Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-04 / 286. szám
Kádat* János clirfás** vitaxái*o liesiíde (folytatás az 5. oldalon) nos joggal rendelkezzék a, táppénzben is. a nyugdíjban is a családi pótlékban is. Ennek most van akadálya: nincs rá anyagi fedezet. Előbb ezt meg kell teremteni. Most én mondom;: hogy egyetértek ugjsan magával, mint annak. idején maga velem, csak most én mondom azt, hogy ne siessünk annyira, váriunk egy kicsit, (nagy taps) Meg fogjuk, meg akarjuk csinálni. A munkásembernek is meg kell értenie, hogy ez végső tokon társadalmi célunk, s a parasztembernek is tudnia kell, hogy ehhez bizonyos feltételek kellenek amit most a Központi Bizottság javasol az nagy lépés ebben az irányban. Végül a termelőszövetkezeti tanácsokkal kapcsolatban megemlítek még egy kérdést. Nehogy azt higy- gyék, hogy én uszítani akadom a termelőszövetkezeteket, de jelenlegi gyakorlatunknak van egy nagy baja, amit mindnyájan ismerünk : az, hogy a mezőgazdaságban a szó igazi értelmében nem tudjuk betartani a szerződéses kötelezettségeket. A következő a baj mezőgazdasági termelésünk még nagyon nagy mértékben függ az időjárási viszonyoktól, még nem elég magas fokú a gépesítés, a technika stb. Ennélfogva az egyik évben rossz, a másikban meg jó a termés. Ha rossz a termés, az ár emelkedik és akkor a tsz kezdi el a cselezést, a huzavonát, hogy ne a -szerződéses áron adja át az árut. hanem drágábban (derültség), ha viszont beüt egy jó termés, akkor a kereskedelem ránéz az első osztályú árura, s azt mondja: ez csak' negyedosztály u (derültség). Azt hiszem, hogy az országnak az lenne a legjobb, ha mindenki becsületesen betartaná a szerződést: a tsz-ek is, az állami vállalatok is. Ha jó a termés, ha rossz. Ebből mindig kevesebb kára van az államnak is, meg a termelőszövetkezetnek is. Ha nem veszik át a bő termést, akkor jövőre nem vetnek. És megfordítva. Ez hullámzást, aritmikát visz mezőgazda- sági termelésünkbe. A tsz- tanácsokkal kicsit javítjuk ezt a mechanizmust. Ha nvrid ez működik, a me- zőgfeJaság sokkal több termést ad az országnak, olcsóbban és jobb minőségben. Elvtársak! A harmadik ötéves tervet az országgyűlés jóváhagyta. S a terv — ahogyan Lenin mondta — tulajdonképpen a párt második programja. Megvalósítása a párt elsőrendű politikai feladata. E munka nagyon fontos része a gazdasági mechanizmus reformjának gondos előkészítése és jó bevezetése. Mindnyájan végighallgattuk Szviridov elvtársnőnek, az ófehértói tsz elnökének beszédét. Nehéz beszéd volt, azt hiszem, mindnyájunk ■ számára. Lehet azon nevetni is de akár sírhattunk volna is. Nem kívánok itt most a gazdasági reform részleteiről szólni, de ha csak valamennyire is jól csináljuk és rendezzük el a dolgokat, az elvtársnő által felrótt fonák jelenségek megszűnnek. Még egy érvet szeretnék felhozni. A nyáron jártam egy mohácsi termelőszövetkezetben. Hasonlóan gyenge volt valaha az is, mint amilyenről itt a szabolcsi elvtársnő szólt. Azok is 12 forintos munkaegységgel indultak, aztán felmentek vagy 60 forintra. Értelmes vezetés, dolgos tagok, nagyon sok nő, fiatal van ott és még az is sajátossága ennek a tsz- nek, hogy három olyan nemzetiség él és dolgozik benne együtt, amely évszázadokon át nem tudott közös nevezőre jutni. Ma a magyarok, délszlávok és németek szinte egy családba forrtak üsz- sze. Csák egy megkülönböztetés van közöttük, ki dolgozik jól, becsületesen és ki nem. Eldicsekedtek országos rekordokat döngető termés- eredményeikkel, aztán a íő- agronómus hozzám fordul! és közölte: mi is nagyon várjuk a gazdasági mechanizmus reformját, és azt is megmondom, hogy miért.- A reform nélkül megvagyunk, látja, milyen eredményeink vannak, az emberek meg vannak elégedve, ostromolnak minket még a gyárakból is, hogy belépjenek. De van egy nagyon nyomós okunk: szeretnénk egyenes úton járni. Magyarázatként hozzátette: mindenki tudja, hogy ilyen búza-, kukqricaátlagot, ilyen hizlalási átlagot nem lehet elérni, ha mi csak a központi norma szerinti műtrágyát tesszük a talajba, vagy a központi norma szerinti koneentrátumot adjuk. Ennél többet kell adni, és mi többet is használunk fel. Hogyan? Ezt most nem részletezem — mondta - de a törvényesség határát súrolva, (derültség.) Nagyon jól tudjuk, hogy amennyivel több műtrágyát teszünk mi egy hold földbe, azt a többi baranyai tsz-éből csípjük el. Mert hát honnan kapnánk többet? Most, miközben hallottam Szviridov elvlársnq elképesztő példáit, erre gondoltam, és arra, hogy az általa elmondottakkal tulajdonképpen minden tsz-elnök küzd, hiszen ugyanazok a jogszabályok érvényesek mindenhol. Mi a különbség? Az, hogy az ófehértói tsz az isten háta mögött van, kicsi, szegény tsz, és az ilyenekkel szemben alkalmazzák a paragrafusokat. De, ha egy erősebb tsz — most hirtelen nem jut más eszembe, mint a kongresszuson ugyancsak szerepelt nádudvari — amelynek elnöke központi bizottsági tag, képviselő, kopogtat, már az ajtót is másképp nyitják ki neki, és másképp megy kifelé is. (Nagy taps). Akinek nagyobb az ereje, vagy a tekintélye, befolyása, az valahogy át váltja magát a különféle paragrafusokon, akinek kevesebb ereje van ilyesmihez, kevesebb befolyást, vagy erőt tud maga mögött azzal szjnte labdáznak. Mindez — valljuk — idegen a szocializmustól. Mi nem így akarjuk a szocializmust építeni. Mai gazdasági mechanizmusunkkal nagy feladatokat oldottunk meg, de ma már betöltötte történelmi szerepét. A követelmények mások, tovább kell mennünk, hogy á szocialista életnek szabad utat és fejlődést biztosítsunk minden területen. Ezért is keli nekünk a gazdasági mechanizmus reformja, Szóba került a tanácskozáson a tudomány és a közoktatás kérdése is. Azért említem ezt, mert nagyon figyelemre méltónak tartom, gondoskodjunk arról, hogy a tüdósképzés megfelelő síneken menjen. Itt a sablon nem segít, Valóban, valahogyan külön kell foglalkoznunk azokkal, akik valamiben tehetséget árulnak el a középiskolában, például a matematikában, valamelyik korszerű tudományban, vagy más tárgyban. Egyengessük az ilyen fiatalok útját, hogy valóban tudományos káderekké váljanak. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Nem ide tartozik, nem is túl komoly kérdés, de azért megemlítem. Mostanában eléggé megszaporodott hazánkban azoknak az emberelőnek a száma, akik elérték és túlhaladták az átlag- súlyt. (Derültség). Van ennek persze komoly oka is. A mi népünk éhezett és a felszabadulás után először jóllakott. Munkanélküliség, nyomor. éhség pusztífotta ezt a népet, s amikor munkája révén hozzájutott, elsősorban enni akart. Néha az, éhséggel kapcsolatban az jut az eszembe, hogy a nép nemcsak fizikailag volt éhes, hanem a kultúrára. a műveltségre« is, és most. hogy hozzájut, a gyerekének még többet akar. Néha úgy érzem, hogy a prédikációval nem jutunk semmire, mert általában mindenki megérti, egyetért azzal, hogy nem mehet minden gyerek egyetemre. de ha a saját gyerekéről van szó, akkor ő is az egyetemre szeretné beíratni, (derültség) nem lakatosnak a Vörös Csillagba. Ezt részben politikai meggyőzéssel, részben felvilágosítással, de sokkal inkább intézményesen kell szabályozni, mert különben lehet, hogy a szülő pillanatnyilag és látszólag jót tesz a gyereknek, az állam is jót tesz, de ha sokkal több ember szerez magasabb kvalif'kációt, mint amennyi a társadalomban reálisan elhelyezhető, akkor emberéle tek tiz- és százezreit teheti tönkre intézményesen a szülő és az állam egyesült erővel. Ez nagy probléma, amit tanulmányozni és vizsgálni kell. Évről évre gyarapszik újakkal, fiatalokkal, s a velünk együtt annyi mindent látott régiekkel bővül azoknak az íróknak, művészeknek a száma, akik a népi haza és a szocializmus mellé állnak és akik a maguk módján, közéleti felelősséggel segítenek. Egy családba tartozunk mi, pártmunkások „pártbürokraták" — vagy ahogy akarják —, és írók, művészek, szeplősök és nem szeplősök. Egy család vagyunk (derültség). Idáig is együtt jöttünk és ezután is együtt megyünk, méghozzá mind jobb légkörben és mind jobb egyetértésben. Komformizmust senkitől sem követelünk, még a kommunistáktól sem, Ök sem komformisták. Mi azt mondjuk, hogy az egyéniség is fejlődjék és nyújtsa a társadalomnak azt, amire képes. Szóba került az írók sajátos adója is. Tulajdonképpen jogos a kérdés felvetése. Nemcsak az írókkal, hanem általában a magyar szellemi elittel kapcsolatban megemlítem, gondolkoznunk kell azon, hogy nagyobb legyen a különbség a segédmunkás és a magasan kvalifikált. tudósok, művészek és mások keresete között. Teljes meggyőződéssel vallhatjuk, hogy ez a társadalom és a munkásosztály érdeke ig. A pártélet kérdéseiről. A IX. kongresszuson szocialista céljaink még jobb megvilágításba kerültek, s részben újakkal gyarapodtak, A kongresszus — úgy tűnik, egyetértésben ^-megállapította, hogy szükség van a párt munkájának fejlesztésére, a párt eszmei-politikai vezető szerepének erősítésére. Fő törekvésünk hogy a párt érdemi munkát végezzen és ne formait. Hányszor döntenek például valamely testületben a döntést hozók előtt ismeretlen emberek sorsa felett. A pártiskolákra javasoltak közül azokat, akiket nem ismer senki, minden további nélkül elfogadják, de akit Ismernek, azt opponálják, mert ismerik a jó és rossz oldalát is. Szóba került a kongreszszuson a pártegység és a párton belüli vita kérdése, Mi azt gondoljuk, hogy a lenini normákhoz hozzátartozik a párton belüli véleményszabadság, a vita, a kérdések érdemi megvilágítása és eldöntése, Erre szükség van, ezt erősíteni akarjuk, mert az igazi eszmei, politikai és szervezeti egység a tisztázott nézetek eredménye. Ugyanakkor a centralizmust is erősíteni kell, A döntés előtt helye van a vitának, a konzultációnak, méghozzá a párthelyiségben, a taggyűlésen, meg a bizottsági ülésen, de a döntés után a határozat mindenkire kötelező és végre kell hajtani annak is, aki azzal nem ért egyet. Meg akarom említeni a néppel való összeforrottság kérdését. A nép szigorú munkaadó. Sok munkát ad, sok Ifeje van, mindent Iát és mindent követel. Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: hát, maguk ezt miért csinálják így? Még jó, ha megkérdezhetem: kihez van szerencsém? Olyan a mandátumunk, hogy a nép számon kéri tőlünk tetteinket. Az emberek kérdéseire türelemmel válaszolni kell. Most jó a párt kapcsolata a néppel, és úgy akarunk dolgozni, hogy még jobb legyen. Az emberek a jövőben is a pártnak vessék fel a problémáikat é$ azokra amennyiben lehetséges, érdemi választ kapjanak, Kongresszusunk bizonyítja, hogy pártunk internacionalista párt, s internacionalista kötelességének tőle telhetőén ezután is eleget fog tenni. Mindenki A Központi Bizottság — a Politikai Bizottság javaslatára — előterjesztést hagyott jóvá a KB apparátusának — a gazdasági mechanizmus reformja előkészítésével összefüggő — módosításáról. Megválasztotta ezenkívül a Központi Bizottság mellett működő bizottságokat és munkaközösségeket, kijelölte a párt központi lapjainak főszerkesztőjét, illetve a szerkesztő bizottságok Beckl Sándor munkás, a SZOT titkára, Benke Valéria tanítónő, a Társadalom* Szemle szerkesztő bizottságának vezetője, Benkel András munkás, belügyminiszter, Bodnár Ferenc mezőgazdasági munkás, az MSZMP Borsod Megyei Bizottságának első titkára, Biró József munkás, külkereskedelmi miniszter, Biszku Béla munkás, az MSZMP KB titkára, Bugár Jánosné munkás, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese, Burger Róbert agronq- mus, a Bábolnai Állami Gazdaság igazgatója, Csáki István tanár, gz MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára, Csergő János munkás, a Ganz-MÁVAG vezérigazgatója, Cservenka Ferenoné munkás az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára, Cseterki Lajos tanító, az MSZMP KB titkára, Csémi Károly munkás, a honvédelmi miniszter első helyettese, Czinege Lajos munkás, honvédelmi miniszter, Dabrónakj Gyula munkás, az élelmezésügyi miniszter első helyettese, Dimény Imre agronómus, az MSZMP KB mezőgazda- sági osztályának vezetője, hallotta párttagságunk képviselőinek felszólalását, ahogyan — mondhatjuk, az egész nép nevében — hitet tettek a vietnami testvéreinkkel való szolidaritás mellett. Pártunk és népünk kiáll az imperialisták ellen harcoló haladó emberek egységéért. Azt tartjuk, hogy valamennyi forradalmi párt közös internacionalista feladata őrizni a marxizmus—leninizmus elveinek tisztaságát. Ez valamennyi pártnak közös feladata, a mi pártunk is ki akarja venni belőle a részét. Ugyanígy első és a legfontosabb feladatunk a kommunista világmozgalom egységéért való harc. A Központi Bizottság beszámolója és a testvérpártoknak a 'kongresszuson részt vevő képviselőinek nagy többsége ezért hangsúlyozta, hogy létre kell hozni a kommunista és munkásártok széles körű tanácsozását azok részvételével, akik ezt óhajtják ezzel egyetértenek. Pártunk emellett van, ezért fog dolgozni. Ha pedig hibát követtünk el, bármilyen relációban, készek vagyunk kiigazítani, mert egyetlen törekvésünk van: minden szocialista ország egysége, minden kommunista párt egysége, közös harca (nagy taps). Elvtársak! Zárszavamat befejeztem. Kérem a tisztelt kongresszustól, hogy fogadja el a Központi Bizottság beszámolóját, az Új szervezeti szabályzatot, a Központi Revíziós Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, valamint a beterjesztett javaslatot. (Hosszan tartó taps, a küldöttek helyükről felállva tapsolnak.) se, Kongresszusi iersmkép a záróUlésrőL Ä párt új központi szervei Kádár János elvtárs a KB első titkára A zárt ülés után a kongresszus Kádár János elnökletével folytatta munkáját- Kádár elvtárs bejelentette, hogy a zárt ülésen a fellebb- viteli bizottság jelentésében foglalt kérdésekről határozatokat hoztak, s a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság megválasztását követően megtartotta első ülését, amelyen megválasztották a tisztségviselőket. A Központi Bizottság tagjai: Aczél György munkás, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Ajtai Miklós mérnök, az Országos Tervhivatal elnöke, Apró Antal munkás, aMi- nisztertanács elnökhelyettevezetőit, megerősítette illetve kinevezte a KP apparátusának osztályvezetőit, majd folyó ügyeket tárgyalt. Ezután Németh Károly ismertette a kongresszus zárt ülésének, illetve a Központi Bizottság, és a Központi Ellenőrző Bizottság ülésének határozatait. A kongresszus megválasztotta a Központi Bizottság tagjait. Dobi István mezőgazdasági munkás, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Egri Gyula munkás, az MTS elnöke, Erdei Uászlóné munkás, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Erdélyi Károly tanár, külügyminiszter-helyettes, Fehér Lajos tanár, a Minisztertanács elnökhelyettese, Fock Jenő munkás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Fodor Gyuja munkás, a SZOT nyugdíjfolyósító igazgatóság vezetője, Földes László munkás, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője, Friss István közgazdász, a Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója, Galambos József munkás, belügyminiszter-helyettes, Garai Gábor költő, Gáspár Sándor munkás, a SZOT főtitkára, Gosztonyi Jánqs tanár, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője, Győri Imre munkás, az MSZMP Cspngrád Megyei Bizottságának első titkára, Háy László közgazdász; nyugdíjas, Havasi Ferenc munkás, az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának első titkára, (Folytatás a 7. oldal—f 1966. december 4.
