Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-12 / 267. szám

Koszigin és Wiiii Stopb tárgyalásai Moszkva (TASZSZ): A Kremlben pénteken tár­gyalások folytak Alekszej Koszigin szovjet miniszterel­nök és Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke között, aki baráti látogatásra érkezett Moszkvába. A két miniszterelnök megvitatta a Szovjetunió és az NDK kö­zötti testvéri együttműködés továbbfejlesztésének kérdé­seit. Vietnami helyzetkép Saigon, (MTI): Ky dél-vietnami minisz­terelnök pénteken bejelen­tette, hogy Nguyen Van Truong oktatásügyi és Nguyen Huu Hung munka­ügyi miniszter lemondott. Ky elfogadta a két minisz­ter lemondását. A két tá­vozó miniszter déli szárma­zású. Az AFP saigoni jelenté­séből kitűnik hogy az úgy­nevezett alkotmányozó nem. zetgyűlés tagjai még nem fogtak hozzá az alkotmány megszövegezéséhez. A szer­kesztő bizottság néhány nap múlva kezdi meg külföldi alkotmányok tanulmányozá­sát. A minták: a török, a dél-koreai, a csangkajsekis- ta, a francia és az amerikai alkotmány — valamennyi elnöki típusú rendszert va­lósít meg. Pekingi jeleníés Peking (MTI): Pekingben plakátok jelen­tek meg, amelyek ..vörösgár­disták” és a hadsereg közötti összetűzésekről adnak szá­mot. Ezek szerint a pekingi ..vörösgárdisták” hármas szá­mú parancsnokságához tar­tozó „álvőrösgárdisták” ösz- szetűzést provokáltak ki ka­tonákkal és húsz katonát megsebesítettek. Részletek- ről a plakátok nem tesznek említést, egyrészük azonban „elégtételt” követel a kato­nák számára, másrészük pe­dig a tettesek szigorú meg­büntetését kívánja. Failőlték a Gemini—12-t Kennedy-fok, (MTI)i Pénteken — magyar idő szerint a késő esti órákban — a Kennedy-fokról James Lovell és Edwin Aldrin űr­hajósokkal felbocsátották a Gemini—12. űrhajót amely, nek a tervek szerint a Föld körüli pálya harmadik for­dulója során űrrandevút kell lebonyolítania a koráb­ban fellőtt célrakétával. A Gemini—12. űrrepülé­sét 94 és fél órára tervezik, úgy, hogy a Gemini—12 november 15-én, magyar idő szerint az esti órákban az Atlanti-óceán nyugati ré­szén, a Bermuda-szigetektől délre ereszkedik le a ten­ger színére. A Gemini—12. repülése alatt újabb űrsétát terveznek: Aldrin űrhajós egy alkalommal kilép a Gemini kabinjából a világ­űrbe és két órát tartózko­dik ott. Két másik alka­lommal az űrhajós felső testével a kabinból kiemel­kedve felvételeket készít a Földről és a csillagos ég­boltról. Eredetileg a szom­bati teljes napfogyatkozás­ról is fényképfelvételeket kellett volna készíteni, de a fellövés kétszeri elhalasz­tása miatt a kritikus idő­pontban a Gemini—12 nem lehet olyan helyzetben, hogy a Hold árnyékába ke­rüljön. A legújabb jelentések szerint a Gemini—12 rátért Föld körüli pályájára. A kanadai külügyminiszter sajtőértekeidet© Moszkvában Moszkva (TASZSZ): Pénteken Kanada moszkvai nagykövetségén Paul Martin külügyminiszter sajtóérte­kezleten kijelentette, hogy Kanada és a Szovjetunió egyaránt törekszik a nem­zetközi feszültség enyhíté­sére. A külügyminiszter elmon­dotta, hogy a szovjet veze­tőkkel a vietnami kérdésről, a nukleáris fegyverek elter­jedésének megakadályozásá­ról, a kozmikus térség békés felhasználásáról, az ENSZ békefenntartó szerepéről, to­vábbá a két ország kereske­delmi és egyéb kapcsolatai fejlesztéséről tárgyalt. A vietnami kérdésben — mondta Martin — a felek ki­fejtették ismert álláspontju­kat. D Pravda az Sfrikai Esvségszervezet értekezletéről Moszkva, (TASZSZ): Beljajev és Primakov a Pravda tudósítói írják: „Afrikai Egységszervezet továbbra is imperialista eile, nes szervezetként működik. Az értekezlet azonban azt is megmutatta, hogy nem olyan könnyű egyszeriben felszámolni a gyarmatosító korszak sok évszázados megosztottságát. Az imperialista köröknek az Afrikai Egyszerszervezet eltemetésére irányuló nyílt törekvése szembe találja magát az impenalistaelle- nes irányvonalukról ismert államokkal, mint amilyen például az Egyesült Arab Köztársaság, a Mali Köztár. saság, Algéria, Tanzánia a Brazzaville-i Kongó, az imperialista irányzatok ellen felléptek az olyan országok is, amelyek általá­ban centrista, vagy úgy mondjuk semleges állás, pontra helyezkednek. Az Afrikai Egységszerve­zet sikerének bizonyítékául szolgálnak az értekezleten elfogadott imperialistaelle. nes határozatok. Ezek kö­zött különleges helyet fog­lal el a Rhodesiára vonat­kozó határozat. Lakat alatt tartja az USA kormánya a Kiesinger náci múlt fára Tonafkozó okmányokat Washington (MTI): Az Egyesült Államok nem hajlandó ismertetni azokat a titkos okmányokat, amelyek Kiesinger nyugatnémet kan­cellárjelölt náci múltjára vonatkoznak. Az adatok egy nyugat-berlini irattárban, amerikai ellenőrzés alatt vannak. A Washington Post című lap engedélyt kért arra, hogy betekinthessen a Kiesinger múltjára vonatkozó okmá­nyokba, a hatóságok azon­ban megtagadták az engedély kiadását. A külügyminiszté­rium nemhivatalos formában azzal indokolta a döntést, hogy az Egyesült Államok „nem kíván belebonyolódni nyugatnémet belpolitikai ügyekbe”. Egy hét a világpolitikában * § „Ev végi hajrá“ a diplomáciában Választások az USA-ban (515 A bonni kancellár jelölt 0 Szent tehenek, fanatikus hívők Páratlanul mozgalmas hétvégére érkeztünk. Szin­te minden napnak meg­volt a maga slágere. Hét­főn a Vörös téri rakéta­díszszemlére és a szovjet fővárosban elhangzó fon­tos nyilatkozatokra figyelt a világ; kedden az indiai feszültségre; szerdán az amerikai választási eredmé­nyek keltettek érdeklő­dést; csütörtökön a nyu­gatnémet kancellárjelöltek esélyeit latolgatták; pénte­ken a kanadai külügymi­niszter moszkvai tárgyalá­sai hívták fel magukra a figyelmet. S a diplomáciai naptár előrejelzései e fontos ese­ménysorozat folytatódását, valóságos „év végi hajrát” igéinek. Jelentős mozgásra számíthatunk a szovjet— francia viszonyban. Néhány nap múlva Moszkvába in­dul a Debré vezette fran­cia gazdasági csúcsküldött­ség, mfg december első napjait Koszigin párizsi látogatása tölti ki. A szov­jet miniszterelnök Török­országba is ellátogat, s ugyancsak esedékes Pod- gornij bécsi útja. Beható tárgyalások folynak szov­jet vezetők esetleges ró­mai látogatásáról, a finn kormányfőt pedig Moszk­vába várják. Alig fejezi be tárgyalásait Martin ka­nadai külügyminiszter, brit kollégája, Brown érkezik majd a Kreml-palotába. A puszta felsorolás is érzékelteti, hogy a szocia­lista diplomácia igyekszik minden lehetőséget ki­használni a hasznos tár­gyalásokra. A kelet—nyu­gati kapcsolatokra azonban változatlanul ráveti árnyé­kát a vietnami háború. Né­hány nyugati ország „köz­vetítési” javaslatokat tett, de ilyen lépések, amelyek lényegében egy kalap alá veszik az agresszort és az agresszió áldozatát — nyilván nem szolgálhatnak tárgyalási alapul. A délkelet-ázsiai válság „főszereplője” Washington, saját ügyeivel volt elsősor­ban elfoglalva. Johnson elnök végül is elhalasztot­ta furcsa körülmények kö­zött bejelentett műtétjét, de alá kellett vetnie ma­gát a részleges választások operációjának. Ez a sza­vazás a négyéves elnöki periódus félidejében termé­szetesen nem hozhatott alapvető változást, mégis lehetőséget adott a válasz­tók hangulatának érzékel­tetésére. Nehéz minden te­kintetben pontos véle­ményt adni, hiszen a jel­legzetes amerikai kétpárti mechanizmus, valamint az egyes pártokon belül a különböző irányzatok ke­veredése sokszor meggátol­ja a választópolgárok aka­ratának érvényesülését. Mégis kitűnt, hogy Johnson népszerűsége igen sokat vesztett e két év alatt. He­vesen bírálták gazdaságpo­litikáját, belső intézkedé­seit, a vietnami háborút pedig forró kásaként ke­rülgették. Az ellenzéki re­publikánus sorokon belül érdekes polarizálódás ment végbe. Általában a mér­sékeltebb elemek rukkol­tak előre, viszont a New York után második leg­fontosabb államnak tartott Kaliforniában, Goldwater követője, Reagan, egykori hollywodi sztárt választot­ták kormányzóvá. Ugyan­csak az amerikai válasz­tási hagyományoknak meg­felelően, az urnák előtt inkább valami ellen, mint valami mellett foglaltak állást. Nem annyira a re­publikánusokat pártolták, mint inkább Johnson vo­nalát ítélték el. S nem len­ne teljes a kép, ha nem hívnánk fel a figyelmet' arra, hogy több helyütt szélsőséges fajgyűlölők ju­tottak be a törvényhozás­ba — olyan elemek, akik­nek ténykedésére már ed­dig is nyugtalanul figyelt a világ. Belpolitikai gondok gyöt­rik Bonnt is. Véget ért az Erhard-korszak. a kan­cellár belebukott a fel­halmozódott gazdasági és politikai csődtömegbe, a kereszténydemokraták vi­szonylag gyorsan kijelölték az utódot, nyilván tartottak attól, hogy a belső széthú­zás közelebb hozza egy új választás lehetőségét, amitől igencsak félnek. Kurt Georg Kiesingert sze­retnék a miniszterelnöki székben látni, tehát egy olyan név került a bonni politika éTére, amely ed­dig kevéssé volt ismert. Politikai megfigyelők a bonni gaulleista szárny, személy szerint Strauss volt hadügyminiszter csil­lagának újbóli emelkedését látják Kiesinger jelölése mögött. A kancellárjelölt szemé­lyén túl minden más egy­előre tisztázatlan. A nyu­gatnémet parlamentben he­lyét foglaló három párt elvben háromfajta koalí­ciót alakíthat, a tapogató­zások tehát minden irány­ban folynak. A nagyipar tekintélyes csoportjai egy kereszténydemokrata —szo­ciáldemokrata pártszövetsé­get óhajtanak, ily módon kívánják a dolgozókra há­rítani a gazdasági problé­mák terheit. A szociálde­mokraták soraiban azonban megoszlanak a vélemények. Az egyik szárny szeretne végre harapni a hatalom kalácsából, a másik viszont az 1969-es választásokra kacsingatva, nem akarja átvállalni a kudarcok fele­lősségét. A lényeg nem a személyeken és nem a ko- lációs matematikán van. Hajlandó-e a keresztény­demokrata párt, tanulva a balsikerekből, változtatni elavult és irreális politi­káján? — így hangzik a kérdés. Ha nem teszi ezt, a személycsere ugyanúgy nem lesz elegendő, amint az Adenauer őrségváltás sem jelentett megoldást. Befejezésül szóljunk rö­viden a harmadik világ egyik „egzotikus válságá­ról” amelynek közvetlen okát az indiai szent tehe­nek jelentették. A hindu vallás szentnek tartja eze­ket az állatokat és India nagy részében vágási tila­lom van érvényben. A szent tehenek elszaporodá­sa csak súlyosbította a nehéz indiai élelmezési helyzetet, hiszen jelentős Kúsmennyiseg megy kárba, a takarmány viszont fogy. Érthető ha a kormány kor­szerűsítési törekvéseinek keretében, ezt a kérdést is napirendre akarja tűzni. Szélsőséges vallási fanati­kusok azonban a szent te­henek védelmének jelsza­vával, több százezres za­vargást robbantottak ki az Indiai fővárosban, amely­nek súlyos következményei voltak. Úgy tűnik azonban, hogy a háttérben más kér­dések is meghúzódnak. A jövő év elején választások­ra kerül sor Indiában és a jobboldali ellenzék ki akarja használni a meglé­vő nehézségeket. Jobbra akarja vinni India bel-, és külpolitikáját is. Ebben a törekvésében kezére ját­szik, hogy a kormány időnkint következetlen, a rendfenntartásért felelős belügyminisztert például igen erős személyi kapcso­latok fűzték a fanatikus zavargókhoz. Ha a válasz­tásokig nem is várható lé­nyeges változás, Indiában a belső viták és összeütkö­zések folytatódása lehetsé­ges. Teddy Evans: Harmincán voltunk egy cellában (Pretoria, 1966. július) Véget ért a gyötrelmes éjszaka, Ndaba felébredt. Köröskörül sötétség volt; rothadó dohány és eldo­bált cigarettavégek áporo- dott bűze vágta mellbe. Feje borzalmasan fájt, aj­kai megdagadtak, bordáit összetörték. De hogyan ke­rült ebbe a pokolba? Pislákoló gyufa lángja válaszolt Ndaba kérdésére: börtöncellában volt. A padlón összekuporodott testek hevertek. Köröskörül szenny és piszok. A szem­benső falon hatalmas be­tűkkel a „Szabadság” szót olvashatta. Ndaba megállapította, hogy okmányai és tárcája, amelyben egy heti nehéz munkával szerzett és gon­dosan őrzött három fontja volt, eltűnt. A rettenetes fájdalomtól eszméletét vesztette. Egy borzalmas ütésre a zseb­lámpa vakító fényére nyi­totta ki szemét. Két fiatal rendőr hajolt föléje, akik ebben a pillanatban tusz­koltak a cellába egy fél­holt embert. Az öreget a lábánál fogva vonszolták, arccal lefelé, a szinte va­lószínűtlenségig szennyes padlón. Az idős ember ha­talmas ütést kapott a fe­jére. Ez figyelmeztetés volt a többi fogolynak, hogy Dél-Afrika a fehérek országa és kizárólag a fe­hérek számára létezik. Amikor Ndaba fokozato­san visszanyerte öntudatát, észrevette, hogy egy em­berekkel zsúfolásig megtelt háromszor négyméteres börtöncellában van. Meg­számolta a foglyokat — ve­le együtt pontosan harmin­cán voltak. Egy fiatalember a cipője sarkából kihúzott szöggel odalépett a falhoz és hatá­rozott mozdulatokkal a „Szabadság” szó mellé egy másik szót karcolt: „Azon­nal”! A foglyok tapsoltak. Ndaba köhögött és vért köpött. A fiatalember rá­pillantott és odaült hozzá. — Üdvözöllek, elvtársam! Segíthetek? — Találd meg a tárcá­mat a pénzemmel és mondd meg, hogy kerül­tem ide — válaszolt zor­don Ndaba. Jó doktorra lenne szük­séged, de nem arra a gaz­emberre, aki itt szolgál a rendőrségen. Hogy hívnak? Hol laksz? Nőtlen vagy, vagy nős? Hány gyerme­ked van? Ndaba némileg megköny- nyebbült. Megtetszett neki a fiatalember bátorsága, nyugalma és biztonsága. Érezte, hogy igazi elvtárs­ra talált. — A börtöntől csak a gyávák félnek — folytat­ta az ifjú. — Neked nem szabad félned, a börtön féljen tőled. Légy bátor és segíts elvtársaidnak. A többi a nép dolga. Felrántották az ajtót és belépett egy testes fiatal rendőr, akinek szellemi képességei szemmel látha­tóan az átlagon aluliak voltak, megparancsolta mindnyájuknak, hogy men­jenek ki, miközben muta­tóujjával úgy tett, mintha számlálná a foglyokat. Reggel 9 órára a foglyo­kat a tárgyalóterembe ve­zették. Tíz perc alatt har­mincnégyüket két héttől két hónapig terjedő bör­tönbüntetésre ítélték. Az ügyész felszólította a vád­lottat, s a fogoly csak itt hallotta először, hogy mi­vel vádolják. Az ügyész ezután felolvasta az ítéle­tet, a bíró aláírta, s ezzel véget ért az egész komé­dia. Fellebbezésnek, tilta­kozásnak helye nem volt! Ndabára került a sor. Miközben az ügyész a vádiratot olvasta: „Utcai verekedés, az igazoltatás megtagadása, ittasság... há­rom havi börtönbüntetés”, a bíró figyelmesen nézte Ndabát, majd hirtelen megkérdezte, akar-e mon­dani valamit. Ndaba azt válaszolta, hogy két fehér huligán támadt rá, akik, miután meglátták a köze­ledő rendőröket, az igazol­ványát és pénzét tartalma­zó tárcájával együtt elme­nekültek. —- A rendőrök fel­emeltek a földről és ami­kor felegyenesedtem, az egyik öklével az arcomba vágott. Elestem, erre a másik a mellemet ütötte. Sohasem iszom, a holland református egyház tagja vagyok. Nem tartom ma­gam bűnösnek, orvosi vizsgálatot és gyógykeze­lést kérek. Az ügyész megjegyezte: — Helyes, hogy keresz­tény vagy, az isten óvjon az ördögtől és a kommu­nistáktól. Azt állítottad, hogy nem tudtad felmu­tatni az igazolványodat, és azt is elmondtad, hogy verekedtél az utcán; ezt tanúsítják a kék foltok és megdagadt ajkad. Félre­vezetted a bíróságot, ami­kor azt állítottad, hogy két fehér támadt rád és állítólag ellopták a pén­zed. Ebben az országban egyetlen fehérnek sincs szüksége a pénzedre, hi­szen több van neki, mint tíz olyannak, amilyen te vagy. Az ügy világos, fe­kete ördögök támadtak meg, akik nem akarnak dolgozni és becsületesen élni. A hazugságért és azért, hogy fehér embere­ket rágalmaztál, továbbá az igazoltatás megtagadá­sáért, hat havi börtönt kapsz. A bíró aláírta az ítéle­tet, s az ügy véget ért. A bíróság ezután a fiatal­emberrel, Ndaba cellabeli társával foglalkozott, a szerencsétlent pedig vissza­kísérték cellájába. Négy nap múlva Ndabát az őrszobára hivatták. „Csak nem a doktor jött?” — gondolta. Egy rendőr durván oda­dobta neki holmiját és megparancsolta, hogy tűn­jön el. Ndaba örömének nem volt határa, amikor a szabadban meglátta cel­latársát, a fiatalembert, valamint hétéves kisfiát, aki ellőtt, hogy hazakísér­je apját. — Nos, szabad vagy — mondta Ndabának új elv­társa. — S mindezt a ml szervezetünknek, nem pe­dig a holland református egyháznak köszönheted. Most pedig menjünk or voshoz.

Next

/
Thumbnails
Contents