Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-08 / 289. szám

Ma: Kosziéin— De Gaulle találkezó A szovjet miniszterelnök befejezte franciaországi körútját Esetéit ífck sorokban TOULOUSE A toulouse—francazali ,aton Síi támaszpont pa­rancsnoksága bejelentette, hogy gyakorló repülés során felrobbant egy „Nord—2501” típusú repülőgép. A fedél­zetén tartózkodó 4 főnyi személyzet a katasztrófa következtében életét vesz­tette. BRAZZAVILLE Tizennégy ember vesztet­te életét, 29 pedig súlyosan megsebesült, amikor ked­den Brazzavilletől mint­egy 55 kilométerre délre az országúton felborult egy túlzsúfolt tehergépkocsi. TUNISZ Hó esett Tuniszban, ami meglehetősen ritka természe­ti tüneménynek számit a mediterrán országban. Tu­nisz északnyugati tarto­mányait mintegy 2,5 centi- méteres hó borítja. BUKAREST A Román Kommunista Párt küldöttsége, amely Mihai Daleának, a Közpon­ti Bizottság titkárának ve­zetésével két hetet töltött Japánban, december 6-án hazautazott Tokióból. A román pártküldöttség meg­beszéléseket folytatott a Japán Kommunista Párt vezetőivel. BECS Az európai rangú Bécsi Ünnepi Heteket jövőre Ausztria szomszédainak szentelik. A május 20—jú­nius 18-a között tartandó fesztiválon csehszlovák, ju­goszláv és magyar együtte­sek, művészek szerepelnek. DAR ES SALAAM Az Afrikai Szakszerve­zeti Szövetség rendkívüli kongresszusa befejezte munkáját. A küldöttek ha­tározatban hívják fel Af­rika munkásosztályát és haladó erőit, hogy fokoz­zák a harcot az imperializ­mus, a gyarmati rendszer és a kizsákmányolás el­len. ÚJDELHI Országos családtervezési kampány kezdődött Indiá­ban, annak érdekében, hogy csökkentsék a népszaporu­latot. KENNEDY-FOK Az Egyesült Államok kedden Föld körüli pályára bocsátott egy meteorológiai és távközlési mesterséges holdat. A 630 kilogrammos műhold keringési ideje megegyezik a Föld forgásá­val, s így az egyenlítőtől mintegy 35 800 kilométer távolságra állandó pontot foglal majd el. Felszerelése lehetővé teszi a fekete-fe­hér és színes televíziós adá­sok közvetítését BECS Fritz Bocj Osztrák alkan- cellár és kereskedelemügyi miniszter szerdán vezető személyiségekből álló gaz­dasági küldöttség élén Moszkvába utazott. Az al- kancelláf Dimsic miniszter­elnök-helyettessel és Pato- licsev külkereskedelmi miniszterrel folytat tárgya­lásokat. KIARÓ A kairói sajtó újabb részleteket ismertet a nabluzi helyzetről. A várost hermetikusan elzárták a külvilágtól, amíg a főleg palesztinaiak lakta váró* valamennyi házát át nerri kutatták. Az élelmiszerellá­tás is szünetel, s az éhség­blokád megtörésére a lakost ság egyes csoportjai fegyve­res akciót indítottak a be­duin zsoldosokból álló gyűrű átszakítására. A harcokban palesztinaiak és a beduinoi golyószóró pár-| bajt vívtak. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnöke szerdán a délelőtti órákban Lyon­ból a dél-franciaországi Grenobleba érkezett. A szovjet kormányfőt és kíséretét katonai díszpom­pával fogadták Grenoble pályaudvarán. Alekszej Ko­szigint vidéki útjára Louis Joxe francia államminisz­ter is elkíséri. Grenoble­ban Alain Peyrefitte a tudományos kutatásokkal, valamint atom- és kozmi­kus ügyekkel foglalkozó miniszter, továbbá lsére megye prefektusa. Grenob­le polgármestere és más hivatalos személyiségek fo­gadták a szovjet miniszter- elnököt. Grenobleban az Alpok lábánál elterülő festői vá­rosban a Szovjetunió mi­nisztertanácsának elnöke a Francia Atomenergia Bi­zottság nukleáris kutató központját kereste fel. Az intézet három reaktora és nyolc részecskegyorsítója a békés célú alap és alkal­Saigon kikötőjében máso­dik napja tart a dél-vie ina­mi dokkmunkások ülő­sztrájkja. Ezzel tiltakoznak amiatt, hogy az amerikai katonai hatóságok 600 viet­nami dokkmunkás helyére amerikaiakat állítottak be. Szerdán reggel Saigonban megölték Tran Van Van dél-vietnami parlamenti képviselőt, Ky miniszterel­nök egyik legszigorúbb bí­rálóját. Tran Van Van az alkotmányt kidolgozó nem­zetgyűlésbe beválasztott dé­li képviselők vezetője volt. Moszkva (TASZSZ) A Pravda „Kipróbált, megbízható irányvonal” címmel szerkesztőségi cik­ket szentel az 1957-es és 1960-as moszkvai tanácsko­zások évfordulójának. A moszkvai tanácskozások dokumentumainak — a kom­munista világmozgalom iga­zi alapokmányainak — kie­melkedő elméleti és gyakor­lati jelentősége különös élességgel mutatkozott meg az elmúlt években. Az élet bebizonyította, hogy a nyi­latkozatok nem átmeneti érvényű dokumentumok. A világ kommunistái számára a két nyilatkozat megbízha­tó iránytű, amely lehetővé teszi számukra, hogy biz­tosan tájékozódjanak ko­runk bonyolult viszonyai között. A kínai vezetőség a kom­munista mozgalom fő irány­vonalával szembehelyezte a saját külön irányvonalát, amelynek semmi köze a Szófia (MTI): A Szakszervezeti Világ- szövetség főtanácsa szer­dán délután folytatta ülés­szakát. A kínai küldöttség vezetője. Hang Si-ja kapott szót. Mielőtt szólásra emel­kedett volna, az elnöklő Herbert Warnke, a Szabad Német Szakszervezeti Szö­vetség elnöke, az SZVSZ al- elnöke figyelmeztette, hogy a kedden elfogadott ügyren­mazott kutatásokat szol­gálja. Az atomkutató központ után a „fagy birodalmát” kereste fel a szovjet kül­döttség. Koszigin minisz­terelnök megtekintette az Air Liquide vegyikonszern­nek a rendkívül alacsony hőmérsékletet kutató köz­pontját Alekszej Koszigin szov­jet kormányfő szerdán a délutáni órákban elutazott Grenobleból. A helyi atom­kutató központ megtekinté­se után a szovjet kormány­fő részt vett azon a foga­dáson, amelyet lsére me­gye prefekturáján tisztele­tére rendeztek. A francia lapok értesülése szerint a vidéki út alatt is folytatódtak a megbeszélé­sek a két kormányküldött­ség között, a csütörtöki rambouilleti tanácskozás előkészítésére, ahol sor ke­rül Koszigin miniszterel­nök és De Gaulle négy- szemközti megbeszéléseire a nemzetközi kérdésekről. A két merénylő közül az egyiket a rendőrség elfogta. A vizsgálat eddigi adataiból nem derül ki, hogy a gyil­kosságnak politikai, vagy üzleti okai voltak-e. Johnson elnök kedd este Austinban bejelentette, hogy 9—10 milliárd dollár póthi­telt szándékszik kérni a kongresszustól az 1966—67 költségvetési évre. A póthi­telt a vietnami háború költ­ségei tették szükségessé. A póthitellel az 1966—67 évi katonai költségvetés összege 67—68 milliárd dollárra emelkedik. kommunisták nemzetközi seregének érdekeihez. A kí­nai vezetőség egész párt- és állampolitikáját nagyhatalmi soviniszta céloknak rendelte alá. A KKP vezetőségében le­vő nacionalista szakadárok aknamunkájának következté­ben súlyos kár éri a szo­cialista tábor egységének ügyét. Ezért vetődnek fel különös élességgel . a forra­dalmi sorok egysége meg­szilárdításának problémái. „A kommunisták mind jobban érzik, hogy megfele­lő előkészítés mellett meg kell tartani a kommunista és munkáspártok képviselői­nek nemzetközi találkozóját. „Pártunknak e kérdésben követett következetes irány­vonalát ismét megerősítette Leonyid Brezsnyev, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusán elhangzott felszólalásában.” — állapítja meg végezetül a Pravda. di szabályzat értelmében megvonja tőle a szót, ha rágalmazó kirohanásokra ragadtatja magát 1 a világ- szövetség valamely más tagszervezete ellen. A kínai delegátus beszé­dében azonnal a „nagy pro­letár kulturális forradalmat” és a „vörösgárdistókat’,i kezdte dicsőíteni, majd aj szokásos rágalmakat szórta' a Szovjetunióra. Johnson újabb póthitelt kér a vietnami háborúra Megölték Ky tábornok egyik ellenfelét Meg kell tarlani a pártok nemzetközi találkozóját A Pravda a moszkvai tanácskozások évfordulója alkalmából A kínai küldöttség akadályozza az SZVSZ munkái át 3. Elmeháborodottért négyen szoktunk menni. Az orvos, a két ápoló, meg én. Valame­lyik hansági faluba dühön­géssé fajult egy aggszűz ár­tatlansága. Kánikulában ro­bogtunk érte. A faluban nagy csődület, bent a ház­ban sikoltozó hangok: — Pardon, Szűz Mária! Nem, nem, ne bántsanak, ártatlan vagyok! Kék halált az angyaloknak! Tapasztalatból tudtuk, hogy ilyenkor ajánlatos a kényszerzubbony. De a két daliás ápoló meglehetősen lanyhán mozgott, beszédes pillantásokat vetettek rám, hogy talán mutatnék jó pél­dát. De inkább nehéz felfo­gásúnak tettettem magam. Bent a házban csattogás, csörgés, dörömbölés. — Pardon, Szűz Mária! — Na mi lesz emberek — sürgette az orvos az ápoló­kat. Közben odajött hozzánk, a bámészkodók csoportjából egy jobban öltözött férfi. Látva gyávaságunkat, meg­nyugtatott bennünket. — Nem kell félni a kis­asszonytól. Tetszenek tudni, nagyon szerelmes volt vala­kibe, de reménytelenül. Et­től borult el az agya. Vi­szont mindjárt nevetni kezd, ha azt éneklik, hogy „Lehoz­nám érted a csillagokat is az égből...” Eleinte gyanús volt ez a jobban öltözött férfi, de az­tán kiderült, hogy nélküle szabadfogású birkózóver­senyt rendezhetnénk a kis­asszonnyal. Szépen bement előttünk a félelmetes ház udvarán, és ott elkezdte éne­kelni hős. tenorban: — Lehoznám érted a csil­lagokat is az égből!... Csoda történt. A házban megszűntek a kísérteties za­jok, viszont felcsendült a szép tiszta szoprán: — Tündér vagy te a leg- tündéribb tündér mesék­ből!... Erre olyan bátrak lettünk, mint az oroszlánok. Ének­kel rohamoztuk meg a há­zat. — Te vagy az álmom, te vagy a csókos éjszakám! Vá­rom, hogy karomba dőlj majd egy forró éjszakán! A nő tárt karokkal, bol­dogan jött felénk. Árcáról sugárzott a szerelem. — Jaj de szép lenne! Ze- fir felhők között vinnélek fel a mennyekbe! Ahogy a közelünkbe ért, a daliás ápolók vérszemet kap­tak. Le akarták fogni. De a nő úgy penderítette őket jobbra-balra, hogy csak az ámbitus tudta őket megtá­masztani. A kisasszony újra tombolt. Kergetett bennün­ket és kiabálta: — Kék halált az angya­loknak! Megint a jobböltözetű em­ber segített ki a bajból. Te­norja csak úgy zengett a jázminbokros udvaron: — Daloló madarak kísér­nének csicseregve! Tehát — daloló — csicser­gő madarakká változtunk. A két ápolóra nem számíthat­tunk, mert ők úgy az ámbi- tushoz koccantak, hogy elfe­lejtettek énekelni. Én és az orvos viszont széptevő gesz­tusokkal közeledtünk a kis­asszonyhoz. — Kezed kezembe, fejed keblemre hajtanád... — És én a füledbe súgnám az örök szerelem dalát! — csendült ismét a hölgy szép tiszta szopránja. Elegánsan belekaroltunk, éri meg az orvos. Vittük sé­tálni. Andalgás közben per­sze egy percre sem szünetel­hetett a szerenád. Üjra kezdtük: — Lehoznám érted a csil­lagokat is az égből!... A két ápoló durcásan utá­nunk kullogott és kelletlenül csatlakozott a kórushoz. Mivel a datoyaérlelő hőség perzselte szülőföldünket, a mentőkocsi minden ablaka nyitva volt. Ahol elvonul­tunk, nagyobb dajdajozást csaptunk, mint egy egész regrutavonat. Tudtuk, ha csak egy pillanatra is ellan- kad nótázó kedvünk, a kis­asszony szilaj dühöngéssel veri szét a Döcs-vippont. Igen ám, de keresztül kel­lett jönni Mosonmagyaróvá­ron. Az csak természetes, hogy leállított a rendőr a múzeumnál. Énekelve nyúj­tottam az irataimat. — Hivatalos közeg létére hullarészegen vezet? — kor­holt katonásan a rendőr. — Nóta, állj — vezényel­tem hátra. Erre zörgés, dörömbölés, sikoltozás:. — Pardon, Szűz Mária! Nem, nem, ne bántsanak, ár­tatlan vagyok! Kék halált az angyaloknak! Méghogy bácsi. Akkoriban múltam huszonhét éves. Ez volt az első alkalom, hogy nagykorú nő bácsinak szólí­tott. — Engem Pénzes Jolinak hívnak — mondta a szeplős hölgy és megijedtem tőle, amikor nevetés közben kilát­szottak dobharapó fogai. — Elmegyünk néhány címre. — Fertőző betegekért? — Dehogy, kedves Illés bácsi, öregekért. Akikkel rajtunk kívül senki nem tö­rődik. Szeretetotthonba visz- szük őket. Jó emberismerő vagyok, mindjárt feltűnt, ahogy ez a nő beszélni tudott. Nekem a pillantásomra mondják, hogy tele van mélylelkűség­gel. Ennek a nőnek a hang­ja volt ilyen. Meg az a csúnya arca. Ügy sugárzott valami számomra ismeretlen ünnep a szeplői közül, mint­ha pünkösd vasárnapján — Na látja — figyelmez­tettem tapintatosan a rend­őrt. — Maga is énekeljen, ha nem akar nagyobb bajt. A rendőr tisztelgett és éne­kelt: — Lehoznám érted a csil­lagokat is az égből!... így váltunk el egymástól őszinte, mély barátsággal, ahogy csak a rendőrök és a sofőrök szerethetik egymást. A komoly Máig is csodálkozom, ho­gyan tudtam megsérteni egy nőt. Éppen én, akinek közis­mert a kellemes természete. És éppen Jolikát, aki mellett néhány napig mégiscsak ko­moly ember lehettem. A szé­gyen régóta nyomja a lelki­ismeretemet, muszáj beszél­ni róla, hátha könnyebben sóhajthatok a vallomás után. Azt mondja egy reggel a mentőállomás főorvosa: — Illés menjen a batárjá- val a városháza elé. Valami fiatal fehérnép várja. Csak semmi bizalmaskodás. A hölgy ugyanis hivatalos Sze­mély. Teljesítse a kívánsá­gait. Fogalmam sincs, hogy mi­nek az alapján nézett engem nőmolesztáló egyénnek a fő­orvos. Talán azért, mert az évek sorén több kórházi nő­vérkével beszélő viszonyba keveredtem? Tudtommal egyik sem bánta meg, és ha igazán őszinte akarok lenni, pontosan a nővérkék híresz- telték el, hogy Illésnek mi­lyen kellemes a természete. Nem csoda, ha annyian kí­váncsiak lettek rám. Ezúttal viszont én lettem kíváncsi. Ugyan ki lehet az a hivatalos hölgy, akinek a kívánságait teljesítenem kell? Odaálltam a városháza elé a határral, vagyis a fe­hér Döccsel, amibe — tö­megszerencsétlenség esetén — tizenkét sebesült is bele­fér. És akkor jött a hivatalos személy: Jolika. Olyan csú­nya volt szegény, hogy elszé- gyelltem magam. — Illés bácsi? — kérdezte. — Üllős Fábián vagyok — mutatkoztam be komo­lyan. ment volna boldog szül (.'teg­napot kívánni a saját édes* anyjának. De egészen máshova men­tünk. Ki a Trianon telepre. Ábrahám bácsiért. Ahogy ez egy dobozváros díszpolgárá­hoz illik, Ábrahám bácsi elég tágas deszkaólban lakott: minden vagyona kényelme­sen belefért, sőt még Joliká­nak is jutott hely a sufni közepén. Én csak kívülről, az ajtófélfától lehettem szemta­núja a történelmi pillanat­nak. — Kedves Abrahám bácsi, tessék felöltözni, eluta­zunk — kérlelte szelíden Jo-, lika a rezes orrú öreget. A kedves Ábrahám bácsi durcásan magára húzta az egérszürke dunyhát. — Meggondoltam magam. Jobb nekem a saját házam­ban. — De hiszen megbeszél­tük, aranyos Ábrahám bá­csi. Még boldog is volt, hogy minden reggel tejeskávét kap, meg vajas kenyeret. — Már elfelejtettem. — Tegnap egyezett bele, aranyos Ábrahám bácsi... — Biztos részeg voltam. —Nem, egyáltalán nein volt részeg, csak egy kicsit jókedvű. — Hát most nem vagyok jókedvű. — az aranyos Áb­rahám ezzel a fal felé for­dult. Jolika kijött abból a po­loskatemplomból, de nem volt türelmetlen, csak szomo­rú. Csodáltam, hogy milyen sokáig kibírta odabent. Olyan szaga volt az egész deszkaháznak, mint a moso­gatórongynak. Pedig valahogy rá kell be­szélni — sóhajtott felém Jo­lika segélykérőén. — A fia finánc. Befogadta, de aztán el is kergette. Mert az öreg eladta az ünneplő egyenru­háját. Az italért. Semmi szükségem nem volt arra, hogy bemutassák nekem a mandarin orrú Áb­rahámot. Jól ismertem neve­letlen korom óta. Amíg buta voltam, egyszerűen csak azt tudtam róla, hogy részeges csavargó. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents