Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
*>^^V^AA<ySAAAAAAAAAA»^A^WSAAA<V\AAAAA^WVWWSA#VW Balázs Sándor Vége a lakodalomnak KELLŐ PILLÁNÁL — Bocsánat, hot vette ezt a szép nagy fát?! KARÁCSONYI SZÜNIDŐBEN <— Látszik a gyerekeken, hogy Pesten egy KŐZERT-he* helyezkedtek el! OPTIKAI CSALÓDÁS Elnézést, azt hittem szaloncukor! (Endréd! István rajzai) TÖRPE ZSENI — A kölyök most eljátssza önünknek Strauss nagy ke* ringőjét. (L’ Europeo karikatúrája) A szép reggelen három szál muzsikus ballagott a hegyfalusi állomás felé. Az este, hogy megjöttek, szekérrel hozták be őket, de reggel a lakodalom után. senki sem törődött velük. Kozma bácsi, aki hozatta őket, valahol aludt, Koz- máné a konyhát rakta rendbe, a fiatalok már régen eltűntek, így hát megindultak gyalog. A prímás és a kontrás, kezükben lóbálva a hegedűt, könnyen haladtak, de Balator Jancsi, vállán a nagybőgővel, csak botladozva. Szidta is őket, hogy ne siessenek annyira, van idő, a vonat csak egy óra múlva fut be. Jancsi nevezetes tagja volt a bandának. Kis fekete ember, kurta lábakkal és némi pocakkal, ö volt a banda humoristája. Azt csinálta, amit a dzsessznél a dobos, ő is úgy hajladozott jobbra balra, vagy magasba tartotta a vonót és hirtelen lecsapott, közben jókorát rikkantva. Azt is megtette, hogy leggugolt, & nagybőgőt a térdére fektette és úgy játszott tovább. A banda tagjai együtt nevettek a publikummal, mert Jancsi azért az összhangot nem rontotta el és soha hamis hangot nem fogott A lakodalmon is neki volt a legnagyobb sikere. A menyasszony rózsát dugott a gomblyukába, a vőlegény szivart a szájába. Kozma bácsi megrendelte nála a „Nagybercsényi Miklóst”, hogy játssza el szólóban. A többiek majd szétdurrantak az elfojtott röhögéstől, ahogy Jancsi letudta a nótát Az is jórészt az ő érdeme volt hogy a megbeszélt háromszáz forint fizetséget Kozma még egy százassal megtoldotta. így aztán elégedetten, jókedvűen, egy kissé maguk is kapatosán igyekeztek az állomás felé, ami alig félórányira volt a falutok Vasárnap reggel volt Mindenki ott volt a lakodalmon és most mindenki aludt. A határ széltében üres, csak a tehéncsorda fehérlett az úttól jobbra, a kiserdő szélén. Annak nincs lakodalom, nincs vasárnap, azt ki kell hajtani. A gulyás, Szepsi Lajos bácsi, ámbár ő is ott volt éjfélig a lakodalmon, tudta kötelességét, és kora reggel kihajtotta az állatokat a legelőre. A három muzsikus vígan taposta a port, csak Jancsi törölgette mind sűrűbben a homlokát. De azért ő is velük nevetett, ahogy az elmúlt éjszakát kifigurázták. Széles jókedvük beharsogta a környéket. Az erdő visz- szaverte hangjukat. A tehenek fölemelték a fejüket és az útra bámészkodtak. De Rudi, a bika, nem elégedett meg a bámészkodással. Rudi ma rosszkedvűen ébredt. Morgott, mikor kihajtották az. .istállóból, . .és végigdörmögte az'utat a legelőig. Hatalmas, piros állat volt, kiállításokon díjat nyert példány. Ha mérges volt, messzi el kellett kerülni. Tudta ezt a gulyás és ilyenkor nem hajkurászta, még csak nem is szólt rá, hagyta, hogy kifújja magát, hogy magában bandukoljon jóval a gulya után. Idővel persze megnyugodott volna, de a három m *- zsikos lármája felbőszítette. Felállt, nagyot bömbölt és megindult a hangos társaság felé. Fejét leszegezve dühösen rohant Lajos bácsi nagyot kiáltott: Rudi, hé! — de úgyis tudta, hogy hiába, ezért kezét a szájához emelve, a vidám muzsikusok felé ordította: — Szaladjatok! Azok az első pillanatban nem értették, miről van szó, de mikor meglátták a feléjük rohanó fenevadat, mindjárt megértették. Futásnak eredtek. A prímás és a kontrás mint a nyúl, de Jancsi a nagybőgővel lemaradt tőlük. Kiabált, hogy várják meg, de azok nem akarták hallani és vágtattak, ahogy csak tudtak. Jancsi látta, hallotta közeledni a bikát — mit csináljon? Hajítsa el a nagybőgőt? Azt nem lehet, ezt még az apjától, nagyapjától örökölte, ilyen jó nagybőgő nincs több, ezt nem lehet elhajítani. Szaladt hát, amennyire tudott, de a másik kettő már bekanyarodott az állomás felé vezető gyalogúira, ő maradt egyedül Rudinak prédául. Nézte, hol van egy bokor, ami mögött megbújhatna, egy fa, amire felmászhatna, de sehol semmi és a bika egyre közeledik, már hallani a fujtatását, ahogy a föld dübörög alatta — véged van Balator Jancsi, nincs aki megállítsa ezt a vad barmot, eltipor ez téged nagybőgőddel együtt! Mikor már alig volt húsz lépésre tőle, Jancsi kifulladt, megállt és lekapva válláról a nagybőgőt, elkezdte rajta húzni a „Nagy- bercsényimiklóst”. Miként Lehel a kürtjétől, ő a bőgőjétől búcsúzott? Vagy a veszedelem váltotta ki belőle ezt a reflexet? Nem lehessen tudni. De tény és vaió, hogy Jancsi maga elé állította hangszerét és teljes erővel belevágott. Rudit meghökkentette ez a furcsa idegen mély hang, amely mintha egy másik bika torkából szakadt volna ki. Megállt a négy cölöplábán, bömbölése morgásba ment át. Jancsi húzta irgalmatlanul, közben segítségért kiabált A nóta és Jancsi jajgatása, úgy látszik, Rudi fülében szép harmóniába olvadt és láthatólag megnyugtatta. Hátsó lábaira, ereszkedett, véres szemeit Jancsira függesztve figyelt Rudi elábrándozását Jancsi kedvező alkalomnak tekintette a menekülésre. A nagybőgőt vállára vetve szaladni kezdett. De Rudi felugrott, bömbölve utána vetette magát. Jancsi nem jutott messzire, a bika megint csak húsz lépésnyire járt tőle és Jancsinak nem volt más választása, mint az előbbi recept Reszkető újakkal belevágott a húrba, de ezúttal a búsan szóló „Kecskeméti nagyharangot” adta elő, Rudi megállt és fújtatva figyelte a különös mély hangot. Szepsi Lajos bácsi arról már lemondott hogy Rudit akár ő, akár a kutyája jobb belátásra bírja és Jancsi szorongatásától eltérítse. Mást kell itt csinálni. A pásztorgyereket ugyan befuttatta a faluba, hogy jöjjenek azonnal és Domonyi, aki vadászember volt hozzon puskát is, mert hátha Rudit agyon kell lőni, ha nem akarják, hogy emberhalál legyen. De amig azok felkászálódnak és ideérnek, addig Rudi agyontiporja ezt a szerencsétlent, aki már a vonót is alig tudja tartani. Ha egyszer kiejti a kezéből és nem tudja tovább bűvölni Rudit, vége van. Mást kell itt csinálni. Hirtelen észbe kapott Gyorsan kihajtotta a csordából Rózsit, a szép piros- tarka tehenet A pásztor tisztes távolságban maradt a bikától, de Rózsi egy csepet sem félt tőle. Odaballagott hozzá, fejét oda dörzsölte Rudi mogorva homlokához. Rudi bömbölt egy kurtát de Rózsi attól sem ijedt meg, hanem tovább is ott legyes- kedett körülötte. Rudi nem tudott mindjárt dönteni Jancsi és Rózsi között hol az egyikre, hol a másikra emelte busa fejét, de végül mégis Rózsi után indult« Lajos bácsi rákiáltott Jancsira: — No most szedd a lábad! Jancsinak nem kellett sok bíztatás. Szaladt, rohant amennyi maradék erejéből még tellett. A nagybőgő kegyetlenül verte az oldalát. De nem baj. Ott volt már az állomás és még beérte a nyolc órai vonatot. Megyek *r utcán, az egyik kirakatból fehér szakálla, krumpliorrú mikulás bólogat ki rám, E lérzékenyedem: itt a havas, fenyöszagú, szép december, jön a Mikulás, csingüingi, ajándékokkal megrakott szánkón, a szánkót szarvasok húzzák, csin- gilingi. De szép! Eszembe jutnak a régi mikulások, amikor apám bakancsát tettem ki az ablakba hogy sok szaloncukor férjén bele. Csingüingi, majd veszek mikulásra a feleségemnek kesztyűt és egy tábla csokit, a fiamnak pedig könyvet és édességet, almát, mogyorót a nővérem gyerekeinek... Te jó ég! Decemberben karácsony is van... Milyen szép hónap ez a december, kicsit sok benne az ünnep, de azért ez a legszebb hónap! Karácsony: gyertyaszag, csillogó díszek, angyalhaj a nyakban, izgalom, bájgli, angyalhaj a lapocka körül, ajándékok, csókolózás, töltött káposzta, vendégjárás, angyalhaj a zokniban... Mit veszek karácsonyra? A feleségemnek veszek egy cipőt, a gyereknek sok. sok játékot, m anyámnak Kukta gyorsfűzőt, apámnak nyakkendőt. Várjunk csak! Mikor is kapok fizetést? Másodikén. Az annyi, mint másodikén, csingüingi, de szép hónap a december! össze kell majd írnom, kiknek kell a jándékot vennem: Emma néninek kell, haja bácsinak kell, Bözse néninek keli... S karácsony után jön a szilveszter. Te jó isten! Szilveszterkor kirúgunk a hámból: eszünk, iszunk, dalolunk, csuhajja, hajnalban korhelylevest eszünk, ihajja. Mikor is kapok én fizetést? Másodikén, ihajja, csuhajja. Komolyan mondom, nincs szebb hónap, mint a december. Én nyugodt vagyok ki fogok jönni a pénzből: a feleségem mikulásra kesztyűt kap, karácsonyra cipőt, a gyerek játékot, könyvet, édességet, a sógorom kap egy szarvast, az Emma néni szánkót, haja bácsi angyalhajat zokniban. Pardon, rosszul mondtam: Mikulásra kap a feleségem töltött káposztát karácsonyra nyakkendőt, a fiam kap játékot és fenyőszagot, Emma néni havat, Béla bácsi mikulást, haja bácsi kap ihajját mikulásra, csuhajját kap karácsonyt% szilveszterkor pedig locsolni megyünk, mert idén a húsvét is decemberben iesz, csingüingi. Ki fogsz jönni a pénzbőit csak ne idegeskedj! Ki idegeskedik? Én? Szó sincs róla. Én imádom a decembert, ez a legszebb hónap az évben, ilyenkor nyílnak az orgonák. Szeretnék dec. hó éjszakáján letépni minden orgonát... Nem nem tévedtem. Az idén május is decemberben lesz, február is, április is, július is. Az egész év decemberben lesz. Decemberben lesz a feleségem neve- napja és születésnapja, % fiam nevenapja és születésnapja, a megismerkedésünk évfordulója, a házassági évfordulónk, apám házassági évfordulója, a nagybácsikéin házassági évfordulója... Az idén minden decemberben lesz. Mégsem vagyok nyugtalan. A feleségemnek veszek mikulásra egy tál korhelylevest a fiamnak krumplU orrú, fehér szakállú nyusziú a sógoromnak májusi orJ gonát lopok karácsonyraJ De szép hónap a december, csingüingi.,,. Üdvözlet Ráköltöttem egy százast de megérte. Gyönyörű, színezett lapok voltak, foto- művészetünk remekei a zöld gallyal, az égő gyertyával és az arany csengettyűvel. Megírtam negyvennyolc lapot, teleírtam őket sok-sok szeretettel, csókkal és egyébbel és elindítottam őket az ország minden tájára, korántsem voltam még kész. Hátra volt a java, mert feleségem képeskártyát dugott az orrom alá. Ennek egyik oldalán valami várrom volt, m másik oldalán két tucat aláírás. — Emlékszel? — vádolt feleségem — ez arról a szüretről jött, ahova nem tudtunk elmenni... Itt az alkalom, viszonozzuk az őszi jókívánságokat. — No persze. — Karácsonyi lapokat küldünk — No persze— Most azonnal fogj neki — No persze. Aztán csak ültem, mert szívemben haragot éreztem, hogy a tisztelt rokonság nem tud «ívashatóan írni. Ki lehet például az a Pé? — Márhogy a Pé — mélázott el feleségem. — Van a családban kilenc Pál, ugyanannyi Péter, öt Panni és egy Paula.« — És mindezeknek írjak most? — Illenék«. — Aztán ki az Bé? — Van hat Béla, két Bódog, egy Balázs, három Blanka«. — írni kell nekik —- adta ki az utasítást a feleségem. — Csak nem akarsz haragot a szeretet ünnepén? Köztük lesz az igazi aláíró is, a többi meg örülni fog! Mindjárt hozom a családi címjegyzéket... És így is lett- Vettem és írtam még négyszázhat újabb lapot így ugyan elment még egy ezres, nem lett semmi ajándék, ebédet egy jóbarátunk adott, viszont elmondhatja kiterjedt rokonságom, hogy a feleségem és én, mindketten rendkívül tiszteljük őket Darázs Endre Mikes Györgyi December