Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-27 / 280. szám

Az LÍ‘Q7r,S ilieml'cna A kocsiban mindenki ké­nyelmesen elhelyezkedett, csomagjait elrendezte már, amikor kigördült a vonat az állomásról. Négyen utaztunk a fülkében. Égy Idős falusi asszony, egy fiatal leány és egy katona­idejét kitöltött fiú. A néni, — alighogy el­indult a vonat, — segít­sen már kedveském, — kér issei leemelte kosarát, szalvétából kenyeret, sza- 'onnát vett elő, s miköz­ben egész úton lassan és állandóan eszegetett, elme­sélte, mekkora hízókat ne­vel, s hogy mindig tele van a kamrája... A fiatal lány, — tarka mintás nylon táncruhában, .liér magassarkú cipőben, — a vonat ablakában néz­ve próbálta alsószoknyáit, s a ruha blúzát igazgatni. A fiú, — miközben kato­nai ményei vei szórakoztatta a társaságot, — egymás után szívta az erős ciga- cttákat, telefüstölve a fül­vét, — mig a néni ezt meg­unva a folyosóra küldte dohányozni. Ott találkozott barátaival, akik sörös­üvegekkel a kezükben, megszemlélték a fülkebeli leányt, s ismerkedni sze­rettek volna... ★ Csaknem mindennapi kép ez azok számára, akik vonaton utaznak, rövidebb, vagy hosszabb úton. Az egész úton étkező, a mások ruháit zsíros papírokkal — eszélyeztető utastípus ta- án a leggyakoribb. Isme­retes az olyan nő is, aki lázashoz praktikus, szel- .53 és kényelmes szoknya, űlúz vagy kosztüm helyett •u határának legcsodálato­sabb költeményébe öltözik, — gondolván, hogy ez az B.agancia. Es minden fül­kében akad olyan, aki tör­téneteivel szórakoztatni Igyekszik a véletlenül ösz- szekerült társaságot. Saj­nos, gyakori az Is, hogy a vonat büfékocsijától stafé­ta indul a folyosókon, s a sör, a bor jó hangulatot teremt a férfiak között. Ilyenkor azután az egész vonat gyönyörködhet az első világháború katona­nótáiban, vagy éppen a legújabb Beatles-slágerben. ★ ★ Mint mindennek, az uta­zásnak is megvan a maga illemtana. Aki hosszabb, rövidebb útra készül, első­sorban olyan ruhát öltsön, amiben kényelmes a moz­gás. Erre szükség van a csomag cipelése, le- s fel­tevése miatt. A nőknek a könnyű kosztüm, férfiak­nak a vászonöltöny, vagy .gkabát a legjobb. Szá- olni kell azzal is, hogy szitán tartható, mosható .lolmik legyenek ezek, mert hosszabb utazás vé- én a galléron, vállon ott u lerakodott korom. Hosszabb úton az étke­zés is sokkal higiénikusab- oan megoldható, mint aho­gyan általában azt az em­berek teszik. Szalvétába csavart, otthon elkészített vajas, sajtos, szalámis zsemle, nylontasakban mindig legyen a csomag tetején. Nem mindig nyílik lehetőség és mód a vona­ton kézmosásra. Ezért jó, ha a zsemle papírszalvétá­ban van. így kézmosás nél­kül is, a szalvétát fogva nyugodtan megehetjük. A büfékocsi nem arra való, hogy ajtajában cso­portot alkotva az iszogató társaság elfogja az utat. A mozgó árus ma már a legtöbb vonaton kiszolgálja az utasokat, sörrel, fröcs- csel, szörppel. Az utazás nem ok arra, hogy alapo­san a pohár fenekére fi«éz­'Bí.eii hind: Az őszi—téli Baromfi a házi étlapon női diva Pasztellszínfl fekete szí nösszcállítású szövetruha, ró­kagalléros kiskabáttal. 1966. november. Mérték- tartás jellemzi a bécsi di­vatot Idinjszűknyét csak egészen fiatal lányokon látni, a húszévesekkel be­zárólag. A nagy széllel-hó- szállingózással beszürem- kedett téli időszakra való tekintettel előkerültek a bundák, szőrmekalapok és a finom gyapjúcsipke ha­risnyák. A divatszínek árnyalatai úgy vannak összehangolva, hogy elsősorban a szőke hajúaknak kedveznek. A gondosan ápolt frizurák szolidan, tartósan vannak megszerkesztve, nem árt nekik sem hó, sem szél, sem a kalapok szorítása. És a redőzött turbánok, kacér lakk-kalapok, gazdag szőrmefövegek alól kikan­dikáló hajhullám többnyi­re szőke. A pasztellkék, üvegzöld, órózsaszín, kréta­szürke és teveszőr színek dominálnak. Feltűnő, hogy az olasz divattal ellentét­ben itt alig látni fekete színt. Még a csizmák is többnyire fehérek, vagy hamvas drappok. Újdonság a lakkból készült esőcsiz­ma; könnyű, kecses, hosz- szú szárú, béleletlen láb­beli. Majdnem térdig ér és szorosan lábhoz simul. A télikabátok, bundák vo­nala enyhén harangos, az ujjak lefelé erősen bővül­nek, a gallérok dúsan re- dőzöttek, vagy magasan fel­hajtottak. A télikabátok al­só szélét keskeny szőrme­csík szegélyezi. Az elütő színű szegélyezés megtalál­ható a szövetruhákon is. Az egyik legszebb ilyen modell: csauszínű mohair­ruha tenyérnyi széles fe­kete szegéllyel a szoknya és a kézelő alján. Különleges újdonság a muszlinra dolgozott pa­szományból készült dél­utáni ruha. A könnyű anyagot sűrű paszományo­zással díszítik (az alap és a kivarrás azonos színű), és ezzel egészen újszerű és finom hatású ruhatípust állítanak elő, Az estélyi ruha igen fontos a bécsi nők ruhatá­rában : színházba (még a kakasülőre is!) csakis es­télyi ruhában járnak. Számtalan kombináció lé­tezik. Például: mélykék selyembársony szoknya magas nyakú, hosszú ujjú laméblúzzal, rövid ujjú tarka fémszállal átszőtt ru­ha, fehér, fénytelen selyem ingruha, arany boleróval stb. Csodálatosan szépek és mutatósak az ezüstszá­las klókéból készült, szi­gorúan angol szabású kis­kosztümök. Nagyon deko- ratívan hatnak a ruhahosz- szúságú könnyű ezüst vagy arany brokát kabátok. (Ez az anyag a mi boltjaink­ban is megtalálható.) Leg­célszerűbbek a sima sötét­kék selyemruhák, melye­ket váltogatható rózsaszín csipkegalérral, fehér szőr- memasnival, vagy tarka gyöngy krézlikkel élénkíte­nek. Célszerű ruhadarabok: kordbársonyból készült fér- fiinggaléros, dupla kéze­lős angol ruhák, kockás sapka, sál, kesztyű, csomó­sán kötött harisnyák sö­tétkék csatos cipővel és táskával. Fiataloknak: uj­jatlan piros ingruhák jersey blúzok fölött, sötétkék, piros, fehér karikákkal be- hímzett könnyű szövetru­hák vagy világoszöld kas- mirruha fehér gyajúval hímzett havasi gyopár sze­géllyel. A drága bőrtáskák he­lyett sokan viselik a tek- nőcabroncsba varrott düftin retikülöket. Keringőztünk tehát a bé­csi kirakatok körül. Meg­állapítottuk: a kivilágított luxuskirakatokból lehet célszerű és szép garderóbot összeállítani. Csak sok pénz kell hozzá... zünk. Az Italos, akaratá­nak parancsolni nem tudó utitárs visszataszító lát­vány. Az igényes utas általá­ban olvas. Könyvet, újsá­got, képeslapot. Az udva­riasság megköveteli, hogy ha utitársaink kérdeznek, feleljünk. Az érdekes szó­rakoztató beszélgetés tar­talmasabbá teszi az uta­zást, de felesleges kérdé­sekkel, történeteinkkel ne untassuk utltársainkat. Fiú és leány is megismerked­het vonaton, anélkül, hogy bármelyik Is erőszakolná ezt az ismeretséget. Nincs kellemetlenebb egy fiatal leány számára, mint tűrni a feltűnő megjegyzéseket. Ellene nem tehet semmit. És nincs visszataszitóbb jelenség, mint amikor egy Minél fiatalabb a baromfi, annál könnyebben emészthe­tő a húsa: gyerekeknek, be­tegeknek legjobb étel a csir­ke vagy tyúkhús. A galamb, a kacsa és a lúd húsa nehe­zebben emészthető. (Különö­sen a hízott szárnyas hú­sa.) A csirke legízletesebb ki­rántva. vagy grillezve. A 70 —80 dkg-os jércét sütve, paprikásnak, ragunak készít­jük el a tyúkból pedig le­vest főzünk. A finom ízű csirkehúst pirospaprikával, feketeborssal, majoránnával, sáfránnyal, rozmaringgal, kakukkfűvel fűszerezhetjük. Természetesen csak enyhén, hogy a hús jellegzetes íze megmaradjon. A párolt, sült vagy főtt csirkéhez jól meg­felelnek a borral, vagy cit­romlével készített fűszeres mártások. Körítésnek rizst, galuskát, burgonyát, kroket­tét, vagy főtt zöldséget tálal­hatunk. A baromfihúst nagyon sokféleképpen készíthetjük. Minden nemzetnek megvan a maga speciális elkészítési módja, ezekből közlünk né­hányat. PUSZTA CSIRKE: Hozzávalók: 1 csirke, 3 kanál vagdalt szalonna, 6 kanál vagdalt vöröshagyma, 4 kanál olaj, 12 kanál rizs, 1 liter húsfőzet, 1 üveg tar­tósított zöldborsó (lé nélkül), 3 kanál sűrített paradicsom, 3 kanál vagdalt zeller, 4 ka­nál pirospaprika, 2 zöldpap­rika karikára vágva. Az elő­készített csirkét feldarabol­juk, az egyes darabokat megsózzuk, megpaprikázzuk. Tűzálló tálban szalonnán és zsíron megpirítjuk a föl vag­dalt vöröshagymát, beletesz- szük a húst, és pároljuk. Be­lekeverjük a zöldborsót, zel­lert, sűrített paradicsomot, a zöldpaprikát és 10 percig pá­roljuk. A rizst jól megmos­suk, azt is belekeverjük, húsfőzettel leöntjük (készül­het leveskockából is), és sü­tőben 30 percig, az utolsó 10 percben fedő nélkül sütjük. CSIRKE KAUKÁZUSI MÓDRA: Hozzávalók: 2—3 fej vö­röshagyma, vaj; paprika, 2— 3 paradicsom, citromlé, 3 dl. tejföl, 1 csirke vagy tyúk, só. A vöröshagymát apróra vagdaljuk, és vajon megpirítjuk. A csirkét ap­ró darabokra vágjuk, meg­sózzuk, és a hagymán egy kevés vízzel pároljuk. Ami­kor a hús megpuhult, bele­tesszük a paprikát, a meghá­mozott, felvagdalt paradicso­mot és a citromlevet. Tejföl­lel leöntjük, és rizskörettel tálaljuk. SÜLT KACSA VAGY LIBA: Az előkészített kacsát, li­bát megsózzuk, a hasüregébe egy kevés majoránnát és egy 7 corn lót Sütés köz­ben 10 percig locsoljuk. Egy kevés zsírt is tehetünk rá. Körülbelül 40—60 percig sütjük. Hagyma és fokhagy­ma nélkül készített uborka­salátával és burgonyával tá­laljuk. KACSA SZERB MÓDRA: Hozzávalók: 1 pecsenye­kacsa, 1 csésze rizs, 6 bur­gonya, 3 fej vöröshagyma, 4 zöldpaprika, zsír só. Az elő­készített kacsát félpuhára páróljuk, ezután egy tepsit vágy tűzálló tálat megzsíro­zunk, és beleteszünk egy ré­teg főtt rizst. Rárakjuk a vagdalt vöröshagymát, bur­gonyát és a csíkokra vágott zöldpaprikát. Tetejére tesz- szük a kacsát, és gyakran lo- csolgatva a zsírral, sütőben megsütjük. Hogyan óvjuk meg virágainkat a téltől ? A dália (Dahlian variábi­lis vagy Georgina) és a kanna (Canna indica), a kertek legpompásabb vi­rágai, több éves növények. Gumóikat éveken keresztül felhasználhatjuk, ha idejé­ben védett helyre helyez­zük őket. Mivel gumóik nem fagy­állók, így az első fagyok jelentkezésekor kénytele­nek vagyunk a földből ki­szedni és védett helyen át­teleltetni őket. Az eljárás a következő: a gumókat a gyökérre ragadt földdel együtt kiemeljük, a föld feletti részt ollóval, vagy éles késsel, a gyökér fö­lött mintegy tíz centimé­terre elvágjuk és utána a gumót fagymentes helyen, pincében, kamrában, csu­kott folyosón stb. (ahol a fiú azon igyekszik, hogy magára terelje egy fiatal leány, vagy társaság fi­gyelmét. Az utazás lehet kellemes és nagyon fárasztó: minél kevésbbé legyen utóbbi, el­sősorban rajtunk múlik. (V) hőmérséklet nem süllyed le öt fok alá) elvermeljük. Vermelés alkalmával a gumókat sűrűn egymás mellé rakjuk és öt-tíz , cm vastagságban letakarjuk nedves homokkal. A téli hónapok alatt locsolgassuk a homokot, hogy nedves­ségtartalma megmaradjon. Februárban, vagy márci­usban a gumókat tisztítsuk meg a homoktól és az el­száradt növényrészektől. Ekkor megkezdhetjük a szaporítást, amely abból áll, hogy a gumókat vi­gyázva szétszakítjuk, köz­ben ügyelünk arra. hogy minden elválasztott részen maradjon két-három hajtó­szem és némi gyökérrész is. A szakítás alkalmával okozott sebeket szénporral vagy Orthociddal, Liro- tannal. Radosannal, stb. fertőtlenítjük. Március végén és ápri­lis elején az így szaporí­tott gumókat a megszokott módon kiültetjük a kertbe. 1966. november *T.

Next

/
Thumbnails
Contents