet 96 fekete-fe­hér, 24 színes felvétel és számos illusztráció teszi szemléletessé. dája tagjának A dolgozók harca az NSZK-han az igazgatásba való részvéte­lért című írása. A tudomány és a társa­dalom című rovatban, W. Nowacki a Lengyel Tudo­mányos Akadémia titkárá­nak A tudomány szerepe a Lengyel Népköztársaság szocialista építésében el- mű tanulmánya, F. StaU- fenbiel német filozófusnak A technikai forradalom és a kultúra kölcsönhatása az NDK-ban című írása, H. Kessler A technikai forra­dalom és a kultúra viszo­nya Nyugat-Németország- ban eimü cikke olvasható. Megjelent a Béke és Szocializmus legújabb száma Elegáns ajándék Tanácsadás az ILLATSZER­BOLTOKBAN.

Next

/
Thumbnails
Contents