Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-20 / 299. szám
MINDENNAP IÁINK DEMOKRÁCIÁJA (4.) Igazi gazda ¥ dobén és eredményekben is gazdag múltra tekinthet vissza a magyar történelem legdemokratikusabb államhatalmi és állam- igazgatási rendszere: o tanácsok rendszere. Időben a több mint másfél évtized, eredményekben pedig településeink sokrétű gazdagodása igazolja leginkább a tanácsok életképességét, állandó erősödését, s ahogy azt az egyik járási tanács tagja megfogalmazta, „még a negatívumok is” tanácsaink magasabb rendű voltát bizonyítják. Játék lenne a szavakkal? Nem. Való igaz, hogy a tanácsi munka egyes területeivel szemben táplált elégedetlenségünk éppen abból fakad; jól tudjuk milyen lehetőségek rejlenek e képviseleti rendszerben, ne maradjunk el tehát gyakorlatunkkal a lehetőségek mögött. Ahogy mondani szokás: a lehetőségekhez körülmények is kellenek. És itt, valljuk meg őszintén, sok még a tennivalónk. Mert igaz ugyan, hogy a tanácsi képviseleti rendszer önmagában a demokratizmus megtestesítője, az állampolgárok legszélesebb tömegeire támaszkodó hatalmi szervezet, de az is igaz, hogy eddig csak kérdések szűk körében határozhattak. Ez érthetően hatással volt arra is, hogy a választópolgárok a kívánatosnál sokkal kisebb mértékben vettek részt a tanácsok munkájában, s tevékenykedésük egyrészt az úgynevezett „kis ügyekre” korlátozódott, másrészt nem mindig talált megértésre, elfogadásra. A magyarázat abban rejlik, hogy tanácsaink elvben területük első számú gazdái voltak eddig is, de ehhez a gyakorlati feltételeket — a kellő hatáskört, anyagi eszközöket — nem biztosították számukra. A már említett járási tanácstag, aki hosszú évek óta közmegelégedésre látja el megbízatását, így fogalmazta ezt meg: „Jószerével csak tanácsolhattunk eddig, némi maliciával emlegettük is, hogy hiszen azért vagyunk — tanácsok... Most végre nemcsak akaratunk lesz, hanem eszközeink is, hogy akaratunk megvalósuljon.” Gazdag tapasztalatok summázata a két mondat: ahogy maga a tanácstag, úgy választói is sokszor tapasztalhatták, szándékaik hajótörést szenvedtek a megkötöttségek, előírások, rendelkezések zátonyain. Egy-egy ügy, amit napok alatt helyben rendbe tehettek volna, hetekig hónapokig járta a különböző fórumok útvesztőit. A gazdaságirányítás új rendszere — mert erre utalt szavaival a tanácstag — azzal, hogy egyrészt jelentősen megnöveli a tánácsok jogkörét, másrészt összehasonlíthatatlanul nagyobb anyagi eszközöket biztosít a jelenlegieknél számukra, területük igazi gazdáivá, irányítóivá teszi őket. Az új gazdasági mechanizmus biztosítja, hogy a tanácsok maguk határozzanak területük gazdaságpolitikájáról, kommunális fejlesztéséről, s más olyan kérdésekről, melyeket eddig másutt, „fentebb” döntöttek el. Az emberek jó része a bonyolult kérdéseket úgy egyszerűsíti, hogy: jó ez nekem, vagy rossz? Nos, tegyük fel így a kérdést a tanácsok tevékenységére, a változásokra vonatkozóan. Jó az nekem, azaz a választó- polgárnak, hogy az általam tisztségbe emeltek nagyobb és főként közvetlenebb felelősséggel tartoznak nekem, \ mint eddig? Jó hiszen | eredményesebben, alaposabban fognak dolgozni, s ez- j zel fokozottabban szolgálják körülményeim javulását. Jó az nekem, hogy bővebb, s ugyanakkor céltudatosabban csoportosított anyagiakkal gazdálkodhat a tanács? Jó hiszen így arra adhatja a pénzt, amire a legjobban kell, s nem arra — mint eddig leginkább —, amire a fent megszabott „keretek” szorítják. Jó az nekem, hogy a tanács hatáskörébe kerül a helyi gazdaságpolitikai tervek kialakítása? Jó, hiszen így még több munkaalkalom teremtődhet feleségem, kislányom, máshová kívánkozó fiam számára, mert a tanács sokkal jobban tudja — a távoli trösztnél, minisztériumnál —, hogy helyben milyenek a munkaerőigények, s mire a legcélszerűbb beruházási összeget ' fordítani. Ne szaporítsuk a példákat tovább: jó az nekünk, nq? gyón jó, hogy tanácsaink igazi gazdaként tevékenykedhetnek. Főként akkor, ha nemcsak örülünk ennek, hanem — cselekvőén támogatjuk is munkájukat... (M) Határőrök eskütétele Nyírbátorban Benkei András belügyminiszter mondott beszédet Cikkünk nyomán Megoldás útján fenyőtelep dolgozóinak problémája November 13-i lapszámunkban riport jelent meg, amely a Nyírségi Állami Erdőgazdaság baktalóránt- házi fenyőtelep dolgozóinak gondjaival, problémáival foglalkozott. A cikk a telepen észlelt hiányosságra hívta fel a figyelmet és kért intézkedést. A Nyírségi Állami Erdőgazdaság igazgatósága megvizsgálta az ügyet és az alábbiakban válaszolt. A baktalórántházi fenyő- gömbfa telep technikai felszereltsége és létszáma nem teszi lehetővé, hogy egyik napról a másikra kétszeres — nem egy esetben többszörös — mennyiségű import faanyag beérkezése esetén a kirakodást időben és balesetveszély nélkül meg tudja oldani. A problémát fokozza a MÁV meglehetősen szigorú időhöz kötött kirakodási szabályzata. Rendszeres beszállítás mellett a telep 260—300 vagon ha- vonkéti faanyag fogadására, illetve ugyanilyen meny- nyiség kiszállítására van berendezve. Ezzel szemben október hónapban — többszöri tiltakozásunk ellenére is — 481 vagon import faanyagot szállítottak be, így a telep 180 fős állandó rakodómunkását a vezetőség kénytelen volt rendszeresen túlóráztatok Rendes körülmények között egy-egy rakodóbrigádnak minden harmadik napon jutott éjszakai kirakodás, a túlzott beszállítás miatt azonban októberben egymást követő napokon is többször be kellett osztani a brigádokat éjszakai munkára. Ezt nemcsak a MÁV által kiszabott bírság elkerülése tette szükségessé, hanem olyan nép- gazdasági érdek is, hogy az őszi csúcsforgalomban az erdőgazdaság nagyobb számú vagonkiesést ne okozzon.” Az éjszakai munkából adódóan az erdőgazdaság is túlzottnak és megengedhetetlennek tartja az előfordult nagy mennyiségű túlórafelhasználást. Közlik azonban, hogy az üggyel kapcsolatos vizsgálat során megállapították: a tényleges túlórafelhasználás kevesebb volt attól, amit a fenyőtelep vezetői szolgáltattak. A válaszlevél a továbbiakban a hibák megszüntetésével foglalkozik. „A tervszerűtlen beszállítás megszüntetése érdekében az erdőgazdaság eljárt a MÁV záhonyi átrakójának vezetőinél, és a túlzott beszállítások már novemberben megszűntek, a beszállítás azóta tervszerűen történik. A túlóráztatás megszüntetése érdekében az erdőgazdaság igazgatósága elrendelte a fenyőtelepen az osztott műszak bevezetését. Ez az intézkedés előreláthatólag kevesebb kiesést fog jelenteni a rakodást végző 180 állandó dolgozónak, az eddigi átlagkeresetéhez viszonyítva. A készenléti várakozást azonban nem lehet megszüntetni, mert a MÁV előrejelzésre nincs kötelezve. ' A fenyőtelep szociális ellátottsága, illetve az azzal kapcsolatos hiányosságok tudottak. A telepen — bár 1959—1960-ban alakult —, a szociális helyzet nagyobb mérvű javításár# azért nem került sor, mert a beérkező import faanyag ideiglenes fogadására hozták létre. Az ideiglenesség miatt az erdőgazdaság a telep szociális előírásainak biztosítására beruházási keretet a mai napig sem kapott. Az erdő- gazdaság saját, erre a célra felhasználható keretéből, többet mint ami jelenleg is van, építeni nem tudott. A telep teljes szoeiállS ellátottságát — étkezőhelyiség, mosdó, fürdő, öltöző, stb. — a harmadik ötéves terv 1968 évében biztosítja, az ideiglenes építményeket korszerű épületekkel felcseréli.” Esküt tettek vasárnap Nyírbátorban a fiatal határőrök. Részt vett az ünnepségen Benkei András belügyminiszter, Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Fekszi István, a megyei tanács vb. elnöke, Antal Pál ezredes, a megyei rendőrfőkapitányság vezetője, Gulácsi Sándor, a fehérgyarmati, Hegedűs Sándor a vásárosnaményi, Kovács Ferenc, a nyírbátori járási pártbizottság első titkára. Az ünnepségen — amelyet Nyírbátor főterén tartottak — Ágó József őrnagy tett jelentést, majd Benkei András belügyminiszter mondott beszédet. — A katonai eskü a Magyar Népköztársaság alkotmányán alapul, világosan megfogalmazza azokat a legfontosabb követelményeket, amelyeket dolgozó népünk törvényei állítanak a hadseregben szolgálók elé — mondotta többek között. — önök, akik ma esküt tesznek, első lélegzetvételükkel már az új rend, a népi demokratikus Magyarország levegőjét szívták magukba. Iskolai tanulmányaikból, szüleik visszaemlékezéseiből nyilván tudják, hogy hosszú volt az út addig, amíg eiértük, hogy a nép fiai, a néphatalom, a népi vagyon védelmére tehetnek fogadalmat. Ha visszatekintünk a múltba, népünk történelmébe, azt látjuk, hogy a haza védelmére határőr elődeink is mindig esküt tettek. Esküt tettek a végvári vitézek, Rákóezi kurucai, az 1848-as szabadságharc vö- rössipkásai, a Tanácsköztársaság vöröskatonái. A fegyveres erők állománya — így a határőrség is — utóda, örököse a hazánk szabadságáért harcoló, a hazánkat népünk történelme során védő hősöknek. A mai naptól önöket is esküjük kötelezi, hogy igaz hazafiakhoz méltóan éljenek, és teljesítsék kötelezettségüket. Benkei elvtárs ezután a párt IX. kongresszusán elhangzottakról beszélt, majd ismét a határőrök feladatairól szólt: — Vgy lássák el katonai feladataikat, mintha békében is harci feladatot bíznának önökre. Pártunk és dolgozó népünk gondoskodásának eredményeként rendelkezésükre állnak mindazok az anyagi és magas fokú technikai eszközök, amelyek az eredményes kiképzéshez szükségesek. Óvják ezeket az eszközöket, és védjék a dolgozó nép tulajdonát. — Az újonckiképzés és szolgálati idejük letöltése alatt a katonai életre való nevelés mellett, nagyon sokat fognak tanulni. Parancsnokaink mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy gyarapodjon politikai ismeretük és általános műveltségük. Nagyon sok olyan dolgot fognak tanulni, melynek a katonai szolgálat után hasznát veszik majd. Forduljanak mindenkor bizalommal, tisztjeikhez, tiszthelyetteseikhez, mert ők úgy tekintik önöket, mint fiaikat. akiket az iskola elvégzése után a szülők átadtak a határőrségnek további nevelésre, hogy alkalmassá váljanak a haza védelmére. Benkei András elvtárs ezután a tisztek és tiszthelyettesek, valamint a tisztesek és a másodéves határőr katonák feladatairól beszélt, majd így folytatta: — A mi parancsnokainkat a pártunkhoz való hűség, a kommunista munkastílus, az ember szerzete és megbecsülése jellemzi. A belügyminiszter elvtárs ezután a szülőkhöz és hozzátartozókhoz szólt: — A parancsnokok nevében azt kérem önöktől, hogy továbbra is segítsék fiaik nevelését. Ifjú határőreinknek nehéz szolgálatuk közben talán még fokozottabb mértékben van szükségük az önök szerete- tére, és tanácsaira. Katona- gyermekeik parancsnokai azon lesznek, hogy jó katonákat, előljaioikai es szüleiket tisztelő határőröket neveljenek, olyanokat, asib öntudattal a haza iránti felelősséggel, hűséggel teljesítik szolgálatukat. Minden feltételt biztosítunk ahhoz, hogy a nehéz és a megtisztelő szolgálat ellátása mellett a határőrségnél eltöltött idő alatt a fiatalok szellemileg, és fizikailag fejlődjenek és a leszereléskor szélesebb látókörű férfiakként térjenek vissza munkahelyükre, családi otthonukba. A katonáktól azt kérjük, hogy az eskü minden szavát véssék a szívükbe, mert minden szava és betűje útmutatás katonai szolgálatuk teljesítéséhez. Feladataikat úgy hajtsák végre, hogy büszkék lehessenek önökre szüleik, parancsnokaik. Minden körülmények között megbízhatóan őrizzék hazánk határait, védjék dolgozó népünk eredményeit, minden külső és belső ellenség ellen. — A határőrségnél eltöltött szölgálatukhoz sok si_ kert, erőt és egészséget kívánok — fejezte be beszédét Benkei András elv- társ. A fiatal határőrök ünnepélyes eskütétele után Gerencsér József határőr alezredes üdvözölte az esküt tett határőröket. A jelenlévő szülők, hozzátartozók nevében Vörös Lajosné. a Nyíregyházi Cipőgyár dolgozója köszöntötte a katonákat. Szilágyi Imre határőr az esküt tett fiatal határőrök nevében szólt Az ünnepség első ré^ze az esküt tett határőrök díszmenetével zárult. Olvasónk ír fa! Másfél milliós könyvvásár a megyében Az őszi megyei könyvhetek december 15-én fejeződtek be. A könyvhetek idején az olvasók és könyvvásárlók érdeklődése nagyobb volt, mint az elmúlt években. Háromezer földművesszövetkezeti dolgozó vett részt a falusi könyvterjesztésben. Gáva— Vencsellő és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet 66 dolgozója a könyvhetek Idején 26 070 forint értékű könyvet adtak el. A győrteleki fmsz hat forgó könyvállványt Vásárolt, s helyezett el a könyvek kulturáltabb bemutatása és az önkiválasztás érdekében. Megyénkben VJ községben volt író-olvasó találkozó, számos községben irodalmi est. E találkozókon neves írók vettek részt, akik találkoztak olvasóikkal. A jó könyvellátás eredménye, hogy egymillióhatszázezer forint értékű könyv került ez idő aiatt az olvasókhoz. A téli könyvvásár ezekben a napokban zajlik — amire az elmúlt évhez viszonyítva nagyobb választékot kínálnak a könyvesboltok. A kiadók 85 könyvet jelentettek meg. (Kiss Lajos) p arázs szóváltással egy- bekötött, bensőséges háziünnepség volt nálunk a múlt hónap elején. Könyveim száma elérte a százat. Szobánkban, a nagy asztalon, a kis asztalon, a vitrin tetején, az ablak melletti széken és a rekamié sarkában könyvből rakott tornyok magasodtak. Elnyeléssel fenyegették a családi békét. — így ez tovább nem megy! — jelentette ki a feleségem. — Ide, amíg egy könyvszekrényt vagy polcot nem szerzel, új könyvet nem hozhatsz haza. Egy szálat se! Nem csinálunk a lakásból porfogó könyvraktárt... Lonci néni tanácsa az utolsó pillanatban, megváltásként érkezett: — Könyvespolcot kell csináltatni. A szomszédban dolgozik egy asztalos, Los- kin úr, azt mondják: ol- csójános, beszélj vele, fiam. Loskin úr kifogástalanul udvarias és szolgálatkész iparosnak bizonyult Még aznap feljött, lemérte a cé. kőíLifOeifiola falat költségvetést készített és amikor ajánlatát elfogadtuk, fars hangon jelentette ki: — A hét végén szállítom! De az Ígért határidőre a várva várt darab nem készült el. — Sebaj — magyaráztam a feleségemnek — jó is, hogy nem sieti el a dolgot. Kisipari munka: lassúbb, de alapos, ízléses... Csütörtökön lelátogattam a műhelybe. Loskin úr csiszolt, gyalult, fűrészelt és politúrozott. Szeme gyanúsan csillogott, azt hittem, nekem örül, de egy gyanútlan pillanatban arcul legyintett lehelete. Volt benne vagy húsz ma- ligánfok. Feleségemnek nem szóltam. Amilyen bizalmatlan és gyanakvó, még azt gondolná, hogy baj van a könyvespolccal. Szombaton a kocsma előtt találkoztam Loskin Úrral. Elborult tekintettel köszöntött, ingatag térdállását megkeményitette és rendre utasított: — Mit izgul, a jövő szombatra megcsinálom azt a vacak polcot. Most pedig fizethet egy fröccsöt. Nem mertem ellenkezni. — Még egy fröccsöt, az úr is iszik — vetette oda Loskin a pincérnek. És én ittam. Elvégre a könyvespolcról volt szó. A negyedik fröccs után az asztalos nyakamba borult: — Én vagyok az idősebb, szervusz, édes öcsém! Aznap szó sem esett otthon a könyvespolcról. — Ha még egyszer berúgsz — intett az asszony —, be nem teszed ide a lábad! — De drágám... — védelmeztem a jó ügyet — az asztalossal barátkozom. Jó emberi kapcsolat, tudod, hogy van az, sokat segíthet. „ A könyvespolc szombatra sem készült el, de ennek komoly oka volt. — Vállaltam egy reka- miét, meg hat széket — újságolta Loskin úr a kocsmában. — Beláthatod komám, ez fontosabb, mint az a vacak. De rá se ránts! Utána jössz te!... Az ember nem hagyja cserben a barátait. Nagyon megnyugtatott. Éreztem, viszonoznom kell valamivel a mester barátságát: — Laci! — hívtam a pincért. — Két fröccsöt! Loskin Utána kiálltott: — Hozhat két dupla ru- moj is! Két hét múlva, a hatodik fröccs után, Loskin vállon legyintett: — Rá se ránts, komám! Vállaltam három rekamiét és huszonhét széket... Rögtön utána jön a te hóbelevancod... Laci! Két dupla rumot! Koccintottunk. És ez így ment egy darabig... Egy szombat délben beállított Loskin. Ami nála ritkaságszámba ment: józan volt lehelete olyan tiszta, mint egy ma született bárányé. — Kész a könyvespolc! — közölte, mint egy katonai jelentést. Merre vigyük? Ott állt a polc a szoba közepén, mint megtestesült önvád. elmarasztaló ítélet. Loskin kedveskedett: — Mutassa meg azokat a könyveket, segítek berakni. Követtem fürkésző pillantását. Hol volt már a sok kicsi bábeltorony, hol voltak a sokat szidott könyvek ?! Húsz-huszonöt kötet hevert szanaszét mindössze. — Ennyi az egész? Hol a többi? — kérdezte Loskin. — Megittam — feleltem. — Magával! Dersi Tanuk
