Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-24 / 303. szám
Egy a háromszázhatyankettőből ÍÍÜ „Nekünk is elkelne egy ötös találat“ IMI „Rég elhatároztam, hogy ide építek“ üű inkább egy gépkocsi? Nem! Ezerhatszázegy. Tévedés ne essék; a szám nem év* számot, hanem forintot jelent. Ugyanis ennyit keres átlagosan egy fizikai munkás a Szabolcs-Szatmár megyei Építőanyagipari Vállalatnál. Háromszázhatvanket ember közül választottunk ki egyet. Olyat, akinek a havi keresete megegyezik az átlaggal. Bakai Ferenc igazgató jól Ismeri az embereket; „Kovács János is lehet hat éve dolgozik a vállalatnál.” A többi már az újságíró dolga Megkapja a címet és.„ Őj ház az öreg soron Nyíregyháza, Debreceni út 112/a. A szórványosan beépült úton nehéz a tájékozódás, sok épületről hiányzik a házszámtábla Találomra állunk meg egy régi ház előtt. — Itt laknak Kovácsék T — Igen. — ön dolgozik az építőanyagiparnál? — Nem. £n... én megmaradtam egyéninek... A fiam, az ott dolgozik. Itt lakik a szomszédban. Szaknyelven úgy mondják; tömblakás. Takaros kis házacska. Uj színével kiválik a környezetből. Szabadkozik a háziasszony — Ne haragudjon már, de nem vártam vendéget. — Megfőztem az ebédet, s gondoltam, amig a férjemet várom, elolvasom az újságot Itt lesz ő is mindjárt. Közben kezébe veszi az asztalon heverő Kelet-Ma- gyarországot és mutatja: — Éppen a Szürkendiék ötösét olvastam. Bizony nekünk is elkelne egy ötös találat. Még sok minden hiányzik az, új lakásból. — Lottóznak? — Hogyne. A férjem minden héten három szelvénnyel. Van kollektív is meg egyéni. Pár éve volt egy négyesünk, de elég gyengén fizetett. Abba is akarta már hagyni, de én azt mondom: játsszon csak tovább, hátha egyszer sikerül, A férj délután kettőig dolgozik, három óra tájt meg is érkezik. A téma az új ház. — Tudja, én már legénykoromban elhatároztam, hogy ide házat építek. El is terveztük a feleségemmel — akkor még menyasz- szonyom volt, — hogy előbb felépítjük a házat, s akkor megesküszünk. A követ és a palát meg is vettem, de aztán behívtak katonának. Amikor leszereltem, megnősültem. Ez volt öt éve, 1961-ben. Egy év alatt összegyűjtöttek tízezer forintot, pedig közben megérkezett a gyerek is. De a következő évben már hozzáfogtak az építkezéshez. — Szinte minden munkát magunk csináltunk — mondja a férj. — Unokaöcsém kőműves, az segített, az apám meg a fuvarozást végezte. Egyedül keresek, minden forintra szükség volt, nagyon kellett takarékoskodnunk. A konyha, a kisebbik szoba már be van bútorozva. A hálószobát részletre vették. De a nagy szoba még üres. — Abba majd egy kombi- náltat veszünk — tervezi Kovácsné. — Hol van még az — mondja a férj. Teljen le a részlet. Előbb egy cserépkályhát kell venni. Tudja úgy akarom, hogy a két szobát egy kályhával lehessen fűteni. A nagy szobát parkettoz- zák. Az anyagot már megvették. Egy tv-t is szeretnének, de egyelőre arra még nem telik. A szemben lévő Dózsa Tsz művelődési házába járnak át nézni az adást. — Éppen tegnap este mondta a férjem, hogy jó lenne már az a tv. — Hát csak nem nézzük itt mindig a csupasz falat. Azért, hogy takarékoskodunk, kell a szórakozás is. Persze nem a cukrászdában, mint egyesek teszik. Éhezni sem kell, még minden évben vágtunk disznót Ncpi tíz kilométer Az út a városközponttól négy kilométer. A munkahelyig még égy. Kovács János kerékpáron teszi meg mindennap az utat — Volt már aki azt mondta, hogy inkább egy motorkerékpárt, vagy egy gépkocsit kellene venni — magyarázza a házigazda. — És éppen ez az, amire nem vágyok. Van akinek az kell és nincsen rendes otthona. A város nincs is olyan messze — teszi hozzá az asszony. — Az autóbuszvégállomás itt van egy haji- tásnyira, a kocsik két óránként járnak. A bolt is itt van nem messze, ott mindent megkapunk. A kultúr- házban minden héten van filmvetítés. A férj harmincéves, a feleség huszonhat... Fészekra- kók, akik nemcsak saját erejükben bízva építettek maguknak otthont. Tóth Árpád E M B É DOLOG Jelentős fejlődés vár a nyírbátori járás tsz-major- jaira a következő öt esztendőben. Már jövőre új épületekre, technológiai fejlesztésre 14 millió 529 forintot fordítanak. Felújításokra 5—6 millió forintot költenek. A következő esztendő fejlesztési programjában két új dohánypajtót kap a teremi Ifjúsági Tsz. Dohánysimító négy készül a járás közös gazdaságaiban, éspedig Nyírmihálydiban, Nyírvasváriban, Ombolyon és Teremen. Permetlékeve- résre és tárolásra kilenc toronyépület készül. Újdonságnak számít a megye e részén, hogy két tsz-ben a kislétai Rákóczi, valamint a nyírlugosi Szabadság központjában pincével ellátott szőlőfeldolgozó helyiség készül jövőre, s itt dolgozzák fel szőlőtermésüket a környező szövetkezetek is. Gyümölcsmanipuláló épületet kap Nyírcsászári és Nyírgyulaj. Közösen építtet két szarvasmarha-istállót — 96 és 108 férőhelyest — a kislétai Rákóczi és a máriapócsi Zöld Mező Tsz. Lucsld Lajos a mán- doki Kossuth Tsz traktorosa és Hlavács István szerelő a VE 28-as erőgép javításán dolgoznak. Foto: Hammel József A munkahelye: otthon A nagyobbik istállóba tejfeldolgozót is építenek. Ez az építkezés a két szomszéd falu tsz-einek közös szarvasmarha-telep kialakításának kezdete. Az építkezési program tanyaközművesítést is előirányoz, egy-egy helyen félmillió forint beruházással. S ugyancsak újnak számít a járásban, hogy korszerű gépműhely készül Máriapócson és Nyírbogától). A következő esztendőben pedig ötre növelik az ilyen gépműhelyek számát, egyenként hétszázezer forint ráfordítással. 1967-ben öt tsz korszerűsíti szerfás gazdasági épületeit, tizenhárom tűzvédelmi víztárolót készíttet, s az utóbbi típustervek kivitelezése egyenként 52 ezer forintba kerül. összesítették a járási tanács mezőgazdasági osztályán az ötéves tsz-építke- zési tervprogram költség- vetését, amely szerint 65 millió forintot fordítanak a szövetkezeti gazdaságok tanyaközpontjainak építésére, fejlesztésére. Épületek és berendezéseik felújítására 20 millió forintot költenek. > — ab — 1 A Nyírségi Patyolat Vállalat vezetői lehetővé tették, hogy egyik dolgozójuk, Pták Istvánná otthon vasaljon, mert családi körülményei miatt nem tud bejárni az üzembe. * 1 ___?1— Stadion utcai lakásukon kerestük fel Ptak Istváné- kat. Mindketten a Patyolat Vállalatnál dolgoznak. A férj 1962-ben, a feleség 1960-ban került a vállalathoz. Az asszony a szakmát is ott tanulta. A kis család másfélszoba összkomfortos lakásban él. Alig féléve költöztek oda, albérletből. Kétszer három méteres volt a sötét szoba, amelyben a szép, új, részletre vásárolt bútorokat egymásra rakták. Az új lakásban központi fűtés, gáz-vízszolgáltatás ízlésesen berendezett szoba. Az új lakást is a vállalatnak köszönhetik. A kiutalásra többen voltak jogosultak, de a vezetők úgy látták, őket illeti meg leginkább. A döntéssel a dolgozók is egyetértettek. — A házi vasalás története? — A gyerek miatt van — mondja az asszony. Előszedi a kórházi lapokat, hogy ezzel bizonyítsa: valóban a gyerekről van szó. — Három éve kerültünk össze a férjemmel. Másfél évre rá megszületett a kisfiúnk, Pistike. A szokásos gyermekbetegségeken kívül hópapokig nem vettünk észre rajta semmit. Akkor kezdtünk rá jobban felfigyelni, amikor már önállóan is mozgott. A testét ért bármily kis nyomástól, ütődéstől kék, nagy daganatok keletkeztek rajta. (Néhány kék folt most is ott van a testén.) A jelenségek később egyre gyakoribbak lettek, így terelődött rá az orvosok figyelme. Sokáig tartott a kivizsgálás. Heteket töltött Debrecenben, a klinikán. Végül megállapították, hogy ritkán előforduló betegség, még gyógyszerét sem ismerik. Legjobb gyógyszer a megelőzés. Egy percig nem lehet egyedül hagyni, már- csak azért sem, mert egyébként eleven, örök mozgó, hamar megüti magát. Ilyen, kor vinni kell Debrecenbe. — Elmondani is sok len-, ne, mennyit izgultunk érte és miatta. A bölcsődében nem vállalták a gondozását. Mit tehettünk? Férjemmel váltott műszakban dolgoztunk, s a gyereket ingajáratban hordtuk magunkkal, hogy addig se maradjon felügyelet nélkül. Emellett egyre gyakrabban maradtam ki a munkából, amikor sürgősen orvoshoz kellett vinni. Nagyon bántott a dolog, mert azelőtt mindig pontos voltam. — Fizetéses szabadságra nem akartam menni. Szeretek dolgozni, és a keresetemre is nagy szükség van. — Én csak szerény fizetést kapok — szól közbe a férj. — Beteg lettem, azóta nem tudok nehéz fizikai munkát végezni. Még jó, hogy a vállalat vezetői megértőek voltak velünk szemben, könnyebb munkakörbe helyeztek. Most raktáros vagyok. — Nagy gondban voltunk — veszi át ismét a szót az asszony. A vezetők is többször tanácskoztak arról, hogyan lehetne rajtunk segíteni. Mint utólag megtudtam, az igazgatónak támadt az ötlete: mi lenne, ha otthon dolgoznék? Elgondolását a párttitkár, a szak- szervezeti bizottság titkára, a művezetők is helyeselték, támogatták. L_3— — A kis szobát vasalószo. bának rendeztük be. Kaptam vasalót, asztalt a va- salnivaló fehérneműt házhoz szállítják. Méghozzá 105 százalékos teljesítésnek megfelelő mennyiségben, mert az üzemben is annyi volt az átlagom. Mondhatom, most már mind a ketten nyugodtan dolgozunk. Nem vagyok Időhöz kötve, akkor vasalok, amikor a gyerektől lehet. Ez roppant könnyebbséget jelent számunkra. Nem is gondolja, milyen hálás vagyok érte. 1 *• — Vágyai? — Mik lehetnének még? Dolgozni. Legyen mindig munkám. Szeretem a szakmám, jó, lenne technikusi képesítést szerezni. Tudom, most nem lehet, majd később. Férjemmel együtt bízunk abban, ha a gyerek nagyobb lesz, jobban tud majd vigyázni magára. Akkor visszamehetek az üzembe, talán tanulhatok I isHódi Lászlói 'JCuizo női éve... „Karácsony, 1941.” Az első háborús karácsony. Huszonöt esztendő, egy negyed század... . Szomorú volt az idő, egész nap esett, reggel fél héttől délig ónos eső, a napi csapadék 20,2 milliméter, a hőmérséklet este 6,4 fok. A budai hegyekben hófoltok. A lapok fő címe: a keleti fronton a németek mindenütt visszaverték az oroszok támadását. Ribbentropp este nyilatkozott a világnak: „Amilyen biztos, hogy a Föld a Nap körül forog olyan biztos Németország győzelme.” Győrffy Ben- gyel közellátásügyi miniszter is nyilatkozott: „Minden eszközt igénybe akarok venni, amelyik a hiányzó bőrt pótolta. Rendelkezésre állnak kitűnő fáink és az abból készült papucsok és az utászcsizmaszerű lábbel'k azok, amelyek révén a megoldást keresem és meg is fogom találni. Megtalálta-e a miniszter a megoldást, nem tudni, de egy ígéretének teljesítését nyugtázták a krónikások: „A miniszter beváltotta ígéretét és karácsonyra minden személy külön cukoradagot kap: a 25 dekákat már be is váltotta a lakosság.” Huszonöt deka cukorból hogy lehetett sütni-főzni? A Hotel Gellértben mindenesetre tudtak. Karácsony előtt a hazatért hadtest parancsnoksága rendezett itt díszebédet. Merthogy hazajöttek, a frontról, „felváltotta a nemzet őket az orosz hómezőkön való hősi helytállásukból.” A díszebéd — jól jegyezzük meg — a parancsnokság ebédje volt. Lemásolom, a cinizmus szörnyű dokumentumaként a díszebéd kinyomtatott, rajzos ételsorát: „Steppei húsleves. Előétel: doneci halmajon- néz, libasült híradómódra, bekörítve ála Kiev, toma- kovkai salátával. Tészta: tejszinkrém, paniatinói módra fogyasztva. Mekete. Ital: sor (pervemajszki vételezés), fehér bor (gallói szállítás.)” Karácsonyra számadásokat készítettek a lapok, öngyilkos, csak e hónapban Budapesten ' (és még csak 24-e van!): 156. Ötvenhárom férfi, százhárom nő. Bizony, a nők... A leveleket is, az értesítéseket is — „szomorú szívvel jelentjük” — ők kapják. 1941 karácsonya:,.A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága közli: működésének harmadik évében a genfi központi iroda elküldte a második világháború tízmilliomodik kereső levelét.” Karácsony estéjén az utca rendje: nyugodt. Dóry István közrendőr a Liget téren posztolt. Felkerestem a ma 03 éve- nyugállományú közrend- ő”t. — 24 óra volt a szolgálat, Megjegyzések: Kesztyű Nyíregyházán három pár szürke kesztyű vészelte át az aranyvasárnapot. Ezt a hármat az Irodaház tlatti divatüzletben sikerüli felfedeznünk, ahol — szakemberek mondták — rengeteg szürke bőrkesztyűt rendeltek még a nyáron. Azért nyáron, mert akkor még lehetett válogatni a nagykereskedelemnél. A többi üzletben? Nin- fsen, kérem. Van viszont narancssárga, drapp és világosbarna. Ha kesztyűt akar a vásárló, vegyen ilyet. Különben is, minek akar minden vásárló pontosan szürke kesztyűt venni? „ivóié4* Megjelent az üzletekben — már ahol — a konzervipar idei sztárja: a paradicsomból jcészüit üdítő ital. Sokkal jobb a korábbinál, nem savanyú, nem is túl édes, — talán finomabb, mint a gyorsan megszeretett narancsital. Csakhogy... A konzervipar ezt a finom és vitamindús italt elkeresztelte „paradicsom ivóiénak.” Hogy a lé szó milyen izekre emlékeztet, azt a kátránydús narancslé bizonyította. És hát ha lé, az finom már nem lehet Az ivó... Ez pedig cg | zen mást jelent, mint amit a szakemberek mondám szerettek volna vele. Ivónak vagy ivósnak nevezik sok faluhelyen a disznónak szánt híg moslékot. Szó ami szó, a finom paradicsom ital készítéséhez már értünk, majdcsak megtanulunk magyarul is... Ránézés A múlt héten, a keddi számunkban tudósítást közöltünk a Tiszadobi Községi Tanács igazgatási előadójának bűnügyéről, aki súlyos ezreket csalt ki a ísz-ektől. Sokakat meglepett ez a tudósítás. hiszen a tanácsi apparátusban ritkán történnek ilyen kirívó esetek. Korántsem olyan meglepő azonban, ha megnézzük az igazságügyi könyvszakértő véleményét: „Az ellenőrzés nem lehetett valami alapos, mert nem gondoskodtak róla, hogy az előadó megszüntesse a hiányosságoki t, amelyek hemzsegtek a nyilvántartásban. Bíráló észrevételt egyetlen helyen sem találtam, pedig az ellenőröknek egyszeri ránézéssel is meg kellett volna látniuk a hibákat.” Előfordul az ilyesmi. Kun István 24 a pihenő. Szolgálat rézcsákóban, a Szent László téri templom előtt. — Milyen esemény volt? — Boschán borkereskedő kocsisa, Balázs Miksa hangosan kurjongatót, későig szállították ki a bort és ezzel az estét zavarta. — Más észrevétel? — Semmi. Pedig figyelni kellett. — Mire? — Például a csomagos embereket igazoltattuk. Mit visznek sötétedés után a csomagban ? — És mit vittek? — Sokszor szenet. Ruhaneműt. Tyúkot is találtunk már csomagban. Huszonöt éve... Első háborús karácsony, háború volt, fasizmus... Galambos György 1966. december 24. •• ©í év alatt siyolevaiiiitaiilkllá tsz-ép.tkezésekre és felújításokra a nyírbátori járásban
